Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-21 / 68. szám
1975. MÁRCIUS 21.. PÉNTEK »í”m v KrfvmiWD A felszabadulás 30. évfordulóján Gyet va i-emlékkiállítás Nagy kátán Április 4-re készül a nagykátai Radnóti Miklós nagyközségi és járási könyvtár is, amely — miután nagyon régi épületét a megyei tanács által adott félmillió forinttal teljesen kitatarozták és bővítették —, néhány hete nyílott meg újra. Csaknem tízezer olvasója jelenleg 46 ezer kötetben válogathat. Olvasóinak azonban csak egy része nagykátai, mert a járás területén 17 tanyai letétkönyvtárat is tart fenn. Udvarán 80 ezer forint költséggel faelemekből tágas raktárépületet emeltek, ahol a több példányban meglevő könyveket, illetve beosztásukig az új szerzeményeket tárolják. Amióta újra megnyílt, nemcsak könyvkölcsönzők látogatják a könyvtárat, hanem helyben olvasók is, akik a polcok közötti asztaloknál kényelmesen lapozgathatnak könyvekben, folyóiratokban. Április 4-től bevezetik „o könyv házhoz megy” mozgalmat. Attól kezdve, hasonlóan több más megyebeli könyvtárhoz, úttörők viszik az idős, vagy betegen fekvő olvasók lakására a könyveket A Radnóti Miklós könyvtár különben most szervezi zenei részlegét. Ez a munka jól halad és előreláthatólag már szeptembertől zeneművekkel is rendelkezésére áll olvasóinak. Április 4-én ünnepélyes keretek közepette kiállítás nyílik a könyvtárban. A néhány éve elhunyt Gyetvai János 1919-es veterán író és újságíró itthoni, majd amerikai emigrációja alatt keletkezett Irodalmi és újságírói munkásságát mutatják be az Országos Széchényi Könyvtárból kölcsönkapott anyaggal. Szerepel azonban a kiállításon Gyetvai műveinek bibliográfiája is, aimi Ipacs Edit tápió- szentmártoni könyvtáros műve. Gyetvai János a nagykátai járásban, Szentlőrinckátán született. A felszabadulás után hazatérve, fontos politikai tisztségeket töltött be. Egy ideig Baranya megye főispánja volt, majd ankarai nagykövet. Pályafutásának erre vonatkozó dokumentumait is kiállítja a könyvtár. Dobás és Vidéke ÁFÉSZ Eredményes esztendő Befejeződtek a részközgyűlések a Dabas és Vidéke ÁFÉSZ-nál is. Amint arról Kővári György ügyvezető elnök tájékoztatott: eredményes esztendőt zártak. Negyvennégy üzletük forgalma az 1973-as év 151 milliójáról 167 millióra növekedett. Viszonylag kisebb mértékben emelkedett a tizenhét vendéglátóhely forgalma, 29 millióról 32 millióra, összességében — a felvásárlással és az ipari tevékenységgel együtt — 204,5 milliós forgalmi mérleggel zárták az 1974-es esztendőt. Fejlesztésre másfél millió forintot fordítottak az elmúlt esztendőben. Üj élelmiszerboltot nyitottak Dabason, korszerűsítették a presszót, az áruház cipőrészlegét önkiszolgáló rendszerűvé alakították át. Az idei esztendő másfél milliós fejlesztési alapját szinte teljes egészében a dabasi csárda előtti parkolóhelyek kiépítésére költik. Ugyanis végre rendezik ezt a fontos, de sok baleseti veszélyt magába rejtő forgalmi csomópontot. Ennek érdekében kötelezték a szövetkezetei a korszerű parkolási lehetőség megteremtésére. Ráckevei járás: Gyarapodott a községfejlesztés anyagi alapja — A tanácsok gazdálkodásának továbbfejlesztésére hozott, 1970-ben kiadott kormányintézkedések növelték a helyi tanácsok szerepét, önállóságát és felelősségét, demokratikus önkormányzati rendszerük kibontakozását. Bevált az akkor életbe léptetett pénzügyi szabályozórendszer: i érdekközösség alakult ki a tanácsok és a gazdálkodó vállalatok, üzemek között, ennek eredményeként növekedtek a községfejlesztés anyagi alapjai. így foglalta össze a tanácsi gazdálkodás utóbbi négy esztendejének általánosítható tapasztalatait a Pest megyei Tanács ráckevei járási hivatalának jelentése, amelyet a napokban vitatott meg a já- lási párt-végrehajtóbizottság. Nagyobb bevétel — nehezebb feladatok A negyedik ötéves tervben előirányzott 273 miliő forint bevétel lényegében négy év alatt befolyt a tanácsi kasz- szába, így a továbbiakban mintegy 30 százalékkal túltel- jesíthetőek a bevételi előirányzatok. Azért akad javítanivaló is: gondosabb tervezéssel, a források jobb ismeretében törekedni kell a pénzmaradványok keletkezésének megakadályozására. Sürgető, bár nem könnyű feladat ez, hiszen a négy évvel ezelőtti összegnek háromszorosával kell az idén gazdálkodniuk a járásban működő tanácsoknak. Üj feladataik is vannak: ma már helyben rendelkeznek a művelődés- ügyi dolgozók bérkeretével, ugyanitt kezelik a körzeti orvosi szolgálat, az anya- és gyermekvédelem, valamint a szociális intézmények pénzügyi alapjait. A negyedik ötéves terv időszakában a helyi tanácsok fejlesztési alapjaiba kerülő bevétele 199 millió forint, így az előző tervidőszak 785 forintnyi beruházási összegével szemben 1975-ben már 3 ezer forint jut egy lakosra. Milyen főbb feladatokat oldottak meg a ráckevei járásban a taácsok? Erre a kérdésre is választ ad a négyéves munka értékelése. Jelentősen bővült a vízhálózat, a Délegyházán — terven felül — községfejlesztési alapból megépített vízmű a tervezett 54 köb- métef/nap helyett 200 köbméter vizet ad. Halásztelken 1,2 kilométerrel hosszabbodott a csatornahálózat, Szi- getszentmiklóson és Ráckevén folytatják a csatornázást. 23 kilométernyi szilárd burkolatú út, 49 kilométer hosszúságú járda épült a járásban. Az óvodai férőhelyek száma — jelentős társadalmi összefogással a tervben szereplő 382 helyett 894-gyel gyarapodott. Ugyanígy a 120 bölcsődei hely kialakításával elérték, hogy százra csökkent az elutasított gyermekek száma. A teljesség igénye nélkül az utóbbi négy év változásait jelzi egy művelődési ház, egy iskola, egy gyógyszertár megépítése. Gyorsítani kell a lakásépítést Ugyanakkor súlyos gondot okoz a lakásépítésben tapasztalható elmaradás, amely az előkészítés gyengeségeivel, az építési kapacitás hiányával és bizonyos sürgetően fontos nem tervezett kiegészítő beruházások megvalósításával függ össze. Ez utóbbira példa a ráckevei napközi otthonos, 100 személyes óvoda, valamint egy bölcsőde és egy 500—1000 adagot készítő konyha létesítése. Így az öt év alatt megépítendő 200 — tanácsi cél- csoportos beruházásban megvalósítandó — lakásból eddig csak 48 készült el, kivitelezés alatt áll Ráckevén 18, Sziget- szentmiklóson * pedig még csak az előkészítésnél tart 104 lakás építése. Társadalmi összefogásból A járásban lezajlott társadalmi munkaakciókat értékelve a járási párt-végrehaj tóbizottság megállapította, hogy tavaly 19 millió forinttal növelte az erőforrásokat az üzemek dolgozói és a lakosság áldozatkész segítsége s ez éppen tízszerese az előző tervidőszak átlagának. A járás minden lakosára ma átlagosan 211 forint értékű társadalmi munka jut. A szigetszentmár- toniak a legaktívabbak: ők átlagosan egyenként ezer 710 forint értéket teljesítettek, Dunaharasztin pedig 336 forint jut minden lakosra. Dunaha- rasztin és Halásztelken óvodát, Dömsödön és Tökölön iskolát építettek a társadalmi összefogásra alapozva. A jó tapasztalatok alapján egyenletesebbé kívánják tenni a teherviselést, hogy ott is hasonló eredmények születhessenek a jövőben, ahol a lakosság mozgósítására, a társadalmi aktivitás fokozására eddig nem fordítottak kellő gondot. K. Gy. A. A FIN keretében Felszabadulási mérföld - Szentendrén Mindenki teljesítette a távot Aki tegnap délután percekkel 3 óra előtt Szentendre határában járt, ha pillanatokra is, nem mindennapi esemény szemtanúja lehetett. A hirtelen verőfényesre fordult időben csaknem félezer fiatal melegített a Felszabadulási mérföld elnevezésű futóversenyre. A start előtt Bori Sándor, a városi KlSZ-bizott- ság honvédelmi és sportfelelőse elmondta, hogy ez a viadal egyik része a felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére kiírt versenysorozatnak, s egyben a forradalmi ifjúsági napok egyik rendezvénye. A Mathiász Tsz felszikkadt legelőjén a rendezők kör alakú pályát jelöltek ki. A táv — nevéhez méltóan — 1915 méter. Pontosan 3 órakor lódult neki a mezőny, amelyben szép számmal startoltak lányok is. Féltávnál a Kőhegy irányában levő villanypóznánál már jó 300 méter különbség volt az élboly és a vert sereg között. Ez azonban ezúttal mit sem számított, lévén a felszabadulási mérföl elsősorban tömegsport seregszemle, ahol a részvétel a fontos, és nem a győzelem. A küzdelem a túlsó kanyarban vált igazán izgalmassá. A célban Leitner László 12 éves nebulóval együtt találgattuk, ki lesz az első? Bár ő csak a bátyjáért, Gáborért, a Móricz Zsigmond Gimnázium I/C osztályának tanuójáért szorított. A célba elsőnek, 4 perc 17 másodperc alatt Tóth Sándor, a betongyár villany- szerelője érkezett. öt követte a sorrendben Szabó Zoltán, Ritter Ferenc, Leitner Gábor — kis barátunk örömére —, Vékány Artúr és Kárpáti László. Kereken egy perccel a győztes mögött teljesítette a távot a legjobb női versenyző, Ungvári Ferencné, aki szintén a betongyár dolgozója, őt követte Kotroczó Erzsébet és Sándor Gabriella. Még 10 perce sem járt Tom- pach Jakab, a városi-járási sportfelügyelőség vezetője kezében a stopper, mikor az utolsónak beérkező fiatal is átszakította a képzeletbeli célszalagot. Benkovits György, a városi KISZ-bizottság titkára — aki maga is teljesítette a távot — elmondta, hogy a jó szervezés meghozta eredményét: aki csak el tudott jönni, az ott volt a startnál. A legtöbb fiatalt mozgósító, hat KlSZ-alapszerve- zet díszoklevelet kapott. Első lett tetemes fölénnyel — 190 fiatallal — a Móricz Zsigmond Gimnázium, 150-en startoltak az Iparitanuló Intézet színeiben, harmadik lett a Papírgyár, ahonnan a két műszak ellenére is 40-en jöttek el, K. P. SOK HELYEN FÜRDŐ, ÖLTÖZŐ Fejlődik a közétkeztetés a tsz-ekben Üzemi konyha és öltöző, mellette pedig meleg vízzel ellátott zuhanyozó vagy éppen fürdőszoba a nagykátai járás termelőszövetkezetei közül eddig csak kevésben volt. A dolgozó tagok nagy része azonban mindenütt igényli ezeket a szociális létesítményeket. Farmoson például a zárszámadó közgyűlésen több felszólaló is sürgette és a tsz vezetősége máris hozzálátott az üzemi konyha és étterem építésének előkészítéséhez. A tsz-közétkeztetés Farmoson minden valószínűség szerint még ebben az esztendőben megvalósul. Jóval hamarább megnyílik azonban a nagykátai Kossuth Tsz étkezője és fürdője, az építkezés ugyanis már nagyon előrehaladott. Tápiószőlősön, A külkereskedelem három évtizede A Külkereskedelmi Főiskola és a Magyar Kereskedelmi Kamara szervezésében csütörtökön tudományos ülésszakot tartottak „A magyar külkereskedelem 30 éve” címmel, a kamara székházában. Az ülésszakon meghívott vendégként ott voltak a prágai, a varsói és a berlini külkereskedelmi főiskolák, illetve szakiskolák képviselői is. A felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszakon a főiskola oktatói tartottak előadást, többek között a magyar külkereskedelmi törvényről, a korszerű külkereskedelmi információs rendszerről, az ipari kooperáció néhány kérdéséről, valamint a külkereskedelmi vállalatoknál alkalmazott matematikái módszerekről. az Űj Barázda Tsz étkezőjének áll már az épülete, a belső berendezése folyamatban van, úgyhogy nyárra meg is nyitható. Tápiószentmártonban, a Kossuth Tsz már 1966-ban, a Rákóczi Tsz 1972-ben megnyitotta üzemi étkezőjét, tehát két tsz-közétkeztetési konyha is működött a nagyközségben. Miután a két termelőszövetkezet idén az Aranyszarvas Tsz- ben egyesült, az egyik konyhában most átmenetileg szünetel a főzés és a másik látja el a két étkezőt. A szünetelő konyha átépítése már megkezdődött, teljesen új, korszerű berendezéssel látják el. Ha elkészül, akkor a másik konyha megszűnik, mert az új 250 ember részére főzhet ebédet, míg a most működő legfeljebb 150 részére. Az üzemi ebédért az Aranyszarvas tagjai 7 forint 50 fillért fizetnek, ugyanannyival járul hozzá a tsz. Az adagok bőségesek, 15 deka hús jár az ebédhez. A munka utáni tisztálkodási lehetőséget is jól megoldották az Aranyszarvasban. Hét telepe mindegyikén meleg vizes zuhanyozó áll a dolgozók rendelkezésére az öltözőben. Ezenkívül termálfürdőt is fenntart a tsz. A fürdőmedence még nem nagy, de újabbat is építenek, hogy a nagyközség egész lakosságának legyen meleg vizű strandja. A barlangmentők Menekülés az Ördöglyukból Pest megye legveszélyesebb barlangjai a budai járás területén találhatók: a solymári Ördöglyuk-, a nagykovácsi Hétlyukú- és a piliscsévi Legénybarlang. Ezek közül a legveszélyesebb a solymári Ördöglyuk. A három barlangból 1961— Egy fénykép életre kel Kapocs Kurszk és Dunaharaszti között Január elején a Békés megyei Népújság munkatársai, dr. Serédi János és Daniss Győző egy régi fényképpel és néhány sorral keresték meg lapunkat. A fényképet és írásukat január 16-i számunkban közöltük. Kollégáink leírták, hogy az elmúlt év végén a Szovjetunióban összetalálkoztak a 2. ukrán front 28. gárdahadosztályának hajdani zászlóaljparancsnokával, Mihail Pavlovics Markovval, aki a második világháborúban Magyarországon harcolt, egyebek között Dunaharaszti térségében is. Itt egy égő házból kimentett egy magyar kislányt, s hálából az édesanyjától kapta a kislány fényképét, ezzel a felirattal: „Emlékül Miskának, 1945. I. 10-én”. A hajdani zászlóaljparancs- nok azóta sem hallott semmit a kislányról, szüleiről, családjáról, pedig nagyon szeretné tudni mi van velük. A napokban ismét egy fénykép és egy levél érkezett Békéscsabáról, a Népújság szerkesztőségéből. Kollégáink elmondják: a Pest megyei Hírlapban megjelent fotó és cikk nyomán jelentkezett Dunaha- rasztiból Lacza Sándorné, ő ajándékozta a fotót „Miska kapitánynak”, amiért kislányát kimentette égő házukból. Ma is Dunaharasztin élnek és Marika — képünkön — ma már Mandlin Gyözőné ... Lacza Sándorné elmondta, annak idején négyen laktak abban a házban, nők és gyerekek, a férj akkor nem volt velük. Dunaharaszti már felszabadult, a túlsó parton azonban még ott voltak a fasiszta csapatok. A lövöldözésektől gyulladt ki a házuk, s ők mentették, amit lehetett. Marikái a kapitány hozta ki az ölében. Senkinek nem lett semmi baja, csupán a berendezés égett hamuvá. Dehát az volt a fontos, hogy életben maradtak! — A kapitánnyal többet nem találkoztunk — mondotta Lacza Sándorné —, nem is reméltük, hogy valaha is hírt hallunk róla. Nem hittük, hogy mostanáig megőrzi a fényképet. Nagyon örülünk, hogy így történt, hogy nem dobta el azt az emlékül adott apróságot. írunk neki és azon leszünk, hogy találkozhassunk is vele. Ha már a véletlen ilyen szerencsésen a segítségünkre sietett, talán ez sem megoldhatatlan kívánság... A levél időközben elment Kurszkba, Mihail Pavlovics Markov címére. 71. között 27 személyt kellett kimenteni; 1971—73. között — két év alatt! — szintén 27 embert hoztak a felszínre a barlangmentők. 1974-ben kilenc esetben kellett a barlangmentőknek beavatkozniuk, összesen 39 személyt mentettek ki, köztük több súlyos sérültet. Legutóbb március 9-én éjjel két 18 éves fiatalember menekült meg, 17 órai bennlét után — a barlangmentők jóvoltából. Kik ezek az áldozatkész emberek? Önkéntes rendőrök Két évvel ezelőtt a Pest megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályán speciális csoport alakult: barlangkutató és -mentő önkéntes rendőri osztag. Hat főből áll, vezetőjük Kovács József rendőr főhadnagy, szaktanácsadójuk dr. Dénes György, az Országos Barlangi Mentőszolgálat vezetője, ö is — akárcsak a többiek — éjjel-nappal készen áll a bajba jutott embereken segíteni. Sportszerűen, sportként űzik a barlangászatot, ismerik, mint a tenyerüket, a legveszélyesebb | barlangrészeket is, s éjjel legszebb álmukból felriasztva, perceken belül bent ülnek a riadókocsiban, s robognak a barlanghoz, hogy ha kell, reggelig keressék, s megmentsék a bennrekedteket. A fáradtság ritem számít, ha a mentés sikerült, a gyerek vagy a felnőtt hazakerül, szerettei körébe. Sajnos, néha előfordul a vakriasztás. Ilyenkor fölöslegesen fáradnak, átkutatják a barlangot, és senkit sem találnak. Nem, mert a gyerekek már rég otthon vannak, a szülők azonban elfelejtették a rendőrséget erről a hazaérkezésről is értesíteni. Egy telefon ilyenkor sok felesleges fáradságtól kímélné meg az áldozatkész barlangmentőket és a rendőrséget. Könnyelműség, kockásat A barlangmentők nemcsak segítenek, minden alkalmat felhasználnak arra is, hogy megelőzzék a bajt. Nem győzik hangoztatni: aki a barlangba merészkedik, csak szakképzett barlangásszal induljon el, és olyan felszereléssel, mely minden körülmények között működik. A barlangba ismeretlenül betérni, ott elkódorogni nagy kockázat, amit sokan olyan könnyelműen vállalnak, s nem akarják elhinni, hogy az életükkel játszanak. A barlang nem tréfál, s nem ismeri a humort, kegyetlenül meggyötri azt, aki lebecsüli, s egy szál gyertyával akarja megismerni titkait, regényes szépségeit. S ha valaki a veszély ellenére mégis kockáztatna, akkor csak annyit tegyen meg, hogy pontosan mondja meg az otthoniaknak, hogy melyik barlangba készül. S ha veszélyes helyzetbe kerülne, senki se essék pánikba, ne vállalkozzék — sötétben — arra, hogy kikecmereg a barlangból, maradjon ott, azon a helyen, ahol kialudt a gyertyája vagy a lámpája, mert ha elindul, könnyen a nyakát szegheti vagy lábát törheti, hiszen a barlang tele van szakadékkal, mélyedésekkel. Ács Jenő
