Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-20 / 67. szám

1975. MÁRCIUS 20., CSÜTÖRTÖK isei-M JB xMsííw (Folytatás az 1. oldalról) és a Szovjetunióban levő ka- lusi vegyipari és kohászati kombinát között megvalósuló yegyipari együttműködés. Folytatni kell a gazdaságta­lan, korszerűtlen termékek termelésének megszüntetését. Ez esetenként együtt jár a dol­gozó jc bizonyos mértékű, üze­men belüli és üzemek közötti átcsoportosításával. Ezt nagy körültekintéssel, az emberek­ről való gondoskodással kell megoldani. Az elmúlt években mind a Központi Bizottság, mind a dolgozók részéről jogos kriti­ka érte gazdasági vezetésün­ket, mert nem fordított kellő figyelmet nagyüzemeink egy részében a termelési szerke­zet korszerűsítésére, a terme­lési feltételek javítására. E téren, ha még nem is a kí­vánt mértékben, előbbre ju­tottunk, Nagyra értékeljük a Szovjetunió segítségét, ame­lyet több gépipari nagyüze­münk, köztük a Magyar Ha­jó- és Darugyár, és a Ganz- MÁVAG termékszerkezetének TANÁCSKOZIK AZ MSZMP AS. KONGRESSZUSA átalakításához, technikai re­konstrukciójához nyújt. A központi tervező, irányí­tó szervek folyamatosan gon­doskodjanak róla, hogy az 50 kijelölt nagyvállalat, amely a szocialista ipar termelésé­nek felét, exportjának pedig közel 60 százalékát adja, ahol munkásosztályunk derékhadá­nak nagy része dolgozik, fo­lyamatosan megkapja az in­dokolt támogatást. A munka termelékenységé­nek növelése az intenzív gaz­dasági fejlődés egyik kulcs­kérdése. Bár az utóbbi évek­ben e téren is felgyorsult a fejlődés, még mindig jelenté­kenyen elmaradunk a nem­zetközi élvonaltól. Az elma­radás döntő oka a munka- és üzemszervezés viszonylag ala­csony színvonala. A termelé­kenység emelésének elenged­hetetlen feltétele, hogy meg­szüntessük az élő munkával való pazarlást. Nincs minden rendben a munkaerő-gazdál­kodásban, a munkaidő kihasz­nálásában, és a munkafegye­lemben is van javítani való. Gyorsítsuk, a tudomány termelőerővé válását A gazdasági hatékonyság növelésének fontos feltétele az önköltség csökkentése. 1968 és 1973 között a népgazda­ságban a termelés fajlagos költsége 2,5 százalékkal csök­kent. Ez öt év alatt mintegy 18 milliárd forint megtakarí­tást eredményezett. Nem le­becsülendő, de mégiscsak sze­rény eredmény ez. Az a fel­adat, hogy takarékoskodjunk az energiával, állítsunk elő a rendelkezésre álló anyagokból több és jobb terméket, javít­suk a felhasználás fajlagos mutatóit. Például ma az anyagköltség egyszázalékos csökkentése 5—6 milliárd fo­rinttal növelné a nemzeti jö­vedelmet. A mezőgazdaságban is erősödjenek a szocialista nagyüzemekre jellemző vonások A Központi Bizottság tit­kára ezután a mezőgazdaság kérdéseiről beszélt, s hangsú­lyozta, hogy pártunk agrár- politikáját az élet igazolta. A mezőgazdasági termelés növe­kedési üteme meggyorsult. A második ötéves terv idősza­kában az évi átlagos növeke­dés 1,2 százalék, a harmadik­ban 2,8 százalék volt, a je­lenlegi ötéves tervben pedig várhatóan 3,5 százalék lesz. — A mezőgazdasági terme­lés eredményeiben együtt fe­jeződik ki az állami gazdasá­gok dolgozóinak, szövetkezeti parasztságunknak politikai és erkölcsi fejlődése, áldozatkész munkája, a munkásosztály és az állam sokoldalú támogatá­sa. Agrárpolitikánk érvénye­sítése hozzájárult a munkás­paraszt szövetség további erő­sítéséhez, a mezőgazdasági dolgozók, a parasztság élet-, és munkakörülményeinek ja­vulásához. Agrárpolitikánk fő elvein nem kell változtatni. Tovább­ra is a mezőgazdaság korsze­rű nagyüzemi rendszerének fejlesztésére, szocialista voná­sainak szüntelen erősítésére törekszünk. A mezőgazdasági nagyüzemek mindkét formá­ját, az állami gazdaságokat és a termelőszövetkezeteket to­vább kell fejleszteni. Az ál­lami gazdaságok a jövőben is legyenek kezdeményezői, be­vezetői és terjesztői a korsze­rű technikának és termelési eljárásoknak, a tudományos eredmények gyakorlati alkal­mazásának. A termelőszövet­kezeteket, amelyek a mező- gazdasági termelés döntő többségét adják, úgy kell fej­leszteni, hogy még korszerűbb nagyüzemekké váljanak, gaz­dálkodásukban erősödjenek a szocialista nagyüzemekre jel­lemző vonások. Ez összetett, bonyolult és hosszabb időt igénylő folyamat, amely ma­gában foglalja, hogy fokoza­tosan szövetkezeti tulajdonná váljék a szövetkezetek által hasznosított egész föld, hogy folytatódjék a gazdaságos ter­melési szerkezet kialakítása, a szakosítás, a komplex gé­pesítés, növekedjék a munka szervezettsége, emelkedjék az irányítás színvonala, jobban érvényesüljön a munka sze­rinti elosztás és a szövetke­zeti demokrácia. A termelőszövetkezetek egyesülésével előrehaladt a termelőerők koncentrálása. 1970-ben 2400 termelőszövet­kezet átlagosan 2300 hektáron gazdálkodott, jelenleg 1620 termelőszövetkezet működik átlagosan 3500 hektár terüle­tem. A jövőben is támogatjuk egyes terme» őszövetkezetek in­dokolt, ésszerű egyesülését, de figyelembe kell venni, hogy már országosan kialakult a szövetkezeti gazdaságoknak az a mérete, amely mai viszo­nyaink között megfelelőnek tekinthető. A termelés bővü­lését, a hatékonyabb gazdál­kodást a nagyüzem által biz­tosított lehetőségek maximá­lis kihasználásával kell el­érni. A mezőgazdasági üzemek és a feldolgozó, forgalmazó szer­vezetek között terjednek az erők ésszerű egyesítését, a gazdaságosabb termelést segí­tő együttműködési formák. A jövőben is támogatjuk a sző­ve fckezetközi, a szövetkezetek és az állami gazdaságok, a szövetkezetek és az állami vállalatok közötti társulások, Biszfcu Béla, I.conykl Ejics Brezsnyev, Kádár János és Nyers Rezső a kongresszus etnöűoségében Németh Károly hangsúlyoz­ta, hogy a hatékonyság növe­lése megköveteli az állóesz­közök eddiginél jobb kihasz­nálását, valamint a beruházá­si tevékenység lényeges javí­tását, majd arról beszélt, hogy népgazdaságunk további len­dületes fejlesztése mind sür­getőbben igényli a tudomány aktív közreműködését célja­ink meghatározásában és meg­valósításuk előmozdításában. — A tudományos és a mű­szaki eredmények gyakorlati alkalmazása, a tudomány ter­melőerővé válásának folya­mata lassúbb az indokoltnál és a lehetségesnél. közös vállalkozások, közös vállalatok, agráripari egyesü­lések létrehozását. Az ésszerű szakosítás mel­lett továbbra is fenn kell tar­tanunk mezőgazdaságunk sok­oldalú termelését. A mezőigaz­daságnak is rugalmasan kell alkalmazkodnia a népgazda­ság igényeihez. Ennek elisme­résre méltó példája, hogy a mezőgazdasági üzemek a Köz­ponti Bizottság felhívására, devizakiadásaink csökkentése érdekében, ez évben 30 szá­zalékkal növelik a cukorrépa vetésterületét és adottságaik­nak megfelelő más ipari nö­vények termelését. A zöld­ségtermesztést is úgy fejlesz- szék, hogy az mind mennyi­ségben, mind minőségben job­ban elégítse ki az igényeket. A nagyüzemi mezőgazdasági termelés fejlesztése mellett, mint eddig, azután is számo­lunk a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelésével. Németh Károly a további­akban az ipari szövetkezetek­ről beszélt, elismerve munká­juk eredményeit, hangsúlyoz­ta, hogy állítsák munkájuk előterébe a lakosság növekvő szolgáltatási igényeinek ki­elégítését és tekintsék fontos feladatuknak az állami vál­lalatok termelésének hasznos kiegészítését, az áruválaszték bővítését. Az iránvításban, az ellenőrzésben a népgazdasági érdekek kerüljenek fölénybe Németh Károly ezután ar­ról szólt, hogy az elmúlt években — a X. kongresszus határozatainak megfelelően — emelkedett a gazdaság irá­nyításának színvonala. Gaz­daságirányítási rendszerünk, a népgazdasági tervezés, a gazdaságirányítás szervezeti rendszere és a jogi szabályo­zás jól szolgálták gazdaság- politikánk megvalósítását. Gazdaságirányítási rendsze­rünket, gazdaságpolitikai cél­jaink megvalósításának esz­közét, mint eddig, ezután is folyamatosan hozzáigazítjuk az élet változó követelmé­nyeihez, hogy egyre eredmé­nyesebben szolgálja szocia­lista gazdaságunk, társadal­munk fejlődését. A népgaz­dasági tervezés tudományos megalapozásában fontos lépés volt az ötéves tervek szere­pének növelése, az éves, a közép- és hosszú távú tervezés együttes alkalmazása. Ezen az úton kell továbbhaladni, tu­dományosan megalapozottab­bá tenni a népgazdasági ter­vezést és biztosítani a haté­konyabb központi irányítást. A fejlett szocialista társa­dalom építésének feladatai azt követelik, hogy dolgoz­zunk nagyobb tervszerűséggel, erősítsük és fejlesszük a terv- gazdálkodást. A szocialista tervgazdálkodás követelmé­nyeinek érvényesítése, nem­zetközi gazdasági kapcsolata­ink további elmélyítése a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal, nélkülözhetetlen feltétele nép­gazdaságunk töretlen fejlődé­sének. A centralizmus és a de­mokratizmus elvét érvénye­sítve, a gazdasági életben is erősíteni kell a központi irá­nyítást és növelni a termelő, a gazdálkodó szervek önálló­ságát és felelősségét. A köz­ponti irányítás és ellenőrzés hatékonyságának növelése megköveteli, hogy tegyük a jelenleginél egyértelműbbé a központi gazdaságirányító ts tervező szervek feladatkörét és felelősségét, állítsuk, o köz- gazdasági szabályozó eszközö­ket fokozottabban a népgaz­dasági érdekek szolgálatába, alkalmazzuk következeteseb­ben az ellenőrzést, az utasí­tást és indokolt esetben a fe- lelősségrevonást. A központi irányító szervek fejtsenek ki kezdeményezőbb, következe­tesebb és határozottabb tevé­kenységet a vállalatok irá­nyításában. Ez nem mond el­lent annak, hogy a vállala­tok és a szövetkezetek önál­lóságát — a népgazdasági ér­dekekkel összhangban — nö­velni kívánjuk. Németh Károly ezután fel­hívta a figyelmet, hogy a gaz­daságban is tovább kell erő­síteni a párt vezető szerepét, a végrehajtás minden lánc­szemében következetesen meg kell valósítani a párt gazda­ságpolitikáját. Éljenek jogaikkal a pártszervezetek A kommunisták eszmei, po­litikai és cselekvési egysége a legfőbb bizonyítéka annak, hogy a pártsz^vezertek műkö­dési területükön eredménye­sen valósítsák meg az ellen­őrzésből, a politikai és szer­vezőmunkából rájuk háruló feladatokat. Ez mindenekelőtt a párt politikájának határo­zott képviseletét, a helyi vi­szonyoknak megfelelő érvé­nyesítését jelenti. A pártszer­vezetek, jogaikkal élve, biz­tosítsák, hogy a hatáskörükbe tartozó vezetők alkalmasak legyenek feladataik ellátásá­ra, gondoskodjanak róla, hogy a végrehajtásban érvényesül­jön a kommunista példamu­tatás, amely a dolgozó töme­gek megnyerésének és moz­gósításának nélkülözhetetlen feltétele. A pártszervezetek folyamatosan ellenőrizzék a határozatok végrehajtását. A vezetők munkájáról szólva Németh Károly rámutatott: nagy többségük becsülettel, odaadással dolgozik, akadnak azonban olyanok is, akik „el- kényelmesedtek”, vagy akik megsértik a párt- és állami fegyelmet. A pártszervezetek kötelessége a mulasztásokkal, a hibákkal szemben a határo­zott fellépés és állásfoglalás, a politikai felelősség érvénye­sítése. Kongresszusunk abban a meggyőződésben fogadhatja el az ötödik ötéves terv fő elő­irányzataira előterjesztett ja­vaslatot, a programnyilatko­zatban foglalt célokat, hogy azok reálisak — mondotta be­fejezésül Németh Károly. — Végrehajtásuk pedig biztosít­ja népgazdaságunk töretlen fejlődését, népünk életszínvo­nalának rendszeres emelését, a munka- és életkörülmények javítását. A kommunisták munkájának a jövőben is ez ad igazi értelmet. Napirenden kívül - a kongresszusról A PEST MEGYEI KOMMUNISTÁK megbízásából 41 küldött vesz részt a XI. kongresszuson. Közülük hárman az el­nökségben foglalnak helyet: Győri Im­re, az MSZMP Központi Bizottságának titkára (aki részt vett és felszólalt me­gyei pártértekezletünkön, s ott egyhan­gú bizalommal választották meg); Cservenka Ferencné, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Pest me­gyei pártbizottság első titkára; s a köz­ismert, szeretett munkásmozgalmi vete­rán: Hunya István, a MEDOSZ elnöke, a Pest megyei pártbizottság tagja. A terem bal oldali oszlopában a kül­földi vendégek mögött, a 7. sor előtt jelzi a tábla Pest megyét. Innen a 13. sorig ülnek küldötteink, a főváros és Borsod megye után a legnépesebb dele­gáció. Jelezve egyúttal, hogy Pest me­gye már számarányánál fogva is jelen­tős tényező, de nagy a felelőssége is. E felelősség, az együttélés a kong­resszus munkájával minden küldöttünk magatartásában megmutatkozik. A kis aztallapon valamennyiük előtt fehér mappalap világosodik, s fürgén siklik rajta az írószerszám. Jegyezni kell vé­leménycserékhez, felszólalásokhoz, s nem kevésbé majd az otthoni beszámo­láshoz, pártszervezetben, munkahelyen, amit elvárnak mindnyájuktól. MEGYfiNK KONGRESSZUSI CSO­PORTJÁNAK örö let okozott, hogy egy küldöttünk már szót kapott: még­pedig — mint lapunk beszámolt róla — nyomban az első napon. A kongresszus hetedik felszólalója volt — közvetlenül Leonyid Brezsnyey előtt — Máté Gyu- láné, a ceglédbercéli általános iskola ta­nítónője és alapszervezeti párttitkára, aki nagyon határozottan hangoztatta véleményét már a ceglédi járási és a Pest megyei pártértekezleten is. Most hasonlóképpen: a nevelési, oktatási gondok és megoldási lehetőségek vilá­gos, politikus megfogalmazásával vál­tott ki egyetértést. A szünetben nem­csak küldött-társai gratuláltak, hanem beszélgető csoportjukhoz odalépett Já- nossy Lajos akadémikus, az MSZMP Központi Bizottságának tagja is gratu­lálva, és — mint kedvesen mondotta — kis tapasztalatcserére. Az akadémiai kutatási program keretében ugyanis a budapesti István király gimnáziumban vezet egy csoportot, amely ugyanolyan problémákkal foglalkozik, mint amit Máténé fölvetett. Véleménye szerint azonban igen sok mutatkozó nehézsé­get — kezdve az oktatás színvonalának javításától, a tanulók túlterheltségének csökkentésén át, az iskolai felszereltsé­gig — csak a pedagógusok cselekvő részvételével, nagy társadalmi aktivitás­sal lehet megoldani és nem csodavárás­sal, a felülről jövő intézkedések kivárá­sával. Ebben meg is egyeztek: akadémikus és általános iskolai tanítónő, hiszen ki­ki a maga területén tehet ebben sokat. Nagyon sokat. Mint ahogyan a cegléd- berceliek tesznek is, mert Jánossy pro­fesszor és a kis beszélgető csoport örömmel hallhatta: Ceglédbercelen a szülők, a lakosság, a pedagógusokkal közösen, áldozatkészen sokféleképpen segítik az iskolát. Téglát bontanak a régi vasútépületből az iskolának, meg­csinálják az ablakokat és hasonló mó­dokon könnyítenek a tanítás tárgyi fel­tételein. A TÁRS ADATOM fiS AZ ISKOLA, a pedagógus kapcsolata különben is el­engedhetetlen — amint azt egy másik pedagógus kongresszusi küldöttünk fo­galmazta meg: Rózsa Kálmánná, az érdligeti általános iskola igazgatója. Nem felszólalásában, hanem beszélgetés során, mert a kongresszus tanácskozá­sai, noha reggel 9-től este 7-ig tartanak, mégis folytatódnak a szünetben, sőt este a szállodában is. A budapesti Szabad­ság Szálló, a megyei küldöttek egyhetes lakhelye szinte másik kongresszusi épü­let. Az első élmények itt kerülnek ki­cserélésre, nemegyszer beható viták­ban. Mint ezúttal is, amikor Rózsáné arról szólt — Kádár János beszámolójához, Biszku Béla, Benke Valéria felszólalá­sához kapcsolódva —, hogy a pedagó­gusoktól az iskolánál szélesebb körű szemléletformáló tevékenységet lehet elvárni. Ki kell lépnünk az iskola fa­lain kívülre, a dolgozók általános isko­lájától kezdve, a közösségi kulturális munkáig, a szülők tudatának formá­lásáig. Mindez benne van a pedagógiai munkában, és a saját munkaterületén, Érden, ennek szép példáit tapasztalja is kollégáinál, de most vált igazán meg­győződésévé mindez. AZ ESTI BESZCLGETfiSEK egyik­másika akár kongresszusi felszólalás is lehetne frappáns, helytálló megálla­pításaival. Bizonyára többen készültek is felszólalásra, de a kongresszus ideje — az egyheti ülésezés ellenére — na­gyon is megszabott. így hát többen majd valószínűleg írásban adják be vé­leményüket, észrevételüket. Ezt tervezi a Pest megyeiek közül Csáki József is, a Csepel Autógyár hajtóműgyáregysé­gének szerszámélezője, akit közvetlenül a gyár kommunistái választottak a kongresszusra, élve a megfelelő párttag­ságú nagyüzemeknek ezzel a jogával, így Csáky József a megye legnagyobb vállalatának mintegy 1200 párttagját* és tízezer dolgozóját képviseli — először kongresszuson. Jól igyekszik képvisel­ni, hiszen azért is bíztak meg benne,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom