Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-07 / 56. szám

Vegyei 7f sJimav 1975. MÁRCIUS 7., PÉNTEK fókusz % Lón Nol agóniája A kambodzsai hazafias erők ostromgyűrűjébe zárt Punom Penh agóniájának megnyújtá­sát szolgáló légi híd üzemelte­tésé is akadozik. Szerdán ugyanis, amikor 50 rakéta és tüzérségi lövedék robbant a Kambodzsai főváros repülőte­rén, egy lövedék eltalálta az egyik DC—8-as szállítórepülő gépet. Ezt követően az ameri kai „polgári parancsnokság” 24 órára szüneteltette . a légi hi­dat. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK illetékes körei február köze­pén a thaiföldi Utapaoból, február végén pedig Saigonból nyitottak légihidat, ho|y a Mekong víziútjának elvesztése után légi úton szállítsanak lő­szert és élelmiszert a Lom Nol- rezsim csapatainak. Az USA Phnom Penh-i nagykövetségé­nek szóvivője szerint a két légi híd üzemeltetése naponta több mint másfél millió dol­lárba került. Ha az amerikai törvényhozók sürgősen nem szavazzák meg a Ford elnök által kért 220 millió dollár katonai pótsegélyt — mondta a szóvivő —, akkor április ele­jén kénytelenek lesznek meg­szüntetni a légi híd üzemelte­tését. Az amerikai törvényho­zók szívének megl ágy í tásáira Dean nagykövet azt állította: a kambodzsaiak nem tudnak harcolni, nem azért, mert el­csüggedtek, vagy nincs harci elszántságuk, hanem azért, mert mi, amerikaiak nem adunk nekik erre lehetősé­get ... A LON NOL-REZSIM csa­patainak tényleges harci szel­lemét illusztrálva az AP ame­rikai hírügynökség tudósítója idézte a rezsim egyik százado­sát, aki beismerte, hogy kato­náik nem akarnak harcolni. A harcosok többsége olyan fiatal paraszt, akit a mezőn fogtak el. Mikor arra buzdítják őkét, harcoljanak, nevetve vissza­kérdezik: miért? A nép — is­merte be a százados — nem támogat minket. A Lón Nol- rezsim tisztjeinek csüggedt val­lomásához az AP ' tudósítója hozzáfűzte: az amerikai dip­lomaták a fokozott segély elle­nére is szkeptikusan ítélik meg a Lan Nal-rendszer hely­zetét. A rezsim válságának súlyos­ságára utal, hogy állítólag Phnom Penhben tartózkodó amerikai személyek kimenté­sére a Sziámi-öböl közelében készenlétbe helyezték az ame­rikai tengerészgyalogosok egy kisebb alakulatát. Saigonban és Bangkokban szintén kidolgoz­ták a két kormányzat Phnom Penh-i nagykövetsége személy­zetének evakuálási terveit. Ezek az előkészületek minden­nél jobban mutatják, hogy a Don Nol-rezsim helyzete válsá­gosra fordult. ENSZ - Biztonsági Tanács Nem hivatalos konzultációkon folytatódott a ciprusi vita A Biztonsági Tanács szerdán este befejezte a ciprusi kérdés megvitatását. A szerdai ülésen Irak, Costa Rica és Szaúd-Ará- bia képviselője szólalt fel. Va­lamennyien hangsúlyozták an­nak szükségességét, hogy biz­tosítsák a Ciprusi Köztársaság szuverenitását, függetlenségét és területi integritását, nyújt­sanak segítséget a ciprusi gö­rög és török közösség képvise­lőinek az igazságos -és békés rendezés felkutatásához. Gonzalo Facio Costa Rica-i külügyminiszter, a Biztonsági Tanács márciusi elnöke, a vitát összefoglaló beszédében megál­lapította, hogy a tanács tagjai­nak többsége elítélte a ciprusi töqök közösség vezetőségének egyoldalú, szeparatista lépését, állást foglalt a sziget felosztá­sa ellen. Facio közölte, hogy a Bizton­sági Tanács tagjai csütörtökön nem hivatalos konzultációkon egyeztették álláspontjukat, és amennyiben egyetértés alakul ki a határozattervezet szövegé­ben — magyar idő szerint — a ma hajnali órákban összehívja a tanács újabb ülését. CSAK RÖVIDEN... A HÁROMNAPOS OPEC­csúcs befejezésekor, csütörtö­kön délután a konferencia színhelyén nyilvánosságra hoz­ták a tizenhárom tagállam ünnepélyes nyilatkozatát, amely a kőolaj-exportáló or­szágok szervezetének általá­nos alapelveit önti hivatalos formába. , AZ OPEC-CSÚCSKONFE­RENCIA színhelyén, az Algír melletti Nemzetek Palotájának egyik különtermében csütörtö­kön délután Abdel Aziz Bu- teflika algériai külügyminisz­ter, Reza Pahlavi iráni sah, Szaddam Husszein iraki alel- nök és Huari Bumedien algé­riai államfő jelenlétében is­mertette az összegyűlt újság­írók előtt az iraki—iráni kö­zös közleményt a két félnek Bumedien elnök közvetítésé­vel a csúcskonferencia idején a két ország közti problémák végleges és tartós rendezése érdekeben. folytatott tárgyalá­sairól és azok eredményeiről. DR. HENRY KISSINGER amerikai külügyminiszter, aki — úton Kairó felé — szerdán késő este érkezett Angliába, a csütörtöki napot Cardiff ban töltötte. Kissinger felesége és Elliot Richardson új amerikai nagykövet társaságában részt vett azon az ünnepségen, ame­lyet James Callaghan díszpol­gárává avatása alkalmából rendeztek. A GÖRÖG KORMÁNY csü­törtökön bejelentette, hogy Diimitrosz Biciosz külügymi­niszter pénteken Brüsszelbe repül és találkozik a Közel- Kelet felé tartó Henry Kis­singer amerikai külügymi­niszterrel. , AZ EGYIPTOMI' kormány szerdán, Kissinger látogatásá­ra készülve a késő estébe nyú­ló ülést tartott, amelyen — Kamal Abdel Magd tájékozta­tási miniszter nyilatkozata szerint — „megvitatta a poli­tikai helyzet alakulását és az arab országok, valamint a nagyhatalmak viszonyát”. AZ INDIAI jobboldali erők csütörtökön kormányellenes tüntetést szerveztek Üj-Delhi- ben, a parlament épülete előtt. A szervezőknek csalással és ígéretekkel sikerült néhány százezer embert megtéveszteni és bevonni a tüntetésbe. CSÜTÖRTÖKÖN ÜNNE­PELTE megalakulásának 54. évfordulóját a Portugál Kom­munista Párt. A PORTUGÁL kormány szerdán elrendelte, hogy az ország déli részén fekvő Moura város környékén vonjanak ál­lami ellenőrzés alá egy 1350 hektáros földbirtokot. PETR MLADENOV bolgár külügyminiszter hivatalos lá­togatása végeztével csütörtö­kön elutazott Bonnból. PALESZTIN terroristák szerdán éjjel egy gumicsó­nakról partra szálltak Tel Aviv magasságában, behatol­tak a tengerparti Savoy hotel­be és túszokat ejtve tíz Iz­raelben bebörtönzött személy szabadon bocsátását követel­ték — jelentették a nyugati hírügynökségek csütörtökre virradóan. Hat és negyedórá­val az akció kezdete után iz­raeli csapatok megostromol- ták a szálloda épületét és va­lamennyi palesztin fegyverest megölték. A lövöldözésnek polgári halottad is voltak. PJOTR ABRASZIMOVOT nevezték ki a Szovjetunió új NDK-beli nagykövetévé. Tizenegy nagy Jelentőst^gil magyar—szorvjet egyezmény A magyar—szovjet kormányközi bizottság ülésszakának utolsó napján tizenegy nagy jelentőségű egyezmény aláírására került sor. Huszár István és dr. Horgos Gyula az egyezmények­kel kapcsolatban adtak nyilatkozatokat. / Huszár István nyilatkozata Az egyezmények aláírása után Huszár István nyilatko­zott az MTI munkatársának. Elmondotta, hogy az egvez- mények igen nagy jelentősé­gűek, mert a népgazdaság fon­tos ágazatai számára a terme­lés, az értékesítés biztonságát jelentik hosszú időre. A 11 egyezmény az 1976—80-as évek tervidőszakaira mintegy 2,3 milliárd rubel értékű árufor­galomhoz, teljes forgalmunk egyötödéhez jelent biztos ala­pot, s több szempontból az 1980. utáni időszak szállításait is megalapozza. Huszár István kiemelte a timföld-alumínium e^vezmény jelentőségét, ame­lyet 1962-ben kötött, s most meghosszabított a két ország. Mint ismeretes, az egyezmény­nek az a lényege, hogy a du­nántúli bányákból kitermelt bauxitot Magyarországon tim­földdé dolgozzák fel, a timföl­det a Szovjetunióba szállítják, ott kohósítják, és az alumíniu­mot visszaszállítják Magyaror­szágra. Lényegében tehát a ko­hászati kapacitást a Szovjet­uniótól „béreljük”, s ezért ha­gyományos termékeinkkel fi­zetünk. Az 1962-ben aláírt egyezmény értelmében 1975- ben 240 000, 1980-ban pedig már 300 000 tonna timföldet szállítunk a Szovjetunióba, s onnan az idén 120 000, 1930­ban 165 ezer tonna alumíniu­mot kapunk vissza. Mivel egy tonna fém előállításához kere­ken 20 OflO kilowattóra áram szükséges, az idén 2,4 milliárd kilowattóra villamos energiá­val többre volna szükség, ha a timföldet nem a Szovjetunió­ban, hanem itthon dolgoznánk fel alumíniummá. Körülbelül- ennyi villamos energiát hasz­nálnak fel évente a magyar háztartások együttvéve. Nagy jelentőségű tehát, hogy a mos­te”! egyezménnyel 1985-ig meghosszabítottuk a timföld­alumínium megállapodást. 1981—85. között is évente 330 000 tonna timföldet szállí­tunk a Szovjetunióba, s onnan 1-65 000 tonna alumíniumot ka­punk évente vissza* A meg­hosszabbítás biztos támpontot jelent a magyar népgazdaság fontos iparágai és a külkeres­kedelem közép- és hosszú tá­vú tervezéséhez. Ennek különösen nagy a je­lentősége éppen most, az ötö­dik ötéves terv jóváhagyását közvetlenül megelőző idő­szakban. Az egyezmény újabb bizonyítéka a szocialista or­szágok közötti gazdasági kap­csolatok stabilitásának és még- inkább ráirányítja a figyelmet a szocialista gazdasági in­tegráció továbbfejlesztésének kölcsönös előnyeire. Dr. Horgos Gyula nyilatkozata A kdhó- és gépipari mi­niszter a következőkben fog­lalta össze a csütörtökön alá­írt egyezmények jelentőségét: Az egyezmények a gépipar fontos ágazatait érintik. Az egyik megállapodás például szabályozza a magyar autó­buszok tovább növekvő ex­portját és biztosítja számunk­ra a szovjet személygépko­csik és tehergépkocsik válto­zatos típusait. Ezzel megala­pozhatjuk azt az iparfejlesz­tési célunkat, amelynek alap­ján kapacitásunkat — a Cse­pel tehergépkocsik kis soro­zatú gyártásával felhagyva — alapvetően az autóbuszok gyártására koncentráljuk. Az egyezmény továbbra is bizto­sítja a£ autóbuszok előállítá­sához szükséges különböző részegységek nagy mennyisé­gének exportját és importját. Az erősáramú gépgyártás­ban és az építőgép-gyártás­ban 1971-ben aláírt szakosí­tási egyezményeket is meg­hosszabbítottuk és bővítet­tük. A választék bővítése mel­lett két-háromszorosára nö­vekszik mindkét területen a kölcsönös szállítások értéke az 1975—80-as időszakban az előző ötéves tervidőszakhoz képest. Az építőgép gyártási egyezmény lényegében bizto­sítja mindazokat a gépeket és berendezéseket, amelyek a magyar építő- és útépítő ipar gépesítéséhez szükségesek. A szerszámgépgyár uisi sza­kosítási egyezmény keretéűen csaknem ezer nagy pontossá­gú esztergagép szállításátvál­laltuk, |ez lehetővé teszi a gyártás nagymérvű korszerű­sítését, termelékenységének növelését. Igen nagy hordere­jű ebben az alágazatban a hidraulikus és pneumatikus működtető elemek közös to­vábbfejlesztéséről és kölcsö­nös szállításáról megkötött megállapodás is. Jó példája annak, hogy a műszaki tudo­mányos együttműködés ho­gyan realizálódik a termelés­ben és az értékesítésben. Rendkívül nagy jelentősé­gű a szakosítási egyezmény, amelynek alapján már meg­kezdődött a munka egy hat­részes, világszínvonalon álló motorvonat típus kialakításá­ra és kooperációs gyártására. Ennek a motorvonatnak szá­mos fontos főegységét a Szov­jetunió fogja szállítani és így lehetővé válik a széles körű egységesítés a Szovjetunióban gyártott motorvonat és Die­sel-mozdony típusokkal. Végül, de nem utolsósorban kiemelném, hogy a hajók, úszódaruk, & portáldaruk szállításáról és kooperációs gyártásáról szóló egyezmény hdsszú távrá biztosítja a Ma­gyar Hajó- és Darugyár szá­mára hajók viszonylag nagy darabszámban történő előál­lítását. Ez alapul szolgálhat a gyár rekonstrukciójához, a munka gépesítéséhez, a ter­melés technológiájának álta­lános korszerűsítéséhez. A szovjet minisztériumok, vállalatok és intézetek vezetői és munkatársai a most aláírt szerződések műszaki, gazdasá­gi előkészítése során mindvé­gig igen nagy megértést, segí­tőkészséget tanúsítottak és ez nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a magyar gépipar fejlődése számára e nagy fon­tosságú szerződéseket ma alá­írhattuk — fejezte be nyilatko­zatát Horgos Gyula. Minis'ztériumi nyilatkozatok Miért hallgatnak a „demokrácia lovagjai”? Mexikóban most fejezte be munkáját a chilei katonai jun­ta bűncselekményeit kivizsgáló nemzetközi bizottság harma­dik ülésszaka. Az ülésszakon elfogadott zárónyilatikozat a közvélemény mértékadó vádirata, amelyet a chilei helyzet alapos kivizsgálása alapján állítottak össze. Az olyan nagy tömeginformációs eszközök közül, mint a BBC és az Amerika Hangja rádióállomás, az AP és UPI táv- iraiti ügynökség, egy sem reagált annak a tekintélyes nem­zetközi bizottságnak a munkájára, amelyet hivatalos támo­gatásáról biztosított sok ország, köztük Finnország, Svédor­szág, Norvégia, Dánia kormányfője, Mexiko elnöke. A nemzetközi bizottság első két (helsinki és koppenhágai) ülésszakának idején mint tudósító hiába kerestem legalább egy sort a nagy amerikai és angol lapokban a bizottság mun­kájáról, nem találtam egyetlen szót sem. A bizottság most Mexikóban ülésezett. Ismét átlapoztam a nagy polgári lapokat, újfent nem írtak a munkájáról egy szót sem. A bizottság ülése alatt meghallgattam az Amerika Hangja és a BBC adásait, de sem a washingtoni, sem a lon­doni adó nem tett említést erről a munkájáról. Egyetlen szót sem találtam róla a UPI és az AP hírügynökségek telexgé­peiből kígyózó hosszú papírszalagokon sem. A legnagyobb burzsoá sajtószervek, rádió- és televízióállo­mások miért lettek egyszerre tájékozatlanok? Lehetséges, hogy annak a bizottságnak a munkája, amely oly apróléko­san, hozzáértéssel vizsgálja a junta bűncselekményeit, nem méltó ahhoz, hogy a New York Times, a Washington Post, a Times — amely lapok gyakran az emberi jogok lovagjainak, a demokratikus szabadságjogok mindenfajta megcsorbítása ellen küzdő félelem nélküli harcosok képében tetszelegnek olvasóik előtt, írjanak róla. Lehet, hogy a junta bűncselek­ményei oly jelentéktelenek, hogy semmiképpen sem nyugta­laníthatják az olvasókat? Lehet, hogy Chile oly messze van New Yorktól és Londontól, hogy a santiagói események nem érdeklik az olvasóikat? Vagy a szerkesztők és kiadók nem ér­tik, hogy a fasizmus, bármilyen messze is van tólünk, mégis­csak fasizmus, az emberiség legszörnyűbb ellensége? Nem, nyilván nem erről van szó! AZ Ok sokkal mélyebb. Mennyi papírt, nyomdafestéket, szót és felkiáltójelet használtak a nagy burzsoá lapok, rádió- és televízióállomások, hogy kiátkozzák a chilei Népi Egység kor­mányának rendszerét. Akkor senki sem takarékoskodott a papírral, a szavakkal, a burzsoá szerkesztők közül senki sem tartotta Chilét „nagyon messzi országnak”. Akkoriban Chile szálka volt a szerkesztők, kiadók, a laptulajdonosok szemé­ben. Chilétől nem volt nyugodt álmuk, Chile aggasztotta a „burzsoá demokrácia lovagjait”, az „emberi jogok védelme­zőit”. Holott éppen a Népi Egység-kormány idején — ez köz­tudott — olyan gazdasági, társadalmi és politikai demokrá­cia létezett, amilyet a Chilei Köztársaság még soha nem ta­pasztalt csaknem folyamatos demokratikus rendszerének 160 esztendeje alatt! Ámde megtörtént a fasiszta államcsíny. És néhány hét­re rá, amikor véget ért a szenzáció és a fasizmus kezdte fel­öltem legjszömyűbb, mindennapi formáját, a legnagyobb bur­zsoá lapok, például az amerikai újságok gyakorlatilag nem írtak többé Chiléről. A demokráciát vérbe fojtották. Ura­lomra jutott a fasizmus. Ekkor vesztették el hirtelen érdek­lődésüket e lapok, rádió- és televízióállomások szerkesztői e távoli ország iránit. Megnyugodtak, mert a chilei fasizmus sárba tiporta ugyan az emberi jogokat, de védelembe vette a burzsoázia gazdasági kiváltságait, s véget vetett a szocia­lista átalakulásnak. A téliyck azt bizonyítják, hogy az emberi jogok védelme­zőinek szerepében tetszelgő nagy burzsoá sajtó néhány ame­rikai társaság összerabolt gazdagságának megcsapolását sak­kal jelentősebbnek tartotta, mint több ezer ember meggyil­kolását, mint a demokratikus rendszer megsemmisítését, mint a parlament felosztását, mint valamennyi politikai párt 'be­tiltását. Hová tűntek hirtelen a híres amerikai lapokból az em­beri jogok lovagjai? Hol az amerikai sajtó függetlensége, a sajtóé, amely állítólag nem függ az amerikai monopóliumok­tól? És mi van a lelkiismeretével? Ne keressük a választ ezekre a kérdésekre, a New York Times hasábjain! Nem ta­láljuk, mint ahogy nem találjuk ott a beszámolót a chilei ka­tonai junta bűncselekményeit kivizsgáló nemzetközi bizott­ság munkájáról sem. Mint ahogy nem találjuk ott a chilei fasizmus bűncselekményeiről szóló híreket sem. G. Borovik A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériumban an­nak a megállapodásnak a nagy jelentőségét hangsúlyozzák, amellyel most kibővítették és meghosszabbították a két or­szág traktor- és mezőgép­gyártási szakosítási és koope­rációs egyezményét. Az 1971- ben kötött egyezmény az idén járt volna le, érvényét azon­ban 1980-ig meghosszabbítot­ták, és több területen lényege­sen bővítették. A Szovjetunió 38, Magyarország 15-féle me­zőgazdasági gép szállítását vállalta, a- szakosítás köre ezzel mintegy megkétszerező­dik. Nagy számban küld a Szovjetunió Magyarországra MTZ—80-ás univerzális trak­torokat, ezenkívül 150—300 ló­erős lánctalpas, illetve négy­kerék meghajtású traktorokat. Ezeknek a traktoroknak az át­lagos teljesítőképessége tehát jóval nagyobb, mint a koráb­biaké. Három újfajta szovjet kombájntípus szállítása is megindul. A Kolosz és a Nyi- va típusú gabonakombájnok teljesítőképessége 60, illetve 30 százalékkal nagyobb a hagyo­mányos kombájnokénál. A harmadik típus rizs betakarí­tására alkalmas. A megállapo­dás értelmében öt év alatt kö­rülbelül 7700 szovjet kombájn érkezik hazánkba, ezenkívül a Szovjetunió szállít a többi kö­zött felszedőbálázókat, cukor- répa-betakarító gépeket, bur- gonyaosztályozókat, különféle talajművelő gépeket. Magyar- ország kétféle borsóbetakarító, uborkabetakarító, uborkaválo- gató-osztályozó berendezések, valamint a szőlőművelésnél használatos tíz különféle gép­típus szállítását vállalta. A Külkereskedelmi Minisz­tériumban a kölcsönösen szál­lított gépek, berendezések és műszerek műszaki kiszolgálá­sával kapcsolatos egyezmény­ről nvilatkoztak. Az egyez­mény lényege az, hogy köl­csönösen műszaki központokat létesítenek, amelyek a vevő­nek segítséget nyújtanak az exportált gépek karbantartá­sához és javításához, a vevő szakembereinek kiképzéséhez, a műszaki dokumentáció - szolgáltatás megszervezésé­hez stb. Bővítik az alkatrész- gyártó kapacitásokat annak érdekében, hogy a gépek szál­lításával egy időben megfele­lő mennyiségű alkatrész álljon a vevő rendelkezésére. Szük­ség szerint központi gépesített alkatrészraktárakat létesítenek a belföldi ellátás javítására. Meghatározták a kölcsönös forgalomban legjelentősebb termékek listáját, amelyekre 1975 végéig megkötik az új, illetve felülvizsgálják a meg­levő vevőszolgálati szerződé­seket. Ez kiterjed a szovjet exporttermékek közül a gép­járművekre, motorkerékpárok­ra, televíziókészülékekre, elektromos háztartási készülé­kekre, stb., a magyar export­termékek közül pedig az autó­buszokra, Diesel-vonatokra, festőberendezésekre és egyéb cikkekre. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom