Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-09 / 34. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGL.EP1 JÁRÁS ES CE6L XIX. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM 1975. FEBRUÁR 9., VASÁRNAP Jó évet zárt a MEZÖKÖV Tagja harminc termelőszövetkezet A Pest megyei Szövetkezetek Értékesítő és Beszerző Közös Vállalkozása (MEZÖKÖV) néhány éve alakult meg Cegléden, a Dél-Pest megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége és a tagszövetkezetek támogatásával. Az egyesítések és összevonások után a múlt év végén harminc közös gazdaság tartozott tagjai sorába, közülük tíz a ceglédi járásban, kettő a városban működők közül. A társulásban részt vevő termelőszövetkezetek azzal a céllal egyesítették erőiket, hogy a termelés és az értékesítés, továbbá a felvásárlás és beszerzés lehetőségeit megkönnyítsék, ezáltal is fokozva a nagyüzemi gazdálkodás eredményeit. Az 1970-ben alakult vállalkozás főként a termékek kedvezőbb értékesítését, a fogyasztók jobb ellátását és a termelői érdek érvényesítését, a beszerzési lehetőségek javítását tekinti céljának. A MEZÖKÖV igazgatótanácsának a napokban megtartott ülésén Treszkai Barna igazgató ismertette a múlt évi munkát és mérleget. Hangsúlyozta, hogy elsősorban a tagszövetkezetek által termelt áru elhelyezésére törekednek, továbbá gépeket, gépkocsikat, különféle anyagokat szereznek be. Az árukat a termelőktől eljuttatják a 'fogyasztókhoz. Ezt a célt szolgálja négy ceglédi és három vidéki árudájuk. A harminc tagszövetkezet együttes vagyoni hozzájárulása 544 ezer forint. Várhatóan újabb belépőkkel gyarapodik a tagok száma, s a fenti összeg tovább nő. A közös vállalkozás saját székházzal, raktárakkal, garázsokkal rendelkezik, a távlati feladatok ellátására is alkalmas. A terményforgalmi ágazat tizenhétmillió forintos kiskereskedelmi forgalmat bonyolított 1974-ben. A borászati ágazat 16 ezer hektoliter bort és mustot értékesített. Harmincnál több gépkocsit, pótkocsikat, adaptereket, permetezőgépeket szereztek be a taggazdaságoknak. Közreműködtek a termékek exportálásában is, melynek során a többi között ötven vagon madáreleséget — mázsánként 1600 forintos áron —, mustármagot és egyéb termékeket értékesítettek. Az idén is lesz munkájuk a szövetkezeti faüzemeknek, amelyek a MEZÖKÖV-ön keresztül kapcsolatban állnak az ERDÉRT-tel. Bálázott szalmát vár a dunaújvárosi papírgyár. Igény mutatkozik a nagy hozamú takarmánybúza iránt, amellyel érdemes foglalkozni a termelőknek, hiszen akár 500 vagonos mennyiségre is kötnek szerződést. Jó kapcsolatot építettek ki az AUTÓ- KER, AGROKER vállalatokkal és a Mezőgép Tröszttel. Az elmúlt évben 48 millió forint értékű árut forgalmaztak, jelentősen túlszárnyalva nemcsak az 1973-as évet, hanem saját terveiket is. A tisztességtelen nagy hasznok elkerülésével kereskedtek. Összesen 875 ezer forint nyereségre tettek szert. Ebből 250 ezer forintot visszatérítettek a tagszövetkezeteknek. Fejlesztési alapként 445 ezer forintot használnak fel. Tehermentes vagyonuk meghaladja a kétmillió forintot. Kerülték a kockázatos, bizonytalan kimenetelű üzleti vállalkozásokat, amelyek korábbi eredményeiket is veszélyeztethették volna. Dr. Kárteszi János, az ellenőrző bizottság elnökeként tájékoztatta az igazgató tanácsot. Tavaly négy alkalommal tartottak ellenőrzést, egy rendkívüli vizsgálat során a kiskereskedelmi áruforgalmazással, az árudák leltározási tapasztalataival foglalkoztak. Legfontosabb teendőjük az elfogadásra beterjesztett éves mérleg adatainak ellenőrzése volt. Megállapították, hogy a feltüntetett számok a valóságnak megfelelnek, a jelentés reális képet tár a tagszövetkezetek elé. T. T. Ezerkétszáz óvodás Megváltozott a rendtartás Tanfolyam, képesítés nélküli óvónőknek Az oktatási miniszter ez év január elsejétől elrendelte az új óvodai rendtartás bevezetését. A legutóbbi kilenc évvel ezelőtt készült, természetes, hogy sok-sok előírását az idő túlhaladta. A vezető óvónők a napokban tanácskoztak az új rendtartásról. A megbeszélésen — a rendelkezéseknek megfelelően — elhatározták, hogy az idén a szokásos jelentkezési lapokon június 9-től június 15-ig kérhetik gyermekük óvodai felvételét a szülők. Jelentkezési lap minden óvodában van, kitöltés után azt ugyanoda kell beadni. Az újonnan felvettek szeptember 16-tól mehetnek óvodába. A szervezett oktatás is ekkor kezdődik meg, kivéve a kiscsoportosokat. Velük november 1- től kezdik meg a nevelési program szerinti foglalkozásokat. A népesedéspolitikai intézkedések hatására örvendetesen több gyermek születik, mint a korábbi években. Cegléden ma már 42 csoportban 1200 óvodással 79 óvónő foglalkozik. Az óvodai csoportok gyors emelkedésével nem tartott lépést az óvónőképzés, ezért országszerte, így Cegléden is ugrásszerűen nőtt a képesítés nélküli óvónők száma. Csekély fizetésért áldozatos, nehéz munkát vállaltak. A pedagógus-szakszervezet országos elnöksége nemrég úgy foglalt állást, hogy „a jól dolgozó, pályára alkalmas képesítés nélkülieknek lehetőleg minden segítséget, anyagi, erkölcsi támogatást meg kell adni”. A megyei pedagógus-továbbképző kabinet Dél-Pest megye mintegy 50 képesítés nélküli óvónője számára keddtől szombatig, ötnapos tanfolyamot szervezett Cegléden. A megnyitón Venesz Ernöné, a kabinet munkatársa köszöntötte az óvónőket. Naponta hallgattak előadásokat az óvónői hivatásról, az egészséges életmódra nevelésről, a játék, a házirend, a napirend szerepéről, naponta látogattak óvodai foglalkozásokat. A tanfolyam nagy segítséget adott a képesítés nélkülieknek. Szabó Alfréd Tanácstagi beszámolók Hétfőn, febtuár 10-én délután hat órakor Cegléden több tanácstagi beszámolót tartanak. A 3. és 5. körzet lakói számára a kisegítő iskolában Hegedűs József és Öcsai István, a Vasutas Művelődési Házban a 19. körzetnek Kaczur Pálné, a XII., Körösi úti iskolában a 69. körzet lakóinak Zsadony Károly tart tanácstagi beszámolót. János király Cegléden, a Kossuth Művelődési Központban vendégszerepei február 15-én este fél 8 órai kezdettel a kecskeméti Katona József Színház társulata. Shakespeare János király című művét mutatják be. MEGBECSÜLIK, ELISMERIK „Nem én vagyok az első, aki a gyárkapun kifelé igyekszik...” BRIGÁDVEZETŐ, MUNKAÉRDEMRENDDEL Műszakváltás ideje közeledik a KÖZGÉP 2. számú ceglédi gyáregységében. Az öltözőben a délutáni műszakosak beszélgetnek, nyikordul a szekrény ajtaja. A gépet mintha cirógatná a munkás keze, pedig csak rendbeszedi, mielőtt váltótársa megérkezik. A hívásra a műhelyből amúgy munkaruhásan siet a pártirodára Bognár Lajos. Szinte lesem ül, már cseng a telefon. — Hallottam, hogy a pártirodában vagy. Az előbb elfelejtettem mondani, hogy ... Bognár Lajos elmosolyodik. Ezt persze, a vonal túlsó végéről nem látni. — No, ugye mondtam. Akkor jó, akkor minden rendben. Holnap akár be is adhatod. Kérdésem lenne, de a telefon hangja erélyesebb. Persze, megint őt keresik. — Nagyon fontos ember a gyárban, ugye? Kicsit hajlott tartással ül a széken, kicsit fáradtan, de nagy figyelemmel. Átgondolt a válasza. — Munkásember vagyok. A gyárban az ember és a munka összetartozik és egyformán fontos. Emellett sok mindent vállaltam. Ismerem a gyárat, szinte mindenki ismer engem is, munkástársaimtól a főmérnökig, vagy a portásig. Nem szoktam számolni az éveket, de ha jól meggondolom, sok idő eltelt már azóta, mikor először betettem a lábam a gyárkapun. 1953-ban kerültem a vállalathoz, autószerelőként szereztem szakmunkás képesítést. Két évig dolgoztam, azután katona lettem — szakaszvezető, majd szakaszparancsnok. 1959 novemberében leszereltem. A pártba 1962-ben léptem be. Pártmunkát kilenc éve végzek, mint vezetőségi tag. Most az 1. alapszervezet párttitkára lettem. — Megbecsülés és elismerés ez! — Igen. És elvárás, mert a feladat nagyon sok. Néha nem bánnám, ha a nap hosszabb lenne, vagy lassabban telnének az órák. — Dolgozni kell emellett, gyári munkásként. — Dolgozni. Mondtam az előbb, hogy nagy ismeretségem van a gyárban. Ennek egyik oka az, hogy szinte „brigádról brigádra” jártam. Először a dömpereseknél kellett a munkáskéz, a szervező ember. Amikor ott megindult a brigádmunka, a vasszerkezeti brigádnak kellett egy kis útmutatás. Tavaly május 1. óta a hidraúlikaműhely brigádjának a vezetője vagyok. Viccelődve néha azt szoktam mondani magamnak: Látod, hányt-vetett ember vagy te, Bognár! Más kivárja, míg egy szocialista brigádból kiöregszik, onnan megy nyugdíjba, Tornaóra, tágas teremben te meg... De mondom, ez csak amolyan élcelődés. Tudom, mindannyiszor milyen fontos feladattal bíztak meg. Lelkesen, maguktól dolgoznak a brigádjaink, egyiktől kedvet kap a másik, egészséges a brigádszellem. — Szeret itt? — Ha mást mondanék, el- hinné-e?! Jutalomra, elismerésre nem panaszkodhatom. A legjobb ipari tanuló voltam, két évre rá kiváló dolgozó lettem. Azóta nyolcszor kaptam meg a szakma kiváló dolgozója címet. És egyszer a Munka Érdemrend bronz fokozatát. — Köszönöm a beszélgetést, Ne haragudjon, hogy nem en-, gedtem hazasietni. — Ugyan. Feleségem megszokta már, hogy a gyár kapuján nem én vagyok az első, aki kifelé igyekszik. Együtt dolgozunk, ő könyvelő a gyárban, de most otthon van, gyermekgondozási szabadságon kisfiúnkkal. Kislányom sokat segít neki, s én is, hacsak tehetem. E. K. PARANCS JANOS VERSEIRŐL Este a Dózsa klubban Szerdán Parancs János költőt látták vendégül a Dózsa György ifjúsági klubban. Szép számmal összegyűltek a fiatalok az író-olvasó találkozón. Másnap este ismét ott jártam, kérdezősködtem. — Itt voltál-e, hogy, tetszett? Magas, sovány fiú, épp colét kér a büfében. — Nem tudtam eljönni. A jövő héten vizsgázom, tanulnom kellett. ,Most lazítok egy kicsit, azért vagyok itt. Mindig mosolygós lány, vezetőségi tag: — Nekem tetszett. De azért jó lett volna előtte egy kicsit részletesebben bemutatni a költőt, életét és műveit. Borostás állá, farmernadrá- gos: — Suliban voltam Pesten és csak az ő kedvéért lógtam meg az utolsó óráról. Sajnos, így is csak a végére értem ide. Mindössze egy verset hallottam. Azután sokat beszélgettünk. Szimpatikus ember és elképesztően fiatalosan gondolkodik, pedig már harminc- nyolc éves. Nem ártott volna, ha tijbbqt. Kérdezünk tőle,! Négyéin'áázt'álíftícizhkk,' egy nézi. — Itt voltál tegnap? — Igen, egész este. — No, és hogy tetszett? — Micsoda? —Parancs János és versei. Semmi válasz, csak hallgat, Talán nem érdekelte? Egy fiú a rexezök közül: — Én nem nagyon értek az irodalomhoz, de szeretem a verseket. A kedvenc költőm Ady. Nem kritikának szánom, szerintem nehéz versek voltak. Sok bennük a képre halmozott kép. Elfárad az ember a figyelésben, így aztán néha érthetetlenné válik egy-egy rész a hallgatónak. Cegléden évente általában négy-öt író-olvasó találkozót rendeznek. Csak örömmel lehet köszönteni a kezdeményezést, hogy a Dózsa ifjúsági klub is csatlakozott az irodalmi programokat rendszeresen szervező intézmények sorába. Ám a közönség érdekében, ha hasonló rendezvényekre kerül sor, szükség lenne hogy a szerzőket és műveiket röviden bemutassák. Ha kell, verselemzés és magyarázat is lehetne.' K. D. Jelentős feladat vár a CVSE sportolóira Dél-Pest menye az atlétika bázisa lett Üla^xAoóc-xö-..-. Abony sportéletében jelentős szerepe van a Szelei úti általános iskola tornacsarnokának. A 28x15 méteres terem az iskola kilencszáz tanulóján kívül a község sportolóinak is edzési, versenyzési lehetőséget ad. A képen: Tóth Ernő tornatanár a 7/á osztállyal. Apáti-Tóth Sándor felvétele A Ceglédi VSE fennállásának 40. évfordulója tiszteletére márciusban jubileumi közgyűlést rendez. Itt valamennyi szakosztály munkáját elemzik majd. Ezt megelőzve az egyesület elnökétől, Utassy Józseftől néhány kérdésre kértünk választ. — Mi volt 1974 legnagyobb sikere, s mi az, amit balsikerként könyvelhetnek el? — A magyar bajnokságokon szerzett pontok alapján rangsorolják az ország egyesületeit. Az elmúlt évben a CVSE 55 olimpiai pontot gyűjtött, 44-et a birkózók, 18-at az ökölvívók, hármat az atléták. Ennyit még sohasem szereztünk. Az. előző eredményeket nézve az 1971-ben szerzett 59 pont után visszaesés következett, így most 26-tal lett több pontunk, mint 1973-ban. Valószínűleg 300 rangsorolt klub között bekerülünk az első 50 helyezett közé. — A sikereink közé tartozik, hogy férfi asztaliteniszezőink kiharcolták az NB I- ben maradás jogát. A női asztaliteniszezők és a kézilab- dások megnyerték a megyei bajnokságot, de az osztályo- zón már nem tudtak sikeresen szerepelni. Gondolom, a közvéleményt is meglepte labdarúgóink váratlanul gyenge teljesítménye, akik ősszel csak a 16. helyet tudták megszerezni. — Kiktől kapták a legtöbb támogatást? — A megyei sporthivatal, a Vasutasok Szakszervezete és a városi tanács jelentős anyagi támogatása sokat segített és segít az eredmények elérésében. — Melyek az 1975-ös év főbb feladatai, mit vár ettől az évtől? — Egyesületünk Dél-Pest megye atlétikai bázisa lett, ezért legalább 100 olimpiai pont megszerzését reméljük szakosztályainktól. Ezáltal nagyot léphetnénk előre a rangsorban. Az asztaliteniszezőktől ismét bennmaradást várunk. Bízunk abban, hogy labdarúgóink jelenlegi igyekezete a későbbiekben is megmarad, s akkor, bár hátrányos helyzetben vannak, teljesíthetik a kitűzött célt, a 10. hely megszerzését. — Hogyan gondoskodnak az utánpótlásról? — Az általános iskolákon kívül a szakmunkásképző intézet a legnagyobb bázisunk. A sportiskolái szakosztálynál kiválasztó versenyeket rendezünk, a többibe toborozzuk a gyerekeket. Edzőink nagy része pedagógus, testnevelő tanár, s ez már egyik biztosítéka a jó kapcsolatnak. Az iskolák igazgatóitól is megkapjuk a szükséges segítséget Nagy lépést jelentett, hogy 1974 szeptemberében a Mészáros Lőrinc általános iskolában beindult a testnevelési tagozatos oktatás, melyet anyagilag és létesítménynyel is támogatunk. — Milyen edzési körülményeket tudnak biztosítani? — A füves pálya használatáról, amely mintegy hárommillió forintba került, naplót kell vezetnünk. Amikor az időjárás miatt kímélnünk kell, öt labdarúgócsapatunk az egyetlen edzőpályára szorul. Ezért 1975-ben, a szakszervezet támogatásával, az úttörők részére még egy edzőpályát építünk, ami enyhít majd a zsúfoltságon. Az atléták és a kézilabdá- sok megfelelő körülmények között készülhetnek. — A sportcsarnok zsúfolt, délelőtt az iskolák, délután versenyzőink, este a felnőtt sportolók veszik birtokukba. Szinte percnyi megállás sincs, szünet nélkül váltják egymást a csapatok. U. L.
