Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-30 / 76. szám

NÉPI FELKELÉS Harcok Da Nangban A DiFK álláspontja változatlan: új adminisztrációt kell létrehozni Saigonban Egy saigoni tiszt megafonon kiált parancsokat menekülő katonái­nak Da Nangban. AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁPJA XIX. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM ^Ri% 1 FORINT 1975. MÁRCIUS 30.. VASÄRNAP Folytatódik a munkaverseny Jelentős megtakarítás a DKV-ban Washington Kissinger—Dobrinyin találkozó Henry Kissinger amerikai külügyminiszter szombaton fo­gadta Anatoli] Dobrinyint, a Szovjetunió washingtoni nagy­követét — közölték az ameri­kai külügyminisztériumban. Az idézett forrás szerint a két diplomata általánosságban át­tekintette a szovjet—amerikai kapcsolatokat és megvitatta a közel-keleti helyzetet. Szadat egyiptomi elnök üze­netet intézett a Szovjetunió és az Egyesült Államok, mint a Közel-Kelettel foglalkozó genfi konferencia társelnöki felada­tait ellátó országok vezetőihez, és ebben arra kéri őket, hogy a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet hívják meg a pa­lesztin nép törvényes képvise­lőjeként a tanácskozásra. A felszabadulás hírügynök­ség jelentése szerint a dél­vietnami hazafias erők szom­batra virradó éjjel több pon­ton harcot vívtak a Da Nang városában és környékén állo­másozó ellenséges alakula­tokkal. A városban népi fel­kelés bontakozott ki és a Thieu-rezsim több egysége fellázadt és átállt a felszaba­dító erők oldalára. Hasonló katonai zendülés tört ki pén­teken a Da Nangtól délre fek­vő Hoa Cam kiképzőközpont­ban, ahol több mint 200 sai­goni katona átállt a hazafiak oldalára. A felszabadító erőle hírügy­nöksége beszámol arról is, hogy Da Nangból a saigoni csapatok egy része fejvesztet­ten menekül. A Reuter iroda egy amerikai pilóta közlésére hivatkozva jelenti, hogy a saigoni katonák között véres tűzharc bontakozott ki, ami­kor az amerikai szállítógépek leszálltak a város repülőteré­re, hogy elszállítsák ottrekedt saigoni egységek egy részét. A felszabadulás hírügynök­ség szerint pénteken a fel­szabadító erők és a helybeli lakosság a Hűétől 350 kilomé­ternyire délkeletre fekvő Binh Dinh tartományban ellenőrzé­se alá vonta De Dúc és Binh Khe járási székhelyeket, va­lamint a Cu Mong hágót A hazafias erőik nincsenek messze Qui Nhon városától, ahol népi felkelés bontakozott ki. Mint a VNA jelentette, a hazafiak és a helybeli lakos­ság pénteken felszabadította Bao Loc városát, Lám Dong tartomány székhelyét. A fel­szabadító erők a lakosság tá­mogatásával teljes egészében felszabadították a Hűétől 140 kilométernyire délkeletre levő Quang Nam tartományt. A hazafiak március 24-én, tel­jes egészében ellenőrzésük alá vonták a központi fennsík dé­li részén levő Quang Dúc tar­tományt is. Vo Dong Giang ezredes, a kétoldalú katonai vegyes bi­zottságban részt vevő DIFK- küldöttség helyettes vezetője szombaton Saigonban tartott sajtókonferenciáján kijelentet­te: — A DIFK álláspontja változatlan. Thieu-nak és klikkjének távoznia kell, az Egyesült Államoknak meg kell szüntetnie dél-vietnami be­avatkozását, és olyan új admi­nisztrációt kell létrehoznia Saigonban, amely kész a pári­zsi megállapodás teljes betar­tására. Egy ilyen kormányzat­tal a DIFK hajlandó tárgyalni a dél-vietnami béke helyreál­lításáról. Budapesten március 24 és 29 között magyar—lengyel mun­kaügyi együttműködési tárgya­lásokat tartottak. Magyar rész­ről Nagy Imre munkaügyi mi­niszterhelyettes, lengyel rész­ről Wiktor Klosiewicz munka-, bér- és szociálisügyi minisz­terhelyettes vezette a tárgya­lásokat. A megbeszéléseken az időszerű társadalombiztosítási, nyugellátási, munkaerőgazdál­kodási és munkavédelmi kér­désekkel foglalkoztak. A len­gyel küldöttség látogatást tett A vállalatoktól érkezett jel­zések szerint a pártkongresz- szus befejezése után is folyta­tódik és az év végéig tart a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny. Sok helyütt ér­nek el kimagasló termelési eredményeket és az előzetes adatok arra utalnak, hogy a vállalatok a verseny sikeres első szakasza után a második szakasz első negyedévét is jó eredményekkel zárták. A Dunai Kőolajipari Válla­latnál tavaly igen lényegesen csökkent a befejezetlen beru­házások állománya, és az idén is a tervezettnél korábban akarnak átadni több létesítményt. Csaknem hét hónappal a ha­táridő előtt megkezdik a ter­melést az úgynevezett gáz- frakcionáló üzemben és befe­jezik az aromás extraháló II. és az ortoxilol-üzem szerelé­sét. Ugyancsak az év folyamán átadják a cseppfolyós gáz tá­rolóterét is. A vállalat dolgozói az idén a tervezettnél 35 ezer tonná­val több benzint és gázolajat állítanak elő, és tovább csök­kentik az energia- és anyag- költségeket. Tavaly 80 millió forintot takarítottak meg, idei vállalásuk további 40 millió forintos anyag- és energiamegtakaritás. — Kísért a tavalyi ősz — panaszolja a Vetőmagtermel­tető és Értékesítő Vállalat mo- nori központjának igazgatója, Vámos Géza, csakúgy, mint a közelmúltban a gép- és alkat­részforgalmazó AGROKER Vál­lalat egy vezetője tette, midőn az idei ellátásról érdeklődtünk. Az 1974-es év, a rendkívül csapadékos időjárás olyannyira próbára tette a traktorokat, hogy a gyakori hibák javításá­ra már a tavaszra tartalékolt alkatrészkészletből kellett le­csípni. Az elhúzódó betakarí­tás okozta termésveszteség, a raktározási gondok miatt pe­dig a kelleténél kevesebb jó minőségű lucerna- és hibrid­kukorica-vetőmagot tudtak tartalékolni. S, noha a vető­magellátás egyéb tekintetben szinte zökkenő nélküli — a tavaszi árpa, borsó már a földbe került Pest megyében —, a körülmények a vetésterv né­a SZOT Munkavédelmi Tudo­mányos Kutató Intézetben, és az Országos Munkaegészség­ügyi Intézetben. A találkozón egyúttal előkészítették a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Iptézet és a Lengyel Központi Munkavédelmi Inté­zet közvetlen együttműködésé­nek létrehozását. A lengyel küldöttséget fogadta Karakas László munkaügyi miniszter. A lengyel küldöttség szom­baton elutazott Budapestről. E tetemes összegből három­milliót az atmoszférikus-vá- kuumdesztillációs I-es üzem­ben dolgozó Magyar—Szovjet Barátság ifjúsági szocialista mi módosítására késztetik a gazdaságokat. Mint arról a Vetőmagellátó Vállalat monori területi köz­pontjának vezetői a közelmúlt­ban a gazdaságok illetékes szakembereit tájékoztatták, a vetőmagnak szánt hibridkuko­rica magas nedvességtartalma miatt a szárítás elhúzódott, késett a minősítés és fémzá­rolás is, csak február végére állt rendelkezésre a szükséges vetőmagkészlet, amit a megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztálya, a tsz-szö- vetségek közreműködésével, igyekeztek igazságosan eloszta­ni a gazdaságok között. Az igényelt vetőmagmennyiséget végül is leszállítják a terme­lőknek, ám a legnagyobb ter­mést adó fajtákból hiány mu­tatkozik, hiszen ezek a legér­zékenyebbek az időjárás vi­szontagságaira. Esetenként ta­valyelőtti, jó csírázóképességű vető­magot juttat a termelők­nek a vállalat. Tanácsuk egyébként: vessenek nagyobb tőtávolsággal a gaz­daságok, ne fordulhasson elő, hogy egyik-másik táblán hiá­nyosan kel a tengeri. A tsz- eket, az állami gazdaságokat semmi esetre sem éri károso­dás, hiszen a 80 százalékos csí­rázóképességű vetőmag — ez a MÉM által ez évre meghatá­rozott szabvány — ára mérsé­keltebb a korábbinál, tovább­ra is a kelési arányt ezer csí­ra alapján számolják. Éppen ellenkező a javaslat a lucernavetés tekintetében, ez esetben a kisebb tőtávot ajánl­ják, nem csak azért, mert az igényelt mennyiségnek mind­össze 60 százalékáról sikerült gondoskodni, hanefn mert a kutatók szerint a többnyire brigád vállalt. Három újításu­kat is felhasználják, hogy fel­ajánlásukat mielőbb teljesít­hessék. enyhe, tavaszi időjárás kedve2 e fontos takarmánynövény fej­lődésének, az szépen kel, erő­sebben bokrosodik, kivált ha eleget tesznek a növényvédel­mi előírásoknak. Az egyéb, esetenként lucemapótló takar­mánynövények — így a balta­cin, vöröshere, somkóró — magjából korlátlan mennyiség­gel rendelkeznek. Kielégítő az ellátás — mint volt a tavaszi árpá­ból is — a zab vetőmagjá­ból, amelynek 85 százalékát kül­földről szerezték be. Elmondta a kerületi köz­pont igazgatója, hogy még ta­valy szeptemberben fölhívták a termelőszövetkezeti vezetik figyelmét, időben rendeljék meg és szállítsák el a burgo nya-vetőgumót, mégis sokar késlekedtek. Ezért az ellátás ban volt is egyenletlenség, hi szén a vetőgumó-termelő gaz daságoktól nem várható el hogy átvállalják a téli tárolá teljes kockázatát. Mindeneset re biztató, hogy több tsz-ben is új tároló építését tervezik. Burgonya-vetőgumó szapor tással a megyében egyébkér két gazdaság — a pilisi és tápióbicskei tsz — foglalkozol tavaly 239 hektáron 350 vago vetőgumót, a szükséglet felt termelték meg. Az idén a monori vállalat 1 ezer 570 hektáron termelt* vetőmagot a megyében, szerződéskötések még nem zí rultak le, lucerna, vörösher somkóró, fehérhere, szarvask rep, olajlen, lencse, naprafo gó, bokorbab, sárgarépa és s láta vetőmagjának termelése keresnek vállalkozókat. A. Z. ' ' N Hatásosabb P est megyében a ne­gyedik ötéves terv­ben — amennyiben az idei feladatokat is si­kerül maradéktalanul meg­valósítani — összesen hat, hat és fél miliárd forint ér­tékű kommunális beruhá­zás jaintja az egymillió felé közeledő lakosság életkörülményeit. A nagy summa érzékelhetőbbé vá­lik, ha úgy fejezzük ki: hozzávetőleg nyolcszáz ki- sebb-nagyobb létesítmény költségeit fedezi ez az ösz- szeg. így már világosabb, ért­hetőbb, miért kell nagy je­lentőséget tulajdonítani ezen a területen is a szer­vezettségnek, a kivitelezés összehangolásának, az érin­tett szervek — tanácsok, intézmények, vállalatok, hatóságok — együttműkö­désének. Napjainkban a kommu­nális beruházások szinte mércéjévé váltak annak, hogyan dolgoznak a taná­csok, s bár ez hamis — veszélyesen ingatag követ­keztetésekre módot adó — mérce, kétségtelenül az ál­lampolgárok többsége ezt alkalmazza. Vácott például a deákvári lakótelepen élők közül sokan elmarasz- talólag beszélnek a tanács­ról, mert ezt sem, meg azt sem csináltatta még meg. Az állampolgári türelmet­lenséget talán soha nem lehet megszüntetni — s bizonnyal nem is kell, mert hisz’ van annak egészséges magja —, ám enyhíteni, ésszerű keretek között tar­tani mindenképpen szüksé­ges. Ennek lehetősége aligha a magyarázkodás, hanem a megkezdett fej­lesztések gyors, koncent­rált, szervezett kivitelezé­se, annak bizonyítása, hogy a meglevő pénzt igenis mielőbb az állampolgár javára fordítják. V ácott találni erre is, az ellenkezőjére is példát, akárcsak bár­melyik más településen. Mert igaz ugyan, hogy a taná­csok a gazdái a kommuná­lis fejlesztésének, de ez sű­rűn nem több formai sze­repnél — ők adják az anyagi fedezetet —, s né­melyik tanácsi testülettel úgy packáznak a fő- és alvállalkozó kivitelezők, mint fogócskánál ügyet­len gyerekkel a fürge paj­tások. Holott a tanácsok „ügyetlensége” csupán az, hogy nem sikerült megte­remteniük a beruházó, a tervező, a beruházást lebo­nyolító és a kivitelező négyesfogatának egységét, egybevágó érdekeltségét. Ami persze nem sikerült más beruházási területeken sem eddig. Azt hallom Cegléden, hogy ritkaság, ha az új la­kóházaknál a ténylegesen előírt határidő alatt — ami 30 nap — elvégzik az ún. műszaki hiánypótlási mun­kákat. Pedig itt viszonylag zavartalan a tanács és a kivitelező, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat viszonya, de ez utóbbi cé­gek sorához kötődik, s ha azok nem tesznek meg va­lamit, vagy nem úgy tesz­nek meg, mint kellene, tarthatja helyettük is a há­tát. Azokon a helyeken vi­szont, ahol korántsem ilyen zavartalan a tanács és a kivitelező, a beruházást le­bonyolító vállalat és a fő- vállalkozó viszonya, 30 nap helyett eltelik kétszer har­minc is, sőt sűrűn, szinte szabályként négyszer har­minc is, míg pótolják azt, amit kell. Az érdekeltség­gel lenne baj ? Inkább a szemlélettel. Illenék azt írni most, hogy minden érintett tisz­telje jobban a szerződéses fegyelmet, hiszen vala­mennyi kommunális beru­házásnak tekintélyes pa­pírtömeg a kísérője, határ­időkkel, felelősökkel, jogi következményekkel. Igaz, legyen' nagyobb tekintélye a szerződésben vállaltak­nak, de csak a szerző­désekre, a papírokra ha­gyatkozni nem lehet. A kötelességtudat napról napra megnyilvánuló hatá­sát képtelenség szerződé­sekben rögzíteni, ahogy hiányát sem mutathatja ki semmiféle papír. Márpedig éppen e kötelességtudat hiányából származik a ba­jok többsége. R engeteg az áldatlan, jog szerint szabályo­san zajló, valójában hónapokat fölemésztő, ad­dig tétlenséget, késedelmet szülő vita. Mégpedig apró, legtöbbször néhány határo­zott intézkedéssel eldönt­hető ügyeken! Mert öröm­mel fogadnánk, hallanánk vitákat arról, miért nincse­nek például a mai köve­telményeknek megfelelő tí­pustervek a különböző közintézmények építésé­hez? Ma ugyanis túlnyomó részük egyedi terv alapján készül el, s a tervezés költsége — durván számí­tott átlaggal — 1,5—3 mil­lió forint között mozog! Egy jó típusterv adaptá­ciója e költség töredéké­ből kikerülne... Érdemes lenne azon is vitatkozni, hogy elkerülhetetlen-e az ideiglenes megoldások — fűtésnél, vízellátásnál, csa­tornázásnál — szinte rend­szerré tétele? Nagy a gya­núnk ugyanis, hogy ezek az ideiglenes megoldásoka szervezetlenség fattyai, fo­gantatásuk presztízs viták, csoportérdekek, felelősség- áthárítások közepette ment végbe. A hatásosabb együttműködés első lépése, hogy ezeket a fölös vitákat eltemessék. Ha ez megtörténik — s néhány jel mostanában azt mutatja, hogy megtörtén­het —, akkor könnyebb egy asztalhoz ülni, egysze­rűbb együtt keresni a kifo­gások helyett a megoldáso­kat. Van már néhány je­lentős kommunális beruhá­zás a megyében — például Százhalombattán —, ahol a hatásosabb lépések együttes keresése jellemezte a kivi­telezést. Nem lenne cél­szerű átvenni az ott sike­res módszereket, megtuda­kolni, hogyan is csinálták? Vagy tudják az érintettek enélkül is? Akkor miért nem alkal­mazzák? Mészáros Ottó Magyar-lengyel munkaügyi együttműködési tárgyalások Földben a borsó és a tavaszi árpa Kielégítő a vetőmagellátás Kukoricából a ritkább, lucernából a sűrűbb tőtávolságot ajánlják a szakemberek

Next

/
Oldalképek
Tartalom