Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

I 'sJüdfm 1975. JANUÁR 1., SZERDA Azt, hogy miképpen ébred a falu, már egy városi ember is el tudná mondani, s talán egyetlen közhelyet sem felejtene ki leírásából. Így kezdené: nagyon korán kelnek az emberek, még sötétben, de a kakasok már javában .., Vagy: a sáros utcákon hajnali szekerek zö­rögnek, mennek a földekre, a kutyák ugatnak ... Az állomás felé igyekvő álmos kerékpárosokat ta­lán senki nem említené. De hogyan kezdődik egy reggel vasárnap? És mi­lyen a falu egy munkaszüneti nap délelőttjén; például a Galga mentén? December 29-e, vasárnap. Két ünnep között va­gyunk. | Ügyeletes, nagykabátban „Zártkörű rendezvény” — feliratú tábla ejti zavarba a túrái kocsma hajnali látoga­tóit. A bizonytalanabbak visz- szafordulnak, a törzsvendégek a kilincsért . nyúlnak. Oda­bent az előző esti esküvői va­csora fáradt díszletei lógnak alá a falakról, szakadit szer­pentinek. A székeket az aszta­lokra pakolták. A kocsma is másnapos! Odakint, az út sarában ke­rékpárok surrognák. A kocs­maajtó mellett, háttal az áru­háznak, piros arcú, sötét öltö­nyös parasztember birkózik a kerékpár vázán átvetett kövér zsákkal. t A falu utcái még csendesek. Alig világosodik. Csak a ké­mények füstölnek. A község tavaszias vasárnapra ébred. A szomszéd faluban, a gal- gahévízi Rákóczi Termelőszö­vetkezet többemeletes palotá­jának lépcsőfeljárójával szem­ben, didergés kis irodában, nagykabátban ácsorog Basa Elek gépcsoportvezető. Igaz, nem ebben a minőségben, ha­nem mint ügyeletes. Előtte, a szőkére fakult, egykor mély- barnára politúrozott ormótlan íróasztal teljesen üres, csak egy ív papíros fehérük rajta három sor írással. Az iroda le­vegője tiszta, akár a kinti, ezért is feltűnő az a csurig tele hamutartó, amely az író­asztal szomszédságában látha­tó. Talari égy előző napi ta­nácskozás, vagy valamiféle éj- izgalom emlékét őrzi. ága Basa Elek nem dohány­— A gazdaság vasárnap is ság, s legalább .egy ügye­letesre szükség van, aki nyil­vántartja azokat, akik mégis L kimennek a földekre. Ellenőr­zőm a tanyákat, az istállókat, az etetést például. Ha ellik egy tehén, áz én dolgom állat­orvost keríteni. Ami történik, ide jegyzem — tenyerei rá az ív papírra. — Lássuk: eddig Sándor Pál egy lovasfogattal kiment a vadászokhoz össze­szedni a lelőtt nyulakat, Gádor János hét óra előtt szintén egy fogaton távozott, konyhakertet szántani. Gulyás Ferenc pe­dig Zetorral indult kukoricát szállítani. Hát sok esemény nem volt... Azt mondják, Galgahévízen tisztelik az ünnepet s meg is tartják. Vasárnap — külö­nösen most, azon az egyetle­nen, amely karácsony és szil­veszter között piroslik a nap­tárban — disznót se nagyon vasárnap is várnak a címzet­tek? Például annak, hogy tél van. mégsem havas az út, mert olyankor nehezebb a dolga. Tolni kell a kerékpárt, és botladozni a hóban. Ezen a vasárnapon mellé szegő­dött a szerencse. Süt a nap, s a szél se fúj. Alig válunk el, máris eltű­nik egy zöld rácsos kapu mö­gött. Kezében újság. A kanyaron túl kiegyenese­dik az út. Sok az új ház. s a régiek előtt kőrakások ma­gasodnak. A régi házak hír­mondói, az újak alapjai. A Kossuth Lajos utca 112-es számú ház kerítése elé lovas kocsi kanyarodik. Hat munka- ruhás férfi és egy asszony áll­ja körül, köveket emelnek le platójáról. A rakományt a kerítés elé hengergetik. Ami­kor elfogy a szürke kőhalom, a fiatal kocsis ismét a bakra pattan, rásuhint a lovakra, fordul a szekér, lompos fe­kete kutya ugatja. A harma­dik szomszéd háza előtt áll meg. A szorgos alkalmi brigád megint megrakja építőanyag­gal és a lovacska ismét for­dul — Kétszázötven mázsával vettünk — mondja Váigel Pálné. — Építkezni szeret­nénk. A mész már megvan, a követ pedig most váüaltuk át a szomszádéktól. ök nem­rég fejezték be új házukat kodik, a villanyok még nem égnek, a redőny „félárbocon”, alig jut be fény. — Tizenkét éve dolgozom a szakmában, 1350 forintot ke­resek, ehhez jön még a ju­talék. Kolléganőm 18 éves, hétköznap váltjuk egymást. Ilyenkor még csendes a presz- szó, a hajcihő délutánonként kezdődik... Nem mondja tovább, fel­tételezi, hogy tudjuk mire gondol. Deméné egyébként a szakma ifjú mestere címmel a tarsolyában vezeti a bagi presszót. Hévízgyörkön la­kik. Onnan idáig tizenkét perces az út — szintén ke­rékpáron A presszó ilyen­kor még hűvös, fűtetlen, szagtalan, még a kávéfőző sem szörtyög. Deméné a fa­lakról és a lámpákról csün­gő színes papírdekorációt mustrálja, a szilveszteri elő­zetest, amely már napok óta kint van. — Ezeket is fel kellene frissíteni — mondja. Egy kilométerrel odébb, a falu szélén, a dombtetőn, ahonnan már Aszód is jól látszik, szürke vaskerítése mögött kihaltnak tűnik amo- nori MEZŐGÉP telephelye. A portás csodálkozva emeli ránk sokdioptriás szemüve­gét. Gyanakszik, igazolvá­nyokat kér. rándulásra, alig akad vevő. A szolgálat azért csak szolgálat marad.1 Állandó készenlét, hi­szen bármikor begördülhet egy kocsi a 3-asról. Az ősz ku­tas nem siet. Az eget kém­lelve közelít a „super-szek- rénykéhez”. — Nagy szél van — mond­ja. — Nem baj, legalább elvi­szi az influenzát. A domonyi országút kihalt, a földekén sem dolgoznak. A fa­lu annál élénkebb, a házak előtt szorgos munka folyik. Takarítják, -szépítik az utcát, az új esztendőre készülődnek. A domonyi mozi ajtaján — kívül, a zárban — fürtös kulcskarikát lóbál a szél. Az előtér kihalt, a nézőtér fakó parkettáján sárga, csővázas széliek. A sorok között egy fér­fi söpröget, magas, ősz hajú. Király Károly a feleségét he­lyettesíti ezen a vasárnap dél- előttön. Az asszonynak tizen­öt éves munkaszerződése van a mozival. Most közbe jött valami. Hétfőn Királyék disz­nót vágnak és ez van annyi­ra ratigos esemény egy család életében, hogy bőviben akad­jon asszonydolog a ház körül. Előkészíteni az edényeket, a szerszámokat, tisztába tenni a konyhát és a ház környékét, gondoskodni a kisebbfajta csa­ládi összejövetel fedél alá ho­Dologidoben két ünnep közt Vasárnap délelőtt a Galga mentén ölnek, sőt, még az építkezők se nagyon húzzák magukra a téglaporos kék zsávolyt. És ez így is volt. Sok félkész épüle­tet láttunk elhagyatottan. Ami pedig a disznótort illeti: tény, hogy végig a Galga menti fal­vakban — főként persze reg­gel — üstöket, teknőket és pléhkályhákat cipelő emberek­kel lehetett találkozni, ölni mentek — ahogy mondják. Galgahévízen alig mutatko­zott torba igyekvő falusi. Vizit az üvegházban A túrái Galgameníi Terme- Lőszövetkezet irodaépülete ki- iltnak tetszik, ám a rácsos ipu melletti „őrbódé” lőrés- íyi ablakának kilincsén ko- 30tt, barna aktatáska lóg, a libavaló szíják szabadon cunkorodnak. Tulajdonosa ihet, azért akasztotta elé, hogy meg ne feled­kezzen a tízórairól. Odébb egy kerékpár támaszkodik a fal­Az öreg portás készségesen kinyitja a kaput, s mint aki lőre tudja, mit kérdezne az degen, már válaszol is: — Az elnök odabent van — , hüvelykujjával az épület elé bök. Dévai Ferencet, a gazdaság. lökét is ügyeletben talál- Ehhez persze szerencse kellett, mert a gazdaság »tői évente kétszer kerül- sorra. Az ügyelet reggel áromkor kezdődik. — Éjszaka érkezett 600 má­sa pétisó, ezt hat ember és árom szállítójármű hajnalra íár ki is rakta. Este hat óra örül érkezik még — ha lehet inni a jelzéseknek — 17 ton- a kátisó is. a gépjárműveze- iket már értesítettük. Reggel síé kimentem a Fekete és a ’araszti majorba, ott vannak z istállók. Hatvanan fogla- itoskodnak ma az állatok örül. Megnéztem a hajtatási depet is. szépen kelnek a aprika- és a paradicsompa- mták. Az üvegházakban kel­22—24 fokos meleg ralkodik. ezt is ellenőriztem. Az íróasztalon, ebben, az nöki szobában is papírlap ■ Ha mint ügyeletes, ép­nem dolgozom, foly- itom mint elnök. Január í már közösen dolgo­zunk a galgahévízi Rákóczi­val. Az egyesülési közgyű­lésen túl vagyunk. Dolgo­zom még a jövő évi progra­mon, készíthetem az elképzel­hető szervezeti felépítés ter­vét. lejegyezhetem javaslatai­mat. | Váigeléknek házuk lesz Hévízgyörk egyre köze­lebb kerül Galgahóvízhez. A faluszálen. magas, terméskő­lábazaton még bepucolatlan, de még Inkább félkész házak sorakoznak. Odébb, a már la­kott épületek ablakain át jól látszanak a karácsonyfák sok­színű ’ lámpácskái. Nem divat már a gyertya. A hévízgyörki postás, fiatal, harmincöt év körüli asszony. Most lép ki a hivatal kapu­ján. Zöld kerékpárját tolja. A kormány szarván feneketlen bőrtáska tátogatja száját a másikon műanyag szatyor lóg. Újságtól, levéltől dagadnak a batyuk. Bele-bele akadnak a küllőbe, az asszony lassan halad. A kérdésekre kelletle­nül válaszol, a nevét se mondja meg, sietne. — Ketten vagyunk. Vasár­naponként reggel fél nyolcra megyünk be a postára. Széí- porciózzuk a küldeményeket aztán ki-ki megy a maga út­jára, Szombaton, amikor rá- dióú.iságot is viszek, legalább ötszáz házam van. Az Újte­lepre és a vasút környékére hordok levelet újságot, pénzt. Indulna már. Most kezdte az utat a munka java még hátravan. Úgy tervezi, hogy délután háromra végez. Ak­kor aztán irány a család. Mi­nek örülhet egy postás, akit Ez a kupac már a felesleg volt. A tégla beszerzését jö­vőre hagyjuk. A régi házban négyen él­nek, Váigelné, a férje, öt­éves kislányuk és a férj ap­ja. Nem nagy házat akar­nak. Kicsit, egyszintesét, de modernet. És persze szépet. — Soká lesz az még ... Még a pénzünk sincs együtt, de most már bizonyosan építe­ni fogunk. Amíg beszélgettünk, a ko­csi és a jókedvű segítők még egy fordulót letudtak. Gyű­lik a kő, Váigeléknek házuk lesz. I Kilenctől kilencig A jó hírű bagi Dózsa György Művelődési Központ közeié­ben sincs ember. A nagyte­rem kétszárnyú, díszesen függönyözött ajtói zárva, meUette, a széles, zöld kapu ■— ez az udvarra nyílik — kilincse sem enged. Hiába zörget a vasárnapi látogató. Oldalt hirdetőtábla ásít a sáros árokpartra. Csálé pla­kátja a Déryné Színház esti fellépését hirdeti. Gárdonyi Géza A bor című háromfel- vonásosát adják. Vajon meny­nyien lesznek kíváncsiak rá? Két házzal odébb, a bagi presszó félig lehúzott re­dőnye mögül Deme József né integet: még zárva vagyunk! Nagykabátban bajlódik a re­dőnnyel, most érkezett. A vasárnap számára is munka­nap; reggel kilenctől, este kilencig áll a pult mögött, járkál az asztalok közt a tálcával. Ebédidő nincs, nem úgy, mint a kocsmában, ahol egykor bezárnak, s csak késő délután lesz ismét „szabad a gazda”. Ilyenkor Deménéhez csődül át az ottani közön­ség is, hogy átvészeljék va­lahol a néhány órás kitaszí­tottságot. Deméné a pultnak támasz- | Kocasirató fél négykor — Miért éppen vasárnap keresnek szorgos embereket? yörös szőrű kutyája ínár megbarátkozott velünk. j Ketten a csarnokban A portás kalauzol a kihalt szerefócsarnokon át. Vasru- dak, lemeztáblák között bú- jócskázunk, fémforgács fú­ródik a cipő talpába. Gyár­szag, csend. — Józsi! Merre vagytok? — kiált vezetőnk, aztán nekünk mondja. — Alszanak tán? De nem alszanak, hanem reggeliznek. Kovács István­nak és Kiss Józsefnek szom­baton szólt a művezető, hogy vasárnapra lenne egy sürgős munka. Egy NDK szaba­dalom alapján egyedi mun­kadarabot kellene elkészíte­niük, egy távirányítású so­rompó elektromos meghajtó­részének néhány darabját. Esztergályos- és lakatosmun­ka van rajta, meg egy kevés marás is, ez azonban már nem az 6 dolguk. Azt elvé­geztetné fnással a megren­delő, aki mellesleg minden pénzt megadna, ha hétfőn délben elvihetné a kész al­katrészeket. — Reggel haltkor kezdtünk — mondja az esztergapad mel­lett állva és a munkadarab rajzát magyarázva Kiss Jó­zsef. — Most tíz óra, és a munka egynegyedével már el­készültünk. Ha semmi nem jön közbe, hétfőn délután ket­tőre vihetik az alkatrészeltet. A vasárnapi műszakért mindkettőjüknek dupla óra­bér jár. Kovács István fejben számol: 27 forint 40 fillért ke­res egy óra alatt. Kell a pénz. Kiss József például nemrégen nősült, várják az új lakást, a gödöllői KISZ-ház elkészül­tét. Búcsúzáskor az elemózsiás asztalról almával kínálnak. Kint az udvaron egy munka­ruhás férfi meggypiros mo­tort tisztogat. A slag véko­nyan adja a vizet. A portás jó utat kívánva búcsúzik tőlünk. zatalához szükséges ételről- ilalról. Király Károly az ikladi Gal- gaparti Termelőszövetkezetben dolgozik, 1960-ban Pápán sze­rezte meg a vontatóvezetői képesítést. Esténként' gyakran segít a moziban, feleségének. Mindenesnek ismerik őt. Ha kell, takarít, ha arra van szük­ség, jegyet szed, vagy éppen vetít, mint akkor, amikor a cselédlakásokból kialakított moziban először volt előadás. A mozigép akikor egy aszta­lon áüt, s a repedező fal volt a. vetítővászon. — Reggel hatkor kezdtem a napot. Megtisztálkoditam, fel­öltöztem és elindultam akocs­| Brigád bőrkötényben mába, bevásárolni. Mert a vendégsereg illendő fogadásá­hoz az ital is hozzátartozik. Két láda sört, húsz liter bort és egy liter kékszilva-pálinkát vittem haza. Itt még egy órás munkám van, aztán megyek haza ebédelni. Megtisztogatom az üstöt, meg a katlant. Fél kettőre vissza kell jönnöm, hogy befűtsek, mert fél négy­kor már kezdődik az előadás Egy szovjet film megy: a Rusz- lán és Ludmilla. Jó hosszú, el­tart este hétig is. Utána me­gint takarítok, rendbe teszem a termet és sietek haza. Hol­nap reggel fél négykor kelek. Akkor lesz a kocasirató. Király Károly maga lesz a böllér. | ,.Háztűznéző” Domonyt kanyargós, tengely­ropogtató, ki tudja hártyád rendű utacska köti össze a Galga túlsó partján elnyúló Ikladdal. Az Ipari Műszergya- rig még két kilométer az út. A sáros betonon szódáskocsi cammog, ló húzza. A bakon középkorú férfi ül, kényelme­sen hátradőlve. Lova lassan po- roszkál. A zötyögős út huppa­nóin meg-megzöttyen a rako­mány. A farakeszekberi üvegek csilingelnek. Az árunak nincs nagy keletje. Az útszéli házak udvarain frissen mosott ruhadarabokat lenget a szellő. Munkaruhák, lepedők és pelenkaerdők vált­ják egymást a kerítésdeszkák­hoz erősített köteleken. Van, aki a ház előtti kertecskét gaz- talanítja, halomba dobálva a száraz gyomcsomóikat, mások a járdát takarítják. Az éjjel esett. Sár borít mindent, a ce­mentlapokat is. A kerítések fö­lött áthajolva fejkendős, sok­szoknyás szomszédasszonyok trécselnek. Egy férfi fát aprít az udvar végében, nem most kezdte, a halom már derekáig ér. Odébb, az egyik takaros ház konyhaküszöbén kék edényből csirkeláb áll ki, a meleg víz gőzölög, minden ké­szen áll a kopasztáshoz. A há­zak előtt hárman nagy üggyel- bajjal egy üstházat cipelnek, leteszik, szusszannak, s újra elindulnak. A szódás nem sokat törődik ezekkel az apróságokkal, talán az se rázná fel, ha vevője akadna. Csak ül a bakon, há­tát a vékony deszkának vetve. Kezében a gyeplővel a napba hunyorog. Az aszódi benzinkút kis üvegkalitkájában cserebere fo­lyik. Az egyik szatyros vevő kártyanaptárakat húz elő bel­sőzsebéből, és legyezőszerűen szétterítve kínálja a színes papírosokat a kút overallos őrzőjének. A parányi helyiség mellett már új épület köny­nyűszerkezetes idomai emel­kednek. A két hónappal ez­előtt átadott kocsiitató szom­szédságában nemsokára iroda- helyiség is lesz. Ilyenkor va­sárnap, csencselésre is jut idő. Csendesnek ígérkezik a nap. Úgy tűnik, kevesen vállalkoz­tak ezen a téli hétvégén ki­Az Ipari Műszergyárban még karácsony van. A bejárat mellett íer.yőgallyas transzpa­rens kíván kellemes karácso­nyi ünnepeket a gyáriaknak. A kétszárnyú kovácsoltvas kapu tetején angyalhajas, másfél méteres fácska üdvözli a lá­togatót. A csengetésre rendé­szet nyitnak kaput. — Vasárnapi munka? Ná­lunk ne lenne? Sütő Imre rendész hadnagy készséggel kalauzol végig a kihalt csarnokok között. Az út két oldalán becsomagolt moto­rok, egymás hegyibe rakott lá­dák állnak sorfalat. Szállítás­ra várnak. Az állandó inspekciósok hí­rében álló szállítók éjjel há­romkor kapták a riasztást az aszódi MÁV-állomásról. A rövid üzenetben mindösz- sze ennyi állt: három va­gon rendkívüli szállítmány érkezett a gyár címére. Kettő Jugoszláviából, ahonnan az Obod háztartási gépgyár kül­dött vissza motorcsomagöló re­keszeket, egy pedig Mátészalká­ról. Innen is dobozok jöttek, hungarocellkazetták, amelyek nedvességtől és ütéstől óvják a kényes szerkezetű villanymo­torokat. A készáruraktár előtti rám­páról úgy léphet be az ember a vasúti kocsiba, mint egy szo­bába. A bőrkötényes szállí­tóknak csak a lábuk látszik, deréktól fejig rakomány tor- nosul ölükben. Szaporán for­dulnak. i — Tizenkét tagú brigádunk reggel hatkor kezdett — mond­ja Szlovák Pál, a kis csoport brigadérosa. — Már az utolsó daraboknál »tartunk. Még né­hány forduló és üres a vagon. Tíz perc sem telik bele, az utolsó doboztok is kikerül az ázott vasúti kocsiból. Tizenegy óra van, az emberek enni in­dulnak. Hogy egészen ponto­sak legyünk:: reggelizni. Ha befejezték, hozzáfognak a nagytakarításhoz, az iparvá­gány környékét tisztítják meg az összegyűlt hulladéktól. Egyébként a szombatot is munkával töltötték, öt vagon szenet kapott a gyár. Szinte órák alatt végeztek vele. A kapu felé indulunk. Kí­sérőnk, Sütő hadnagy — mert a vasárnapi munkáról ő is tud egyet-mást — karácsony más­napján is szolgálatban volt. Akkor is dobozokat kaptak. Fontos kazettákat, amelyek nélkül sem csomagolni, sem útbaindítani nem lehetett vol­na a villanymotorokat. Más­nap elkezdődött a hajtás, min­denki motort ládázott, aki „hadrafogható” volt a gyárban, még az igazgató is. | Ebéd Délután elcsendesednek a falvak. Van ahol a délelőtt is eseménytelenül telt. Galgamá- csán egy lélek sincs az utcán. Az udvarokban is kevés a mozgás. Ebédelnek. A csendet harangszó töri meg. Dél van. Rerkó Pál — Fehér Béla I

Next

/
Oldalképek
Tartalom