Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-11 / 9. szám

/ 2 xMÁxm 1975. JANUÁR 11., SZOMBAT f[5)kuS2 Latin-Amerika HORTENSIA BUSS1 DE ALLENDE, a meggyilikolit chi­lei elnök özvegye, Juan Bosch, az amerikai támogatással el­távolított dominikai elnök, Gabriel Garcia Marquez, a világhírű kolumbiai író, Emi­lio Maispero, a Munka Világ- szövetsége nevű keresztény nemzetközi szakszervezet la- tin-amerikái tagozatának fő­titkára és sok más, ismert la­tin-amerikai személyiség is részt vesz a Russel-bíróiság néven ismert nemzetközi tes­tület ma kezdődő brüsszeli ülésszakán, amely a latin­amerikai diktatúrák terror­jával foglalkozik. A TESTÜLET, amely az azóta elhunyt brit tudós és filozófus, Bertrand Russel kezdeményezésére a vietnami háború idején jött létre és az amerikai háborús bűnök le­leplezésével mozgósította a közvéleményt, számos ország­ban a háború ellehi tiltako­zásra, latin-amerikai szemé­lyiségek és szervezetek ké­résére foglalkozik a chilei, brazíliai, uruguayi terrorral, a népélnyomó intézkedéseik­kel, a politikai megtorlás rendszerével. A NEVES közéleti szemé­lyiségekből álló csoport már legutóbbi római ülésszakán megállapította, hogy a latin­amerikai diktatúrák alapve­tően megsértik az emberi jo­gokat. A brüsszeli ülésszakon számos tanú meghallgatá­sával mélyreható vizsgálatot akarnak folytatni a kontinens országainak társadalmi-gazda­sági helyzetéről, azokról az erőkről, amelyek a katonai diktatúrák mögött állnak, s ezek alapján hozzák majd meg az „ítéletet”, a közvélemény mozgósítására szolgáló állás- foglalást A RUSELL-BÍRÓSÁG mos­tani brüsszeli ülésszakát meg­előző napokban tovább nőtt a latin-amerikai országok til­takozása, sokasodtak a hiva­talos elítélő és visszautasí­tó nyilatkozatok az Egyesült Államok gazdasági fenyegeté­seivel szemben. EDGARDO MERCADO JAR­RIN perui miniszterelnök például kijelentette: „Az Egyesült Államok kétszínű po­litikát folytat. Miközben új párbeszédről, nagyobb megér­tésről beszél, gazdasági ag­ressziót alkalmaz déli szom­szédai ellen.” CARLOS ANDRES PEREZ venezuelai elnök csütörtökön 1 este, a karibi turisztikai kon­ferencián elmondott beszé­dében hangsúlyozta: „Elérke­zett az idő, hogy egyesítsük erőinket aiz Egyesült Álla­mokkal szemben.” Az elnök feltette a kérdést: „Meddig tűrjük még Washington gát­lástalan játékát?” EMILIO RABASA mexikói ikülügymimszter pedig úgy nyilatkozott, hogy „az Egye­sült Államok nem iftérte fel, milyen károkat okoz az ame­rikaiközi kapcsolatokban.” A LATIN-AMERIKAI EGY­SÉGFRONT megteremtésére irányuló törekvéseknek a leg­újabb fejlemények újabb lö­kést adtak. Carlos Andrez Pe­rez venezuelai elnök feb­ruár elején Mexikóba utazik, hogy Echeverria elnökkel, egy — az Egyesült Államok nél­küli — latin-amerikai szer­vezet létrehozásáról tárgyal­jon. Meg nem erősített hírek szerint a venezuelai államfő rövid időre megszakítja majd útját Havannában, hogy Fi­del Castróval is tárgyaljon... A BRÜSSZELI Russel-ülés- szak munkájának jelentősé­gét, aktualitását e fenti nyi­latkozatok mindennél jobban bizonyítják. A. B. T. PÉNTEKEN DÉLBEN Szó­fiában véget érték Petr Mla- denov bolgár és Dimi triász Bi- ciosz görög külügyminiszter hivatalos tárgyalásai. "JOSZIP BROZ TITO jugo­szláv államfő pénteken Belg- rádban fogadta a hivatalos lá­togatáson Jugoszláviában tar­tózkodó Gough Whitlam ausztráliai kormányfőt THIEU FENYEGETŐZIK Kétórás sötétség Saigonban Thieu, a saigoni rendszer el­nöke pénteken rádió- és tele­víziós beszédben jelentette be, hogy el fogja rendelni Fhuoc Long tartomány visz- szafoglalását. A tartomány központját, Phuoc Binht ked­den foglalták el a DIFK erői, helyreállítva ezzel a párizsi békemegállapodás aláírásakor érvényes helyzetet. A tarto­mány ugyanis a DIFK ellen­őrzése alatt álló, felszabadí­tott terület volt. Saigoni hivatalos bejelentés szerint a Thieu-rezsim légi­ereje pénteken is bombázta Phuoc Binh város térségét. Az akciót Saigon megtorlásul szánta a Phuoc Binhnél el­szenvedett vereségért. A DIFK erői pénteken ágyúzták a Pleiku közelében levő saigoni katonai létesít­ményeket. A becsapódott lö­vedékek lángba borítottak egy üzemanyagraktárt, úgy, hogy több mint 5 millió liter üzem­anyag megsemmisült. A felszabadított erők az éj­szaka folyamán Saigon köze­lében felrobbantottak egy erőművet és ennek következ­tében több mint két órára sö­tétség borult a fővárosra. Kisebbségi kormány alakul Dániában Poul Hartlíng dán minisz­terelnök, akinek mérsékelt li­berális pártja további 20 man­dátumot szerzett a csütörtöki rendkívüli parlamenti válasz­tásokon, pénteken II. Margit dán királyinő előtt kijelentet­te, hogy kisebbségi kormány élén továbbra is hivatalában kíván maradni. Hartlíng a ki­rálynőt > tájékoztatta arról, hogy igyekszik a parlament­ben képviselettel rendelkező mind a kilenc párt támogatá­sát elnyerni gazdasági szük­ségprogramjához. Az ország kilenc nagyobb politikai pártja közül a vá­lasztásokon egyetlen sem szer­zett többséget, így Härtling az alkotmány értelmében kisebb­ségi kormány élén továbbra is hatalmon maradhat, kitéve annak az állandó kockázat­nak, hogy programjának meg­valósításához nem kapja meg a parlamenti többség támo­gatását. A miniszterelnök, akinek elmúlt 13 hónapos hivatali ideje alatt a munkanélküliek száma elérte a 150 ezret, az elmúlt húsz év legmagasabb számát, az inflációs ráta pe­dig 16 százalékot tett ki, kö­zölte, hogy tárgyalásokat akar kezdeni a szociáldemokrata párttal, a parliament legna­gyobb pártjával, amelyik mandátumainak számát 46-ról 53-ira növelte. Anker Jorgen­sen, a párt vezetője azonban pénteken reggel úgy nyilat­kozott, hogy pártja nem fo­gadja el Hartlíng ár- és bér- befagyaszitási programját, s le­mondásra szólította fel a mi­niszterelnököt Paul Härtling és Anker Jörgen­sen. Mogens Glistrup, az ország harmadik legerősebb pártjá­nak, a Haladó Pártnak veze­tője viszont pénteken kijelen­tette, hogy kész segíteni Hart- lingnak a válság megoldásá­ban. FIDEL CASTRÓNAK, a Ku­bai Kommunista Párt KB első titktáirának meghívásá­ra pénteken hatnapos hiva­talos baráti látogatásra Ku­bába utazott Edward Gierek, a LEMP KB első titkára. JAMES CALLAGHAN brit külügyminiszter pénteken megkezdte tárgyalásait a nigé­riai ' vezetőkkel. A brit diplo­mácia vezetője csütörtökön ér­kezett Lagosba, afrikai kőrút­jának utolsó állomására. Mi lesz Franco után? Kirilenko és Ponomarjov fogadta Arismendit Pénteken Moszkvában, az SZKP Központi Bizott­ságában Andrej Kirilen­ko, az SZKP Központi Bi­zottsága Politikai Bizottságá­nak tagja, a központi bi­zottság titkára és Borisz Po­nomarjov, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizott­ságának póttagja, a köz­ponti bizottság titkára talál­kozott Rodney Arismendivel, az Uruguayi Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárával. Az első fokozat­visszatér Számítások szerint ma kora hajnalban érkezik vissza a Föld légkörébe annak a Satur- nus—5 rakétának az első fo­kozata, amely még 1973 má­jusában Föld körüli pályára segítette a Skylab amerikai űrállomást. A tudások való­színűnek tartják, hogy a 38 tonnás rakétafokozat nagy ré- sae a súrlódási hő következ­tében megsemmisül, azt azon­ban csaik remélik, hogy a föld­felszínre visszajutó részek az óceán vizébe vagy lakatlan szárazföldre csapódnak ... Anatolij Kraszikov, a TASZSZ Spanyolországban járt különtud ósí tója a Pravda számára írt cikkében rámu­tat: „Mi lesz Franco után? — ez az a fő kérdés, amely ma Spanyolországot nyugtalanít­ja.” Mint megállapítja, az el­következendő hónapokban számos belső és nemzetközi tényező befolyásolja majd a spanyolországi helyzet ala­kulását. A belső tényezők kö­zül első helyen említi a sztrájkmoizgalom hallatlan mértékű fellendülését. Mint írja, a munkások megmozdu­lásai rendkívül kiélezett és tö­meges jelleget öltenek Mad­ridban és elővárosaiban, va­lamint Barcelonában, Bilbao- ban és más nagy ipari köz­pontokban. A sztrájkok közvetlen ki­váltói az alapvető élelmisze­rek és iparcikkek árának gyors emelkedése és a mun­káselbocsátások. A munka­konfliktusok rendezése meg­követeli a tárgyalásokat a két fél képviselői között. A ható­ságok által létrehozott úgy­nevezett „szindikátusok” azon­ban nem élvezik a dolgozók bizalmát, akik a szindikátu­sokkal saját, lényegében ille­gális szakszervezeteiket — a „munkásbizottságokat” állít­I ják szembe. Ebiért minden j sztrájk — akarva, nem akar­va — bizonyos mértékben politikai jelleget ölt Ami a külső tényezőket il­leti — folytatja Kraszikov —, hiba lenne figyelmen kívül hagyni, hogy bizonyos külföl­di hatalmak és elsősorban a NATO-országok, érdekeltek a „politikai stabilitás” fenntar­tásában Spanyolországban, kü­lönös tekintettel a szomszé­dos Portugáliában bekövetke­zett eseményekre. A szovjet—spanyol kapcso­latokat érintve a cikk szer­zője rámutat, hogy Madridban már egy éve működik a szov­jet kereskedelmi képviselet és ez alatt az idő alatt meg­közelítőleg két és félszeresére emelkedett a két ország kö­zötti árucsereforgalom. „Jól­eső érzés volt látni, hogy a „szovjet újságíró” címre meg­nyílt előttem minden ajtó. Senki részéről nem tapasztal­tam barátságtalan magatar­tást. Éppen ellenkezőleg, be­szélgetőpartnereim. amikor megtudták, hogy szovjet em­berrel van dolguk, őszinte érdeklődést és gyakran nagy rokonszenvet tanúsítottak irá­nyomban” — írja a TASZSZ tudósítója. A fiiiilá és a jelen árnyai Itáliában Az Olaszországból érkezett legfrissebb hírek arról tanús­kodnak, hogy a költők által annyiszor megénekelt napfé­nyes Itáliát továbbra is riasztó árnyak népesítik be. A két leg­fontosabb hírnek látszólag nincs sok köze egymáshoz. De a /látszat, mint annyiszor az életben és a politikában, ez­úttal is megtévesztő. Az egyik hír az, hogy Gio­vanni Tamburino padovai bí­ró a jobboldal reményei elle­nére nem engedélyezte a ka­tonai titkosszolgálat, a hír­hedt SÍD vezetőjének, az 1974 októberében letartóztatott Vito Miceli tábornoknak a szaba­don bocsátását, sőt amúgy is vaskos peranyagát újabb vád­emeléssel gazdagította. A másik hír az, hogy Olasz- ország-szerte sztrájkhullám seper végig. A jelentések sze­rint ez a hullám ezúttal nem merül ki az immár napirenden levő néhány órás munkabe­szüntetésekkel és az úgyneve­zett „forgósztrájkokkal” (hol az egyik, hol a másik üzem­rész dolgozói szüntetik be a munkát), hanem érik egy ál­talános sztrájk lehetősége is. A három nagy szakszervezeti szövetség tárgyalásain csak­nem bizonyossá vált, hogy ja­nuár végén szinte valamennyi dolgozó egyszerre szünteti be bizonyos időre a munkát. Mi köze van ennek a Mice­li-ügyhöz? Az, hogy a politikai össze­esküvésen ért generális an­nak a szélsőjobboldalnak a tekintélyes képviselője, amely azt akarja, hogy a gazdasági bajokat csak a dolgozók érez­zék, a terheket csak a töme­gek viseljék. Nem véletlen, hogy az újfasiszta tevékenység — ez kimutatható — akkor élénkült meg, amikor a sokat reklámozott „gazdasági csoda” megtorpant. Azóta követik egymást a gyilkos merényle­tek, a milánói mezőgazdasági bank provokációs felrobbantá­sa, a Firenze—Róma vasútvo­nalon elkövetett pokolgépes merénylet és a többi véres gaztett. Az újfasiszták a múlt ár­nyai, de jelenlegi szerepük na­gyon is mai: ők a rohamcsapa­tai annak az erőnek, amely a gazdasági nehézségeket „na­gyobb fegyelemmel”, vagyis a dolgozók elnyomásával akarja „megoldani”. Ez most Itáliá­ban a tét, és ugyanennek az éremnek a másik oldala az erősödő sztrájkmozgalom, vagy — erről is most kaptunk hírt — az arezzói baloldali tö­megtüntetés. Az, hogy a hivatalos Itália egyik kulcspozícióban levő sze­mélyisége azt tette, amit tett, komoly fenyegetés. De az, hogy a fasiszta tábornok a rács mögé került, és — mint a padovai bíró döntése mutat­ja — ott is marad, jól érzé­kelteti, hogy az antifasiszta erők eredményesen védekez­nek. A sztrájksorozat és Arez­zo pedig a védekezésnél már többet jelent: ellentámadást— S mit hoz a JÖVŐ? Érdemes ösz­szefoglalni a legtekintélyesebb ha­zad és külföldi közgazdászok véle­ményét. Ennek lényege: vagy sike­rül megoldani a világ pénzügyi vál­ságát, amely az egész inflációs fo­lyamat kirobbantója volt, vagy a — szükséges pénzügyi reform csak a második világháború óta nem ész­lelt mértékű gazdasági válság kijó­zanító hatására következik be. Félő, hogy ez utóbbi történik. Pedig a pénzügyi kérdések megoldása egy­szerűbb lenne, és kevesebb szenve­dést hozna a világ számára. A főbb jelenségek, amelyekkel számolni kell, körülbelül a következők: Kiéleződhet — miként arról már esett szó — a tőkésországokon belü­li osztályeUentmondás. Szélesednek sztrájkmozgalmak, növekszik a kor­mányválságok száma Erősödik a versengés az egyes tőkés államok között. Ami a nyersanyagárakat !1- leti, a közgazdászok ügy vélik, hogy a termelés stagnálása csökkenti majd az alapanyag-felhasználást, ezzel esik a kereslet, s egyes termékeknél (hiszen spekulációs célból a világon nagy készletek halmozódtak fel) zu­hanásszerű áresés is elképzelhető. Ilyen kezdődött például a réz ese­tében. A gazdasági válság eltérő mértékben érintheti a fejlett tőkés- országokat. E tekintetben a gyakor­latilag önellátó Egyesült Államok viszonylag kedvezőbb helyzetben van, mint az exportra erősen utalt Japán és Nyugat-Európa. Az ameri­kai iipar egyébként is — a sorozatos dollárleértékelések nyomán — ver­senyképesebbé vált külföldön. Árai kedvezőbbek, mint a versenytársa­ké. Egyes bankok, kereskedelmi és iparvállalatok fizetőképessége ked­vezőtlenül alakulhat. Az árfolyam- ingadozások komoly veszteségeket okoztak máris több nyugati bank­nak, vállalatnak. Az egyik legna­gyobb svájci pénzintézet valuta­spekuláción 150 millió svájci fran­kot veszített Egy nagy nyugatné­met bank 800 millió márkát fizetett rá rossz vállalattá befektetéseire. Az Egyesült Államok egyik nagy bank­ját nemrég az USA központi bank­jának 1,1 milliárd dolláros hitele mentette meg a katasztrófától. Az 1929-es nagy gazdasági válság ta­nulságaként nyilván a központi ban­kok mindent megtesznek majd, hogy hitelekkel, pénzeszközökkel akadá­lyozzák a nagyobb megrázkódtatá­sokat. Persze, a bankoknak ezt most nehezíti az összefonódott és össze- kuszálódott nemzetközi pénzpiac. A tőkés világot átfogó inflációs hullám hatásai természetesen a szo­cialista országokat is érintik. Az, hogy a nyersanyagárak — amelyek 1958 és 1970 között mindössze 8 szá­zalékkal növekedtek — az idén 280 százalékkal magasabbak, mint 1968- bain, egyetlen nyersanyag-felhaszná­ló ország (függetlenül attól, hogy szocialista vagy kapitalista beren­dezkedésű-e) számára sem közöm­bös. Hazánk például 900 ezer tonna kőolajat vásárolt 1974-ben a tőkés piacról. Nem mindegy, hogy ennek az olajnak tonnáját 17 dollárért ad­ják (mint 1968-ban), vagy több mint 100 dollárért (mint tavaly). A kér­dés csak az, hogy sikerül-e megfe­lelő védőgátakat emelni az inflációs hullám útjába. Népgazdaságunk sa­játos helyzete miatt sokféleképpen kötődik a világgazdasághoz. E kap­csolatoknak alapja, döntő eleme a többi szocialista országhoz fűződő viszonya. Hogy ez mit jelent szá­munkra, azt talán nézzük meg az ellenünk talán legjobban elfogult vélemények tükrében. Haberler amerikai professzor a közelmúltban, amikor szenátusi viták folytak a szocialista országokat érintő hátrá­nyos kereskedelmi megkülönbözte­tés feloldásáról, sajátos érveléssel indokolta; miért van szükség —sze­rinte — a hátrányok fenntartására. Haberler kijelentette: a szocialista országok „diszkriminációt” alkal­maznak a nyugati országokkal szemben. Mi e hátrányos megkülön­böztetés lényege? Haberler így fo­galmazott: „A szocialista országok a terveken alapuló külkereskedelmi politika, valamint a hosszú lejáratú áruszállítási szerződések következté­ben egymás közötti kereskedelmük­ben nem követik a világpiac árin­gadozásait.” Ez — mondta Haber­ler, a nagy tekintélyű amerikai pro­fesszor — a nyugati exportőrök ér­dekeit sújtja, hiszen azok — magas áraik miatt — a szocialista piacokon hátrányos helyzetben vannak. El is hanyagolhatnánk azt most szinte, hogy milyen sajátos logiká­val értékeli az amerikai professzor azt, hogy ha a szocialista országok a nyugati piacon jelentkeznek áruik­kal, az ott kialakult árakon értéke­sítik azokat, s ha ugyanezen a pia­con vásárolnak, ugyancsak maga­sabb árat kell fizetniük. (Magyar- országnak például a külkereskedel­mi cserearányok számunkra kedve­zőtlen emelkedése miatt az import­árukért 13—14 százalékkal maga­sabb árat kellett fizetnie a tőkés piacon 1974-ben, mint amennyit el­adott áruiért kapott.) Koncentráljunk csak az ameri­kai professzornak arra a megálla pítására, hogy különbség van a szó­cialista és a tőkés piac között. Az egyiket a hosszú távú tervezés és a nyugalom, a másikat a nagyméretű áringadozás jellemzi Ez a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor éppen az ármozgás, az infláció fenyegeti legjobban a szocialista népgazdasá­got, nyilvánvalóan azt jelenti, hogy hatékony eszközünk van gátépítésre a tőkés világgazdaság válságának hullámai elé. * Elsőként említendő a szociálist* tulajdonviszonyokra épülő tervgaz­dálkodás — tehát a tervszerű és arányosan fejlődő hazai népgazda­ság, amely a védekezés egyik olda­la. A másik pedig az a tény, hogy hazánk külkereskedelmének mint­egy kétharmadát a szocialista or­szágokkal bonyolítja le, és ezeket a kapcsolatokat nem érintik a kon­junkturális tényezők. Hogy az olaj­nál maradjunk, miközben a tőkés piacon vásárolt mennyiség 1974-ben nem érte el az egymillió tonnát, a Szovjetuniótól 5,7 millió tonnát im­portáltunk. Nyersanyagaink túlnyo­mó többsége szocialista forrásból származik. Nem következik ebből természe­tesen az, hogy a tőkés világ egyre nagyobb méretű inflációja nálunk nem érezteti hatását. De miközben a kapitalista országokban 15—20— 25 százalékkal rohannak fölfelé az árak, miközben a munkanélküliség fenyegető réme és a beláthatatlan, iramú drágulás szorításában élnek az emberek, a szocialista állam terv­szerűen, a különböző hatások fi­gyelembevételével, a gazdaság kü­lönböző oldalainak előtérbe állításá­val, az eszközök váltogatásával csökkentheti és csökkenti is a dol­gozó emberre háruló terheket, és nem mond le az életszínvonal rend­szeres emeléséről. Ennek ipari, gaz­dasági háttere egyaránt biztosított. K. A. (Vége) » infláció 5. Az inflációs hullám, és a gátak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom