Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
I 'sJüdfm 1975. JANUÁR 1., SZERDA Azt, hogy miképpen ébred a falu, már egy városi ember is el tudná mondani, s talán egyetlen közhelyet sem felejtene ki leírásából. Így kezdené: nagyon korán kelnek az emberek, még sötétben, de a kakasok már javában .., Vagy: a sáros utcákon hajnali szekerek zörögnek, mennek a földekre, a kutyák ugatnak ... Az állomás felé igyekvő álmos kerékpárosokat talán senki nem említené. De hogyan kezdődik egy reggel vasárnap? És milyen a falu egy munkaszüneti nap délelőttjén; például a Galga mentén? December 29-e, vasárnap. Két ünnep között vagyunk. | Ügyeletes, nagykabátban „Zártkörű rendezvény” — feliratú tábla ejti zavarba a túrái kocsma hajnali látogatóit. A bizonytalanabbak visz- szafordulnak, a törzsvendégek a kilincsért . nyúlnak. Odabent az előző esti esküvői vacsora fáradt díszletei lógnak alá a falakról, szakadit szerpentinek. A székeket az asztalokra pakolták. A kocsma is másnapos! Odakint, az út sarában kerékpárok surrognák. A kocsmaajtó mellett, háttal az áruháznak, piros arcú, sötét öltönyös parasztember birkózik a kerékpár vázán átvetett kövér zsákkal. t A falu utcái még csendesek. Alig világosodik. Csak a kémények füstölnek. A község tavaszias vasárnapra ébred. A szomszéd faluban, a gal- gahévízi Rákóczi Termelőszövetkezet többemeletes palotájának lépcsőfeljárójával szemben, didergés kis irodában, nagykabátban ácsorog Basa Elek gépcsoportvezető. Igaz, nem ebben a minőségben, hanem mint ügyeletes. Előtte, a szőkére fakult, egykor mély- barnára politúrozott ormótlan íróasztal teljesen üres, csak egy ív papíros fehérük rajta három sor írással. Az iroda levegője tiszta, akár a kinti, ezért is feltűnő az a csurig tele hamutartó, amely az íróasztal szomszédságában látható. Talari égy előző napi tanácskozás, vagy valamiféle éj- izgalom emlékét őrzi. ága Basa Elek nem dohány— A gazdaság vasárnap is ság, s legalább .egy ügyeletesre szükség van, aki nyilvántartja azokat, akik mégis L kimennek a földekre. Ellenőrzőm a tanyákat, az istállókat, az etetést például. Ha ellik egy tehén, áz én dolgom állatorvost keríteni. Ami történik, ide jegyzem — tenyerei rá az ív papírra. — Lássuk: eddig Sándor Pál egy lovasfogattal kiment a vadászokhoz összeszedni a lelőtt nyulakat, Gádor János hét óra előtt szintén egy fogaton távozott, konyhakertet szántani. Gulyás Ferenc pedig Zetorral indult kukoricát szállítani. Hát sok esemény nem volt... Azt mondják, Galgahévízen tisztelik az ünnepet s meg is tartják. Vasárnap — különösen most, azon az egyetlenen, amely karácsony és szilveszter között piroslik a naptárban — disznót se nagyon vasárnap is várnak a címzettek? Például annak, hogy tél van. mégsem havas az út, mert olyankor nehezebb a dolga. Tolni kell a kerékpárt, és botladozni a hóban. Ezen a vasárnapon mellé szegődött a szerencse. Süt a nap, s a szél se fúj. Alig válunk el, máris eltűnik egy zöld rácsos kapu mögött. Kezében újság. A kanyaron túl kiegyenesedik az út. Sok az új ház. s a régiek előtt kőrakások magasodnak. A régi házak hírmondói, az újak alapjai. A Kossuth Lajos utca 112-es számú ház kerítése elé lovas kocsi kanyarodik. Hat munka- ruhás férfi és egy asszony állja körül, köveket emelnek le platójáról. A rakományt a kerítés elé hengergetik. Amikor elfogy a szürke kőhalom, a fiatal kocsis ismét a bakra pattan, rásuhint a lovakra, fordul a szekér, lompos fekete kutya ugatja. A harmadik szomszéd háza előtt áll meg. A szorgos alkalmi brigád megint megrakja építőanyaggal és a lovacska ismét fordul — Kétszázötven mázsával vettünk — mondja Váigel Pálné. — Építkezni szeretnénk. A mész már megvan, a követ pedig most váüaltuk át a szomszádéktól. ök nemrég fejezték be új házukat kodik, a villanyok még nem égnek, a redőny „félárbocon”, alig jut be fény. — Tizenkét éve dolgozom a szakmában, 1350 forintot keresek, ehhez jön még a jutalék. Kolléganőm 18 éves, hétköznap váltjuk egymást. Ilyenkor még csendes a presz- szó, a hajcihő délutánonként kezdődik... Nem mondja tovább, feltételezi, hogy tudjuk mire gondol. Deméné egyébként a szakma ifjú mestere címmel a tarsolyában vezeti a bagi presszót. Hévízgyörkön lakik. Onnan idáig tizenkét perces az út — szintén kerékpáron A presszó ilyenkor még hűvös, fűtetlen, szagtalan, még a kávéfőző sem szörtyög. Deméné a falakról és a lámpákról csüngő színes papírdekorációt mustrálja, a szilveszteri előzetest, amely már napok óta kint van. — Ezeket is fel kellene frissíteni — mondja. Egy kilométerrel odébb, a falu szélén, a dombtetőn, ahonnan már Aszód is jól látszik, szürke vaskerítése mögött kihaltnak tűnik amo- nori MEZŐGÉP telephelye. A portás csodálkozva emeli ránk sokdioptriás szemüvegét. Gyanakszik, igazolványokat kér. rándulásra, alig akad vevő. A szolgálat azért csak szolgálat marad.1 Állandó készenlét, hiszen bármikor begördülhet egy kocsi a 3-asról. Az ősz kutas nem siet. Az eget kémlelve közelít a „super-szek- rénykéhez”. — Nagy szél van — mondja. — Nem baj, legalább elviszi az influenzát. A domonyi országút kihalt, a földekén sem dolgoznak. A falu annál élénkebb, a házak előtt szorgos munka folyik. Takarítják, -szépítik az utcát, az új esztendőre készülődnek. A domonyi mozi ajtaján — kívül, a zárban — fürtös kulcskarikát lóbál a szél. Az előtér kihalt, a nézőtér fakó parkettáján sárga, csővázas széliek. A sorok között egy férfi söpröget, magas, ősz hajú. Király Károly a feleségét helyettesíti ezen a vasárnap dél- előttön. Az asszonynak tizenöt éves munkaszerződése van a mozival. Most közbe jött valami. Hétfőn Királyék disznót vágnak és ez van annyira ratigos esemény egy család életében, hogy bőviben akadjon asszonydolog a ház körül. Előkészíteni az edényeket, a szerszámokat, tisztába tenni a konyhát és a ház környékét, gondoskodni a kisebbfajta családi összejövetel fedél alá hoDologidoben két ünnep közt Vasárnap délelőtt a Galga mentén ölnek, sőt, még az építkezők se nagyon húzzák magukra a téglaporos kék zsávolyt. És ez így is volt. Sok félkész épületet láttunk elhagyatottan. Ami pedig a disznótort illeti: tény, hogy végig a Galga menti falvakban — főként persze reggel — üstöket, teknőket és pléhkályhákat cipelő emberekkel lehetett találkozni, ölni mentek — ahogy mondják. Galgahévízen alig mutatkozott torba igyekvő falusi. Vizit az üvegházban A túrái Galgameníi Terme- Lőszövetkezet irodaépülete ki- iltnak tetszik, ám a rácsos ipu melletti „őrbódé” lőrés- íyi ablakának kilincsén ko- 30tt, barna aktatáska lóg, a libavaló szíják szabadon cunkorodnak. Tulajdonosa ihet, azért akasztotta elé, hogy meg ne feledkezzen a tízórairól. Odébb egy kerékpár támaszkodik a falAz öreg portás készségesen kinyitja a kaput, s mint aki lőre tudja, mit kérdezne az degen, már válaszol is: — Az elnök odabent van — , hüvelykujjával az épület elé bök. Dévai Ferencet, a gazdaság. lökét is ügyeletben talál- Ehhez persze szerencse kellett, mert a gazdaság »tői évente kétszer kerül- sorra. Az ügyelet reggel áromkor kezdődik. — Éjszaka érkezett 600 mása pétisó, ezt hat ember és árom szállítójármű hajnalra íár ki is rakta. Este hat óra örül érkezik még — ha lehet inni a jelzéseknek — 17 ton- a kátisó is. a gépjárműveze- iket már értesítettük. Reggel síé kimentem a Fekete és a ’araszti majorba, ott vannak z istállók. Hatvanan fogla- itoskodnak ma az állatok örül. Megnéztem a hajtatási depet is. szépen kelnek a aprika- és a paradicsompa- mták. Az üvegházakban kel22—24 fokos meleg ralkodik. ezt is ellenőriztem. Az íróasztalon, ebben, az nöki szobában is papírlap ■ Ha mint ügyeletes, épnem dolgozom, foly- itom mint elnök. Január í már közösen dolgozunk a galgahévízi Rákóczival. Az egyesülési közgyűlésen túl vagyunk. Dolgozom még a jövő évi programon, készíthetem az elképzelhető szervezeti felépítés tervét. lejegyezhetem javaslataimat. | Váigeléknek házuk lesz Hévízgyörk egyre közelebb kerül Galgahóvízhez. A faluszálen. magas, terméskőlábazaton még bepucolatlan, de még Inkább félkész házak sorakoznak. Odébb, a már lakott épületek ablakain át jól látszanak a karácsonyfák sokszínű ’ lámpácskái. Nem divat már a gyertya. A hévízgyörki postás, fiatal, harmincöt év körüli asszony. Most lép ki a hivatal kapuján. Zöld kerékpárját tolja. A kormány szarván feneketlen bőrtáska tátogatja száját a másikon műanyag szatyor lóg. Újságtól, levéltől dagadnak a batyuk. Bele-bele akadnak a küllőbe, az asszony lassan halad. A kérdésekre kelletlenül válaszol, a nevét se mondja meg, sietne. — Ketten vagyunk. Vasárnaponként reggel fél nyolcra megyünk be a postára. Széí- porciózzuk a küldeményeket aztán ki-ki megy a maga útjára, Szombaton, amikor rá- dióú.iságot is viszek, legalább ötszáz házam van. Az Újtelepre és a vasút környékére hordok levelet újságot, pénzt. Indulna már. Most kezdte az utat a munka java még hátravan. Úgy tervezi, hogy délután háromra végez. Akkor aztán irány a család. Minek örülhet egy postás, akit Ez a kupac már a felesleg volt. A tégla beszerzését jövőre hagyjuk. A régi házban négyen élnek, Váigelné, a férje, ötéves kislányuk és a férj apja. Nem nagy házat akarnak. Kicsit, egyszintesét, de modernet. És persze szépet. — Soká lesz az még ... Még a pénzünk sincs együtt, de most már bizonyosan építeni fogunk. Amíg beszélgettünk, a kocsi és a jókedvű segítők még egy fordulót letudtak. Gyűlik a kő, Váigeléknek házuk lesz. I Kilenctől kilencig A jó hírű bagi Dózsa György Művelődési Központ közeiében sincs ember. A nagyterem kétszárnyú, díszesen függönyözött ajtói zárva, meUette, a széles, zöld kapu ■— ez az udvarra nyílik — kilincse sem enged. Hiába zörget a vasárnapi látogató. Oldalt hirdetőtábla ásít a sáros árokpartra. Csálé plakátja a Déryné Színház esti fellépését hirdeti. Gárdonyi Géza A bor című háromfel- vonásosát adják. Vajon menynyien lesznek kíváncsiak rá? Két házzal odébb, a bagi presszó félig lehúzott redőnye mögül Deme József né integet: még zárva vagyunk! Nagykabátban bajlódik a redőnnyel, most érkezett. A vasárnap számára is munkanap; reggel kilenctől, este kilencig áll a pult mögött, járkál az asztalok közt a tálcával. Ebédidő nincs, nem úgy, mint a kocsmában, ahol egykor bezárnak, s csak késő délután lesz ismét „szabad a gazda”. Ilyenkor Deménéhez csődül át az ottani közönség is, hogy átvészeljék valahol a néhány órás kitaszítottságot. Deméné a pultnak támasz- | Kocasirató fél négykor — Miért éppen vasárnap keresnek szorgos embereket? yörös szőrű kutyája ínár megbarátkozott velünk. j Ketten a csarnokban A portás kalauzol a kihalt szerefócsarnokon át. Vasru- dak, lemeztáblák között bú- jócskázunk, fémforgács fúródik a cipő talpába. Gyárszag, csend. — Józsi! Merre vagytok? — kiált vezetőnk, aztán nekünk mondja. — Alszanak tán? De nem alszanak, hanem reggeliznek. Kovács Istvánnak és Kiss Józsefnek szombaton szólt a művezető, hogy vasárnapra lenne egy sürgős munka. Egy NDK szabadalom alapján egyedi munkadarabot kellene elkészíteniük, egy távirányítású sorompó elektromos meghajtórészének néhány darabját. Esztergályos- és lakatosmunka van rajta, meg egy kevés marás is, ez azonban már nem az 6 dolguk. Azt elvégeztetné fnással a megrendelő, aki mellesleg minden pénzt megadna, ha hétfőn délben elvihetné a kész alkatrészeket. — Reggel haltkor kezdtünk — mondja az esztergapad mellett állva és a munkadarab rajzát magyarázva Kiss József. — Most tíz óra, és a munka egynegyedével már elkészültünk. Ha semmi nem jön közbe, hétfőn délután kettőre vihetik az alkatrészeltet. A vasárnapi műszakért mindkettőjüknek dupla órabér jár. Kovács István fejben számol: 27 forint 40 fillért keres egy óra alatt. Kell a pénz. Kiss József például nemrégen nősült, várják az új lakást, a gödöllői KISZ-ház elkészültét. Búcsúzáskor az elemózsiás asztalról almával kínálnak. Kint az udvaron egy munkaruhás férfi meggypiros motort tisztogat. A slag vékonyan adja a vizet. A portás jó utat kívánva búcsúzik tőlünk. zatalához szükséges ételről- ilalról. Király Károly az ikladi Gal- gaparti Termelőszövetkezetben dolgozik, 1960-ban Pápán szerezte meg a vontatóvezetői képesítést. Esténként' gyakran segít a moziban, feleségének. Mindenesnek ismerik őt. Ha kell, takarít, ha arra van szükség, jegyet szed, vagy éppen vetít, mint akkor, amikor a cselédlakásokból kialakított moziban először volt előadás. A mozigép akikor egy asztalon áüt, s a repedező fal volt a. vetítővászon. — Reggel hatkor kezdtem a napot. Megtisztálkoditam, felöltöztem és elindultam akocs| Brigád bőrkötényben mába, bevásárolni. Mert a vendégsereg illendő fogadásához az ital is hozzátartozik. Két láda sört, húsz liter bort és egy liter kékszilva-pálinkát vittem haza. Itt még egy órás munkám van, aztán megyek haza ebédelni. Megtisztogatom az üstöt, meg a katlant. Fél kettőre vissza kell jönnöm, hogy befűtsek, mert fél négykor már kezdődik az előadás Egy szovjet film megy: a Rusz- lán és Ludmilla. Jó hosszú, eltart este hétig is. Utána megint takarítok, rendbe teszem a termet és sietek haza. Holnap reggel fél négykor kelek. Akkor lesz a kocasirató. Király Károly maga lesz a böllér. | ,.Háztűznéző” Domonyt kanyargós, tengelyropogtató, ki tudja hártyád rendű utacska köti össze a Galga túlsó partján elnyúló Ikladdal. Az Ipari Műszergya- rig még két kilométer az út. A sáros betonon szódáskocsi cammog, ló húzza. A bakon középkorú férfi ül, kényelmesen hátradőlve. Lova lassan po- roszkál. A zötyögős út huppanóin meg-megzöttyen a rakomány. A farakeszekberi üvegek csilingelnek. Az árunak nincs nagy keletje. Az útszéli házak udvarain frissen mosott ruhadarabokat lenget a szellő. Munkaruhák, lepedők és pelenkaerdők váltják egymást a kerítésdeszkákhoz erősített köteleken. Van, aki a ház előtti kertecskét gaz- talanítja, halomba dobálva a száraz gyomcsomóikat, mások a járdát takarítják. Az éjjel esett. Sár borít mindent, a cementlapokat is. A kerítések fölött áthajolva fejkendős, sokszoknyás szomszédasszonyok trécselnek. Egy férfi fát aprít az udvar végében, nem most kezdte, a halom már derekáig ér. Odébb, az egyik takaros ház konyhaküszöbén kék edényből csirkeláb áll ki, a meleg víz gőzölög, minden készen áll a kopasztáshoz. A házak előtt hárman nagy üggyel- bajjal egy üstházat cipelnek, leteszik, szusszannak, s újra elindulnak. A szódás nem sokat törődik ezekkel az apróságokkal, talán az se rázná fel, ha vevője akadna. Csak ül a bakon, hátát a vékony deszkának vetve. Kezében a gyeplővel a napba hunyorog. Az aszódi benzinkút kis üvegkalitkájában cserebere folyik. Az egyik szatyros vevő kártyanaptárakat húz elő belsőzsebéből, és legyezőszerűen szétterítve kínálja a színes papírosokat a kút overallos őrzőjének. A parányi helyiség mellett már új épület könynyűszerkezetes idomai emelkednek. A két hónappal ezelőtt átadott kocsiitató szomszédságában nemsokára iroda- helyiség is lesz. Ilyenkor vasárnap, csencselésre is jut idő. Csendesnek ígérkezik a nap. Úgy tűnik, kevesen vállalkoztak ezen a téli hétvégén kiAz Ipari Műszergyárban még karácsony van. A bejárat mellett íer.yőgallyas transzparens kíván kellemes karácsonyi ünnepeket a gyáriaknak. A kétszárnyú kovácsoltvas kapu tetején angyalhajas, másfél méteres fácska üdvözli a látogatót. A csengetésre rendészet nyitnak kaput. — Vasárnapi munka? Nálunk ne lenne? Sütő Imre rendész hadnagy készséggel kalauzol végig a kihalt csarnokok között. Az út két oldalán becsomagolt motorok, egymás hegyibe rakott ládák állnak sorfalat. Szállításra várnak. Az állandó inspekciósok hírében álló szállítók éjjel háromkor kapták a riasztást az aszódi MÁV-állomásról. A rövid üzenetben mindösz- sze ennyi állt: három vagon rendkívüli szállítmány érkezett a gyár címére. Kettő Jugoszláviából, ahonnan az Obod háztartási gépgyár küldött vissza motorcsomagöló rekeszeket, egy pedig Mátészalkáról. Innen is dobozok jöttek, hungarocellkazetták, amelyek nedvességtől és ütéstől óvják a kényes szerkezetű villanymotorokat. A készáruraktár előtti rámpáról úgy léphet be az ember a vasúti kocsiba, mint egy szobába. A bőrkötényes szállítóknak csak a lábuk látszik, deréktól fejig rakomány tor- nosul ölükben. Szaporán fordulnak. i — Tizenkét tagú brigádunk reggel hatkor kezdett — mondja Szlovák Pál, a kis csoport brigadérosa. — Már az utolsó daraboknál »tartunk. Még néhány forduló és üres a vagon. Tíz perc sem telik bele, az utolsó doboztok is kikerül az ázott vasúti kocsiból. Tizenegy óra van, az emberek enni indulnak. Hogy egészen pontosak legyünk:: reggelizni. Ha befejezték, hozzáfognak a nagytakarításhoz, az iparvágány környékét tisztítják meg az összegyűlt hulladéktól. Egyébként a szombatot is munkával töltötték, öt vagon szenet kapott a gyár. Szinte órák alatt végeztek vele. A kapu felé indulunk. Kísérőnk, Sütő hadnagy — mert a vasárnapi munkáról ő is tud egyet-mást — karácsony másnapján is szolgálatban volt. Akkor is dobozokat kaptak. Fontos kazettákat, amelyek nélkül sem csomagolni, sem útbaindítani nem lehetett volna a villanymotorokat. Másnap elkezdődött a hajtás, mindenki motort ládázott, aki „hadrafogható” volt a gyárban, még az igazgató is. | Ebéd Délután elcsendesednek a falvak. Van ahol a délelőtt is eseménytelenül telt. Galgamá- csán egy lélek sincs az utcán. Az udvarokban is kevés a mozgás. Ebédelnek. A csendet harangszó töri meg. Dél van. Rerkó Pál — Fehér Béla I
