Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-01 / 27. szám

4 1975. FEBRUÄR 1., SZOMBAT \MMiw Kiállítás a Műcsarnokban Köztulajdon 1945-1975 Pest megye monumentális művei harminc évköztéri alkotásai között Ma, szombaton délben 12 órakor Budapesten, a Műcsar­nokban ünnepélyesen nyílik meg a Kulturális Minisztérium, a Kiállítási intézmények, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus közös rendezésében a Köztulajdon IMS—1975 című képzőművé­szeti kiállítás. Megnyitót mond Csorba Géza, a Kulturális Mi­nisztérium képzőművészeti osztályának vezetője. ÉLETÜNK EGYIK VÍV­MÁNYA, hogy a kultúra nap­jainkban milliók szellemi ke­nyere, természeti törvényeket befogadó és a társadalmi va­lóságot visszatükröző közös alkotás, végérvényesen ésvisz- szavonhatatlanul: köztulajdon. A Tanácsköztársaság idején nyitották meg először a töme­gek előtt a múzeumok kapuit, Móricz Zsigmond elragadta­tással írt az új színházi kö­zönségről, tízezres látogatott­sággal rendezték meg a szo­cializált műkincsek tárlatát. Ez a megszakadt folyamat tel­jesedett az elmúlt harminc esztendőben. A Műcsarnokban megrende­zett Köztylajdon-kiállítás e harminc esztendő monumen­tális alkotásait gyűjti egybe. Fotókkal, vázlatokkal doku­mentálja művészetünk fejlődé­sét, mely az állam és a társa­dalom támogatása révén leg­jobb úton halad új rene­szánsz irányába. Képzőművé­szetünk hozzákezdett a táj esztétikai átalakításához, mely maga a humánum, a szer­kesztett harmónia, e jó ener­giák sokszorozása. A köztéri szobrok imponálóan magas száma és felfelé ívelő minő­sége hazaotthont épít az egész országban Nagykanizsától Vácig, Abonytól Vásárosna- ményig. Az is jó, hogy a le­író realizmustól a merész el­vonatkoztatásokig széles a ská­la; a mű tartósságát szinte ki­zárólagosan úgyis a minőség dönti el. Ilyen értelemben ki­emelkedő alkotás a más-más torma jegyekkel érvelő Keré- nyi, Mikus, Somogyi emlék­mű, Pátzay kenyérszegője, Barcsay mozaikjai. A SZÁMADATOK LENYŰ­GÖZŐEN. Közel ezer művész több mint ötezer köztéri mű­vet alkotott 30 év alatt, svoll olyan esztendő, amikor min­dennap született egy monu­mentális méretű szobor, mo­zaik, gobelin, falfestmény. A Képző- és Iparművészeti Lek­torátus évente 20 millió forint­tal járul hozzá az új művek­hez, ezt egészítik ki a megyék más-más mérőszámokkal. A mecenatúrában élen jár hosz- szú idők óta Borsod, Baranya, Hajdú és legújabban Pest megye, s ami örvendetes; a legtöbb mű otthona „klasszi­kus ipari táj”, munkások lak­ta környezet. E művek térfor­málásuk révén a társadalmi tudat, a közösségi lelkűiét ala­kítói egyben, hiszen munkába menet, esti séták alkalmával a szobrászat és festészet termő sugallatokkal szólítja meg az embert szinte észrevétlenül, de tényleges hatással. Nemcsak a stílus, a téma is sokrétű; szóhoz jut a tör­ténelem, a család, a munka, a küzdelem és a békesség, konkrétan időszerű helyi elosztásban. Ami probléma, hogy az utóbbi időben meg­csappant az emberábrázolás árnyalt fejlődése, a szobrok nehezen tudnak valami újat kitalálni. Az érthető, hogy a művek közvetlenül a fel- szabadulás után hősies jelleg­gel telítődtek, mely fokozato­san váltott bensőség-irányba a társadalmi mozgásnak és a közízlés igényeinek megfele­lően, csupán az eszme- és formatár határai bővítendők a sémák elvetésével, bátrabb személyiséghullámhosszon köz- ' lekedve. HATALMAS FELVONULÁS e szobrászi seregszemle: Med- gyesi Ferenc Herman Ottó portréját, Tar István, Kis­faluéi Strobl Zsigmond, Marton László, Kovács Fe­renc, Olcsai Kiss Zoltán, Ko­rty or esik János, Varga Imre, Kiss István, Vigh Tamás mű­vei követik, s a motívumok is folytatódnak. Mikus Sándor, Kerényi Jenő, Segesdy György szoboremberei a rosszat tes­tesítő kígyóval, sassal és sárkánnyal küzdenek láb- és karizmaikkal, igazságtestesítő erejükkel. Gyurcsek Ferenc váci múzeumból előkerült Ekés figurája Illyés Gyula versét folytatja a szobrászat más eszközeivel, de ha­sonló intenzitással, az ő parasztja ül az ekén, pihen, hogy elindulhasson jó magot vetni a barázdába. FELEMELŐ, hogy a hazad és benne a Pest megyei táj minden szögletét lassan meg­szenteli a gondolat: szobrok­kal, képekkel. Az is örven­detes, hogy a nagykőrösi szü­letésű Csikai Márta nemcsak szülővárosát és Vácot öltöz­teti fel plasztikával, termő ihletéből Kaposvárra is jut szoborhímök, s a Dömsödön élő Vecsési Sándor Vásáros- naményba küldi a festészet örömteli üzenetét ugyanúgy, mint a Ráckevén megtelepe­dett Patay László, aki Eger­ben, Salgótarjánban készített monumentális méretű falfest­ményeket. Megyénk művészei országos határok között mo­zognak, hiszen a dunábog- dányi Hock Ferenc pannója Kiskunhalasra került, a Szentendrén időző Szántó Pi­roska gobelinja Szombathe­lyen látható. Követendő az a példa, hogy egyes épületekben felvonul a képzművészet valahány műfa­ja. Debrecen az Agrártudomá­nyi Egyetemen Vigh Tamás domborművel, Kiss István szoborcsoporttal, Eigel István mozaikjával, Hincz Gyula go­belinjével rendez állandó fo­gadást A Csepel Autógyár Művelődési Házának választá­sa is rangos; itt Blaski János mozaikja lép szövetségre Ko­vács Margit kerámiáival és Mikus Sándor bronzba hívott Éneklő munkásaival. Nemes verseny és folytatás érzékelhető Szőnyi István, Do- manovszky Endre, Patay Lász­ló, Vecsési Sándor falfestmé­nyeiben, Barcsay Jenő mozaik- művészetét Csík István és Orosz János lendíti tovább friss eszményekkel, a fadntarziában Óvári László és Gerzson Pál, Baska József eredményei ki- emélkedőek. Színházak homlokzata, há­zasságkötő termek belső tere, sportpályák útjai, tanácster­mek emelvényei népesülnek be a szobrászat és festészet fel­emelő szépségeivel. Büszkén tekintünk a mi megyénket jel­ző táblákra, ahol Kiss István, Makrisz Zizi, Máthé János, Kovács Ferenc, Somogyi Jó­zsef váci, ceglédi, érdi, rácke­vei monumentumai láthatók. Művészek és városok vetélked­nek, — ki tud szebb teret lét­rehozni emberi alkotásokkal, s csak azt sajnálhatjuk, hogy a kiváló tehetségű és korán el­hunyt gyömrői Pál Mihály nem kapott társadalmunktól emlékmű-megrendelésit, pedig monumentalitást hordozott magában. Igaz, minden nem sikerülhet, sem az egyénnek, sem a közösségnek. Az viszont vigasztaló, hogy Gyurcsek Fe­renc Dózsája Vácott hamaro­san megtalálja végleges helyét, elkészül Csíkszentmihályi Ró­bert szentendrei, Rózsa Péter százhalombattai, Makriosz Agamemnon ráckevei felsza­badulási emlékműve. Nem fe­ledkezhetünk meg arról sem, hogy Mizser Pál váci pannója és Baska József nagymarosi faintarziája anyagi ellenszol­gáltatás nélkül, nagyfokú ön­zetlenséggel készült, ami több­szörösen elismerést érdemel. Gyurcsek Ferenc Dózsa-szobor- terve. A MŰCSARNOK REPRE­ZENTÁNS KIÁLLÍTÁSÁN Pest megye köztereinek szob­rászi fokozódását figyelhetjük meg és pontos diagnózishoz juthatunk az összevetés alkal­mával. Vác, Nagykőrös, Ceg­léd szoborügyelete imponáló, de Nagykáta, Dabas térségé­nek műhiánya szintén érzékel­hető. Ügy tűnik, hogy időszerű még egyenletesebbé növelni megyénk művekben is kifeje­ződő művelődéspolitikáját. A következő évtizedekben nem­csak a művek számát, hanem elsősorban értékrendjét indo­kolt emelni. A remekműszint­re érkezett szobornak és kép­nek, ezrek és milliók válhat­nak tanítványaivá. Losonci Miklós Hatékonyabb együ ttmüködés A Kulturális Minisztérium és a Magyar Rádió vezetői között megállapodás jött létre, amelynek célja a kultúrpoli­tikai együttműködés hatéko­nyabbá tétele, a feladatok ösz- szehangolása, az együttműkö­dés fokozása. Az erről szóló jegyzőkönyvet dr. Molnár Fe­renc kulturális államtitkár és dr. Hárs István, a rádió elnö­ke írta alá a Magyar Rádió székházában. MAGYARORSZÁG- DVK Kulturális egyezmény Pénteken a Kulturális Kap­csolatok Intézetében ünnepé­lyesen aláírták a Magyar Népköztársaság és a DéLviet- namii Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormánya közötti kulturális egyezmény 1975. évi tervét. A dokumentumot ma­gyar részről Demeter Sándor, a KKI elnökhelyettese, dél­vietnami részről Nguyen Phu Soai, a Dél-vietnami Köztár­saság budapesti nagykövete látta el kézjegyével. Az együttműködési terv alá­írásán megjelent Bényei Béla a Dél-vietnami Köztársaság­ban akkreditált nagykövetünk, továbbá politikai, társadalmi és kulturális életünk több képviselője; ott volt Dang Tran Ngoan, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság buda­pesti nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője is. Otthon nyolcezer óvodásnak »/ Főként társadalmi összefogással - Nem hiányoznak az alapvető taneszközök Tegnap délelőtt Nagykörö­sön, az Arany János gimná­zium és szakközépiskola dísz­termében tartotta idei első ta­nácskozását a Pest megyei Ta­nács közoktatási és ifjúságpo­litikai bizottsága. Hogy miért éppen Nagykőröst választot­ták a tanácskozás színhelyéül? Három esztendővel ezelőtt itt kezdődött meg a megyében elő­ször — szakközépiskolai szin­ten — az óvónőképzés. Jelen­leg négy osztályban százhu­szonöt diáklány tanulja ezt a "nagyon szép hivatást. Az is­kola 1976 nyarán bacsátja út­jára az első végzetteket. Az itt tanuló százhuszonöt leány a megye ötvenhat településéről érkezett ide. 91 új óvoda A bizottság ülésén meghí­vott vendégként jelen volt Hegedűs László, a városi pártbizottság titkára, Pintér- né dr. Torma Mária, a városi tanács vb-titkára, valamint Szabó Sándor, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője, Rózsás László, a gimnázium és szakközépisko­la igazgatója. A tanácskozást dr. Csicsay Iván, a megyei ta­nács elnökhelyettese, a bizott­ság elnöke nyitotta meg, utal­va annak az írásos jelentésnek néhány fontos momentumára, amelyet a megyei tanács mű­velődésügyi osztálya készített a megye óvodahálózatának elért eredményeiről, meglevő gondjairól. A negyedik ötéves terv ed­dig eltelt négy esztendeje alatt 91 új óvoda épült a me­gyében, ebből 41 az agglome­rációs övezetben. Ezzel négy­re csökkent az óvodával nem rendelkező községek — Telki, Cseni ő, Valkó, Ipolytölgyes — száma. Miként vált ez lehetségessé? A kérdés jogos, mivel a me­gye negyedik ötéves tervében még csak 2005 új óvodás korú gyermek elhelyezése szerepelt. Ezzel szemben már az eltelt négy eszténdő alatt 8018 gyer­mek elhelyezése vált lehetővé az új óvodák egész sorának a megépítésével. Hogy mi tette lehetővé a többszörös túltel­jesítést? Elsősorban az a nagyarányú társadalmi össze­fogás, amelyből az üzemek és a termelőszövetkezetek ugyan­úgy kivették a részüket, minit a helyi intézmények és a tele­pülések lakossága. Itt kell szólni arról is, hogy a negyedik ötéves terv utolsó esztendejében, vagyis az idén még újabb kétezer gyermek számára épülnek új óvodák Pest megyében. Közöttük nyolc, egyenként száz-száz személyes könnyűszerkezetes is. Azaz: a tervidőszak végére a tervezett kétezer helyett tízezer gyermek elhelyezésére nyílik lehetőség. Pest megyei tabló a kiállításon. A képeken fent (balról jobbra): Kovács Ferenc szobra Vácott, Kiss István szoborkompozíciója az MSZMP Pest megyei Bizottságának budapesti székháza elótt; középen: Makrisz Zizi mozaikja Erden, Máté János ráckevei oromdisze; alul Paál István visegrádi és Marton László váci szobra. Jelenleg 27 ezer 656 gyer­mek jár már a megye óvodáiba, de még így is 4 ezer 179 gyer­mek felvételét — hely hiá­nyában — el kellett utasítani szeptemberben. Ez a szám azonban a felére csökken a: esztendő végére. S hogy azok a gyerekek se szenvedjenek nagyobb hátrányt az iskola- kezdésnél, akik nem járhattak óvodába, részükre iskolára előkészítő tanfolyamokat szerveztek, amelyeken 4 ezer 88 gyermek vesz részt. Középfokon is A megye óvodahálózatának gyors ütemű fejlesztése mind több szakképzett óvónőt igé­nyel. Ezeket az igényeket csak fokozza az a jogos igény, hogy az óvodák, elsősorban az agg­lomerációs övezetben, ne napi nyolc, hanem legalább tizen- egy-tizenkét órát legyenek nyitva, tekintettel a sok ezer bejáró édesanyára. Ennek az igénynek a kielégítésére eddig a megye 156 intézményében nyílt lehetőség. S a gondokat tovább növeli, hogy jelenleg 123 szakképzett óvónő van tá­vol munkahelyétől szülési, il­letve gyermekgondozási sza­badságon. A megye 940 csoportjában 1736 óvónőre van szükség. Ebből 1348 állást tölt be szak­képzett, 388-at pedig képesítés nélküli. Ez kétségkívül visz- szahait a nevelői munkára. Az viszont örvendetes, hogy a ké­pesítés nélküli alkalmazottak közül az elmúlt napokig 194-en jelentkeztek, hogy szeptembertől kezdve tanulni szeretnének az óvónőképző le­velező tagozatán. Ez azonban még nem oldja meg egészében a gondokat, ezért vált szükségessé már ko­rábban a középszintű óvónő­képzés megkezdése Nagykőrö­sön, amelyet szeptembertől újabb óvónőképző szakközép­iskolai osztályok indítása kö­vet a megye más tájegységein. Mind nagyobb az igény a nemzetiségek lakta települése­ken a nemzetiségi anyanyelvű óvodák létesítésére. Tíz esz­tendővel ezelőtt még csupán a megye négy településén mű­ködött ilyen, ma pedig már“ huszonkilenc óvodában, ösz- szesen 1520 gyermekkel foglal­koznak az óvónők német, szlo­vák, illetve szerb-horvát nyelven. Taneszközökre —16 millió A bizottság az írásos jelen­tést, amelyhez Hargitai Ká­roly, a megyei tanács művelő­désügyi osztályának vezetője fűzött szóbeli kiegészítést, el­fogadta, majd megvitatta az iskolák taneszköz-ellátásáról szóló előterjesztést. Ezen a területen is jelentős volt az előrelépés az. el­múlt két esztendőben. En­nek eredményeképpen 1974 végére — a kémiai felszerelé­sek egy részének kivételével — megszűnt az alapvető tan­eszközök hiánya a megye ál­talános iskoláiban. Az idén tovább nőtt a tan­eszközökre fordítható összeg. A megyei tanácstól 8 milliót, a központi alapból pedig 8,2 milliót kapnak a taneszközök gyarapítására Pest megye is­kolái. Az előterjesztést a bizottság tagjai elfogadták, majd meg­hallgatták Nyeste Istvánnak, a testnevelési és sport-albi­zottság elnökének beszámoló­ját az elmúlt esztendő munká­járól. P. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom