Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-07 / 5. szám

1975. JANUÁR 7., KEDD

Harmadszor is

SOLYMÁRI ELHATÁROZÁS A HARMINCADIK ÉVFORDULÓRA

XtfM'w

Solymár a budai járás egyik legdinamikusabban fejlődő nagyközsége. A település lakói jó értelemben vett lokálpatrióták, ismerik és elismerik a nagyközség vezetőinek a fejlődés érdekében tett erőfeszítéseit és minden erővel támogatják azt. Mi sem bizonyítja eezt jobban, minthogy az utóbbi három évben Solymár egyszer második és kétszer első lett a nagyközségek megyei szépítési és fejlesztési versenyében. A felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére nagy elhatározás született: szeretnék az első helyet harmadszor is megszerezni. Az eltelt harminc év fejlődése, eredményei ehhez jó alapot adnak.

Korszerű téglagyár

— Solymár a közelmúltban ünnepelte felszabadulása évfordulóját — mondja Seres István, a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának i titkára. — Harminc évvel ezelőtt a község kis mezőgazdasági település volt, lakosai — többségükben földművelő parasztok, öt holdon aluli törpebirtokosok — főleg gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. Áruikat az egyetlen menetrendszerű vonatjáraton Budapestre szállították. Ma a Pilisvörös- várral közös Pilisvölgye Termelőszövetkezet gazdálkodik a község földjein is. A tsz is hozzájárult ahhoz, hogy Solymár számottevő iparral rendelkező község leüt Faipari üzeme évente több millió forint értékű anyagot állít elő a magyar bútoripar számára. A mezőgazdasággal párhuzamosan az ipar is fejlődött. A mai szolgáltató szövetkezet és a Pest megyei Műanyagipari Vállalat ősének tulajdonképpen az a tizenkét kisiparos tekinthető, aki a felszabadulás után ipari szövetkezetét alakított A PEMÜ ma már 1500 dolgozót foglalkoztat és az ország egyik legnagyobb mű- anyagipari üzeme. Ugyancsak a fejlődést- érzékelteti, hogy a

A Cement- és Mészművek Váci Gyára (DCM)

felvételre keres:

közgazdasági egyetemet, számviteli főiskolát, közgazdasági szakközépiskolát, gimnáziumot végzetteket, valamint gyors- és gépírókat.

Fizetés a kollektív szerződés szerint.

Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat 6. sz. faipari gyáregységének az elődje egy 1951-ben tanácsi kezelésbe vett fagombműhely. volt. És ismét csak a fejlődés érzékeltetéséül: tavaly készült el az uj cserépgyár, amely évente 30 millió téglát és cserepet fog készíteni. Teljes kiépülése után ez lesz az ország legkorszerűbb automatizált, földgáz- tüzelésű cserépgyára.

Központi rendelő

— Mindezek nyomán a harminc év alatt bizony alaposan megváltozott a község arculata és megváltozott más vonatkozásban is. Solymáron is sok a magánház-építkezés, a régi, düledező házakat lebontják és a helyükre újak kerülnek. Ezenkívül néhány éve a PE- MU kezdeményezésére az OTP 420 lakásos lakótelep építését kezdte meg. A lakótelep teljesen közművesített, földgáztüzelésű lesz. 1971-ben alakult meg a víztársulat, jelenleg átépíti a törpe vízmüvet. A nagy kapacitású vízmű teljesen 1978-ra készül el. A csatornamű társulat feladatának megfelelően kibővíti a PEMÜ- től a PEVDI-ig húzódó csatornarendszert, első lépésként. A centrumban vásárlóközpont alakult ki, a szolgáltatóházat ott tavaly avattuk.

— A felszabadulás előtt egy orvos és egy szülésznő jelentette az egészségügyi ellátást. Ma két körzeti, egy gyermek- és egy fogorvos tevékenykedik, mellettük két védőnő és két körzeti ápolónő teljesít szolgálatot. Ezenkívül az üzemek korszerű rendelőiben is tevékenykedik orvos, fogorvos. Ugyancsak 1974-ben készült el — és erre különösen büszkék vagyunk — az öt munkahelyes központi rendelő.

Biztos alapok

— Az elmúlt évek során a

nyolotantermes általános iskolából tizenhat tantermes lett és öt tanulócsoportos napközi otthon is nyílt. Negyven személyes a bölcsődénk és minden gyermeket el tudunk helyezni az óvodában. A művelődés más területén is tisztes eredményeink vannak: a

könyvtárban nyolcezer kötet áll az olvasók rendelkezésére, élénk a művelődési ház élete, a Hazafias Népfront égisze alatt működő községi férfikórus az országos minősítő versenyen második helyezést ért el. Megemlíthetem az úttörőkórust és a leánykórust is, ismertek azok is a község határain túl is.

— Mára a fejlődésnek, a folyamatnak egy bizonyos pontjára jutottunk el, természetesen korántsem lehet azt mondani, hogy most már mindenünk van, hogy teljesen elégedettek lehetünk. Hogy csak néhány példát mondjak: folyamatosan épül a víz- és a

csatornahálózat és a község belső útjainak jó része sem szilárd burkolatú még.. Valóban igaz azonban az, hogy az eddigi eredményeink jó, biztos alapok a további fejlődéshez. Megnyugtató és biztató az is, hogy a lakosság támogatja a község fejlesztési elképzeléseit, számíthatunk a lakosság támogatására.

K. I.

Kevés sav -jó zamat

Megkezdték Tokaj-hegyalján az új borok fejtését. A kedvezőtlenül hűvös, csapadékos őszi időjárás miatt az újborok később értek be az átlagosnál, s ezért első kezelésükre is később került sor. A nagyüzemi pincészetekben, új eljárásokkal is kísérleteznek. Ezeknek az a célja, hogy az újborok magas savtartalmát úgy csökkentsék, hogy közben a bor ne veszítse el illat- és zamatanyagát. A szakemberek megállapítása szerint az újborok zömmel asztali minőségűek.

^

A FŐVÁROSI EMZKESmmVMTŰ VAILALAT PÁLYÁZATOT HIRDET

ócsai telephelyére (Ócsa, Vásár tér 3.)

gyáregységi adminisztratív vezető munkakör betöltésére

Feltételek: analitikai munkában jártasság (bérelszámolás, anyagkönyvelés, raktári bizonylatolás, gyártás és üqyvitellel összefüggő gyakorlat.)

Követelmény:

közgazdasági technikumi érettségi és mérlegképes könyvelői oklevél, vagy legalább egy év elvégzése. Jelentkezhetnek hosszabb - legalább 10—15 éves — ügyviteli gyakorlattal rendelkezők is.

Bérezés a képesítéstől és gyakorlattól függően.

A jelentkezéseket — ócsai ás Úcsa környéki lakosoktól - részletes önéletrajzzal, a vállalat budapesti központjába kérjük megküldeni.

Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalat személyzeti és oktatási osztály 1138 Budapest, Révész u. 27/31.

Az idén: 12 százalékkal

Elégedett

A vásárlásra csábító dekoráció, a színvonalas reklám mind-mind fontos dolog, mi azonbap azt szeretnénk, hogy aki egyszer nálunk vásárolt, visszajöjjön újból. Ehhez pedig az kell, hogy a legnagyobb forgalomban is jó áru- választékot találjon a vevő, az eladók pedig türelmesek és udvariasak' legyenek - — mondja Terék Attila, a nagy- kátai ÁFÉSZ-áruház igazgatója, amikor tavalyi terveik teljesítéséről érdeklődöm.

Az áruház hét osztályának öt szocialista brigádjában dolgozó 50 eladó ugyanígy vélekedik. Meggyőződhettünk erről az óesztendő utolsó napjaiban, amikor a legnagyobb tolongás közepette mosolygós arcokat, elégedett vásárlókat láttunk a pultok előtt.

— Éves áruforgalmi tervünk 100 millió forint volt, s örömmel mondhatom, hogy ezt 5 millió forinttal túlteljesítettük — mutatja az igazgató az összesítő lapokat. Nálunk az utolsó negyedév egészében ünnepi forgalmat jelentett. 16 milliós árukészletünket nemcsak a karácsony előtti napokban, hanem jóval előtte és ,.menetközbén” is feltöltöttük. így

az utolsó negyedévben a tervezett 18,5 millió forint értékű áru helyett

30,5 millió értékűt adtunk el,

s ehhez jött még az élelmiszer ABC ötmilliós bevétele. Rádió- és villamossági osztályunk csaknem kétszeres, méteráruosztályunk másfél- szeres forgalmat bonyolított le. Autóalkatrész-osztályunkat 50—60 kilométeres körzetből is felkeresik, az 1973-as 3 millió kétszázezer forinttal szemben tavaly év végén 4 millió ötszázezer forint1 értékű alkatrészt adtak el. Rendkívül sok fiú- és leánykadivatcikk, kötöttáru talált gazdára, a szokottnak duplája volt a forgalom ezekből.

Magunk sem gondoltuk, hogy a tartós fogyasztási cikkek iránt ennyire megnő az érdeklődés,

heti harminc televíziót, ötszörannyi magnetofont, lemezjátszót és rádiót, valamint három-négyszer- annyi háztartási gépet, mosógépet, centrifugát adtunk el. Meglepő volt az is,

FELVESZÜNK

— jogászt jogtanácsosi munkakörbe (lehet kezdő is),

— belső ellenőrt, államházta rtási számviteli képesítéssel, legalább ötéves szakmai gyakorlattal,

— géplakatost.

LABORATÓRIUMI

TÖRZSÁLLATTENYÉSZTŐ

INTÉZET

Gödöllő,

Táncsics Mihály út.

Jelentkezés az intézet

gazdasági vezetőjénél

hogy sokan vásároltak hűtő- szekrényt, pedig télen a korábbi években gondot okozott raktározásuk.

Egyébként az élelmiszer- üzletet nem számítva, naponta 1000—1200 vásárló fordult meg az áruházban, alig néhányan távoztak üres kézzel.

A nagykátai áruház jó munkája valóban nem véletlen. Nemcsak jelszónak tekintik, hogy a vásárlót akkor kell megnyerni és megtartani, amikor belép az üzletbe. Kereskedelmi partnereinkkel

az áruellátás javítására

szocialista szerződéseket kötnék,

azt szeretnék, ha mindig egyenletes, bő választékot találna itt a vevő. Az idén 12 százalékkal több árut kívánnak értékesíteni, 110 millió forintnyi árbevétel szerepel tervükben. Biztosak abban, hogy ezt sikerül teljesíteni, sőt talán jövő ilyenkor is mét a tervezettnél nagyobb forgalomról számolhatnak be.

K. qy. A.

— Támogatja a Pest megyei Tanács a Nyugatpest- megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat halásztelki ÁBC-áruházának építkezési munkálatait. A hozzájárulás összege 1 millió forint.

A Duna mélyéről

Szabó Imre a FOKA „FK—209” kavicskotró dolgozója a Duna mélyéről előkerült régiségeket gyűjti. Már egy kis múzeumra való anyagot gyűjtött össze és rendezett. Az értékes régészeti leleteket természetesen a Nemzeti Múzeumnak ajánlotta fel. A Meteor brigád) amelynek Szabó Imre is tágja, rendszeresen értesíti a múzeum illetékeseit a leletekről.

Képünkön: Szabó Imre kis „múzeuma”.

Tsz-elnökök tanfolyama

Szolnokon és Mezőtúron hétfőn megkezdődött a nyolcvannégy mezőgazdasági termelőszövetkezet elnökeinek, szakvezetőinek hagyományos téli zárszámadás előtti tanfolyama. Az ötnapos rendezvénysorozaton a nagyüzemi gazdálkodás alapvető és legfontosabb politikai és gazdasági kérdéseit vitatják meg. Szolnokon az első napon Sza bő István, a Termelőszövet

kezetek Országos Tanácsának elnöke tartott előadást és konzultációt aktuális szövetkezetpolitikai kérdésekről.

Mezőtúron, a Debreceni Agrártudományi Egyetem főiskolai karán 42 szövetkezeti vezető előtt Barta László, a megyei pártbizottság titkára az 1975. évi gazdaságpolitikai feladatokról tartott vitaindító előadást.

A vállalat főmérnöke odaszólt az eljáróhoz:

— Lajos, maga úgyis bemegy a városba, hozzon nekem egyúttal kérem néhány zöldpaprikát. Van egy kis tokaszalonnám, az finom paprikával.

Lajos készségeskedett: „Hogyne hoznék főmérnök kartárs, Lányi kartárs is megkért, hogy hozzak neki két paradicsomot!” — Aztán hosszúra nyújtott léptekkel elindult. A piacon ügyesen bevásárolt. Nem megyek még vissza — gondolta és hagyta magát sodortatni a tömeggel. Meg-megállt egy-egy piaci bazáros előtt. A piac sarkában egy sátor állt, a polca tele fakanalakkal, giccses falvédökkel, fésűkkel, tükrökkel, s egy helyre nézve megdobbant a szive, mert a sok holmi között olyan gusztusos, színes pénztárcák is feküdtek, amilyenekre régen fájt a foga.

— Mit kér érte? — kérdezte az eladótól, az egyik kígyóbőr-utánzatú pénztárcára mutatva.

— Csekélység, kremalássan. 54 forint.

Egy másik, szép tárcán akadt meg most a szeme. Ezt az eladó 76 forintra tartotta. Az is soli, nem az ő „vagyonához” van szabva. Inkább a zsebében csörögjön a pénze, mintsem egy üres pénztárcája legyen.

— Akar ön egyáltalán valamit venni? — kérdezte az eladó gyanúsan.

— Hogyne-hogyne, csakhát... kevés hozzá a pénzem.

Ekkor feltűnt neki a pult sarkán egy sötétbarna, sima pénztárca. Felemelte, az eladó mindjárt ráhurrogott: —Azt ön pláne nem tudja megvenni, a másik kettőnél is drágább. — Beszélhetsz — gondolta és felpattintotta az apró rézcsatot. A tárca logikusan elrendezett rekeszekből állt a különféle nemű papírpénzek számára, még bélyegrekesz is volt benne. Csuda praktikus és tetszetős. A bélyegrekeszbe is belenézett és ... nem létezik. Jól lát? Újra átfutotta a rekeszeket, majd ismét a bélyegrekesznél állapodott meg. Igen, tévedés ki van zárva: ebbe a kis rekeszbe egy valódi piros 100 forintos van belegyömöszölve. Egy szép piroshasú. Flegmán lerakta a tárcát a pultra, s nyugodtságot erőltetve magára, megkérdezte:

— Hogy adja, kérem?

— Magának semennyiért! Mondtam már, hogy ez a többinél is drágább!

Lajos idegeskedett. A 100-as forgott az agyában, amely a következő pillanatban a szép tárcával együtt potyán az övé lehet.

— Drága ez magának — folytatta az elBecsület

adó. — Különben sem új, pár napja még én használtam, amikor a Balatonon voltam.

Lajos most már mohón, felhevülten csapott le: *

— Nekem pedig éppen ez tetszik! Hogy adja?

— Százért máris viheti.

Csak annyit érzett, hogy két-három szip- pantásnyi levegőben nincs oxigén. Hiszen így... a pénztárca ingyen lenne. Belenyúlt a belső zsebébe és összekapart onnan 90 forintot, majd nadrág zseb ében is talált 2 forintot. Kétségbeesve alkudott:

— Ennyi az összes pénzem. Adja 92 forintért.

— Soha. Nálam alku nincs!

Körülnézett, hátha akadna ismerős, akitől

kölcsönkérhetne, de sehol senki. Eközben a tömeg közül valaki éppen azt a pénztárcát emelte fel:

— Hogy adja? — kérdezte az idegen.

Lajos kikapta a kezéből:

— Már meg van véve, elkésett. — Aztán az eladóhoz könyörgött: — Nekem megéri. Tessék, fogadja el a 90-et, s mindjárt hozom a'10-est.

Az új vevő erre megragadta a pénztárcát:

— Szóval 100 forint? Máris fizetem!

Lajos megragadta a tárca másik sarkát.

— De hiszen nincs annyi pénze, akkor mit ugrál? — kiáltott rá az új vevő, azzal teljes erejéből kirántotta Lajos kezéből a tárcát és átnyújtotta az eladónak az érte járó 100- ast, miközben mérgesen Lajosra szólt:

— Akinek nincs pénze, mért tartja fel a tisztességes vevőt?

— Igen? A tisztességes vevőt? — Lajos csípőre tette a kezét. Ha az enyém nem lehetett, hát én megmutatom. Az idegen orra előtt hadonászott. — Majd én megmutatom magának. En most leleplezem magát. Hogy milyen is az a tisztességes vevő! — Az eladóhoz fordult. — Nem engedi a lelkiismeretem, hogy meg ne akadályozzam ezl az aljasságot! Kérem, nyissa ki azt a pénztárcát. A bélyegrekeszben egy 100 forintos van. Azért a 100-asért hadakozott velem ez a... ez a tisztességes vevő. Hát én nem engedem. Vegye csak ki a bélyegrekeszből azt a 100-ast... Látja kedves eladó úr, ha nekem 90 forintom is van csak, de bennem van — becsület.

Dénes Géza

i

a