Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-15 / 63. szám
1975. MÄRCITTS 15., SZOMBAT Minden dolgozónak I Tovább egységesítjük nyugdíjrendszerünket, és csökkentjük a korábbról megmaradt különbséget. Biztosítjuk a nyugdíjak reálértékének megtartását. Fokozatosan megszüntetjük a társadalombiztosításban még fennálló eltéréseket. (Az MSZMP XI. kongresszusának irányelveiből) Néz, kicsit félszegen, kicsit bizalmatlanul, úgy terel át a konyhán, hogy ne nagyon lássam a rendetlenséget. — Elment az asszony a boltba, éppen most akartam rendet csinálni... Resnák Károly 1970-ben, most márciusban öt esztendeje ment nyugdíjba az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. szerszámkészítőjeként. Huszonkét évet húzott le a vállalatnál, előtte az Északi Járműjavítóban volt. Két munkahely — egy élet. Itt született a váci vásárteret övező apró házak egyikében, abban a szobában, ahol most ülünk. Szüleit innét temette, gyermekeit innét bocsátotta útra. A CSEND VARAZSA — Egész életemben zajban álltam. Gépek, gépek. Észre se vettem. Csak most. Mikor kiülök a kertbe. Hallod, anyus, mondom, milyen nagy a csend. Kinevet, mert a csendet nem lehet hallani. Dehogynem! Betöltöttem decemberben a hat- vankilencet. Mikor elértem a hatvanat, nem küldtek, én nem jöttem. Marad, Károly bácsi, kérdezte a főnököm. Ha kellek, maradok, feleltem. Ennyi volt. így azután kerek negyvenöt esztendőt számolhattam eL Sok ám! — Mennyi a nyugdíja? — Kétezer-hatszáznegyven forint. De a feleségemnek nincsen, ő nem dolgozott. A gyerekekkel kelletett lennie. Meg más világ is volt az. Négy szép gyerekünk van. Csak az a baj, hogy a legkisebb, a lány maradt itt Vácon. A három fiú ment, vitte az asszony őket. Nevet. Föloldódik kezdeti tartózkodása, fényképeket hoz, mutatja, ez a Feri, Veszprémben laknak, ez Jó6ka, Baján dolgozik, ez meg Sándor, 6 a pesti. És az unokák! Kerek pofik, vakítóan tiszta ruhák, tágra nyílt szemek. Kilenc van belőlük! — Karácsonykor meglepik a házat, mozdulni sem lehet tőlük ... Tréfa, büszkélkedés a panasz, a szürke bőrű ujjak féltve fogják a fényképeket. — Kertészkedik, Károly bácsi? — No, az nem sok. Van tizennégy fám, néhány tőke szőlőm, az asszony vet magának ezt, amazt. Ennyi. Elég. — A régi társak? — Néhánnyal olykor összejövünk. Tudja, hogyan van ez. Emlegetjük, miként is volt, meg — legyint — soroljuk, kinek mi fáj, hol hasogat, hol szúr... Elkopik az ember. El, el, az a baj. Odaülne közénk a csend a sóhaj takarta szavakra, ám ő maga hessenti el: — Hagyjuk! Nem szerettem soha panaszkodni. Még akkor sem, amikor nagyon cudar volt a világ. * — Most nem cudar? — Nem üt, nem bánt. Senki nem mondja: no, maga eredjen innen, kotródjon. Ma a munkásember is valaki. Megnézik a papírom, s azt mondják: tessék. Volt ez másként is, de azt maga se nagyon tudhatja ... — Apámtól... — Ez az, ez a?! Ha mondom a fiaimnak, bólogatnak, persze, persze, papa, dehát azóta elzúgott az idő. Elzúgott? Mit értenek ez alatt? Ebbe belefér minden? SENKI TERHERE Ügy lapul a rangos házak közt az apró ablakú épület az Örkényi Vasút utcában, mint a megvert kutya. Behúzza fülét, farkát, szinte észrevétlen. Ilyen lehet a fényes gyülekezetben a szegény, megtűrt rokon. Fakilincs a kapun, döngölt föld a tornác, itt-ott tenyérnyi darabokban hull a tapasztott vakolat. Tyúkok kapirgálják a semmit, a csupasz földet. .— Harsányi Sándort keresem. A néni riadtan lép vissza az ajtóból, nem mondja, várjak, nem mondja, jöjjek; állok az udvaron. Percek telnek el, míg a bácsi előkerül. Látszik, most kapta a foltos ingre a zakót, még igazgatja, amikor megjelenik az ajtóban. — Tessék kéremszépen, én vagyok. Harsányi Sándor kilencéves korában kezdett el dolgozni, s ötvennégy évig abba sem hagyta. Volt napszámos, kanász, dolgozott a környéken sok házat fölépítő kőműves testvére mellett, azután hetibérért malomban zsákolt, segédmunkás lett a soroksári vasöntödében, honvédként harcolt a második világháborúban; kapott egy őrvezetői csillagot, s egy medáliát, s egy kikezdhetetlen, újra meg újra kiújuló fagysérülést a lábujjain. És dolgozott megint, eltemette a feleségét, akit a cselédházakban örökös lakónak számító tuberkulózis jegyzett el még gyereklányként, s már-már elfelejtette egyetlen lányát, aki 1945-ben elindult valahová a határon túlra a rokonokkal, s ki tudja, hová érkezett meg. Harsányi Sándor három éve nyugdíjas. — Saját nyugdíjam van kérem! Nagy dolog ez. Nem vagyok senki terhére. Fényesre kopott faszékeken ülünk, a falon feszület, mellette kiszínezett fényképek. Múzeumba illő varrógép az apró ablaknál, s egy régi, rácsos fadobozú rádió. A néni a két helyiségből álló ház tulajdonosa, Harsányi Sándor lakó nála, havonta háromszáz forintot fizet. — Mennyi a nyugdíja? — Ezernégyszáznegyven forint, mert sok esztendőről nem tudtam papírt fölkutatni. Pedig nagyon kedves volt az az asszonyka, aki intézte,a gyárban az ügyem. AZ" erzsébeti kátránygyárban, onnét mentem nyugdíjba. Mondtam neki baj, baj, de még nagyobb lenne, ha ennyit se’ adnának. Mert láttam én legénykoromban, mi a magamfajta élete, ha földre tette a sorsa. Nem sok pénz ez. Csakhát magam vagyok. Kocsmázni nem kocs- mázom, a dohányt elhagytam, mert az öntödében a gáz megmarta a torkomat. Kezelnek vele mostanság is, mert olykor előjön. Így azután élelemre kell, meg valami ruhára. Az ember abba kapaszkodik, amije van. Akinek több, az magasabbra nyújtózkodhat. Nekem ennyi jutott. ' BENYÚJTOTT SZÁMLA ‘ Régmúlt és jelen váltakozik a ceglédi Jászberényi úton. Üj házak, s öregek, melyek döngölt falát fensőbbséges gőggel nézik az újak színes emeletei. Magas a deszkakerítés, nem lehet belátni az udvarra, a csengő hangjára kutya vakkant, rápisszent valaki, nyílik a kapu. Széles gesztusokkal invitál befelé a házigazda, amikor megtudja jövetelem célját. — Magát a sors küldte! Ez már gyanús. D. Tiborról annyit tudok, hogy a vasútnál kezdte és fejezte be munkáját, forgalmi főintézőként vonult nyugdíjba. Többet semmit. Ám csak percek kellenek, s már forog velem a világ. Azt hallom: — Mert nézze csak, evidens hogy a nyugdíjas benyújtja a társadalomnak a számlát, hiszen ennek a társadalomnak dolgozott. Jogos, hogy minden tekintetben gondoskodjék róla a társadalom. Az embernek igényei vannak, s nemcsak a napi szükségleteit akarja kielégíteni, hogy egyen, igyon, öltözzön, kendben van, nekem az utazás nem kerül pénzbe, de kérem, az ember bárhová megy, az vagyon! Az árak az éttermekben, a szállodákban! Ki tudja ezt megfizetni? Egy nyugdíjas semmiképpen! Miért nem lehet itt kedvezményt adni? — Üdülési beutalóhoz nem juthat? — Esetleg. De az más. Ott mindenkivel összekerülhet az ember. Az nem pihenés. Ott az ember nem lehet elszeparált. Szóval ilyesmiért kellene az újságban is kiállni. Legyen a nyugdíjasnak kedvezménye. Vagy építsenek kimondottan nyugdíjasoknak szállodákat az ország üdülőhelyein. — Nehéz lenne ... — Ez az, kérem! Nehéz, nehéz. Csak addig fontos az ember, míg dolgozik? — De hiszen ... — Ne a pénzre gondoljon, mert azt a pénzt sok kötelező kiadás terheli. Például a házadó, kocsiadó. Sorolhatnám tovább. — Mennyi a nyugdíja önnek? — Háromezer felett. — Felett? Mennyivel? — Lényegtelen. A nyugdíjast nem a bevételek oldaláról kell megítélni, hanem a kiadások szemszögéből. Aki most nyugdíjas, az hosszú éveken át megtette becsületesen a dolgát, teljesítette a kötelességét. Tehát a társadalomnak is vannak vele szemben kötelességei. — S úgy érzi, nem teljesíti azokat? — No azért erről nincs szó. Csak a fejlődés kérem, itt a hiba. Ugye, említettem a szállodákat már. De mondhatom azt is, hogy például mentesíthetnék a nyugdíjast mindenféle adó alól... ez jelentős segítség lenne. S ilyet tucatjával mondhatnék, dehát legtöbbször végig sem hallgatják az embert, hanem közbevágnak, sorolják, hogy miért nem lehet. Holott erről én már beadványt is szerkesztettem, eljuttattam több helyre. Azt válaszolták, hogy az ország teherbíróképessége nem teszi aktuálissá javaslataimat. Ezzel intézték el. TÉNYÉK, EGY MONDATBAN I960, január elsején az össz- népesség 6,4, 1974. január elsején 16,1 százaléka volt nyugdíjas. 1974. december 31-én a nyugdíjasok száma 1748 QOO főt tett ki, hatvanötezerrel többet, mint január elsején. 1960-ban 4,4, 1973-ban 20 milliárd forintot fizettek ki a nyugdíjasoknak. Az 1975. július elsejével bevezetésre kerülő intézkedések több mint egymillió nyugdíjast érintenek. Mészáros Ottó CSALÁDBAN - HÁZ KÖRÜL Az álmatlanságról Horgolt sál Gyakori panasz, hogy az ember akármennyire fáradt, akármennyire későre is jár az idő, mégsem tud elaludni. Sőt: minél fáradtabb, minél meggyötörtebb, annál nyugtalanabb, annál éberebb, annál jobban kerüli szemét az álom. Az alvásigény tartama nagyon változó. A korral, a megszokással, a körülményekkel, az egyéniséggel szorosan összefügg. A latin tanács azt mondta: hat óra alvás elég öregnek és fiatalnak is. Ezzel ma nem értünk egyet! Fiatal korban nagyobb az alvásigény. A fiatalnak 8 —10 óra alvás szükséges ahhoz, hogy jól kipihenje magát. Az öreg ember hat órával beérheti. Aki pedig megszokta az ebéd utáni alvást, annál húsz-huszonöt perc egy órával is felér. Az éjszakai pihenésnek három szakasza van: a még felületes edőalvás, amely egy-két órát vesz igénybe. Ezt a két-három óráig tartó tulajdonképpeni mély alvás váltja fel, amelyet négy-öt órai utóalvás követ. Alvás alatt az idegsejt pihen, regenerálódik. Mivel a sejtek regenerációja nélkülözhetetlen, az alvásra feltétlenül szükség van. Mi okozhat álmatlanságot? És valóban álmatlan az, aki álmatlanságról panaszkodik? Egyik kiváló orvosprofesz- szorunk könyvében a következő áll: „Sokkal több az álmatlanságról panaszkodó, mint a valóban nem alvó ember.” Éjszaka, az úgynevezett „felébredések”, még ha csak rövid időre szakítják is meg a pihenést, gyakran azt az érzést keltik, mintha az egész éjszakát ébren töltötte volna valaki. Az álmatlanságot ezért mindig szubjektív panasznak kell tekinteni. Ezt a megfigyelések, a pontos mérések is igazolják. Megfigyelhető, hogy a kórterem legtöbb, teljes álmatlanságról panaszkodó betege az éjszakai nyolc órából — többszöri megszakítással — mindössze 10—15 percet tölt ébren. Álma viszont nyugtalan, ezért nem pihentető. Sok tényező zavarja az éjszakai nyugodalmat. Az ideges ember szellemi élete fokozott: érzelmi hullámzása gazdag, képzelóereje növekedett, hangulataival, gátlásaival nehezebben tud megbirkózni, mint az egészséges ember. Az álmatlanságot ezeknél a feketekávé, a nikotin, az alkohol, a szokatlan időben való lefekvés, az éjszakai munka is károsan befolyásolhatja. A hiba rendszerint az első és a harmadik alvási szakaszban jelentkezik. Az elsőnél az el nem alvás, a harmadiknál a felriadás és az újra el nem alvás formájában. Mit javasol ilyenkor az orvos? Altató szedését? Nem! Ezt mindenképpen kerülni kell és legfeljebb átmeneti időre engedélyezhető. Ritmusos igénybevétellel, a túlterhelés kerülésével és okosan beosztott étrenddel, megnyugtatással sokkal inkább elérhető a cél. A nyugodalmas éjszakai pihenést, a fekvőhely gondos felfrissítésével, a hefyiség szellőztetésével és korai köny- nyű vacsorával kell előkészíteni. A fáradt ember vacsora és lefekvés között, ha szellemi munkát végez, friss levegőn sétáljon, ha meg fizikait, kényelmes ülőbútorban pihenjen. Ágybamenés előtt jót tesz az úgynevezett nyugtató mosakodás vagy zuhanyozás. Az ágyban valamilyen nem izgalmas, közepesen szórakoztató könyv olvasása, kellemes, andalító (nem beat!) zene vagy rádióhallgatás javasolható. Néha egyszerű mosakodással, zuhanyozással vagy meleg lábfürdővel az álmatlan ember visszanyeri alvásképességét. »r. B. L. A divatosan megkötött sálat a szeles télvégén, kora tavaszon még igen jól használhatjuk. 80 g sötét és 30 g fehér fonallal horgoljuk. A modell horgolt része 145 cm hosszú, két végén 15—15 cm rojttal befejezve. A fehér soroka- fehér rojttal, a sötéteket sötéttel fejezzük be. Munkánkat 3-as horgolótűvel a megfelelő hosszúságú láncszemsorral kezdjük. Hat sort horgolunk a sötét színű fonallal, egyráliajtásos pálcával, 3 láncszemmel fordulunk. 7. sor: fehérrel végig rövidpálcás sor, 8. sor: fehérrel, minden második rövidpálcára öltünk egyráliajtásos pálcát, egy láncszemes választással. 9. sor: fehérrel végig r ovid p ál c á val.. 10. sor: sötét fonallal minden rövidpálcára egy egyráhajtásos pálcát öltünk. 11. sor mint a 7-es sor, 12-es sor mint a 8-as sor, 13-as sor mint a 9-es és a 11-es sor mint a 10-es sor. Díszcserjék hajtatása tavasszal MALÉV Magyar Légiközlekedési Vállalat A MALÉV légijárataival szinte percek alatt elérheti Európa és a Közel-Kelet 36 városát. Egyéni és családkedvezmények, OTP-hitellehetőségek. Részletes felvilágosítás, helyfoglalás, jegyeladás: Budapest V., Váci utca 1. és Dorottya u. 2. Telefon: 186-805. Telex: 22-5793, 22—5796, valamint a megyei Idegenforgalmi Hivatalnál. Az ember siettetni szeretné a természetet. A borult, ködös téli napok nyomasztó hatását nyíló virágokkal szeretné feloldani. Már februárban is tavaszt varázsolhatunk lakásunkba. I '“A hajtatott tulipán, jácint, nárcisz, gyöngyvirág mellett sok cserjének levágott vesszője is vlrágoztatha- tó a lakásban. Ezek közé tartozik az aranyvessző (Forsy- thia), a som (Comus), a szilvarózsa (Prunus), az igazi jázmin (Jasminutti) és a barkafüzek (Salix), stb. A hajtatást nem lehet túl korán kezdeni. Lombhullás után a rügyeknek hideghatást kell kapniuk (nyugalmi szakasz), csak azután virágoznak újra. Ez az idő növényfajonként változó, de január elejére általában befejeződik. Ezután már — tehát napjainkban is — nyugodtan vághatunk virágrü- gyes vesszőket a kertből, vízzel telt edényben szépen kivirágoztathat- juk a lakásban. Korai hajtatásra magunk is előkészíthetjük a vesszőket, de ez őszi munka, most csak megemlítjük. Még lombos állapotban megszedjük őket, lelevelezzük és fóliazacskóba csomagolva —2—5 C-fokon 25 napig tároljuk. Ezután hajtatható. Elsősorban a barkafűz, az aranyvessző, a som alkalmas korai hajtatásra. Korai hajtatás esetién, a hajtatás megkezdéseikor 12 órán át 30 C-fokos vízbe áztassuk a vesszőket. Későbbi hajtatásra a fagymentes időben megszedett vesszőket fokozatosain szoktassuk a meleghez. A vesszők 80—100 cm hosszúak legyenek. A hajtatás megkezdésekor állott vízbe rakjuk a vesszőket és a kórokozók fellépése ellen faszénport szórjunk a tetejére. A hajtatás elősegítésére, a vesszők táplálására a vízben oldjunk fel literenként 3 dkg étkezési szőlőcukrot vagy közönséges kristálycukrot. A növényeken a vizet 5—6 naponként cseréljük és mindig vágjunk le a végéből néhány mm-t. A hajtatás hőmérséklete most 16—18 C-fok. Hasonló módon hajtatjuk a gyümölcsfák (cseresznye, meggy, mandula, őszibarack, akna, stb.) vesszőjét is. F. B. A szőnyegpadlók karbantartásáról Világszerte nagy divat, nálunk is népszerű a faltól falig szőnyeg, más néven a szőnyegpadló vagy padlószőnyeg. A házgyári lakások nagy részét ezzel adják át, és az is gyakori, hogy a régi, megrongálódott parkettát ezzel „öltöztetik” fel. A szőnyegpadló karbantartása nem nagyobb gond a parkettáénál. Am ha nem szakszerűen gondozzuk, jóvátehetetlen kórt okozhatunk benne. Fontos tehát, hogy az alapvető tisztítási, gondozási tudnivalókkal tisztában legyünk. A járófelület gyöngyszerűen egymás mellett elhelyezkedő hurkokból (bükié) vagy bársonyos külső képet mutató, sűrűn egymás mellett álló szálakból (velúr) áll. A velúrszőnyegekből kezdetben bizonyos mennyiségű rövid szál seperhető le. Ez a gyártás jellegéből eredő természetes következmény, hasonló a haj nyírás után visszamaradó rövid hajszálakhoz. Nem kell aggódni: rövid idő után ,,megtisztul” a szőnyeg. Általában mindenfajta szőnyeggel és szőnyegpadlóval kapcsolatban jegyezzük meg: egyik sem szereti, ha bútorokat tologatnak rajta, kiváltképp, ha azoknak éles a lába, a talpa. Súlyos károkat okozhat a cipőből kiálló szeg, a felvált orr- és sarokvas. Hetente egyszer ajánlatos a porszívózás, ritkábban ennél a szárazhabos tisztító és lehetőleg naponta a kézi szőnyegkefélő készülékkel való tisztítás. Egyetlen szőnyeget vagy szőnyegpadlót sem tudunk megmenteni attól, hogy előbb vagy utóbb folt ne keletkezzék rajta. Minden folteltávolítás sikere elsősorban a folt keletkezése és annak eltávolítása között eltelt időtől függ. Habhátas szőnyeg tisztítására benzin nem használható, lúgos hatású oldatók — Ultra, mosószóda, mosószappan stb. — szintén nem. A belkereskedelmi forgalombaji kapható szőnyegek, illetve szőnyegpadlók többségéhez a gyártó cégek részletes használati utasítást mellékelnek. Ebben olvashatjuk például, hogy aszfaltot és kátrányt terpentinnel vagy szőnyegsamponnal, cukrot langyos vízzel, csokoládét triklóretilénnel, friss feketekávét hideg vizes szőnyegsamponnal, körömlakkot acetonnal és szőnyegsamponnal, vörösbort pedig sóval és szőriyegsamponnal kell eltávolítani. Vásárlásnál kérjük tehát a használati utasítást tartalmazó ismertetőt is, s ha mégsem jutunk hozzá, tartsuk be, illetve alkalmazzuk a fenti kezelési, tisztítási tanácsokat. , Gs. J.
