Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-05 / 54. szám
2 1975. MÁRCIUS 5., SZERDA KALUS Felavatták Európa legnagyobb PVC-gyárát A nyugat-ukrajnai Kalus 400 éves település, de rohamos bővülése 15 évvel ezelőtt kezdődött a vegyi és konászati kombinát hatalmas ipartelepének kiépítésével, Lgy évtizeddel ezelőtt helyezték üzembe az első vegyipari üzemet, s azóta 20 nagy termelőegység kezdte meg működését ezen az ipartelepen. A gyártásban kedvező, hogy jelentős nyersanyag-lelőhellyel rendelkezik a kombinát, s a különféle üzemegységek úgyszólván veszteség nélkül, komplexen feldolgozzák a bányászott termékeket, vegyi anyagokat. Gyártanak többek között káliumműtrágyát, fémmagnéziumot, a gumi- és a műbőripar részére különböző finoman őrölt töltőanyagokat, karbamidgyantákat, növényvédő szereket, szódát, klórt és más vegyi anyagokat. A kaíusi kombinát legújabb gyáregysége, a PVC-gyar évente 250 000 tonna PVC-t állít elő. Az etilént a leninvárosi oleiinműbül szállítják Kalusba. A 536 kilométeres etilénvezetékből 206 kilométeres szakasz vezet a Szovjetunió területén. A kalusi kombinátban mintegy 14 OOO ember dolgozik, tehát csaknem háromszor annyi, mint a leninvárosi TVK-ban. Az új ipartelep fejlődésével együtt rohamosan gazdagodott a város. Több mint 180 000 négyzetméternyi lakóterületet építettek, s így Kalus 53 000 lakosa közül 35—37 ezer ember él már az új városrészben. A nagy vegyikombinát számos járulékos létesítményt is építtetett, egyebek között hét iskolát, köztük vegyipari szakközépiskolát. A legnagyobb iskolák kollégiumot, uszodát is kaptak, a gyár dolgozóinak egészségügyi ellátását segítették 300 ágyas éjszakai gyógysza- natórium felépítésével, s most bővítik ezt az egészségügyi intézményt újabb 50 ággyal. A kalusi és a leninvárosi együttműködés rendkívül széles körű műszaki és tudományos kapcsolatokat ölel fel. Mindkét város törekszik az együttműködés további bővítésére, s keresik a lehetőséget, hogy létrehozzák Kalus és Leninváros testvérvárosi kapcsolatát. Sorompó a halálnak I Az 1070-ben érvénybe lépett megállapodások értelmében tegnap ismét összeültek az érdekelt hatalmak, hogy áttekintsék az atomsorompó-szerzödés hatályba lépese óta eltelt fél évtizedet és megvizsgálják a továbblépés lehetósefJSJkusz A brit tagság A menetrend ágasbogas és a döntés a homályba vész — körülbelül ez a benyomása a megfigyelőknek a nyugat-európai Közös Piac most záruló külügyminiszteri konferenciájáról. Igaz, ezúttal a napirend talán az egész szervezet legbonyolultabb problémája volt: a brit tagság felülvizsgálása. AZ ÜGY története közismert. A konzervatív kormány országlása utolsó időszakában minden viharos tiltakozás ellenére kimondta Brüsz- szelnek, a közös-piaci főhadiszállásnak a boldogító igent és a frigy megszületett. Csakhogy — és erre most nagyon- is időszerű emlékeztetnünk — Harold Wilson munkáspártja nem utolsósorban azzal a jelszóval nyerte meg a legutóbbi választásokat, hogy ezt a tagságot legalábbis alaposan felül kell vizsgálni. MINDEN EGYES KÖZVÉLEMÉNY -KUTATÁS azt tanúsítja, hogy az angolok óriási tömegei úgy látják: a tagság jelenlegi formájában, nagyobb veszélyeket jelent számukra, mint lehetőségeket. Ez abból fakad, hogy a legutóbbi időkig az angol gazdaságra rányomták bélyegüket a birodalmi struktúra maradványai, az úgynevezett nem- zetközösség keretei. EDWARD HEATH tory-ka- binetje voltaképpen a Párizs által diktált feltételeket fogadta el Ezek lényege a brit gazdasági kapcsolatok „euró- paizálása”, méghozzá szinte átmenet nélkül, minden logikusan várható megrázkódtatás ellenére. Az aíkkori döntés sókkal inikább politikai, mint gazdasági természetű vólt. A konzervatív vezetés külpolitikai elszigeteltségbe manőverezte Angliát, ilyen értelemben szüksége lehetett a látványos csatlakozásra. WILSON VISZONT — bár belpolitikailag és gazdaságilag súlyos örökséget vett át a torykitól —, sókkal jobb pozíciókból tárgyalhat a Közős Piac néhány nap múlva Dubliniban sorra kerülő kormányfői konferenciáján, ihint Heath tehette volna. Ennek elsősorban az az oka, hogy a jelenlegi vezetés helyreállította a Szovjetunióval a szívélyes kapcsolatokat. Ez pedi g nemcsak politikai lag, de még gazdaságilag is nagyobb mozgásszabadságot jelent a Downing Street 10 számára, mint a múltban. A prognózis tehát: Wiison úgy igyekszik majd előkészíteni a tavaszi népszavazást, hogy Anglia a Közös Piac tagig maradjon, de — új helyzeté-V nek megfelelően — az eddiginél kevésbé megalázó feltételekkel. Heinrich Albertz volt nyugat-berlini polgármester tegnap délután hat óra után felolvasta a nyugat-berlini televízióban azt a levelet, amelyet az öt terrorista kedden reggel Adenben átadott neki. Magát a levelet is teljes egészében bemutatta a televízió. A levélben az öt terrorista aláírásával megerősítette, hogy elhagyta a Lufthansa-gép fedélzetét, s *>a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszter-helyettese biztosította őket, hogy menedékjogot biztosítanak az országban számukra, ott korlátlanul, szabadon mozoghatnak. Mindez eleget tesz az emberrablók feltételének, s lehetővé teszi, hogy Peter Lorenzet Nyugat- Berlinben szabadon bocsássák. A nyugat-berlini rendőrség egyidejűleg az emberrablókhoz fordult, s kérte Peter Lorenz azonnali szabad onbocsá- tását, illetve a szabadonbocsá- tás körülményeinek jelzését. További bizonyságul azt kérte, írják vagy üzenjék meg, hol vásárolták a Peter Lorenz házának előszobájában függő fametszetet. A Német Szövetségi Köztársaságban a nyugat-berlini anarchisták terrorakciója óta nőttön-nő a belpolitikai feKalus és Leninváros az olefinkémia szovjet és magyar központja a szocialista integrációban is új minőségű, szorosabb együttműködés megtestesítője. A 336 kilométer hosszú etiiénvezeték két végén szinte egyszerre avatták a két új ipartelepet: hétfőn a leninvárosi olefinművet, kedden a kalusi vegyi és kohászati kombinát új létesítményét, Európa legnagyobb PVC-gyárát. Az avató ünnepségen megjelent L. A. Kosztandov, a Szovjetunió vegyipari minisztere, V. Sz. Szmirnov, az SZKP KB osztályvezető-helyettese, P. F. Bezruk, az Ukrán KP ivano-frankovszki területi bizottságának első titkára, O, V. Avilov, az Ukrán KP Központi Bizottságának osztályvezetője. Az ünnepségen magyar részről megjelent dr. Szekér . Gyula nehézipari miniszter, dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP KB tagja, a Borsod megyei pártbizottság első titkára és Klézl Róbert, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese. Ott volt a leninvárosi új olefinmű népes küldöttsége szültség. Az átlagpolgár számára jóformán megszűnt a külvilág. A rádió- és tv-állo- mások valósággal ontják a Lo- renz-ügy legújabb fejleményeiről szóló híreket A szövetségi kormány és más állami szervek ténykedése szinte kizárólag „válságülésekre” korlátozódik. Á szövetségi főváros légiterében helikopterek keringenek, a politikusokat így szállítják a kancellári hivatalban összehívott válságbizottsági ülésekre. A reakciós Springer-sajtó egyre fokozza a pánikot és módszeresen készíti elő a programhangulatot. Erélyte- lenséggel vádolja a kormányt és azt követeli, hogy az országban egy „erős embernek”, kell rendet teremtenie. A politikai pártok — az ellenzék és a koalíció — között látszatra most nagy az egyetértés, de Bonnban vihar előtti csendről beszélnek és úgy vélik, hogy a Lorenz-ügy végleges lezárása után elkeseredett erővel robbannak ki az ] ellentétek a CDU—CSU, il- 1 letve az SPD—FDP között. Huszár Andornak, a TVK igazgatójának vezetésével. Részt vett az avatáson Bagi Gábor Magyarország moszkvai nagykövetségének másodtitkára és dr. Hajdú Imre kijevi magyar konzul. A szovjet és a magyar vendégek megtekintették a nagy ipartelep új létesítményét, amely a leninvárosi etilén feldolgozásával évente 250 000 tonna PVC-t ad majd a szovjet népgazdaságnak. Az új PVC-gyárat a kombinát főterén megtartott munkásgyűlésen avatták fel, amelyen több mint ötezren vettek részt. 1. G. Posztoronko, az Ukrán KP kalusi városi bizottságának első titkára nyitotta meg a munkásgyűlést, majd L. A. Kosztandov vegyipari miniszter méltatta avató beszédében az új alkotást, a szovjet—magyar együttműködés újabb sikerét. Felolvasta Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának a kalusi építőkhöz, szerelőkhöz, tervezőkhöz és üzemeltetőkhöz intézett levelét. A továbbiakban hangKedden a kora délutáni órákban megnyílt Algírban a kőolaj-exportáló országok szervezetének (OPEC) csúcs- találkozója. A találkozón nyolc államfő vesz részt. Líbia, Szaúd-Arábia, Indonézia, Irak és Nigéria alacsonyabb szinten képviselteti magát. Jelen vannak 13 tagállam külügyi, pénzügyi és olajipari miniszterei, valamint számos szakértő is. A találkozón, amely az OPEC megalakítása, 1960 óta az első csúcsértékedet, ünnepélyes nyilatkozatot fogadnak el és közös akcióprogramot dolgoznak ki. Mindkét dokumentum elsősorban az OPEC- országoknak a kapitalista világhoz való viszonyával foglalkozik majd. A dokumentumokban másrészt lefektetik a szervezeten belüli együttműködés elveit és intézkedéseket hoznak az olajjal nem rendelkező fejlődő országok megsegítésére. A csúcsértekezletet a vendéglátó ország elnöke, Huarí Bumedien nyitotta meg. AZ ETIÖP fővárosban kedden bejelentették, hogy átalakították a kormányt és hét minisztérium élére új minisztert neveztek ki. PETR MLADENOV bolgár külügyminiszter kedden kétnapos hivatalos látogatásra az NSZK-ba érkezett. súlyozta, hogy a szocialista integráció jegyében született leninvárosi és kalusi gyár nagy esemény a két ország vegyipari fejlődésének meggyorsításában, hiszen a szocialista országok legnagyobb olefinműve épült fel a Tiszai Vegyikombinátban', s Európa legnagyobb PVC-gyára Kalus- ban. A munkásgyűlés következő szónoka, dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter rámutatott: a leninvárosi és a kalusi együttműködés új vonása, hogy folyamatos termelési kapcsolat jött létre, amelynek minden sikere, de nehézsége is megoszlik a két üzem dolgozói között. Az új gyárak együttes építésében is új utat jártunk, amely megfelelt a szocialista gazdasági integráció komplex programjának s ebből mindkét ország kölcsönös előnyökhöz jutott: a magas műszaki színvonalú, gazdaságos termelés optimális méreteinek megfelelő üzemet épített, a két vállalatnál együttesen több mint 300 millió rubel értékű beruházás gyors megvalósításával. Ez az együttműködés mindkét országban több tízmillió rubel értékű megtakarítást eredményezett a beruházásban, s a továbbiakban' is évente sok millió rubel folyamatos megtakarítását teszi lehetővé. Az együttműködés segíti, hogy Magyarország sikeresen megvalósítsa a petrolkémiai központi fejlesztési programban előirányzott feladatait. A magyar etilénért és propilénért a Szovjetunióból azonos értékben érkező hatféle műanyag és petrolkémiai termék részben vagy egészben fedezi Magyarország szükségleteit ezekből a cikkekből. Dr. Szekér GyuM hangsúlyozta: az együttműködés fontos politikai jelentősége, hogy meggyőzően tanúsítja a szocialista gazdasági integráció kiszélesítésének, fejlesztésének nagy lehetőségeit, s a gyakorlatban példázza, hogy a népgazdasági tervekben jó előre építeni lehet a szocialista gazdasági integrációban elhatározott együttműködésre. A munkásgyűlés résztvevői végül levelet küldtek Leonyid Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja és az Ukrán KP Központi Bizottságának. ÉLETÜNK, MUNKÁNK során gyakran találkozunk etikai, erkölcsi kérdésekkel. Munkatársaink, ismerőseink, hozzátartozóink tetteinket, magatartásunkat általában erkölcsi szempontból is megítélik. Helyeslik a jót, a becsületességet, a tisztességes életet. Elítélik a rosszat, a tisztességtelent. Magunk is mérlegeljük, hogy erkölcsileg helyes-e az, amit teszünk, vagy tenni altarunk. A társadalmi élet meghatározott erkölcsi rend nélkül elképzelhetetlen. Az ember mindig kollektív lény volt és az is marad. A közösségi élet megköveteli, hogy kialakítsuk azokat az együttélési normákat, amelyek megszabják az emberek egymás közötti viszonyát, kapcsolatát. Ezeket a szabályokat erkölcsi elvekben, követelményekben rögzítjük, s cselekedeteinkben, magatartásunkban érvényesítjük. A TÁRSADALOM erkölcsi értékei különbözőek. A legnagyobbak egyike: az alkotó munka. Csak az ember képes erre. Az erkölcsi tudat kialakulásának is az volt az alapvető eleme, hogy az ember kollektív módon kezdett céltudatos tevékenységet folytatni, dolgozni. A munka a szerszámok, munkaeszközök készítésével, a termelési eszközök céltudatos felhasználásával kezdődött, s ma is ezen alapszik. Ezért a munkaerkölcs azt is tükrözi, hogy mennyire fejHét évvel ezelőtt, 1968 tavaszán a genfi leszerelési értekezlet 378. plenáris ülésén fejezték be az atomsorompó- javaslatok megtárgyalását és a vitaanyagot az ENSZ közgyűlése elé terjesztették. Ez az aktus akkoriban kiemelkedő eseménye volt annak a folyamatnak, amely a második világháborút követően az atomfegyver elterjedését és ezen keresztül a nukleáris háború veszélyének csökkentését írta elő. Egyúttal az atomleszerelés problémájának új oldalról való megközelítését is jelentette. Korábban az atomleszerelési tárgyalások arra irányultak, hogy a nukleáris fegyverekkel rendelkező hatalmak megsemmisítsék készleteiket, vagy legalábbis hozzákezdjenek a csökkentésükhöz. Most az érintettek az elért állapot fenntartása mellett arra vállaltak kötelezettséget, hogy nem adják tovább atomeszkö- zeiket és atomtitkaikat, az atomfegyverrel nem rendelkező államok pedig lemondanak arról, hogy valamikor is ilyen szerkezetek birtokába jussanak. így korlátozódnék a nukleáris fegyverekkel rendelkező országok köre; márpedig minél kevesebben vannak, annál könnyebb a leszerelési tárgyalások folytatása. A szerződés megvalósítása azonban egy sor akadály elhárítása után vált csak lehetővé. Mindenekelőtt aiz ellenőrzés problémája miatt. Számottevő nehézséget okoztak azok a nézetek, amelyek az atom- sorompó-szerződéstől a nukleáris energia békés célú fel- használásának elterjedését féltették. Végül is mindkettőre sikerült megnyugtató megoldást találni: szovjet javaslatra az ellenőrzéssel az ENSZ bécsi atomerő-ügynökségét bízták meg, ugyanakkor az illetékesek megnyugtatóan szavatolták, hogy minden országnak lehetősége lesz a békés célokat szolgáló atoimtudomány művelésére. Mindezeken túlmenően azonban még egy kérdés vetődött fel: milyen védelemben részesülne bármelyik nem nukleáris hatalom, ha atomfegyverekkel rendelkező ország fenyegetné. Ennek nyomán született meg az a szovjet—amerikai—angol garanciatervezet, amely a Biztonsági Tanács útján biztosítékot lettek és milyen tulajdonban vannak a termelési eszközök. A munkához, a termelési eszközökhöz való viszony ősidők óta a legdöntőbb erkölcsi értékmérők közé tartozik. Az ősközösségi társadalom kezdetén — a termelési eszközök rendkívül alacsony fejlettsége miatt — ez annyira szigorú szabály volt, hogy egyes primitív népek megölték azokat, akik nem voltak képesek dolgozni. Később a termelési eszközök színvonala emelkedett, a társadalmi munkamegosztás magasabb fokra fejlődött, s kialakult az emberölés erkölcsi tilalma. Amikor azonban megjelent a magántulajdon, létrejött a rabszolgatartó társadalom. A rabszolgatartó pedig meg is ölhette saját rabszolgáját, hiszen azt nem tekintették embernek. A rabszolga csupán „beszélő szerszám” volt a rabszolgatartók szemében. Mivel az uralkodó osztály jóléte a rabszolgák kegyetlen kizsákmányolásán alapult, a rabszolgatartók nem dolgoztak, ezért mindezt igyekeztek erkölcsileg is szentesíteni. A munkát megvetették, lealázónak tartották. De a rabszolgák sem lelték örömüket a munkában, hiszen az számukra gyötrődést, szenvedést jelentett, s munkájuk gyümölcsét nem ők, hanem a rabszolgatartók élvezték. Nem véletlen, hogy a legtöbb nyelvben a munka a kín, a dolog pedig a fáradozás szóból ered. A munkával kapcsolatos ígért minden, nem nukleáris országnak az atomveszéllyel szemben. Ilyen előzmények után az ENSZ-közgyűlés 22. ülésszaka 1968. június 12-én jóváhagyta az • atomsorompó-szemődést, majd néhány héttel később a három vezető nukleáris hatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britan- nia — aláírta. Végül a ratifikációkat követően 1970. március 5-én lépett életbe a szerződés. Az okmányokat napjainkig 101 állam írta alá, 80 ratifikálta vagy csatlakozott hozzá, viszont olyan jelentős hatalmak, mint a Kínai Nép- köztársaság, Franciaország, Japán, India, Pakisztán, Izrael, Egyiptom és Algéria stb. még nem szerepelnek az aláírók között. Mindez nyilvánvalóan hatással lehet a jövőbeni kilátásokra. A megállapodások alapján tegnap ismét összeült az érdekelt államok konferenciája, hogy megvizsgálja a szerződés megvalósulásának körülményeit, illetve keresse , a továbbjutás lehetőségeit. Mindenesetre egy probléma már ma is körvonalazható: a tárgyalásokon nyilvánvalóan felvetődik majd a szerződést már ratifikált, vagy csak aláírt államok közötti megkülönböztetés szükségessége. Az utóbbiak ugyanis nem tekinthetők teljes jogú tárgyalófeleknek, de ez nem kisebbíti felelősségüket az egész emberiség iránt. Tolnay László CSAK RÖVIDEN... ANDREJ GROMIKO szovjet külügyminiszter Oskar Fischerhez, az NDK külügyminiszteréhez intézett táviratában részvétét nyilvánította Otto Winzer, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága. tagja, a Német Demokratikus Köztársaság kiemelkedő államférfija elhunyta miatt. MOSZKVÁBAN kedden közleményt adtak ki a francia nemzetgyűlés külügyi bizottsága küldöttségének szovjetunióbeli látogatásáról. AZ ENSZ Biztonsági Tanácsa néhány napos szünet után kedden — magyar idő szerint 20 órakor — folytatta a ciprusi kérdés vitáját. erkölcsi alapelvek, amelyek a rabszolgatartó társadalomban kialakultak, lényegében tovább éltek a feudalizmusban és a kapitalizmusban is. A kizsákmányoló osztályok mindig lenézték a munkát, megvetették a dolgozót, a munkást. A kizsákmányolt osztályok számára a munka nyomasztó teher volt. A munka a gazdagok, az elnyomók javát szolgálta. Ezért az elnyomott, kizsákmányolt tömegekre a munka kényszerként hatott. A rabszolgatartó társadalomban a korbács, a feudalizmusban a deres, a kapitalizmusban pedig az éhség fegyelme uralkodott. A SZOCIALIZMUSBAN nincsenek olyan társadalmi tényezők, amelyek a munka alkotó jellegét eltorzítanák, mert a termelési eszközök társadalmi tulajdont képeznek, s a munka közvetlenül is a munkás, a dolgozó ember javát szolgálja. A dolgozó osztályok é6 társadalmi rétegek egyaránt érdekeltek a termelés növelésében, mert a szocializmusban a legfontosabb cél a nép életszínvonalának rendszeres emelése, a népjólét tervszerű fokozása. A szocializmus alapelve: dolgozzon mindenki képességei szerint és részesüljön a javakból munkája arányában. Aki többet dolgozik, nagyobb értékű munkát végez, hatékonyabban járul hozzá a szocializmus építéséhez, kapjon is többet a megtermelt javakból. AZ ELSŐ OPEC -csúcs Algírban A LORENZ-ÜGY NYOMÁN Vihar előtti csend Bonnban Az elmélet kérdései Munkaerkölcs - erkölcsi érték
