Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-21 / 68. szám
/ I 'kMÍM) 1973. MÁRCIUS 21., PÉNTEK TANÁCSKOZIK AZ MSZMP XI. KONGRESSZUSA (Folytatás az 1. oldalról) igyekszünk elhárítani minden akadályt, amely ennek útját állja. De minden olyan kísérlet, amely a béke nagy ügyét politikai zsarolásra akarja felhasználni és a hírhedt „fella- zítási” tevékenységet szolgáló politikai aknák telepítéséhez akar szabad teret biztosítani, veszélyezteti a létrehozandó biztonsági rendszert. Éppen ezért az ilyen zsaroló próbálkozásokat — mint eddig — a jövőben is határozottan elutasítjuk. Az MSZMP vallja és hirdeti, hogy a proletár internacionalizmus következetes érvényesülésében egybefonódik minden szocialista ország nemzeti érdeke, a szocialista országok közösségének általános érdeke, valamint a világ proletariátusának és az antiimperia- lista erők közös nemzetközt frontjának alapvető érdeke. A nemzetközi összefogásról szólva pártunk és népünk köszönettel adózik a Szovjetunió Kommunista Pártjának azért a hatalmas munkáért, amit a szocialista országok együttműködésének erősítésében, valamint a nemzetközi forradalmi munkásmozgalomnak és a népek általános antiimperialis- ta küzdelmének segítésében végez. Azt a békeprogramot, amelyet Brezsnyev elvfcárs az SZKP XXIV. kongresszusán előterjesztett, pártunk a sajátjának vallja, mert ez korunk általános békeprogramja. A mi pártunkban az SZKP iránti tisztelet és bizalom hagyományos és megingathatatlan. Hazánk senkinek sem lesz többé kiszolgáltatottja és a kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális együttműködés fejlesztéséért, az enyhülési folyamat visszafordíthatatlanná tételéért, valamint kedvezőbb nemzetközi feltételek teremtéséért minden néD szabadsága, nemzeti függetlensége és társadalmi haladása számára. Ebben a küzdelemben halad előre — új győzelmeket érlelve és új győzelmeket aratva — a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet történelmi folyamata. Ennek útja a békéért és a szocializmusért küzdő erők összefogásának és együttes harcának továbbfejlesztése. A testvérpártok túlnyomó többségét ez vezérli, amikor a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése mellett napirendre tűzik újabb regionális tanácskozások, majd általános nemzetközi értekezletek megrendezését. A forradalmi pártok számára nélkülözhetetlen a világ különböző térségeiben, az egyes földrészeken és földünk egészén végbement és folyamatban levő változások együttes elemzése és a szükséges következtetések közös megvitatása. Oil leszünk a kommunista és munkáspártok újabb *ilágértekezletén Ha egy munkáspárt vezetésében, vagy egy szocialista ország kormányzatában teret nyer az SZKP-től és a Szovjetuniótól való eltávolodás politikája, a nyílt vagy búrként szovjetellenesség, akkor köny- nyen válik különféle szovjetellenes erők, imperialista manőverek játékszerévé. Meggyőződésünk, hogy az imperialisták és segítőtársaik politikai csapdáinak hatástalanításához is az SZKP-val való szoros együttműködés a legbiztosabb fegyver. S ez nemcsak pártunk felfogása: a nép széles tömegeinek a tudatába is mélyen behatolt a felismerés, hogy a Szovjetunióval való testvéri szövetség döntő garanciája annak, hogy hazánk nem lesz többé senkinek a kiszolgáltatottja, s biztosan halad a maga választotta szocialista úton. A kapitalizmus általános válságának mélyüléséről szólva Nemes elvtárs rámutatott: a fejlett tőkésországok gazdasági konjunktúrája, mint ismeretes, megrekedt és mind súlyosabb zavaroknak adta át a helyét. Ezt ma már azok is kénytelenek elismerni, akik még nem is olyan régen „konzervatív” felfogásnak nyilvánították a tőkés világ- rendszer általános válságára vonatkozó marxista nézeteket. Most viszont olyan felTisztelct azoknak, akik dacolnak az antikommunista nyomással szemben A szociáldemokrata pártok és a szociáldemokrata szak- szervezetek vezető köreiben növekszik az érdeklődés a szocialista országok kommunista pártjaival és szakszervezeteivel — így az MSZMP- vel és a magyar szakszervezetekkel — való kapcsolatok iránt. Mi rokonszenvezünk azokkal, akik mernek dacolni az antikommunista nyomással, és úgy tekintik a békés egymás mellett élést, hogy abban nemcsak a kormányoknak és a diplomatáknak vannak tennivalóik, hanem a különböző irányzatú munkásszervezetek képviselőinek is. Érdekeltek vagyunk az együttműködésben, hiszen ez része azoknak az erőfeszítéseknek, melyeknek célja, hogy az enyhülés folyamata visszafordíthatatlanná váljék. Az MSZMP, és hazánk különböző társadalmi szervezetei nemcsak készségesen fogadják a kapcsolatok fejlesztése iránti szociáldemokrata érdeklődést, hanem maguk is kezdeményezik ezeket, s a jövőben is készek további erőfeszítésekre. Nemes Dezső ezután arról a helyzetről beszélt, amit a kínai párt maoista vezetésének szakadár tevékenysége idézett elő. Kína jelenlegi politikája akadálya az imperializmus elleni teljes összefogásnak — Ami a kínai helyzetet illeti — mondotta —, itt csupán arra utalok, hogy az imperialista hatalmak távolról sem mondtak le arról, hogy ismét kiterjesszék uralmukat erre a nagy országra. A kínai nép győzelmes forradalmi harcával negyed századdal ez. előtt csapást mért az imperializmusra és az 1950-es években jelentősen hozzájárult az antiimperialista küzdelem általános fellendüléséhez. Ekkor még a kínai vezetés az SZKP-val és a Szovjetunióval való barátságot hirdette. Az 1950-es évek végén azonban Mao Ce-tung kultusza jegyében felülkerekedett a kispolgári nacionalizmus. Ez rányomta bélyegét a jelenlegi kínai vezetés egész politikájára, s ennek talaján alakult ki a maoista sovinizmus. Mi rejlik e mögött? — teszik fel a kérdést gyakran. Kína el akarja kerülni a fegyveres összecsapást az imperia. lista hatalmakkal, ami rendjén is lenne, de a pekingi vezetés pálfordulása óta ezt nem a Szovjetunióval való szövetség további erősítésével akarja elérni, hanem szovjetellenes politikára térve, az imperialisták táborában egy szovjet—kínai háború lehetőségének a reményét keltette fel és táplálta. E remény, az imperialisták bánatára, irreálisnak bizonyult, s úgy vélem, az is marad. Viszont élő valóság a maoizmus szovjetellenes ' propagandahadjárata és szakadár tevékenysége. S amíg ez a helyzet, addig Kína nem töltheti be a nemzetközi kommunista mozgalomban az imperializmus ellen küzdő erők javára azt a szerepet, amit be kellene töltenie. Cservenlsa Ferencné küldöttekkel beszélget fogással találkozunk — főként ugyanazokban a körökben —, mely szerint a tőkés világ válságának további mélyülése elkerülhetetlenül jobboldali fordulathoz vezet, ami a nemzetközi enyhülési folyamatot is visszaveti. Ilyen veszély valóban fennáll, s csak a demokratikus és szocialista erők együttes harca birkózhat meg vele. Márpedig a balodali erők sikeres harca nemcsak elméleti, hanem nagyon is gyakorlati lehetőség. Ezt tanúsítja a progresszív erők küzdelmének általános fejlődése, a portugál fasizmus és gyarmatbirodalom bukása, a görög katonai junta letűnése, a békevilágmozga- lom jelentős megerősödése és sok más tény. A nemzetközi osztályharc fejlődésének olyan szakaszában vagyunk, amikor a tőkés világban gátlástalanul folyó antikommunista propaganda ellenére, a munkásmozgalom különböző irányzatainak együttes akciói szélesednek és mind erőteljesebbé válnak. A testvérpártok nagy figyelmet fordítanak az anti- monopolista összefogás fejlesztésére, a tőkés oligarchia hatalmának felszámolásáért és a valódi demokratikus néphatalomért folyó harcuk erősítésére. Ha a kínai vezetés feladja a szovjetellenességet és a szakadár tevékenységet, ha visz- szatér az összefogás és az együttműködés útjára, amit a kínai nép elemi érdeke is követel — s amire előbb-utóbb sor kerül — akkor új szakasz fog nyílni Kína fejlődésében, és gyorsulni fog az imperializmus térvesztésének folyamata is. Ma azonban a maoista vezetés a szovjet— amerikai háború elkerülhetetlenségét hirdeti, ebben bizakodik, s ettől várja hegemén törekvésednek érvényesülését. Ugyanezen célból egy új európai háborúban is reménykedik, s esztelen propagandát folytat az európai béke intézményes biztosítása ellen. Mint a szovjetellenesség általában; a maoizmus szovjetellenessé- ge is egyet jelent a nemzetközi békemozgalom elleni aknamunkával és a béke híveinek el kell utasítaniuk az európai népeknek és a világ biztonságának ezt a hátba támadását is. Tovább folytatódik a két világrendszer harca Szeretném külön kiemelni, hogy az MSZMP és a hazai társadalmi szervezetek nemzetközi tevékenységében rendkívül intenzív a vietnami nép melletti nemzetközi szolidaritásban való szenvedélyes részvétel, az izraeli agresz- szorok ellen küzdő arab népek határozott támogatása, a chilei junta vérengzése és terrorrendszere elleni nemzetközi tiltakozó mozgalomban való erőteljes közreműködés, s mindazok segítése, akik a világ különböző térségeiben küzdenek népük szabadságáért. Az MSZMP nemzetközi munkájában növekvő helyet foglal el a fejlődő országokban működő antiimperialista, nemzeti demokratikus pártokkal és mozgalmakkal való kapcsolat. Bár ezeknek az országoknak nem mindegyikében progresszív jellegű a kormányzat, o nemzeti függetlenség védelme és megerősítése megköveteli, hogy a dolgozó nép, s így az erősödő munkás- osztály a nemzeti demokratikus fejlődés hatékony tényezőjévé, a hatalom részesévé váljék. Természetesen a helyi burzsoázia, mindenekelőtt az imperialistáktól függő komprádor burzsoázia, a földesurak, valamint az imperialista hatalmak gátolják ezt a törekvést. Csakhogy e haladó erők hatékony részvétele az országuk függetlenségét és társadalmi haladását célzó erőfeszítésekben objektív követelmény. Mind gyakoribb tehát, hogy a nemzeti demokratikus pártok és kormányzatok törekvéseiben és céljaiban jellemzővé válik a szocialista orientáció, ami magával hozza a növekvő érdeklődést a szocialista országok fejlődésének, valamint pártjaink és társadalmi szervezeteink tevékenységének tapasztalatai iránt. Ez fejeződik ki abban is, hogy az MSZMP kapcsolata eme országok nemzeti demokratikus pártjaival szintén szélesedik és rendszeresebbé válik. Nemzetközi feladataink a következő években tovább növekszenek. Folytatódik a két világrendszer történelmi versenye és harca, amely érinti az egész emberiség és minden nép sorsát. Döntő jelentőségű a küzdelem a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért * ' Pullai Árpád: Pártunk határozott állásfoglalása, hogy az internacionalista összefogásnak elengedhetetlen követelménye a tapasztalatok rendszeres kicserélése és időnkénti együttes értékelése, a közös kérdések együttes elvtársi vitája, az összehangolt és közös cselekvést biztosító egységes állás- foglalás kialakítása sok fontos kérdésben. Nincs más út az összefogásra, és a közös küzdelem fejlesztésére, az elkülönülési tendenciák és a szakadár törekvések visszaszorítására. Európában most földrészünk kommunista és munkáspártjainak regionális értekezlete van napirenden, mely az európai munkásság összefogásának és az összes haladó erőkkel való szövetkezésének fejlesztését, s egyben az általános antiimperialista küzdelem erősítését lesz hivatva szolgálni. Ennek előkészítése folytatódik, s pártunk megtisztelő feladatot teljesítve, más testvérpártokkal együtt kiveszi a részét ebből a munkából. Az MSZMP ott lesz a kommunista és munkáspártok újabb világértekezletén is, amelynek megrendezéséhez érlelődnek a feltételek. Az MSZMP a Szovjetunió Kommunista Pártjával való szoros testvéri együttműködésnek, a kommunista világmozgalom marxista—leninista egységének, az összes antiimperialista és békeszerető erők hatékony együttműködésének szilárd híve és az is marad — mondotta befejezésül Nemes Dezső. JaYÍijuk, megújítjuk munkánkat, hogy megfelelhessünk történelmi hivatásunknak Pullai Árpád, a Központi Bi- zottság titkára a beszámolóval egyetértve, megállapította: a két kongresszus között erősödött a párt vezető szerepe. Felszólalását így folytatta: — A kongresszusra készülve, a párton belül és a közvéleményben élénk, alkotó és sok tanulsággal járó eszmecsere, vita zajlott le. Legfőbb mondanivalója volt az a kívánság, hogy a párt folytassa eddigi politikáját, s végrehajtásában legyen még következetesebb. Ez a népi méretű kívánság egyben elismerése és nagyrabecsülése pártunk törekvéseinek; kifejezése annak is, hogy állampolgáraink nagy többsége saját munkája szülöttének érzi a haza és a dolgozó nép javára kivívott eredményeket. A párttagság állásfoglalása és a közvélemény alapján a Központi Bizottság nagy tömegek egyetértését és támogatását élvezi, amikor a tisztelt kongresszusnak azt javasolja, hogy a párt haladjon tovább a kipróbált, sikeres úton, folytassa tovább politikáját. E politika két alappilléren nyugszik: egyfelől a szocializmus olyan általános törvényszerűségein, mint a munkásosztály, a párt vezető szerepe, a proletárdiktatúra, a munkás-paraszt szövetség, a szocialista tervgazdálkodás és az internacionalizmus; másfelől azon, hogy a párt idejében foglalkozik a döntésre érett társadalmi kérdésekkel, szorgalmazza, ösztönzi a haladást, politikája képes a szüntelen megújulásra. A politikában tanúsított következetesség nem jelent változatlanságot, az elvszerűség merevségét, ez a politikát sémákban zárná és eltorzítaná. Társadalmi fejlődésünk szempontjából a marxizmus— leninizmus alkotó alkalmazásának mindig is nagy volt a jelentősége. Az építőmunka során időről időre új jelenségek és ellentmondások is keletkeznek. A pártnak kötelessége, hogy gondosan tanulmányozza az új feladatokat és az ellentmondásokat, s megoldásukra, illetve leküzdésükre a helyes politikai irányvonal alapján helyes válaszokat dolgozzon ki. A legjobb elhatározásból sem lesz tett fegyelem nélkül A párt ezt tette a két kongresszus között is. A Központi Bizottság kiemelkedő jelentőségű 1972. novemberi ülése új lendületet adott a X. kongresszus határozatainak megvalósításához azokon a területeken, ahol a végrehajtás akadozott, helyesbítette az irányt, ahol az nem volt megfelelő. A X. kongresszus határozatait teljesítettük — mondotta ezután. — Mégis — az irányelvek vitája alapján — jogos igénynek tekintjük és bírálatnak is értjük, hogy a végrehajtásban következetesebbnek kell lennünk, mert ez munkánknak hosszabb ideje ismert gyengéje. Előfordul ugyanannak a határozatnak többféle értelmezése, ez zavarja az egységes fellépést, bizonytalanságot szül. A vezetők, a testületek egy része nem teljes szívvel és erővel dolgozik, könnyen tudomásul veszik az elmaradást. Egyesek politikai vezetőhöz méltatlanul sodródnak az eseményekkel, nem követelik meg a fegyelmet. Vannak akik nem szeretik a problémák szóváte- vését, mert meg kell őket oldani, ez pedig töprengést, munkát; harcot kíván. Inkább tompítják, agyonmagyarázzák a problémákat. Esetenként nem kellő időben döntünk. Sok még a határozat is, emiatt nehéz áttekinteni és a végrehajtás folyamatába szervesen beilleszteni őket. Talán túl sok energiát fektetünk az elemzésekbe — bár ez könnyebben megbocsátható, mint a felszínesség vétke —, de nem fordítunk ekkora energiát a feladatok megvalósításához szükséges feltételek megteremtésére. Az ellenőrzés nem elég rendszeres, és inkább tényeket állapít meg, mintsem gyakorlatiasan segít. A mulasztókat a kelleténél ritkábban vonják felelősségre. A párt-, az állami, a társadalmi szervek munkájában még sok az átfedés.
