Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-28 / 74. szám

ucr«) ^j£/ß M KStirlfm 1975. MÁRCIUS 28., PÉNTEK FÓKUSZ Wilson dilemmája SZŰK HÁROM HÖNAPON BELÜL, júniusban 40 millió brit választót szólítanak az ur­nák elé, hogy eldöntsék: Nagy- Britannia továbbra is tagja marad-e a Közös Piacnak vagy kilép. Wilson kormánya megle­hetősen súlyos helyzetbe kerül a népszavazás miatt. A mun­káspárti kabinet végeredmény­ben saját pártjával és a közvé­lemény jelentős erőivel — pél­dául a szakszervezetekkel — találja szemben magát, amikor a közös piaci tagság mellett foglal állást. Ha pedig ellene, akkor bizonyos elkötelezettsé­gét adja fel, nem is szólva a kormányfő és külügyminiszte­re személyes presztízséről, ami ugyancsak kockán forog. NAGY-BRITANNIABAN a jelenlegi közvéleménykutatá­sok körülbelül egyforma esélyt adnak az „igen” és a „nem” tá­borának. Csakhogy a Munkás­párt számára a kérdés másként fogalmazódik. Szigorúan és kö­rülhatároltam igen vagy nem. JELLEMZŐ, hogy a párt vég­rehajtó bizottsága szerdán fe­lemás álláspontra helyezkedett. Kinyilvánította ugyan, hogy Nagy-Britannia további tagsá­gát ellenzi, ugyanakkor azt is határozattervezetbe foglalta, hogy a népszavazás kampá­nyában politikusai saját belá­tásuk szerint dönthetnek egyé­ni álláspontjukról. Ezt a két­arcú határozatot az országos kongresszus elé terjesztik vi­tára. Aligha bizonyulunk rossz jósoknak, ha azt állítjuk: a kongresszuson az eleve kriti­kus szemmel nézett frigy fel­bontása mellett szavaznak majd a küldöttek. VAJON KOCKÄZTATJA-E Wilson az újabb kormányvál­ságot, csak azért, hogy bevált­sa ígéretét: Callaghan külügy­miniszterrel egyetemben le­mond, ha a pártapparátus a ki­lépést szorgalmazza? Ezzel rendkívül bonyolulttá tenné Nagy-Britannia belső helyze­tét, s könnyen lehet, hogy ön­ként átengedné a teret a kon­zervatívoknak. Ez a megoldás tehát valószínűtlennek látszik. Marad egy másik, nem kevés­bé kockázatos út: meggyőzni a Munkáspártot — és rajta ke­resztül az ország közvélemé­nyét — a Közös Piac előnyeiről, a tagságból származó kedvező kilátásokról. Ez viszont éppen­séggel lehetetlen. Nagy-Britan­nia ugyanis — egyre több cikk­író fogalmazza így — minde­nekelőtt az EGK miatt kényte­len szembenézni az inflációval, a gazdasági hanyatlással és a munkanélküliség rémével. Wil­son dilemmája tehát csak­ugyan súlyos. Majdhogynem zsákutcával fenyeget. Az UNITÁ csütörtöki szá­ma beszámol arról, hogy Ró­mában találkozott az Olasz KP és a Görög KP küldöttsé­ge. CSÜTÖRTÖKÖN BUME- DIEN elnökkel együtt érkezett vissza Kairóba Anvar Szadat elnök, aki Rijadban az algé­riai államfővel együtt részt vett Fejszal király temetésén. Az algériai és az egyiptomi elnök hivatalos tárgyalásai az esti órákban kezdődtek meg. A HIVATALOS LÁTOGA­TÁSON Irakban tartózkodó Amir Abban Hoveida iráni kormányfőt csütörtökön fo­gadta Hasszán Al-Bakr iraki elnök. TÖRÖKORSZÁG csütörtö­kön belbiztonsági okokra hi­vatkozva rendkívüli állapotot hirdetett ki az iraki határ mentén fekvő négy török tar­tományban. A török—iraki határt nem zárták le. A PORT SAIDTÖL délre levő El Balah átkelőhely kivé­telével ismét hajózható a Szuezi-csatoma Államcsínykísérlet Thieu megdöntésére A harcok súlypontja: Binh Dinh tartományban A saigoni belügyminiszté­rium csütörtöki közleménye szerint „bizonyos szűk látókö­rű elemek” államcsínyt kísé­reltek meg Thieu megdöntésé­re. Az összeesküvés értelmi szerzőit letartóztatták, s a nyo­mozás tovább tart. A kormány szóvivője a letar­tóztatott személyek számáról semmit sem közölt. Nyugati hírügynökségek azonban úgy tudják, hogy az ügy kapcsán eddig három volt szenátort, egy egyetemi tanárt és három újságírót vettek őrizetbe. Ly Qui Chung buddhista el­lenzéki képviselő csütörtökön délelőtt Saigonban tartott saj­tóértekezletén megerősítette a dél-vietnami harmadik erő hí­vének tartott Chau Tam Luan professzor letartóztatásának hírét. Keményen elítélte az éj­szaka folyamán végrehajtott összes letartóztatásokat. Ezeket — mondotta — olyan kormány rendelte el, amelynek „elhatá­rozott szándéka az összes el­lenzéki politikusok elnyomása”. Az ellenzéki képviselő meg­ítélése szerint e pillanatban a nép képviseletére alkalmas egyetlen személy: Duong Van Minh tábornok, a Ngo Dinh Diem rezsim ellen 1963-ban végrehajtott államcsíny veze­tője. Saigoni diákok csütörtökön a hét folyamán már második al­kalommal tüntettek a kor­mányzat legutóbbi rendelkezé­se ellen, hogy a katonakötele­zettség alsó korhatárát 17 év­re szállítja le. A tüntető diá­kok kövekkel dobálták meg a brutálisan beavatkozó rend­őröket. A dél-vietnami népi felsza­badító fegyveres erők csütör­tökön Binh Dinh tartomány­ban támadták az ellenséges ál­lásokat. Binh Dinh tartomány a for­radalmi erők által március 24- én teljesen felszabadított Quang Ngai tartománnyal szomszédos. Területének nagy része már most is a népi erők ellenőrzése alatt áll. A haza­fiak csütörtöki akcióinak fő célpontja a tartományban levő két járási székhely volt: az egyik a Da Nangtól 120 mér­földdel délkeletre, az 1. számú országút mentén fekvő Tam i jan járási székhely, a másik a Qui Nhontól, Dél-Vietnam harmadik legnagyobb városá­tól 25 mérföldnyire fekvő Binh Khe járási székhely volt. Saigoni jelentések szerint Binh Khe katonai célpontjaiba a forradalmi erők mintegy 600 tüzérségi lövedéke és rakétája csapódott be. Tam Quan városával meg­szakadt t rádióösszeköttetés, s hétórás csata után e járási székhely is a felszabadító erők ellenőrzése alá került. A Saigontól 60 kilométerrel északnyugatra fekvő térségből, Tay Ninh tartományból ugyancsak heves harcokat je­lentettek a nyugati hírügynök­ségek. A szorongatott helyzetben levő saigoni gyalogosok támo­gatására bevetették a Thieu- rendszer légierejét és tüzérsé­gét. Lapzártakor érkezett: A saigoni parancsnokság csü­törtökön este bejelentette, hogy csapatai feladták Tarn Quant, Binh Dinh tartomány egyik já­rási székhelyét, amely közvet­lenül a tengerparton fekszik Da Nangtól 190 kilométerrel délre. ANGOLA Véres összetűzések Imperialista erők a háttérben Correia Jesuino portugál tájékoztatásügyi miniszter csütörtökön megerősítette an­nak hírét, hogy Angolában kedden és szerdán véres ösz- szetűzések zajlottak le külön­böző ottani felszabadítási mozgalmak fegyveresei kö­zött. A miniszter ötvenre becsül­te a fegyveres összecsapásban elesettek számát és több mint százra a sebesülteket. Jesuino elmondta, hogy közvetlenül az incidensek kirobbanása előtt portugál delegáció készült Luandába utazni, hogy a por­tugáliai bankállomosítás an­golai kihatásairól és egyéb gazdaságpolitikai kérdésekről tárgyaljon. Ez a küldöttség végül szerdán este utazott el. Tagjai Meló Antunes őrnagy és Almeida Santos, Portugália külügy-, illetve a területi ko­ordinációs ügyek minisztere. Jesuino őrnagy szavaiból kitűnt, hogy az újabb véres incidensek mögött olyan jobb­oldali, imperialista erők hú­zódnak meg, amelyek fel akarják tartóztatni az afrikai ország függetlensége felé tar­tó folyamatot és a nemzetközi monopóliumok érdekeinek akarják alárendelni Angolát. CSAK RÖVIDEN... A KREMLBEN csütörtökön véget értek a szovjet—kongói tárgyalások. A szívélyes, elv­társi légkörű megbeszéléseken Nyikolaj Podgomij, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke, Kirill Mazurov, az SZKP KB PB tagja, a mi­nisztertanács elnökének első helyettese, Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, kül­ügyminiszter, valamint Ma­rien Ngoubi, a Kongói Népi Köztársaság Államtanácsának elnöke vett részt. Ma Ngoubi megkezdi körutazását a Szov­jetunióban. KURT WALDHEIM ENSZ- főtitkár véleménye szerint megérett az idő a genfi kö­zel-keleti békeértekezlet fel­újítására — jelentette ki csü­törtökön a világszervezet egyik szóvivője. KÉT FONTOS TALÁLKO­ZÓ színhelye volt csütörtökön a szaúdi főváros. Nelson Rockefeller amerikai alelnök csaknem másfél órás megbe­szélést folytatott Anvar Sza­dat egyiptomi elnökkel. Ezt követően az amerikai alelnö- köt fogadta Khaled szaúdi uralkodó. HOSSZAN TARTÓ beteg­ség után 64 éves korában Po-, zsonyban elhunyt Ondrej Klokoc, a Szlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­ga Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács el­nöke. A KAMBODZSAI nemzeti felszabadító erők tüzérsége a Phnom Penhtől 10 kilomé­terre fekvő Tuol Leap-i állá­saiból csütörtökön ismét tá­madta a főváros repülőterét. A CIPRUSI GÖRÖGÖK képviselői tájékoztatást kér­tek a ciprusi törökök köz- igazgatásától, valamint a tö­rök katonai parancsnoktól az eltűntek listáján szereplő 2700 ember sorsáról. A SZOVJETUNIÓBÓL csü­törtökön Föld körüli pályára bacsátották a Kozmosz—722 jelzésű mesterséges holdat. Jubileum novemberben A DÍVSZ három évtizede I A szovjet if júsági szervezetek bizottságának meghívására Moszkvába látogatott Pietro La- picirella, a Demokratikus Ifjúsági Világszö­vetség elnöke, aki a következő nyilatkozatot adta Andrej Pravóvnak, a Novosztyi sajtó- ügynökség munkatársának: A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség 1975. novemberben ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. Jubileumunkat tehát a fasiz­mus leverése 30. évfordulójának évében tartjuk. A DÍVSZ kidolgozta e dátummal kapcsolatos rendezvényének tervét. Áprilisban Budapesten, a DÍVSZ székhelyén „kerekasz- tal-konferenciát” szervezünk, amelyen felszó­lalnak az antifasiszta harc veteránjai: politi­kusok, egykori katonák, írók, újságírók stb. Nyugaton mostanában sokat beszélnek ar­ról, hogy az 1945 után született ifjúságot nem nagyon érdeklik a második világhá­ború eseményei. Ez nem felel meg a való­ságnak. Ellenkezőleg. A legkülönbözőbb or­szágok fiataljai körében óriási érdeklődés nyil­vánul meg a DÍVSZ rendezvényei iránt. Mi nemcsak azt a célt tűztük magunk elé, hogy egyszerűen elbeszélgessünk a 30 év előtti eseményekről, hanem azt is, hogy ezeket az eseményeket a mával, a demok­ráciáért és a társadalmi haladásért, a nem­zetközi feszültség enyhüléséért folyó harc­cal hozzuk kapcsolatba. Az ifjúság a társadalom legmozgéko­nyabb része, amely az új iránt a legfogé­konyabb. A nemzetközi ifjúsági mozgalom­ban, akár egy tükörben, tükröződnek azok a pozitív változások, amelyek az utóbbi évek­ben mentek végbe a világon. Az ifjúságnak a nemzetközi feszültség enyhülésére való törekvése mutatkozik meg a XI. VIT előkészítésében. A VIT-et 1978- ban Havannában rendezik. Első ízben tör­ténik meg, hogy a fesztivált nem Európá­ban tartják meg, hanem a földgömb túlsó felén — Latin-Amerikában. Ez mintegy jel­képezi, hogy a fesztivál eszméi az egész vi­lágon tért hódítottak. A világ ifjúsága, ami­kor úgy döntött, hogy Kubában rendezi meg a VIT-et, elismerte az első latin-ame­rikai szocialista ország érdemeit. Szövetségünk kezdeményezésére az egész világon most kampány folyik: „Az ifjúság az antiimperialista szolidaritásért, a békéért és haladásért”. Konkrétan ez abban feje­ződik ki, hogy a fiatalok segítenek a nép­gazdaságát újjáépítő VDK fiataljainak, a chilei menekülteknek, akiknek hazájában most fasiszta junta van hatalmon. Szolida­ritást jelent ez a tőkés országok dolgozó ifjúságának a monopóliumok elleni harcá­val és azon főiskolások támogatása, akik nyugaton az oktatási rendszer demokrati­zálásáért küzdenek. Külön figyelmet for­dítunk az ázsiai, afrikai és latin-amerikai fiataloknak a neakolonializmus elleni har­cára. A DÍVSZ jelenleg több mint 200 országos ifjúsági szövetséget egyesít magában, gya­korlatilag a világ valamennyi haladó ifjú­sági mozgalma együttműködik velünk. Ez nem rossz eredmény fennállásunk 30. év­fordulója küszöbén. KAIRÓI LEVEL ta, a válság rendezésére egyet­len, alkalmas hely van: Genf. Egyiptomban — itt az ország­ban élők is érezhették — so­káig az volt a vélemény: le­hetőség van a csapatszétvá­lasztásra. Egyiptom — a nyu­gati propaganda minden el­lenkező információja ellenére — szilárd és kemény feltéte­lekkel bocsátkozott a tárgya­lásokba. Kairó nem hajlandó a hadiállapot megszüntetésé­re, nem hajlandó feladni azt a követelését, hogy a teljes rendezés keretébe a Paleszti­nái ak jogainak helyreállítása is beletartozzék, nem hajlan­dó a konfliktus befagyasztá­sára. Egyiptom szerint egy újabb csapatszétválasztás kel­lő kiindulópontot jelentett volna a genfi konferencia szá­mára és csökkenthétté volna a közel-keleti feszültséget. Az egyezmény létrejötte Izraeltől függ — mondták Kairóban. De Izrael hajthatatlan maradt. Tel Aviv, ma még pontosan ki nem elemezhető makacs­sággal, nem elégedett meg a csapatszétválasztás ellenérté­keként olyan egyiptomi nyi­latkozattal, amely kinyilvání­totta volna az egyezmény ér­vényességi tartamára az el­lenségeskedések megszünteté­sét. Ehelyett megadhatatlan feltételt, a hadiállapot meg­szüntetésének egyszer és min­denkorra történő kinyilvání­tását követelte, ami Egyipto­mot látványosan kiszakította volna az arab frontból és az ország számára politikai meg­aláztatást is jelentett volna. Azzal, hogy Kissinger távo­zott, beismerte, hogy az Egye­sült Államok pillanatnyilag képtelen közel-keleti szövetsé­gesére nyomást gyakorolni. A csapatszétválasztási tárgya­lások zátonyra futása köny- nyen válságot robbanthat ki Izrael és Amerika között. Mi lesz ezután? A felelet most leszűkülhet Genf és a háború alternatívájára. A svájci konferenciavárosban tulajdonképpen minden lehe­tőség megvan ahhoz, hogy az eddigi póteszmecserék helyett a problémakör leglényegesebb kérdéseit megvitassák. A tér­ségben érdekelt két nagyha­talom — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — társel­nöksége mellett ott lehet va­lamennyi fél. (Természetesen ott kell lennie a Palesztinái Felszabadítási Szervezet kép­viselőinek is, hiszen a Palesz­tinái probléma megoldatlanul hagyása nem hozna rendezést a Közel-Keleten). Genf annyi­ra világos következménye Kissinger kudarcának, hogy az egyiptomi külügyminiszter például a misszió csődjét be­jelentő sajtóértekezletének második mondatában már kö­zölte: Egyiptom kapcsolatba lép a többi arab országgal és a PFSZ-szel, a genfi közel- keleti értekezlet mielőbbi összehívására. Remélhetően Izrael hasonlóan látja ezt. Mert Genf fel most már. csak a háború lehetőségét lehet szembeállítani. És egy ötödik közel-keleti háború — amely a szakértők szerint az eddi­gieknél is pusztítóbb és hosz- szan tartóbb lenne — újra semmit sem oldana meg, csak fellobbantaná a világ — fer­tőzéssel leginkább fenyegető — háborús gócát. Kereszty András Csütörtökön Limában befe­jezte munkáját az ENSZ ipar- fejlesztési szervezetének (UNI­DO) második általános konfe­renciája. A két hétig tartott értekezleten a világ több mint száz országának képviselői megtárgyalták a harmadik vi­SZÖVETKEZETI JAVÍTÓSZOLGÁLAT BÁRMILYEN TIPUSO SZEMÉLY- ÉS TEHERGÉPKOCSI kis- és nagyjavítását, szerviz (Ceglédi út 21.) HÁZTARTÁSI KISGÉP ÉS VILLANYMOTOR (Szolnoki j. 1.) MOTORKERÉKPÁR ÉS KERÉKPÁR (Ceglédi út 6.) HÍRADÁSTECHNIKAI ESZKÖZ (Kecskeméti út 5.) garanciális és egyéb javítását vállalja a Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsz Most már kétségtelen, hogy a Közel-Keleten csak egy mó­don őrizhető meg a béke: ha minél hamarabb összeül a genfi konferencia. Henry Kis­singer közel-keleti ingajárata ugyanis a legteljesebb balsi­kerrel ért véget és ahelyett, hogy — miként azt missziójá­nak megkezdésekor fogalmaz­ta — segített volna a „biza­lom kezdetének” megteremté­sében, a legteljesebb bizal­matlanságot hagyta maga mö­gött. Itt, Kairóban érződik: a feszültség — a várakozás he­tei után — ismét fokozódik, s ezt még súlyosabbá teszi, hogy április 24-én lejár a Si­nai-félszigeten állomásozó ENSZ-erök mandátuma. Kis­singer régi diplomáciai esz­köztárának minden trükkjét felhasználta — volt óvatosan bizakodó, sokat sejtetően szűkszavú, váratlan változáso­kat iktatott programjába, és egymás után két éjszakát so­hasem töltött ugyanabban az ágyban: Boeing—707-ese ide- oda járt a térség légterében. Mindez kevés volt. A diplo- matafurfang nem változtatott a súlyos és mély érdekellen­téteken. „Szomorú nap ez az Egye­sült Államok és Izrael számá­ra” — mondta Kissinger, mi­előtt végleg távozott volna a térségből. És ezzel gyakorla­tilag megfogalma’zta azt, hogy ki is vesztett a csapatszétvá­lasztási tárgyalások kútbaesé- se következtében. Az egyik vesztes kétségtelenül az Egye­sült Államók. A „lépésről lé­pésre” diplomácia — amely most már a múlté lett — az amerikai közel-keleti politika középpontjában állt az októ­beri háború befejezése óta. Ennek révén — a személyes kontaktusok gyakorisága miatt — az USA egyrészt állandóan magas szinten lehetett jelen a térségben (Kissinger szinte egy magas rangú, állandó kö­zel-keleti nagykövet lett), másrészt bizonyos helyzeti előnybe került a Szovjetunió­val szemben, amelynek — mint ismeretes — nincs diplo­máciai kapcsolata Izraellel. A lépésenkénti előrehaladás le­hetőséget nyújtott a konflik­tus elnyújtására és a térség­be való lassú amerikai beha­tolásra. Az időhúzás Izrael­nek is kedvezett: miközben a megszállt területek vissza­adandó négyzetkilométereiről esett szó, az ország nagy erő­vel munkálkodott hódításai­nak állandósításán, a katonai erővel megszerzett földterüle­tek integrálásán. Jeruzsále­met ma már valóságos lakó­terület- és gyárterület-gyűrű veszi körül és hasonlóan van ez más megszállt nagyváro­sokkal is. A „lépésről lépés­re” politika révén Tel Aviv megpróbálta a meghódított földet — politikára cserélni, politikai engedményeket kicsi­karni a visszajuttatott arab országrészekért. Kissinger ku­darcával ez a lehetőség meg­szűnt. És az arab országok? Ők nem veszítettek semmit? Ér­demi tárgyalások mindig is csak Szíriával és Egyiptom­mal — az Izraellel legélesebb katonai konfrontációban álló két állammal — voltak. Szí­ria hónapok óta a „lépésről lépésre” politika nyílt ellenfe­lének számított, s azt tartót­A Közel-Kelet Genf előtt lág országai gyorsított ipari és gazdasági fejlesztésének prob­lémáit. A delegátusok jóvá­hagyták a deklarációt, vala­mint az ipari fejlesztésről és együttműködésről szóló akció­tervet. A deklarációt 82 ország hagyta jóvá, egyedül az Egye­sült Államok szavazott ellene és heten tartózkodtak a szava­zástól. A dokumentum, amely „A limai deklaráció” nevet kapta, a gyarmati uralom ma­radványai, az idegen megszál­lás, az apartheid és a faji meg­különböztetés felszámolásának szükségességét hangsúlyozza és fontosnak mondja, hogy vizs­gálják felül a kapitalista vi­lágnak a fejlődő országokkal szemben folytatott diszkrimi­nációs politikáját. Limai deklaráció

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom