Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-05 / 30. szám

1975. FEBRUÁR 5., SZERDA 3 am Temperál a hőzsilip Jelentősen javult Pest me­gyében a negyedik ötéves terv során a mintegy 13' ezer élelmiszeripari dolgozó üzem­egészségügyi ellátása. Ez azért is jelentős, mert a sü­tő-, hús- és konzerviparban, vagy például a tej- és gabo- naíeldolgozás jobb munka­körülményei közvetve előse­gítik a megyei és a megyén túli lakosság kedvezőbb ellá­tását. Különösen sokat segített az üzemorvosok tevé­kenysége, részvételük a szakszervezeti bizottságok havi munkavé­delmi és egészségügyi szemlé­jén. Az orvosok észrevételei alapján az illetékes szakszer­vezeti szervek konkrét in­tézkedéseket tettek a beteg­ségek megelőzése érdekében. Nagykőrösön például az üze­mi főorvos javaslata alap­ján bejárati hőzsilipek, alkal­mazásával temperáltak üzem­részeket, csökkentették egyes műhelyek zaját, illetve vé­delmük érdekében kötelez­ték a veszélyeztetett dolgo­zókat a védőeszközök . hasz­nálatára. Csaknem valamennyi üzem­ben javították a tisztálko­dás és étkezés körülménye­it. A Pest—Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat ceglédi és váci gyár­egységében új öltözők, fürdők és ebédlők épültek. Oj ebédlőt építtetett központi telepén a Pest megyei Gabo­nafelvásárló és Feldolgozó Vállalat, ceglédi üzemegysé­gének dolgozói pedig saját erőből újították fel az öltö­zőt és fürdőt. Fokozódott Pest megyében a sütőiparban dol­gozók egészségvédelme is, a többi között azzal, hogy Du- naharasztin, Erden. Szent­endrén és Vácott új étke­zők, pihenők, fürdők és öltö­zők épültek. Az elért eredményekről és a további teendőkről tárgyalt legutóbbi ülésén a Szakszer­vezetek Pest megyei Taná­csának szociálpolitikai és tár-* sadalombiztosítási bizottsá­ga. Megállapították, hogy Pest megye élelmiszeriparának üzemegészségügyi fejlesztésé­ben a negyedik ötéves terv­re előirányzottakat már ed­dig mintegy másfélszeresére teljesítették. P. V. Javult a termelés ellenőrzése Nagyközségi pártértekezlet Kistarcsán „Amikor alig több, mint négy esztendeje, 1970. októbe­rében létrehoztuk a kistarcsai pártbizottságot, magunk sem gondoltuk, hogy három évvel később már nagyközségi párt- bizottságként, megnövekedett hatáskörrel lesz képes irá­nyítani két szomszéd község — Kistarcsa és Kerepes — alapszervezeteinek, kommu­nistáinak munkáját. S mindezt úgy, hogy még egy fiatal ká­derral is erősítette a járási pártbizottságot, saját titkára, Tóth Miklós személyében.”' Járjapka József, az MSZMP Gödöllői Járási Bizottságának titkára kezdte így felszólalá­sát Kistarcsa és Kerepes 346 kommunistájának pártértekez­letén. Azt pedig a krónikás hadd tegye hozzá, hogjr a fia­tal pártbizottság helytállása annál is inkább elismerést ér­demel, mert olyan időszakban kezdett munkához, amikor a X. pártkongresszus határozatai minden eddiginél magasabb mércét állított a pártszervek kommunistái elé; úgy kellett kialakítani saját munkastílu­sát, s megtalálni az alapszer­vezetek irányításának legjobb módszerét, hogy közben min­den eszközzel erősítse azok önállóságát. Magasabb követelmények Tizenegy alapszervezet és egy pártvezetőség tevékeny­ségének összehangolása, irá­nyítása akkor sem lenne köny- nyű feladat, ha egy munkahe­lyen működő, megközelítően hasonló összetételű pártszer­vezetekről lenne szó. Ám itt a 11 alapszervezet közül öt ipari, kettő-kettő községi, illetve pe­dagógus-pártszervezet, egy termelőszövetkezeti — amely­nek egyik része Kerepesen, a Szilasmeniti Tsz központjában, a másik pedig a járási székhe­lyen működik, mivel a szövet­kezet nemrég egyesült a gö­döllői Petőfi Tsz-szel —, végül ide tartozik egy építőipari pártszervezet, amelynek tag­sága szétszórtan, az ország különböző vidékein dolgozik! A X. pártkongresszus, va­lamint a párt Központi Bizott­ságának határozatai úgy tá­masztottak magasabb követel­ményeket a kommunistákkal szemben, hogy ugyanakkor vi­lágosan megmutatták az utat is a pártbizottságnak, amelyet követnie kell: a munka- és bon vettek részt a francia nép ellenállási mozgalmában. Ezen túl sokan voltak olya­nok is, akik illegális felada­tokra nem vállalkoztak, de erkölcsileg, anyagilag is tá­mogatták a mozgalmat. Az MFM 1944 nyarán már 70 csoportot egyesített. Pá­rizsban több mint 20 csoport- tot készített " i a szervezet a fegyveres felkelésre. A ma­gyarok ott voltak mindenütt — Párizsban és környékén, az észak-franciaországi bánya­vidéken éppúgy, mint a déli zónában. A párizsi munkások fegyveres felkelésében — egyes források szerint — 300 magyar vett részt. 119 magyar antifasiszta esett el a francia maquisok oldalán. Köztük volt Petit Jean néven ismert Weisz János, Boczor József, Elek Tamás, Békés Imre, akiknek sírján Franciaországban ma is mindig friss a virág. A Belgiumban élő magya­rok mindjárt a háború kezde­tén bekapcsolódtak az ellen­állásba. Illegális magyar cso­portok alakultak Brüsszelben, juk őket az Antwerpenben. Illegális, ma- között is. Magyarországon, mint cikksorozatunk is mutatta, az el­lenállási mozgalom lassan fejlődött és a nácik kétszeri be­avatkozása is szerepet játszott abban, hogy nem jutott el a fegyveres felkelésig. A Szovjetunió, a Vörös Hadsereg sze­repe ennélfogva hazánkban sokkal nagyobb, mint a többi Duna menti országban. A szovjet csapatok nem csupán a fa­siszta megszállókat űzték ki, hanem a magyar fasizmus el­nyomó szerveit is szét kellett zúzniok, hogy felszínre hozzák a dolgozó osztályok azon forradalmi energiáit, amelyek az ellenállás során nem tudták teljesen aktivizálódni. A. jiem»-' zeti ellenállás kibontakozása, a forradalom belső feltételei­nek megérlelődése egyrészről, másrészről a Szovjetunió fel­szabadító küldetése tette lehetővé az új, népi demokratikus Magyarország megszületését. I (Vége) gyár nyelvű lapjuk, a Szabad­ság jelmondata: „Halál a fa~ siszta megszállókra!” 1941 szeptemberében a belga parti­zánhadsereg keretében — mintegy 50 főből álló — ön­álló magyar század alakult, legendás hírű parancsnokai a mártírhalált halt Löwenwirt Miklós, akit —halála után — a Li pót-rend tiszti keresztjé­vel tüntettek ki, és Molnár István voltak. Számos rob­bantás, kézigxánátos támadás mellett is legismertebb ak­ciójuk az 1943. február 8-án a Savent'hem és a Sterrebeek közötti pályaszakaszom haladó német katonai szerelvény fel- robbantása volt. Ennek során 300 fasiszta lelte halálát vagy sebesült meg. A század leg­több tagja — vezetőikhez ha­sonlóan — a fasizmus elleni harc hősi halottja lett. Raj­tuk kívül még mintegy 150 magyar vett részt a belga el­lenállás küzdelmeiben. Magyarok harcoltak Algír­ban is, Dániában, Iyliamd- szigetén találkozunk magyar antifasisztákkal, de ott talál- ólasz ellenállók üzemszervezésre, a szocialista munkaversenyre és a szocia­lista brigádmozgalomra, a ká­der- és személyzeti munkára, a pártfegyelem erősítésére, a termékek és a szolgáltatások minőségének javítására, az állami oktatás fejlesztésére, il­letve a közművelődésre vo­natkozó párthatározatok — hogy csak néhányat említsünk — félreérthetetlenül meghatá­rozták a tennivalókat. Hogyan sikerült ezeket vég­rehajtani? — ezt taglalja — rokonszenves nyíltsággal és önkritikusan — a nagyközségi pártbizottság beszámolója. Dinamikus iparfejlesztés Ha csak címszavakban so­roljuk fel, mi történt a két községben az elmúlt négy esztendőben, akkor is kivilág­lik, mi hárult ebből a kom­munistákra, mekkora mun­kát végzett a nagyközségi pártbizottság. Erre az idő­szakra esett például a köny- nyűipari rekonstrukció egyik fontos szakasza, ami a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kis­tarcsai gyárában egyet jelen­tett a festés és a fonás — e két fontos művelet korszerűsí­tésével, nagy értékű új gépek beszerzésével, új cérnázó üzembe helyezésével. A ne­gyedik ötéves terv első négy évében ez mintegy 108 millió forintos beruházást igényelt! Az életszínvonalpolitika fon­tos összetevője az áruellátás javítása, főként vidéken; en­nek érdekében születtek azok a megállapodások a VILLÉRT Vállalat kistarcsai telepe és a vidéki — köztük a Pest me­gyei — iparcikk kiskereske­delmi vállalatok között, ame­lyek keretében részint áru- szállításra kötöttek külön szerződéseket — 1974-ben pél­dául körülbelül 100 millió forint értékben! — részint pe­dig közös boltok megnyitásá­ra szerződtek. Ebben a beszá­molási időszakban bővítette mintegy 20 százalékkal kapa­citását a PEVDI kistarcsai bőrdíszműrészlege: új üzem építésével és jelentős gépesí­téssel. Ugyancsak az életszín­vonal-politikánkkal összefüg­gésben érdemel említést az Általános Építőipari Szövet­kezeti Közös Vállalat, amely a rekonstrukció mellett kivé­gezi részét a lakásépítési prog­ram teljesítéséből is. Végül feltétlenül szólni kell a Szilas- menti Mezőgazdasági Terme­lőszövetkezetről, amely épp ebben az időszakban hajtott végre jelentős beruházásokat és gyökeres változtatást a ter­melés szerkezetében. Mivel adottságai miatt kenyérgabo­na-vetésterületét nem növel­hette, ezért továbbfejlesztette és gépesítette gyógynövény- termesztését, s meghonosítot­ta a közös gazdaságban, az élelmiszerfeldolgozó ágazatot, egész évben üzemszerű mun­kalehetőséget biztosítva ezzel a termelőszövetkezetben dol­gozó nőknek. Előtérben az elemző munka J elentős szerepe volt a nagyközségi pártbizottság se­gítségének abban, hogy a kü­lönböző termelőegységek pártszervezetei hatékony tá­mogatást adhattak a munka- és üzemszervezési intézkedé­si tervek kidolgozásához, meg­valósításához a gazdasági ve­zetésnek; a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárban a rekonst­rukció és a termelési felada­tok egy idejű végrehajtásához, a VILLÉRT Vállalatnál a szállítási, tárolási és anyag- mozgatási technológiák kor­szerűsítéséhez a nehéz fizikai munkafolyamatok gépesítésé­hez; a PEVDI bőrdíszműüze­mében a részfeladatok techno­lógiai sorrendjének ésszerűsí­téséhez s a munkakörülmé­nyek javításához; az Építő­ipari Szövetkezeti Közös Vál­lalatnál a termelésszerkezet korszerűsítéséhez, s a vállala­ti ügyrend kialakításához. Joggal állapíthatta meg a pártbizottság, hogy az utób­bi években érezhetően javult a pártszervezetek gazdasági szervező és ellenőrző tevé­kenysége. A munka elaprózá- sának, az operatív beavatko­zásoknak gyakorlatát a gaz­dasági folyamatok elemzése, és a feladatok végrehajtásá­ra való politikai mozgósítás váltotta fel. Hosszan foglalkozott a párt- bizottság beszámlója a kö­zös nagyközségi tanács mun­kájával, tömegkapcsolataival is, nem hallgatva el a kom­munisták jogos bírálatát, amiért a tanácsapparátus ve­zetői nem támaszkodnak elég­gé a pártcsoport erejére, se­gítségére. Cselekvő egyetértés A párt belső életéről, esz­mei-politikai munkájáról, a szocialista tudatformálás ered­ményeiről szóló tájékoztatás után a pártbizottság summáz­ta az alapszervezetek állásfog­lalását a Központi Bizottság kongresszusi irányelveiről és a Szervezeti Szabályzat módo­sításáról. A pártértekezlet résztvevői az irányelveket időszerűnek, megjelölt céljait szükségesnek tartják; a ben­ne foglaltakat — kiegészülve majd a XI. kongresszus ha­tározataival — kommunista kötelességüknek tekintik vég­rehajtani. Nyíri Éva Végső búcsú dr. Háy Lászlótól Kedden a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi pan­teonjában gyászolók sokasága vett végső búcsút dr. Háy László Állami-díjas akadémikustól, a párt, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom régi, kiemelkedő harcosától. Koszorúkkal övezett ravatalánál lerótták kegyeletüket a csa­ládja gyászában osztozó barátok, egykori harcostársak, párt­ós állami, valamint tudományos életünk képviselői. jet társadalom, gazdaság és kultúra tapasztalatainak át­vételével vihettük sikerre szocialista hazánk 'építésének ügyét. A háború után részt vett az új forint és a pénz­ügyi konszolidáció megterem­tésében. Jelentős szerepet vál­lalt a külkereskedelem álla­mosításában és szocialista megszervezésében, szakértő­ként közreműködött a KGST megalakításában, dolgozott külkereskedelmi miniszter­ként, a Magyar Nemzeti Bank elnökeként, egyetemi tanár­ként és sok más tisztségben. De mindenekelőtt és minden tisztségben kommunistaként igyekezett helytállni. Fárad­hatatlanul kutatta a magyar népgazdaság és a világgaz­daság összefüggéseit, meg- győződéses híve, elősegítője volt a szocialista gazdasági integráció kibontakozásának. Tudományos munkája elisme­réséül az Akadémia tagjává választották, számos • könyvet írt és szerkesztői tevékeny­ségének nyomait is sok folyó­irat őrzi. Halálával súlyos veszteség ért bennünket. Pél­dája mindenkor útmutatás lesz számunkra. Ezután dr. Szabó Kálmán akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár a Magyar Tu­dományos Akadémia nevében, dr. Berend T. Iván akadé­mikus, a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem rektora az egyetemi tanács és az egyetem oktatóinak, dolgozóinak nevében emlé­kezett meg dr. Háy Lászlóról, majd dr. Salusinaaky István, a Magyar Külkereskedelmi Bank vezérigazgatója a család és az egykori munkatársak nevében vett búcsút az el­hunyttól. A párt Központi Bizottsága nevében Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Közgazda­ságtudományi Intézetének igazgatója emlékezett az el­hunytra. — Háy László elvtars ah­hoz a forradalmi nemzedék­hez tartozott — mondta —, melynek szenvedélyes tár­sadalmi ■ küzdelmek jutottak osztályrészül, s amelynek har­ca hosszú időre szóló tanul­ságokat hordoz magában — életében és magatartásában szerves egységbe ötvöződött a szocialista internacionaliz­mus és a hazafiság. Pályáját orvosként kezdte, de rokon- szenve a földek és a gyárak munkásaihoz kötötte, s ez ha­tározta meg gondolkodásmód­ját, életvitelét. Huszonkilenc éves korában az ellenforra­dalmi terror kezdetén kül­földre kellett távoznia, ahol több mint negyedszázadig dolgozott. Rövid ideig Bécs- ben élt, majd két évig kas­sán szerkesztette a Kassai Munkás című lapot. Utána több mint egy évtizedig Berlinben foglalkozott a tőkés világgazda­ság elemző kutatásává* majd 1934-től a Szovjetunióban ta­lált otthonra, ahol a külke­reskedelem tudományos kér­déseivel foglalkozott. A há­ború alatt részt vett a Kos­suth rádió irányításában, pártügyeket intézett és ké­szült arra, hogy alkotó része­sévé váljék az új Magyaror­szág építésének. — Amikor 1946-ban végleg hazakerült, tarsolyában olyas­valamit hozott, ami akkoriban életszükségletnek számított az új Magyarországon. Nagy ré­sze volt abban, hogy a szov­Elhunyt Vas-Witteg Miklós Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Vas-Witteg Miklós elvtárs, a magyar forradalmi munkás­mozgalom kiváló harcosa, a SZOT alelnöke, hosszan tartó, súlyos betegség után, február 4-én, 80 éves korában elhunyt. Temetéséről később intézked­nek. A Magyar Szocialista Munkás­párt Budapesti Bizottsága A Szakszervezetek Országos Tanácsa A Vas-, Fém- és Villamos­energiaipari Dolgozók Szak- szervezetének elnöksége A GYERMEKEK ERDEKEBEN Elsődleges a napközin kívüliek ellátása ! Sikeres évet zárt 1974-ben a vendéglátóipar. Az előzetes adatok szerint 28,2 njilliárd forint forgalmat bonyolított le, összesen 8,2 százalékkal nagyobbat, mint egy évvel ko­Jó együttműködés Az Srkényl Béke Tsz lakatosüzemében készítik az Ikarus-buszokhoz a kipufogó-csőrendszert és a csomagtartókat. A kooperáció mindkét fél részére hasznosnak bizonyult. rábban. Több fogyott italból mint ételből, ugrásszerűen növekedett az üdítőitalok részaránya — mondották a vendéglátó­ipari vállalatok vezetőinek or­szágos tanácskozásán a Tech­nika Házában, ahol a tavalyi tapasztalatokat vitatták meg, s felvázolták az 1975-ös ter­veket is. Jövőre a tervezett forgalom mintegy 30 milliárd forint a vendéglátóiparban, egyik legfontosabb feladat az ételkínálat bővítése, amelyhez az alacsonyabb be­sorolású üzletek is nagy segít­séget nyújthatnak az ésszerű táplálkozás követelményeinek megfelelő tej- és tejtermék, a zöldség-gyümölcs, a salátafé­lék és a baromfi felhasználá­sának további fokozásával. Fejleszteni kell a munkahelyi étkeztetés feltételeit is, fő­ként az ipari munkásság ellá­tásának javítása érdeké­ben, a gyermekétkeztetésben pedig elsődlegesen fontos a napközis ellátásban nem részesülő ál­talános iskolások étkeztetésé­nek szervezett megoldása. En­nek érdekében a munkahelyi és kereskedelmi vendéglátó szervek várhatóan az eddi­gieknél fokozottabban kapcso­lódnak bele az étkeztetés megszervezésébe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom