Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-11 / 59. szám

,POLGÁRI VEDELEM 3 Alapvető feladat: a sebesiiltszállítás Az Idei felméréseken a szakszolgálati alakulatok be­osztottai gyakorlati foglalkozá­son adnak számot a több éves kiképzés során szerzett isme­retek elsajátításáról. Az egész­ségügyi szakszolgálati alakula­tok tagjainak alapvető felada­ta a sebesültek ellátása mellett a szabályos szállításuk. Ké­pünkön: monori járási alegy­ség zárógyakorlatán ez utóbbi mozzanatot gyakorolják. Bővülő ismeretek - változó szemlélet Polgári védelem a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál Hogyan illeszkedik be egy állami vállalat napi életébe a polgári védelmi tevékenység? Látszatra nem könnyű a vá­lasz e kérdésre. A Pest me­gyei Állami Építőipari Válla­lat polgári védelmi törzspa­rancsnokát, Antal Istvánt kér­tem arra, hogy mutassa be a vállalatnál folyó polgári vé­delmi munkát. Első helyen: a műszaki mentők — Polgári védelmi alakula­tunknak más a teendője bé­kében és más háborúban. Bé­kében elsősorban elemi csapás esetén állunk munkába. Egy­ségeink mentő és mentesítő feladatokat látnak el. — A vállalat dolgozói mi­lyen arányban érdekeltek a polgári védelem sokrétű mun­kájában? — Pontossági sorrendet vé­ve alapul, első helyen min­denképpen a műszaki mentő szakszolgálatról kell szót ej­tenem. Ezenkívül működnek még önvédelmi alegységek fe­lelősi hálózattál. A többi dol­gozó, aki a fenti polgári vé­Évek munkája a felmérések tükrében Takács Ferenc alezredes, megyei törzsparancsnok az idei feladatokról Az idén a több éves felké­szítési időszak záróévében je­lentős feladatok hárulnak Pest megye polgári védelmére is. Lezárult az elmúlt kiképzési évi értékelése, tapasztalatai­nak összegezése, megszülettek, konkrétizúlódtak a jelen idő­szakra vonatkozó tervek, el­képzelések. Az eredményekről, s az idei tennivalókról beszél­gettünk Takács Ferenc alez­redessel a polgári védelem Pest megyei törzsparancsnoká­val. — A jelenlegi időszak fel­adatai előtt, kérem összegez­ze az elmúlt kiképzési év ta­pasztalatait. — A megyei szakszolgálat­parancsnokságok törzsei — a megyei tanács osztályai — alapjában reálisan tervezték és lelkiismeretesen szervezték meg, illetve hajtották végre az irányításuk alá tartozó szakszolgálatok, szakszolgálati alakulatok, valarrtint a taná­csi vállalatok és intézmények önvédelmi szervezeteinek szak­kiképzését. Különösen kiemel­kedő eredményeket könyvel­het el a megyei vegyi védel­mi szakszolgálat-parancsnok­ság (ipari osztály) és a me­gyei egészségügyi szakszolgá­lati alakulatok parancsnoksá­ga (egészségügyi osztály) tör­zse, valamint a ceglédi, daba- si, monori járási polgári vé­delmi parancsnokság. A me­gyei kiképzési tervet megfele­lő szinten teljesítettük. Elma­radás mutatkozik ugyanis a megyei állat- és növényvédel­mi szakszolgálat és a tsz-ek önvédelmi alegységeinek fel­készítésében — mindenekelőtt a tavalyi katasztrófális időjá­rási viszonyok, az elhúzódó betakarítás miatt — ugyanígy Vác város és járás területén. — Az elmondottakból az következik, hogy az idei ten­nivalókat az elmulasztottak pótlása tovább gyarapítja. — Az országos hatóságok, valamint a megye polgári vé­delmi parancsnokának — a megyei tanács elnökének — utasítása szerint 1975. június 30-ig be kell fejezni a kikép­zéseket minden szinten, az erőket a parancsnoki törzs- foglalkozásokra, az üzemi törzsgyakorlatokra koncentrál­va. Ugyanakkor az említett irányító szerveknek a tavaly­ról elmaradt foglalkozásokat is le keli bonyolítani. E mun­ka valóban nagy erőfeszítést követel, viszont nem tűr to­vábbi 'halasztást, mert ez az alapja a felkészülésnek, az idén várható megyei irányítá­sú több fokozatú törzsvezetési gyakorlatra, melyen részt vesz­nek a szakszolgálatok, szak- szolgálati alakulatok és önvé­delmi egységek is. — A gyakorlatokon kívül — a terveknek megfelelően — mérlegre kerülnek az idén, a négyéves felkészítési tevé­kenység eredményei is. Vizs­gázniuk kell az eddig tanul­takból a parancsnokoknak és beosztottaknak egyaránt. Mi lesz ennek a lényege? — Tulajdonképpen nem a hagyományos értelemben vett vizsgáztatásról van szó. A fel­mérés kifejezés inkább fedi a feladat tartalmát. Ennek so­rán azt állapítjuk meg, hogy az állomány ismeretei és jár­tassága megfelel-e a kiképzési programban előírt követelmé­nyeknek az általános polgári védelmi tudnivalók, valamint a szakkiképzés témaköreiben. A parancsnokok — megyei, járási üzemi szinten összevon-' va — szóban és írásban ad­nak számot tudásukról, az al­egységek beosztottai pedig gyakorlati foglalkozás kereté­ben bizonyítják, hogy elsajá­tították tennivalóikat. Meg kell jegyeznem — márcsak azért is, hogy az indokolatlan vizs­gadrukkot elkerüljük — nem célunk az emberek minél ne­hezebb feladatok elé állítása a felmérések alkalmával. Min­denkinek csak arról kell szá­mot adnia, ami adott esetben funkciója ellátásához elenged­hetetlenül szükséges. Aki pe­dig a követelményeknek meg­felel, kiképzettnek nyilvánít­juk, s a jövőben már nem kell oktatásra járnia, csupán — bizonyos időközönként — gyakorlatokon kell résztven- nie. M. J. delmi alakulatokban nem sze­repel, az is elsajátítja legalább az általános, alapvetően fon­tos polgári védelmi ismerete­ket. Háborús időszak — elméletben — Nyilvánvalóan kitűnik már az eddig elmondottakból is, hogy a munka dandárja a műszaki mentő szakszolgálat embereire hárul. Miből áll a felkészítésük? — A képzés és továbbkép­zés rendszere a lépcsőzetes is­meretátadáson alapul. Ezen elv figyelembe vételével tar­totta felettes hatóságunk — az Építési és Városfejlesztési Minisztérium — az egyes vál­lalatoknál működő polgári vé­delmi alakulatok egységpa­rancsnokainak és helyettesei­nek kétnapos, összevont kép­zését, 1974-ben, Siófokon. Itt, vállalatunk polgári védelmi alakulatát heten képviseltük. A felkészülés idején elméle­tileg háborús időszakba lép­tünk. A parancsnokoknak tér­kép segítségével önálló tervet kellett készíteniük, mely út­vonalon közelítik meg a tér­képen megjelölt objektumot, továbbá, hogyan tudják minél hatékonyabban végrehajtani a mentési munkálatokat? A két­napos képzésen szerzett isme­retek birtokában a parancs­nokok tizenkét órás oktatás­ban részesítették az alegy­ségparancsnokokat. Az alegy­ségparancsnokok nyolcórás, már differenciált képzést ad­tak beosztottjaiknak annak megfelelően, hogy mentesítő, állagmegóvó, közműhelyreállí­tó vagy éppen a romeltaka­rító csoport tagjairól volt szó. Felmérés októberig — A tavalyi oktatás hogyan illeszkedik a polgári védelem folyamatos kiképzési rendsze­rébe? — Szerves egységet alkot a négyéves kiképzési tematiká­val. Foglalkoztunk az alegy­ségparancsnoki munka tartal­mával és sorrendjével, az al­kalmazási készenlétbe helye­zéssel és formáival, a mentő és mentesítő munkák meg­szervezésével, a mentő és men­tesítő erők váltásának és ki­vonásának megszervezésével, hogy csak néhányat említsek. Ez a négyéves ciklus egyéb­ként az idén fejeződik be, az ismeretszerzés hatásfokát ala­kulatunk minden tagjának be­vonásával októberig felmér­jük. — Az önvédelmi alegység kiképzése mennyiben különbö­zik a műszaki mentő szak- szolgálati alakulatétól? — Az elméleti képzést együtt kapja mindkét szakcsoport. Mivel a gyakorlatban más és más az igény az egyes szak­csoportokkal szemben, azért a felkészülésnek is ehhez kell alkalmazkodnia. Ismeretbővítés — tudatosodás — Hosszú évek felelős be­osztásaira visszatekintve ho­gyan látja: változik-e a pol­gári védelemről alkotott vé­lemény a dolgozók körében? — Alapvető szemléletbeli formálódást tapasztalok az utóbbi egy-két esztendőben Eddig ugyanis még a szerve­zet tagjai közül is sokan fe lesleges időpocsékolásnak tar­tották a polgári védelmi mun­kát. Az állandó ismeretbőví­tés számlájára írom azt a tu­datosodást amely ma már a dolgozók nagy részét jellemzi. Remélem, ez a folyamat 1975- ben is tovább fog tartani. J. K. Helikopter — mentesítéshez A korszerű mezőgazdaság egyre gyakoribb munkaeszkö­ze a repülőgép és a helikopter. A gépmadarak azonban nem­csak a növényvédelmi munkákban, a műtrágyaszórásban se­gíthetnek: rendkívüli helyzetben területmentesítési feladato­kat látnak el. Képünkön a MÉM Repülőgépes Növényvédő Szolgálatának egyik helikoptere polgári védelmi gyakorlaton. A ciklus záróeszte Felkészítési feladataink 1975-ben Milyen tennivalók vár­nak a polgári védelemre az idén? — ez volt az alapkérdé­se az első törzsértekezletnek. Ahhoz, hogy a választ egyér­telműen megadjuk, célszerű tisztázni az 1975-ös év helyét és szerepét a polgári védelmi felkészülési rendszerben. Mint minden oktatási folya­mat, a polgári védelmi felké­szítés is több éves cikluso­kat fog át. A szükséges isme­retanyagot a felkészítésibe be­vontak több év alatt sajátít­ják el. Rendszerünkben egy- egy ciklus általában öt * évig tart és naptárilag azonos a népgazdasági ötéves tervek be­osztásával. Az 1975-ös év te­hát a jelenlegi ciklus záró­esztendeje, egy felkészítési fo­lyamat utolsó esztendeje is. Cikkünk terjedelme nem te­szi lehetővé az összes felké­szítési ágazat részletes elem­zését, ezért a legnagyobb, a legtöbb embert érintő terület problémáit és feladatait rész­letezzük: a dolgozók differen­ciált felkészítésének tenniva­lóit. Ez utóbbi gyakorlatilag minden munkaviszonyban ál­ló embert érint, akár üzemek­ben, termelőszövetkezetekben, akár hivatalokban, illetve ku­RENDEZVENYMÉRLEG Tízezrek látták a kiállítást Idén: vefélkedők az iskolákban, üzemekben A korábbiakhoz hasonlóan tavaly is nagy sikerű polgári védelmi rendezvényeket tartot­tak megyeszerte. A bemutatók, vetélkedők, filmnapok is hoz­zájárultak ahhoz, hogy Pest megye lakossága is megismer­je a polgári védelem helyét, szerepét az ország védelmi rendszerében, képet alkothas­son azokról a tennivalókról, melyek rendkívüli helyzetben a veszteségek csökkentését, a túlélést szolgálják. A 30 tablóból és 20 makett­ből álló vándorkiállítást a me­gye 25 városában és községé­ben több tízezer látogató te­kintette meg. Sok ezer néző­je és résztvevője volt a külön­böző polgári védelmi szakal­egységek bemutatóinak is, ugyanígy az általános és kö­zépiskolások, valamint a szak­munkástanulók vetélkedőinek. Az idén is terveznek ha­sonló eseményeket. A megye minden járásában rendeznek pv-filmnapokat, s tovább foly­tatja vándorútját a felújított, korszerűsített kiállítás is. Hon­védelmi napok lesznek Dobá­son és Monoron. Dunaharasz- tin kerül sor ismét a középis­kolások elsősegélynyújtó ver­senyére, Gödöllőn rendezik a megyei ifjúgárda szemlét. Folytatódik az általános és kö­zépiskolákban a honvédelmi, polgári vetélkedők sora. Az idén az üzemekben is tarta­nak hasonló rendezvényeket, így például a solymári PEV- DX gyáregységben, a Mechani­kai Művek abonyi telepén és a maglódi vasipari ktsz-ben. tatóintézetben dolgozik. A fel­készítés célja: minden dolgo­zó képes legyen egy békebeli természeti, ipari vagy egy há­borús katasztrófa-helyzetben önmagát, családját, munkatár­sait, továbbá termelőeszközét, a nyersanyagot, a félkész-, il­letve készterméket védeni, menteni, mentesíteni, és nem utolsósorban tudjon ilyen ka­tasztrófa-helyzetben termelni. Több, egymásra épülő ütemre bontott e cél megva­lósítására a felkészítés. Első ütemként mindenkinek meg kellett ismerni a várha­tó katasztrófa-helyzetek jel­lemzőit, a riasztási jeleket, az egyének feladatait a riasztás után, a védőeszközök haszná­latát, az ön- és kölcsönös se­gélynyújtás szabályait, foga­sait, az életvédelmi létesítmé­nyek elfoglalásának rendjét, és a magatartási szabályokat, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A második ütem volt a fel­készítés nehezebb lépcsőfoka. Itt már nem mindenki részé­re azonos ismereteket kellett oktatni, hanem egyedit, az adott vállalat, szövetkezet, in­tézmény testére szabottakat. Értelemszerűen egy vaseszter­gályos védelmi és termelési feladatai mások lesznek adott esetben, például a Pestvidéki Gépgyárban, mint egy mező- gazdasági termelőszövetkezet gépjavító állomásán. Tehát szinte üzemenként más és más ismereteket kell a dolgozók­nak elsajátítani. És itt kez­dődnek 1975. problémái és fel­adatai. Az ellenőrzések tapaszta­latai szerint amíg az általá­nos felkészítést szinte kivétel nélkül mindenütt, 1973 végé­re, 1974 elejére eredményesei) végrehajtották, addig az úgy­nevezett „differenciált” felké­szítéssel már korántsem ál­lunk ilyen jól. A differenciált felkészítés feladatait két évre elosztva, 1974—75-ben kell megoldani. Legtöbb üzem, így például a minisztériumi irá­nyítási üzemek, illetve a bel­kereskedelmi vállalatok szinte kivétel nélkül időarányosan el­osztva oktattak, így most már a felkészítés végén állnak. A zárás és az igazolványok ki­osztása van csak hátra. Ko­rántsem ilyen jó a helyzet a különböző mezőgazdasági és ipari szövetkezeteknél, egy­két tanácsi vállalatnál, illet­ve egy-két hivatalnál. Nagy a lemaradás. Megjegyezzük, most még nincs késő. A hát­rányt be lehet és be kell hoz­ni. Csupán a megoldás lesz így nehezebb. Miben látjuk a problémák gyökerét? Az általános felké­szítés viszonylag egyszerű volt. Néhány jól képzett előadó, szemléltető eszköz felvonul­tatásával ezzel sikeresen meg­birkóztak az illetékesek. A dif­ferenciált felkészítés már jó­val több ■szervezést igények Nem lehet és nem is szabad külső előadókra bízni. A gaz­dasági, hivatali vezetőknek kell személyesen intézkedni és meghatározni a feladatokat. Nekik, illetve a művezetők­nek, brigádvezetőknek kidol­gozni a tananyagot és megtar­tani a foglalkozásokat. Egy külső előadó, legyen az bár­milyen kitűnő szakember is — nem ismeri annyira az adott szövetkezetei vagy hiva­talt, hogy a vázolt követelmé­nyeknek megfelelő foglalko­zást tudjon tartani. A diffe­renciált felkészítés lényege: a tananyagnak konkrétnak, az adott munkahely, üzem, iro­da várható feladataihoz sza­bottnak kell lennie. Ilyen tan­anyagot meg csak az tud ké­szíteni, aki ismeri az üzem termelési feladatait, a terme­lés technológiáját, a termelő- eszközöket és így tovább. Ezt egyetlen igazgató, főmérnök és egyetlen művezető, brigádve­zető sem adhatja ki albérlet­be. Márcsak azért sem, mert egy adott, esetleges katasztró­fa-helyzetben is neki kell a termelést, a védelmet, vagy a mentést, mentesítést vezetni, Személyesen felel mindenért. „Az üzem vezetője (igazgató, hivatalvezető, szövetkezeti el­nök) szervezi és irányítja az üzemre háruló polgári védelmi feladatok végrehajtását”... ír­ja elő a vonatkozó kormány- rendelet. Az 19/5-OS GV feladata te­hát egyrészt, ahol a felkészí­tés eddig, tervszerűen folyt, ütemterv szerint befejezni és az igazolványok kiosztásával" lezárni. Ahol meg lemaradás van, gyors ütemben felmérni a tényleges helyzetet. Az adott irányelvek, utasítások, útmu­tatók alapján elkészíteni a szükséges tananyagot és meg­tartani a foglalkozásokat. A termelési feladatokkal párhuzamosan, azokat nem gá­tolva kell végrehajtani a dif­ferenciált felkészítést. Nem könnyű feladat De eredmé­nyes végrehajtása, az ország védelme szempontjából nélkü­lözhetetlen. Rataky Iván

Next

/
Oldalképek
Tartalom