Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-31 / 26. szám

%Mdm> 1975. JANUAR 31., PÉNTEK 3 A metróépítők sikere Elérték a Felszabadulás teret Jelentős állomásához érke­zett a budapesti metró építé­se. Az észak—déli vonalon a Deák tér és a Felszabadulás tér között elkészült az egyen­ként több mint 500—500 mé­ter hosszú földalatti alagút. A baloldali pajzs csütörtökön reggel ért a Felszabadulás tér­re. Az elvégzett munkákról dr. Homoki Józsefnek, a Közle­kedési Építő Vállalat vezér- igazgatójának, Janicsári Iván építésvezető tett jelentést. Az . eseményen megjelent Huszár István miniszterelnök­helyettes is, aki meleg sza­vakkal köszöntötte a buda­pesti metró építőit, kívánt ne­kik a párt és a kormány ne­vében sok sikert a további munkához. Befejeződött a TOT tanácskozása A i eddiginél is szervezettebben Csütörtökön Budapesten be­fejezte munkáját a TOT két­napos tanácskozása; a máso­dik napon a termelőszövetke­zetek idei tervezési munkájá­nak közgazdasági szempontjait vitatták meg. Pap József, a TOT titkára elmondotta: a közös gazdaságok az idén 5—6 százalékos üzemi nyereségnö­velést irányoztak elő. Ez az elképzelés reális, világosan kell látni azonban, hogy az év elején életbe lépett árintézke­dések és 'a különböző közgaz­dasági szabályozóimódosítások szorosabbá tették a téeszek gazdálkodásának közgazdasági feltételeit. Ezért az eddiginél is szervezettebb és hatéko­nyabb munkára van szükség ahhoz, hogy a tervezett nyere­ség megvalósuljon. A beruházásoknál az idén előtérbe kerülnek a rekonst­rukciók. A régebbi létesítmé­nyek felújítása, korszerűsítése, ugyanis aránylag kis pénzesz­közökkel megoldható, iKülönö­sen” H'"szarvasmarhatartó tele­peken kerül sor a létesítmé­nyek modernizálására. A TOT szakemberei arra számítanak, hogy az idén a gépi beruházá­sok iránt is megnő az érdek­lődés, a termelési rendszerek és az új technológiák ugyanis nagy számú modem gépet igényelnek. Jubilál az MSZBT Ez év júniusában ünnepli 30. születésnapját a csaknem ezer tagcsoportot számláló Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság: a jubileumi évben ve­szik fel a tagcsoportok sorába, ezredikként az Északi Jármű­javító Üzem kollektíváját — mondotta el csütörtöki sajtó- tájékoztatóján Nagy Mária, az MSZBT főtitkára. Az üzemi, termelőszövetke­zeti, intézményi és iskolai tag­csoportok ünnepi gyűléseket, barátsági esteket, filmbemuta­tókat tartanak és fotókiállí­tásokat rendeznek hazánk felszabadulásának 30. évfor­dulója tiszteletére. Több tu­dományos konferenciára is sor kerül. Az MSZBT kezdeményezé­sére az illetékes állami és társadalmi szervekkel közö­sen az idén először indítanak három olyan barátság vonatot a Szovjetunióba, amelyekkel munkások és dolgozó parasz­tok gyermekei térítésmentesen látogathatnak el több nagy­városba. Munkásgyűlés az MGM diósdi gyárában Nem üres kézzel jöttek Tegnap szokatlan időpont­ban népesült be a Magyar Gördülőcsapágy Művek diós­di gyárának ebédlője. Reggel nyolc órakor zsúfolásáig meg­töltötték a mintegy 400 sze­mély befogadására alkalmas helyiséget, a munkásgyülésre érkező szocialista brigádveze­tők, brigádtagok, a gyár mun­káskollektíváinak képviselői. Eredményes esztendő A munkásgyűlést — amely­nek elnökségében a Szakszer­vezetek Pest megyei Tanácsa képviseletében Patkó János, az MSZMP Budai Járási Bi­zottsága képviseletében Band- zsál Antal foglalt helyet — Mudroch Frigyes, az üzem pártszervezetei csúcsvezető­ségének titkára nyitotta meg, majd Masszi Tibor igazga­tó értékelte a végzett mun­kát, ismertette az idei év fon­tosabb feladatait. — Sok gonddal, erőfeszítés­A közös cselekvés újabb fórumai Tanácskozott a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága Tegnap délelőtt Budapesten tanácskozott a Hazafias Nép­front Pest megyei Bizottsága. A tanácskozáson részt vett S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára, országgyűlési kép­viselő is. Kovács Antalné me­gyei népfronttitkár megnyitója után dr. Békési László, a Pest megyei Tanács általános el­nökhelyettese mondott tájé­koztatót o TV. ötéves terv vég­rehajtásának jelenlegi helyze­téről. A többi között elmondotta, hogy a terv végrehajtása jó ütemben halad és az eredeti célkitűzéseket néhány te» rülettőt eltekintve —ít: Pest me­gye jelentősen túlteljesíti. Az eddigi eredmények ismereté­ben és az idei, pénzügyileg megalapozott, jóváhagyott ter­vek és a megkezdődött beru­házások alapján az ötéves terv végére várhatóan a me­gye az eredeti 3,6 milliárd fo­rint értéket mintegy másfél- milliárd forinttal túlszárnyal­ja. E másfélmilliárd érték döntő többsége a megyei erő­források kiaknázásából, társa­dalmi összefogásból származik. A társadalmi összefogásnak pedig az egyik legfőbb szorgal­mazója, gazdája a népfront. A tájékoztatót követő vitá­ból kitűnt, hogy a helyi kez­deményezések kihasználásá­ban még további lehetőségek vannak. A többi között erről beszélt Szász György, a KIOSZ megyei elnöke, Bedros János, a kemencei Vegyesipari Szö­vetkezet elnöke, Üjfalvi Ist­ván nyugdíjas, dr. Barna La­jos, a fóti Gyermekváros igaz­gatója, a megyei népfrontbi­zottság alelnöke, és S. Hege­dűs László is. S. Hegedűs László hangsúlyozta: a nép­frontmozgalomnak Pest me­gyében is arra kell töreked­nie, hogy elősegítse a lakos­ság minél szélesebb körű vé­leménycseréjét, megtalálja az utakat azokhoz az állampolgá­rokhoz is, akik ma még ke­vésbé kapcsolódnak be a köz­ügyekbe. Döntő azonban, hogy minél szélesebb rétegek a tá­jékozódáson, a véleménymon­dáson, a javaslattevésen túl kivegyék részüket a cselekvés­ből, az együttcselekvésből is. A népfrontbizottság elfogad­ta a továbbiakban a tavalyi népfrontmunkáról szóló je­lentést, valamint a bizottság és az elnökség idei munkatervét. D. G. sei terhes, de eredményes esz­tendőt zártunk 1974-ben. A tervezett 3 millió darabnál több csapágyat, az előző évi­nél 38 százalékkal több tű- és hengergörgőt, valamint egyéb alkatrészt gyártottunk. jó­részt a szocialista brigádok kongresszusi vállalásainak si­keres teljesítése révén — mondta az igazgató. Beszá­molt arról, hogy dolgozóik a többlettermelést teljes egészé­ben a termelékenység 5 szá­zalékos növelésével érték el. Ennek megfelelően 13 millió forinttal — 28 százalékkal — növekedett a gyár eredménye, átlagosan 9,3 százalékkal több bér kifizetését tette lehetővé a színvonalasabb munka. Nem csekélyek az idei fel­adatok: A rekonstrukció meggyorsításával párhuzamo­san biztosítani kell a terme­lés mennyiségének növelését — 120 ezer darabbal több csapágy gyártását írja elő a terv —, és a minőség javítá­sát, miközben a nagyobb vo­lumen ellenére 9 millióval csökkent az előirányzott ter­melési érték a termékszerke­zet változása miatt. Az anyag- és energiatakaré­kossági intézkedési terv leg­alább 3 millió forint megtaka­rítást ír elő, amely csak a gé­pek kapacitásának maximális kihasználásával, az anyagnor­mák szigorú betartásával, a gépi állásidők csökkentésével, jobb szerszámok és figyelme­sebb munkával, a segédanya­gok és az energia pocsékolaját nem tűrő szemlélettel teljesít­hető. Edzés — egy menetben Az igazgató hangsúlyozta, hogy van még tennivaló a munkaidő-kihasználás javítá­sában, különösen azokon a munkaterületeken, ahol nor­mával nem mérhetők a telje­sítmények. Jobb szervezéssel egyenletesebbé kell tenni a munka iftemét s ennek megfe­lelően már az idén felére kí­vánják csökkenteni a túlórák szarná t. Ezt követően a dolgozók kö­zül többen kértek szót, a mun­ka javítását célzó javaslatokat és felajánlásokat tettek. Elsőként Lisztl Ferenc, az edzőüzem Hőkezelő szocialista brigádjának vezetője szólt társaihoz. Brigádja nevében vállalta, hogy 3 százalékkal csökkentik munkahelyükön az energiafogyasztást — többek között — oly módon, hogy ez­után a különféle csapágygyű­rűket „egy menetben” edzik. Medvác Károly, a fortuna- ellátó műhely Március 21. szo­cialista brigádjának vezetője újabb felajánlást tett: mint mondta, brigádjuk elhatározta, hogy a használt köszörükövek újraszabályozásával 200—300 ezer forintot takarítanak meg az év folyamán. Például a tokmányok Pápai Lászióné, a szerelde Dobó Katioa brigádjának ve­zetője ígéretet tett arra, hogy a betegségek és az anyagellá­tási nehézségek okozta lema­radást behozzák, majd kérte a gyár vezetőit, hogy emeljenek az alacsony órabéreken és fi­zessék . ki a túlórapótlékot azoknak, akik ezt nem kapták meg. I Andor Lászióné, a szerelde meó dolgozója hasonló kér­désekre hívta fel a figyelmet, majd Monostori lstvánné — ugyancsak a meó szocialista brigád tagjai nevében —, elmondta, hogy szigorúbb el­lenőrzéssel, jobb együttműkö­déssel 600 ezer forint érték­ben szeretnének hozzájárulni a selejt csökkentéséhez. A felszólalásokat követően Mudroch Frigyes párttitkár ígéretet tett arra, hogy az elhangzott javaslatokat meg­vizsgálják, megfelelő intézke­déseket tesznek s erről más alkalommal, termelési értekez­leten és a jövőben több ízben megtartandó munkásgyűlése­ken tájékoztatják a dolgozó­kat. Végül kifejezte azt a reményét, hogy a munkásgyű­lés hozzájárul az üzemi de­mokrácia fejlődéséhez, a gyár előtt álló feladatok sikeres teljesítéséhez. K. Gy. A. Többségük becsületesen dolgozik Javítják a lakosság ellátását A kiskereskedők és kisiparosok munkáját vizsgálta a NEB nehezen bontakozott ki a bá­nyászok ellenállása. A fordu­lat itt is Sztálingrád után je­lentkezett. fgy pl. a munká­sok között a pécsi bányászok ünnepelték meg a háború alatt először 1943-ban — május el­sejét munkabeszüntetéssel. Ez év őszén egymást érték a bá­nyászgyűlések, amelyet a gyors ütemben újjászerveződő bá­nyászszakszervezetek szervez­tek. Pécsett, Tatabányán, Do­rogon, Tokodon, Salgótarján­ban a szakszervezetek taglét­száma nemcsak elérte, hanem meg is haladta a háború előt­tit. Hosszú évek után elérkezett az a pillanat is, amikor a Kommunista Párt KB-je köz­ponti kapcsolatot tudott te­remteni majdnem minden fontos bányavidékkel. 1943 vé­gén megalakult a párt Köz­ponti Bányászbizottsága, amely szabotázsakciókra és a bányá­szok fegyveres kiképzésére szólítja fel helyi szervezeteit. 1944 nyarán a tatabányaiak már közvetlen lépéseket tettek a fegyveres harc előkészítésé­re. Néderman Ferenc, Bu- gyács Imre és mások vezeté­sével Tatabányán, Vitámvá- ron, Környebányán megszer­vezték az első partizánsejte­ket. Kapcsolatot létesítettek a Székesfehérvár közelében levő mintegy 200 főnyi szovjet ha­difogolycsoporttal is. Augusz­tus 24-én Környebányán meg­beszélésre került sor a hadi­foglyok és a bányászok között. Cél: a hadifoglyok fegyverrel való ellátása, a kitörés és a partizánharc megszervezése volt. Az akcióban oroszlán- rész várt volna a tatabányai­akra. Az akció sikere a szén­medence partizánharcának alapjait vetette volna meg. Sajnos, árulás következtében a Gestapo és a csendőrség nagyméretű „tisztogató” akciót Indított és ezzel vérbefojtotta a sikeresnek induló szervezke­dést. A nyilas puccs után a párt illegális bányászújságja, a Harcoló Bányász felhívással fordult a bányák dolgozóihoz. A harc fokozására, a termelés bénítására, a nyilas intézkedé­sek szabotálására szólított fel, majd így folytatta: „Alakítsa­tok harcoló csoportokat!” Gyilkoljátok a németeket és nyilasokat! Támadjátok meg szállítóeszközeiket, romboljá­tok szét az utakat, Vasutakat előttük! Vegyétek vissza tőlük a mi élelmünket. Ragadjátok magatokhoz fegyvereiket!... Sajnos, a nyilas hatalomát­vétel után kibontakozott terror áldozata lett a párt Bányász- bizottsága; ezzel a központi irányítás megszűnt. Ez ismét a tatai szénmedencét sújtotta legsúlyosabban, fgy itt csak szabotázsakciókra, a gyári és bányaértékek megmentésére futotta a bányászok erejéből. Tatabánya közelében, Sári­sápon azonban kibontakozott a fegyveres ellenállás, amelyet Zgyerka János, a helyi szak- szervezet vezetője irányított. A fegyveres csoport a többször gazdát cserélő bányászfalu­ban kapcsolatot teremtett a szovjet egységekkel és a bá­nya Vágatain keresztül ju­tottak el a szovjetekhez a né­met tüzérségi állások vázlatai, majd jelzőrakéták segítségével irányították a szovjet tüzérség munkáját. Az utolsó támadás során maguk is fegyverrel vettek részt falujuk felszaba­dításában. A salgótarjáni szénmedence, amely mindig a magyar szer­vezett bányamunkásság erős­sége volt, a háború alatt is sok borsot tört a hatóságok orra alá. 1944 őszén különösen mozgósítólag hatott a határon túl kitört Szlovák Nemzeti Felkelés, majd novemberben a térségben Nógrádi Sándor partizánjainak megjelenése. A bányászok csak az alkalomra vártak és tömegesen jelent­keztek partizánnak. E szénmedencében, Ka- rancslejtősaknán történt a bá- nyászellenállás egyik legjelen­tősebb epizódja. November 22-én elrendelték — főbelövés terhe mellett — a falvak ki­ürítését és a férfi lakosság katonai szolgálatra való bevo- nultatását. A bányászok meg­tagadták a parancsot és levo­nultak a bányába, ott elbari- kádozták magukat. A bányave­zetőség erre kikiapcsoltatta az áramszolgáltatást, leállította a szivattyúkat, a légaknákat felrobbantották, a főbejáratot pedig felrobbantották. A bá­nyában levő több mint 300 bá­nyászt, hol szép szóval, hol fenyegetéssel próbálták fel­színre csalni. Amikor a levegő teljesen elhasználódott, a helyzet a föld mélyén kriti­kussá vált, a németek ígére­teiben bízva, felszínre jöttek. A németek és nyilasok ke­gyetlen bosszút álltak, 5 bá­nyászt azonnal, kettőt pedig a salgótarjáni laktanyaudva­ron lőttek agyon. A Pécs környéki bányászok közvetlen a felszabadulás előtt jutottak el a fegyveres harchoz. A város és környé­kének gyors felszabadulása következtében fegyveres el­lenállásra nem is került sor. A bányászok, főként a fiatalok, felszabadulásuk után a ju­goszláv partizánokhoz csatla­koztak, hogy ott törlesszenek a fasiszták okozta szörnyű bű­nökért Amíg a bányászok a háború utolsó napjaiban fegyvert fogva harcoltak egy szebb Magyarországért, a felszaba­dulást követően elsők között voltak, akik a fegyvert csá­kányra cserélve munkába áll­tak és a széncsaták győztesei­kéit építették felszabadult hazánkat. (Folytatjuk) Mint a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tegnapi ülésén elhangzott; a megye öt járásában a megvizsgált több I mint száz kiskereskedő és áru- értékesítő kisiparos — néhány kivételtől eltekintve — becsü­letesen dolgozik, tiszteli, meg­tartja törvényeinket, tevé­kenységével hozzájárul a la­kosság ellátásának javításá­hoz. A párt XI. kongresszusának irányelvei is aláhúzzák: akis­iparosok, a kiskereskedők és egyéb magánfoglalkozásúak a társadalmi termelésben hasznos szelepet töltenek be. Arra is rámutatnak az irány­elvek, hogy a szocialista szek­tor mellett továbbra is indo­kolt a magánszektor szolgál­tató tevékenysége. Mindez pe­dig azt jelenti, hogy e réteg képviselő' is, amennyiben munkájukkal á közösség ja­vát szolgálják, megbecsült tagjai a társadalomnak. Eljárás a törvénysértők ellen Akadnak persze olyan ma­szekok is, akik e megbecsü­lésre nemigen tartanak igényt. Viselt dolgaikat hallván jogo­san háborodnak fel az embe­rek. Az említett vizsgálat is fényt derített nemcsak a tör­vényeket, de a társadalom igazságérzetét is mélyen sértő üzelmekre. Például Spielman Tibor budaörsi műanyagfel­dolgozó kisiparos (a törvényes kettő helyett) három alkalma­zottat foglalkoztatott, közü­lük is az egyiket nem jelen­tette be, a másiknak pedig nem volt munkakönyvé. Sőt azt is megállapította a vizs­gálat, hogy illegálisan bér­munkásokkal is dolgoztatott. Kevés a jelentkező Ugyancsak súlyos szabály­talanságok nyomára bukkan­tak a népi ellenőrök Budake­szin. Körösi Emilné építő­anyag kiskereskedőnek pél­dául a Volán 1-es vállalat te­hergépkocsija szállított, ame­lyen — mintegy véletlenül — a férje volt a gépkocsivezető. fgy aztán a fuvarlevelek több1 sége olvashatatlan, ellenőriz­hetetlen volt. (Felvetődik a kérdés: hogyan fogadták el ezt a vállalatnál?) De ugyan­ennek a kiskereskedőnek a számlázásnál is vastagon fo­gott a ceruzája. A 84 forintért beszerzett cementet 120, a 36 forintért kapott homokot 160, a 88 forintért vásárolt beton­kavicsot 200 forintért adta to­vább. Az ellenőrök kérdésé­re az árkülönbözetet a magas szállítási költségekkel indo­kolta, ami természetesen nem felelt meg a valóságnak. Az említettek és társaik el­len a NEB eljárást kezdemé­nyezett, meg is kapják méltó büntetésüket. Ezek az egyedi esetek azonban nem változtat­ják meg azt az alapállást, hogy szükség van a magán- szektor tevékenységére, egyes területeken további iparenge­délyek és jogosítványok ki­adására is. Alapvető kereske­delempolitikai célkitűzés, hogy ott indokolt a kiskereskedők, kisiparosok működése, ahol az állami, szövetkezeti hálózat ielenleg még nem tudja ki­elégíteni a lakosság igényeit. A vizsgálat megállapította, hogy egyes járásokban a ma­gánkereskedők és kisiparosok száma — a terület nagyságá­hoz és íélekszámához viszo­nyítva — alacsonynak mond­ható. Forgalmuk mindössze egy százaléka az állami és szövetkezeti szektornak. Ugyanakkor csekély mérték­ben egészítik ki a szocialista ágazat árukínálatát. (Kevés az olyan jó példa, mint a kókai Lajkó Jánosnéé, aki háztartá­si faárut is kínál a vevőknek, ami az állami boltban nem kapható.) Indokolatlan engedélyek A tanácsoknál általában azt panaszolják, hogy az újabban működési engedélyt kérők úgynevezett divatos, nagyobb hasznot hajtó tevékenységet szeretnének folytatni, a külső, ellátatlan területeken kevés vagy egyáltalán nincs vállal­kozó. Ennek következtében olyan helységekben és olyan szakmákban is gyakran adnak ki engedélyt, amely nem az el­látást, a választékbővítést szolgálja. Hiányzik ugyanis elsősorban a községi taná­csoknál (mint elsőfokú ható­ságoknál) az igények konkrét ismerete, a tudatos fejlesztési elképzelés. Erre utal, hogy például Tápiószecsön a helyi ÁFÉSZ-nek nagy tüzelő- és építőanyag-telepe van, mégis kiadtak ugyanebben a szak­mában működési engedélyt egy magán-kiskereskedőnek. A megyei NEB a vizsgálat tapasztalatai alapján minde­nekelőtt tehát a helyi taná­csok kereskedelempolitikájá­nak tudatosabbá, tervszerűbbé tételére hívta fel a megyei tanács szakigazgatási szervé­nek figyelmét. M. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom