Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-26 / 22. szám

2 1975. JANUÁR 26., VASÁRNAP YtJrti fa K/imtw Hét nap krónikája A genfi f Bracketológia — Feléledő nyugtalanságok — Távol-nyugati és keleti jelzés — Kísérleti léggömbök — OPEC A harmadik esztendő küszöbén Gestwv Busáik, a C9KP KB fő­titkára vezetésével csehszlovák párt- és kormányküldöttség járt Bulgáriában. A delegációt a re­pülőtéren Todor Zsivkov, a BKP KSB első titkára, az államtanács el­nöke fogadta. Al^frbtm megnyílt a Kőolatter- mela Országok Szervezetének (OPFC) rendkívüli miniszteri ülé­se, amelyen elsődlegesen az ame­rikai fenyegetéssel szembeni közös fellépést tárgyalják meg. Képün­kön: Bouteflika algériai külügy- nMBÍrotcr nyitja meg az ülést. Csütörtökön négyórás általános sztrájk volt Olaszországban. Rómá­ban Luciano Lemo, a CGIL főtit­kára mondott beszédet egy nagy­gyűlésen. " 4 • ^ 'TÍSM m ü M- V : Í...JÁ EM üa í \ Otto Winzer egészségügyi okok­ból történt nyugállományba vonu­lását követően Horst Sindermann miniszterelnök a Német Demokra­tikus Köztársaság új külügymi­niszterévé a külügyminisztérium eddigi államtitkárát, Oskar Fi- schert nevezte ki. A kínai országos népi gyűlés (parlament), a Kínai KiP Központi Bizottságának javaslatára kinevez­te az államtanács (a kormány) el­nökét, elnökhelyetteseit és tagjait. Képünkön: Teng Hsziao-ping mi­niszterelnök-helyettes. A Mont Blanc-naik az eny­he télben is jeges csúcsa még januári ködbe burkolózik, de a diplomaták genfi törzs­szállodáira kiakaszthatják a „megtelt” táblát. A karácso­nyi és újévi szünet után, amely legalább annyira szol­gált konzultációkra, mint pi­henésre, újra megkezdte ta­nácskozásait az európai biz­tonsági konferencia második szakasza. Nemrégen alkalmam volt néhány napot személyesen is a helyszínen tölteni, „bele­kóstolhattam” abba a nem könnyű és egyszerű politi­kai küzdelembe, amely a svájci városban folyik. A csaknem ezer tapasztalt dip­lomata és szakértő azokat a dokumentumokat készíti elő, amelyeket majd a harmadik, záró szakasz hagy jóvá, minden bizonnyal a legmaga­sabb szinten. Az EBK azon­ban nem szavaz és csupán azok a javaslatok emelked­hetnek határozattá, amelyek­kel mind a harmincöt részt­vevő állam egyetért, vagy nem emel ellenük kifogást. Érthető, ha tizenhat bizott­ság és munkáscsoport ezer­ötszáz ülése volt szükséges ahhoz, hogy megfogalmaz­zák a tervezett szöveg több mint háromnegyedét, úgy het­ven oldalnyi terjedelemben. (A gazdasági együttműködés­re vonatkozó indítványok lé­nyegében elfogadásra kerül­tek, előbbre jutottak a kul­turális és emberi kapcsola­tok fejlesztését illetően, a biztonság tíz politikai alap­elvéből nyolcat már megfogal­maztak.) A pusztán mennyiségi sta­tisztikák mégis félrevezetőek lehetnek. Változatlanul ma­radt néhány „kemény dió”, s az elkészült szövegekben sem ritkák a zárójelek. A diplo­máciai tolvajnyelvben, hasz­nálatos „bracketológia” (zá­rójeltan) arra utal, hogy ami­kor a vitatkozó felek nem tudnak megállapodni bizo­nyos részletekben, tovább­haladnak és néha két-három, sőt több ellentétes vélemény zárójelbe kerül. Ezeket a zá­rójeleket feloldani, hogy me­gint a diplomáciai szaknyel­vet idézzem: „a piszkos szö­vegeket tisztává tenni” — to­vábbi kemény csatározásokat feltételez. A genfi haladás legna­gyobb akadályát mégsem a fogalmazási kérdések képe­zik, hanem egyes nyugati körök igyekezete, hogy las­sítsák, fékezzék az európai kibontakozást. Ezért olyan fontos, hogy odafigyeljünk Genfre s a békeszerető köz­vélemény újabb erőfeszítése­ket tegyen a siker érdeké­ben. A héten a szocialista közösség országainak két je­lentős fórumán, a szovjet— lengyel külügyminiszteri ta­lálkozón, valamint a Husák vezette csehszlovák párt- és kormányküldöttség bulgáriai tárgyalásain vetődött fel sürgetőleg az EBK folyama­tának meggyorsítása. A kon­ferencia jövendő színhelyére, Helsinkibe a nyugatnémet külügyminiszter látogatott el: a finn kormány ismét kife­jezte ismert igényét a kon­Hétíő: Géniben folytatja munkáját az európai biztonsági konferencia második szakasza — Izraeli támadások Dé -I. bá­non ellen — A Palesztin Fel- szabadítási Szervezet elítéli az orlyi terrorakciót — Í r .voll Kairóban, Kedd: A KGST Végrehajtó Bizottságának ülésszaka Moszk­vában — Nem hosszabbítják meg az észak-írországi fegy­verszünetet — Nézeteltérés:k a portugál kormánykoalícié ban — Heves harcok a kambodzsai íő- város korül. Szerda: Szovjet—lengyel kül­ügyminiszteri találkozó — Csehszlovák párt- és kormány­küldöttség látogatása Bulgáriá­ban. Csütörtök: Általános sztrájk Olaszországban — Elénk vita az Egyesült Államokban Ford ta­karékossági programjáról — Brit bejelentés: népszavazást rendeznek Anglia közös piaci tagságáról — A francia elnök televíziós beszéde. Péntek: A ciprusi parlament fellüvása — Az olajexportáló országok tanácskozása Algír­ban — A nyugatnémet külügy­miniszter Finnországban — Összeül a japán képvise.őház — Strauss befejezi pekingi tár­gyalásait. Szombat: A Szaljut—4 fedél­zetén tevékenykedő szovjet űr­hajós páros megkezdi harma­dik munkahetét — Vietnami nyilatkozatok a párizsi egyez­mények aláírásának küszöbön- álló évfordulója alkalmából. ferencia mielőbbi megtartá­sát illetően. , A kép teljességéhez tarto­zik, hogy a hét eseményei más irányból is az EBK szük­ségességét bizonyították. Kon­tinensünk több pontján fel­éledt a nyugtalanság: Észak- frországban nem sikerült meghosszabbítani a fegyver­nyugvást, közvetlen veszély fenyegeti Ciprus független­ségét és területi egységét) a kritikus szakaszba juthat a brit politika, ha a Wilson - kormány valóban megren­dezi a megígért népszava­zást a közös piaci tagságról. (A hét krónikájához több belpo­litikai jellegű esemény is kapcsolódott Európában: az olasz általános sztrájk, ősz óta immár a negyedik; a mandátumoknak mindössze negyedével rendelkező dán „legkisebbségi” kormány meg­alakulása; valamint a por­tugál kormánykoalícióban ki­éleződött feszültség. Az európai erőfeszítéseket indokolttá teszi azonban egy „távol-nyugati” és egy „tá­vol-keleti” jelzés. Washing­tonban Anderson külügyi szó­vivő meglehetősen kétértel­műen, de az ajtókat nyitva hagyva szólt az EBK-ról — Pekingben viszont az odalá­togató nyugatnémet revan- siszta vezérnek, Straussnak kivételes programot biztosító kínai vezetők folytatták megszokott szitok-átok had­járatukat ebben az ügyben. Strauss pekingi felértéke­lésére jellemző, hogy első nyugatnémet politikusként maga Mao-Ce-tung is fo­gadta, állítólag valahol Dél- Kínában. A helyszín azért kap hang­súlyt, mert Mao nem jelent meg a kínai népi gyűlésnek az új alkotmányt elfogadó és a kormányt kinevező ülés­szakán. Természetesen nem kis érdeklődés fogadta a hé­ten közzétett dokumentumo­kat, de azokból a kínai po­litika változatlanságának és egy feltehető hatalmi komp­romisszumnak képe rajzoló­dik ki. Az alkotmány legfel­jebb annyi újat hozott, hogy a maóizmust államjogi dokt­rínává emelte, a hadsereg fő- parancsnokává Maót tette (ennek az utódlási harcokban lehet szerepe) s az elvakult szovjetellenesség az alkotmá- nyosdiban is polgárjogot nyert. A nemzetközi politika két sajnos immár hagyományos válságterületén, a Közel-Ke­leten és Indokínában a hé­ten nem javult a helyzet Washington és Tel-Aviv össz- játéka a katonai erőfitogta­tás mellett (lásd a Dél-Liba- non elleni sorozatos támadá­sokat) elsősorban arra irá­nyul, hogy megbontsa az egységes arab frontot, illetve megnehezítse annak tényleges létrejöttét. Ennek jegyében repítettek fel meg nem erő­sített híreket és „kísérleti léggömböket” olyan ajánla­tokról, amelyek egyenetlensé­get szíthatnának. Fejszal szaúd-arab uralkodó körútai tett az arab frontállamokban de nehéz megállapítani, hogj milyen mértékben akar való­di segítséget nyújtani, i mennyiben lép fel Washing ton prókátoraként. Az algí­ri jelentések érdekessége, í részt vevők felsorolása: a: OPEC, az olajexportáló orszá gok eddigi megbeszéléseir mindig a kőolajügyminiszte- rek vettek részt, most azon ban a külügy- és pénzügymi niszterek is odasereglettek.- nyilván az olajügyek politika súlyát bizonyítandó. Indokína évforduló élőt áll: két éve annak, hogy alá írták a vietnami háború hi vatalos befejezését jelentő pá rizsi megállapodásokat. i VDK és a DIFK politikai diplomáciai és — ha kell - katonai-önvédelmi eszközök kel következetesen küzd ezek nek az okmányoknak mara déktalan megvalósításáért - a saigoni rezsim azonban to vábbra is elszabotálja azo kát. A harmadik esztendi kezdetén Thieu és pártfogó bűnéből még mindig vára magára a sokat próbálta Viet nam igazi békéje. Réti Ervin Hét végi jelentések A TTiieu-rezßim csapatai folytatják a parasztok rizstermésének jnegkaparintására irányuló rizsháborút. Képünkön: Saigontól 55 mér­földre nyugatra gépfegyveres katonák kényszerítik a parasztokat, hogy a rezsimnek szolgáltassák be termésüket. A SZOVJETUNIÓ Központi Statisztikai Igazgatósága köz­zétette az 1974. évi népgazda­sági terv teljesítésének ada­tait. AZ* OPEC tagországok al­gíri értekezletének szombati ülése a délutáni órákban vé­get ért. A venezuelai olajügyi miniszter szerint a munkát vasárnap délelőtt szűkebb körben folytatják. A FÖLD körül keringő Szal­jut—4 szovjet tudományos űr­állomáson szombaton megkez­dődött Alekszej Gubarev és Georgij Grecsko űrhajósok harmadik munkahete. SZOMBATON Bécsben egész napos pártkonferencián vitatták meg az osztrák kom­munisták a nemzeti tanács újjáválasztásának évében előt­tük álló feladatokat. A KATONAI REZSIM 1973 októberi megdöntése óta első ízben tartanak vasárnap or­szágos választásokat a negy­veramilMó lakosú Thaiföldön. Ez lesz az első választás 1969 óta. ÜJ kereskedelmi megállapo­dást köt Izraellel a Közös Piac. A ma kezdődő hét esemény- naptárából: VASArn-AP. Bangkok: thai­földi választások. HÉTFŐ. Párizs: SzadLat egyip­tomi elnök látogatása — Tira­na: az albán népi gyűlés ülés­szaka —- Helsinki: Chnoupek csehszlovák külügyminiszter lá­togatása — Lisszabon: Senghor szenegáli elnök látogatása. KEDD. Róma: az ír külügy­miniszter látogatása. SZERDA. Párizs: Szadat ha­zautazik. CSÜTÖRTÖK. Washington: Wilson brit miniszterelnök lá­togatása — Manila: népszava­zás. PHINTEK. Genf: a SALT-tár- gyalások folytatása — Osló: az észak-európai miniszterelnökök értekezlete. Negyedszázada köztársaság India India nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke F. A. Ahmed indiai köztársasági elnöknek, Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke lndira Gandhi miniszterelnöknek küldött üdvözlő táviratot. nyező országokkal. Követke­zetes híve a térség, Ázsia biztonsági rendszere kidolgo­zásának, megvalósításának. Példásnak mondhatók a Szov­jetunióval és a többi szocia­lista országgal kialakított sok­oldalú politikai, gazdasági, kulturális, műszaki-tudomá­nyos kapcsolatai. Mint A. Lavrentyev, az APN hírügy­nökség szemleírója megállapí­totta: „A Szovjetunió politi­kai támogatása és gazdasá­gi segítsége igen nagy mér­tékben hatott a fiatal és fej­lődő állam megerősödésére. A Szovjetunió tudományos és műszaki támogatásával ötven­nél több ipari, energetikai, mezőgazdasági üzem és ok­tatási intézmény létesült In­diában, és jelenleg is mint­egy húsz épül.” A köztársaság 25. évfordu­lójának előestéjén százmillió dolláros előirányzattal ma­gyar—indiai árucsere-forgal­mi megállapodást írtak alá Budapesten. Az 1975-re szó­ló megállapodás aláírásakor A. S. Gill indiai kereskedel­mi államtitkár-helyettes han­goztatta: „Az alumíniumipar, az elektromosipar és a váku­umtechnika gyorsan fejlődik országunkban, és ebben nem kis szerep jut a magyar szak­embereknek, illetve berende­zéseknek ...” — A két ország vezetőinek magas szintű és kölcsönös látogatásai — mint legutóbb miniszterelnökünk indiai útja is — nagyban hozzájárulnak kapcsolataink erősítéséhez és bővítéséhez. A haladás útját járó Indiai Köztársaság népét őszinte nagyrabecsüléssel köszöntjük nemzeti ünnepe alkalmából, és sok sikert kívánunk to­vábbi felemelkedéséhez. A párizsi megállapodás megtartásáért Két éve, január 27-én, a vi­lág néhány száz újságírójával együtt szorongtam a Kiéber sugárúti Nemzetiközi Konfe­rencia Központ sajtótermében, amikor Le Due Tho, a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság tárgyalóküldöttségének külön­leges tanácsadója ismertette a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról elő­ző nap parafáit egyezményt. Az idő múlásával felejt az ember, ám két év távlatából is jól emlékszem Le Dúc Tho nyilatkozatának utolsó mon­dataira : „A megállapodás alá­írása — hangzottal! figyelmez­tető szavai — csak az első győzelem. Mert hatalmas fel­adat lesz a megállapodás szi­gorú betartatása. A vietnami nép egységesen lép fel, hogy biztosítsa a megállapodás ren­delkezéseinek pontos végre­hajtását, s éberséget tanúsít a reakciós erőkkel szemben, amelyek a megállapodás sza- botálására törekszenek." A párizsi megállapodás alá­írása óta eltelt két év esemé­nyed igazolták Le Dúc Tho figyelmeztetésének jogosságát. Dél-Vietnam reakciós erői, amerikai pártfogóik támogatá­sával szabotálják a párizsi megállapodás legfontosabb rendelkezéseinek végrehajtá­sát, s a tűzszüneti rendelkezés ellenére Dél-Vieínamban még mindig nincs béke. A saigoni rezsim csapatai folytatják a közepes szintű háborút. A há­ború folytatásával lényegében még a Nixon által 1972-ben hangoztatott „koreai jellegű” megoldást próbálják érvénye­síteni. A vietnami kérdés „ko­reai jellegű” megoldása azt jelentené, hogy az amerikai befolyást biztosító rezsim fenntartása érdekében tartósí­tanák Dél-Vietnam megosz­tottságát. Az amerikai kor­mányzat e törekvéseit elitélve Anthony Lewis neves ameri­kai publicista is rámutatott: „Az Egyesült Államokat fele­lősség terheli azért, ami Viet­namban történik.” Megerősít­ve Anthony Lewis állásfogla­lását, nemrégen Les Aspin képviselő azt közölte: a pári­zsi megállapodás aláírása, 1973. január 27. óta az Egye­sült Államok több mint nyoic- milliárd dollár katonai és gaz­dasági segélyt nyújtott a dél­kelet-ázsiai országnak, s ebből hatmiliiárd dollárt a térség­ben folyó hadműveletek fi­nanszírozására fordítottak. Dél-Vietnamban az elmúlt két év — mint a DIFK egyik legutóbbi közleménye rámuta­tott — az elkeseredett harc jegyében telt el. A DIFK fegyveres felszabadító erői a felszabadított területek védel­mében csupán 1974-ben több mint 255 ezer saigoni támadót tettek harcképtelenné. A városi lakosság Thieu- ellenes mozgalmait támogató nyilatkozatában a DIFK 1974. október 8-án rámutatott, hogy Dél-Vietnam problémáinak megoldásához két követelmény teljesítése szükséges: O Az Egyesült Államoknak teljes mértékben be kell szüntetnie katonai jelenlétét Dél-Vietnamban és beavatko­zását az ország bélügyeibe, maradéktalanul ki kell vonnia onnan polgári személyeknek álcázott katonáit. O El kell távolítani Ngu­yen Van Thieu-t és cin­kosait, Dél-Vietnam politikai problémái rendezésének leg­főbb akadályozóit és olyan kormányzatot kell alakítani Saigonban, amely békére és egyetértésre törekszik és kész maradéktalanul végrehajtani a párizsi megállapodást. E megállapodás rendelkezé­seinek szigorú betartása — mint Le Dúc Tho már két éve jelezte — hatalmas feladat. S a világ haladó erői, mint egy­kor a párizsi megállapodás el­fogadtatásáért folyt harcban, most e küzdelemben is a viet­nami nép oldalán állnak. Rögös László Huszonöt esztendeje, 1950 óta január 26-a a köztársa­ság napja Indiában. A világ második legnépesebb or­szága — a sokéves függet­lenségi harc győzelmes befe­jezése után — az alkot­mány deklarálásával a tel­jes politikai önállóság útjára lépett, s a két és fél évtized alatt nemzetközi tekintélyre tett szert. A pozitív semleges­séget építő módon gyümöl- csöztető Indiai Köztársaság külpolitikája, valamint a kor­mány haladó programja ter­mészetes szövetségre talált a szocialista országok Körében. Igaz, az Indiai* Köztársa­ságban még ma is százmil­liókban számolják a szegé­nyeket, igaz, hogy az osz­tálytagozódás évezrede ható, elkülönítő ereje ma is fenn­áll, időről-időre természeti katasztrófák gyötrik a sok helyütt kezdetleges módsze­rekkel gazdálkodó parasztok tízmillióit — a helyzet azon­ban a köztársaság huszonöt esztendeje alatt sokat válto­zott. Törvény van rá, hogy az építő ipartelepek mellé la­kást, óvodát, iskolát, kultu­rális központot kell emelni. Előírások szerint szervezik In­diában a civilizált életet, gondoskodnak a dolgozók munkakörülményeinek javí­tásáról. Számos üzemben, gyárban azok az indiai lá­nyok, asszonyok, férfiak, akik néhány hónappal előbb még éppen csak hallottak gépek­ről, műszerekről — nemzet­közi színvonalú termékeket, milliós értékeket állítanak elő. India — a Pancsa Sila, a békés egymás mellett élés öt elve szerint jószomszédi kap­csolatokra törekszik a kör-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom