Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-02 / 52. szám

1975. MÁRCIUS 2., VASÄRNAP 3 Tanácskozik az MSZMP Pest megyei küldöttértekezlete gondoljuk, hogy nem véletlenül született meg az üzem- és munkaszervezésről szóló pártha­tározat. Nem véletlenül foglalkoznak nagy részletességgel a különböző párthatározatok a gazdasági élet tennivalóival. Azért kaptak je­lentős hangsúlyt a kongresszusi irányelvekben is a gazdasági élet egyes kérdései, mert né­hány probléma kétségtelenül összesűrűsödött. A kommunista vezetők kötelessége — A kommunista vezetés morálja nem ott kezdődik — hangsúlyozta a megyei pártbi­zottság első titkára —, hogy valaki összeütkö­zésbe kerül-e a törvényekkel vagy sem. Ha­nem ott kezdődik és azzal folytatódik, hogy miként szervezi meg a tennivalókat, mennyi­re igényes magával és munkatársaival szem­ben, mennyire képes a népgazdasági érdekek és a helyi érdekek összhangjának megterem­tésére. — A kommunista vezetőtől a gazdasági élet szocialista erkölcse azt követeli, hogy követ­kezetesen hajtsa végre a rábízott feladatokat. A gondok, a problémák sűrűn a következet­lenségből, a szubjektív, a nem a tényekre ala­puló elhatározásokból, a könnyebb ellenállás, a kiskapuk kereséséből adódnak. Tudjuk, nem könnyű szemléletet és azzal együtt vezetési stílust változtatni. Napjainkban azonban er­re van szükség, csakis így tehetünk eleget a követelményeknek, amelyeket az össztársadal­mi, a népgazdasági érdekek hárítanak a veze­tőkre. A taggyűléseken, a pártértekezleteken többször megfogalmazódott az az igény, hogy életünk minden területén következetesebb le­gyen a feladatok végrehajtása. Jogos várako­zás ez, s bár nem akarjuk szembeállítani a munkások és a vezetők fegyelmét, de leszö­gezzük: a fegyelem, a rend, a gazdaságos ter­melés, a takarékosság elsődlegesen a vezetés feladata és kötelessége. Ha rend van a veze­tésben, akkor rend van a termelésben, s akkor van erkölcsi alap a felelősségre vonásra is. Ahol javul, szervezettebbé válik az irányítás, ott csökken a fegyelmezetlenség lehetősége is. — Ha valahol a munka szervezetlen, ott nehéz rendet tartani akkor is, ha van munka, s még inkább akkor, ha nincsen. Egy-egy rosszul szervezett munkafolyamat anyagi és erkölcsi kárként sokkal többe kerül, mint amennyit sok-sok munkás apró takarékossá­gi vállalása a közös pénztárba tehet. Nem tud­juk tehát elfogadni azt a véleményt, hogy a vezetőknél minden rendben van, s a munká­sok a fegyelmezetlenek. Magyarán szólva ar­ról van szó, hogy másképpen kell vezetni, ha azt akarjuk, hogy az emberek másképpen dol­gozzanak. Együttműködve lehet csak eredmé­nyeket elérni. — Szembe kell néznünk a való helyzettel. A nehezen és drágán megszerzett nyersanyag­ból sokszor korszerűtlen termékeket állítunk elő. Tudomásul kell vennünk, hogy a nemzeti jövedelem évi 5—6 százalékos növekedéséből nem teremthetünk alapot a gyorsabb haladás­hoz, ha a fejlesztés nem átgondolt, ha elhú­zódnak a beruházások, ha a kifizetett bér mö­gött nincs megfelelő termelékenység. A gaz­dasági életben megmutatkozó felelőtlenség, la­zaság megszüntetéséért folyó harc egyben a kommunista erkölcs erősítése is. Sok szó esik mostanában a munkahelyi légkörről. Vajon ez nem a különböző beosztású vezetőkön múlik? A bérgazdálkodás visszásságai, a prémiumok szubjektív elosztása, az újítások, találmányok körüli huzavona vajon elválasztható-e a veze­tői erkölcstől? Sajnos sűrűn annak lehetünk szemtanúi, hogy a vezetők némelyike csak szemlélője, sőt, esetenként részese az ilyes­fajta visszásságoknak. A megyében dolgozó vezetőknek segítői és támaszai voltak és lesz­nek e harcban a pártszervezetek, s más mód­szerekkel, de azonos célokat szolgálva szorgal­mazzák a jobb munkaszervezést, a termelé­kenység növelését, a munkahelyi légkör javí­tását. Az V. ötéves terv további gyarapodást ígér Cservenka Ferencné elemezte a megye álta­lános fejlődését is. Egyebek között megállapí­totta, hogy a IV. ötéves terv eredeti célkitű­zéseit ilyen értelemben is sikerült túlteljesí­teni. — Amikor a megye kommunális fejlődésé­ről szólunk — mondotta —, nem mulaszthat­juk el az alkalmat, hogy örömmel említsük azt a pártszerü együttműködést, amely a ta­nácsok és a pártszervezetek tevékenységét jellemezte. Elismeréssel kell említeni a taná­csokban dolgozó elvtársaink munkáját, akik sokszor nehéz körülmények között lelkes szer­vezőmunkával, a közös összefogást kovácsol­va segítették a megoldások meglelését. Mind­ezeknek köszönhető, hogy a megyében az ál­lami támogatás igénybe vétele nélkül mintegy 1,2 milliárd forinttal növelni tudtuk a fejlesz­tési alapot. A megyei pártbizottság első titkára köszö­nettel szólt a népfront, a szakszervezetek, a KISZ-szervezetek tevékenységéről, s megkü­lönböztetett hangsúllyal a megye lakosságá­nak áldozatkészségéről, társadalmi munkájá­ról, ami ugyancsak hathatós segítője volt a megye fejlődésének. — Amikor összegezzük a IV. ötéves tervet, már a következő ötéves terv összeállításával is foglalkoznunk kell." Szeretnénk, ha a követ­kező öt esztendőben, ha szerényen is, de töb­bet kapna a lakásépítésből Pest megye, hi­szen az ország valamennyi területe közül itt él a legtöbb munkás. A Budapestre bejáró munkások és a megyében dolgozók együtte­sen ma már több, mint 300 ezer fős ipari mun­kásgárdát alkotnak. Közöttük nagyon sokan vannak olyanok, akik esztendőkkel ezelőtt az ország más tájairól települtek be a megyébe. Többségük segédmunkás, fizetésükből nem tellett arra, hogy saját otthont teremtsenek. Ugyanakkor a megyében évtizedeken át lé­nyegében nem épültek állami lakások. Ebben változást csak a IV. ötéves terv hozott. Szá­munkra tehát nagy gondot jelent a népesebb családok lakásproblémája, és az is, hogy az ipari munkások többségükben az alacsony ke­resetűek kategóriájába tartoznak. Reméljük, hogy az elkövetkező években a lakás, az ott­honalapítás kérdésében is több segítséget tu­dunk számukra nyújtani, mint eddig. — Nem volt olyan taggyűlés, pártértekezlet, ahol valaki ne tette volna szóvá a megye is­kolahelyzetét. írásbeli beszámolónkban joggal hivatkozunk arra, hogy a tervezett 220 he­lyett 400 iskolai tantermet építettünk, de hoz­zá kell tennünk: ez megközelítően sem szün­tette meg a súlyos gondokat. A megyébe évente 12—14 ezer ember vándorol be, s ezek rendszerint fiatalok. Itt alapítanak családot, s ennek következtében minden esztendőben a településeken, szeptember elején olykor kri­tikus helyzet teremtődik. A vártnál lényege­sen több első osztályost kell felvenni, azaz szükségtantermeket alakíthatnak ki. Ez ma­gyarázza, hogy a szükségtantermek száma, minden erőfeszítésünk ellenére, ma is 350 kö­rül van. Az új ötéves tervben ezért központi helyet kell kapnia az iskolafejlesztésnek és minden eddiginél nagyobb mértékben szüksé­ges általános iskolákat építenünk. Előrelépés a közművelődésben, egészségügyi ellátásban — Megyénkről elmondhatjuk, hogy a kor­összetételt tekintve az ország legfiatalabb ilyen közigazgatási egysége. Országosan itt a legmagasabb a népszaporulat, eléri a húsz ez­reléket. Ez is arra ösztönöz bennünket, hogy a népesedéspolitikai határozatok nyomán ki­alakult helyzetet jobban mérjük fel. Várha­tóan már két esztendő múlva számolnunk kell az eddiginél nagyobb, óvodás és iskolás korú gyermekcsoportokkal. Aligha kell részletez­nünk, hogy mindez milyen felelősséget ró a megye vezetésére. Cservenka Ferencné a továbbiakban a me­gye közművelődési tevékenységével foglalko­zott. Elismeréssel szólt olyan létesítmények tető alá hozásáról, mint a Ferenczy család múzeuma, Kovács Margit keramikus állandó kiállítása. Kiemelte: csak napok választanak el bennünket Czóbel Béla európai hírű festő­művész szentendrei állandó kiállításának meg­nyitásától, s Vác és Szentendre városok rang­jukhoz méltó művelődési intézményhez jut­nak. A megyei pártbizottság első titkára ezután arról szólt, hogy Kistarcsa határában meg­kezdték egy új, 580 ágyas kórház földmunká­latait. A megye egészségügyi téren is jelentő­sét lépett előre. Az öt évvel ezelőtt elkészült ceglédi és váci kórház sokat javított a helyzeten. Ebben az ötéves tervben sem tét­lenkedtünk. A két előbb említett kórház mel­lé pavilonokat építettünk és a régi kórházré­szeken rekonstrukciót valósítottunk meg. Ilyen módon ebben az ötéves tervben is, mintegy nyolcszázzal nőtt a kórházi ágyak száma. Időközben azonban Budapesten a Sem- melweis-kórház néhány osztályát ki kellett üríteni, a kórház épületét alá kellett dúcolni, mert a 180 éves építmény egyre nehezebben viseli el a túlterhelést, a megengedhetőnél na­gyobb igénybevételt. Nagy öröm ezért szá­munkra, hogy a kistarcsai kórház építése megkezdődhetett. — Az egészségügyi ellátásban egy terület maradt el a tervezetthez képest, ez pedig a rendelőintézeti hálózat fejlesztése. Sajnos, a biztosított pénzösszegből nem tudtunk annyi munkahelyet létesíteni, mint amennyit terveztünk. Ezeket sürgősen meg kell va­lósítani, mert tarthatatlan, hogy Dobás­ról, Gyálról, Gyömrőről és sok más helyről budapesti rendelőintézetekbe kényszerülnek a járóbetegek. Ez sem az állampolgárnak, sem a népgazdaságnak nincs hasznára. Egységes, kiegyensúlyozott fejlesztés — Megyénkben a fővárost körülvevő terü­leteket agglomeráció néven szoktuk emleget­ni. Tény, hogy Pest környékén alakult ki az ország legsűrűbben lakott területe. Sokszor kaptunk ezért ösztönzést, hogy a megye na­gyobb erőket koncentráljon az agglomeráció problémáinak enyhítésére. Eddig is igyekez­tünk lehetőségeinkhez mérten nagy figyelmet fordítani erre a területre, de ez elsősorban a politikái munkában juthatott érvényre, és így lesz a jövőben is. Természetszerű, hogy bizonyos kérdésekben a megye más területétől eltérő módon kell kezelni az agglomerációt. Például a korábbi években a budai járás nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy a különböző barlang- és ba­rakklakásokat felszámolja. Ez a munka tisz­teletre méltó eredményekkel jár, s a helyi erőfeszítésekhez mindenkor segítséget nyúj­tott a megyei vezetés, s a jövőben is ezt teszi. Mi azonban nem tudjuk a megyét kétfélekép­pen szemlélni. Mi a megye fejlesztését egy­ségesen, kiegyensúlyozottan kívánjuk végre­hajtani. Az agglomeráció problémáinak további sú­lyosbodását azzal tudjuk csökkenteni, ha a megye déli részét és az agglomeráción kívüli részeket is fejlesztjük. Ezért Cegléd, Nagykő­rös, Dabas, Vác környékét és más területeket szintén említhetnék, továbbra is gyarapíta- nunk kell. A tényleges helyzetnek jobban megfelel az a fogalmazás, hogy egész Pest megye tulajdonképpen agglomeráció, s ezért bízunk abban, hogy az országostól eltérő gondjainkhoz jelentős segítséget kapunk az el­következő időszakban, és az V. ötéves terv újabb nagy fejlődést hoz a megye életébe. Összhang a párt és a dolgozók között > Cservenka Ferencné így fejezte be a me­gyei pártbizottság írásbeli jelentéséhez fűzött szóbeli kiegészítést: — Biztosak vagyunk abban, hogy az az egy­séges tenniakarás, amely a megyét jellemezte a X. kongresszus óta eltelt időszakban, a to­vábbiakban is meghozza gyümölcseit. Azaz Pest megye lakosai is egyre jobban, egyre kü­lönb körülmények között élhetnek és élvez­hetik a szocialista társadalom nyújtotta em­beribb életet. A párt tekintélyét, a párt iránti bizalmat, nemcsak a helyes célkitűzések teremtik meg, hanem alapvető a tömegek tapasztalata, és részvétele a célok elérésében. Az, hogy a párt XI. kongresszusa nagyobb belső feszült­ségek nélküli, kiegyensúlyozott, jó politikai légkörben kezdheti meg majd munkáját, an­nak köszönhető, hogy a végrehajtásban is megvolt az összhang a párt és a dolgozók kö­zött. Ezt az összhangot kell megőriznünk és tovább erősítenünk, hogy a jövő feladatait is sikerrel, teljes szívvel megvalósítsuk. A pártbizottság beszámolójának vitája Jónás Zoltán, a ráckevei járási pártbizottság első titkára Bevezetőben méltatta a já­rás dolgozóinak felkészülését a párt XI. kongresszusára, s rá­mutatott, hogy mind az ipari, mind a mezőgazdasági üze­mekben a X. kongresszus óta jelentős fejlődésről adhattak számot. Több helyen, például négy esztendő alatt megkétsze­reződött a termelés, s ez ért­hetően, minden tekintetben ki­hatott a járás arculatának vál­tozására. A vezetőségválasztó taggyű­lések tapasztalatairól szólva Jónás Zoltán kiemelte az élénk bíráló kedvet, de hozzáfűzte, hogy a politika egészét tekint­ve teljes volt az egyetértés, a párt politikáját a járás kom­munistái és dolgozói maguké­nak érzik. Ez nagyon fontos tényező, mert a jó politikai légkör tág teret ad az emberi alkotásvágynak. Felszólalása további részé­ben a ráckevei járási pártbi­zottság első titkára a politikai nevelő munka kérdéseit tag­lalta. Egyebek között aláhúz­ta, hogy az erkölcsi tisztaság, a feddhetetlenség nincs sem­miféle kapcsolatban azzal, hogy a gazdasági, társadalom- politikai feladatok bonyolul­tabbá váltak, s az utat tévesz­tésre ez senkinél nem lehet mentség. Végezetül a telepü­lésfejlesztésben az önerő je­lentőségét, a társadalmi össze­fogás fontosságát hangsúlyoz­ta. Kétségtelen — mutatott rá —, hogy ezek nagy szerepel játszanak a gondok enyhítésé­ben, azonban csakis erre ha­gyatkozni nem lehet, különö­sen nem a munkáslakta tele­püléseken. Itt ugyanis a köz­ségfejlesztés viszonylag sze­rény, s érthető, hogy akár a lakásépítés, akár a közművek fejlesztése csakis központi for­rásokból kapott támogatással mehet végbe. Az ebédszünetben Cservenka Ferencné társaság ában a vendégek megtekintették a gődöHöi áruhá­zát. A kép jobb oldalán: Lázár György, Győri Imre és dr. Horgos Gyula.

Next

/
Oldalképek
Tartalom