Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-14 / 38. szám

1975. FEBRUAR 14., PÉNTEK XMdan JKUSZ Felelőtlen lépés NICOSIÁBÓL meglepő, de várható jelentést röppentet­tek világgá csütörtökön a déli órákban a hírügynökségek: a török ciprióta vezetők egyol­dalúan kikiáltották az önálló ciprusi török szövetségi álla­mot. a szövetségi Állam kikiáltásáról szóló nyilatko­zatban. a török közösség ve­zetői támogatásukról bizto­sították ugyan >ra Ciprusi Köztánsaság el nem kötele­zettségi státusét” szembe­szálltak a sziget bármilyen megosztásával vagy bármely más országihoz történő csat­lakozással, ám az egyoldalú döntéssel lényegében Ciprus megosztását hajtották végre, még akkor is, ha — mint a nyilatkozatban állítják — végső céljuk a ciprusi görög közösséggel való egyesülés a két részből álló föderatív ál­lam keretében. VISSZAFORGATVA a múlt napok eseményeit, megálla­pítható, hogy a török ciprióta- vezetok készültek e lépésre. Nem kerülheti el a figyelmet az sem, hogy elhatározásukat olyan időpontban valósították meg, amikor végre érdemi megbeszélések kezdődhettek volna a két közösség képvi­selői között, s amikor Török­ország és az Egyesült Álla­mok, valamint Görögország és az Egyesült Államok kö­zött kétoldalú tárgyalások folynak a NATO-vaiL kapcso­latos kérdésekről. A GÖRÖG CIPRIÖTÄK vezetője, Glafkosz Kleridesz hétfőn kívánt találkozni a török közösség vezetőjével, hogy átadja a ciprusi kérdés I mde zésének görög tervét. E találkozót Rauf Denktas, a ciprusi török közösség veze­tője azonban lemondta. A végül is ENS Z -közvet í léssel átadott tervben a görög kö­zösség egyebek között java­solta: alakítsanak központi kormányt, amely megfelelő hatalommal rendelkeznék a kanitonális rendszerű föderá­ció felett; a török és görög ciprióták egymás mellett élé­sét a kantonokon belül az al­kotmány szabályozza; a török igazgatási kantonok összterü­lete egyezzék meg a sziget összlakosságán, belüli arány- nyal, ami 18 százalék. E TERV ALAPJÁN nyil­ván meg lehetett volna kez­deni az érdemi tárgyalásokat. Ehelyett azonban a török cip­rióta vezetők egyoldalúan kész tények elé állították a görög közösséget. Sok jel ar­ra vall, hogy a görög ciprió­ták lépését Ankara sugallta és támogatta. A UPI ameri­kai hírügynökség az esemé­nyek előtt 24 órával, szerdán közölte, hogy a török kor­mány nem fogadja el a cip­rusi kormány által előter­jesztett béketervet, amely a lakosság számarányának megfelelő területű nyolc kan­tont juttatna a ciprusi törö­köknek. Ankara — hangsú­lyozta az amerikai hírügy­nökség — továbbra is lénye­gében két külön részre akar­ja osztani Ciprust, a megszál­lás alatt levő északi terüle­tet tartva fenn a török cip­rusiak számára. A TÖRÖK CIPRIÖTA VE­ZETŐK az egyoldalú lépés­sel semmibe vették azENSZ- közgyűlés decemberi hatá­rozatát, amely úgy szól, hogy Ciprus alkotmányos állam­formájának meghatározása az ott élő két közösség együttes feladata. CSÜTÖRTÖKÖN Kissinger Kairóban, Damaszkuszban, Tel Avivban Iszmail Fahmi egyiptomi és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter csütörtökön délelőtt Kairóban gazdasá­gi együttműködési megálla­podást írt alá, amelynek ér­telmében az Egyesült Álla­mok hitelt nyújt Egyiptom­nak — elsősorban élelmisze­rek vásárlására. Kissinger másfél órával meghosszabbította kairói tar­tózkodását, hogy újabb meg­beszélést folytasson egyipto­mi kollégájával. Ennek vé­geztével utazott el Szíriába. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter befejezte szíriai „villámlátogatását” is, és csütörtökön délután, közép­európai idő szerint 17 óra 20 perckor Damaszuszból Iz­raelbe repült. Kissinger a szíriai fővárosban Hafez Asszad szíriai elnökkel és Khaddam külügyminiszterrel a közel-keleti válságról ta­nácskozott. Az amerikai kül­ügyminiszter és a szíriai ve­zetők tárgyalásainak részle­teiről Damaszkuszban eddig nem adtak ki hivatalos közle­ményt. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter Egyiptom­ban és Száriéban tett rövid látogatásét követően csütör­tök este Tel Avivba érkezett. A külügyminisater derűlátóan nyilatkozott Damaszkuszban Asszad szíriad elnökkel foly­tatott tárgyalásairól. Mint mondotta, a megbeszélések „barátiak, konstruktívak” voltaik, és felölelték a közel- keleti helyzet valamennyi as­pektusát, valamint a kétol­dalú kapcsolatokat, amelyek a külügyminiszter szerint „jók és javulók”. Az Al-Thavra című szíriai lap közölte, hogy Damasz­kusz elutasítja a közel-keleti válság szakaszos rendezésére vor atkozó terveket. A fél- hivatalos lap csütörtöki szá­mában, Kissinger damaszku­szi tárgyalásaival egyidejűleg megjelent vezércikk szerint. Szíria „elutasítja azokat a kísérleteket, hogy a részleges rendezés csábításának csap­dájába ejtsék, vagy figyelmét csupán egyes területek visz- szaszolgál tatásával tereljék el”. Az Al-Thavra leszögezte, hogy a közel-keleti újabb po­litikai fejlemények fényében Szíriának minden eddiginél szilárdabban kell ragaszkod­nia az összes elrabolt arab területek felszabadításához. BECS—EKHT Űj szocialista indítvány A tárgyalások időtartama alatt ne növeljék a térség fegyveres erőinek létszámát Csütörtökön Becsben plená­ris ülést tartottak a közép­európai kölcsönös haderő- csökkentési tárgyalásokon részt vevő küldöttségek. A csehszlovák delegáció szóvivő­je a tanácskozás után újság­íróknak ki jelenítette, hogy a szocialista országok küldöttsé­gei — miközben az 1973. no­vember 8-i megállapodás-ter­vezeten alapuló radikális ren­dezés mellett szállnak síkra — egyben javasolják, hogy a tárgyalások közvetlen résztve­vői — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia, az NSZK, Kanada, Belgium, Hollandia, Luxem­burg, az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia — közös nyilatkozat formájában vállai­PÁRIZS Mitterrand ismét kitért... Francois Mitterrand, a Fran­cia Szocialista Párt első titká­ra csütörtök délután tartott sajtóértekezletén bírálta a kormánynak a termelés csök­kenését előidéző gazdaságpoli­tikáját s hangsúlyozta, hogy annak a dolgozók az első szá­mú áldozatai. A munkanélkü­liség enyhítése érdekében azt javasolta, hogy a közszolgál­tatások területén — ahol nagy a létszámhiány — tömegesen alkalmazzanak új dolgozókat, így a postánál, a közegészség- ügy és a közoktatás terén s javítsák meg a munkanélkü­liek segélyezésének feltételeit. A baloldali pártok viszonyá­val kapcsolatban Mitterrand azt hangoztatta ugyan, hogy a szocialisták „nem óhajtják folytatni a polémiát”, de is­mét kitért az FKP által felve­tett kérdések határozott meg­válaszolása elől. Csupán arra hivatkozott, hogy a szocialista párt a közös program alap­ján áll s hozzátette: „A bal­oldal közös kormányprog­ramja akkor lesz megvalósít­ható, ha majd a francia nép a választáson baloldali több­séget küld a nemzetgyűlésbe”. Banglades új élete A világ egyik legszegényebb és legtragi­kusabb sorsú országa, Banglades néhány nappal ezelőtt történelmi útjának új fejeze­tét kezdte meg. A függetlenségét mindössze három esztendeje elnyert fiatal köztársaság­ban az ország jóformán egyetlen nemzetközi értelemben is kiemelkedő politikusát, Mud- zsibur Rahman eddigi miniszterelnököt el­nöki címmel és teljhatalommal ruházták fel. A fordulat megértéséhez emlékeztetni kell arra, hogy Banglades születését 1971. decem­berében előbb a pakisztáni hadsereg félel­metes terrorja előzte meg. Hiszen Banglades Kelet-Pakisztán” néven az India kettéosz­tásakor létrehozott pakisztáni állam egyik tartománya volt. A pakisztáni hadsereg elnyomó hadjára­tával szemben nemcsak Banglades népének belső ellenállása bontakozott ki. A „keleti tartomány” nagyszabású világpolitikai és stratégiai összecsapás középpontja is lett. Bangladesi Kínától csak India egyik tarto­mányának vékony szegélye választja el. Pe­king számára ezen az országon keresztül kí­nálkozik a legrövidebb út a Bengál-öbölig, az Indiai-óceán döntő stratégiai fontosságú észak: pereméig. Gyökeresen más nézőpont­ból, saját hatalmi érdekeiből kiindulva az amerikai stratégák is fontosnak tartották ezt a területet. így történhetett, hogy míg a Szovjetunió és India támogatta Banglades függetlenségi harcát, Kína és az Egyesült Ál­lamok minden erővel igyekezett azt elgán­csolni. A végeredmény az amerikai és a kínai stratégia érzékeny vereségét hozta. Banglades születésével egyértelműen India vált a térség katonailag és stratégiailag legerősebb orszá­gává. Pakisztán viszonylagos fontossága pe­dig csökkent. Érthető, hogy ezt a vereséget — különö­sen a földrajzilag közelebb levő Kína — igyekezett a belső ellentétek szításával a visszájára fordítani. Ehhez megfelelő gazda­sági alapot szolgáltatott, hogy Bangladesben az egy főre jutő évi nemzeti jövedelem az indiai átlagnál is 20 százalékkal alacsonyabb. Ráadásul a legutóbbi három évben az egyéb­ként is gyötrő szegénységet százezernyi áldo­zatot követelő természeti csapások egész so­ra tette még elviselhetetlenebbé. A kínaiak ilyen körülmények között párhuzamos takti­kát alkalmaztak. A maóista fegyveres cso­portok illegális, erőszakos akcióit a kifino­multabb, lassú politikai behatolással párosít­va szervezték az ellenállást az óriási nehéz­ségekkel küzdő kormány ellen. Nyiltan meg kell mondani azonban, hogy ez a kínai aknamunka — akár csak az ame­rikai ügynökök tevékenysége a burzsoázia legfelsőbb köreiben — nem teremthetett vol­na igazán válságos helyzetet az ország Veze­tő pártjának bomlása és korrupciója nélkül. Ez a párt, az Avami Liga évtizedeken ke­resztül a pakisztáni államon belüli belső ön- kormányzat követelésének hordozója volt. Az elnyomás viszonyai között tehát haladó sze­repet töltött be és a burzsoázia legkülönfé­lébb csoportjaitól a széles paraszt tömegekig a lakosság nagy részét befolyása alá vonta. Az ország hároméves történelme azon­ban bebizonyította, hogy az Avami Liga a régi formájában alkalmatlan az ország veze­tésére. A párt középszintű, főként vidéki ap­parátusa a korrupció mocsarába süllyedt. Miközben az ultrabal fegyveres csoportok százszámra ölték meg a helyi közigazgatási vezetőket és a nép éhezett — az Avami Liga apparátusát ez a korrupt réteg páratlan ará­nyú rizs- és jutacsempészésre, s az ezzel összefüggő devizaspekulációkra használta fel. Voltaképpen ezt a bűnszövetkezetet akar­ta felszámolni a körülbelül egy hónappal ez­előtt kihirdetett rendkívüli állapot. Az Ava­tni Liga korrupciója, a külföldről pénzelt és szított aknamunka, valamint a tavalyi ka­tasztrofális árvizet követő éhínség azonban olyan helyzetet teremtett, hogy már a rend­kívüli állapot sem segített. Egyetlen kiút marad: a tömegek körében feltétlen népsze­rűséget élvező Mudzsibur Rahman kezébe tenni a teljhatalmat és ezzel a szigorú rend­csinálás lehetőségét. A teljhatalom természetesen a pártok megszűnésével is jár. így a baloldal pártjai, a kommunista párt és a Nemzeti Avami Párt is beszüntetik tevékenységüket. Ezek a pártok azonban felismerték, hogy az adott helyzetben ennek másodlagos jelentősége van. Hiszen Banglades nemzeti létének kér­dései, több mint nyolcvanmillió ember sorsa forog kockán. A baloldal — s a világ haladó követelménye is — úgy fogadta az elnöki rendszer bevezetését, mint az egyetlen meg­maradt lehetőséget Banglades talpraállításá- ra. Ettől pedig nemcsak egy sokat szenvedett nép jövője függ — hanem az indiai szubkon­tinens békéje és stabilitása is. —i—e— janak kötelezettséget a bécsi tárgyalások időtartama alatt nem növelik az érintett tér­ségben állomásozó fegyveres erőik létszámát. Az új szocialista indítvány­nak nagy jelentősége van. Megvalósítása lényeges aka­dályokat gördítene a fegyver­kezési hajsza útjába Közép- Európában, és megjavítaná a tárgyalások légkörét, mivel a részvevőket a probléma teljes egészében való és kölcsönösen elfogadható megoldásának még tevékenyebb kutatására ösztönözné a részvevőket. Most a nyugati delegációk­tól függ, hogy megvalósul-e ez a konstruktív javaslat és en­nek eredményeként a bécsi tárgyalások kaphat-e olyan impulzust, amely lehetővé ten­né a továbbjutást. LUANDA Súlyos incidens Nyugati hírügynökségek az ANI portugál távirati iroda jelentésére hivatkozva közöl­ték, hogy Luandában, Angola fővárosában csütörtök reggel súlyos incidens robbant ki: az Angolai Népi Felszabadátási Mozgalom (MPLA) katonái tűzharcot vívtak Daniel Chi- penda szakadár csoportjával. Az összecsapásnak több halá­los áldozata van. Az ANI szerint az Agostin- ho Neto vezette MPLA har­cosai körülzárták a Chipen- da-csoport fegyvereseit, mert olyan értesüléshez jutottak, amely szerint Chipendáék fegyvereket és katonákat kap­nak erősítésül „egy szomszé­dos országból”. Ámikor az MPLA emberei a helyszínen, megjelentek, Chipenda embe­rei tüzelni kezdtek rájuk és megölték egyik közismert pa­rancsnokukat, Valoria őrna­gyot — mondta az MPLA szó­vivője Luandában. Az MPLA- sok viszonozták a tüzet. Belharcok Etiópiában Válságosra fordult az utób­bi hetekben az eritreai belpo­litikai helyzet. Súlyos harcok színhelye Etiópia északi tarto­mánya: a 2. hadosztályt, amely a katonai szakértők szerint mindig is kitűnt rend­kívül nagy tűzerejével és elit egységeivel a négy etióp had­osztály közül, újabb páncélo­sokkal és ezerötszáz ejtőer­nyőssel erősítették meg. Az eritreai felszabadítási szerve­zet, az iszlám-nacionalista tö­rekvésekkel áthatott, radikális túlzásokra hajlamos ELF (1962-ben bontott zászlót) és az öt éve tevékenykedő, a po­litikai megoldás iránt nagyobb készséget mutató EPLF geril­lái január végén összehangolt támadásba lendültek. Az ösz- szetűzések Aszmarára, a tar­tomány székhelyére, valamint a Vörös-tenger partján épült két fontos ipari és kikötővá­rosra, Asszabra és Masszawá- ra is kiterjedtek. Jelentések szerint eddig már 1500-nál több halálos áldozatot köve­telt a szeparatisták által ki­robbantott ellenségeskedés. Eritrea históriája némileg eltér Etiópia háromezer éves történelmétől. A múlt század­ban gyarmatosították az ola­szok. ÖK építették fel Aszma- rát is, amely 1894 óta Eritrea székhelye. Utak és kisebb üze­mek, korszerű kikötők, a ten­ger partján öntözéses gazda­ságok utaltak arra, hogy Itá­lia otthonosan berendezkedett északkelet-afrikai gyarmatán. Brit és etióp csapatok 1941- ben űzték ki a fasisztákat Eritreából. Előbb angol, majd ENSZ-fennhatóság alá került. A világszervezet határozata értelmében 1952-ben Etiópiára ruházták Eritrea igazgatását, éspedig föderatív alapon. A döntés megnyugvást keltett a függetlenségre áhító eritreai közvéleményben: önálló zászló és alkotmány, autonóm kor­mányzat és parlament illeti meg őket. Azaz csak illetné, mert a szövetségi unió tulaj­donképpen soha nem valósult meg, az önállóság Addisz Abeba késleltető politikája ré­vén fokozatosan zsugorodott. Végül már az is sikernek szá­mított, hogy Eritrea mint autonóm terület kapcsolódott Juda Győzelmes Oroszlánjá­nak birodalmához. 1962-ben ez a státusza is megszűnt, s a császár Taklay Ghirat Eritrea néven 14. tartományként be­kebelezte. Azóta váltakozó hevességgel dúl Eritreában a függetlensé­gért folytatott gerillaháború. Becslések szerint a szepara­tisták 12—15 000 jól felfégy- verzett emberrel rendelkez­nek. Emlékezetes akciójukra a császári hatalom brutális meg­B Alt MILYEN TIPUSO SZÖVETKEZETI JAVÍTÓSZOLGÁLAT garanciális és egyéb javítását vállalja SZEMÉLY- ES TEHERGÉPKOCSI kis- és nagyjavítását, szerviz (Ceglédi út 21.) HÁZTARTÁSI KISGÉP ÉS VILLANYMOTOR (Szolnoki j. 1.) Q Nagyk(jrÖSÍ GŐpjaVitÓ LiATABI/EBáVBAiB l/PBAi/Bin //*» * * MOTORKERÉKPÁR ÉS KERÉKPÁR (Ceglédi út 6.) HÍRADÁSTECHNIKAI ESZKÖZ (Kecskeméti út 5.) és Faipari Ktsz torlással válaszolt: a partizá­nok 1970-ben foglyul ejtették és megölték a 2. hadosztály parancsnokát. Válaszul az etióp légierő valóságos tömeg­mészárlást hajtott végre, né­hány gerillagyanús települést földig rombolt. Amikor a múlt év február­jában nyugtalanság robbant ki Addisz Abebában a taxiso­főrök és a közlekedés dolgozói körében, valamint a Hailé Szelasszié Egyetemen, elsőnek az aszmarai 2. hadosztály né­hány elitalakulata lázadt fel, magasabb zsoldot követelt. A hadseregen belüli reformista mozgalom, amely végül is a császár szeptemberi trónfosz­tásához vezetett, Eritreából in­dult ki. Megfigyelők arra szá­mítottak, hogy az eritreai füg­getlenségi harc alábbhagy, s a szeparatisták haladó szelle­mű követelései találkoznak az új etiópiai rendszer törekvé­seivel. Nem így történt! Annak el­lenére, hogy az ideiglenes ka­tonai kormányzat megértést tanúsított a tartomány függet­lenségi harca, a korrupt csá­szári rezsimmel szemben foly­tatott ellenállás iránt, a fel- szabadítási frontok változat­lanul a teljes elszakadást szorgalmazták. A jelekből ítélve az új ad- diszi katonai rezsim elszánta magát, hogy katonai eszközök­kel egyszer s mindenkorra vé­get vet az eritreai szakadárok mozgalmának. A megoldás persze nem könnyű. A látszó­lag politikai jellegű eritreai mozgalom nem mentes a val­lási ellentétek elemeitől. Etni­kailag is motivált az ellentét: a tartományt tigrék lakják, akik sohasem fogadták el az uralkodó amhara törzs fenn- sőbbségét. Bizonyos iszlám-nacionalista körök — elsősorban Líbiában és Szaúd-Arábiában — szíve­sen vennék, ha Eritrea el­nyerné függetlenségét. Ezt a többi között kifejezésre juttat­ják a felszabadítási frontok katonai és anyagi támogatásá­ban is, ami tovább bonyolítja a helyzetet. Figyelemreméltó ezzel összefüggésben az a vé­lemény is, amely szerint egyes arab vezetők nem nézik jó szemmel, hogy az addiszi ideiglenes katonai kormányzat mindinkább a szocializmus programja mellett kötelezi el magát, s az utóbbi időben fontos határozatokat hozott pénzintézetek és vállalatok ál­lamosítására, a szociális igaz­ságtalanságok gyökeres meg­szüntetésére. Valamennyi politikai prob­léma közül, amelyet a meg­döntött császári rendszer hát­rahagyott, egy sem olyan sú­lyos, mint az eritreai — írta nemrég az Addisz Abebában megjelenő Ethiopian Herald. Kétségtelen, hogy a véres harcok arra utalnak: a belső és a külső reakció aknamun­kájával igyekszik megakadá­lyozni a politikai rendezést Eritreában, s ezzel — közvet­ve — hátráltatni a haladó re­formok megvalósítását, meg­nehezíteni az új etióp rend­szer merész és rokonszenves útkeresését. Gyapay Dénes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom