Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-22 / 45. szám

1975. FEBRUÁR 22., SZOMBAT Bíró József a külkereskedelmi helyzetről (Folytatás az 1. oldalról) hozatalával számolunk, többek között 100 ezer darab széntü­zelésű kályhát és 80 millió fo­rintért bútort, 180 millió fo­rintért villamos közfogyasztá­si cikket, gépkocsikat hozunk be. Külön kiemelem iparunk nyersanyag-ellátását, amely adottságaink mellett biztonsá­gosan csak a szocialista orszá­gokkal, elsősorban a Szovjet­unióval való együttműködés keretében oldható meg. Világpiacon nagymértékben emelkedtek a nyers- és alap­anyagárak. Hallhatnánk-e va­lamit arról, hogy milyen hatás­sal van ez a szocialista orszá­gok egymás közötti kereskedel­mére? Ismeretes, hogy az elmúlt években a tőkés világpiacon jelentős mértékű és tartósnak mutatkozó áremelkedés tör­tént Az energiahordozók, a könnyű- és nehézipari nyers­anyagok nagy részének, vala­mint egyes mezőgazdasági termékeknek árszintje jelen­tősen megváltozott és új ár­arányok alakultak ki. Ezt a körülményt figyelembe kell venni a KGST-országok kö­zötti áruforgalom áraiban is. Érdekünk fűződik ahhoz, hogy kereskedelmünk reális ára­kon folyjék. így tudjuk bizto­sítani az egymás közötti ke­reskedelemben a kölcsönösen előnyös kedvező feltételeket és a helyes orientációt a terme­lők és felhasználók számára. Azt, hogy a szocialista orszá­gok egymás közötti kereske­delmi forgalma dinamikusan növekedjék tovább. Az árak reálisabb megállapítása orszá­gunkban is ösztönöz az ener­giahordozók és nyersanyagok fokozottabb feltárására, az energia- és anyagtakarékos­ságra, a termelési szerkezet adottságainknak jobban meg­felelő gyorsabb átalakítására. A KGST-országok között több mint másfél évtizede olyan megállapodás Van ér­vényűjén, amely szerint az egymással folytatott kereske­delemben az árak bázisa a vi­lágpiaci ár. A világpiaci ára­kat azonban mindig meg kell tisztítani a konjunkturális spekulatív tényezőktől, ame­lyek a tőkés világpiaci árak alakulásában jelentős szerepet játszanak. A KGST végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén megállapodtunk abban, hogy a jövőben évenként hozzáiga­zítjuk árainkat a világpiacon az előző öt évben kialakult át­lagárakhoz. A Szovjetunióban most be­fejeződött kétoldalú tárgyalá­sainkon a megállapodások so­rán rögzítettük azt is, hogy 1975-ben a világpiacon végbe­menő folyamatok hatására, a kölcsönös érdekek figyelembe­vételével — mind az export­ban, mind az importban — egyes cikkeknél árkorrekció­kat hajtunk végre. Kölcsönö­sen figyelembe vettük az in­dokolt árváltozásokat. Emel­kedik a magyar importban az energiahordozók és nyersanya­gok árszintje. Az új nyers- és alapanyagárak lényegesen kedvezőbbek a tőkés világ­piac árainál. Például az új nyersolajár kevesebb, mint fele a tőkés országokból való beszerzés költségeinek. Hason­ló a helyzet más alapvető nyersanyagok esetében. Ez a tőkés országokból való beszer­zéshez képest nemcsak az elő­ző, hanem a mostani árakon is tetemes megtakarítást je­lent. Széles körben emelkedik a magyar exportban döntő szerepet játszó késztermékek árszintje is. Munkánkat javítva, kap­csolatainkat a szocialista or­szágokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval tovább erősít­ve, a jövőben is biztosítani fogjuk népgazdaságunk terv­szerű fejlődését, népünk élet- színvonalának rendszeres eme­lését. Legnagyobb kereskedelmi partnerünk a Szovjetunió. Mi­ben fejeződik ez ki? Magát a tényt a három év­tized igen sok adata, kapcso­lataink jellege és sokrétűsége bizonyítja. A kérdésre most elsősorban az 1975. évi keres­kedelmi szerződésünk néhány jellemző mennyiségi mutató­jának ismeretében kívánok válaszolni. A szerződés alap­ján ez évi forgalmunk meg fogja haladni a két és fél mil­liárd rubelt. Ezzel több mint egymilliárd rubellel túltelje­sítjük az 1971—75. évekre elő­irányzott külkereskedelmi for­galmat. A magyar behozatal ebben az évben is rendkívül válto­zatos és gazdag. A Barátság- vezetéken 6 millió tonna kő­olaj érkezik és az idén meg­indul a 600 millió köbméter földgáz szállítása is. Üzemeink 750 ezer tonna kohókokszra és 300 ezer ton­na kőszénre, továbbá 400 ezer tonna gáz- és fűtőolajra szá­míthatnak, s 4,2 milliárd ki­lowattóra elektromos áramot veszünk ebben az esztendő­ben. A Szovjetunió szállításai fe­dezik a magyar vasércszük­ségletnek több mint 90 száza­lékát, továbbá 250 ezer tonna nyersvasat, és 44 ezer tonna különböző ferroötvözetet im­portálunk az idén. Több mint félmillió tonna hengereltáru is érkezik a Szovjetunióból, to­vábbá más, feldolgozásra al­kalmas kohászati termékek, így ónozott és horganyzott le­mezek. Mezőgazdaságunk számára 1350 darab kombájnt, 5220 da­rab traktort — ebből 200 da­rab K—700-as nagy teljesít­ményű traktort —, továbbá 238 ezer tonna kálisót, 250 ezer torma foszfátot, és 35 ezer tonna nitrogénműtrágyát hozunk be. Félmillió tonna cementet, valamint kétmillió négyzetméter táblaüveget és 1,1 millió köbméter ipari fát és 885 ezer köbméter fenyő­fűrészárut vásárolunk ebben az esztendőben. Gazdag a magyar szállítá­sok listája is. Ez évi kivite­lünknek mintegy fele gép és berendezés. Tizennégymillió pár cipő, 37 millió méter szö­vet eladását tervezzük. Húsz százalékkal emelkedik majd a kötöttáru exportja. Számotte­vően bővül az élelmiszeripar kivitele. Exportunknak közel 7 százaléka a gyógyszeripa­runk termékeiből áll. Néhány vállalat gépipari termelésének nagyobb részét a Szovjetunióba exportálja. Így például az Ikarus összterme­lésének 53, a Magyar Hajó-és Darugyár 57, a Ganz-MÁVAG termelésének 14 százalékát exportálja a Szovjetunióba. A Szovjetunióval kötött 1975. évi megállapodásban jelentős súllyal szerepelnek a termelé­si együttműködés, vagy koope­ráció alapján történő kölcsö­nös áruszállítások. Ismerete­sek a korábban kötött egyez­mények, különösen a timföld- alumíniumegyezmiény, az au­tóbusz- és a Zsiguli-kooperá­ció, a számítástechnikai gyár­tásmegosztási együttműködés, a Barátság II kőolajvezeték. Ami azonban az idei meg­állapodást illeti, ez az eszten­dő e téren is kiemelkedik. Át­adásra kerül a közösen épülő Testvériség gázvezeték, ame­lyen májustól megkezdőd­nek a földgázszállítások a Szovjetunióból. A megvaló­sulás stádiumába lépett az olefinprogram. Ennek lénye­ge, hogy Leninváros térsé­gében megépült gazdaságos, nagykapacitású olefinműben etilént és propilént állítunk elő. E termékek egy részét, az etilént csővezetéken, a propilént vasúton kiszállít­juk a Szovjetunióba és mű­anyagokat, petrolkémiai ter­mékeket, polietilént, polisti- rolt, akrilnitrilt kapunk cse­rébe. Az együttműködés elő­nyei számunkra abban van­nak, hogy az etilén és propi­lén további feldolgozásához szükséges beruházásokat meg­takarítjuk, és hogy hosszú távra, 10—15 évre biztosít­juk a termékek kölcsönös el­helyezését. Energiaellátásunk szem­pontjából döntő jelentőségű az orenburgi gázvezeték meg­építésében és a 750 kilovol­tos elektromos gerinctávve­zeték építésében való együtt­működésünk. Ezek teszik majd lehetővé, hogy egyre növekvő mennyiségben hosz- szú távra biztosíthatjuk a földgáz- és villamosenergia behozatalt. Vállalatvezetők fóruma © ki ésszerűség feltétele: a korszerű vállalati szervezet ÉRDEKLŐDÉSSEL, fogad­tuk a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának a párt XI. kongresz- szusára kiadott irányelveit. Ez országunk és életünk szin­te minden fontos jellemzőjé­vel, mozzanatával foglalkozik. Kellő súllyal érinti — a párt KB tavaly decemberi határo­zatával összhangban — az ésszerű munkaerő-gazdálko­dás problematikáját is. Leg­fontosabb feladataik között határozza meg a népgazdaság belső tartalékainak jobb ki­használását, a munka terme­lékenységének növelését, a termelő folyamatok korszerű­sítését és gépesítését, a mun­kaerő-gazdálkodás színvona­lának javítását. Mindez felté­telezi a vállalat-, az üzem- és munkaszervezés hatásfokának javítását. Ismertek azok a fe­szültségek is, melyek munka­erő-gazdálkodásunkban, mun­kaerő-ellátásunkban tapasz­tálhatók, s melyek sokszor megoldhatatlannak tűnő fel­adatok elé állítják a népgaz­daság legkülönbözőbb terüle­tein tevékenykedő vezetőket E nehéz körülmények javítá­sára, feloldására, a vezetés és irányítás színvonalának eme­lésére, a szervezettség növelé­sére kíséreltünk meg a közel 7000 főt foglalkoztató vállala­tunknál néhány intézkedést bevezetni. A vállalat szervezeti felépí­tése statikus volt és 1963. áp­rilis 1-től 1973. év végéig nem változott. A lenrosttermelte- tést és rostkikészítést a bu­dapesti 80 fős, úgynevezett rostközpontban irányították, csökkentve ezzel a vertikális megvalósításban rejlő kedvező lehetőségeket. A rosttermelte­tő és rostkikészítő tevékeny­ség veszteséges, ezért irányí­tása, szervezete és tevékeny­sége alapvető jelentőségű. MINDEHHEZ JÁRUL, hogy a vállalat magasan képzett műszaki és gazdasági káde­rekkel a vállalati központban és a gyáraiban is csak szegé­nyesen ellátott. Nem rendel­kezik a vállalat vállalati ügy­renddel, munkaköri és tevé­kenységi jegyzékkel. (Most, március végére készítjük el.) Akadályozza a szervezés-fej­lesztési tevékenységet, hogy az egyes funkcionális területek létszámban és színvonalban gyengék és fontos gazdasági funkciók hosszabb ideje nem kerültek betöltésre. A vállalat Irányítási rend­szere nagy korszerűsödésen ment át. így például a nyolc lenrostkikészítő gyárat már egy éve közvetlenül a két fo­nógyárhoz csatoltuk és meg­szüntettük a rostközpontot. A fonógyárak vezetői ezáltal közvetlenül diszponálnak a nyersanyag előállításában. Le­állítottuk a Mosonmagyaróvá­ri Lengyárat. Mindez létszám­megtakarítást is eredménye­zett. Csentralizáltűk az eddig decentralizált kereskedelmi és anyaggazdálkodási tevékeny­séget. Szabályoztuk a gyárt­mányfejlesztés módszerét és szervezeti rendjét, gyártmány- zsűrit és mintázó szervezetet hoztunk létre. Ezzel a ter­mékstruktúra korszerűsítés szervezeti feltételeit biztosí­tottuk. Ügyrend alapján ki­alakítottuk vállalatunk igaz­gató tanácsát és műszaki gaz­dasági tanácsát. Létrehoztuk a szervezési osztályt, megalakí­tottuk az Információs és elem­ző osztályt, az önálló mezőgaz­dasági osztályt, a nemzetközi osztályt, jogügyi csoportot. A személyzeti osztályon belül vállalati pszichológus kezdte meg tevékenységét. MUNKASZERVEZÉSI FEL­ADAT, hogy Budakalászi Szö­vőgyárunk, változatlan terme­lési kapacitással, az idén ja­nuár elsejétől csak két mű­szakban üzemel. Űj gyári anyagi érdekeltségi rendszert alakítottunk ki, vezettünk be. Most minden, ami hatékony­ság, gyári kategória, a jöve­delmezőség pedig a vállalati központ hatáskörébe tartozik. Feladataink 1975-ben sem csökkennek. Alapvető, hogy dolgozóink munkakörülmé­nyeit, szociális ellátottságát javítsuk. Ez olyan alapfelté­tel, mely nélkül tervszerű, szervezett munkaerőgazdál­kodás a textiliparban nem képzelhető el. Anyagi erőnk­höz mérten e téren a legtöb­bet kívánjuk nyújtani. Eb­ben ugyanúgy, mint minden más kérdésben a vállalat párt-, szakszervezeti és gaz­dasági vezetése, minden ere­jét latba vetve, egységben tevékenykedik. A munkaerő jobb kihasz­nálásának néhány konkrét lehetősége: Profilmegosztás és kooperá­ció a lengyárak és a fonó­gyárak között. (Például Buda­pesti Fonógyár és a Kapuvári Lengyár, Mikosdpusztai Len­gyár.) Profiltisztítás két lenfonó­gyárunk termékei között. (Páldául száraz fonal — vizes fonal — mesterséges szál ke- verékű fonalak.) AZ EGYSÉGES, homogén fonodái és szövődéi gépcso­portok kialakítása gépáthe­lyezéssel. (Például a Picar.ol automata szövőgépek össze­vonása a Csillaghegyi Szövő­gyárban, Spinbau gyűrűs fo­nógépek összevonása a Buda­pesti Fonógyárban.) Vállalatunk bankhitelből 23 — főleg bolgár —, különböző •típusú anyagmozgató gépet és targoncát szerez be a nehéz fizikai munkát adó anyag- mozgatás gépesítésére. Ezen­felül a Budapesti Fonógyár anyagmozgatásának teljes re­konstrukcióját már tervezi az INTRANSMAS. Sajnos, kényszerből fenn kell tartanunk továbbra is a külső termelési kooperá­ciónk egy részét. Állóeszkö­zeink és a munkaerő jobb kihasználása érdekében fő­ként a legmunkaigényesebb termékeket gyártatjuk külső kooperációban. Nagyon sokat segít a XI. pártkongresszus és felszabadu­lásunk 30. évfordulójának tiszteletére kibontakozott munkaverseny. Köszönet és tisztelet a résztvevőknek! A versenyzők — mindenekelőtt a szocialista brigádok — a terv­vel összhangban segítették a tartalékok feltárását, a beren­dezések jobb kihasználását, a hatékonyabb gazdálkodást. NEM UTOLSÓSORBAN kell említenem, hogy hatékony munkánk egyik legfontosabb feltétele a munkafegyelem és a technológiai fegyelem meg­szilárdítása. E téren igen sok a hiányosság. Munkaerő- hiány mellett ez nem könnyű feladat, állandó törődést, fog­lalkozást igényel. Elhanya­golni azonban mégsem sza­bad. A hatékonyság és szerve­zettség ellenében hat — saj­nos —, a vállalatok és a gyá­rak műszaki színvonala alat­ti, ú. n. „kihelyezett üzemek” működése, melyek fenntartá­sára a helyi munkaerőhiány kényszerít. Nagyobb koordi­nációt és figyelmet érdemel­nek. Az ésszerű munkaerő-gaz­dálkodás témakörében néhány további feladat is jelentkezik, így például tökéletesítesí- tenünk kell a hármas köve­telmény szem előtt tartásá­val azokat a módszereket, amelyekkel a legrátermettebb munkatársakat helyezhetjük a nekik legmegfelelőbb gazda­sági beosztásba. A vezetői készség vizsgálatára nagyobb gondot kell fordítanunk, hi­szen ma már mindannyiunk előtt nyilvánvaló, hogy sok, elismerten kiváló szakember vezetőként nem képes eleget tenni feladatainak. örvendetes módon vállala­tunk munkatársai szakmai és kereskedelmi feladatok ellátá-' sára igen sokszor utaznak külföldre. Ezek hatékonysá­ga azonban több esetben nem kielégítő. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk az utak és a személyek alaposabb kiválasz­tására. Napjainkban — vélemé­nyem szerint — túlzottan el­burjánzott a munkaidőben rendezett legkülönfélébb tan­folyamok, konferenciák, egye­sületi rendezvények száma. Ésszerű határok közé szorítá­suk most már nem halaszt­ható. Általában érvényt kel­lene szereznünk annak az elv­nek, hogy a társadalmi mun­kát egyes — másképp meg nem oldható — feladatoktól eltekintve, munkaidőn kívül kell elvégezni. MINDEZEKHEZ, elsősor­ban az ésszerű munkaerő­gazdálkodás jegyében felve­tett gondolatokhoz haszno­san hozzájárulnak, ha a Pest megyei testvérvállalatok dol­gozóitól tanácsokat, észrevé­teleket és javaslatokat kap­hatnánk. Beck Tamás, a Lentonó és Szövőipari Vállalat vezérigazgatója Emlékezés Rudas Lászlóra Pénteken, a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi pan­teonjában koszorúzási ünnep­ségen emlékeztek dr. Rudas Lászlóra, a marxista—leninis­ta elmélet magyar harcosá­ra és terjesztőjére, a Kommu­nisták Magyarországi Párt­jának egyik megalapítójára, születésének 90. évfordulója alkalmából. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága nevében dr. Aj­tói Miklós és dr. Friss István, az MSZMP KB tagjai, a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem részéről dr. Szarvas László, az egyetem pártbizottságának titkára, és dr. Stark Antal, az egyetem általános rektorhelyettese ko- szorúzta meg, a munkásmoz­galom kiemelkedő alakjának, az egykori nemzetközi anti­fasiszta iskola tanárának em­léktábláját. A kegyelet vi­rágait helyezték el a pante­onban a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem KlSZ-bizottsága, valamint a Rudas László nevét viselő közgazdasági technikum kül­döttei is. Rehabilitáció az érdekeltek együttműködésével Ülést tartott az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága A rehabilitáció az érdekelt állami és társadalmi szer­vek együttműködését, egy­behangolt munkáját igényli — állapította meg pénteki ülésén az országgyűlés szo­ciális és egészségügyi bizott­sága. A dr. Pesta László el­nökletével megtartott ta­nácskozáson dr. Zsögön Éva egészségügyi államtitkár e té­makört foglalta össze vitain­dító előadásában. A tájékoztatót követően a felszólaló képviselők javas­latot tettek egy országos re­habilitációs intézet életre- hívására, mellyel megszűnne a jelenlegi széttagoltság. Visz- szatérő témaként vetődött fel a rokkantosítási rendszer felülvizsgálata. Sok kritika érte a vállalatok, üzemek vezetőit: közönyösek, nem tö­rődnek kellően a csökkent munkaképességűekkel. Töb­ben felvetették, hogy a vál­lalatokat érdekeltebbé kelle­ne tenni a rehabilitációsok foglalkoztatásában. A vitában felszólalt dr. Noszkay Aurél, dr. Stark Janka, (Pest megye 19. sz. érdi választókörzet), dr. Mar­ton Zoltán, dr. Hargitai Ka­talin, dr. Kaposvári Júlia, Új­helyi Sándorné, Flerkó Béla* dr. Vámosi Erzsébet (Pest megye 5. sz. nagykátai vá­lasztókörzet), és dr. Szép Zol­tán országgyűlési képviselő. 4 A Szovjetunióval kötött ez évi megállapodás iparunk, mezőgazdaságunk fejlődése és a belső ellátás szempontjá­ból elsődleges jelentőségű. Milyen feladatok állnak a külkereskedelem előtt 1915-ben? Feladatainkat a Központi Bizottság múlt év december 5-i határozata, az 1975. évi terv külkereskedelmi elő­irányzatai szabják meg. A nemzetközi gazdasági együtt­működést a népgazdaság szükségleteivel összhangban úgy kell fejlesztenünk, hogy maximálisan biztosítsuk és ki­használjuk a külkereskedelmi lehetőségeinket. Az a felada­tunk, hogy a népgazdasági tervet következetesen végre­hajtsuk. Biztosítani kell a Szovjet­unióval, a szocialista orszá­gokkal, a fejlődő országokkal erre az évre előirányzott kül­kereskedelmi tervünk telje­sítését és ezzel egyidejűleg jelentősen emelni kell a tő­kés exportot. Ezt a termékek versenyképességének javítá­sával, jobb és szervezettebb piaci munkával kell megala­pozni. Ügyelni kell arra is, hogy a külkereskedelmi te­vékenységünk a belföldi ke­reslettel összhangban történ­jék. Az idén növelni kell a fel­dolgozóipari termékek export­ját célzó kapacitásokat, első­sorban a gyorsan befejezhető vállalati beruházások útján. A külkereskedelmi vállalatok feladata, hogy kezdeményez­zék' és támogassák az ilyen jellegű fejlesztéseket. Biztosí­tani kell a fejlesztési politika összhangját a külgazdasági követélményekkel. Indokolt a gazdaságossági számítások to­vábbfejlesztése, annak érde­kében, hogy a világpiaci felté­telek alapján megítélhető le­gyen a beruházások gazdasá­gossága. Foglalkozni kell olyan na­gyobb fejlesztési koncepciók­kal, amelyek megvalósítása termelési együttműködéssel le­hetséges. A gazdaságos és kül­kereskedelmet segítő fejleszté­sek megvalósítását, kezdemé­nyezését szorgalmazni kíván­juk, és változatlanul fontos feladatként kezeljük a külke­reskedelmi tevékenységben a piackutató és piacfeltáró mun­kát. A minisztérium irányelve alapján a vállalatok vezetői­nek ki kell dolgozniuk a táv­lati intézkedési terveiket a hatékonyság javítására, a tar­talékok feltárására, az éssze­rű takarékosság fokozott ér­vényesítésére, az ellenőrzés ja­vítására, a munkamódszerek racionalizálására. Végül hangsúlyozni kívá­nom, hogy a külkereskedelmi feladatokat — munkánk állan­dó javítása mellett — csak úgy tudjuk megoldani, ha bel­ső erőforrásainkat — különö­sen a termelés területén — a célkitűzéseknek megfelelően összpontosítjuk és kihasznál­juk. Ehhez hozzásegít bennün­ket a szocialista országokkal való sokoldalú kereskedelmi és gazdasági együttműködés, az internacionalista segítség, amely a szocialista országok együttműködésében megvaló­sul. Ez meghatározó tényező külkereskedelmi terveink tel­jesítésében, s ezt messze meg­haladóan azért is, mert csak­is ez biztosítja az összes cél­jaink elérését, a szocialista társadalom sikeres építését hazánkban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom