Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-09 / 34. szám

«**»« s sMnm> 1975. FEBRUAR 9., VASÄRNAP HÉT NAP KRÓNIKÁJA A Közel-Kelet politikai órái Kiújult a feszültség Cipruson és Ciprusért Tárgyalási nagyüzem Európában - Lima és Lisszabon Árak, igények Eltakarékoskodott hangversenyek Hétfő: Gromiko szovjet kül­ügyminiszter kairói tárgyalá­sai — A fejlődő országok meg­bízottai a nyersanyagproblé­mákról tanácskoznak Dakar­ban — Az Interparlamentáris Unió belgrádi ülésszaka — Schmidt kancellár Párizsban. Kedd: A KGST és a Közös Piac képviselőinek moszkvai megbeszélései — Heatht lesza­vazzák a brit konzervatívok ve­zérválasztó értekezletén. Szerda: Az Arab Liga védel­mi tanácsa teljes támogatásá­ról biztosítja Libanont — Reak­ciós zavargások, rendkívüli "ál­lapot elrendelése Peruban — A fegyveres erők mozgalmának konferenciája Portugáliában. Csütörtök: Bejelentés a Genf- ben megtartandó szovjet—ame­rikai külügyminiszteri találko­zóról — Olszowski lengyel kül­ügyminiszter hazánkba érke­zik — Az EBK koordinációs bi­zottságának ülése — Genscher bécsi látogatása. Péntek: Növekvő feszültség Ciprus körül, Kleridesz—Denk- tas eszmecsere Nicosiában — Vita Washingtonban a Török­országnak nyújtott katonai se­gítség leállítása nyomán — Jackson szenátor bejelenti el- nökjelöltségi szándékát. Szombat: Waldheim, az ENSZ főtitkára az NDK fővárosában — Harcok a kambodzsai fővá­ros körül — Befejeződtek Bu­dapesten a lengyel külügymi­niszter tárgyalásai. „Gyakran van szükség arra, hogy széles körű véleménycse­rét folytassunk és összeigazít­suk a politikai óránkat” — így nyilatkozott négynapos kö­zel-keleti útjáról hazatérőben Gromiko szovjet külügymi­niszter. Ennek az óraigazitás- nak Jegyében zajlott damasz­kuszi és kairói látogatása s a kibontakozás lehetőségeinek mérlegelése lesz nyilván a té­ma a Genfben nemsokára ese­dékes szovjet—amerikai kül­ügyminiszteri találkozón is. Az Egyesült Államok diplomáciá­jának vezetője a Közel-Kelet­ről érkezik majd a svájci vá­rosba, miután felkeresi Izraelt és az érdekelt arab államokat. A szovjet álláspont szerint ezek az említett politikai órák azt mutatják, hogy elérkezett a genfi békeértekezlet újrakez­désének ideje! A konferencia 1973 decemberében csupán há­rom napig ülésezett a Nemze­tek Palotájának új épületszár­nyában s munkája kerek négy­száz napja szünetel, pedig ez a fórum lenne a legalkalmasabb a bonyolult válság rendezésé­re. Elvben Washington és fel Aviv sem tagadhatja a genfi tárgyalások szükségességét, a gyakorlatban azonban szeret­nének megmaradni az ameri­kai közvetítés, a szakaszos rendezés diplomáciája, az úgy­nevezett „kis lépések” mellett. Az arab frontok szétszabdalá­sa, a más-más menetrend Kai­róval, Damaszkusszal, az am- mani udvarral, illetve a palesz­tin mozgalommal szemben, le­hetőséget nyújtana a taktiká­zásra, a manőverezésre. A ta­láló hasonlatra visszatérve: áz óramutatót már az Egysült Ál­lamok és Izrael sem tudja megállítani. De szeretnék, ha az arab országok politikai órái különféleképpen járnának s nem lennének összeegyeztetve a szocialista világgal. A Gromiko-látogatás ered­ményeképpen a szovjet—szíriai A rliodesiai hazafias erőket tö­mörítő Afrikai Nemzeti Tanács ve- 1 zetöi és a rhodesiai kormány el­nöke első ízben találkoztak és ta­nácskoztak egymással. Képünkön (balról jobbra): dr. Gordon Cha- vunduke, a tanács főtitkára, Jo­shua Nkomo, a sokáig börtönben fogva tartott afrikai közéleti sze­mélyiség és dr. Elliot Gabeliah, a tanács alelnöke távoznak a kor­mányfő, Smith hivatalából. Dr. Kurt Waldheim, az ENSZ fő­titkára Berlinben. Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára fogadta és megbeszélést folytatott a világ- szervezet főtitkárával. közös közlemény világosan és egyértelműen fogalmazott: leg­később március elejéig fel kell újítani a genfi munkát, amely­be szükséges lenne a PFSZ be­vonása is. A damaszkuszi Gro­miko—Arafat találkozó nyil­vánvalóvá teszi, hogy a palesz­tin mozgalom többsége egyet­ért a genfi részvétellel. Hala­déktalan feladatként jelölte meg a genfi konferencia ösz- szehívását Kairó is. De a pon­tos határidő hiánya némiképp általánossá teszi ezt az állás- foglalást. Egyiptomban való­színűleg azt várják, mit hoz majd Kissinger diplomatatás­kájában, amikor Kairóba láto­gat. Hajlandó-e Izrael számot­tevő visszavonulásra: a Sinai- félsziget stratégiai fontosságú hágóinak és az Abu Rudeisz-i olajmezőknek kiürítésére. Nem messze a közel-keleti térségtől, a Földközi-tenger keleti medencéjében, Cipruson és Ciprusért, ismét kiújult a feszültség. A törökök ezer ka­tonát visszavontak ugyan a szigetről, de így is a megen­gedett létszám ötvenszerese ál­lomásozik ott. Ankara olyan földrajzi alapon megszervezett föderációt kíván, amely a la­kosság áttelepítésével két ösz- szefüggő területre osztja az or­szágot, s a teljes kettészakltás alapjául szolgálhatna. Kleri­desz és Denktas tárgyalásai — jóllehet a héten folytatódtak — érdemi eredményre eddig nem vezethettek. A ciprusi hullámok Washingtonban is érzékelhetők: a kongresszus ragaszkodik az Ankarának nyújtott katonai segítség fel­függesztéséhez. Ford elnök vi­szont a folytatását szorgalmaz­za. Az ok, hogy a török had­sereg a létszámát tekintve má­sodik a NATO-ban, 477 000 fő­nyi állományával a nyugatné­met Bundeswehrt is megelőzi. Európa többi részében tár­gyalási nagyüzem volt. Moszk­vában megtörtént a hivatalos kapcsolatfelvétel a KGST és a Közös Piac között, s a kapcso­latokat normalizáló párbeszéd folytatódni fog. Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkári minősé­gében először látogatott el a világszervezet viszonylag új tagjai között számon tartott NDK-ba és NSZK-ba. Párizs vendége volt az olasz és a nyugatnémet kormányfő; Lisz- szabonba látogatott a brit kül­ügyminiszter, s Bécsben Gen­scher próbálkozott „zavaróre- püléssel”, Bonn-nak azonban nem sikerült meghiúsítania a készülő NDK—osztrák konzu­li egyezményt. Külügyminiszteri találkozók­ra került sor Magyarországon is. Stefan Olszowski, a lengyel diplomácia vezetője tárgyalt hazánkban. Mindkét szocialis­ta ország tevékeny részese a Varsói Szerződésbe tömörült államok egyeztetett békepoliti­kájának. Sok közös érdekű kérdésről tárgyalhatunk, az európai biztonság ügyétől kezd­ve — a NEFB tagjaiként — a Vietnammal kapcsolatos pári­zsi egyezmények következetes megvalósításáig. Portugália és Peru földrajzi­lag távol esnek egymástól, a hét eseményei mégis egymás mellé helyezhetik a két orszá­got. Limában és Lisszabonban egyaránt a nemzeti érzésű, ha­ladó katonatisztek hatalomát­vétele jelentette egy új politi­kai irányzat kezdetét. A prog­resszív fejlődést mindkét or­szágban támogatják a kommu­nista pártok s a demokratikus szervezetek is. A jobboldali reakció most mindkét helyen áttörési kísérletet tett. Portu­gáliában megpróbálta szét­bomlasztani a kormánykoalí­ciót, s miközben NATO-had- gyakorlatok folynak az atlanti vizeken, állítólagos szovjet tá­maszpontokról fölröppentett koholmányokkal próbált nyug­talanságot kelteni, Peruban a rendőrök eleinte gazdasági jel legű sztrájkját szerette volna ellenforradalmi célokra fel­használni. A fővárosban zavar­gásokra, gyújtogatásokra is került sor, halálos áldozatok is voltak. A fegyveres erők azonban Portugáliában is, Peruban is a haladás érdekében léptek fel, nem váltak be a „chilei re­cepthez” fűzött vágyálmok. Lisszabonban az eszközök po­litikaiak voltak. A fegyveres erők mozgalma a távlatokról, a katonák jövőbeni szerepéről és felelősségéről tanácskozott konferenciáján, Peruban a had­sereg határozott közbelépésére volt szükség, hogy az utcákon helyreálljon a rend. Réti Ervin A most kezdődő hét esemény­naptárából: HÉTFŐ. Kairó: Palesztin Nemzeti Tanács ülése — Tel Aviv: Kissinger közel-keleti kőrútjának első állomása — Róma: Waldheim-látogatás — Nicosia: Denktas—Kleridesz megbeszélés — Bukarest: Bhut­to látogatása — Madrid: Spa­nyol-amerikai katonai tárgya­lások. KEDD. London: Konzervatív párti vezérváLasztás, második forduló. SZERDA. Róma: Waldhéim befejezi látogatását — Kairó: Kissinger látogatása. CSÜTÖRTÖK. Moszkva: Wil­son érkezése — Damaszkusz: Kissinger tárgyalásai — Ríjad: Waldheim látogatása — Addisz Abeba: Afrikai Egységszerve­zet miniszteri tanácsa ülésezik — Becs: Haderőcsökkentési tárgyalások. PÉNTEK. Amman: Kissinger látogatása — Abu Dhabi: Wald­heim érkezése. SZOMBAT. Ríjad: Kissinger látogatása — Doha: Waldheim látogatása. Nem volt szándékomban meglesni, hogyan vásárol­ják a kultúra termékeit, de érkezésemkor éppen egy ilyen adásvételi szerződés számomra fölöttébb izgalmas perceibe botlottam a tábor­falvi művelődési házban. A vásárló: Kiss Károly igazga­tó, az eladó pedig Barkócz Pál, magyarnóta-énekes volt. Az ajánlat két programra szólt: Magyarnótaest hat ne­ves magyamóta-énekessel 4800 forint. Az igazgató számolt: — A 4800 forinthoz jön még az ORI-engedély díja, vala­mint a társulat útiköltsége, az összesen 5650 forint. A mű­velődési ház színháztermébe négyszáz ember fér. Kétszáz jegyet eladhatok darabon­ként 18 forintért, százat 16, százat pedig 14 forintért. Az összesen 6600 forint. Ha minden jegy elkel. Ha nem — megint ráfizetek. Az egyezség mégis létrejött. Az énekes-szervező elégedet­ten távozott. Az igazgató vi­szont korántsem volt ilyen jókedvű. Az ajánlatok — Ez van — jegyezte meg tárgyilagosan, s szavainak igazolásául egy kötegnyi mű­sorajánlatot tett elém. — Ér­demes belenézni: mi az, ami között mi, művelődési ház igazgatók válogathatunk. Íme néhány, mindenféle sorrendiség nélkül: a rango­sabbnak tűnő produkciók kö­zül. Apollónia-show, Kovács Apollónia hangversenye, köz­reműködőkkel, 3300 forint, plusz útiköltség. Folytassa Hacsek, zenés kabaré. Sze­replők: Kibédi Ervin, Hlatky László, Sebestyén Ági, Szál­kái Béla, Szűcs Judit, plusz konferansz és zongorakísérő. A felléptidíj összege 4100 fo­rint és az útiköltség. Haran­gozó Teri táncdalestje, közre­működőkkel, 3300 forint és útiköltség. Ami már szinte olcsóságnak számít, a Tolcsvay együttes hangversenye, teljes költség csak 2650 forint. A hasznuk — ha színvonalasan csinál­ják — legfeljebb két óra szó­rakozás. — Amire érdemes odafi­gyelni — folytatta az igazga­tó —, mind kisebb az érdek­lődés a beat- és a tánczene iránt. 1972-ben még 100 ezer forint bevételt jelentettek a művelődési háznak a beat­Damaszkuszban Andrej Gromiko szovjet külügyminisztert fogadta Hafez Asszad szíriai államfő (jobboldalt) és megbeszélést folytatott vele az időszerű közel-keleti problémákról. hangversenyek és táncestek. 1973-ban 72 ezer forint bevé­telt terveztünk ilyen fellépé­sekből, de csak 56 ezer forin­tig jutottunk el. Ezen okulva tavaly már csak 25 ezer fo­rinttal számoltunk, s ezt is csak nagy nehezen tudtuk teljesíteni. Rangosabb produkciók Vannak természetesen ran­gosabb produkciók is — ezek száma azonban kevesebb —, amelyek között válogathatnak a művelődési házak igaz­gatói. Ilyenek például az Ál­lami Déryné Színház előadá­sai. — Hosszú évek gyakorlata itt, Táborfalván, hogy évente hat alkalommal fogadjuk a Déryné Színházat. Ez azon­ban ma már nem bevételt, hanem ráfizetést jelent. Egy- egy előadást 3800 forintért kapunk. A legutóbb kétezer forintot fizettem rá egy elő­adásra. A legfőbb ok: ma már a település nyolcszáz háza közül 450-ben van televízió. Mégis vállaljuk a ráfizetést: a színház közvetlenebb kap­csolatot teremt a nézőkkel, mint a televízió. A színház nyújtotta élmény maradan­dóbb. Tavalyi jó kezdeményezés volt, nemcsak itt, Táborfal­ván, hanem a dabasi járás más községeiben is az Országos Filharmónia négy hangver­senyből álló bérletsorozata. No­vember 30-án Bach-hangver- sennyel indult az újabb négy részből álló sorozat, amelynek több mint kétszáz hallgatója volt, elsősorban az iskolák diákjai. A négy hang­versenyért az Országos Fil­harmónia hétezer forintot kért. — Ez nőit — háborog, s joggal az igazgató. — Tessék, olvassa el ezt a levelet, ame­lyet az elmúlt napokban kaptam. „Sajnálattal közöljük, hogy takarékossági intézkedések miatt az ifjúsági hangver­senysorozatunk hátralévő há­rom előadását kénytelenek vagyunk lemondani. Intézke­désünket azzal indokoljuk, hogy tavaly és az idei sorozat első előadásán a tényleges lá­togatottság nem érte el a szükséges mértéket. A hátra­levő előadásokra eső és már átvett bérlethányadot a mű­velődési ház részére vissza­utaljuk. Fáradozásukat kö­szönjük és kényszerű intéz­kedésünkért elnézésüket kér­jük. Strém Kálmán, osztály­vezető-helyettes.” Fals érvelés A levél, amely 1975. január 17-én kelt, meghökkentő. író­ja valóban helyes takarékos- sági intézkedésekre hivatko­zik, de azok szellemének leg­teljesebb félreértésével. Meg­szüntetni egy négy részből álló hangversenysorozatot egy elő­adás után? Ázért, mert an­nak csak kétszáz hallgatója volt? Egyébként is indokolat­lan az eljárás, most adott esetben egy kötött áras prog­ramsorozatról van szó, amely­nek négy előadása akkor is hétezer forintba kerül a szerződés szerint, ha ezer vagy, ha csak száz ember hallgatja meg. — Az Országos Filharmó­niának ez az eljárása nem­csak a takarékosságot értel­mezi félre — jegyezte meg az igazgató —, hanem ellentétben áll a párt közművelődési ha­tározatával is. Amilyen öröm­mel üdvözöltük annak idején az ifjúsági hangversenyeket, most olyan megrökönyödéssel fogadtuk ennek a közművelő­désben nagyon fontos szere­pet betöltő zenei ismeretter­jesztőnek a megszüntetését. Igaza van Kiss Károly igazgatónak: a takarékosság­ra hivatkozva lemondani akár csak egyetlen település zenei kultúrájának a fejlesz­téséről — súlyos hiba. Pénzben nem mérhető Tény, hogy o közművelő­dés sok pénzbe kerül — az Országos Filharmóniának ez a hangversenysorozata min­den bizonnyal nem tartozik a nyereséges vállalkozások közé —, de a közművelődés nem mérhető a ráfordított fo­rintokkal; haszna a társada­lom nagyobb műveltségében, gondolkodásmódjának, élet- szemléletének kedvező válto­zásában térül vissza. Ennek az országnyi embernek egy ki­csiny hányada itt él Tábor­falván, itt igényli a kultúrát, hogy birtokában gazdagabbá, teljesebbé váljon az élete. S ezt a gazdagodást segíthetik elő itt, a táborfalvi művelődé­si házban a jól működő szak­körök, és klubok mellett a színházi és filmelőadások, az irodalmi programok, a tárla­tok és — a hangversenyek is. Prukner Pál Andrej Gromiko szovjet és Iszmall Fahmi egyiptomi külügyminisz­ter Kairóban a két ország közötti gazdasági, kulturális és konzuli egyezményeket írt alá. TV-FIGYELŐ Családi körben. A Hazai es­ték sok máson kívül arra is meggyőző bizonyítékokot szol­gáltatott, hogy mennyire más hatásokkal, következmények­kel jár egy sorozat — tehát bizonyos rendszeres ismétlő­dés — mint önmagában egy adás. Ez a műsor például elő­ször pusztán ügyesen bonyo­lított, jól kitalált szellemi ver­sengésnek látszott, amelyet kezdetben a kívülálló hűvös érdeklődésével figyeltünk. Az­tán a harmadik, negyedik, vagy egészen pontosan nem is tudjuk hányadik adás után valami egészen különös dolog történt. A sorozat tévéműsor­ból, szórakoztató produkcióból valami mássá alakult át, egy egészen és szokatlanul új is­meretlen és egyelőre megha­tározhatatlan műfajjá. Ezt már nem lehetett a kívülálló helyzetéből közönséges tévé­műsorként nézni végig. A so­rozatban bizonyos elemeknek adásonként megismétlődő rendszere ez, azonos fordula­tok — például az, hogy a ve­télkedőn mindig részt vesz a két város tanácselnöke, hogy társadalmi zsűri is értékel, hogy nemcsak a műsorveze­tők, hanem néhány játékos is többször szerepelt már stb. — egyrészt megszokottá, barát­ságossá tették a műsor han­gulatát, másrészt a frappáns megoldásokkal, szellemes öt­letekkel, de még a tökéletlen­ségekkel, bosszantó hibákkal, pongyolaságokkal is nagyon életszerűvé. A Hazai esték végleges formája a szemünk láttára alakul ki. A végered­mény nincs garantálva, lehet és van is miért izgulni. l-fb SZÓY dl nagyon meghitt, barátságos adás a Hazai esték. Valójában már nem is tévé­műsor, nem produkció, hanem igazában családi esemény. A televíziózásnak az a különle­gessége, hogy — mint monda­ni szokták — behozza az em­ber otthonába a világot, eb­ben a sorozatban csakugyan megvalósul. A Hazai estéket nézve tényleg úgy érezzük, hogy együtt vagyunk mind­annyian otthon, családi kör­ben, s mint a gyerekek, ami­kor bábszínházát látnak, mi felnőtt nézők is szeretnénk időnként bekiabálni a képer­nyőre a versenyzőknek: vi­gyázzatok gyerekek, a gonosz varázsló az asztal alá bújt. Számokkal, adatokkal ki­mutatni, azaz tudományosan bebizonyítani természetesen aligha lehet, hogy a Hazai es­ték valóban egyetlen család­dá változtatta az országot. Ez érzelmes hatás, számokkal nem igazolható. De jó nézni ezt a műsort; jó tudni, hogy valamit mi nézők is ismerünk már Egerből, vagy Szolnok­ból, de hogy a műsor ehhez még nagyon sokat ad hozzá; jó dolog, hogy ilyen városaink, ilyen főiskolásaink és ilyen televíziónk van. Talán ezt hívják hazaszere­tetnek. Ökrös László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom