Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-05 / 4. szám
PEST MEGYEI HÍ R L A P' K Ü L Ö N'K I A Ezúton mondunk köszönetét mindazon rokonoknak, ismerősöknek akik szeretett édesanyánk, nagyanyánk. özv. Szabó Lajosné temetésén részt vettek, sírjára koszorút. virágot helyeztek, részvétük, kel bánatunkat enyhítették. A gyászoló család. Ügyeletes orvos Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, tanácsháza); Gyomron és Péteriben : központi ügyelet (Gyömrő, Steinmetz kapitány u. 12., telefon: 26); Monoron és Monori-erdőn: központi ügyelet (Monor, Petőfi S. u. 30., telefon: 207); Maglódon és Ecseren: dr. Holló Mariann (Ecser); Pilisen, Nyáregyházán, Csévharaszton és Vasadon: dr. Illanicz Elemér (Pilis, Rákóczi u. 13.); Sülysápon és Úriban: dir. Sass János (Úri); Üllőn: dr. Koncz Lajos; Vecsésen az influenzajárvány idején az Andrássy-telepen és Halmy-fielepen: dr. Nagy Lajos, a falusi és felsőtelepi részen dr. Nagy Lajos tant ügyeletet. — Ügyeletes gyógyszer- tár Monoron, a főtéri, Vecsésen az Andrássy-tetepi. Beteg állatok bejelentése a monori járás területén, vasárnap reggel 8-tól 13 óráig, és délután 15-től 19-ig Monoron, a főtéri gyógyszertárban. MŰSOR MOZIK Ecser: Sötét Torino. Gomba: Hárman a kincs nyomában. Gyömrő: A törökfejes köp ja. H: Mi férfiak. Maglód: Csata a havasokban. H: Kettős bűntény Hamburgban. Mende: Kettős bűntény Hamburgban. H: Csata a havasokban. Monor: Kard és kereszt. H: A dunai hajós. Nyáregyháza: Folytassa külföldön. H: Elza köly- kei. Pilis: Apacsok. H: Periszkóp a fjordok között. Tápió- sáp: Lóháton ágyútűzben. Űri,, v-h: Nagyezsda. Üllő: Ó, maga rettenetes. H: Átkozottak vagyunk, Irina. Vecsés: Az ördög atamán-ja. Matiné: Ludas Matyi. H: A Pendragon legenda. ŰTTÖRÖHAZ Gyömrőn, 8-tól 11 óráig asztalitenisz kezdőknek, 9-től 11- ig kismotorszerelő szakkör, holnap 15-től 17-ig ifjú vöröskeresztesek és fotószakkör kezdőknek, 15.30-tól 17.30-ig rádióépítő szakkör. A harmadik feltétel A közművelődésről, mun, kásművelődésről beszélni Időszerű és szükséges. Nem mintha eddig nem lett volna időszerű, ám a jövőben a korábbinál bátrabban és hatékonyabban kell cselekednünk. Elsősorban persze, azoknak, akiknek egyébként is feladatuk a művelődés lehetőségének biztosítása, a mind szélesebb tömegek megnyerése, bevonása. A téma igen összetett: a tartalmas művelődéstől, a könnyed szórakozás lehetőségéig, az egyén önművelési igényéig, a tanulásig sok mindenről lehetne, kellene szólnunk. Ezen túl azonban felvetődik a kérdés: adva vannak-e vajon a személyi, tárgyi feltételek mindenhol? Elmélyültebb elemzés helyett ezúttal csupán egyetlen gondolatról essék szó. A jövőben méginkább sajátos, fontos feladat hárul művelődési házainkra. Többségük egyelőre nem tölti be maradéKtala- nul hivatását, rendeltetését. Pedig hát e házak igazgatói sokat fáradoznak, terveznek, és munkájukhoz sok segítséget kapnak. Községeinknek szövetkezeti, gazdasági egységei a kérő szóra mindenkor segítenek, nem lebecsülendő anyagi támogatást, pénzt juttatnak a művelődési házaknak. Jó tudni ezt, bár ahogyan mondani szokás „a pénz nem minden”. Az kellene, hogy az adott egységek politikai, gazdasági vezetői átérezzék az ügy jelentőségét, és a jövőben mintegy serkentsék, ösztönözzék dolgozóikat arra, hogy látogassák sűrűbben a művelődési ház műsorait, rendezvényeit. Szocialista brigádokkal beszélgetve, naplóikat lapozgatva ugyanis gyakran elhangzik: „az első két pont teljesíthető, a harmadik jelszót, a szocialista módon élni, feladatait szinte lehetetlen teljesíteni. Ezért szegényesek ilyen irányú bejegyzéseink ... Budapesten, a városokban más”. Feltétlenül más. És mégis, Budapesten, a nagyvállalatoknál, ahol pedig „annyi a lehetőség” közös programokra, tartalmas szórakozásokra, nemegyszer éppen a vállalatok egyik szocialista brigádja a művelődési rendezvény első számú gazdája, vendéglátója. Hasonló eset, bár csak elvétve, járásunkban is előfordult. No, de miért csak elvétve? Miért ne válhatna ez jó szokássá? Esetenként miért ne lehetne egy-egy szocialista brigád a művelődési ház rendezvényének házigazdája, vendéglátója? Ilyen irányú közeledést örömmel vennék művelődési házaink is. Jandó István én vezetem a községi lövész- klubot is, mert nincs, aki átvenné tőlem. Betanítok, vagy hogy is mondják ma,, kinevelek valakit — s már be is hívják katonának, vagy megnősül. Végül továbbra is az én nyakamon marad ez is ... Csinálni kell valakinek, hát csinálom és kász ... De most már akadt egy fiatal, akinek hamarosan átadom a stafétabotot. Kovács Bélának hívják, talán ő majd... És mindezért, summa summárum, egy fillért sem kapok. Nem is azért teszem. Mindenkinek van szenvedélye, hát az enyém ez! — Ami fő, a fiatalok között élek. Én vezetem az általános Fiatalok között A 76 éves Szabó György Üllő, Malom u. 5. szám alatti lakos Pest megye legidősebb MHSZ községi titkára és egyike azoknak, akik egyhuzamban a leghosszabb ideje — 15 éve — viselik ezt a tisztséget. — Mennyire rohan az idő! Bár még ma sem érzem magamat öregnek, de 30 évvel ezelőtt? — és a jó humoráról járásszerte ismert Gyuri bácsi felnevet. — Igen, pontosan ezekben a napokban múlt 30 éve, amikor a községünket, felszabadulása után alig egy pár nappal fronttá nyilvánították, és hogy védjék a polgári lakosok életét, fokozatosan kiürítették. A családommal együtt Ócsán kaptunk szállást. Ott székelt a szovjet katonai területi parancsnokság is. S hogy a község ne maradjon őrizetlen, engem bíztak meg öt társammal és három szovjet katonával együtt a „rend fenntartására”. Mennyi és mi volt a feladatom? Szinte teljesen kihalt volt a falu ... A zsebéből papirost húz elő. — Ma is öröm az erről szóló igazolás — és gyüredezett szélét gondosan kisimogatja. — Én lettem Pest megyében az első civil rendfenntartó községi parancsnok... tonai pályára lépett. A világháború még a közepénél sem tartott, amikor fogságba került és már a Tanácsköztársaságot is levertek, amikor szabadult. Horthy idején nem lépett szolgálatba, inkább elhagyta az országot. Amikor visszatért, a Csehszlovák Dunahajózási RT budapesti képviselőségén kapott civil állást. Könyvelő, levelező és főpénztárosi beosztások után ő lett a képviselet vezetője egészen 1949-es évi nyugdíjazásáig. A 30-as években egy üllői tanítónőt vett feleségül, és vele együtt végleg a községhez kötötte magát... Budapesten született és gye- rekeskedett. Alig pelyhedző állal került Prágába. Jogot tanult a Károly egyetemen, öt évig élt Párizsban, aztán kaa fiú most tölti a sorkatonai idejét, a lány pedig férjnél van. Beszél angolul, németül, csehül és franciául. — Nem vagyok ideges természetű ember, de a múltkoriban mégis kihoztak a sodromból. Mit fizetnek neked, amiért ilyen lelkesen dolgozol? kérdezte az egyik, most leszerelt katonatiszt társam. Tizenöt éve egyfolytában az MHSZ üllői szervezetének a titkára, a Hazafias Népfront községi bizottságának és a szakmaközi bizottság vezetőségének tagja, tanácstagi aktíva vagyok De sorolhatnék még egyet-kettőt. Például több éve A félig kész lőtérre indulunk. Egyszerre koppan a cipőnk talpa. Le sem tagadhatná, hogy tartalékos tiszt. Főhadnagy. — Hogyan őrizte meg a fiatalságát? Nevet, és megáll. — Először is, mert az a motor, amelyet jó szüleim belém- építettek, tartósnak bizonyult. Eddig még minden akadályt könnyen vett. Persze oktalanul én sem terheltem, az élvezeti cikkekkel mindig csínján bántam. Sportoltam — vívtam, teniszeztem és nagyon szerettem a gyalogos hegyi túrákat is. És még valami: állandóan dolgozom és sokat vagyok a fiatalok között. A felesége több mint 40 évig tanított egy helyen. Az egyik fia az apja helyébe lépett — katonatiszt, a másik műszaki ember. A lánya főelőadó. Két felnőtt unokája is van már — iskolások lövész és repülőmodellező szakkörét is. Az előbbinek 22, az utóbbinak 20 tagja van. És még egy, eddig valamennyi polgári védelmi oktatásban is részt vettem, mint előadó... Érkezésünkkor gyerekhad vesz körül. .. Kezet szorít. — Elnézést, de hív a kötelesség. Ha légpuskával is, de azért csak fegyverrel gyakorolunk és ez teljes embert kíván — és elvegyül a fiatalok között, csak a sapkája körül ősz hajáról látom, hogy merre mozog. Elkattannak a fegyverek. Megkezdődik a lövészet. Kovács György Kattognak a 7—8. osztályos lövészszakkör tagjainak kézé ben a jól irányzott puskából leadott lövések« i , Ifj. Fekete Józset felvétele Tizenegy alapszervezet, 350 kommunista Vezetőségválasztásokra készülnek Gyömrőn Beszélgetés a községi párthizoftság titkárával A járásban Gyömrőn 1966-ban alakult meg a községi pártbizottság. Három évig társadalmi munkában látta el a titkár teendőit. Jámbor Ottó pedagógust 1969. október 16-án választották meg a pártbizottság függetlenített titkárának. Vele beszélgettünk a gyöm- rői pártalap szervezetek munkájáról, a beszámoló taggyűlések tapasztalatairól, s arról, hogyßn készültek fel a napokban kezdődő vezetöségválasztó taggyűlésekre. • Az alapszervezetekben hány kommunista tevékenykedőik Gyömrőn? ( — Tizenegy pártaíapszer- vezet működik. Ebből öt üzemi, három területi, egy tanácsi, egy fegyveres testületi és egy pedagógusi. Az alapszervezetekben háromszázötven kommunista tevékenykedik. 1970 óta hetven új párttagot vettünk fel. Különösen sokat tettek ezért a PEVDI vegyiüzemében, a TÖVÁL-nál és a Ruhaipari Szövetkezetben. Ez a három alapszervezet harminckilenc párttagot vett fel négy év alatt. Nem valami kampányról volt szó, hiszen ismeretesek az MSZMP KB irányelvei a párttagfelvételeket illetően. Tudatos, átgondolt pártépítő munkáról beszélhetünk mindhárom alapszervezetnél. • Ezenkívül hogyan értékeli az alap,szervezetek egyéb munkáját? — Az alapszervezetek munkája sokat javult az * elmúlt esztendőkben. A termelés pártirányítása egyre inkább érvényesül ma már az üzemekben. A szervezeti élet is színvonalasabbá vált, s ezzel együtt a pártmegbízatások rendszere is kialakulóban van. A TÖVÁL, a vegyiüzem és a Ruhaipari Szövetkezet párt- alapszervezete fejlődött a legtöbbet, nemcsak a pártépítésben, hanem egyéb munkában is. • A novemberi, deremben beszámoló taggyűlések milyen tapasztalatokat hoztak? — A négyéves munkát elemzőin tárták az alapszervezetek a tagság elé. Talán j kissé szigorúak is voltak a vezetőségek önmagukhoz, mivel jobbára a hiányosságokról szóltak, az eredményeknek kevesebb hely jutott. A párttagok hozzászólásaikban kiemelték azokat az eredményeket, amelyeket az alapszervezetek elértek, s amelyekkel segítették a termelést. Egy jellemző adat jól kifejezi a gyömrői üzemek dinamikus fejlődését. 1970-ben 160 millió forint volt a termelési érték, s ez 1974-ben már 250 millió forintra rúgott. A közságpolitikai elképzelésekről is szó esett a beszámoló taggyűléseken. A gyömrői kommunisták nincsenek megelégedve a község fejlődésével, szerintük gyorsabb üteművé lehetne tenni a fejlődést. >■ Igen érdekes, és hasznos javaslatok is elhangzottak, hogyan lehetne az eddiginél hatásosabban megszervezni a társadalmi munkákait. Ami a taggyűlések aktivitását illeti: a párttagok 30 százaléka szólt hozzá. A párttagok kezdeményezték az üzemben a szocialista brigádmea- galom kiszélesítését. Négy évvel ezelőtt alig néhány brigád rendelkezett a jzooialisia címmel. Ma már néhány kollektíva az aranykoszorús címmel is büszkélkedhet. • Hogyan értékeli a pártbizottság mellett működő bizottságok munkáját? — A gazdaságpolitikai, a fegyelmi és a pártépítő bizottság nagyon jól működött. Nem mondható el viszont ez az agitációs _ és propaganda bizottságról. Ok különösen az oktatás terén tehettek volna többet. Minden évben kihelyezett marxista—leninista középiskola működik a községben. Az elmúlt években nagy volt a lemorzsolódás, ebben az oktatási évben már jelentős javulásról adhatunk számot. • Hogyan készültek fel és mikor kezdődnek a vezetőség- választó taggyűlések? — Elsőnek a vegyiüzem tartja meg a taggyűlését, január 6-án, hétfőn 14 órakor. Minden tisztségviselőt külön- külön készítettünk fel a munkára. Reméljük, hogy a taggyűlések rendben zajlanak majd le, s a vezetőségekbe az arra legalkalmasabb párttagokat válasszák meg az alapszervezetek tagjai. Gér József Hétfőtől Sorozás Monoron Az új évben a sorkötelesek első sorozása január 6-án, hétfőn kezdődik Monoron, az M HS Z - s zék ház ba n (Petőfi u. 30.). Az illetékes katonai parancsnokság ezúton is felhívja azok figyelmét, akik felhívást kaptak, hogy pontosan jelenjenek meg a sorozáson. A sort egyébként a mononak kezdik meg hétfőn, s az utolsó nap, január 16-án a veesési fiatalok állnak a sorozó bizottság elé. Az élet újra szép Monarón a Hevesi-iianyia ma már egyáltalán nem tekdmitlbe- tő tanyai szintű településnek. Az utcasorban épült házak ablakaiból esténként villanyfény szűrődik ká. Nagy csoport gyerek jár innen a Kossuth utcai általános iskolába. Kisebbek, nagyobbak is. A szülőik azonban aggódva engedik útnak a gyerekeiket. Nem a 2—3 kilométeres távolság a gond elsősorban. Az út veszélyes. Először, nagy forgalmú a 4-es műúlt, és a fénysorompós vasúti ‘kereszteződés miatt. Gyakran és sokáig zárva van, s az iskoláiba siető gyerekek a zárt sorompónál átszaladglálnak. Másodszor, a Csévi út és aiz országút találkozása miatt. Ha- lálsaroiknafc is lehetne nevezni ezt a szakaszt. Jó néhány ember esett már áldozatává, hol az egyik, hol a másik fél figyelmetlensége miatt. Itt történt a baj tavaly szeptember 16-án is. A kis elsős Bakos Lacika iskolába igyekezett. Egyedüli menit, nem volt, aki elkísérje, a veszélyes helyeken átsegítse. Az úttesten bénultam megtorpant és egy teherautó elütötte. Életveszélyes fejsérüléssel, eszméletlen állapotban vitték a kórházba. Közel másfél hónapiig eszméletlenül feküdt. Törései, sebéi gyógyultak, ám az élet mégsem akart visz- szaténnd belé. A kétségbeesett szülőket már a legrosszabbra is előkésizíiettiélk az orvosok. Aztán, egy napon mégis maiiéhoz tért, az életveszély elmúlt. De se mozdulni, se beszelni nem tudott. Üjabb orvosi erőfeszítések, szorongással, reménységgel teli hetek, s aztán a kis Laci egy napon megszólalt. Hibátlanul, értelmesen, de még erőlködve. Aztán, mintha mély álomból ébredt volna, egyszer csak felkelt, bátortalan léptekkel újrakezdte az életet. / Nem lehet Leírni a szülők örömét, amikor Lacika újra otthon volt. Legszebb álmukban sem bíztak benne. Pótolhatatlan kincs, egy gyermek élete maradt meg. De a többieké és az övé is változatlanul veszélyben van. A halálkanyar ma is olyan, mint régen. Az illetékeseknek védelmi intézkedéseket kell tenni, elsősorban a gyermekek érdekében. Gyalogos-átkelőhelyet kell biztosítani, sebességkorlátozó, óvatossági előrejelzésiekkel, mint Monori- erdőn., — Vajon nem akadna Mg- noron egy mikrobusz, amely segíthetné a gyerekek iskolai útját? Anyagi áldozatra is készek lennének a szülők, gyermekeik biztonsága érdekében. A Bakos-családban újra szép az élet. Az orvosok mindent megtettek egy gyermek életéért, megmaradásáért. Mit tudunk mi tenni azért, hogy megelőzzük hasonló szomorú, vagy éppen tragikus események bekövetkezését? Ez sokak kérdése. Bizonyosak lehetünk benne, hogy nem marad felelet nélkül. F. J. XVII. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 1975. JANUÁR 5-, VASÁRNAP Divat az OSAKA A Pilisi Ruházati Szövetkezetben a múlt évben tértek rá az OSAKA elnevezésű télikabátok gyártására. Tavaly már hétezer darabot készítettek belföldi megrendelésre ebből a fajtából. Képünkön Borgula Istvánná az OSAKA-kabát övét szegi be. Mutnéfalvy Adorján felvétele > i \
