Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-13 / 61. szám

Felhívás Vendégeink voltak Gödöllő város lakosságához 1975. április 4-én ünne­peljük hazánk felszabadu­lásának 30. évfordulóját. Épülő és szépülő városunk méltón kívánja megünne­pelni az évfordulót. A fej­lődést tükröző eredmé­nyeink értékét jelentősen növelné, ha ezt az ünnepet fellobogózott, rendezett és tiszta város köszönthetné. Felkérjük Gödöllő lakos­ságát, hogy az ünnepi al­kalomra lobogózzák fel há­zaikat, az utcák járdáit és árkait tisztítsák meg. Lakókörnyezetüket csi­nosítsák, szépítsék váro­sunk képét. Kérjük állampolgárain­kat, hogy a kialakított ren­det és tisztaságot őrizzék meg. Megértésükért és fá­radozásukért köszönetét mondunk. Városi Tanács VB Hazafias Népfront városi bizottsága 1:1M dl ívj icoiM H II. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM 1975. MÁRCIUS 13., CSÜTÖRTÖK Gyógynövényt nem vesznek Szerződésekkel a jobb ellátásért A Pécel—Isaszeg Általános Fogyasztási Szövetkezet hu­szonöt élelmiszerboltja az idén összesen 94 millió forin- i Kisebb lesz a zaj MUNKÁBAN A HEGESZTŐ A tavalyi év szeptemberé­ben állt munkába Ikladon az Ipari Műszergyár sajtolóüze­mében az a Német Szövetségi Köztársaságból érkezett Mes- ser/G típusú hegesztő félauto­mata gép, amely néhány hó­napja á motorgyártás nélkü­lözhetetlen alkatrészeinek, az állórészek lemezcsomagjainak gyorshegesztését végzi. A fél­automata munkába állításá­val leegyszerűsödött a sajtolt dinamólemezek rögzítése. Egyelőre még csak a mosógé­pek motorállórészeinek gyár­tására készültek el hozzá a szerszámok, de az ikladi gyár a közeljövőben várja a máso­dik hasonló gépet is, amelyhez már készülnek a különféle motortípusokhoz szükséges szerszámok. A gyári sajtolóüzem másik újdonsága, hogy a közelmúlt­ban a magas zajszint »csök­kentésére akusztikai elemeket helyeztek el az üzem mennye­zetén. A hatalmas hangelnye­lőktől azt várják az üzem vezetői, hogy a présgépek ál­tal keltett dörgés az emberi fülek számára is elviselhető legyen. Szépítésre vár Befejeződött Gödöllő új színfoltjának, a Kazinczy lakó­telep lakóházainak építése. Az idei nyár városfejlesztési és városszépítési feladatai a lakóteleppel kapcsolatban már a parkosításra, a fásításra, az épületek közötti területek csino­sítására vonatkoznak. (Winkler Csaba felvétele). tos bevételt tervez. Az alap­vető cikkeket folyamatos szál­lítással és különféle szerződé­sek megkötésével biztosítják. A hiányzó árukat húskonzer­vekkel és a termelőszövetke­zetektől átvett húskészítmé­nyekkel kívánják pótolni. A fent elmondottak, továb­bá a 44 órá6 munkahét beve­zetése szükségessé teszi, hogy a boltok technikai felszerelé­sét javítsák, az üzleteket fo­lyamatosan korszerűsítsék. A szövetkezet hat zöldség­boltjának áruforgalmi tervét nyolcmillió forintban állapí­tották meg, amely 12,1 száza­lékkal több a tavalyinál. A forgalom növelése, a jobb el­látás érdekében szerződést kö­töttek a Pest megyei MÉK gödöllői kirendeltségével. A megfelelő takarmányellátásra és kiegészítésre pedig a Gabo­naforgalmi Vállalattal, a Pest megyei MÉK nagykátai kiren­deltségével, a Rákosvölgye Termelőszövetkezettel, vala­mint a gödöllői Laboratóriu­mi Törzsállattenyésztő Inté­zettel léptek kapcsolatba. Nem tartja a szövetkezet utolsó szempontnak a felvá­sárlást, az értékesítést és a termeltetést sem. Ebben az év­ben gyógynövényfelvásárlás­sal már nem foglalkoznak, vi­szont a korábbiaknál lénye­gesen több zöldségfélét és gyü­mölcsöt vesznek át. Az eddi­ginél nagyobb gondot fordíta­nak az élő baromfi beszerzé­sére és értékesítésére. Terveik szerint növelik az úgynevezett vegyes cikket — tehát a bab, mák, dió, előne­velt kacsa és csirke — felvá­sárlását, s a múlt évi 190 ezer­rel szemben az idén 576 ezer forintra emelik a felvásárlás értékét. A mézet a Hungaro- nektár, a nyulat a Budapesti Baromfifeldolgozó, míg a csi­gát a gödöllői ÁFÉSZ-en ke­resztül a MAVAD-nak adják el. A termeltetést természete­sen a szövetkezeten belül munkálkodó szakcsoportokkal kötött szerződésekre alapoz­zák. Erre az esztendőre a két nyúltenyésztő szakcsoporttal 10 ezer nyulat, míg a két mé­hész szakcsoporttal 180 mázsa mézre kötöttek szerződést. SSaieseteh A 3-as számú főközleke­dési út 35 400-as szelvény­kövének közelében figyelmet­lenül vezette CO 21—21 for­galmi rendszámú személy- gépkocsiját Gyulai Béla egri lakos. Járművével nekiütkö­zött egy út menti fának, majd az árokba csúszott, ahol felborult. A baleset követ­keztében súlyosan megsérült a gépkocsi vezetője. Az anya­gi kár meghaladja a 40 ezer forintot. Kerepesen, a Rózsa Ferenc utca 4-es számú ház előtt két személygépkocsi ütközött össze. Szabó Bertalan kere- pesi lakos OL 23—58 rendszá­mú személygépkocsiját fi­Fodros, színes, suhogós t * Beszélő szoknyák H iányérzetem volt a veresegyházi kulturá­lis szemlén. Ezt a hiányérzetet nem a rendezőség esetleges melléfogásai okoz­ták. Az sem bántott, hogy a műsorszámok nem az előzetes műsorterv szerint követték egymást. Óramű pontossággal peregtek az események. Egyes csoportok teljesítménye bámulatra méltó volt, a vácegresiek, a nagy- tarcsaiak és az isaszegiek tánccsoportjai pe­dig egyenesen lélegzetelállító szépségű tel­jesítményt nyújtottak. Aki eljött, egyetlen pillanatig sem unatkozott. Lélekben fel­üdülve szögezte a nézőket ülőhelyeikhez a pro­fiknak is dicsőségére váló amatőr teljesít­mény. A rendezőség alapos szervezőmunkája folytán szinte filmszerűen peregtek az ese­mények, szóval igazi rangos találkozó volt a veresegyházi. Amit hiányolok az egészen más. Sokkal ré­gebbre visszanyúló dolog. Arról van szó, hogy az igen szép műsort bemutató valkói úttörő­csoport nem népviseletben adta elő műso­rát. De nemcsak az úttörők, hanem a val­kói fiatalság is mintha teljesen elfeledke­zett volna a község régi viseletéről. Pedig a faluban és a szomszédos Vácszentlászlón nem akármilyen ruhákat hordtak ám annak idején. Nem jártak ugyan olyan szoknyák­ban, mint a bagi, a györki, a túrái, vagy a zsámboki lányok, ahol négy lány kart karba öltve egy egész utcaszélességet foglalt el, de a valkói és vácszentlászlói öltözékek egy­szerűsége is megkapó volt. Amazoknál hosz- szabb, szépen rakott szoknya és hozzá színes blúz járt, amit — úgy emlékszem — szaba­dosnak neveztek. Jó lenne ezt is felkutatni. Talán van még nagymama, aki meg tudná mondani, milyen is volt ez az öltözék. Em­lékszem ünnepnapokra, amikor a lányok szoknyái a szivárvány minden színében tün­dökölve suhogtak a valkói utcákon. Évsza­kok, életkorok és családi események szerint változtak a színek. Megérné felkutatni, a lá­dák, szekrények mélyéből előszedni azokat, a nagymamák által még ma is féltve őrzött leánykori ruhákat és néprajzi hagyományo­kat, amelyeket most dicsekedve mutogat­hatnánk országnak, világnak. Én még Valkón is láttam valamikor hat vagy kilenc párnával magasra rakott ágya­kat, ugyanúgy, mint Zsámbokon. Láttam az asszonyokon koruknak megfelelő színű szok­nyákat, hiszen akkor az volt a szokás, hogy a ruha, a szoknya színe árulta el az évek számát. Ha nem is pontosan, de megköze­lítőleg mindenkiről tudni lehetett, hogy mennyi idővel ezelőtt kötötték kontyba a ru­ha visélőjének haját. Szép volt ez a viselet. Az öregek egyike- másika még ma is ilyenben jár. Nincs még veszve minden. Mert azok, akik így ragasz­kodnak a hagyományokhoz, fiatalkorukból is tartogathatnak néhány holmit. Na nem azért íródnak e sorok, hogy holnaptól kezdve mindenki ilyen ruhában járjon. Mindannyian tudjuk, hogy életünk rohanó tempójában tehertétel lenne az ilyen öltözet, de egy-egy nagyobb ünnepély alkalmával azért föl le­hetne venni ezeket az öltözékeket. B ag, Galgahévíz, Túra és Zsámbok fia­taljai nem járhatnak már régi ruhák­ban, de hagyománytiszteletük — be­csületükre legyen mondva — van. Jó lenne ezt a hagyománytiszteletet úgy alakítani a jövőben, hogy az külsőségeiben is megnyil­vánuljon. Lehet, hogy a tizenkettedik órá­ban vagyunk, s ez az utolsó alkalom meg­menteni a hagyományőrző népviseletet. Czangár Gyula gyelmetlenül vezetve nekiüt­között az ugyancsak kere- pesi Zlatyik Gábor CY 20—19- es rendszámú személygép­kocsijának. A járművek uta­sai közül ketten sérültek meg könnyebben: dr. Bara­bás Gáborné és Skulnyiko vies Gyuláné. A kár jelen tős.. Veresegyházon, a Csomádi úton tehergépkocsi személy- gépkocsinak ütközött. Le- novszki József domonyi lakos figyelmetlenül vezette YE 50—78 forgalmi rendszá­mú tehergépkocsiját, s neki­ütközött annak az IL 88—05 rendszámú személygépkocsi­nak, amelyet Lesztovszki 1st ván fóti lakos vezetett. Nem a kellő körültekin­téssel vezette Pécelen a Pesti út 69. számú ház előtt ID 91—88 forgalmi rendszá­mú személygépkocsiját Esik István budapesti lakos, aki elgázolta az úttesten közle­kedő Balogh Mihályné péceli lakost, gyalogost. Baloghnét súlyos sérülésekkel szállítot­ták kórházba. Versegen, a József Attila út 5. számú ház előtt egy kutya okozott galibát. Az út­testen nyargalászó állat meg zavarta az ES 74—79 forgal­mi rendszámú motorkerék­párjával arra haladó Csocsá- nyi János vérségi lakost. Túrán, a Zsámboki út 1. számú ház előtt vezetői en­gedély nélkül, ittasan vezet­te az OJ 12—17 rendszámú motorkerékpárt Varjú József túrái lakos. A pityókás moto­ros villanyoszlopnak ütközött, s utasa, Vertetits József túrái lakos a baleset következté­ben olyan súlyosan megsé rült, hogy a hatvani kórház­ba kellett őt szállítani. (Barcza Zsolt felvételei) Mint tegnapi lapunk első oldalán arról hírt adtunk, ked­den a fogyasztási szövetkeze­tek tevékenységével, fejlődé­sével ismerkedtek Pest me­gye országgyűlési képviselői. Ennek során néhány órára el­látogattak Gödöllőre is, hogy itt is tapasztalatokat gyűjtse­nek a szövetkezeti fejlődés felméréséhez. A tájékozódás már útban városunk felé, az autóbuszban megkezdődött, amikor Magyaróvári Pál, a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ el­nöke beszélt a szövetkezet fej­lődéséről, munkájáról. A gödöllői látogatás a tavaly átadott, s 98 nap alatt elké­szült bútor- és lakberendezési áruházban kezdődött, ahol a vendégeket fogadta Plutzer Miklós, a gödöllői városi párt- bizottság első titkára, valamint Benedek János, a városi ta­nács elnöke. A bútorház meg­tekintése során a képviselők elismeréssel szóltak az áruel­látásról s a gyors kivitelezés­ről. A látogatás második hely­színe az ugyancsak a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ „fennható­sága” alá tartozó ABC- és iparcikkáruház volt, ahol a látogatók tetszését ugyancsak megnyerte a gazdag válasz­ték, olyanyira, hogy néhányan maguk is vásároltak. Különö­sen sokat időztek a cipőosz­tályon s a konfekciórészleg­nél. SPORT -V SPORT + SPORT + SPORT Bajtól a tavaszi forduló Az elmúlt hét végén igazi tavaszias idő örvendeztette meg a labdarúgás szerelmese­it. Így nem csoda, ha jó iramú mérkőzésekről, és már az első napon nagy számú szurkolótá­borról kaptunk hírt a pályák­ról. Sajnos, akadt azonban a kezdésnél olyan pálya, amely­nek közönsége is „bemelegí­tett”, és nyomdafestéket nem tűrő szavakat használva, a be­kiabálások tömkelegével ron­totta a mérkőzések sportszerű­ségét. A szövetségi napra egymás után érkeztek az érdeklődők és az érdekeltek. Együtt volt a fegyelmi bizottság, a játékve­zetőt küldő testület, belátogat­tak többen a nemrég vizsgá­zott játékvezetők közül, tehát kemény napja volt László Lászlónak, a járási labdarúgó­szövetség titkárának. Az első vasárnap eseményeiről készült összefoglalónk az alábbi képet mutatja: Lőrincz SE—Vácszentlászló 1:2 Vezette: Varga István. A küzdelmes, kemény mér­kőzésen a Lőrincz SE-ről az a vélemény alakult ki, hogy jó szellemben küzdő, összeszokott játékot bemutató csapatot lát­hatott a közönség. Bag—Pécel 2:1 Vezette: Opálszki. Az egyébként szép számú kö­zönség néhány tagja sportsze­rűtlen, trágár kiabálásával sa­ját csapatát sújtotta. Jó játék­vezetői munkát láthattunk. A mérkőzéshez hozzá tartozik az is, hogy a Bag nehezen nyert. Domony—Kartal 1:0 Vezette: Lovász. A jó iramú, érdekes mérkő­zésen Galbavi tizenegyesből Postatűz Aszódon Tűz ütött ki hétfőn hajnal-1 jócskán folyt a kályha mellé ban az aszódi postahivatal helyiségében. Grenács József, a gödöllői járási és városi tűzoltó-parancsnokság őrnagya elmondotta, hogy a helyszínre érkező egységeik megállapítá­sa szerint a tüzet felelőtlen­ség okozta. Nagy Ilona taka­rítónő, miközben zárás után feltöltötte olajjal az olajkály­hát, a tűzveszélyes anyagból is. Az áttüzesedett fűtőtest éjjel azután lángra lobbantot- ta a kifolyt olajat, s a tűz át­terjedt a helyiségben álló irattartó szekrényre, állvá­nyokra és alaposan megron­gálta a postahivatal pvc- padlóját is. A tűzben elégett holmik értéke 5 ezer forint körül van, ám a tényleges kár ennél sokkal nagyobb. lőtt góljával — egy kis szeren­csével — nyert a hazai csapat Malinovszkij SE—Dány 3:2 Vezette: László. A Malinovszkij 3:0-ás veze­tésnél elbizakodottá vált, kien­gedte kezéből a mérkőzést, és az elkönnyelműsködött percek majdnem megbosszulták ma­gukat. Varga M. kiállítása után a megfogyatkozott Dány való­sággal szárnyakat kapott, és a kitűnő napot kifogó Végh — aki a mezőny legjobbja volt — irányításával a vendégeknek majdnem sikerült megfordíta­niuk a mérkőzés sorsát. Három tizenegyesen osztoztak a csa­patok, ebből a Malinovszkijnak egy, a vendégeknek kettő ju­tott. Hévízgyörk—GEAC 1:2 Vezette: Molnár. Az egyetemi csapat megér­demelten nyert, játéka minden tekintetben jobb volt a hazaia­kénál. Cservölgyit, a GEAC já­tékosát a labda sportszerűtlen elrúgásáért a játékvezető kiál­lította. Kistarcsa—Veresegyház 2:0 Vezettet Molnár. Kitűnő, élvezetes játék szem­tanúi lehettek a nézők, akik szép számmal látogatták meg a mérkőzést. A veresegyháziak csak mezőnyjátékban mutat­tak valamit, s így megérdemel­ten nyert a Kistarcsa. Gépgyár—Túra 1:3 Vezette: Katona. Az Isaszegen lejátszott mér­kőzésen a gyári csapat a hat­vanötödik percben még l:0-ra vezetett. A jó ütemben rákap­csolt turaiak három gól mellett egy tizenegyest elhibáztak. A II. osztályban három ven­dég- és egy hazai győzelem, va­lamint egy döntetlen született. Kerepes—Mogyoród 1:1. A most nevezett csapat, a Mogyo­ród pontot szerzett. Túra II— Valkó 2:0. Nagy lehetett az öröm Túrán, hogy a második csapatnak is sikerült győznie. Galgamácsa—Szada 3:5. Meg­lepetés a szadaiak öt gólja. Dány II—Zsámbok 2:3. A dá- nyiaknak ezen a vasárnapon valahogy nem ment a játék. Kartal II—Galgahévíz 0:4. Ügy látszik, a hévíziek ebben a sze­zonban is a gólzsák hizlalására törekszenek. Csiba József

Next

/
Oldalképek
Tartalom