Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-16 / 40. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • . - • v f- ■ - . ­A VÁ CI JÁR ÁS ÉS VÁC VÁROS R ÉSZ ÉRÉ XIX. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 1975. FEBRUÁR 16., VASÁRNAP Műhely — monopolhelyzetben Nehézgépeket javítanak A váchartyáni ipari üzem hatalmas területén mármesz- sziről szembetűnik: az I-es műhely. Az épület formája elárulja, hogy valaha, a gép- állomási időkben gépszín volt. Most már ötödik éve az üzem egyik legfontosabb műhelye — a trélerműhely nevet vi­seli. Hatalmas Blumhardtok, P—402-esek gördülnek a szé­les betonúton a műhely fe­lé. A címben szereplő „mono- polhelyzet”-re voltam kíván­csi, s arról tájékoztatott Ger- hó István, a váchartyáni Vo­lán művezetője: — Monopolhelyzet? Fur­csán hangzik itt e fogalom, de valóban így van. Az ország egyetlen, nehézgépeket-ter- heket szállító vállalata a miénk. Nagyon nehezen bir­kózunk meg e feladattal, hi­szen a nagy teljesítményű gé­pek egynapi állása is tetemes veszteséget okozhat. A gépek javítása, az időszakos kettes szemléjük nagy gondosságot, figyelmet kíván, hiszen hatal­mas alkatrészekből áll egy- egy jármű. A szerelési tech­nológia pontos megtartásával lehet csak a baleseteket még­előzni. A negyvenhetes gép­parkból a mai napon 13 van az üzemben* s négyen tudunk dolgozni... Figyelje csak — szól rám a művezető, és a műhely előtti térre mutat, ahol négy ember lassú, de erőteljes mozdulatokkal emel meg egy több mázsás kerék­bakot —, mennyire hiányzik az emelőgép ... Nézzük a munkásokat. Mol­nár István csoportja dolgozik egy toronydaru-szállító gé­pen, s mellettük már egy fel­újított tréler elé fordul Har- tó András a, Tátra-vontató­Zenekedvelők val. Egy perc múlva levegő sziszeg a fék. vezetékeiben, két-három szerelő lép a veze­tő mellé, s máris megkezdő­dik a féikpróiba. Ha sikerül — egy újabb tréler mehet fu­varba. De a sikerért sokat kell dolgozni, mert a szállító­gépek közúti biztonsága a legszigorúbb műszaki feltéte­lek megtartását követeli meig. Részt vettem itt a legutób­bi munkásgyűlésen. Hallot­tam Farkas György főmérnö­köt a trélerek javításáról be­szélni. E tájékoztató őszinte hangjának hatására voltam most kíváncsi — Magunk között megbe­széltük á munkásgyűlésen hallottakat — válaszolt a mű­vezető. — Igazat kellett ad­nunk Farkas elvtársnak: nem lehet sem a mostoha körül­ményeinkre hivatkozni — amelyek nem is a legmosto­hábbak! —, sem az alkatrész- hiányra ... Higgye el, nem szólam még ma sem, ha a munkásöntudatra építünk, minden sikerülhet. _ A zenekedvelők klubja nagy érdeklődés mellett tartotta A»g legutóbbi foglalkozását a párt- és tömegszcrvezeti szék­ház olvasótermében. Gábry György zenetörténész lemezekkel illusztrált, főként Bartók Béla és Kodály Zoltán műveit be­mutató A magyar operazene századunk első felében című elő­adását több szocialista brigád is végighallgatta. A klubtagok egy csoportja. — Mire gondol? — A szocialista brigádok­ra. Az emberekre. Meggyőző­désem, hogy a jó munkáskol­lektíva egyenértékű a legkor­szerűbb technológiával. • — Ebben a műhelyben megtaláljuk ezt? — Bízom abban, hogy igen. Talán szerencsés körülmé­nyek között vagyok: a mű­hely dolgozóinak nagy része egy községben, Püspökszilá­gyon él. Így aztán nemcsak a , munkahelyen vannak együtt. A szilágyiak mellett olyan brigádtagokra, mint Jónás János, Molnár István, Hrus- kó Istvánná és még sokan — mindig számíthatunk. Ez ki­tűnik a legújabb, kongresszu­si felajánlások teljesítésé­ből ... A Tátra motorja felzúg, és a tréler úgy mozdul utána, mintha úsznék a sűrű köd­ben. A művezető még utánuk kiált valamit, s a portás szé­lesre tárja a kijárati kaput. Az XA 49-93 számú szál­lítógép elkészült. Zárdái István felvétele Csankó Lajos Adalékok járásunk történetéhez Váchartyán a szabadságharcban Jellasics dunántúli támadá­sa utlán az egész országban megkezdődött a hadviselésre alstfcmasak összeírása. 1848. elején megtörtént ez Vácott és a járásban is. A nyolc őr­nagyi kerületre osztott Pest megye harmadik kerülete volt a járás, s a 6133 nemzetőr kő-* zött ott volt Váchartyán 55 lakosa, a kerület 38 lovasa közül öt innen került ki. A szabadságharc kétszer ér­te el Váchartyánt. Az első alig zavarta meg a zsellérfalu mindennapi életét, ám a má­sodik már majdnem végzetes lett. Az 1848. április 6-i isaszegi győzelem után Görgey had­testjei Vác felé nyomultak. Az I. és II. hadtest parancsba kapta, hogy Gödöllőről gyors­menetben érje el Vácot. E se­regrész .oldalszárnya érintette Váchartyánt, mint a támadó félkör egyik éle. Április 10-én ezt a csapatot figyelik meg először az osztrák felderitők, akik Haraszti-puszta térségé­ben foglaltak leshelyet. Nem sokéig, mert Váchartyáh fe­lől — egy rövid pihenő után — megkezdték a honvédek az előnyomulást. Váchartyánban akkor két kisebb birtokos család — a Rudnay és Gosztonyi — élt, a földesurak közül kiválva ne­mes gondolkodásukkal. A kör­nyező püspöki birtokok között sziget volt a falu, dolgos és szegény zsellérek, kevés föl- dű parasztok lakták. Az első hadieseményekből még nem vették ki a részüket, de a kö­vetkező évben már, Görgey seregének lelkes támogatóivá váltak. 1849-bon megfordult a ha­diszerencse. A debreceni trónfosztás után1 az osztrákok segítségére siető cári csapatok törték be az országba, s jú­lius elsején már Pest megyé­be értek. 1849. július 13-án péntek dél­tájban ért az orosz Zássz tá­bornok csapataival Váchar- tyánba. Az elővédet vezette, de nem várta be a fősereget, meggondolatlanul egyedül akarta bevenni Vácot. Csak a csörögi szőlőkig jutott. A ma­gyar ágyúk tüzétől nagy vesz-'1 teség érte lovasait, kénytelen volt meghátrálni. Váchartyón- ban táboroztak le, s ott a leg­nagyobb rendet tartva, bántó- dása senkinek sem esett. 15-én érkezett meg a faluba, az orosz fősereg. Paskievics herceg, a cári csanatok főoa- rancsnoka a Rudnay-kastély­ban, Konstantin herceg pe­dig a Gosztonyiak kúriájában szállt meg. A hatalmas had láttán a lakosság nagy része a szőri erdőkbe menekült, ám a kez­dődő fosztogatások miatt bosszút forralt. S ez akkor kö­vetkezett be, amikor a Vácot megtámadó 1 cserkesz lovaso­kat a faluig űzték vissza a honvéd huszárok: Papp Jó­zsef plébános vezetésével az előmerészkedő falusiak meg­támadták a menekülőket, és a Váckisújfalu felé vezető úton levő hídnál — a mai Szilvás- híd — sokat levágtak közülük. Papp József és Pintér József bíró csak meneküléssel ke­rülte el a halálbüntetést, a falut viszont egynapi szabad­rablással sújtották. Görgey zseniális manőverrel kerülte el július 17-én serege teljes pusztulását, s ezért a második váci csata után veze­tett visszavonulása a hadtör­ténet nagy eseményei között szerepel. A sereget megmen­tette ugyan, de Vác és kör­nyéke sokáig szenvedte az el­lenség — főként az osztrákok — megszállását. A váci csata eseményei nem múltak el nyomtalanul Vác­hartyánban sem. Rudnayné, Az MSZMP váci járási pártértekezletére készülvén csütörtök délután nyitotta meg Elek Ilona, a járási út­törőelnökség elnöke a „Felsza­badulásunk gyermekszermjiel” című gyermekrajz-kiállítást, melyen a járás 29 úttörőcsa­patától a pályázatra beérke­zett több mint ezernégyszáz munkából kiválogatott legjob­bakat láthatták a kiállítás lá­togatói. A kiállítás megnyitásán megjelent Bánfalvi Jenőné, a járási pártbizottság titkára, Aradi Jenő, az Országos Pe­dagógiai Intézet tanszékveze­tője és dr. Risanek Klára, a járási hivatal elnökhelyette­se is. Gebora László művész-tanár,+ a rajzpályázat zsűrijének el­nöke elmondotta: a pálya­munkákon érződik, hogy a gyermekek értik, érzik felsza­badulásunk jelentőségét, is­merik az elmúlt 30 év fejlődé­sét és meg tudják álmodni a jövőt. Ezután átadta a járási úttörőelnökség, a járási hiva­tal és a járási KISZ-bizottság jutalmait, melyeket a Mecha­nikai Laboratórium dunakeszi gyáregységének dolgozói na­gyon szép kivitelben készítet­tek el. Első helyezést ért el Szabó Zoltán szobi 6. osztályos, Pel- lus Attila őrbottyáni 6. osztá­lyos, Vörös János fóti 2. osz­tályos, Gebora Eszter sződli- geti 6. osztályos. Dvorak Zsu­zsa fóti 2. osztályos. Valen­tin Péter dunakeszi 8. osztá­lyos és Máté Imre őrbottyáni 4. osztályos pajtás. Tizenket- ten kaptak második és hatan harmadik díjat. A pajtások is megtekintették társaik alkotásait (Fotó: Rózsavölgyi Károly) A kiállításon örömmel ta­pasztaltuk a fiatal alkotók eszköz- és formagazdagságát, kitűnő képi érzékét és a mun­kák megfogalmazásának sok­oldalúságát. Különösen tet­szett Bellus Attilának a szov­jet felszabadítókat ábrázoló vízfestménye, melyből kitűnt: tehetséges a rajzolásra és ha­tározott az ecsetkezelése. Ugyancsak nagyon tetszett Barcsa Katalin zebegényi 8. osztályos pajtás linómetszete, ebből és szavaiból is kitűnt, hogy a Dunakanyar igazi sze­relmese. Felszabadulásunk gyermekszemmel Három szakma megyei döntője A napokban rendezték meg „a szakma kiváló tanulója” megyei versenyt, műszerész, járműlakatos és asztalos szak­mában. Az első napon az írásbeli feladatot négy óra alatt kel­lett megoldani. Téma: mű­szeripari fogalmak, számtan- és rajzfeladat. Másnap a Me­chanikai Laborban 5 órás gyakorlati versenyre került sor: kondenzátorlemezt kel­lett készíteni műszaki rajz szerint. A Mechanikai Labor KISZ-bizottsága az egész ver­seny alatt gondoskodott a jó versenykörülményekről. EREDMÉNYEK: 1. Csonka József 81, 2. Tóth Ixijos 80, 3. Zsarnócai József 78 pont­tal. (Mind a 201. intézet ta­nulója.) A járműlákatos szakmában 1970 óta versenyeznek aHanu- lók. A mostani versenyen 8 tanuló indult, Cegléd és Du­nakeszi versenyzői először há­romórás írásbelin vettek részt, téma: vasútikocsi-ke- rékpár részeinek összeépíté­se, anyagvizsgálata. A gya­Veres Pálné lánya írta emlék­irataiban: ....... Hartyánban, a fő vezér itt időzése alatt, sem­mi baj nem történt. Egy érté­kes, elefántcsontból faragott képet kívánt megvenni, de a tiszttartó azt válaszolta, hogy nem eladó. De azért Paskie­vics bizony mégis magával vitte a becses képet. Amikor a fővezér elment, utócsapata nagy pusztítást végzett...” A halastó tönkremént, a kertet — ahol valaha a reformkor nagyjai vitatkoztak a haza sorsáról — feldúlták a, lova­sok. Aztán az osztrák csapa­tok nemcsak az uradalmat, még a viskókat is kifosztották. Itt ápolták a váci csata se­besültjeinek nagy részét. Csil- léry Imre, az akkori lelkész, szemtanúként írta meg ta­pasztalatait az egyház jegyző­könyvébe. Azt írja, hogy a váchartyáni templomban elte­metett orosz alezredest a csö­rögi szőlőkben levő egyik présházban lőtték meg a hon­védek. . A besorozott váchartyáni népfelkelők közül harminc- ‘ nyolcán vettek részt a sza­badságharc csatáiban. Leg­többjük neve ma már isme­retlen, de a máig itt lakó Pin­tér, Demény, Hegedűs és Li- sai családok fiai közül tizen­hatan soha sem tértek vissza a faluba. A szabadságért es­tek el, azért a szabadságért, amelyben ma dédunokák él­nek. Csankó Lajos korlati munka vasútikocsi- zárszerkezet készítése. 1. Hegedűs Ferenc 79, 2. Ács Ferenc 76, 3. Acs József 73 ponttal (a 201. Szakmun­kásképző Intézet növendékei). Az asztalosok írásbeli dolgo­zata négy kérdésből állt. Szakismeretből: marógépek felhasználási területe, anyag- ismeretből: agglomerált ter­mékek, szakrajzból: fiókos asztal metszete, matematiká­ból: a kör területe, ill. hen­gerpalást kiszámítása. Az írásbelin elérhető maximá­lis pont 40. Az első helyezett 29 pontot ért el. A gyakor­lati munkában ülőke elkészí­tése volt a feladat. 1. Lukács Gábor (Cegléd, 203.) 77, 2. Takács Miklós (Dunakeszi, 201.) 75, 3. Kiszel Árpád (Cegléd, 203.) 61 pont­tal. A versenybizottságok meg­állapítása: a Dunakeszi 201- es intézet nagyon jól, gör­dülékenyen, az összes lehető­ségek megteremtésével segí­tette a versenyeket. Solymosi László Réteggyűlések Göd nagyközségben falugyű­léseken ismertetik meg a la­kosságot a múlt év községfej­lesztési eredményeivel, az idei feladatokkal. Eddig már sor került a tsz-ben, a Ramona Isz-nél, az OVIT-nál és a Fő­városi Kézműipari Vállalat gödi telephelyén a réteggyű­lésekre. Piaci jelentés Pénteken a váci piacon a burgonya kilóját 2,90—6, a tar­kababét 25, a fehérét 18—20 forintért adták. A vöröshagy- ma 6, a lila csemege 11, a fok-? hagyma 24, a dughagyma 24—40 forintba került kilón­ként. A zöldséget ,11, a sárga­répát 5,50, a zellergyökeret 8 forintra tartották. A fekete retek 6, a cékla 5, a karalábé 6 forint volt. A kelkáposzta'' 5,30—7, a fejes 3,50, a piroS- káposzta 5, a savanyított 8 fo­rintért volt kapható. A kuko­ricaliszt és kása literjét 8 fo­rintra tartották. A primőrsa­láta darabját 4,40 és 6 forin­tért kínálták. A véres- és májashurkát 35, a töpörtyűt 30 forintért adták. A dióbélért 55, a mákért 68 forintot kértek. A héjas dió kilóját 20—22 forintra tartot­ták. A szilvalekvárért 22, az asza)t szilváért 18 forintot kértek. Az alma kilója — faj­tájától és nagyságától füg­gően — 4,40—10 forint között változott. A téli' körte kilóját 14—16 forintért kínálták. A túró és tejfel ára 30 fo­rint volt. A termelőszövetkezeti áru­sok 28 forintért mérték az élő csirke és 25 forintért a tyúk kilóját. A tojás ára 1 fo­rint és 1,40 között mozgott. Az olasz operazene klasszikusai A zenekedvelők klubjának következő rendezvényét hét­főn délután 5 órakor a párt­ós tömegszervezeti székház ol­vasótermében tartják. Gábry György zenetörténész leme­zekkel illusztrált előadásának címe: Az olasz operazene klasszikusai. PÉLDÁS ÉLETE VOLT Csütörtökön dél­után a rokonok, a pályatársak és a volt tanítványok kísérték utolsó út­jára a vác-alsóvá- rosi temetőben Téglás Lajosnét, a Hámán Kató Ál­talános Iskola ta­nárát. Ötvenkét évet élt s ebből 33 évet töltött a, pedagó­gia szolgálatában. Győri Józsqfné is­kolaigazgató bú­csúztató beszédé­ben emlékezett arra, hogy népta­nítóként kezdte működését Tisza- kürtön. 1945-ben Nógrádveröcén tanított. Az államosítás, 1948 óta taní­tott a Hámán Ka­tó Iskolában. A tantestület egyik alapító tagja volt. Napi munkája, két gyermekének nevelése mellett végezte él a Ta­nárképző Főisko­lát; fizika-mate­matika szakon szerzett kitűnő eredményű vörös­diplomát. Húsz éven ke­resztül volt a vá­rosi úttörőelnök­ség tagja, két évig a város úttörőtit­kára. A Hámán Kató Iskola Szi­lágyi “Erzsébet út­törőcsapatának 1959-től 1964-ig volt a vezetője. Először kiváló út­törővezető lett, majd megkapta — ezen a fokon a legmagasabb ki­tüntetést — az Ű ttörővezetői Ér­demérmet. Hálás tanítvá­nyainak sokasága megőrzi emlékét. (P)

Next

/
Oldalképek
Tartalom