Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-20 / 67. szám
1975. MÁRCIUS 20., CSÜTÖRTÖK •• Összefogással, erős akarattal Hogy mások is hallják, mire jutottunk Február l3-án éppen harminc éve múlt, hogy egy íé- äig civil, félig katonaruhába öltözött fiatalember rótta az utat Budakalász és Pomáz között. Néha megállt, mint aki fél továbbmenni. így is volt. Boros István munkaszolgálatos Jolsva alól, a frontról többedmagával megszökött. Bujkálva jutott el Kispestig, ahol végre 1945. január 10-én csatlakozhatott a harcoló szovjet alakulatokhoz. A hónap végén a befogadó katonák már az új- pásti harcok után Budára ■tartottak. Velük kelt át februárban a pontonhídon a lángban égő Budára. Itt még r, szt vett az ürömi térségben szétszóródott SS-ek öszs. eíogásában, de utána visszatért a falujába. Nem a kiállott szenvedés, a fáradság nehezítette gyaloglás közben a lábát, hanem a lelki gyötrelem. Mit talál odahaza Pomázon? Hol vannak a hozzátartozói, állnak-e még a falak, amelyek között a család generációi nevelkedtek Bízzák meg tennivalóval Ugorjuk át a találkozás, a viszontlátás perceit, hiszen a mai középkorúak szinte valamennyien részesei voltak az ilyen szivet szorító perceknek. Ekkor a faluban a háborús sérülések, az éhség dacára már megindult az élet. Pomázt karácsony másnapján érték el a felszabadító csapatok és amikor másfél hónap múltán a húszéves fiatalember hazatért, már kommunista pártszervezetet talált, nem is akármilyet. Ha valahol, itt igazán nagy munka várt rájuk. Ahogy hazatért, jelentkezett az elvtársaknál. Lett aztán ebből ari-nyi, Ü'é annyi tennivaló, hogy még ma sem fogyott ki belőle. Miután nem az életrajzát írjuk Boros István pomázi tanácselnöknek, így lrát ismét hagyjuk ki az akkori mozgalmas éveket, mert a mai munkáját, mindennapjait szeretnénk bemutatni. Nemcsak az alig hatezer lakosú falu, hanem a .környéken lakók többsége a mező- gazdaságból élt. Pomázon például a felszabadulás előtt a néhány száz emberrel dolgozó UVAG posztógyár már nagy- . üzemnek számított. Itt isszov- lamint jat anyaggal és segítséggel indult meg 1945 nyarán a munka. Negyvenhat új utca A ma ötvenéves Boros István sokszor gondol vissza elegedetten húszéves önmagára: jól tette, hogy 1945 végen megkezdte egyetemi tanulmányait. Azóta is állandóan hasznát veszi, vette ag- i ^.rmérnöki tudásának, nemcsak járási mezőgazdasági előadó korában, amikor az űjgazdáknak kellett szakmai útmutatással segíteni, hanem később is, a tanácsok megalakulása után főagronómus- fcént járta a földeket, a kertgazdaságokat. Ugyanannyi, de mezőgazdaságilag mennyivel masabb gondok fogadták Boros Istvánt, amikor 1965-ben tanácselnök lett! Nem mintha 1 meretlen lett volna előtte a falu minden eredménye, amit adóig elért és minden feladata, arnit még végre kotlett hajtania. Nemcsak Pórázról választott feleséget 1949-ben, nemcsak a lakóhelye volt itt, hanem a nagyközségnek mindvégig választott tanácstagja is, kivéve amikor tartalékos tiszti iskolán volt. Közben Pomáz is előbbrelépett. Ma már 12 ezer ember lakja, 1970-ben nagyközséggé vált. A határban három szocialista mezőgazdasági üzem dolgozik, az ipari munkásság száma nyolcszorosa lett a 30 évvel azelőttinek. Sorra alakultak a több száz dolgozót foglalkoztató kisipari szövetkezetek, a kis UVAG korszerű nagyüzemmé vált. Ezerhatszáz új ház, nyolcszáz hétvégi ház 46 új utcával növelte a község területét s ezekben a házakban általában már fürdőszoba teszi komfortosabbá az életet. Van már ivóvízhálózat, villany világit a külterületen is, központi orvosi rendelő, óvodák, bölcsőde és üzletek szolgálják az embereket. Ezek a külső keretek, amit sikerült lokálpatriotizmussal megtölteni. A honfoglaló Árpád vezér fejedelemtársának, Kurszánnak a leszármazottai, az 1690-ben betelepülő szer- bek, az őket követő németek, és a még később érkező szlovákok utódai pomáziaknak és mindinkább közösségi embereknek érzik magukat. Bizonyítják ezt a különféle klubok, ■ a kezdeményezések, amelyek éhből a faluból in, dúltak el. Elég csak a Hazafias Népfront-bizottság keretében megalakult kertbarát klubot említeni, amiből izmos, erőteljes, országos mozgalom terebélyesedett. Itt alakult meg az ország első nemzeti, ségi klubja Nyári Károly szervezésében, a szerb klub. Évente megrendezik a pomázi szerb napokat és tavaly Pomáz adott helyet az ország nemzetiségi klubjai és szakkörvezetői összejövetelének, va- a megyei nemzetiségi találkozónak. Jól működik a nők klubja, a helytörténeti és a honismereti kör, a községi könyvtár és a mostoha körülmények ellenére a művelődési ház. A klasszikus vonalú kastélyból alakított tanácsháza emeleti nagytermében hol képzőművészeti, hol fotókiállítást látni, a bélyeggyűjtők itt mutatják be kincseiket, a kertbarátok termékeiket. EZfzdsnl tud a falujáról Ezeknek a kiemelkedő mozgalmaknak a léfrehívói között mindenkor ott találjuk a tanácselnököt, aki nemcsak hivatalból „vesz részt”, hanem ott van. Get van ötletekkel, kétkezi munkával és a lehetőségeken beiül anyagi költségvetési támogatással. Boros István mindent tud a falujáról. A régmúltról, a Kllssza dűlőben talált királynő várának felszerelési tárgyairól éppen úgy érdekesen beszél, mint ahogy ismer minden egyes cikket, írásművet, amely bárhol a magyar sajtóban a faluról megjelenik, amiről egyé Olv£ n t a tanácsházán archívumot vezetnek. Emellett arra is jut ideje, hogy a község problémáiról ne csak a falu közössége előtt szóljon, hanem esetenként folyóiratokban is publikáljon. Legutóbb a szentendrei járási pártértekezlet szünetében találkoztunk, ahol községe egyik küldötte volt. Sajnálta, hogy már nem kaphatott szót, majd írásban küldi be felszólalását — mondotta. Hogy miről beszélt volna? Természetesen Poimázról, a negyedik ötéves tervben eddig megvalósított legjelentősebb eredményeikről. Szerette volna, ha mások is hallják, mire jutottak az összefogással, az évről évre emelkedő értékű társadalmi munkával, amelynek összege 1973-ban megközelítette a kétmillió forintot. — Itt szerettem volna elmondani egyik legégetőbb gondunkat is — folytatta a sort. — Pomáz a Pilis hegyvidék kapuja. Gyönyörű a környékünk, innen visznek fel az utak az Oszolytetöre, Csikóvárra, Kőhegyre, a Holdvilág-árokba. Télen is, de különösen tavasztól őszig, kirándulók tízezrei fordulnak meg nálunk. Amióta a metróhoz csatlakozva, megindultak a HÉV gyors járatok és javult a Volán buszjárat is, évente hét-nyolcszázezren jönnek. Akkor még nem számítom a gépkocsival átutazókat. Nyári vasárnapokon tízezrek kelnek át a falun jövet-menet. Ezt az embertomeget még a legszerényebb módon sem tudjuk ellátni. A HÉV-állo- máson van néhány bódé, egy üzlet is nyitva tart délelőtt, de benn a faluban nincs egyetlen valamirevaló étkező- hely sem. Nincs egy pavilon, ahol például az eltikkadt iskolai csoportok egy pohár szódát ihatnának. Nyáron megszokott kép, hogy az út melletti ivóvízcsapoknál csapatostul várják a szomjazok, hogy mikor kerül rájuk a sor. Saját erőből ezen nem tudunk változtatni. Ha az utcán találkoznak ■Néha türelmetlen, indulat tos. Elsősorban akkor, ha értetlenséggel találkozik, vagy alaptalan követelésekkel. Ezt az’Oldalát is ismerik. De nem vehetik valami túlságosan zokon, mert akkor a nyáron, amikor betegen kórházban feküdt, nern keresték volna fel annyian a faluból. Nemcsak a barátok, a munkatársak jöttek, hanem olyanok is, akikkel csak úgy esetenként beszélgetett, ha az utcán találkoznak. Boros Istvánnal már ittuk a vendégnek mindenkor kijáró feketét, a könyvektől, néprajzi gyűjteményektől zsúfolt ízléses lakásban, a községfejlesztéstől kezdve a pomázi nagycsaládosok életkörülményeiről csakúgy beszélgettünk, mint a Szencsó dűlőnév eredetéről. Nem panaszkodik fáradtságra, a sok munkára. Inkább azt mondja, másképpen nem is tudná elképzelni a mindennapokat. Komáromi Magda Öt községben 145 milliós forgalom Sikeres négy esztendőről adtak számot az elmúlt napokban az Üjhartyán és Vidéke ÁFÉSZ vezetői 3800 tagjuknak a részközgyűléseken. Erről tájékoztatta lapunkat Forgács György, a szövetkezet ügyvezető elnöke. — 1970-ben szövetkezetünk 97 milliós forgalmat bonyolított le. Ezzel szemben az elmúlt évben már 145 millióra növekedett a forgalom. így nyereségünk 3,5 millióról 5,3 millióra emelkedett. Az elmúlt négy esztendő alatt 9,5 millió forintot fordított a szövetkezet beruházásokra. ABC-áruházat építettek Hernádon, üzletházat Ű jhartyánban, vegyesboltot Kakucson és tovább bővítették az újhartyáni autószervizt. Mindennek eredményeként ma már 31 üzletük, 17 vendéglátó helyük és 19 ipari és felvásárlási részlegük működik öt községben: Inár- cson, Kakucson, Üjhartyán- ban, Újlengyelben és Hernádon. A szövetkezeten belül kisállattenyésztő szakcsoport működik. Az elmúlt esztendőben 15 ezer nyulat, 3 millió tojást és 150 mázsa baromfit vásárolt fel a szövetkezet a szakcsoport tagjaitól. Az idei esztendőben tovább fejlesztik, korszerűsítik üzlethálózatukat. Rendelő, könyvtár, szolgálati lakás Az előbbre lépés évei Szentlőrinckátán Napközi otthon az öregeknek Községháza, templom, iskola. Ez a három középülete volt Szentlőrinckátának három évtizeddel ezelőtt. Nem volt se rendelője, se orvosa. Se óvodája, se napközije. Se művelődési háza, se könyvtára. Se a Zagyván, se a Mérges-patakon átkelni nem lehetett. Hogy mennyit változott ez a 2 ezer 130 lelkes község harminc év alatt? Rendezett utcáin már száraz lábbal sétálhat végig az érkező esős időben is. Amerre néz, új vagy újjáalakított házak képe fogadja. Híd épült a Zagyván, s két híd a Mérges-patak felett. A változások két kiemelkedő esztendeje azonban a tavalyi és az idei év. Erről beszél Kákái Ferenc, a tanács elnöke. — Tavaly, augusztus 20-án avattuk fel a körzeti és a fogorvosi rendelőt, a hozzá tartozó lakással együtt. A 840 ezer forintos építkezéshez a lakosság mintegy 300 ezer forint értékű társadalmi munkával járult hozzá. A régi orvosi rendelőt pedig napközi otthonná alakítottuk át. Ugyancsak az elmúlt év végén kezdtek hozzá, hogy az 1948-ban épült pártházat klubkönyvtárrá alakítsák át. — Ezt az tette lehetővé, hogy időközben megépült a termelőszövetkezet irodaháza, ahol helyet kapott a pártszervezet is. Most folyik az átalakított épület berendezése. Ünnepélyes felavatására május elsején kerül sor. Ugyancsak akkor avatják a két uj pedagógus szolgálati lakást is. — Ez olyan előnnyel jár — mondja az elnök —, hogy a régi pedagóguslakást az öregen napközi otthonává alpkít- natjuk ál, egyelőre ideiglenes jelleggel. A megnyitását június 1-re tervezzük. Es az idei tervek között szerepel még a Mérges-patak szabályozása, valamint az egészsegház átalakítása, korszerűsítése is. — Két-három éven belül új iskolát kell építenünk, a jelenlegi kiszolgálta már a maga idejét. Ez újabb nagy fejlődést eredményez majd — beszél a közeljövő terveiről. — Az iskolába kerül majd a napközi, annak jelenlegi helyére pedig az öregek napközi otthona. A régi iskola felhasználható részét egy kisebb áruházzá és gyógyszertárrá alakítjuk át. P. P. Harminc éve történt A közös gazdálkodás hőskora Herceßalmon1 Amikor manapság a tsz-ek kiváló munkájáról, a sok milliós évi nyereségekről olvasunk, vagy hallunk, sokan azt gondolják, hogy ez így természetes és eszükbe sem jut, nem mindig volt így. Nem gondolunk arra, hogy a földeken nem dübörögtek régebben a traktorok tömegei, hogy az istállókban nem álltak az állatok százai. Legtöbb ember nem is gondol arra, hogy ezekhez a milliókhoz, sikerekhez, mennyi munka, verejték, elszánt akarat fűződik. Az emberek többsége nem emlékszik arra, hogy milyen nehéz volt a kezdet, hogy mennyi akadályon, buktatón, nélkülözésen keresztül vezetett az út a mai sikerekhez és jóléthez. Igásló és lábbeli A második világháború befejeződött, hazánk felszabadult és 1945 tavaszán megkezdődött a földosztás. A sok millió nincstelen évszázados vágyé beteljesült. Földhöz jutottak, saját földhöz. így történt ez Herceghalmon is, ahol a több ezer holdas hercegi uradalmat felosztották a község nincstelenjei és az uradalom cselédsége között. Nagy volt az öröm, hiszen végre az lett a föld ura, aki addig is dolg'ozott rajta. A föld azonBurgonyaühetes előtt A tápiószentmártoni Kossuth Termelőszövetkezet földjein is megkezdődött a tavaszi munka. Száznegyven hektáron termelnek az idén burgonyát, ehhez készítik elő a talajt a műtrágyázással. Koppány György felvételei ban egymagában nem elég, azt meg kell művelni, be kell vetni, ahhoz állatállományra és gépekre is szükség van. Már pedig az uradalom állatállományát teljes egészében, a gépek nagy részét nyugatra szállították. A megmaradt kevés terményt betakarították* de az legfeljebb megélhetésüket, illetőleg annak egy részét biztosította, vetőmagra nem tellett. Az emberek törték a fejüket: hogyan tovább? Emberi erővel a kapott föld csak igen kis részét lehet megművelni, de akkor is hol a vetőmag? Ekkor a faluban élő postások elbeszélése nyomán, elterjedt a híre, hogy segített a posta az érdieken. Az új gazdák nem sokáig tanakodtak. Másnap háromtagú ' küldöttség útra kelt és felkeresték a Krisztina körúton dolgozó posta vezetőséget. Itt előadták kérésüket: segítsen rajtuk is a posta. Javaslatot is tettek. Eszerint ők adnák a földet és a munkaerőt, a posta biztosítsa részükre az állatokat, vetőmagot és egyéb felszerelési tárgyakat. Azt is kérték, hogy a dolgozóknak adjanak egy-egy pár lábbelit, mert sokuknak nincs miben dolgozni. Ennek fejében ők egytagban művelik meg a földet és a termés egy részét átengedik az éhező postás gyermekeknek. Az ajánlat lényege tehát az volt, hogy gazdálkodjunk közösen. Segít a posta A kérés annyira újszerű volt, hogy elcsodálkoztak rajta. Hiszen a postának más a profilja, még akkor is, ha ekkor a postaforgalom még alig- alig indult meg. Kitérő választ adtak, de ők nem tágítottak. A posta vezetői látták az emberek elkeseredését és érezték, hogy kell valami megoldást keresni. Másnapra már megszületett a megoldás. Segítettek a földhözjuttatottakon, mégpedig úgy, hogy az ügy lebonyolítását, patronálását az akkor már megalakult Postás Szövetkezetre bízták. Amikor a küldöttség tagjai meghallották a döntést, szemük felragyogott, a gondoktól ráncos arcok pillanatok alatt kisimultak. Másnap reggel a felosztott Clementina pusztán beszélték meg a részleteket. Kivétel nélkül ott volt az összes új gazda. Egyhangúlag elfogadták az elkészített megállapodást és a gazdálkodás céljaira felajánlották a nemrég kapott földjeiket, a posta pedig az állatállományt, a vetőmagot aula és minden mást, ami a gazdálkodás beindításához szükséges. Abban is megállapodtam, hogy minden dolgozó kap esy-egy pár bakancsot, egy- egv par süldőt és a tehenésszé t megszervezese után egy liter tejet díjtalanul. A termésből a gazdák 70 százalékot, a Postas Szövetkezet pedig 30 százalékot kap. A meg- áhapodásnoz a község vezetősége is hozzájárult. Az aláírásom után a gazdák „állófogadást” tartottak, amely egy szelet szalonnából, egy szelet kenyérből és egy pohár bajból állott. Ekkor meg nem tudták, hogy ezzel a megállapodással tulajdonképpen az egyik első közös gazaaság alakult meg Magyarországon. Tej, zöldség Budapestre Izgalmas napok következtek. Rövid időn beiül 15 pár ló érkezett a gyönyörűen kitamarí- tott istallooa. A szövetkezet beszerzői Dunántúlra utaztak, ahal tehenemet és sertéseket szereztek be. Pár hét múlva mar 30 tehenet íejnetett az anatgondozó brigád. A gyerekem mar megmapták a napi egy liter tejet, a fennmaradó tejmeszietet pedig naponta t-estre szállította a szövetkezet teherautója. Itt is tejhez jutottam a rászorulok. A munka közben megindult. Az emoerem vígan szántották, veiettem. Röviuesen zöldült a határ. A süldőmet meghiziai- tak és egymást követtek a disznótorom. Volt már zsír, tej es kenyer is. Közben egyre szaporodott az áilatauomany. A következő évre kapott süldőket pedig már tenyésztésre hagytam meg. Nyáron megkezdődött a paradicsom, paprika, dinnye és egyéb zöldség szauítása Budapestre. Beérett a gabona, megkezdődött a csépiés. Uj lisztből sült kenyer került a dolgozók asztalára. A közös gazdálkodás két éven át tartott. Ekkorra a gazdák már annyira megerősödtek, hogy saját lábukon is meg tudtak állni. Ezzel lezárult egy olyan korszak, amely a szocialista mezőgazdaság előfutára volt. Nyilvánvalóvá vált, hogy ez esetben az események megelőzték a történelmet. Dr. Tárnái Albert \
