Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-19 / 66. szám

1975. MÁRCIUS 19., SZERDA TANÁCSKOZIK AZ MSZMP XI. KONGRESSZUSA «»T» i9 r*V* ■'■y'S'cyptp Cservenka l'erencné, az MSZMP KB tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára, a tanácskozás egyik elnöke. Ezért a Szovjetunió és más testvéri országok válozatla- nul teljes állhatatossággal és energiával fellépnek a való­ban tartós és valóban igaz­ságos közel-keleti béke meg­teremtéséért; az ehhez vezető legbiztosabb útért, az erre a célra létrehozott jórum, a genfi tanácskozás munkájá­nak mielőbbi felújításáért; az olyan alapvető problémák megoldásáért, mint az 1967- ben elfoglalt valamennyi arab terület felszabadítása; a Pa­lesztinái arab nép törvényes jogainak érvényesítése, egé­szen saját államiságának megteremtéséig; valamennyi közel-keleti állam biztonsá­gos, független és szabad lé­tének hatékony biztosításá­ért. Ugyanezért tartjuk fontos­nak azt a munkát, amely az ázsiai országok kollektív erő­feszítéseivel Ázsia békéjének és biztonságának megszilárdí­tását célozza. A világban olyan légkört kell teremtenünk, amelyben a potenciális agresszorok a ka­landok és a kardcsörtetés ked­velői a népek mind határo­zottabb és együttes ellenállá­sába ütköznek. A béke, a biz­tonság és a békés jövőbe ve­tett meggyőződés valóban mind szélesebb tömegek köz­kincsévé válik a föld külön­böző térségeiben — íme, ez az a cél, amely méltó rá, hogy erejét áldozza érte mindenki, aki szereti népét és szívén vi­seli az emberiség haladását. 1945 tavasza: az új élet hajnala a vüágszocializmus mai sike­rei, a forradalmi erők töretlen növekedése, a földünk szilárd békéjéért vívott harcban el­ért nagy eredményeink. A győzelem 30. évfordulójá­nak nagy ünnepére a népek a béke és a nemzetközi bizton­ság megszilárdításának jegyé­ben készülődnek. Mi, kommu­nisták, teljes meggyőződéssel jelentjük ki: a népek által oly forrón és szenvedélyesen óhaj­tott béke nemcsak fenntartha­tó, hanem meg is szilárdítha­tó. A Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége élve az alkalommal, forrón üdvözli a kongresszus küldötteit, az egész dolgozó Magyarorszá- got a közelgő ünnep, a felsza­badulás 30. évfordulója, a sza­badság 30. születésnapja alkal­mából. Nagy gond Budapesten a munkaerőhiány, ami mind sú­lyosabb problémát okoz. Már jelenleg is egyik oka, hogy alacsonyabb színvonalú a ter­melőeszközök és a berendezé­sek kihasználtsága Budapes­ten, a vállalatokon, az intéz­ményeken belül is javítani kell a munkaerő-gazdálkodást. Ezzel jelentős tartalékot nyer­hetünk. Az egész ország előtt ismert, hogy a Központi Bizottság és a kormány segítségével a IV. ötéves tervben Budapest a ko­rábbi évekhez mérten gyorsab­ban fejlődött. Sajnos, sok még a gond, a megoldásra váró feladat — folytatta. — A lakáshelyzet , Budapesten változatlanul a legégetőbb társadalmi problé­ma. Az országban itt van a lakásigénylők többsége. Ügy véljük, hogy megfelelő irányí­tással és szervezéssel, tartalé­kaink feltárásával nagyobb ütemben kell folytatni a la­kásépítési, a vállalatok, az üzemek által támogatott mun­káslakások építését is. Folytatnunk kell a metróhá­lózat építése mellett a felszíni tömegközlekedés javítását A születések számának nö­vekedése fontos feladatunkká teszi a korszerű gyermekin­tézmények, a bölcsődék, az óvodák és az iskolák gyor­sabb építését, működésük fel­tételeinek az állandó javítását. A főváros egészségügyi háló­zatának sokéves és ma már nyomasztó elmaradását csak nagyobb központi segítséggel és meglévő adottságaink jobb, szervezettebb kihasználásával pótolhatjuk — hangsúlyozta a felszólaló, majd a szocialista tudat erősítésének a fontossá­gáról szólt. Katona Imre ezután így folytatta: — Tapasztalataink megerő­sítik a Központi Bizottság be­számolójának azt a megálla­pítását, hogy a X. kongresszus óta növekedett a munkások kezdeményezőkészsége és köz­életi aktivitása. A budapesti munkások helytállnak a ter­melőmunkában, részt vesznek a közéletben, a párt-, az ál­lami és társadalmi szervezetek vezető testületéiben. A párt­vezetőségek választása alkal­mából tízezer munkás került be a különböző szintű vezető testületekbe. A munkások leg­jobbjai példát adnak a közös­ségi magatartásra, a követen-, dő szocialista életmódra, kor­szerű gondolkodásra. Erre nagyszerű példa a szocialista brigádmozgalom , gyors fejlő­dése. • Budapesten találhatók zöm­mel azok az ideológiai, tudo­mányos oktatási és más mű­velődési intézmények, szer­kesztőségek, amelyek ideoló­giai, eszmei hatása az egész országra, sőt országhatárokon túlra is kiterjed. Nagyobb figyelmet kell for­dítani e területekre és több támogatást és segítséget adni az itt dolgozó pártszervezetek­nek — mondta Katona Im­re, majd így fejezte be fel­szólalását : — a Központi Bi­zottság beszámolója, a határo­zattervezet, a programnyilat­kozat lelkesítő célt, programot ad a kommunistáknak, egész népünknek az elkövetkező évekre. ígérhetem, hogy a szo­cializmust igenlő, minden al­kotó erővel összefogva, erőn­ket megfeszítve fogunk dol­gozni, hogy a XI. kongresszus határozatai az élet minden te­rületén megvalósuljanak. Máté Gyaláné: A gyermeknevelés, szemléletformálás — politikai munka Kedves elvtársak! A magyar nép néhány nap múlva országának a fasiszta zsarnokság alóli felszabadulása 30. évfordulóját ünnepli. Er­ről a dicső dátumról önökkel együtt emlékeznek meg a Szovjetunió és más testvéri szocialista államok népei, az Katona Imre: új Magyarország minden ba­rátja. Azon az 1945-ös tavaszon az új élet hajnala virradt sok európai népre. A fasizmus je letli győzelem történelmi ha tárkő lett az egész emberiséi sorsának alakulásában. Leg mélyrehatóbb következményei A társadalmi érdekek az elsődlegesek Bevezetőben Katona Imre rámutatott: — Budapest több mint 200 ezer párttagja méltó módon készült pártunk kong­resszusára. A több mint ötezer alapszervezeti taggyűlés, az üzemi, hivatali, az intézményi és a kerületi pártértekezletek, a budapesti pártértekezlet ál­lásfoglalása és megbízatása alapján mondhatom, hogy a budapestiek egyetértenek a X. kongresszus óta megtett utunk értékelésével, az ebből eredő feladatokkal. Kérték, tolmácsoljuk a XI. kongresszusnak: őrizzük meg és érvényesítsük együtt munkánknak azokat az elvi jelentőségű vonásait, amelyek­re pártunk csaknem két évti­zed óta minden tevékenységét alapozta. Ez egyik leghatáso­sabb feltétele annak, hogy a pártunk programnyilatkoza­tában kitűzött célok megvaló­suljanak. A különböző pártértekezle­tek útravalóul adták: a párt politikája, politikájának fő vo­nala jó, de legyünk követke­zetesebbek a jó politika vég­rehajtásában. Egység van a döntésekben, nagyobb egységet a végrehaj­tásban. A végrehajtásban, értelme­zésben is van javítani való. Er­re a Központi Bizottság beszá­molója felhívta a figyelmet. Pártunk álláspontja egyértel­mű, világos. Az érdekek viszo­nyában a társadalmi érdekek az elsődlegesek. A Központi Bizottság beszámolója megálla­pította, hogy ez a gyakorlatban fPPfl nem mindenütt és nem min­den esetben van így. Ilyen­kor rendszerint a gazdasági életre gondolunk. De ez az' elv nemcsak arra vonatkozik, ha­nem életünk minden területé­re: a politikára, a tudományra, az irodalomra, a művészetre egyaránt. Ott sem fogadható el, ha egyéni vagy csoportérdeket az össztársadalmi érdekek fölé vagy elé helyeznek. Katona Imre hangsúlyozta, a budapestiek állásfoglalását tömören így foglalhatnám ösz- sze: helyeslik a Központi Bi­zottságnak a kongresszusi do­kumentumokban kifejtett ál­láspontját, hogy célunk a fej­lett szocialista társadalom épí­tése; igénylik, hogy járjunk to­vábbra is azon az úton, amely az utóbbi évtizedekben nagy eredményekhez vezetett, foly­tassuk következetesen ezt a po­litikát; nagyobb egyseget poli­tikai döntéseink végrehajtásá­ban; társadalmi életünk min­den területén, az emberi kap­csolatokban is erősítsük a szo­cialista vonásokat; küzdjünk következetesebben a szocializ­mustól idegen jelenségek, esz­mék és gyakorlat ellen; kor­szerűbb vezetési stílust, kultu­ráltabb, tartalmasabb emberi kapcsolatokat üzemekben, hi­vatalokban és minden fóru­mon. A gazdasági építőmunka eredményeiről szólva kiemel­te: — A fővárosi ipar teljesíti, sőt több vonatkozásaiban túl fogja teljesíteni IV. ötéves tervének előirányzatait. Az. egy foglalkoztatottra jutó ter­melés évi átlagban 6,5 száza­lékkal emelkedett. A termelés teljes mértékben a termelé­kenység növekedése, a műsza­ki színvonal emelése útján, a javuló munkaszervezés ered­ményeként valósul meg. Az országban, de Budapes­ten is előtérbe kerül a gazda­ságosabb ipari szerkezet kiala­kításának igénye. Sürgető fel­adat a budapesti ipar össze­hangolt távlati fejlesztési és rekonstrukciós terveinek ki­dolgozása. E munkánál figye­lembe kell venni a várospoli­tikai követelményeket is. El kell dönteni, milyen ágazato­kat, vállalatokat kell fejlesz­teni a fővárosban. Ennek a tervnek az előírásait már az V. ötéves tervben érvényesí­teni kellene. Máté Gyuláné ceglédberceli tanítónő, Pest megye pedagó­gusainak nevében köszöntötte a kongresszust, majd utalt ar­ra, hogy társadalmunk szocia­lista fejlődésének egyik alap­kérdése a dolgozók, a gyerme­kek általános műveltségének emelése és szakképzettségének növelése. — Megyénkben az ötéves terv egyik célja — mondotta — az alsó fokú oktatási intéz­ményekben folyó pedagógiai tevékenység nevelési színvona­lának, tárgyi feltételeinek ja­vítása, az óvodai és diákottho­ni helyek számának emelése volt. Most a tervciklus utolsó évében jelenthetjük, hogy a feladatokat jó ütemben való­sítottuk meg, és sikeresen zár­juk a tervidőszakot. Gondjaink is maradnak azonban bőven. — A tervben előirányzott kétezer óvodai hellyel szemben tízezernél több létesül. A gyors ütemű fejlesztés ellenére sem érjük el azonban az országos átlagot. A IV. ötéves tervben előirányzott 220 általános isko­lai tanteremmel szemben ez év végéig 440 épül meg. Ennek el­lenére sok még megyénkben a korszerűtlen, vagy éppen szük­ségtanterem, sok helyen taní­tanak váltakozó tanítással. Bő­vült az általános iskolai tanu­lók napközi otthoni ellátottsá­ga és a tervidőszakban Vasa­don a tanyai gyermekek szá­mára diákotthon nyílt. A spe­ciális képzést igénylő gyerme­keink érdekében bővítettük a kisegítő iskolai hálózatot. — A IV. ötéves terv célkitű­zéseinek megvalósításával te­hát — jelentette ki — javítani tudtuk az oktató-nevelő mun­ka tárgyi feltételeit. Ezt tovább növelte az „Egy iskola — egy üzem” akció, amelynek kereté­ben ipari és mezőgazdasági üzemeink szoros kapcsolatot alakítottak ki az iskolákkal. Je­lentős anyagi és társadalmi erő­ket biztosítanak oktatási intéz­ményeink korszerűsítéséhez. A továbbiakban néhány konkrét problémát vetett fel, a többi között a közoktatás hely­zetével kapcsolatban. Foglalko­zott a tananyagcsökkentéssel, a tanulók túlterhelésének jelen­ségeivel, az eredményesebb ok­tatómunka feltételeivel. Rámu­tatott mindezek során: — Külön gondoskodást igé­nyel a gyermekek személyisé­gének megismerése, a szemé­lyiség harmonikussá formálá­sa, az egyéni bánásmód alkal­mas módszereinek megkeresé­se. Nagy erőfeszítéseket tettek a pedagógusok a kapcsolatok felvételére a családdal, a szü­lőkkel, az iskola és a család egységes nevelési ráhatásának megteremtésére. A célkitűzése­ink, a munkánk komoly fele­lősségtudatot kíván. Nem pa­naszkodni akarok, hanem ér­zékeltetni azt a feszültséget, ami ma eltölt minket pedagó­gusokat, mert szívünk mélyén egyetértünk a tananyagcsök­kentéssel, de hogy mit, meny­nyit csökkenteni, hogyan új módon tanítani, ez még nem alakult ki. A régi módon már nem akarunk, az új módszerek még nem kiforrottak és mégis mindennap katedrára kell áll­ni. Nagyon várjuk a tanterv és az új módszerek egységességé­nek kialakulását. — A pedagógustársadalom­ra, és ebben Pest megye pe­dagógusaira — mondotta a to­vábbiakban — nagy feladatok hárulnak. Bátran állítom, hi­szen köztük élek, hogy több­ségük becsülettel vállalja és teljesíti a társadalom állította követelményeket. Munkánk, a gyermeknevelés, a szemlélet­alakítás — politikai munka is. Ezt a pedagógusok nemcsak az iskola falai között folytatják, hanem tevékeny részesei min­den politikai, társadalmi fel­adat végrehajtásának. Felhívta a figyelmet a mun­ka akadályaira is, így légió­ként arra, hogy az újonnan nyílt óvodákban nincs elég szakképzett óvónő, az alsófo­kú intézményekben a képesí­tés nélküli tanítók száma emelkedik, a kollégiumok, bentlakásos intézetek, speciá­lis intézmények súlyos nevelő- hiánnyal küszködnek. — Óriási ellentmondás fe­szül a mindennapok gyakorla­tában. A középiskolákban eredményesen érettségiző nö­vendék nem nyer felvételt a felsöfo..í óvónő, vagy tanító­képzőbe, mert nem felelt meg a képességvizsgán, de arra al­kalmas, hogy képesítés nélküli nevelőként katedrára álljon bármelyik általános iskolában, vagy beosztott óvónő legyen valamelyik óvodában. A képesítés nélküli nevelő akármilyen becsületes, gyer­mekszerető, tapasztaljuk, hogy küszködik a számára súlyos, olykor - megoldhatatlannak tű­nő feladattal. A pedagógus- pálya elsősorban hivatás, de szakmai, metodikai feltételei is vannak és azokat el kell sa­játítani. Velem együtt sokan vallják, hogy ez nagyon szép pálya, egy életet érdemes rá­tenni. A fiatalok közül mégis viszonylag kevesen választják, az oklevelet szerzők közül so­kan elhagyják. Gondot jelent a pálya el- nőiesedése is. A népesedéspo­litikai határozat kedvező ha­tása itt nagy fluktuációt idéz elő. A hiányzó nevelők pótlá­sa, a munkájuk elvégzéséből adódó túlterhelés nem kis fe­szültséget jelent az oktatási intézményekben. Helyileg sok mindennel próbálkozurik az előbb említett feszültségek enyhítésére. A képesítés nél­küliek számának csökkentése érdekében megszerveztük az óvónőképző szakközépiskolát. Az ösztöndíjrendszert kiter­jesztettük a felsőfokú peda­gógusképzésben résztvevőkre is. Évente 120 pedagógusnak tudunk biztosítani kedvezmé­nyes lakásépítési kölcsönt, ki­sebb számban szolgálati la­kást. Pedagógusaink munkáját minden évben jutalmakkal, kitüntetésekkel ismerjük el. Az alkotó munka elismerése és az erkölcsi megbecsülés céljából alapította megyénk az „Arany János Pedagógiai Díj”-at. Több tanulmány utal arra, hogy a tudományos ismeretek általában tízévenként meg­duplázódnak. Meggyőződésem szerint oktatáspolitikánk fej­lődési ütemében oktatási in­tézményeink a felnövekvő nemzedéket e felduzzadt isme­retek közti eligazodásra igye­keznek képessé termi. Nagy gyötrelem ez, nem olyan egy­szerű, mint ahogyan ezt itt el­mondom. Mégis pedagógu­saink többsége képes, kész to­vábbra is hivatástudattal helytállni. Éljen a szocialista Magyar- ország és nagyszerű élcsapata, a Magyar Szocialista Munkás­párt! Éljen, és erősödjék a szovjet •—magyar barátság! Éljen a béke! . Éljen a kommunizmus!

Next

/
Oldalképek
Tartalom