Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-07 / 56. szám

1975. MÁRCIUS 7., PÉNTEK %Mäm Nőnap a nők nemzetközi évében Köszöntötték a közéletben tevékenykedő asszonyokat Ünnepség a Hazafias Népfront Vest megyei bizottságán és az ISC-ben Jó hangsúllyal, hangulat^ San és tartalmasán kezdődött az az ünnepség, amelyet teg­nap budapesti székházában a nőnap alkalmából a közélet­ben tevékenykedő asszonyok tiszteletére a Hazafias Nép­front Pest megyei bizottsága rendezett. Benjámin László Ismert, szép versét, a Két év- tized-et ‘ szavalta bevezetőül, mély átéléssel Papp Ibolya, a ráckevei könyvtár munkatár­sa a megye minden tájékáról szép számmal összegyűlt lá­nyok, asszonyok előtt, tarta­lomban és hangulatban egy­szerre idézve fel szinte mind­azt, amit az ünnep, a nőnap és a nőkérdés napjainkban je­lent E szép nyitány után dr. Barna Lajos, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának al- elnöke, a Fóti Gyermekváros igazgatója a legőszintébb sze­retettel és tisztelettel köszön­tötte a megjelenteket, a meg­hívott vendégeket, közöttük Margarita Sztanoevát, a Bol­gár Népköztársaság rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követének feleségét. Ezután Juhász Róbert, a Hazafias Népfront országos tanácsának osztályvezetője mondott ünne­pi beszédet. Cselekvő aktivitás A nők közéleti tevékenysé­gét elemezve egyebek között kifejtette, hogy az MSZMP Központi BizottsSga nőpoliti­kái határozatának végrehajtá­sa nyomán sokat javult ha­zánkban a nők helyzete. Ab­ból a szempontból is, hogy az­óta aktívabban vesznek részt a közéletben. 25 százalékra emelkedett például a válasz­tott testületekben a dolgozó nők aránya. Az operatív, irá­nyító testületekben azonban, ahol a legtöbb döntés szüle­tik, már jóval, kisebb a szá­muk. Ezzel természetesen nem lehetünk elégedettek. A sok példával és adattal illusztrált, közvetlen hangú előadás a nők közéleti tevé­kenységének legfőbb akadá­lyát a még mindig erősen ható maradi nézetekben jelölte meg. S mint kiemelte, nem­csak a férfiak, de még a nők körében is találkozhatunk az elavult szemlélet nyomaival, maradványaival. Részletesen foglalkozott ezután az előadó a nők családi, munkahelyi szerepével, tanulásuk, tovább­képzésük gondjaival, a szol­gáltatások fejlődésével és sok más mai problémával, össze­gezésül megállapította, hogy eddigi eredményeink reményt keltőek. Jó úton haladunk — segítséget ad ehhez a nők nemzetközi évének programja is —, hogy a nők egyenjogúsá­ga ténylegesen a mindennapi életben is megvalósuljon. A mozgalom bölcsőjénél Az ünnepi beszéd után Ko­vács Antalné, a Hazafias Népfront megyei bizottsá­gának titkára azokat a lá­nyokat, asszonyokat köszön­tötte, akik annak idején, a felszabadulás után ott voltak a megyei nőmozgalom bölcső­jénél és azóta is szívvel-lé­lekkel dolgoznak. Végzett munkájuk szerény elismeré­seként a megyei titkár em­léktárgyakat adott át. Emlék­tárgyat kapott, sorrendben: dr. Monori Balázsné, a nép­front megyei elnöke, vezető óvónő, Kovács Istvánná or­szággyűlési képviselő, a kis- tarcsai fésűsfonó munká­sa, Nagy Tibomé, a megyei pártbizottság munkatársa, To- mecskó Ferencné sződi tsz- tag, Németh Sándorné, a gö­döllői árammérőgyár admi­nisztrátora, Rlsnyovszki Jó- zsefné nyugdíjas, Villányi Lászlóné, a MÉSZÖV mun­katársa, Erős Jánosné, a nép­front ceglédi városi bizott­ságának alelnöke, Halasi Jó- gsefné, a népfront szentend­rei bizottságának alelnöke, Hideg Ferencné, a Váci Kö­töttárugyár dolgozója, Halé­nak Tiborné, a Bentavölgye Termelőszövetkezet könyvelő­je, Sófalvi Zoltánná, az SZMT titkára, Rácz Sándorné, a vá­ci Forte-gyár dolgozója, Né- ninger Anna, a Váci Járás- bíróság bírója, Köteles Sán­dorné, a gödöllői Mélyépítő Vállalat osztályvezetője és Garai Gyuláné, Törökbálint tanácselnöke. Az ünnepség befejező ré­szében a hazánkban ideigle­nesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport kisegyüttese színvonalas zenei műsorral kö­szöntötte a megjelent Pest megyei lányokat és asszo­nyokat. Vendégek a testvérmegyéből Tegnap az Ipari Szerel­vény- és Gépgyár nőnapi1 ün­nepségén — amelyen ott volt Osztás János, a budai járási pártbizottság titkára is — a gyár 500 munkásnője között vendégeket is üdvözölhetett Nagy József igazgató. Gerda Dreschelt, a hildburghauseni csavar- és szabványalkatrész­gyár nőbizottságának elnökét, munkássellátási és szociálpo­litikai főosztályvezetőt, Hella König csoportvezetőt és Ella Helmuth munkásnőt. Tavaly a Pest megyei párt- bizottság és az NDK-beli test­vérmegyénk, Suhl pártbizott­sága között létrejött megál­lapodást követően október­ben találkoztak a két válla­lat vezetői és barátsági, együttműködési szerződést kö­töttek. Ez alkalommal úgy határoztak, hogy évente a fiatalok, a nők, a két gyár sportolói és szakembereinek egy-egy csoportja látogat majd egymás üzemeibe. Az NDK testvérvállalat első küldöttségét most nagy sze­retettel fogadták az ISG párt-, KISZ-, szakszervezeti és gaz­dasági vezetői — tartalmas programot készítve számukra. A gyárlátogatás után az ISG nőbizottságának aktíváival ta­lálkoztak s a tegnapi ünnep­séget követően is bőven volt alkalom a baráti kapcsolatok ápolására, a tapasztalatok cse­réjére. A nődelegáció tagjai vendéglátóik kíséretében ma Budapest nevezetességeivel is­merkednek. A néphadsereg pártértekezlete Csütörtökön befejezte két­napos tanácskozását az MSZMP néphadseregi párt­értekezlete. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, s ott volt Borbándi János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. A pártbizott­ság beszámolójához Tárcsái Tibor vezérőrnagy, az MSZMP néphadseregi bizott­ságának első titkára fűzött szóbeli kiegészítést. Az esz­mecserét követően megvá­lasztották a néphadsereg párt- bizottságát, s küldötteiket az MSZMP XI. kongresszusára. A pártbizottság első titkárává ismét Tárcsái Tibor vezérőr­nagyot választották. Május 9-től Béke és barátsági hónap Az Országos Béketanács ügyvezető elnöksége Pethő Ti­bor elnökhelyettes vezetésével csütörtökön ülést tartott. Meg­vitatta és elfogadta a magyar békemozgalom május 9-én kezdődő béke és barátsági hónapjának tervét. A vitában felszólaltak dr. Zsebők Zoltán, Terényi István, dr. Réczei László, dr. Mondok Pál, dr. Szentistványi Gyuláné, V áss Istvánná, Kovács Dezsőné, dr. Hárs István alelnökök és dr. Weisz Ferenc, c. prépost, az OBT Katolikus Bizottságának főtitkárhelyettese. A színvonalas betegellátással összhangban Tovább javítják az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeit Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei elnöksége a munkaidő-csökkentés feladatairól Ha a munkahelyi kapcsola­tokat olyan tartalommal töltik meg, amelyeknek alapja a kölcsönös megbecsülés, az egy­más tiszteletben tartása és a segítség, akkor a betegellátás, a gyógyítás légköre ideális lesz mind áz egészségügyi dolgozók, mind a betegek számára. Mondhatnánk, hogy az Or­vos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének tegnapi rendkívüli, kibővített Pest me­gyei elnökségi ülésén a bete­gekről, az ellátottakról jófor­mán csak ennyi szó esett, s mégis az egész, mintegy négy­órás tanácskozás szinte teljes egészében az ellátottakról, a betegellátás színvonalának ja­vításáról szólt. Mert elválaszthatatlanok mind­ettől az egészségügyi dol­gozók élet- és munkakö­rülményei, igazolja ezt az is, hogy a Pest megyei Tanács végrehajtó bi­zottsága éppen a közeljövőben Kongresszusi küldöttünk Ezer szál köt a faluhoz, tsz-hez Bartucz Sándor esztergályos, a tápióbicskei Április 4. Tsz részlegvezetője azt mondja, egy kicsit még most sem hiszi, hogy a nagykátai járás kommunistái valóban éppen őt javasol­ták kongresszusi küldöttjüknek. — Még ha KISZ-kongresszus lenne. A KISZ-es korszakomra — nem tagadom — büszke vagyok. Ügy ismerkedtem meg ezzel a termelőszövetkezettel is: jártunk ide néhány­szor, társadalmi munkára. Akkor még nem gondoltam, hogy néhány év múlva én leszek itt a forgácsoló- és a szövőüzem vezetője, meg a párta!apszervezet titkára! Nem is gondolhatta, hiszen a tápióbicskei termelőszövetkezettel mindössze tavaly nyá­ron egyesült tápiósági Kossuth Tsz-ben akko­riban híre-hamva sem volt ilyen jellegű ki­egészítő üzemeknek. — Az általános iskola után esztergályos ipari tanuló lettem a MüM 7-es számú Szak­munkásképző Intézetében, majd egy ideig a MÁVAG-ban dolgoztam. 1966 végén eljöttem onnan, s egy év alatt négy helyen is megfor­dultam. 1967. november 2-án segédmunkásnak jelentkeztem a Kossuth Tsz-be. — Kitűnő szakmával — segédmunkásnak?! Bartucz Sándor sokáig habozik, mielőtt vá­laszol : — Félek, hogy frázisnak tűnik, pedig így volt: vonzott .a nehezebb feladat, Ebben a téeszben gyakori volt a személycsere, a tag­ság sok gonddal küszködött, a pártszervezet nemkülönben. Rakodómunkásként kezdtem, a korábbinál kevesebb fizetésért, d'e még így is megkerestem 2600 forintot. Aztán azt mond­ták, menjek el traktorostanfolyamra. Havi 420 forintot kaptunk, anyám sírva fakadt, mikor megtudta, én mégis vállaltam. Mire véget ért a tanfolyam, a téeszben megalakult a forgá­csolóműhely és én odakerültem. Egy órát sem ültem soha traktoron. Nem sokáig hagyták a gép mellett, előbb meós lett, majd diszpécser, végül csoportve­zető. Ahányszor előlépett, mindig csökkent néhány száz forinttal a fizetése. Mire ismét feltornázta magát — újabb beosztást kapott. — 1971-ben megalakult a szövőüzem, hen­gerszerelő segédmestereket kerestek. Persze, én is jelentkeztem. Most már nem az anyám sírt, hanem a feleségem: 3600-ról 2000-re csökkent a fizetésem, hiszen új szakmát kel­lett megismernem. — Miért vállalta? Esztergályos korában a főváros legkorszerűbb nagyüzemeiből is odébbállt, a sági Kossuth Tsz-ről pedig iga­zán nem lehetett elmondani, hogy korszerű mezőgazdasági nagyüzem volt?! — Ebben a községben születtem, itt jártam iskolába, itt lettem KISZ-es, majd az ifjúsági szervezet titkára; voltam a téesz sportköri el­nöke, kultúrfelelős, a szövetkezetben vettek fel a pártba — szóval ezer szál köt a faluhoz, a termelőszövetkezethez. És állandóan úgy éreztem, ebben a közös gazdaságban nagy dolgokat lehetne csinálni. Ezt a véleménye­met nem rejtettem véka alá, meg is született rólam az ítélet: mindenbe beleütöm az orro­mat, feszelgek. Voltak időszakok, amikor ha­tározottan éreztem, szívesen megszabadulná­nak tőlem. Aztán volt olyan is, hogy szinte könyörögve jöttek hozzám: vállaljam el is­mét a forgácsolóüzem vezetését. Akkor már hatszázezer forintos ráfizetést mutatott ki a forgácsolóban a mérleg, az üzemet a bezárás veszélye fenyegette. Ez tavaly márciusban történt, júniusban egyesültünk a bicskei Ápri­lis 4. Tsz-szel, s szeptemberben kilépett a szövődé üzemvezetője. Megint hozzám jöttek: vállaljam el mind a kettőt. Három hónap próbaidőt kértem, ami rég letelt, de azóta sem szóltak semmit. így aztán most mindkét üzemet én vezetem, sőt, mióta idén januárban a pándi téesz is csatlakozott hozzánk, az otta­ni forgáesolóműhelyt is. Közben építkezünk, a házunkból már csali a fürdőszoba berendezé­se és a külső bepucolás hiányzik; a feleségem gyermekgondozási szabadságon van a máso­dik kicsivel, úgyhogy otthon is elkél a se­gítség. A rómaiak azt mondták: teher alatt nő a pálma. Nyíri Éva tűzi napirehdjére a témát. Idő­szerű és hasznos volt már ezért is a szakszervezet megyei bi­zottságának dr. Kovács Mária titkár által előterjesztett elem­ző beszámolója, és időszerűvé tette az egészségügyi dolgozók január 1-étől bevezetett mun­kaidő-csökkentése. Az élet- és munkakörülmé­nyekről szólva nem véletlen, hogy a beszámolóban is az el­ső helyre került a munkahelyi légkör, a munkahelyi közérzet kérdése, és a felszólalásokban is ez kapott különös hang­súlyt. Egyértelműen állapíthatták meg az elnökség tagjai és a meghívott egészségügyi szak­emberek, hogy mind az egész­ségügyi dolgozók, mind a be­tegek jó, vagy javuló közérze­tét szánté megalapozta a megye egészségügyi hálózatának a negyedik ötéves terv idő­szakában tapasztalható gyarapodása. Érezhető ez akár a fekvőbe­teg-, akár a járóbeteg-, akár az anya- és gyermekvédelem javulásán­Nem lehet az egészségügyi dolgozók közérzetéről beszélni anélkül, hogy ne említenénk meg: a többi között a munka­védelemre például 1973-ban csupán a nagyobb egészségügyi intézményekben 4 millió fo­rintot fordítottak; az egészség- ügyi dolgozóknak mintegy 40 százaléka veszi igénybe az üzemi étkeztetést; a megyei tanács több mint 300 ezer fo­rinttal támogatja az egészség- ügyi szakdolgozó-utánpótlást; a bérfejlesztést csaknem az egész megyében már az év el­ső hónapjától kifizetik; a dif­ferenciálás alapja a kiemelke­dő munka, a gyermekek szá­ma. Természetesen minden szám­adatot mérlegelni lehet, s a tegnapi elnökségi ülés, bár nem fukarkodott az elismerés­sel, az eredményeket mégis szintnek tekintette, amely­ről tovább kell lépni. Az egészségügyi és a szociá­lis ellátás területén dolgo­zók január 1-től megkezdő­dött munkaidő-csökkentéséről sem csupán a feltétel nélküli öröm hangján szóltak a részt­vevők. Aláhúzták — s nem csupán dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhe­lyettese, hanem az orvosok, az egészségügyi dolgozók, dr. Rigó János, a megyei Sem­melweis Kórház, dr. Szabad­falvy András, a ceglédi és dr. Kollár Lajos, a váci Sző- nyi Tibor - Kórház igazgató főorvosa is —, hogy a munka­idő-csökkentés, miként a Mi­nisztertanács határozata is ki­mondja, semmilyen körülmé­nyek között nem csökkentheti a beteg­ellátás már elért színvo­nalát Végső soron a munkaidő-csök­kentés is éppen a színvonal további javításához járul hozzá, célja az, hogy a dol­gozók pihenőideje és ne a túlmunka növekedjék. Joggal merül fel azonban a kérdés, hogy az egészség- ügyi dolgozók megnövekedett szabad idejével párhuzamo­san miként biztosítható a zök­kenőmentes betegellátás. A vá­laszt a tények adják meg. A helyi munkaszervezési in­tézkedések kiegészítéseként er­re a célra a kormány bizo­nyos létszám- és béralapkere- tet hagyott jóvá. A megyei tanács egészségügyi osztálya és a szakszervezet megyei bi­zottsága a létszámra, illetve az elhelyezési adottságokra figye­lemmel osztotta el az első ütemben kapott 80 új ápolónői, gondozónői állást. Az új állá­sokat az egészségügyi intéz­mények tavaly november ele­jéig gyakorlatilag be is töltöt­ték. Az Egészségügyi Mi­nisztérium 1975. június 1-től további 48 ápolónői és 17 kisegítői állást, valamint több mint 300 ezer forint túlóra­díjat hagyott jóvá. Az egész­ségügyi osztály a szakszer­vezet megyei bizottságával egyetértésben úgy döntött, hogy a túlóra-lehetőségek he­lyett kisegítő állásokat szervez, s így a munkaidő-csökkentés az egészségügyben dolgozók­nak valóban munkaidő-csök­kentés lesz. Jelenleg Pest megye terü­letén január 1-től, illetve február 1-től már több egész­ségügyi intézmény — első­sorban a bölcsődék, a szo­ciális otthonok, a rendelők, a csecsemőotthonok — alkal­mazottai dolgoznak csökken­tett munkaidőben és éppen a tegnapi tanácskozáson hang­zott el: várhatóan április 1- től a ceglédi és május 1-től a Semmelweis-kórházban is kialakulnak a munkaidő csök­kentésének az előfeltételei. A munkaidő-csökkentést a me­gye valamennyi egészségügyi intézményénél várhatóan jú­lius 1-től vezetik be. Tanácskozás az Oktatási Minisztériumban Csütörtökön a megyei párt­bizottságok köznevelési fele­lősei és a művelődésügyi osz­tályvezetők közös értekezle­ten vettek részt az Oktatási Minisztériumban. A megbe­szélésen jelen volt dr. Po- linszky Károly miniszter, dr. Gosztonyi János államtitkár és Orbán Sándorné, a Pe­dagógusok Szakszervezetének titkára. Dr. Polinszky Károly is­mertette az 1972. évi okta­táspolitikai párthatározat vég­rehajtása érdekében hozott állami intézkedéseket és a to­vábbi feladatokat* majd a ta­nácskozás résztvevői megvi­tatták a világnézetünk alap­jai és az állampolgári isme­retek tanításának tapaszta­latait. A továbbiakban a mi­nisztérium és a KISZ KB munkatársai a tankötelezett­ségi törvény végrehajtásá­nak tapasztalatairól, a fizikai dolgozók gyermekeinek felső­fokú továbbtanulására való előkészítéséről, a tavaszi ün­nepek rendjéről, az érettségi vizsgaszabályzat főbb kérdé­seiről szóltak. A tanácskozás tapasztalatait dr. Gosztonyi János állam­titkár foglalta össze.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom