Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-08 / 6. szám

A UPI amerikai hírügynök­ség jelentése szerint Dél- Vietnam partjai felé tart egy tizenegy hajóból álló ameri­kai flottaegység — nem is akármilyen. A kolosszusok között van az Egyesült Ál­lamok legnagyobb hadihajó­ja, az Enterprise nevű re­pülőgép-anyahajó, amely a többiekkel együtt — a UPI szerint — szerdán délben éri el Dél-Vietnam partszegé­lyét. A HIVATALOS Washington hallgatásba burkolózik, ka­tonai középszinten egy bá­gyadt cáfolat felröppent. Bármi lesz is a hajók konkrét úticélja, maga az irány eleve erődemonstráció, ráadásul olyan pillanatban, amely semmiképpen nem lehet vé­letlen. i A VILÁGSAJTÓ ugyanis, amelynek hasábjairól az utób­bi időkben legalábbis meg­fogytak az indokínai jelenté­sek, újra tele van vietnami nevekkel. Közülük a leg­fontosabb alighanem Phuoc Binh. Ez európai fogalmak szerint alig város, de fentos közigazgatási centrum — Phuoc Long tartomány szék­helye. A dél-vietnami sza­badságharcosok a legutóbbi órákban elfoglalták ezt a vá­rost. PONTOSABBAN: vissza­foglalták és éppen ez a do­log lényege. A Phuoc Binh körül vívott harcokban nagy­jából fellelhető az egész je­lenlegi dél-vietnami dilem­ma. Ennek lényege az, hogy a saigoni rezsim — saját óriási méretű belpolitikai problémái ellenére — a to­vábbra is áradó — nagy ame­rikai segítséggel és minden eszközzel egy célra összpon­tosítja erőfeszítéseit: meg­akadályozni, hogy a szabad­ságharcosok közigazgatása ki­kristályosodjék, hogy való­ban szárba szökkenjen a bé­ke a felszabadított terüle­teken. MINDENÜTT ez Thieu tak­tikája és ez volt a helyzet Phuoc Long tartományban is. Ennek székhelye, Phuoc Binh, a párizsi egyezmények aláírása idején a szabadság- harcosok kezén volt. Az egyezmény alapvető pontja, hogy a fennhatósági sávok- JiaK ott kell megszilárdulniok, ahol az aláírás pillanatában voltak. SAIGONBAN mégis úgy gondolták, ha rajtaütéssel el­foglalják a tartományi szék­helyet, megnehezítik a békés közigazgatás kialakítását. Ppntosan ez történt. A DIFK sokáig hangoztatta, nem tűr­heti tétlenül ezeket, a nyil- Ványalóan hosszú távú poli­tikai célok jegyében fogant területrablásokat. Most újra bebizonyította, hogy ereje is Van igaza érvényesítéséhez — Phuoc Binh-nél visszaállt a Párizsban elfogadott állapot. EZ A LÉNYÉG és ezen akkor sem változtat az ame­rikai flottamozdulat, ha an- nek nemcsak iránya, de úti- célja is a dzsungel borította del-vietnami part. A SZOVJET vezetők rész­vétükét fejezték ki Leonyid B/ezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, édesanyja, Na­talia Gyenyiszovna elhunyta miatt. JAMES CALLAGHAN brit külügyminiszter kedden Tan­zániából Nairobiba érkezett. Kenya a hatodik afrikai or­szág, ahova a brit diplomá­cia vezetője jelenlegi kőrút­ján ellátogatott. KEDDEN DÉLUTÁN a kí­nai kormány meghívására hi­vatalos látogatásra Pekingbe érkezett Domindc Mintoff, a Máltai Köztársaság miniszter­elnöke. AZ OLAJBÓL szerzett többletjövedelem visszaára- moltatásával kapcsolatos né­zetek és az arany, mint tar­talékvaluta szerepének meg­vitatására kedden délután Londonban összeült a kilenc közös piaci ország pénzügy minisztere. KÖZEL-KELET Libanon visszautasította az izraeli vádakat Izrael újabb agresszióra ké­szül Libanon ellen és ennek lélektani előkészítése céljából azzal vádolja Libanont, hogy területére idegen állam kato­náit engedi be — mondotta Rasid Szohl libanoni kor­mányfő hétfő esti sajtónyilat­kozatában. A miniszterelnök, Simon Ceresz izraeli hadügy­miniszter legutóbbi kijelenté­seit kommentálva cáfolta azt az állítást, hogy az elmúlt na­pokban Szíriából fegyveres egységek léptek volna Libanon területére. „Libanon területén — mint ahogy azt a kormány eddig is többször hangsúlyoz­ta — nem tartózkodnak nem libanoni állampolgárságú ka­tonák” — hangsúlyozta Szolh, majd kijelentette: „Egyetlen hatalom van, amely jogot for­mál Libanon területére és fel­ségvizeire — és ez Izrael”. A miniszterelnök a továb­biakban cáfolta azt az izraeli állítást is, hogy a Dél-Liba- nonban levő palesztin geril­lák tankelháritó és légvédelmi rakétákkal rendelkeznek. Az általában jól értesült Asz-Szafir című libanoni na­pilap keddi számában arról tudósít, hogy a Kairóban mi­nap véget ért négyes értekez­let előtt és alatt Egyiptom ar­ról akarta meggyőzni a PFSZ-t, hogy hatalmazza fel Jordániát arra, hogy Kissin­ger amerikai külügyminiszter védnöksége alatt végrehajt­hassa a csapatszétválasztást a Jordán folyó partján. A lap értesülése szerint a PESZ ve­zetősége a javaslat megvitatá­sa után annak elutasítására hozott döntést. Dr. Kamal Abul-Magd egyiptomi tájékoztatási mi­niszter keddi sajtóértekezletéin határozottan kijelentette, hogy az egyiptomi kormány az utóbbi időben nem kapott semmiféle javaslatot egy rész­ije« izraeli csapatvisszavo­násra vonatkozóan. Szadat el­nök legutóbbi nyilatkozatait értelmezve megjegyezte, hogy csak akkor látják értelmét a ^fcenfi békeértekezlet felújítá­sának, ha ott konkrét előre­haladásra lehet számítani. Egy kérdésre válaszolva ért­hetetlennek és időszerűtlennek minősítette Kissinger amerikai külügyminiszter nyilatkozatát, amely szerint az Egyesült Ál­lamok adott esetben a katonai intervenció eszközéhez nyúlna az olajtermelő arab országok­kal szemben. Az effajta fenye­getőzések nem szolgálják sem az amerikai—arab kapcsolatok javulását, sem a közel-keleti béke és a nemzetközi enyhülés ügyét — mondta. A szovjet—egyiptomi kap­csolatokról szólva közölte, hogy Fahmi külügyminiszter és Gamazi hadügyminiszter legutóbbi moszkvai látogatása idején több fontos megállapo­dás született, de az alapvető megállapodásokat Brezsmyev későbbre halasztott kairói, il­letve közél-keleti látogatása alatt írják alá. Hozzáfűzte, hogy a gazdasági együttműkö­dés fejlesztését célzó megálla­podásokkal nem várják meg Szadat és Brezsnyev találkozó­ját Az újév napján lezajlott kairói tüntetésekről azt mond­ta, hogy ezek jelentőségét nem szabad eltúlozni, mert az ef­fajta megnyilvánulások ért­hetőek és természetesek a hosszú hadviselésből eredő gazdasági nehézségek közepet­te. Az olyan hírekkel kapcso­latban, hogy a tüntetések után letartóztattak között kommu­nisták is voltak, feltették a kérdésit: vajon a kommunis­tákat teszik-e felelőssé a za­vargásokért? A miniszter ki­jelentette: egyetlen meghatá­rozott politikai csoportot sem vádolnak a megmozdulások szervezésével. Washingtoni izraeli forrás- bal hétfőn hivatalosan közöl­ték. hogy Jigai Állón külügy­miniszter az eredetileg ter­vezett időpontnál egy héttel később, január 15-én érkezik az amerikai fővárosba, hogy tárgyaljon Kissinger külügy­miniszterrel. A közlés szerint a halasztásra kölcsönös meg­állapodás alapján került sor. Jól értesült körökben olyan találgatások kaptak lábra, hogy Kissinger külügyminisz­ter az izraeli kollégájával W ashingtonban folytatandó eszmecsere után esetleg Kai­róba látogat, hogy tájékozód­jék a Washington által szor­galmazott újabb egyiptomi— izraeli csapatszétválasztás ki­látásairól. B&foodesita Gordon v Chavunduka, az Afrikai Nemzeti Tanács elne­vezésű rhodesiai párt főtitká­ra hétfőn bejelentette, hogy az ANT és a rhodesiai kor­mány közel jár a megállapo­dáshoz az ország további sor­sáról dönteni hivatott alkot- mányozó konferencia megtar­tása ügyében. A tanács és a kormány tagjai rendszeres kapcsolatban állnak egymás­sal. Az ANT vezetői vasár­nap — egyelőre nyilvánosság­ra nem hozott helyen — ta­lálkoznak, hogy kidolgozzák közös álláspontjukat a kétol­dalú tárgyalások témakörére, színhelyére és időpontjára vo­natkozólag. ŰJ DIALÓGUS... Ecuador nemst Ecuador nem vesz részt a latin-amerikai külügyminisz­terek márciusban, Buenos Airesben megtartandó csúcs- értekezletén, tiltakozásul az Egyesült Államok kereske­delmi törvényében, az olaj- exportáló országokkal szem­ben kilátásba helyezett szank­ciók miatt. Mint ismeretes, az argentínai tanácskozást az Amerikai Államok Szerveze­tének keretein kívül szándé­koznak megtartani, az úgy­nevezett „új dialógus” jegyé­ben. Ezt a formulát még a múlt év februárjában, Kissin­ger amerikai külügyminisz­ter javasolta, hogy „a part- za előbbre nerségi viszony alapján egyez­tessék az Egyesült Államok és déli szomszédai érdekeit”. Ecuador döntése egy olyan folyamat elindítója lehet, amely a tanácskozás kudar­cát eredményezheti. Külö­nösen, ha figyelembe vesz­szük, hogy Ecuador óllá pontjához rendkívül közt áll Venezuela véleménye is. Andres Perez venezuelai el­nök „gazdasági agressziónak és politikai fenyegetésnek" nevezte az USA új kereske­delmi törvényét. Politikai megfigyelők a növekvő el­lentétek miatt Kissinger kü­szöbön álló latin-amerikai út­jának kudarcát jósolják. Egyes venezuelai gazdasági körök például máris azt ja­vasolták az elnöknek, hogy ne fogadja Kissingert. Más oldalról arra igyekeznek rá­venni az államfőt, hogy hoz- az év végére ter­vezett olajállamosítást. A panamai rádió hétfő esti hírmagyarázatában megálla­pította: „Megérett az idő arra, hogy sürgősen létrehozzák az USA nélküli latin-ameril<ai gazdasági szervezetet”. Franciaország Elnök — vezérigszgsló ? Giscard d’Estaing elnök hét­főn este a francia televízióban nyilatkozva kijelentette, hogy a Francia Köztársaság — amely „korábban polgári köz­társaság volt” — az 1962-es alkotmány életbelépésével (en­nek értelmében az elnököt közvetlenül a lakosság vá­lasztja), immár „népi köztár­sasággá vált". Francois Mitterrand, a Szo­cialista Párt első titkára vi­szont — ugyancsak a televí­zióban nyilatkozva — azt han­goztatta, hogy a jelenlegi ál­lamforma inkább „konzuli Kant bodsssa DEL-AFR1KA A Vaal Reefs-i „aranysztrájk” Kedden is folytatódott a dél-afrikai Johannesburg kö­zelében levő Vaal Reefs aranybánya 12 ezer bányászá­nak sztrájkja. A rendőrség szerint a sztrájkoló bányászok és a kivezényelt rendőrség közötti vasárnap este óta tar­tó összetűzések sor^n négy bányászt lelőttek, tizenhár­mán megsérültek. A rendőr­ség kilenc bányászt letartózta­tott. A Vaal Reefs-i aranybánya termeli a dél-afrikai arany 41 százalékát. Nyolc állásukból vetették ki a Lon Nol-csapatokat a kam­bodzsai felszabadító erők ja­nuár 7-én a 4. számú ország­út mentén, Phnom Penhtől délnyugatra — jeleníti az AK I - h ír ü gy nökség. Egyidejű­leg meghiúsították az ellenség kísérletét két helység vissza­szerzésére. A felszabadító erők kedden újabb rakétatámadást intéz­tek Phnom Penh repülőteré­nek katonai berendezései el­len. Phnom Penh-i katonai körök szerint a felszabadító erők a repülőtértől 5 kilomé­terre1 helyezték el kilövőállá­saikat. Norodom Szihanuk kam­bodzsai államfő, a Nemzeti Egységfront elnöke a svéd te­levízió különtudósítójának Pe- kingben adott nyilatkozatában elmondotta, hogy a Phnom Penh-i kormány több tagja szóbeli üzenetet juttatott el hozzá, ebben közölték, hogy készek csatlakozni a Nemzeti Egységfronthoz, ehhez azon­ban még nem kapták meg az Egyesült Államok engedélyét. Szihánuk a kambodzsai poli­tikai probléma megoldásának békés lehetőségét úgy tartja elképzelhetőnek, hogy Phnom Penhben feloszlik a jogelle­nes kormány és egyes tagjai csatlakoznak az egységfront­hoz. Korunkban a világ gazdasága sokszorosan gyorsabban növekszik, mint a korábbi évszázadokban, vagy akár századunk előző évtizedeiben. Az ipari termelés 15 évenként meg­duplázódik. Ez azt jelenti — egye­bek közt —, hogy egy 15 éves ifjú kétszer annyi új gyártmánnyal ta­lálkozik, mint amennyit szülei cse­csemőkorában ismertek, és mire 30 éves lesz — vagy tán még előbb —, még egyszer megkétszereződik kö­rülötte a tárgyiak száma. Hetven­éves átlagos életkort figyelembe vé­ve, ez a megkétszereződés ötször megy végbe életében, és hazájának ipara halálakor 30-szor annyit ter­mel, mint születésekor. A termelés ilyen méretű növe­kedése természetesen hatalmas nyersanyagigénnyel jár. Elég sokan teszik fel a kérdést: kimerül-e a Föld-űrhajó, felhasználjuk-e rövid távon tartalékait, természeti kin­cseit? A válasz rendszerint meg­nyugtató, hiszen a Föld lehetséges energiaforrásainak még csak töre­dékét vesszük igénybe. (Alig hasz­náljuk például a napenergiát, és még csak el sem kezdődött annak az energiamennyiségnek feltárása, amelyet a tengerek óriási hidrogén- és oxigénkészlete nyújt.) Az azon­ban mindenképpen figyelmeztető, hogy az ismert nyersanyag- és erő­forrásokkal pillanatnyilag óriási pa­zarlás folyik. Elsősorban az Egye­sült Államokban. Ez az ország — ahol a Föld lakóinak 6 százaléka él — a Földön termelt összes nyers­anyagok 40 százalékát dolgozza fel. A gyártmányok felhasználási ide­je, elsősorban a gyors erkölcsi ko­pás miatt rendkívül rövid. Más szó­Infláció 2. Kimerül-e a Föld-űrhajó? val: a gépeket, fogyasztási javakat jóval hamarabb selejtezik ki, fizikai elhasználódásuknál. Igen gyorsan fogy az ismert olaj- és földgáztarta­lék. Az iparilag fejlett tőkés orszá­gok nemcsak a saját területükön levő anyagokat dolgozzák fel, és energiaforrásaikat hasznosítják, ha­nem ennél lényegesen nagyobb mennyiségben a fejlődő országok kincseit. És miközben a fejlett ipari államok egyre nagyobb mértékben falják e nyersanyagokat, megnő függésük is e nyersanyagok forrá- ' sáltól. Az olajválság néven ismert —< de ennél lényegesebben átfogóbb — nyersanyagkonflíktus ezt az újfajta függőséget leplezte le. Az olajválság az 1973-as közel- keleti háború után robbant ki, de okai lényegesen korábbi időszakban keresendők. Miközben a kőolajszük­séglet és -kereslet világszerte meg­haladja a kínálatot — részben a gyarmati korszak hatásaként — a kitermelt kőolaj ára alacsony volt, s ez az olajjal rendelkező államokat sújtotta. Lassanként azonban a kő­olajexportáló országok szervezete, az OPEC egyre erősebb lett. Első sikere az volt, amikor a dollár leér­tékelése és a tőkés valuták árfolya­mának változása miatt bekövetkező veszteségek fejében a szervezet el­érte a kőolaj árának emelését. Az igazi erő akikor mutatkozott meg, amikor politikai okokból az arab államok néhány héten át bojkottál- ták a közel-keleti konfliktusban arabellenes politikát folytató álla­mokat. Az olajkutak csapjának el­zárása felhívta a figyelmet: lénye­gesen megváltozott a termelő és a vásárló országok viszonya. A meg­növekedett olajjövedelemből ugyan­is az arab államok — mivel meg­felelő ipari háttérrel nem rendel­keznek, és emiatt a beáramló pénz­összegeket csak lassan és fokozato­san tudják nemzetgazdaságuk szol­gálatába állítani — hosszú ideig ké­pesek a bojkottot fenntartani. Ezek­nek az államoknak ugyanis egyál­talán nem érdekük a termelés fo­kozása, hiszen a kőolajárak emel­kedése révén 10—20 év múlva a je­lenleginél sokkal nagyobb bevétel­re tehetnek szert. De a fejlett tő­kés országoknak — elsősorban Nyu- gat-Euirópának — már néhány na­pos bojkott is súlyos károkat okoz­hat. Rendkívüli következményei vol­tak az olajválságnak a nemzetközi gazdasági helyzetre. Ebben azonban már nem a kőolajtermelő államok áremelése a ludas. A nagy nemzet­közi monopóliumok hatalmas üz­letnek tekintették az áremelkedést, és a bojkottot, amelynek nyomán hallatlan mértékben megnőtt a ke­reslet, és a hasznot' teljes egészében e társaságok fölözték le. És nem is akárhogyan! Amikor például India közölte, hogy nem tudja kifizetni a nemzetközi monopóliumok által kö­vetelt új ár egészét, csak annak 80 százalékát, az indiai kikötőkben álló és e kikötők felé tartó tankhajók teljes rakományát máshová irányí­tották. Az energiára szoruló szub­kontinens ki volt szolgáltatva a tár­saságok kényének-k ed vének, újabb áremelésének. A nyugat-európai olaj- és benzinhiány — amelynek nyomán kénytelenek voltak üzeme­ket leállítani, autók mozgását kor­látozni, háziak fűtését kikapcsolni — nem az arab országok embargójának következménye volt (a Le Monde kiszámította, hogy átlagosan 5 szá­zalékkal kevesebb kőolajat kaptak ezek az országok), hanem annak, hogy az Északi-tengeren nagy szá­mú tartályhajó gyűlt össze. Rako­mányaikat nem akarták addig part­ra tenni, amíg az ár tovább nem emelkedik. És ez be is következett. Rotterdamban például 1973 augusz­tusa és decembere között egy tonna nyersolaj ám 170 márkáról 613 már­kára, egy tonna benzin ára pedig 170 márkáról 460 márkára emelke­dett. Nem csoda, hogy a nagy olaj- társaságok profitja '80—300 százalék- kai növekedett. Politikailag azonban az olajvál­ság nag» tanulsággal járt. Ha anya­gi előnyeit a nemzetközi monopó­liumok fölözték is le, felhívta a fi­gyelmet a nyersanyagtermelő orszá­gok erejére és a tőkés világ bizo­nyos, korábban fel nem ismert gyengeségeire. K. A. (Következik: Eleresztett gyeplői t i Hadihajók és dzsungelek A Phnom Penh-i kormány több tagja hajlandó csatlakozni az egységfronthoz köztársaságnak” tekintendő. Az előző alkotmányok a nem­zetgyűlés kezébe adták a ha­talmát, most viszont azt telje­sen aiz elnök gyakorolja. „Az igazi köztársaság, a gazdasági és szociális köztársaság majd csak akkor jön létre — mon­dotta Mitterrand —, ha majd megszűnik az egyik osztálynak másik által való kizsákmányo­lása, és ez a köztársaság majd szocialista köztársaság lesz". A két nyilatkozatra az adott alkalmat, hogy január végén ünnepük a Francia Köztársa­ság fennállásának századik évfordulóját. A második csá­szárság bukása után ugyan már 1870-ben kikiáltották a köztársaságot, de a parlament csak 1875-ben iktatta véglege­sen törvénybe a köztársasági államformát Franciaországban. A Quotidien de Paris rá­mutat arra: az elnök egysze­rűen „népi”-nek nyilvánítja a köztársaságot, de tulajdonkép­pen arra törekszik, hogy egy olyan „korszerű" államot te­remtsen, amelynek ő lenne az „elnök-vezérigazgatója”. A L ’Humanité vezércikkében hangsúlyozza: a jelenlegi rend­szernek „népi köztársaság­ként” való feltüntetése a de­magógia csúcspontja. Az elnök azzal, hogy karácsony napján három szemételtakarító mun­kást meghívott reggelizni az Elysee-palotába, nem feledtet­heti azt a tényt, hogy a jelen­legi rendszert a pénz hatalma jellemzi, amely tűrhetetlen egyenlőtlenségeket teremt és hogy az elnök ebben a rend­szerben csak a kiváltságosok kasztjának megbízottja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom