Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-29 / 24. szám

1975. JANUÁR 29., SZERDA kM&OV Elhunyt dr. Húy László Mélységes fájdalommal tudatjuk, hogy hosszan tartó, sú­lyos betegség után január 27-én elhunyt dr. Háy László elv­társ, Állami-díjas akadémikus, a párt, a magyar és nemzet­közi forradalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő harcosa. Elhunyt elvtársunk temetése február 4-én (kedden) d. u. 2 órakor lesz, a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi pan­teonjában. Dr. Háy László elvtárs volt harcostársai, elvtársai, tudós­társai, barátai és tisztelői délután fél 2 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Magyar Tudományos Akadémia Marx Károly Közgazdaságtudományt Egyetem Dr. Háy László 1891-ben született, Jászberényben. 1909- tőd 1914-ig a budapesti tudo­mányegyetem orvosi fakultá­sán foityatta tanulmányait, 1914-ben avatták orvosdoktor- rá. 1919. május 1-től a prole­tárdiktatúra leveréséig a IX. munkásezred MÉMOSZ zász­lóaljában minit orvos teljesített szolgálatot. Amikor a rendőr­ség le akarta tartóztatni. 1920 márciusában Becsbe szökött és pártmunkára jelentkezett. A KMP Külföldi Bizottsága Csehszlovákiába küldte, ahol 1922 nyaráig dolgozott, majd Berlinbe költözött. 1934 végén Mdszkvába utazott, ahol 1943 végéig a külkereskedelmi nép­biztosságon dolgozott, s a Szovjetunió Tudományos Aka­démiájának Világgazdasági és Világpolitikai Intézetében tu­dományos munkatársként te­vékenykedett. 1939-ben nyerte el a közgazdasági tudományok kandidátusa tudományos foko­zatot. A felszabadulás után haza­tért, s 1945-től élőbb a Ma­gyar—Szovjet Külforgalmi Társaság, majd a Magyar Nemzeti Bank igazgatója volt. Ezt követően a Kereskedelmi és Szövetkezeti Minisztérium, majd a Külkereskedelmi Mi­nisztérium államtitkára, illet­ve miniszterhelyettese, majd külkereskedelmi miniszter volt. 1957 szeptemberében a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem rektorának ne­vezték ki. 1973-ban nyugalom­ba vonult. 1970-ben az állami díj I. fokozatával tüntették ki, előbb az Akadémia levelező tagja, az utóbbi években ren­des tagja volt. Sok tanulmá­nya és közgazdasági témájú könyve jelent meg. Tizennyolc éves korában lett tagja az MSZDP-nek. Részt vett az egyetemi diák- mozgalomban és tagja volt a Galilei kör szocialista szár­nyának. 1918-bau küldött volt a földmunkás szövetség de­cemberi kongresszusán, majd Budapesten részt vett az orvo­sok szakszervezetének tevé­kenységében. A Tanácsköztár­saság Idején beválasztották az orvosszakszervezet direktóriu­mába. 1919-ben lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába, majd májustól a Magyar Vóröshadiseregben mint orvos szolgált. 1920. má­jusától 1922 közepéig a Kassai Munkást szerkesztette. Németországban tagja volt a Német Kommunista Pártnak, és különféle funkciókat töltött be. Összeköttetésben állt a KMP-vel, mint a berlini emig- rációs bizottság tagja és cikke­ket küldött a „100 százalék” számára. 1944 elejétől 45 szep­temberéig Moszkvában a Kossuth rádió munkatársa, ké­sőbb vezetője volt. 1946 és 1952 között tagja volt az MKP, il­letve az MDP államgazdasági bizottságának. 1957 márciusá­tól szeptemberéig szerkesztet­te a Gazdasági Figyelőt, tagja volt a Központi Népi Ellenőr­ző Bizottságnak és a Közgaz­dasági Szemle szerkesztő bi­zottságának. 1959-től minden kongresszuson megválasztották a Központi Bizottság tagjává. 1950 és 1967 között számos magas kitüntetést kapott. Tu­lajdonosa volt egyebek között a Magyar Partizán emlék­éremnek, a Tanácsköztársasági emlékéremnek, a Szocialista Hazáért Érdemrendnek. Két­szer kapta meg a Munka Vö­rös Zászló Érdemrendjét. Tovább kell növelni a tanácsok önállóságát Az országgyűlési képvise­lők javaslatára a közeljövő­ben országszerte megvitatják az új tanácstörvény ta­pasztalatait. A tanácskozások előtt köz­véleménykutatást tartanak a tanácstagok a lakosság köré­ben, s az igy összegyűjtött kérdésekre is válaszolnak a Minisztertanács képviselői. Az első ilyen ankétot kedden rendezte meg Tatabányán az MSZMP Komárom megyei bizottsága és a megyei ta­nács. Az ankéton részt vett Bor- bándi János, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatalá­nak elnöke is. Az államtitkár tájékoztatta az ankét résztvevőit arról, hogy a XI. pártkongresz- szus irányelvei milyen fel­adatokat rónak a tanácsokra. Ezzel kapcsolatban elmon­dotta, hogy erősíteni kell az irányítás, az ellenőrzés munkáját, tovább kell növel­ni a tanácsok önállóságát és felelősségét a helyi állami feladatok megoldásában. Az ankét vitájában fel­szólalt Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyet­tese is. Többek között tájé­koztatta az ankét résztvevőit a XI. pártkongresszusra való felkészülésről. Ismertette, hogy milyen eredményeket ér­tünk el a szocialista ál­lam, a szocialista de­mokrácia fejlesztésében és ezzel kapcsolatban milyen új feladatokat kell megoldani az államigazgatás további korszerűsítésében. PÚJA FRIGYES CIKKE A KOMMUNYISZTBAN A Kommunyiszt, az SZKP KB elméleti-filozófiai, poli­tikai folyóirata legújabb szá­mában közölte Púja Frigyes külügyminiszter cikkét, amely a szocialista közösség orszá­gai közötti együttműködés megszilárdításának fontossá­gát hangsúlyozza és beszámol a Magyar Népköztársaság külpolitikai tevékenységéről. 1 PLUSZ 1-ES MOZGALOM Részek az új feladatok megoldására Kétszeres kíváncsiság vezetett a minap a Magyar Gör­dülőcsapágy Művek diósdi gyárába, a három pártalapszerve- zet összevont taggyűlésére: egyaránt érdekelt e nagy hírű gyár kipróbált kommunistáinak véleménye a Központi Bizottság kongresszusi irányelveiről — és saját munkájukról, különösen ami a gazdaságpolitikai tevékenységet, a termelés pártellenőr­zését illeti. Az utóbbi joggal állhat az érdeklődés^ homlokte­rében, a termelés pártellenőrzése itt ugyanis kettős célt szol­gál : támogatni a gazdasági vezetést a termelés évenkénti egyenletes növelésében és mozgósítani a dolgozókat a re­konstrukció sikeres végrehajtására. A taggyűlés minden kér­désben figyelemre méltó tanulságokat kínált. Nemcsak óhaj... A kongresszusi irányelvek mind a társadalmi viszonyo­kat, s a gazdasági építőmun- ka> feladatait, mind pedig az élétszínvonalpolitikát és az ideológiai-művelődési tenni­valókat illetően általános egyetértésre találtak a diós­di gyár kommunistái köré­ben. Ez — természetesen — nem jelenti azt, hogy bizo­nyos kérdések ne váltottak volna ki széles körű vitákat a pártcsoportgyűléseken, il­letve a taggyűléseken. Érdekesen, összetetten sze­repelt a vitákban a mun­kásosztály vezető szerepének további erősítése: nem csu­pán mint óhaj, társadalmi elvárás, hanem szóba kerül­tek az ezzel kapcsolatos ten­nivalók is. Azon túlmenően, hogy a diósdi gyár kommu­nistái szerint is növelni kell a munkások arányát a párt-, az állami és a társadalmi szervek vezetőtestületeiben állást foglaltak az ehhez szükséges politikai képzett­ség növelésének, a társa­dalmi aktivitás, a közéleti érdeklődés fokozásának igé­nyében is. Mint mondották, a munkásosztály vezető szere­pe csak szakmailag, politi­kailag képzett, az élet által felvetett kérdésekben eliga­zodni képes, társadalmi-köz­életi aktivitásával közmeg­becsülést szerzett munkások vezető tisztségbe történő be­állításával erősödhet. Fokozódó követelmények Társadalmi viszonyaink fej­lődésének alapvető követel­ménye: a szocialista demok­rácia továbbfejlesztése — ál­lapították meg a diósdi kom­munisták. Hozzátéve, hogy az államélet demokratizmusa napjainkban előbbre tart az üzemi demokrácia fejlődési üteménél. A párttagok fel­talában a szervezett dolgozók politikai aktivitásának felélén­külése mind a komoly válto­zás előjelei. 1944 februárjában már Bajcsy-Zsilinszky Endre is felismerte, hogy az általa is hosszú időn át támogatott hintapolitika csődpolitika. Az idő azonban már kevés volt ahhoz, hogy a tömegek ere­jével vessenek véget az anti­fasiszta harcot gátló politiká­nak. 1944. március 19-én bekövet­kezett Magyarország német megszállása. A MAGYAR FRONT A német megszállást követő­en a magyar nép üldözött vad, szabad préda lett saját hazájában. A demokratikus pártokat, mindenekelőtt az SZDP-t és a náciellenes szer­vezeteket feloszlatták. Ezrek kerültek néhány nap alatt börtönökbe, internáló táborok­ba, majd a zsidóellenes ren­deletek megjelenése után százezrek (a rendelkezésünk­re álló adatok szerint 450 ez­ren) a náci haláltáborokba, fő­ként az auschwitzi koncentrá­ciós táborba. Néhány hét után a galíciai frontra dobták a rosszul felszerelt, szedett-ve- dett 1. magyar hadsereget is, hogy fegyver híján testével al­kosson „élő sövényt” a Vörös Hadsereg előnyomulása elé. Voltak — bár kevesen —•, akik már ekkor fegyverrel el­lenálltak, köztük Bajcsy-Zsi- linszki Endre, és a sátoraljai börtön kommunista foglyai. Utóbbiak kitörését a fasisz­ták kegyetlenül megtorolták. Több mint ötvenen estek el a gépfegyverek tüzében és tizen­egyen a börtön udvarán ácsolt bitón fejezték be életüket. A német megszállás után, ellenállásukkal elsőként is­mét a kommunisták jelentkez­tek. Röpirataikban a megszál­lás katasztrofális következmé­nyeire hívták fel a nemzetet, majd a munkásosztályhoz, a parasztsághoz, a hazafiakhoz szólva új szabadságharcra hív­ták az egész népet. Összefo­gásra, egy közös harci front megteremtésére szólítottak fel minden tettrekész, bátor ha­zafit a német megszállók és magyar cinkosaik ellen. A felhívásra elsőként a Szaka- sits Árpád körül tömörült bal­oldali szociáldemokraták vál­lalták az együttműködést. Az egy nyelven beszélők gyorsan megtalálták a kapcsolatot a németellenes harcot latolgató polgári csoportokhoz. így jött létre 1944 májusában a Ma­gyar Front, a kommunisták, a szociáldemokraták, kisgazda, a nemzeti parasztpártiak és né­hány polgári csoport Hitler- ellenes közös szervezete. „Nem nézhetjük . tétlenül, ölbetett kézzel, hogyan sodor bennünket végső romlásba a németek oldalán néhány el­vakult kalandor és megvásá­rolt renegát — hangzott a Magyar Front kiáltványában. — Néhány hetünk, legfeljebb hónapunk van. hogy együtt harcolhassunk szabadsá­gunkért a jugoszláv, a lengyel, a francia és a többi leigázott néppel ... Éppen ezért mi. az ország föld alá szorított pártjai új szabadságharcot, új népháborút hirdetünk”. Á Magyar Front hetek alatt vonzási központja a különböző Hitler-ellenes baloldali és pol­gári erőknek és motorja az el­lenállási mozgalomnak. Erre utalnak többek között a bel- ügy-, a vallás és közoktatás- ügyi minisztérium, a honvéd vezérkar főnökének jelentései. A csendőrség által két heten­ként kiadott összesítő jelenté­sek augusztusban már arról ír,nak, hogy a Magyar Front befolyása hétről hétre mind nagyobb tömegekre terjed ki. 1944 szeptemberében Ma­gyarország maradt Hitler utolsó csatlósa. Körülöttünk mindenütt magasra csaptak a szabadság máglyái. Augusz­tusban a román, majd a szlo­vák, szeptember elején a bol­gár és a finn nép fázta le a fasiszta igát. A magyar kom­munisták tömegsztrájkra, tün­tetésekre és a fegyveres harc megkezdésére szólították fel a nemzetet. A kommunista párt reálisan értékelte a kialakult helyzetet. A magyar nép nem elég erős ahhoz — olvashat­juk felhívásában, hogy önere­jéből képes 'C'olna Hitlerrel szembeszállni, ezért a legszé­lesebb körű, a vezető rétege­ket, esetleg még Horthyt is magába foglaló nemzeti össze­fogást kell megteremteni, hogy nemzeti szabadságharcunkat sikerre vigyük. Ugyanakkor a Magyar Frontnak is nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy a dolgozókat „a szerve­zett tömegakciók és tömeg- harc útjára” vigye. 1944 szeptemberében a Ma­gyar Front Intéző Bizottsága memorandummal fordult Hor- thyhoz és ’ javasolta, ' hogy a szomszéd országokhoz hason­lóan: a Magyar Front, a had­sereg és a németekkel szakí­tani kész uralkodó csoportok erőiket egyesítve, a Vörös Hadseregre támaszkodva for­duljanak szembe Hitlerrel. „Magyarország számára elér­kezett az utolsó pillanat, ami­kor a magyar földön előre­nyomuló orosz hadsereggel egyesülve megakadályozhat­juk, hogy országunk földje hadszíntérré váljék” szögezi le az emlékirat, amely egyben követeli a munkásság felfegy­verzését is. 1944 szeptemberében Horthy is belátta: a „játszmát” el­vesztette, tenni kell valamit. Tárgyalt tehát a Magyar Front képviselőivel, Szakasits Ár­páddal és Tildy Zoltánnal és megbízottja Rajk Lászlóval, a kommunista párt titkárával. Fegyverszüneti delegációt kül­dött Moszkvába, tájékoztatta megbízható főtisztjeit is ki­ugrási szándékáról, de a dön­tő pillanatban meghátrált. Hitler és magyar lakájai, a nyilasok ezt kihasználták és 1944. október 15-én átvették a hatalmat. „Horthyéik belátták ugyap a háború, továbbfolytatásának nemzetgyilkos jellegét... ka­tonailag ki is akartaik vezetni az országot a háborúból, de politikailag féltek a Vörös Hadseregtől és a magyar nép demokratikus erőitől... Ez okozta szánalmas bukásu­kat ...” — állapította meg ta­lálóan a Kommunista Párt­nak a magyar néphez intézett nyilt levele. Ehhez csupán azt tennénk hozzá; ezzel maguk­kal rántották és lehetetlen helyzetbe hozták azokat a po­litikai és katonai erőket, ame­lyek nemcsak katonailag, ha­nem politikailag is szakítani akartak a németekkel, és a múlttal is. (Folytatjuk) adata éppen ezért, hogy felkeltsék az igényt munka­társaikban a gondokban való osztozás, a felelősségvállalás, a beleszólás joga iránt. A gazdasági építőmunka feladatai közül elsősorban a Központi Bizottságnak az ésszerű, koncentrált beruhá­zásokkal kapcsolatos igénye talált visszhangra a gyár kommunistáiban. Tudni kell, hogy az elmúlt négy év — vagyis a X. kongresszus óta eltelt időszak — lényeges for­dulópont volt a gyár életé­ben. Különböző okok követ­keztében 1968—69-ben a ter­melés lecsökkent, és a gra­fikon 1970-ben kezdett ismét fellelj ívelni. A fejlődés nem gyors ütemű, de egyenletes: évente 4—5 százalékot tesz ki az emelkedés, amit telje­sen a termelékenység növe­kedése fedez. Ennek megfe­lelően alakultak a , jövedel­mek is: 1973-ban 8, 1974­ben 9 százalékkal emelked­tek. Nyilvánvaló volt azon­ban, hogy a jelenlegi, erő­sen elavult gépparkkal a ter­melékenységet — és vele a termelést — sokáig ' nem 1 le­het fokozni. Megszületett s körvopalazódott tehát a re­konstrukció igénye, és elő­ször épp a kommunistákban. A csúcsvezetőség mellett mű­ködő gazdaságpolitikai bi­zottság előterjesztésére a ve­zetőség évente több alka­lommal is napirendre tűzte a rekonstrukció kérdését, s a pártszervezetek ezzel kapcso­latos tennivalóit. Abban, hogy végre kedvezően dőlt el a kérdés, s jóváhagyták a mintegy 600—800 millió fo­rintra tervezett rekonstrukciót. döntő szerepe ■volt az üzemi pártszerveknek és a budai járási pártbizottságnak. A tervtől a megvalósulásig azonban hosszú az út. Külö­nösen, ha maga a tervezés is elhúzódik. Itt pedig ez törté­nik: a gyárban már áll a vasbetonváza annak az új, 5200 négyzetméteres nagy­csarnoknak, amelyet az év végén kellene átadni, s az Iparterv még mindig adós a tervekkel! Ráadásul — ez a gyár kommunistáinak véle­ménye — a kivitelezéssel megbízott vállalat, a Pest megyei Állami Építőipari Vál­lalat kapacitása sem látszik elegendőnek, felkészülése sem megfelelőnek az egész re­konstrukcióból mintegy 250 millió forintot kitevő épít­kezések lebonyolításához. A gyár teljes megújulása hosszú távú fejlődést tesz lehetővé. Ám ez a rekonst­rukció nemcsak ad, hanem követel is: magasabb, sokol­dalúbb szakmai tudást, szi­gorúbb munkafegyelmet, a gépek jobb kihasználását, a technológiai előírások ala­pos ismeretét és betartását. Munkaverseny, lakásépítés A szocialista munkaver­seny, s a brigádmozgalom egyébként is döntő szerepet játszik a gyár gazdasági-poli­tikai életében. Az elmúlt négy évben több ízben sze­repelt a csúcspártvezetőségi ülésék napirendjén, s az itt folytatott viták is hozzájá­rultak a munkaverseny-sza- bályzat végleges megfogal­mazásához. A brigádmozga­lomba fektetett politikai munka jól kamatozik: a XI. pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyhez — pontosabban az üzemfenn­tartási főosztály és az esz­tergaüzemi brigádok verseny- felhívásához — valamennyi brigád és osztály csatlakozott, és múlt évi vállalásainak be­csülettel eleget tett. Az életszínvonal- és szo­ciálpolitikai feladatok vitá­jában a párttagság egyetér­tett a munka szerinti elosz­tás elvének erősítésével a bé­rezésben. Helyeselte a sok gyermekes családok fokozott támogatását, az alacsony ke­resetek és nyugdíjak emelé­sét. A lakáshelyzet vitájá­ban sokszor szóvá tették a la­kásárak rohamos emelkedé­sét, ami miatt a fizilkai mun­kások, s ä pályakezdő fiata­lok még a különböző szo­ciális kedvezmények ellené­re is nehezen juthatnak la­káshoz, illetve, a havi tör­lesztések összegét nagyon megérzik. A felsőbb pártszer­vek kezdeményezését várják, vagy az anyagi segítség foko­zásához vagy a lakásárak emelkedésének megállításá­hoz. A diósdi gyár külön­ben maximális erőfeszítést tesz dolgozói lakásgondjai­nak enyhítésére: 3 millió fo­rintot biztosít a munkás- lakás-építkezések támogatá­sára, amiből 30 család ré­szesülhet Mind az irányelvek meg­vitatásakor, mind pedig az összevont taggyűlésen kiemelt hangsúlyt kaptak az ideoló­giai és művelődési felada­tok a gyárban. Miközben a kommunisták örömmel üd­vözölték a tényt, hogy négy év alatt a szocialista brigá­dok mindegyikében kialakult az a mag, amely rendszere­sen műveli magá t, szakmai- lag-politikailag igyekszik lé­pést tartani a követelmé­nyekkel, hiba volna nem látni, hogy ez a mag nem nö­vekszik a kívánt ütemben. A kommunisták személyes példájukkal is sokat tehet­nek e téren, meg azzal is, ha csatlakoznak az úgynevezett 1 plusz 1 mozgalomhoz: min­den könyvtári olvasó be­szervez egy újabb olvasót, minden továbbtanuló egy újabb tanulót, a színházi bérlettulajdonos égy újabb bérletest, a dolgozók esti is­kolájának hallgatója egy újabb hallgatót, és így tör vább. Az eredményeket bemutatva Nagy feladatok várnak a kommunistáikra a szocialista tudatformálás terén is. Még mindig nem esik elég szó a szocialista építés során el­ért eredményeinkről, a meg­tett út nagyságáról, megszé­pült életünkről és távlataink­ról. Pedig a hibák elleni fel­szólalások, a jogos kritika mellett ennek is rendszere­sen hangot kell adni, hiszen csakis így tehetünk eleget annak a kommunista köteles­ségnek, amit a párt póliti- kájával való azonosulás, an­nak terjesztése, képviselete hárít ránk. A csapágygyári kommunis­ták tanácskozása meggyőzően bizonyította: a párttagok vi­lágosan látják feladataikat, s a közelgő pártkongresszus útmutatása szellemében, ké­szek ezeknek eleget tenni. Nyíri Éva Népfront-tisztségviselők tanácskozása Hétfőn és kedden Budapes- en tanácskoztak a Hazafias Népfront megyei, fővárosi, já­rási, városi és budapesti kerü­leti titkárai. Sarlós István fő­titkár az MSZMP XI. kong­resszusa előkészítésével kap­csolatos mozgalmi tennivalók­ról, dr. Szentistványi Gyuláné a járási népfronttitkárok mun­kájára vonatkozó országosfel­mérés tapasztalatairól, S. He­gedűs László titkár a telepü­lésfejlesztő ~ társadalmi mun­kákról, dr. Molnár Béla titkár a nemzetközi politika fő kér­déseiről tartott tájékoztatót. Az előadásokat követően a több mint 200 népfront-tiszt­ségviselő csoportos konzultá­ciókon vett részt. A megyék, járások, városok népfronttit­kárai meglátogatták fővárosi testvérkerületüket is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom