Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-20 / 43. szám

1975. FEBRUÁR 20., CSÜTÖRTÖK 3 x/fMtm A lakosság életkörülményeinek további javítására Tanácsi támogatás több helyi beruházáshoz Február 28-án megyei tanácsülés A Pest megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága tegnapi ülé­sén elhatározta, hogy február 28-ára összehívják a megyei tanácsülést. A tanácsülésen vb-beszámoló hangzik el a végrehajtó bizottság 1974. évi munkájáról és az átruházott tanácsi hatáskörök gyakorlá­sáról, valamint a településfej­lesztést segítő társadalmi munka egységes szabályozásá­nak rendszeréről. Ez utóbbi téma annál is in­kább jelentős, hiszen Pest megyében nagyon sokai segített a lakosság összefogása, társadalmi munkája. Minden esztendőben meghirdetik a városok, illetve a községek kö­zötti községfejlesztési, szépítési versenyt. A versenynek min­denkor csak győztese van, hi­szen amely település nem ér el helyezést, az is fejlődött, szépült a társadalmi munka nyomán. A verseny anyagi, er­kölcsi értékelése azonban ösz­tönzi a további társadalmi munkát. A társadalmi munka Je­lentős tényező a települések anyagi és szelle­mi értékeinek gyarapításában, a lakóhelyszeretet elmélyítésé­ben. A megyei tanács vb a társadalmi ösztönzés módjá­nak, a verseny értékelésének újabb lehetőségeit, feladatait összefoglalta és a tanácsülés elé terjeszti. A tanács végrehajtó bizott­sága foglalkozott tegnapi ülé­sén több olyan üggyel, amely közvetlenül szolgálja a telepü­lések lakosságának életkörül­ményeit, s kihat az egész me­gye gyarapodására, fejlődésé­re. így például határozatot ho­zott arra, hogy a Monori Já­rási Szolgálható Szövetkezet szolgáltatóházának építését anyagilag támogatja. A monori lakosság ellátá­sához nékülözh eteti en a szolgáltatóház megépítése, de ezt a megyei tanács támogatása nélkül nem tudnák megvalósítani. Ezt fi­gyelembe véve döntött úgy a vb: ezzel a határozattal lehe­A keresetek közelítése differenciáltan Tájékoztató az országos szakmai bértáblázat alkalmazásáról A Munkaügyi Minisztérium Illetékes vezetői szerdán tájé­koztatták az újságírókat az országos szakmai bértáblázat alkalmazásának tapasztalatai­ról. Mint ismeretes, a Miniszter­tanács határozata alapján január 1-én lépett életbe az országos szakmai bértáblá­zat, amely a teljesítményhez, képzettséghez és a munkakö­rülményekhez jobban igazodó munkásbérek kialakítására orientálja az ipari, építőipari vállalatokat. E táblázat lénye­gében kiegészíti az alapbér- rendszert, mely nem szak­mánként, hanem a munka jel­lege szerint írja elő a bérha­tárokat, s így az azonos szak­mákban dolgozók számára is túlzottan nagy — 60—70 szá­zalékos — alapbérkülönbsége­ket tesz lehetővé. Az új bér­táblázat a főbb szakmák alsó és felső bérhatárainak megsza­básával csökkenti az Indokolatlan különbségeket, mégpedig oly módon, hogy a bérek alsó határainak feleme­lését javasolja a vállalatoknak. Érmék realizálása természete­sen csak a vállalati erőforrá­sok növekedésével összhang­ban lehetséges, s ezért hosz- szabb időt vesz igénybe. Vala­mennyi ipari és építőipari vállalat számára kötelező azonban, hogy felmérje a bé­rezés helyzetét, a szakmai bértáblázatban foglaltaktól ta­pasztalható eltéréseket, tervet dolgozzon ki az alsó határ mielőbbi elérésére, s az elha­tározott intézkedéseket a kol­lektív szerződésben is rögzít­se. Mint ismeretes, a kollektív szerződésben foglaltak végrehajtása a vállalatok számára kötele­ző. Azt is megkövetelik a válla­latoktól, hogy az évenkénti bérfejlesztésből átlagon felüli összeget fordítsanak az alsó határt el nem érők bérének emelésére. Ugyanakkor termé­szetesen mód van a táblázat felső határán levő, s kiválóan dolgozó munkások fokozott ju­talmazására, nagyobb anyagi elismerésére, tehát a bérezés diff erenci álásána. tővé teszi az építkezés meg­kezdését 1975-ben és befeje­zését 1976-ban. Ugyancsak több helyi tanács javára megszavazta a pót- előirányzatból azt az anyagi támogatást, amellyel még az idén felépíthetik a tervezett célcsoportos la­kásokat. így a többi között Biatorbágy, Érd, Pilisvörösvár, Solymár, Aszód, Dunakeszi kemence, Nagymaros, Szob és Szentend­re városban a járás részére épülő lakásokhoz nyújtott se­gítséget A Siketek Országos Taninté­zetében Vácott korszerűtlen, rossz állapotú széntüzelésű cserépkályhákkal fűtenek, ugyanakkor elegendő fűtősze­mélyzettel sem rendelkeznek. Az intézet saját költségvetésé­ből elkészíttette a központi fűtés terveit. Több mint tíz­millió forint szükséges meg­valósításához. Ebből az összeg­ből 6,1 millió forint hiányzik. A megyei tanács vb megsza­vazta a beruházás anyagi tá­mogatását. Ugyancsak hozzájárul a gyömrői, az üllői víztársulat beruházásához, a lakosság ver zetékes ivóvízellátásának biz­tosításáért. Jelentős összeget, 32 millió kilencszázezer forin­tot szavazott meg a lakosság 1975. évi villamos energia fej­lesztésére. Ezáltal huszonnyolc bel- és külterület villamos há­lózatát bővítik, valamint ti­zennyolc lakótelep alapener­giáját biztosítják. S. A. Kiemelten segítik a munkásfiatalok lakásépítkezéseit A KISZ KB és az OTP vezetőinek megbeszélése Dr. Maróthy Lászlónak, a KISZ KB első titkárának és Szirmai Jenőnek, az Országos Takarékpénztár vezérigazgató­jának vezetésével szerdán megbeszélést tartottak az ifjú­sági szövetség és a takarék- pénztár vezetői: áttekintették a párt ifjúságpolitikai határo­zatának végrehajtását az OTP és a KISZ együttműködésének területein. A tapasztalatok alapján megerősítették, hogy a kor­mány a lakásépítkezéshez nyújtott jelentős anyagi támo­gatással kedvezőbb feltétele­ket teremtett az ifjúság — ezen belül a munkásfiatalok — otthonteremtéséhez, lakás- vásárlásához. A takarékpénz­tár — a jogszabályi kereteik között — kiemelten támogat­ja az ifjúsági lakásépítő szö­vetkezeteket. A KISZ Központi Bizottsá­gának vezetői kedvezőnek tartják a borítékos sorsjegy időnkénti kibocsátását is, amely hatékonyan segítette a fiatalok sportolási, táborozási és üdülési feltételeinek meg­teremtését. A KISZ KB és az OTP ve­zetői az ötödik ötéves tervre szóló felkészülés során — az eddigi pozitív tapasztalatokra alapozva — szükségesnek tart­ják az együttműködés további szélesítését a párt ifjúságpoli­tikájából rájuk háruló felada­tok megoldása érdekében. A KISZ KB és az OTP ve­A forradalmi ifjúsági napok keretében Ünnepélyesen köszöntik a 14 éveseket és a nagykorúakat Ezentúl a forradalmi ifjú­sági napok eseményeihez kap­csolják a 74 évesek személy­azonossági igazolványainak ünnepélyes átadását, vala­mint a nagykorúak, a 18 esz­tendősök köszöntését — hang­zott el tegnap a Parlament gobelintermében az Állami Ifjúsági Bizottság ülésén. A jövőben az ünnepségeket a határozat szerint fogják le­bonyolítani : megelőzően köz­életi emberek, szülők, a mun­kásmozgalom veteránjai vál­tanak majd szót a fiatalok­kal, életkori sajátosságaiknak megfelelően beszélgetnek ve­lük arról, hogy mit jelent fel­nőttnek lenni, melyek az ál­lampolgári jogok és köteles­ségek. Az Állami Ifjúsági Bizott­ság tetszetős könyvecskék­ben gyűjtötte össze a leg­fontosabb paragrafusokat: a Magyar Népköztársaság al­kotmányát, az ifjúsági tör­vényt, a 14 éveseknek össze­foglalja a középiskolák ta­nulóinak kötelességeit és jo­gait, a tanulmányi ösztöndí­jak irányelveit, míg a 18 esz­tendősöket a közéle tiségre és közmegbízatásra vonatkozó tudnivaló >1 tájékoztatja. I zetői 1975-ben és a továbbiak­ban is szorgalmazzák, hogy a tanácsok az általuk építtetett állami lakások juttatásán túl a takarékpénztári társasházi lakásokból legalább 25—30 százalékban a fiatalok, első­sorban a munkásfiatalok la­kásproblémáinak megoldását biztosítsák. A KISZ Központi Bizottsá­gának vezetői a megbeszélé­sen tájékoztatást kaptak az Országos Takarékpénztárnál folyó ifjúsági munkáról, a KISZ-szervezetek tevékenysé­géről, a KISZ KB 1974. évi áprilisi határozatának végre­hajtásáról. Vállalatvezetők fóruma A munkaerő ésszerű foglalkoztatása: mindennapos teendő RÖVIDEBB ÉS HOSZ­SZABB távon egyaránt lé­nyeges feladatunk a munka­erő ésszerű, eddiginél gaz­daságosabb felhasználása. Er­re legutóbb a párt Központi Bizottsága 1974. december 5-i ülése hívta fel nyomatéko­san a figyelmet, s intézkedési tervünk gazdaságpolitikai alapvetését ez a határozat, valamint a kohó- és gépipari miniszter utasítása adta. E terv felöleli feladatainkat a szocialista integráció bőví­tésében, a termékszerkezet átalakításának folytatásában, elsősorban a szervokormány, valamint a sebességváltó al­katrészek gyártásában. Tar­talmazza továbbá az ésszerű anyag- és energiatakarékos­ság, a belső tartalékok fel­tárása és hasznosítása, a mun­kaerő ésszerű foglalkoztatá­sa, a gazdasági irányító- és szervező munka színvonalá­nak javítására teendő intéz­kedéseket is. A SZÁLLÍTÁSI HATÁR­IDŐK eltolódása, az anyagok és félkésztermékek kifogá­solható minősége sok prob­lémát okozott 1974-ben. Aka­dályozta a gyártó- és szerelő- szalagok folyamatos tevé­kenységét, a járműveket sű­rűn, úgy kellett leengedni a szalagokról, hogy bizonyos részegységek hiányoztak be­lőlült, s később csak tetemes többletköltségekkel lehetett a komplettírozást elvégezni. A többletráfordítások főként a munkaerő kihasználását érin­tették kedvezőtlenül, s ért­hetően, a tervszerűséget is nem kívánatos irányba befo­lyásolták. Feladatainkat és. gondjain­kat érzékelteti néhány szám­adat. Ezeket a csupán ötesz­tendős termelési területről, az önjáró autóbuszalvázak gyártásából választottuk, azt hangsúlyozva segítségükkel, hogy a termelés gyors meny- nyiségi növekedése egyre na­gyobb jelentőségűvé teszi az ütemességet. 1971-ben a gyár 1351 autóbuszalvázat készí­tett, a következő esztendő­ben 2449, 1973-ban 6616 és 1974-ben már 9307 darabot. Az 1974-es termelés az 1971- esnek 688,4 százalékát tette ki, az évenkénti növekedés pedig — 1971-et száznak véve — 40 és 170 százalék között moz­gott! * Újabb felajánlások A Volán 22-es Vállalat vác- hartyáni ipari üzeme is részt vesz a nagyvállalat kongresz- szusi versenyében. A 17 szo­cialista brigád most készíti pótfelajánlásait, amelyben je­lentős szerepet játszik a taka­rékosság. Az üzem munkás- kollektívája az üzemanyag­csökkentéssel kapcsolatban vállalta, hogy a műhelyekben szemlére, illetve javításra je­lentkező gépjárműveknél fo­kozottabb figyelmet fordíta­Gárdos Katalin felvétele nak az adagoló berendezések beállítására, az olajfolyások ellenőrzésére, illetve az ilyen hibák megszüntetésére. A fel­használható felújított darabo­kat beépítik a gépekbe. Az üzemek műhelyeiben energia­felelősöket jelölnek ki, akik ellenőrzik, hogy a villannyal, illetve a fűtéssel megfelelően takarékoskodnak-e a dolgozók. Képünkön a Kossuth Lajos szocialista brigád a II. szemle­műhelyben. megoldást — elsősorban az anyagi forrást — a gépek, be­rendezések gyorsabb korszerű­sítésére, az elavult állomány kiselejtezésére. HIBA LENNE hallgatni ar­ról, hogy a látszatra gyors megoldások olykor tévutakra vezethetnek, összeütközésbe kerülnek a távlati teendőkkel. Tanúskodjon erről ismét egy példa. Vállalatunknál súlyos gondokat okoz a hegesztői ka­pacitás szűkössége. A vezetés elé javaslatot terjesztettek, s eszerint a forgácsoló szak­munkások egy részének he­gesztővé való átképzésével, va­lamint a forgácsolókapacitá­sok gyáron kívüli megteremté­sével, a forgácsolásigényes ter­mékek csökkentésével lehetne a gondon enyhíteni. A javaslat csak a pillanat­nyi nehézségeket vette szem­ügyre, nem számolt a követ­kező évek feladataival, a ter­vezett termékszerkezet-átala­kítás vonzataival. A vezetés elvetette a javaslatot. A jó forgácsoló szakmunkások át­képzése nemcsak pazarlás, ha­nem rövid időn belül újabb feszültségek szülője lenne. Ügy határoztunk, hogy meg­gyorsítjuk a korszerű hegesz­tő technológiai gépsor kivite­lezését, mert ez lehetővé te­szi betanított munkások ki­képzését az új eljárások al­kalmazására, s ugyanakkor módot ad a fajlagos élőmun­ka-felhasználás csökkentésé­re is. Azt tartjuk, hogy ilyen és hasonló lehetőségeinket még korántsem merítettük ki. Idén továbbra is elemezzük az ún. rezsilétszám helyzetét, s a többi között az üzembe helye­zendő új gyártósorok, vala­mint az anyagmozgatás ész- szérűsítésével folyamatos lét- számapasztást kívánunk vég­rehajtani. A nem produktív területeken tevékenykedők csoportjának következetes fe­lülvizsgálatával két-három esztendő alatt, terveink sze­rint, négy-ötszáz főt tudunk a termelőterületekre vállalaton belül átirányítani. A CIKK KERETEI sajnos, nem adnak lehetőséget arra, hogy a további tényezőkről, így a dolgozz hibátlanul moz­galomról, a szocialista munka­versenyről szóljak, de tény­ként kell leszögeznem: mind­ez nem a dolgozók akarata el­lenére, megértésüket nélkü­lözve történik! A legutóbbi hetekben a gyáregységi megbeszéléseken — de ugyanúgy az év eleji vállalati munkásgyűlésen is — a szocialista brigádvezetők azt hangoztatták, hogy min­den tekintetben, így a mun­kaerő ésszerűbb foglalkozta­tása területén is az eddigiek­nél konkrétabb cél- és fel­adatmegfogalmazást várnak a vezetéstől. E kívánságban az a jogos igény rejlik, hogy a be­csületes, az igyekvő munkás nehezen Viseli el a szervezet­lenséget, nem kenyere a ló­gás, a sétálás. E gondolkodás- mód nagy támasz az ésszerű munkaerő-gazdálkodás kiala­kításában! Hozzáteszem: mindez szoro­san összefügg a vezetés továb­bi demokratizálásával, az üze­mi, munkahelyi demokrácia tartalmi fejlődésével. A jobb munkahelyi légkör nemcsak politikai követelmény. Elen­gedhetetlen alkotóelem a ter­melékenység növelésében épp­úgy, mint a létszámgondok enyhítésében, a vállalatnál dolgozók megtartásában. Ezért azt ítéljük legfontosabb fel­adatunknak, hogy a vállalati kollektívával közösen keres­sük az ésszerűbb munkaerő­hasznosítás útjait, módjait, s tesszük ezt úgy, hogy az indo­kokat mindenki elfogadja, megértse. Ha így történik, ak­kor a célokat is mindenki a magáénak vallja. Dr. Novak Béla, a Csepel Autógyár vezérigazgatója l Ilyen feladatok közepette természetesen megnövekszik a munkaerő jelentősége, kü­lönösen akkor, ha hozzá­tesszük, hogy a vállalat átla­gos létszámhiánya 1974-ben meghaladta a 400 főt. Mivel a Csepel Autógyárban az egy­százalékos létszámmegtakarí­tás vagy -hiány mögött száz ember áll, a munkaerő-gaz­dálkodás fontosságát, szere­pét nem kell különösebben taglalni. A gazdálkodás meg­valósítása azonban nem tar­tozik az egyszerű ■ és könnyű feladatok közé. A CSEPEL AUTÓGYÁR­BAN mi úgy értelmezzük az ide vonatkozó párt- és kor­mányhatározatokat, hogy munkánk mindennapos teen­dőinek sorába helyeztük a minél hatékonyabb foglal­koztatás kialakítást. Ügy vél­jük, a munkaerő-gazdálkodás fogalmát a mai szükségletek­hez igazodó tartalommal kell megtöltenünk, mert sűrűn e fogalom a gondolkodásmód­ban nem a gazdálkodással, hanem a munkaerőszerzéssed társul! Mire gondolok? A közismert országos mun­kaerőhiány következtében a munkaerő toborzása gyakor­latilag befejeződött időszak, ám gyáregységeink, üzeme­ink ezt még nem ismerték fel. Termelési gondjaiknál elsősorban létszámigényt je­lentenek be, a feladatok vég­rehajtásának elmaradásakor pedig a létszámhiányra hivat­koznak. A gyáregységek, az üzemek az esetek többségé­ben a tervhez elsősorban lét­számot kérnek, vagy lét­számhiány esetén túlórát, ahe­lyett, hogy sürgetnék és ma­guk is elősegítenék a jobb munkaszervezést, az új tech­nológiák bevezetését, a válla­laton belüli ésszerűbb mun­kaerő-elosztást. \ Nagy szükség van tehát a szemlélet, a nézőpont gyö­keres átalakítására házon be­lül — s gondolom, nemcsak nálunk —, annak érdekében, hogy ténylegesen gazdálkod­hassunk a munkaerővel. Ide­tartozik az a közismert igaz­ság is, hogy mindez nem csu­pán a munkaügyi osztály te­endője, hanem dolga a veze­tés valamennyi szintjének. MUNKAERŐGONDJAINK megoldására már eddig is tet­tünk különböző intézkedése­ket; a belső tartalékolt feltá­rásának folyamata megkezdő­dött. Az igen nehéz 1974. évi tervfeladat sikeres végrehaj­tása — termelési értékünk több mint 25 százalékkal nö­vekedett az előző esztendőhöz mérten — annak a következ­tetésnek a levonására ösztö­nözte a vezetést, hogy bár nagy erőfeszítések és nehéz­ségek árán, teljesítettük kö­telezettségeinket, a siker azl is bizonyítja, hogy vannak tar­talékaink. Vállalatunk például — ter­melési feladataiból követke­zően — jelentős kísérleti- gyártmánykészítő, valamint berendezésgyártó rezsilétszám­mal rendelkezett. A termék- szerkezet átalakításával a kí­sérleti, kutatási munka is konkrétabbá és koncentráltab­bá vált, s ennek megfelelően tetemes számú lakatos és sze­relő szakmunkást tudtúnk a termelő területekre átirányí­tani. Eléggé elterjedt volt a berendezések saját gyártása is, Erre ugyan meghatározott ese­tekben továbbra is szükség van, azonban a kivitelezés bo­nyolultsága tekintélyes lét­számot köt le. Ezért vizsgálat tárgyává tesszük, meddig ter­jed a célszerűség határa, s hol lépjük azt át a berendezé­sek saját gyártásával. Meg­győződésünk, bizonyt* létszá­mot innét is átcsoportosítha­tunk a termelőterületekre. Megemlítem ezzel összefüg­gésben azt is, hogy még min­dig viszonylag nagy munkás- létszámot köt le a régi, el­használódott gépek felújítása, üzemben tartása. Keressük a

Next

/
Oldalképek
Tartalom