Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-25 / 21. szám

1975. JANUÁR 25., SZOMBAT 5 A tanácsok és a népfrontbizottságok együttműködése Közös cselekvés, aktív közélet Hétköznap a bölcsödében Előnyben a sokgyermekes szülők Takács Erzsébetről, a pomá- ii bölcsőde vezetőjéről azt mondták a tanácsházán, hogy huszonkét éve, amióta a böl­csődét vezeti, idén januárban hiányzott először, az influen­za otthon tartotta. Mindeh­hez még azt is kell tudni, hogy Zuglóban lakik és on­nan hozta magával nap mint nap saját kisfiát is. — Családi házunk van Zug­lóban és az édesanyám* ragasz­kodik a megszokott környe­zetéhez — magyarázza. Azt mindjárt az első mondatok között kijelenti, hogy a fá­rasztó utazás ellenére sem kívánt soha más munkahelyet keresni. Májusiól: több hely Vezetői irodája akkorka, hogy a sok asztaltól-szekrény- fől éppen csak elférünk ben­ne. A régi villában takarékos­kodni kell a hellyel, hogy több jusson a kicsinyeknek. A bölcsőde nagyon szűkösen fo­gadja be a harmincnyolc kisgyermeket. Furcsa ellent­mondás, hogy míg majd egy- harmadával több gyerekre ügyelnek a megengedettnél, a statisztika mégiscsak 80 százalékos kihasználtságot tüntet fel. Mert szombaton­ként kevesebb a gyerek. — A nagyközségi tanács megtesz minden megtehe^őt — mentegeti a helyhiányt Ta­kács Erzsébet. — Tíz gyerek­kel többet vehetünk majd fel, ha májusra elkészül az épü­letbővítés. De lehet, hogy addigra már ez sem lesz ele­gendő. Az állandó beköltözés­sel és a szülésekkel mindig újabb igénylők jelentkeznek. Az is igaz viszont, hogy nagy a mozgás. Év közben a ren­des szeptemberi felvételen kí­vül még 4—5 gyereket tu­dunk befogadni. A felvételről mindenkor az egészségügyi bizottság dönt s előnyt élvez­nek a gyermeküket egyedül nevelő szülők, a sokgyerme­kesek. Másfél — kétévesen A legfiatalabb csecsemő most a bölcsődében 7 hóna­pos. Rajta kívül nem sok ilyen zsengekorú baba fek­szik a kis ágyakban, mert a fiatal anyák a gyermekgon­dozási segély révén általában hosszabb ideig otthon marad­nak. Másfél-kétéves korban azonban már hozzák a gyere­keket. A vezetőnő szívesen beszél arról a fejlődésről, ami a bölcsődében az indulás óta bekövetkezett. Minőségileg is más a munkájuk. A javuló életkörülmények, a szülők tá­jékozottsága, a nevelési kul­túra hozzásegít a jobb kap­csolatokhoz. A családvédel­mi törvény révén a fiatal anyák, ha beteg a gyerek, nyugodtan otthon maradhat­nak. Ma már nemigen tör­ténik meg, ami a múltban annyi vitára adott okot, hogy lázas kisgyermeket „becsem­pésznek” a bölcsödébe. Zavartalan kapcsolat A bölcsőde és a tanács kap­csolata) zavartalan. A tanács a lehetőségeken belül igyek­szik a megfelelő kereteket biztosítani. Évi. költségveté­sük 370 ezer forint, a tanács bevétele a bölcsőde révén évi 57 ezer forint, öt gondozó­nő és ugyanannyi fizikai dol­gozó mellett négy kisegítő látja el a feladatokat. Gyak­ran szóvá teszik, hogy az óvodában napi hat, náluk nyolc órában állapították meg a munkaidőt, a technikai dol­gozókét hét órában. Viszony­lag alacsony a fizetés is. Ta­kács Erzsébet. — aki a pomá- zi egészségügyi dolgozók szakszervezeti bizalmija —, sokszor felszólalt már ,ez ügy­ben illetékes helyen. Az 1971- ben történt besorolásban az egészségügyben dolgozó szak­képzett munkaerők közül a községi bölcsődei alkalmazot­tak fizetése a legalacsonyabb. Ez az oka a viszonylag nagy fluktuációnak. Bármely más egészségügyi munkakörben a faluban nagyobb, fizetésért könnyen elhelyezkedhetnek. Igaz, sokat javultak a technikai feltételek. Az auto­mata mosógépek, a gáztűzhe­lyek és a takarítógépek köny- nyebbé teszik a bölcsőde tisz­tántartását, a gyerekek ellá­tását. Ugyanakkor a gondozó­nők is nehéz fizikai munkát végeznek. Közben felszállt a kőd, ra­gyogóan süt a szinte tava- szias nap. A foglalkoztatók­ban hagy a nyüzsgés, minden kézre szükség van, hogy a középső és a nagycsoport gye­rekei még ebéd előtt mielőbb sétára indulhassanak. Szellő József, a szentendrei járási hivatal titkársági osz­tályvezetője több mint egy év­tizede elnöke a Hazafias Nép­front szentendrei járási bi­zottságának. Ily módon alapos ismerője a községi tanácsok és a helyi népfrontbizottságok közös munkájának. — A tanácsok és a Haza­fias Népfront együttműködé­sének az új tanácstörvény megalkotása, a szocialista de­mokrácia erősödése még széle­sebb lehetőséget adott — mondja és idézi a törvényt: — „A tanácsok a Hazafias Nép­frontra támaszkodva látják el a lakosság széles körét érintő feladatokat”. Ennek alapján igyekeznek népfrontbizottságok és a köz­ségi tanácsok közösen csele­kedni, olyan aktív közéletet teremteni, amely már képes társadalmi irányítást és el­lenőrzést gyakorolni a helyi politika végrehajtása felett. Szerződés alapján — A tanácsok és a nép­frontbizottságok közös mun­kájában hogyan biztosítják az állandó kapcsolatot? — Míg régebben az állam- hatalmat képviselő tanács és a tömegszervezeti feladatkört betöltő népfront csak egy-egy nagyobb feladatra való moz­gósításkor kérte egymás segít ségát, négy évvel ezelőtt a szentendrei járási hivatal és a Hazafias Népfront járási bi. zottsága együttműködési szer­ződést kötött. Ezt aztán 1973- ban az újabb követelmények­nek megfelelően kiegészítet­tük. Több községben is van ilyen szerződés. — A legutolsó tanácstagi választások óta megközelítően két év telt el. Hogyán tudná értékelni a tanácsok és a nép- frontbizottságok eddigi közös munkáját a járásban, milyen ipódszerek alakultak ki? — Nemcsak nagy" vonalai­ban, hanem a mindennapi ap­rómunkában is sikerült elér­ni, hogy a tanács és a nép­front kölcsönösen támaszko­dik egymásra. A településeken Kutatnak a fiatalok Esővarázslat, molnárünnep S zentendrén, a József At­tila Művelődési Köz­pontban érdekes és rendkívül hasznos sorozat in­dult felszabadulásunk 30. év­fordulója tiszteletére „Ismerd meg városod” címmel, öt egy­mást követő előadásban — amelyet fiatal hallgatók ré­szére szerveztek — nemcsak Szentendre történetével ismer­kednek meg a résztvevők, ha­nem a művészeti alkotásokban gazdag városról is tartalmas beszámolót hallhatnak. A leg­utóbbi alkalommal a szent­endrei népszokásokat ismer­tette Ikvainé Sándor Ildikó néprajz-múzeológus. Az előadásból — amely ki­tartó kutatómunka eredmé­nyeként sok-sok ember kikér­dezésével született — megtud­hattuk: a Duna-parti város népszokásai egyrészt a régi társadalmi hagyományokkal, másrészt az életkorral is ösz- szefüggenek, de számontart- ják az úgynevezett jelesnapi — ünnepekhez kötődő. — ba­bonákat. A felszabadulás után ezek java része vidám, játékos formában maradt fenn. Ikvai- né Sándor Ildikó utalt arra, hogy tíz esztendővel ezelőtt így jóval könnyebb, volt a népszokások közlése, ahogy múlik az idő, ezek egyre in­kább elmosódnak az emberek emlékezetében. Az anyaggyűjtő munka so­rán kiderült: Szentendre egy­kor a molnárok városa volt. A Bükkös-patakon hat vízima­lom állt. Május hónapokhoz kapcsolódott a céhekben élő dunai molnárok ünnepe. Lam­pionokkal látványosan feldí­szítették csónakjaikat. A le­genda szerint a vízenjárók patrónusának, Szent Jánosnak a szobrával a sziget egyik vé­géből „lecsurogtak” a má­sikig. Közben szólt a muzsika, köszöntőt mondtak, a beszur­kozott szalmakoszorút meg­gyújtották és a vízbe dobták. Az 192í)-as évek végén tartot­ták a dunai molnárok utolsó lampionos felvonulásukat. A városban élő idős szerb nemzetiségűek még valószínű­leg jól emlékeznek a Dodola- járásra. Ez a népszokás eső­varázslat néven ismert. Ami­kor hosszan tartó szárazság pusztított a földeken, egy vál­lalkozó szellemű férfit faágak­kal „pakoltak” meg, aki éne­kelve vonult végig Szentend­rén, s minden háznál leöntöt- ték egy kanna vízzel. Állítólag a fele városon sem ment vé­gig, amikor eleredt az eső, nagy vihar kerekedett. S hogy mindezt mért nevezték Dodo- la-járásnak? Valószínűleg azért, mert az első esővarázs­lót így hívták. Pontos adatok szerint 1929-ben rendeztek utoljára effajta fohászt. A legtöbb vidéken a ked- det és a pénteket gonoszjáró­napnak tekintették. Ekkor — különösen szilveszterkor és új­évkor — a pásztorok össze­gyűltek, csengőkkel, kolom- pokkal, vasfazekakkal nagy zajt, csaptak, körbejárták a települést, azt remélték, hogy ily módon elűzik a gonoszt, s helyét átveszi a szerencse. Számtalan tréfás jelenség kísérte a lányok különböző férjjósló cselekedeteit, s ezek jelentős része András-naphoz kötődött. Ólmot öntöttek és amikor megolvadt, beleborí­tották hidegvizes edénybe. Az így kapott alakzat elárulta a leendő férj foglalkozását. A gombócfőzés hasonló idősza­kot idézett fel. Tizenkét gom­bóc közül — egy kivételével — mindegyikbe kis cédulát raktak, fiúnévvel. Forró víz­ben megfőzték, a fazékból ta lálomra kiválasztott gombóc­ban volt a leendő férj neve. Ha a „névtelen” jutott, akkor lány maradt az illető. A házasság körül is 'jó né­hány régi népszokást elevení­tettek fel Szentendrén. Lako­dalomban a küszöbre vízzel telt teknőt raktak, s abba a belépők pénzt dobtak. Lako­ma után a férj és feleség ki­szaladt a szobából, s utánuk hajítottak egy kancsót. Állí­tólag ahány darabra tört, any- nyi gyerekük lett. Más:, ami kor az újdonsült feleség az após házához ért, az leemelte a kocsiról, s aranydukátot szórt elé. Mindez a házasság alatti jólétet jelképezte, csak­úgy, mint a feleség hóna alá helyezett kenyér és bor. Ikvainé Sándor Ildikó elő­adása végén elmondta: azt szeretné, ha a fiatalok aktívan részt vennének a további ku­tatómunkában. Kérdéscso­portokat állított össze, s ezek -segítségével az ifjú hallgatók bekapcsolódhatnak a Szent­endre alatt húzódó pincerend­szer pontos adatainak feltárá­sában. Elsősorban az építési módra, a kövekre, az elhe­lyezkedésre vonatkozóan gyűj­tenek adatokat, s felkutatják azt is, milyen szerszámokat tartottak a tulajdonosok. Any- nyi már biztos: a pincéket egykor átjáró kötötte össze egymással. A néprajz-muzeológus meg­említette azt is, hogy nem tudományos munkát vár­nak, hanem olyan köznapi, könnyen felhasználható ada­tokat, amelyekkel tovább bő­víthető a múltról kialakult kép. Ez mindenképpen hasz­nos tevékenységet jelent a fia­taloknak is. F. G. például évről évre falugyűlé­seket tartanak, ahol tájékoz­tatják a lakosságot a község életében alapvető kérdésekről, véleményüket, segítségüket ké­rik. Tavalyelőtt tizenhárom, tavaly hat ilyen falugyűlés volt, legalább háromezer résztvevővel. Ezeket a falu­gyűléseket a helyi tanácsok­kal való megbeszélés után a népfrontbizottságok szervezik. '— Ma már az is magától ér­tetődő, hogy a népfront-elnö­köket meghívják a tanács­ülésekre és nasznos javaslatai­kat elfogadják. Ugyanakkor, a tanácstagok feladata, hogy évenkénti munkájukról beszá­moljanak a választóiknak és ezt a beszámolót mindenkor a népfront készíti elő. Mint ahogy a jelölő gyűléseken el­hangzott . javaslatokat is a népfront gyűjtötte össze és a tanácsok ezt is figyelembe vé­ve állították össze terveiket. A javaslatok sorsáról négy év alatt legalább egyszer be kell számolni a tanácsülésen. En­nek a feladatnak a községek eleget tettek. Ebbe az úgyne­vezett ciklusértékelésbe min­denkor bevonják a helyi nép­frontelnököket is. A tanácsi bizottságok — Az új tanácstörvény jó­val nagyobb szerephez juttat­ta a különböző tanácsi bizott­ságokat. Ezekkel hogyan ala­kult a helyi népfrontbizottsá­gok kapcsolata? — Kialakult az együttmű­ködés, már csak azért is, mert a bizottságok összetételére a népfront tesz javaslatot. A népfront képviselői meghívás alapján részt vesznek a bizott­sági üléseken, és figyelemmel kísérik a munkaterveik végre­hajtását is. A járásban hat­vanöt tanácsi bizottság dolgo­zik, nem egyforma eredmény­nyel. Kiemelkedően jól dol­goznák a bizottságok Pomázon és Leányfalun. — A Hazafias Népfront-bi­zottságok hagyományos fel­adata a társadalmi munká.c. való mozgósítás. Ezt hogyan foglalták bele az együttműkö­dési szerződésbe? — A társadalmi munka szervezésére kezdettől nagy fi­gyelmet fordítanak a nép­frontbizottságok. Egy éve a i Minisztertanács Tanácsi Hiva- ; tala és a Hazafias Népfront j Országos Tanácsa együttes irányelvei új alapokat adtak a szervezéshez. Meghatározták a társadalmi munka pontos fo­galmát is. — A régi községfejlesztési és -szépítési verseny az irány­elvek alapján kiszélesedett, új formák, módszerek is kiala­kulnak. Ilyen Csobánkán a „Két órát az iskoláért”, vagy Tahitótfalun az „Egy nap a községért” mozgalom. Pomá­zon a legjobb eredményt elért választókörzetnek a tanács húszezer forint jutalmat ad a kerület problémáinak a meg­oldására. A tanácstagok és a népfrontbizottsági tagok a falu' szépítéséért egyaránt sokat tesznek. Pilisszántón együtt tették rendbe a Hősök terét, Csobánkán kijavították az óvoda játékait, Visegrádon tervezést vállaltak. A tanácsta­gok kétharmada végzett vala­milyen jelentős munkát ennek a versenynek a keretében. A településfejlesztési verseny­ben még nagyobb a közremű­ködés aránya, csakhogy ennek a felmérése nem pontos, elég­gé esetleges. Új kezdeményezések — Vannak még a tanácsta­goknak és a népfrontbizottsá­goknak olyan új kezdeménye- zései, amelyeket esetleg má­sutt is lehetne követni. A ta­nácstagok és a népfrontbizott­sági tagok tájékoztatására Po­mázon például írásos tájékoz­tatót készítenek, havonta, a legfontosabb jogszabályokról, és egyes intézkedésekről. Visegrádon a hatáskörökéi foglalták írásba. Dunabogdány Egészségügyi k Dunabogdányban, közvetle­nül a gyógyszertár mellett a főúton jelentős építkezés lát­ható. A községi tanács megbí­zásából a helybeli Üttörő Tsz építőbrigádja emeli a falakat. Az alvállalkozónak csak a me­legpadló elkészítése és a kül­ső burkolás lesz a feladata. Kenderest Gyula építőrész­leg-vezető éppen a tíztagú Kreisz Rudolf-brigád tagjai­val tart megbeszélést, akik már a mennyezetet fedik. Az átépí- téot-kibővítést szeptemberben kezdték és idén augusztus 20-át már az egészségügyi kombinát átadásával is sze­retnék megünnepelni a falu­ban. A község életében rendkí­vül jelentős fejlődést hozó or­vosi központ tulajdonképpen nem teljesen új ház. Valami­kor savanyítóüzem volt itt, és később a hetvenes években abból lett egészségügyi intéz­mény. Míg az átépítés-bővítés tart, jelenleg a volt mellék- épületekben fogadják az orvo­sok a betegeket. Az egyszintes, lapos, tetejű 360 négyzetméteres alapterü­letű kombinát építése előre­láthatólag egymillióhétszáz­ezer forintba kerül. A házban két körzeti orvosi rendelő, egy körzeti gyermekorvosi és egy fogorvosi rendelő lesz, több várószobával. Ugyan­csak itt kap helyet az egész­ségügyi tanácsadó szolgálat is. Fürdőszobát és gondnoki la­kást is kialakítanak. Az épület belső kiképzése teljesen modem. A pincében széntüzelésű kazán táplálja a központi fűtést, míg a meleg vizet az elektromos bojlerek adják. A várókban és a ren­delőkben beépített szekrények lesznek. Az orvosi felszerelést a Pest megyei Tanács egész­ségügyi osztályától kapják. Az oldalt írta: Komáromi Magda Fotók: Gárdos Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom