Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-08 / 6. szám
A UPI amerikai hírügynökség jelentése szerint Dél- Vietnam partjai felé tart egy tizenegy hajóból álló amerikai flottaegység — nem is akármilyen. A kolosszusok között van az Egyesült Államok legnagyobb hadihajója, az Enterprise nevű repülőgép-anyahajó, amely a többiekkel együtt — a UPI szerint — szerdán délben éri el Dél-Vietnam partszegélyét. A HIVATALOS Washington hallgatásba burkolózik, katonai középszinten egy bágyadt cáfolat felröppent. Bármi lesz is a hajók konkrét úticélja, maga az irány eleve erődemonstráció, ráadásul olyan pillanatban, amely semmiképpen nem lehet véletlen. i A VILÁGSAJTÓ ugyanis, amelynek hasábjairól az utóbbi időkben legalábbis megfogytak az indokínai jelentések, újra tele van vietnami nevekkel. Közülük a legfontosabb alighanem Phuoc Binh. Ez európai fogalmak szerint alig város, de fentos közigazgatási centrum — Phuoc Long tartomány székhelye. A dél-vietnami szabadságharcosok a legutóbbi órákban elfoglalták ezt a várost. PONTOSABBAN: visszafoglalták és éppen ez a dolog lényege. A Phuoc Binh körül vívott harcokban nagyjából fellelhető az egész jelenlegi dél-vietnami dilemma. Ennek lényege az, hogy a saigoni rezsim — saját óriási méretű belpolitikai problémái ellenére — a továbbra is áradó — nagy amerikai segítséggel és minden eszközzel egy célra összpontosítja erőfeszítéseit: megakadályozni, hogy a szabadságharcosok közigazgatása kikristályosodjék, hogy valóban szárba szökkenjen a béke a felszabadított területeken. MINDENÜTT ez Thieu taktikája és ez volt a helyzet Phuoc Long tartományban is. Ennek székhelye, Phuoc Binh, a párizsi egyezmények aláírása idején a szabadság- harcosok kezén volt. Az egyezmény alapvető pontja, hogy a fennhatósági sávok- JiaK ott kell megszilárdulniok, ahol az aláírás pillanatában voltak. SAIGONBAN mégis úgy gondolták, ha rajtaütéssel elfoglalják a tartományi székhelyet, megnehezítik a békés közigazgatás kialakítását. Ppntosan ez történt. A DIFK sokáig hangoztatta, nem tűrheti tétlenül ezeket, a nyil- Ványalóan hosszú távú politikai célok jegyében fogant területrablásokat. Most újra bebizonyította, hogy ereje is Van igaza érvényesítéséhez — Phuoc Binh-nél visszaállt a Párizsban elfogadott állapot. EZ A LÉNYÉG és ezen akkor sem változtat az amerikai flottamozdulat, ha an- nek nemcsak iránya, de úti- célja is a dzsungel borította del-vietnami part. A SZOVJET vezetők részvétükét fejezték ki Leonyid B/ezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, édesanyja, Natalia Gyenyiszovna elhunyta miatt. JAMES CALLAGHAN brit külügyminiszter kedden Tanzániából Nairobiba érkezett. Kenya a hatodik afrikai ország, ahova a brit diplomácia vezetője jelenlegi kőrútján ellátogatott. KEDDEN DÉLUTÁN a kínai kormány meghívására hivatalos látogatásra Pekingbe érkezett Domindc Mintoff, a Máltai Köztársaság miniszterelnöke. AZ OLAJBÓL szerzett többletjövedelem visszaára- moltatásával kapcsolatos nézetek és az arany, mint tartalékvaluta szerepének megvitatására kedden délután Londonban összeült a kilenc közös piaci ország pénzügy minisztere. KÖZEL-KELET Libanon visszautasította az izraeli vádakat Izrael újabb agresszióra készül Libanon ellen és ennek lélektani előkészítése céljából azzal vádolja Libanont, hogy területére idegen állam katonáit engedi be — mondotta Rasid Szohl libanoni kormányfő hétfő esti sajtónyilatkozatában. A miniszterelnök, Simon Ceresz izraeli hadügyminiszter legutóbbi kijelentéseit kommentálva cáfolta azt az állítást, hogy az elmúlt napokban Szíriából fegyveres egységek léptek volna Libanon területére. „Libanon területén — mint ahogy azt a kormány eddig is többször hangsúlyozta — nem tartózkodnak nem libanoni állampolgárságú katonák” — hangsúlyozta Szolh, majd kijelentette: „Egyetlen hatalom van, amely jogot formál Libanon területére és felségvizeire — és ez Izrael”. A miniszterelnök a továbbiakban cáfolta azt az izraeli állítást is, hogy a Dél-Liba- nonban levő palesztin gerillák tankelháritó és légvédelmi rakétákkal rendelkeznek. Az általában jól értesült Asz-Szafir című libanoni napilap keddi számában arról tudósít, hogy a Kairóban minap véget ért négyes értekezlet előtt és alatt Egyiptom arról akarta meggyőzni a PFSZ-t, hogy hatalmazza fel Jordániát arra, hogy Kissinger amerikai külügyminiszter védnöksége alatt végrehajthassa a csapatszétválasztást a Jordán folyó partján. A lap értesülése szerint a PESZ vezetősége a javaslat megvitatása után annak elutasítására hozott döntést. Dr. Kamal Abul-Magd egyiptomi tájékoztatási miniszter keddi sajtóértekezletéin határozottan kijelentette, hogy az egyiptomi kormány az utóbbi időben nem kapott semmiféle javaslatot egy részije« izraeli csapatvisszavonásra vonatkozóan. Szadat elnök legutóbbi nyilatkozatait értelmezve megjegyezte, hogy csak akkor látják értelmét a ^fcenfi békeértekezlet felújításának, ha ott konkrét előrehaladásra lehet számítani. Egy kérdésre válaszolva érthetetlennek és időszerűtlennek minősítette Kissinger amerikai külügyminiszter nyilatkozatát, amely szerint az Egyesült Államok adott esetben a katonai intervenció eszközéhez nyúlna az olajtermelő arab országokkal szemben. Az effajta fenyegetőzések nem szolgálják sem az amerikai—arab kapcsolatok javulását, sem a közel-keleti béke és a nemzetközi enyhülés ügyét — mondta. A szovjet—egyiptomi kapcsolatokról szólva közölte, hogy Fahmi külügyminiszter és Gamazi hadügyminiszter legutóbbi moszkvai látogatása idején több fontos megállapodás született, de az alapvető megállapodásokat Brezsmyev későbbre halasztott kairói, illetve közél-keleti látogatása alatt írják alá. Hozzáfűzte, hogy a gazdasági együttműködés fejlesztését célzó megállapodásokkal nem várják meg Szadat és Brezsnyev találkozóját Az újév napján lezajlott kairói tüntetésekről azt mondta, hogy ezek jelentőségét nem szabad eltúlozni, mert az effajta megnyilvánulások érthetőek és természetesek a hosszú hadviselésből eredő gazdasági nehézségek közepette. Az olyan hírekkel kapcsolatban, hogy a tüntetések után letartóztattak között kommunisták is voltak, feltették a kérdésit: vajon a kommunistákat teszik-e felelőssé a zavargásokért? A miniszter kijelentette: egyetlen meghatározott politikai csoportot sem vádolnak a megmozdulások szervezésével. Washingtoni izraeli forrás- bal hétfőn hivatalosan közölték. hogy Jigai Állón külügyminiszter az eredetileg tervezett időpontnál egy héttel később, január 15-én érkezik az amerikai fővárosba, hogy tárgyaljon Kissinger külügyminiszterrel. A közlés szerint a halasztásra kölcsönös megállapodás alapján került sor. Jól értesült körökben olyan találgatások kaptak lábra, hogy Kissinger külügyminiszter az izraeli kollégájával W ashingtonban folytatandó eszmecsere után esetleg Kairóba látogat, hogy tájékozódjék a Washington által szorgalmazott újabb egyiptomi— izraeli csapatszétválasztás kilátásairól. B&foodesita Gordon v Chavunduka, az Afrikai Nemzeti Tanács elnevezésű rhodesiai párt főtitkára hétfőn bejelentette, hogy az ANT és a rhodesiai kormány közel jár a megállapodáshoz az ország további sorsáról dönteni hivatott alkot- mányozó konferencia megtartása ügyében. A tanács és a kormány tagjai rendszeres kapcsolatban állnak egymással. Az ANT vezetői vasárnap — egyelőre nyilvánosságra nem hozott helyen — találkoznak, hogy kidolgozzák közös álláspontjukat a kétoldalú tárgyalások témakörére, színhelyére és időpontjára vonatkozólag. ŰJ DIALÓGUS... Ecuador nemst Ecuador nem vesz részt a latin-amerikai külügyminiszterek márciusban, Buenos Airesben megtartandó csúcs- értekezletén, tiltakozásul az Egyesült Államok kereskedelmi törvényében, az olaj- exportáló országokkal szemben kilátásba helyezett szankciók miatt. Mint ismeretes, az argentínai tanácskozást az Amerikai Államok Szervezetének keretein kívül szándékoznak megtartani, az úgynevezett „új dialógus” jegyében. Ezt a formulát még a múlt év februárjában, Kissinger amerikai külügyminiszter javasolta, hogy „a part- za előbbre nerségi viszony alapján egyeztessék az Egyesült Államok és déli szomszédai érdekeit”. Ecuador döntése egy olyan folyamat elindítója lehet, amely a tanácskozás kudarcát eredményezheti. Különösen, ha figyelembe veszszük, hogy Ecuador óllá pontjához rendkívül közt áll Venezuela véleménye is. Andres Perez venezuelai elnök „gazdasági agressziónak és politikai fenyegetésnek" nevezte az USA új kereskedelmi törvényét. Politikai megfigyelők a növekvő ellentétek miatt Kissinger küszöbön álló latin-amerikai útjának kudarcát jósolják. Egyes venezuelai gazdasági körök például máris azt javasolták az elnöknek, hogy ne fogadja Kissingert. Más oldalról arra igyekeznek rávenni az államfőt, hogy hoz- az év végére tervezett olajállamosítást. A panamai rádió hétfő esti hírmagyarázatában megállapította: „Megérett az idő arra, hogy sürgősen létrehozzák az USA nélküli latin-ameril<ai gazdasági szervezetet”. Franciaország Elnök — vezérigszgsló ? Giscard d’Estaing elnök hétfőn este a francia televízióban nyilatkozva kijelentette, hogy a Francia Köztársaság — amely „korábban polgári köztársaság volt” — az 1962-es alkotmány életbelépésével (ennek értelmében az elnököt közvetlenül a lakosság választja), immár „népi köztársasággá vált". Francois Mitterrand, a Szocialista Párt első titkára viszont — ugyancsak a televízióban nyilatkozva — azt hangoztatta, hogy a jelenlegi államforma inkább „konzuli Kant bodsssa DEL-AFR1KA A Vaal Reefs-i „aranysztrájk” Kedden is folytatódott a dél-afrikai Johannesburg közelében levő Vaal Reefs aranybánya 12 ezer bányászának sztrájkja. A rendőrség szerint a sztrájkoló bányászok és a kivezényelt rendőrség közötti vasárnap este óta tartó összetűzések sor^n négy bányászt lelőttek, tizenhármán megsérültek. A rendőrség kilenc bányászt letartóztatott. A Vaal Reefs-i aranybánya termeli a dél-afrikai arany 41 százalékát. Nyolc állásukból vetették ki a Lon Nol-csapatokat a kambodzsai felszabadító erők január 7-én a 4. számú országút mentén, Phnom Penhtől délnyugatra — jeleníti az AK I - h ír ü gy nökség. Egyidejűleg meghiúsították az ellenség kísérletét két helység visszaszerzésére. A felszabadító erők kedden újabb rakétatámadást intéztek Phnom Penh repülőterének katonai berendezései ellen. Phnom Penh-i katonai körök szerint a felszabadító erők a repülőtértől 5 kilométerre1 helyezték el kilövőállásaikat. Norodom Szihanuk kambodzsai államfő, a Nemzeti Egységfront elnöke a svéd televízió különtudósítójának Pe- kingben adott nyilatkozatában elmondotta, hogy a Phnom Penh-i kormány több tagja szóbeli üzenetet juttatott el hozzá, ebben közölték, hogy készek csatlakozni a Nemzeti Egységfronthoz, ehhez azonban még nem kapták meg az Egyesült Államok engedélyét. Szihánuk a kambodzsai politikai probléma megoldásának békés lehetőségét úgy tartja elképzelhetőnek, hogy Phnom Penhben feloszlik a jogellenes kormány és egyes tagjai csatlakoznak az egységfronthoz. Korunkban a világ gazdasága sokszorosan gyorsabban növekszik, mint a korábbi évszázadokban, vagy akár századunk előző évtizedeiben. Az ipari termelés 15 évenként megduplázódik. Ez azt jelenti — egyebek közt —, hogy egy 15 éves ifjú kétszer annyi új gyártmánnyal találkozik, mint amennyit szülei csecsemőkorában ismertek, és mire 30 éves lesz — vagy tán még előbb —, még egyszer megkétszereződik körülötte a tárgyiak száma. Hetvenéves átlagos életkort figyelembe véve, ez a megkétszereződés ötször megy végbe életében, és hazájának ipara halálakor 30-szor annyit termel, mint születésekor. A termelés ilyen méretű növekedése természetesen hatalmas nyersanyagigénnyel jár. Elég sokan teszik fel a kérdést: kimerül-e a Föld-űrhajó, felhasználjuk-e rövid távon tartalékait, természeti kincseit? A válasz rendszerint megnyugtató, hiszen a Föld lehetséges energiaforrásainak még csak töredékét vesszük igénybe. (Alig használjuk például a napenergiát, és még csak el sem kezdődött annak az energiamennyiségnek feltárása, amelyet a tengerek óriási hidrogén- és oxigénkészlete nyújt.) Az azonban mindenképpen figyelmeztető, hogy az ismert nyersanyag- és erőforrásokkal pillanatnyilag óriási pazarlás folyik. Elsősorban az Egyesült Államokban. Ez az ország — ahol a Föld lakóinak 6 százaléka él — a Földön termelt összes nyersanyagok 40 százalékát dolgozza fel. A gyártmányok felhasználási ideje, elsősorban a gyors erkölcsi kopás miatt rendkívül rövid. Más szóInfláció 2. Kimerül-e a Föld-űrhajó? val: a gépeket, fogyasztási javakat jóval hamarabb selejtezik ki, fizikai elhasználódásuknál. Igen gyorsan fogy az ismert olaj- és földgáztartalék. Az iparilag fejlett tőkés országok nemcsak a saját területükön levő anyagokat dolgozzák fel, és energiaforrásaikat hasznosítják, hanem ennél lényegesen nagyobb mennyiségben a fejlődő országok kincseit. És miközben a fejlett ipari államok egyre nagyobb mértékben falják e nyersanyagokat, megnő függésük is e nyersanyagok forrá- ' sáltól. Az olajválság néven ismert —< de ennél lényegesebben átfogóbb — nyersanyagkonflíktus ezt az újfajta függőséget leplezte le. Az olajválság az 1973-as közel- keleti háború után robbant ki, de okai lényegesen korábbi időszakban keresendők. Miközben a kőolajszükséglet és -kereslet világszerte meghaladja a kínálatot — részben a gyarmati korszak hatásaként — a kitermelt kőolaj ára alacsony volt, s ez az olajjal rendelkező államokat sújtotta. Lassanként azonban a kőolajexportáló országok szervezete, az OPEC egyre erősebb lett. Első sikere az volt, amikor a dollár leértékelése és a tőkés valuták árfolyamának változása miatt bekövetkező veszteségek fejében a szervezet elérte a kőolaj árának emelését. Az igazi erő akikor mutatkozott meg, amikor politikai okokból az arab államok néhány héten át bojkottál- ták a közel-keleti konfliktusban arabellenes politikát folytató államokat. Az olajkutak csapjának elzárása felhívta a figyelmet: lényegesen megváltozott a termelő és a vásárló országok viszonya. A megnövekedett olajjövedelemből ugyanis az arab államok — mivel megfelelő ipari háttérrel nem rendelkeznek, és emiatt a beáramló pénzösszegeket csak lassan és fokozatosan tudják nemzetgazdaságuk szolgálatába állítani — hosszú ideig képesek a bojkottot fenntartani. Ezeknek az államoknak ugyanis egyáltalán nem érdekük a termelés fokozása, hiszen a kőolajárak emelkedése révén 10—20 év múlva a jelenleginél sokkal nagyobb bevételre tehetnek szert. De a fejlett tőkés országoknak — elsősorban Nyu- gat-Euirópának — már néhány napos bojkott is súlyos károkat okozhat. Rendkívüli következményei voltak az olajválságnak a nemzetközi gazdasági helyzetre. Ebben azonban már nem a kőolajtermelő államok áremelése a ludas. A nagy nemzetközi monopóliumok hatalmas üzletnek tekintették az áremelkedést, és a bojkottot, amelynek nyomán hallatlan mértékben megnőtt a kereslet, és a hasznot' teljes egészében e társaságok fölözték le. És nem is akárhogyan! Amikor például India közölte, hogy nem tudja kifizetni a nemzetközi monopóliumok által követelt új ár egészét, csak annak 80 százalékát, az indiai kikötőkben álló és e kikötők felé tartó tankhajók teljes rakományát máshová irányították. Az energiára szoruló szubkontinens ki volt szolgáltatva a társaságok kényének-k ed vének, újabb áremelésének. A nyugat-európai olaj- és benzinhiány — amelynek nyomán kénytelenek voltak üzemeket leállítani, autók mozgását korlátozni, háziak fűtését kikapcsolni — nem az arab országok embargójának következménye volt (a Le Monde kiszámította, hogy átlagosan 5 százalékkal kevesebb kőolajat kaptak ezek az országok), hanem annak, hogy az Északi-tengeren nagy számú tartályhajó gyűlt össze. Rakományaikat nem akarták addig partra tenni, amíg az ár tovább nem emelkedik. És ez be is következett. Rotterdamban például 1973 augusztusa és decembere között egy tonna nyersolaj ám 170 márkáról 613 márkára, egy tonna benzin ára pedig 170 márkáról 460 márkára emelkedett. Nem csoda, hogy a nagy olaj- társaságok profitja '80—300 százalék- kai növekedett. Politikailag azonban az olajválság nag» tanulsággal járt. Ha anyagi előnyeit a nemzetközi monopóliumok fölözték is le, felhívta a figyelmet a nyersanyagtermelő országok erejére és a tőkés világ bizonyos, korábban fel nem ismert gyengeségeire. K. A. (Következik: Eleresztett gyeplői t i Hadihajók és dzsungelek A Phnom Penh-i kormány több tagja hajlandó csatlakozni az egységfronthoz köztársaságnak” tekintendő. Az előző alkotmányok a nemzetgyűlés kezébe adták a hatalmát, most viszont azt teljesen aiz elnök gyakorolja. „Az igazi köztársaság, a gazdasági és szociális köztársaság majd csak akkor jön létre — mondotta Mitterrand —, ha majd megszűnik az egyik osztálynak másik által való kizsákmányolása, és ez a köztársaság majd szocialista köztársaság lesz". A két nyilatkozatra az adott alkalmat, hogy január végén ünnepük a Francia Köztársaság fennállásának századik évfordulóját. A második császárság bukása után ugyan már 1870-ben kikiáltották a köztársaságot, de a parlament csak 1875-ben iktatta véglegesen törvénybe a köztársasági államformát Franciaországban. A Quotidien de Paris rámutat arra: az elnök egyszerűen „népi”-nek nyilvánítja a köztársaságot, de tulajdonképpen arra törekszik, hogy egy olyan „korszerű" államot teremtsen, amelynek ő lenne az „elnök-vezérigazgatója”. A L ’Humanité vezércikkében hangsúlyozza: a jelenlegi rendszernek „népi köztársaságként” való feltüntetése a demagógia csúcspontja. Az elnök azzal, hogy karácsony napján három szemételtakarító munkást meghívott reggelizni az Elysee-palotába, nem feledtetheti azt a tényt, hogy a jelenlegi rendszert a pénz hatalma jellemzi, amely tűrhetetlen egyenlőtlenségeket teremt és hogy az elnök ebben a rendszerben csak a kiváltságosok kasztjának megbízottja.
