Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-18 / 65. szám

1975. MÁRCIUS 18., KEDD Z*7m W Kflmiw 11 Ecseren például így Egy óvoda rövid története ' Újra meg újra visszatérő probléma az óvodakérdés. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, nincs olyan hónap, hogy a me­gyében valahol ne kezdenének el építeni, ne építenének, vagy bővítenének, ne adnának át egyet. Mégis kevés az óvodai hely. A növekvő igényekkel próbálunk lépést tartani. De az uvodakérdés pénzkérdés. Va­lóban csak az? „Valaki azt mondta...“ Ecseren, az állomástól ötven méterre áll az épület, sárgáira festett falaival, fényesre lakko­zott ajtóival, szép nagy abla­kaival. Az új községi óvoda. Látszik rajta, hogy alig néhány hónapos. Korszerű konyha, ahol min­dennap főznek az apróságok­nak, a foglalkoztató három vi­lágos szoba, modern gyermek­bútorokkal berendezve. Az öl- tözfcetőben mindenkinek külön kis szekrénykéje van. A mos­dó ragyogó tiszta. Az ecseri óvodában jelenleg kevesebb gyermek jár, mint amennyit befogadhatna. Az idén azonban már százszáza lé­kos lesz a kihasználás, mivel sok kismamának lejár a gyer­mekgondozási ideje és gyer­mekét itt helyezi eL Vajon miből építette a kis­község ezt az óvodát, hiszen belekerülhetett akárhogy né­zem is, legalább kétmillió fo­rintba. A legilletékesebb a vá­laszra Gutái Pál, a községi ta­nács elnöke. — A község vezetői összeül­tek: új óvodát kell építeni, mi­vel a lakosság száma növeke­dett, s ezzel arányosan a gyer­mekek száma is — mondja. — A régi korszerűtlen épület csak hatvan gyermeket tudott befo­gadni. A kérdés most már csak az volt: felépíteni, de mi­ből és hogyan? — A községi tanács erre a célra egymillió forintot gyűj­tött össze. A Pest megyei Ta­nács 200 ezer forinttal járult hozzá. A költségvetés azonban jelezte: amilyen óvodára szük­ségünk van, az 2,5 millió fo­rintba kerül. Erre valaki azt mondta: próbáljuk meg a pót­lást társadalmi összefogással. — Néhány hét múlva a párt­szervezet, a népfront és a KISZ mozgósította a lakossá­got, társadalmi munkát szer­vezett Megkezdődött az épít­kezés. A termelőszövetkezet szállította a szükséges építő­anyagot és a téglát, a KISZ-esek kiásták az alapot. Az „Ecseri lakodalmasáéról, hires tánccsoport három szom­batot és három vasárnapot dolgozott az alapozásnál. Szocialista szerződés — Később a tanács az isme­rős budapesti MŰM. 13. és a 17. számú szakmunkásképző Intézettel szocialista szerződést kötött. Pribula János vezetésé­vel a leendő építőmunkások el­ső brigádja a falaikat húzta fel, a másik vakolt, társadalmi munkában. Ezzel a segítséggel 1973-ban már állt az épület. — Ezután már gyors ütem­ben haladt az építkezés. A csa­tornarendszert Wämser Gyula ifjúsági brigádja készítette el. Az ajtók és ablakok Berta Ist­ván asztalos brigádjának mun­káját dicsérik Külön is ki kell emelnem Dinnyés Lajos kis­iparost, aki a villanyhálózatot majdnem teljesen társadalmi munkában szerelte. — Így 1974. november 7-e tiszteletiére átadhattuk az óvo­dát. Mohdhatjiuk úgy is, hogy saját erőnkből építettük fel. — Bizonyára annak is van jelentősége, hogy a vasút és egy épülő lakótelep tőszomszéd­ságában építették? — Természetesen, előre kel­lett gondolnunk a jövőre. Tu­lajdonképpen a lakótelepet építjük'a vasút mellé, hogy a Budapesten dolgozók helyzetét megkönnyítsük. Ebből adódik, hogy az óvodának is itt kellett felépülnie. Régiből — újat — És a régnek mi lett a sorsa? Lebontották, vagy je­lenleg is használatban van? — Teljesen felújítottuk, kí- vülről-belülről tataroztattuk. Központi fűtést is kapott. Az egyik kisebb helyiségből mo­dern tálaló lett. A foglalkozta­tó termeket új gyermeki) ú to­rokkal rendeztük be. A felújí­tott — így mondjuk — 1. szá­mú óvodát december 28-án ad­tuk át rendeltetésének, a köz­ség felszabadulásának 30. év­fordulója alkalmából. Így je­lenleg két óvodánk van. Érdemes elgondolkodni. Az ecseri óvoda eredetileg 2,5 millió forintba került volna. A községnek csak egymillió két­százezer forint anyagi fedeze­te volt. Kevés pénzzel sokat alkotni nem lehet. Sok gondot és álmatlan éjszakát okozott ez Gutái Pál tanácselnöknek és a község több felelős emberé­nek. Mégis meglett, amit akar­tak. Miért?! Mert kellett és akartak! És volt, mire-kire tá- maszkodniuk. K. I. Orosz nyelvi verseny Az országos középiskolai tanulmányi verseny orosz nyelvi megyei döntőjét a mo- nori József Attila Gimnázium­ban rendezték meg. A döntő­re az írásbeli dolgozatok alap­ján a megye középiskoláiból 12 tanuló került be és vers­mondásból, ismeretlen szöveg értelmezéséből, beszélgetésből és képleírásból mérték össze tudásukat Az első három he­lyet Benkő Erika, a budaörsi gimnázium III., Gáspár Irén, az abonyi Kinizsi Pál gimná­zium IV. és Katona Edit, a dabasi gimnázium IV. osztá­lyos tanulója szerezte meg. VACOTr Diák művészeti bemutató Csütörtökön és pénteken Pest megye diák művészeti együttesei lépnek dobogóra Vácott. Csütörtökön délelőtt 10 órakor a Lőwy Sándor gépipari szakközépiskolában a diákszínpadok, ugyancsak 10 órai kezdettel a Madách Imre művelődési központban a néptáncegyüttesek, kamara- és népi zenekarok szerepelnek. Másnap, pénteken délelőtt 10 órakor a Géza király téri gimnázium és szakközépisko­lában a vers- és prózamondók, az Állami Zeneiskolában az énekkarok, kórusok és szólis­ták, a Sztáron Sándor gimná­ziumban pedig ,a bábosok mu­tatják be műsoraikat. — Ünnepi hangverseny. Felszabadulásunk 30. évfor­dulója alkalmából, március 27-én Űjhartyánban, a műve­lődési házban ünnepi hang­versenyt ad a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia zenekara. Vezényel: Jávor Zoltán és Ödry Árpád. Közreműködik: Szabó Miklós operaénekes. Farmost változások Vízvezeték, járda, park, posta Aki ma végigsétál a far-1 mosi utcákon, mindenütt a 1 változás jeleivel találkozik. Talán ezért is invitált egy kis sétára Bagyinszky Béla, a négyezer lakosú község ta­nácselnöke: elmondás helyett személyesen mutassa be eze­ket a változásokat. — Eddig nyolc és fél kilo­méter vízhálózatot fektettünk le. Ez a község kilencszáz háza közül háromszázba jut­tatta el az egészséges ivóvi­zet. Május végéig újabb más­fél kilométernyit építünk meg, ez megint hatvan ház­ban jelent kulturáltabb éle­tet. Amíg ezt elmagyarázza, be­mutatja a már tető alatt álló tüzoltószertárat, amelynek fel­avatására május elsején ke­rül sor. Kétszázhúszezer fo­rintot áldoztak erre. Amerre megyünk, az utcák még sá­rosak, de már nem sokáig. Az idén 3200 négyzetméter­nyi beton járdalapot adnak át a lakosságnak. Ki-ki vállalta, hogy társadalmi munkában lerakja azokat a saját por­tája előtt. — Itt kezdik majd néhány napon belül az új, ötvensze- mélyes óvoda alapozását — mutat közben a már mun­kára előkészített területre. — Kétmillió forintba kerül, az építkezés, de ebből nekünk; csak 1 millió 300 ezer forin-. tot kell előteremtenünk. Fél-, milliót a helyi Űj Élet Tér-, melőszövetkezet adott. 50 ez-. ret a Nagykőrösi Konzerv­gyártól kaptunk, s ezt tízezer forinttal megtoldották a he­lyi telep dolgozói, három kom­munista műszak keresetével. 25 ezret pedig a Budapest Vidéki Postaigazgatóságtól kaptunk. A KGYV mintegy, százezer forint értékű társa­dalmi munkát ajánlott fel. Az óvoda avatását december elején tervezzük. Ugyancsak ezt a határidőt szabták annak a félmillió fo­rint értékű munkának, amely célja a művelődési ház fel­újítása, korszerűsítése. A fél­millióból kétszázezret szintén a helyi termelőszövetkezet vállalt magára. Mint _ ahogy ugyanennyit adott, s még száz­ezret ígért a gazdaság az új sportpálya és az ifjúsági park elkészítéséhez is. Az ifjúsági parkot augusztus 20-án sze­retnék átadni a fiataloknak. És épül már a falu új pos­tája is. A hatszázezer forint értékű építkezés határideje! szeptember 30. P. P. TV-FIGYELŐ Uj Bánk bán. Régóta tud­juk, hogy a televízió, ponto­sabban a képernyő kis 'mé­rete elvileg nem ellentétes a nagyság, a monumentalitás megjelenítésével. De ugyan­ilyen régóta tudjuk azt is, hogy ez a megjelenítés még­sem könnyű, gyakran nem is sikerül. Szombaton este sikerült: Erkel Bánk bánjának előadá­sát éppen ennek a monu­mentalitásnak hangsúlyozá- sa-megvalósítása tette izgal- nvas^ JJlőiádás, közben a kép­ernyő kis méretei óriásivá nőttek, és szinte úgy érez­Kiállitótermekben A művek forrása: Újlengyel, Abony, Csobánka, Verőce, Nagykőrös Van abban valami újsze­rűén megnyugtató, hogy tárgykultúránk — vázáink, szőtteseink, mázas kőedé­nyeink, ékszereink — éppen a magas színvonalú főiskolai oktatás eredményeként álta­lánosan fejlett értékrendhez jutott. Nyilvánvaló a törek­vés, hogy életünk minden per­cét művészet bélelje, s a vi­rágvázák, gyertyatartók, sely­mek, kerámiák hétköznap­jaink emberi érzelmeit gon­dozzák. Az Iparművészeti Mú­zeumban bemutatott új kiál­lítás Legfőbb erénye abban mutatkozik meg, hogy a MAI MAGYAR IPAR­MŰVÉSZET rhinőisége minden részletében figyelemre méltó. Mindez jel­Gorka Lívia: Nyírfácskák. zi azt, hogy napjaink, óráink művészi környezetben telítőd­hetnek a kellemes szépség belső eseményeivel, akár az utcán járunk, akár munkahe­lyünkre érkezünk, akár ott­honunkban tartózkodunk. Ta­lán azért is emelném ki Zá­kány Eszter mázas kerámiá­ból készült virágtartóját, — mert a mű befejezését már tőlünk igényli azáltal, hogy a rétegek forgatását és a nö- vényszerkesztést ránk bízza. Éppen ebben rejlik a mai iparművészet lényege, hogy a nézőket művésszé avatja a tárgyrendezés és bővítés le­hetőségével. A népművészet tiszta forrását fejleszti egyéni művészetté a Sáriban szüle­tett Garajszky József, aki ne­mes vonalvezetésű gyertyatar- tókat állított ki és az abonyi illetőségű Várdeák Ildikó, aki hangulatosan méltóságteljes méziartóval, csuporral, csé­székkel kíván hozzájárulni a reggel derűjéhez. A tárlat ki­emelkedő csoportja a Verő­cén alkotó Gorka Lívia „Nyír­fa” családja, mely újra hatal­mába fogad minket szelíd va­rázsának egyénien hamvas arányrendjével. Az Iparművészeti Múzeum kamaratermében közönségsi­ker kíséri FINTA LÁSZLÓ autóbusztervező kiállítását. Az Ikarus-család típusainak szel­lemes tervei esztétikai funk­ciót is betöltenek, jelzik, hogy a művészet egyre jobban ér­zi magát az iparban. Ahogy Kocogh Ákos értőn elemzi a törekvést, amikor megállapít­ja, hogy „Korunk a tudatos­ság kora, s nyilvánvaló, hogy az, amit Finta László forma- tervező művészetének neve­zünk, nem valami ösztönös művészi tetszielgés, esztétizá- lás, hanem a művészet ele­meinek szerkezetnek, szín­nek, vonalrendszemek követ­kezetesen tudatos alkalmazá­sa.” Ez a következetesség egyút­tal a maradandóság is. Erről győződhetünk meg BENE GÉZA emlékkdáHításán. A Ferenc­városi Pincetárlat születésé­nek 75. évfordulóján tisztel­gett a bemutatott alcvarellek- kel és rajzokkal, melyek ép­pen minőségük miatt ma is frissek, hatékonyak. Bene Géza következetes festő volt, nagy vándorló, aki megyénk tájai közül előszeretettel örö­kítette meg Csobánka és Du- ■navarsány környezetét. A je­lenlegi tárlaton isaszegi erdő­részletével és verőcei intimi­tásával, kevéssé ismert, így annál inkább meglepetésként ható alkotásával találkozunk. Nagykőrösön FAJKA JÁNOS iparművész tűzzománcait te­kintheti meg az érdeklődő közönség április 6-ig. A ter­mészet erőit és társadalmunk vívmányait érintik e művek, melyeknek aprólékos megol­dásai, részletfinomságai, egyé­ni technikája, figyelmet ér­demelnek. Talán csak az egy­szerűség hiányzik Fajka János törekvéseiben. Örömmel je­lezhetjük, hogy a nagykőrösi általános iskolák mellett az Arany János Gimnázium és a ShíIniSw Riadó ez y Mária: Esküvő Toldi Miklós Szakközépiskola tanulói is érző, értő lelkület- tel keresték fel a tárlatot. Meglepően nagy létszámú mun kásközönség jelenlétében nyílt meg Martfűn a Dabas szomszédságából, Újlengyelről érkező RADÖCZY MÁRIA iparművész kiállítása. E mun­kák a Dél-Pest megyei Nagy István csoport jó hírét keltik a Tisza partján is. Rend, tisz­taság, arányérzék jellemzi e műveket — Radóczy Mária egyszerre jár a népköltészet és saját belső történéseinek hamvas örvényein. Bankjai­nak összhatása tisztázott, pon­tosan, de érezhető melegség­gel számol be környezetének képi híreiről. Színekben éle­sen elválasztódó tűzzománcai is a mesék, álmok útjain jár­nak tőmondatos magabiztos­sággal. Ex librise telitett nö­vénnyel, madárral. Jelzi a tényt: Radóczy Máriának na­gyobb a művészi jövője, mint a múltja. Az irány előre ve­zet: Újlengyelből a magyar képzőművészet le nem zárt, de állandóan gyarapodó tarto­mányába. Losonci Miklós tűk, mintha olyan színpad produkcióját látnánk, mint mondjuk a hatalmas szegedi szabadtérié. Hogy ennek mi volt a tit­ka? Pontosan nem tudnánk megmondani. De semmi eset­re sem a totál és az intim, a távoli és a közeli beállítá­soknak valami szokatlan ará­nya. A tévéváltozat nem az­zal hangsúlyozta monumen­talitását, hogy háttérbe szo­rította az intim részleteket, például az emberi arcot. Hát altkor? A monumen­talitás titka: Vámos . László rendezése. Ez a titok egy rész­letes tanulmányban bizonyá­ra felfedhető. Itt meg kell elégednünk annyival, hogy a színpadi monumentalitás leg­nagyobb mai rendezője is­mét remekelt. Méghozzá nem külsőséges eszközökkel, ha­nem az emberi szenvedélyek erőteljes megfogalmazásával és kifejezésével. Ez volt az előadás legna­gyobb élménye. Hogy néhány szerepet prózai színész „éne­kelt”, semmiféle problémát nem okozott. A közreműkö­dő prózisták közül többet sze­mélyesen ismerek, mégis mindent elhittem nekik, tö­kéletesen meggyőztek. Sza­kács Eszterről például azt, hogy szárnyaién tudja éne­kelni Melinda szólamát, pe­dig a művésznő hangja a va­lóságban kicsit rekedtes és kisterjedelmű. Egyszóval élményszerű, szép Bánk bán előadást lát­tunk, amelyben hiteles em­beri karakterek meggyőző, magas színvonalú énekesi teljesítményekkel együtt je­lenteit meg a képernyőn. Ismét Pest. megye. Néhány napja csak, hogy egy iga­zán jól sikerült váci ripor­tot e rovatban méltathat­tunk, s a vasárnapi Hétben ismét többször szerepelt Pest megye. Abban a beszélgetés­ben például, amelyet Vértes- sy Sándor, a XI. pártkong­resszus küldötteivel folyta­tott, Jámbor Miklóst, az SZMT vezető titkárát is hall­hattuk. A Pest megyei kül­dött elmondotta, hogy immár ötödik alkalommal vesz részt pártkongresszuson. Mindegyik egy-egy mérföldkő volt az ország, a nép életében, a szo­cializmus építésében. A Hét másik Pest megyei riportja megint Vácra vitt bennünket. A tévé forgató- csoportja — Bán János ri­porteri közreműködésével — arra a kérdésre keresett fe­leletet a Duna pnrti ipar­városban, hogyan változtatta meg termékét a hajógyár, mi­ért gyártanak ezután oldalko­csi helyett konténereket. Az olvasóink számára jól ismert változásról Takács Im­re osztályvezető, Cseri Béla párttitkár, Cserkeszki Antal főmérnök és több munkás tá­jékoztatta a nézőket. Sok más mellett elmondták, hogy az új gyártmány gazdaságo­sabb, jobban el lehet adni. A munkások arról beszéltek, szívesen vállalják a változá­sokkal járó többletmunkáit, a tanulást, az új munkafogá­sok megismerését, mert nem akarnak megválni a gyártól. Mindez olvasóink számára ismerős. Fontos azonban hang­súlyoznunk, amit a riport nyo­matékosan kiemelt, neveze­tesen azt, hogy a konténer­gyártás nemcsak egyszerűen egy új termék, hanem egy új iparág kezdete is. Sokféle szállal kapcsolódik ez a mun­ka más üzemek, vállalatok tevékenységéhez. Budapes­ten, a Józsefvárosi pálya­udvaron például már műkö­dik egy konténerállomás, amely az új rendszerű áru-: szállítást szervezi és vezeti. A váci riport Pest megyei vonatkozásokon kívül azért is jelentős, mert szemléletes pél­dát adott arra, hogyan függ­nek össze egymással a gaz­dasági folyamatok. Asszony a viharban. Döme Piroska többszörösen idősze­rű regényéből Málnay Le­vente rendezett tévéfilmet. De a film nemcsak történel­münk nagy korszakaihoz, március 15-höz, a Tanácsköz­társasághoz és a háborúelle­nes harchoz való kapcsoló­dása 'miatt fontos. A filmet mindenekelőtt mondanivaló­ja kapcsolja a mához. Az asz- szony a viharban a kommu­nisták mindig időszerű és ta­nulságos helytállását vizs­gálja. Annának, az értelmisé­gi származású, kommunistá­vá lett fiatalasszonynak a sorsát idézve a mozgalom nagy hatásáról, emberfor­máló erejéről beszél. Törté­nelem és magánélet szerves egységben jelenik meg a gon­dosan kimunkált-kidolgozott filmben. Nem véletlenül: a regény írója maga is tevé­keny alakja volt az illegális munkásmozgalomnak. Az anyag, amelyet megjelenít, nyilvánvalóan ezekből a sze­mélyes élményekből táplál­kozik. Ezért hat minden rész- lete-kockája igaznak, hiteles­nek. Az asszony a viharban meggyőző erejét kiváló szí­nészi alakítások mélyítik el. Mindenekelőtt a főszerepe­ket játszó Avar István és Pi­ros Ildikó markáns szerep­formálására gondolhatunk. Avar István csendes, szerény, de a végsőkig elszánt párt­munkása kimagasló színészi teljesítmény. Hasonló értékű Piros Ildikó Anna fejlődését szemléletesen hangsúlyozó já­téka is. Ökrös László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom