Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-23 / 19. szám

1975. JANUÁR 23., CSÜTÖRTÖK 5 xMim Mintegy húszezer kocasüldő kerül a ki sten yész lökhöz A kistenyésztőd sertéstartás, illetve -értékesítés feltételei változatlanok — tájékoztatták a Húsipari Trösztben az MTI munkatársát. A kistenyésztők támogatá­sára MÚM-határozat szü­letett, amely szerint — korlátozott mennyiségben — ismét meg­hirdetik a két évvel ezelőtti vemhes kocasüldő-értékesítési akciót. A szerződéskötések már meg is kezdődtek. A szerződést megkötő nagyüzem alapvető kötelessége, hogy állományából kiválogas­sa és elkülönítve tartsa a tenyésztésre alkalmasnak tartott kocasüldőket. Az álla­tokat legkorábban a kiválo­gatást követő két hét eltelté­vel vemhesítik, és a tenyész­tési célnak megfelelő tartás után a sertéseket legalább két­hónapos vemhes állapotban az illetékes állatforgalmi és hús­ipari vállalatnak átadják, ahonnan a kistenyésztőkhöz kerül a koca. A Húsipari Tröszt szakem­berei szerint mintegy 20 ezer kocasüldő „kihelyezésére” van lehetőség. A kongresszusi munkaverseny lendületet adott Ezen tanulnak a vasutasok Eredményes évet zárt és új perspektívák elé néz a Ha­lásztelken levő Szerszámgép­ipari Müvek Fejlesztő Intéze­te. Az intézeten azon kívül, hogy a tervezéssel, a kutatás­sal döntő részt vállal a Szer­számgépipari Művek gyárai termékösszetételének korsze­rűsítésében, bővítésében, konkrét termeléssel is hozzá­járul a nagyvállalati éves ter­vek megvalósításához. Siker o vásárokon A SZIMFI túlteljesítette az 1974. évi tervfeladatait, világ- színvonalú gyártmányokat ál­lított elő. Optikai alakköszörű­gépeik például több rangos nemzetközi ipari vásáron sze­repeltek nagy sikerrel. E nagy értékű gépekből értékesítettek francia, spanyol és még több nyugati piacon, négyre pedig Lengyelországból érkezett megrendelés. Az intézetben az NDK ré­szére terven felül gyártottak 12 elektrohidraulikus léptető­motort. A SZIMFI tavaly bár- és szolgáltatás jellegű munkát is vállalt és a SZIM-en belüli kooperációban jelentős szere­lje van. Szakmailag igen igé­nyes berendezéseket készítet­tek, például a SZIM esztergo­mi Marógépgyára, székesfe­hérvári Köszörűgépgyára és több egysége részére. A bevésd: óvodára A SZIMFI termelő részle­géből általában munkaigényes, nagy szakmai tudást igénylő gépek kerülnek ki. Eredmé­nyeiket minden tekintetben növelte, hogy csatlakoztak a párt XI. kongresszusa és a ha­zánk felszabadításának 30. év­fordulója tiszteletére meghir­detett szocialista munkaver­senyhez. Ennek keretében például két szerszámcserélő berendezés határidő előtt két hónappal készült el, terven fe­lül gyártottak 6 sarus csap­ágyas orsóegységet és határ­idő előtt három hónappal el­készült 44 elektrohidraulikus léptetőmotor. Negyed évvel a tervezett határidő előtt sike­rült kidolgozniuk egy szám­jegy vezérlésű megmunkáló A 100. születésnap Tápiószecsőn „A gyógyszer elrontja az crakrt...” Arcán mély csíkok, összekul­csolt kezét ölébe ejti. A szoba sar­kában ül, oda­mennek hozzá, de int, maradjak csak, majd ő jön az asztalhoz. Ke­zét kinyújtja, ke­resi az asztal vé­gét, elcsoszog a legközelebbi szé­kig. Felnéz a fe­kete kendő alól. Kicsit izgatott, vendégeket vár. — Tóalmáson születtem 1875. január 22-én. Ugyanaz a sors jutott nekem is, mint a többi szegényparaszt család gyere­kének. Tízéves koromtól dol­goznom kellett. Tóalmás ak­kori urasága, báró Prónay birtokára jártunk napszámba — húsz krajcárért. Több ezer holdja volt és legalább két­száz nincstelen zsellérrel dol­goztatott. Az akkori aratáso­kat nem felejtem el. Virra­datkor, fél 4-kor keltünk, hu­szonnégy csomó kévét kellett egy nap alatt összegyűjteni, minden tizenegyediket nekünk adták. Este 11-kor végeztünk, messze volt a tanyánk a ha­tártól, a birkapajtában alud­tunk, a kévék mellett. Haza nem mehettünk, hogy többet aludhassunk. Prónay Pesten lakott, kétszer egy évben el­jött Tóalmásra. Egyszer kö­zöttünk járt a határban, néz­te, hogy dolgozunk, szájában egy kis szivardarabbal. Aztán elunta magát, a szivart ha­nyagul a földre ejtette. Az in­tézője el akarta taposni, de nem engedte: „Hagyja csak, ha valaki megtalálja ezek kö­zül, majd megköszöni...” — Apám télen bakancso­kat csinált a katonáknak, nyá­ron meg aratott. Nyolcvan­nyolc éves korában halt meg, öt testvéremre Keresett. Ma már egyikük sem él. Tóalmá­son, a Temető utcában lak­tunk, egy szobában nyolcán. A roskatag, nádfedeles házat minden ősz végén bekentük sárral, nehogy télen megfagy­junk. Esténként kukoricagör- hét ettünk, ma ezt a pogácsá­hoz lehet hasonlítani, csak annál sokkal rosszabb. De mit számított ez akkor ... — 1893-ban mentem férjhez. Egyszerű szegényes lagzi volt a miénk, híre sem ment. Az urammal vettünk egy kis há­zat, a kertben krumpli, ken­der, kukorica meg szőlő ter­mett. Ezt kapáltuk reggeltől estig, hogy legyen mit enni. Négy gyerekünk született, a János 1895-ben, ö ma Buda­pesten él. A Rozi 1897-ben jött világra, 7 éves korában Tegnap délután a tápiószecsői általános iskola 938-os számú Zrínyi Ilona úttörőcsapata köszön­tötte a 100 esztendős ünnepeltet. torokgyíkban meghalt. Akko­riban, 1904-ben nagy járvány pusztított itt, a környéken sok gyerek meghalt, mert orvos csak Kókán meg Nagykátán gyógyított. Erzsi lányomat 1900-ban hoztam világra, vele élek ma is itt Tápiószecsőn. A negyedik gyerek 1916-ban hal­va született. Most két unokám és három dédunokám van.- A második világháború után, 1946-ban Pestre költöz­tünk az urammal János fiam­hoz, de én a várost már nem tudtam megszokni. Visszajöt­tünk Szecsőre. Az uram 1965- ben halt meg, 93 éves volt. Itt a kertben megterem egy kis zöldség, a lányom gondozza, én már nem tudom. A lakás­ból nem mozdulok ki. Pedig még nagyon szeretnék dolgoz­ni. Legalább egy nyialáb fát ha behozhatnék a kertből ... — Gyógyszert nem szedek. Minek az, csak elrontja az embert. Beteg egyszer voltam életemben, amikor friss sár­gabarackot ettem, vizet ittam rá, utána három napig feküd­tem. Ez több évtizede volt, azóta nincs nyavalyám. Az étel jólesik. Nem válogatok, a szűz kenyeret is megeszem. Közben megérkeznek a venuége*c. Tápiószecső legidő­sebb asszonyát, a 100. szüle­tésnapját ünneplő Soós János- nét — vagy ahogy itt hívják: Rozi nénit — jöttek köszönte ni, sok-sok ajándékkal, finom falattal.'-A nagyközségi tanács ajándékát Kiss Károlyné vb- titkár nyújtotta át, a Hazafias Népfront nagyközségi bizott­sága részéről O fella Sándor titkár gratulált, a szakmaközi; bizottság jókívánságait Murai Károly titkár tolmácsolta, a Tápiószecső és Vidéke ÁFÉSZ dolgozói nevében Horváth Zoltánná köszöntötte az ünne­peltet. Az Újpesti Gyapjúszö­vőgyár helybeli telepe Tyeres- kova és Petőfi brigádjának ajándékát Kárpáti Gyuláné nyújtotta át —, a szecsői népi együttesét, pedig Rákosi Györgyné. Soós Jánosné meghatódva koccintott a vendégekkel. E kedves gondoskodásból bizo­nyára jut az elkövetke­ző időkre is s nem hagy­ják magára. Kiss Károlyné vb-titkár mondta: Gondozónőnk napon­ta felkeresi Soós Jánosnét, el­beszélget vele, bevásárol, ren,dbeteszi a lakást. Nem hagyjuk magára. Falus Gábor ÉPÍTŐIPAR! SZÖVETKEZET Quti-Nord technológiához szerelőbrigádot, kőműves, lakatos, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, asztalos, burkoló, ács, tetőfedő, szigetelő, bádogos, festő, parkettás, könnyűgépkezelő, gépkocsivezető és gépkocsiszerelő szakmunkásokat (16. évüket betöltött fiúkat is), rakodókat és kubikosokat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ. Jelentkezni lehet: a „Prosperitás” KSZ munkaügyi osztályán: Budapest IX., Viola u. 45. központ gyártási dokumentá­cióját. Egy kommunista szombat bevételéből 30 ezer forintot utaltak át a dunaharaszti óvoda építéséhez —, de ez már az üzemen kívüli válla­lásaikhoz tartozik... A közelmúltban Portik Do­bos Ferenc, az intézet igazga­tója nagyaktíva-értekezleten ismertette az idei terveket. Jön az R-12 Egyik legjelentősebb műsza­ki-fejlesztési témájuk: a szer­számgépek tervezése — szá­mítógéppel. Egy másik tervük, ami már ennél több is: az év végére elkészül egy korszerű megmunkáló központ prototí­pusa. Aktuális az ipari robo­tok fejlesztési koncepciójának kidolgozása is és a számjegy­vezérlésű szerszámgépek to­vábbfejlesztése. Az intézetben folyó kutató-fejlesztő tevé­kenységet elősegíti majd az R—12 nevű kis számítógép, melynek beszerzése folyamat­ban van. Termelőrészlegük terveiből említést érdemel, hogy az idén 10 optikai alakköszörű gépet gyártanak exportra és az esz­tergomi marógépgyáruknak a számjegy vezérlésű szerszám­gépekhez nagy értékű alkat­részeket, berendezéseket állí­tanak elő. A XI. kongresszus tiszteletére terven felül, töb­bek között két furatköszörű gépet és 60 elektrohidraulikus léptetőmatort készítenek el. Roxin László Jedlinszki László asztalos és Hágen Béla lakatos Miskolcon, a Ti­szai pályaudvar egyik termében március óta épít egy hatalmas terep­asztalt, amely a MÁV jövendő forgalmistáinak, kocsirendezőinek, moz­donyvezetőinek kiképzését szolgálja majd. 175 méter sínt és 380 felső* vezeték-tartó oszlopot építettek eddig be. Több fénysorompó, jelző, hit3 és alagút alkotja a teljes terepasztalt. A kis vonatokat a legmodernebj dominórendszerrel fogják irányítani. Az idén 10 százalékkal nő a HUNGABOTEX forgalma A HUNGAROTEX Textil­külkereskedelmi Vállalat az idén 10 százalékos forgalom- növekedésre számít. A hazai textilrekonstrukció eredmé­nyei alapján bővül majd a készáru (konfekció és kötött­áru) aránya a kivitelben. A vállalatnak az a törekvése, hogy fokozott piaci munkával, a lehetőségek jobb kihaszná­lásával minél jobban növelje a szocialista piacról származó alapanyagimportot. A magyar—lengyel szálcse- reegyezmény keretében a köl­. csönös szállítások értéke 12 ’ millió rubel lesz az idén. A | szovjet partnerekkel a HUN­GAROTEX képviselői most tárgyalnak az 1975. évi pa­mut-, gyapjú- és műroetbe- szerzésről. Fontos feladat há-4 rul a vállalat tíz, külföldön működő irodájára (az idén Bejrutban is nyílik egy HUN- GAROTEX-kirendeltség) és a nyolc vegyes vállalatra, hogy kiválasszák a kedvező tőkés , beszerzési forrásokat is, s fo­lyamatos tájékoztatást kapja­nak az árak változásairól. I A zt kérdezi kedves levelében, hogy mi­lyen a helyzet? I^re nagyon röviden és konkréten tu­dok válaszolni: a helyzet — bonyolult. Hogy mennyire bonyolult? Ezt már nehe­zebb meghatározni. Higgye el, jellemkérdés, hogy az ember azt mondja-e: példátlanul, fe­nomenálisan, közepesen, rendkívül, a kiis- merhetetie-nségig, vagy valami hasonlót. Én tálán azt mondanám:' a"héiyzétt” bizangós mértékig bonyolult. Én mór csak ilyen ki­egyensúlyozott és rugalmas lélek vagyok. Azt a fogalmazást, hogy „bizonyos mér­tékig”, mindig meg tudom védeni. ön viszont szűkszavú. így nem tudom, a helyzet mely vonatkozásai érdeklik kivált­képpen. Mert mondjuk más ügy az anyó­som befolyása a helyzetre és más ügy az írországi bombamerénylőkét — bár az em­lítettek semelyikének közelében nem köny- nyű élni. Ami azt illeti, a közlekedési hely­zet is nagyon olyan, hogy több benne az egyfelől, mint a másfelől, és ebből a szem­pontból a főnökömmel való közlekedés sem kivétel. Vagy vegyük a lábamat, amelyet kitör­tem, és most gipszben van, de már járkálok vele, kissé vonszolósan, de egyébként dél­cegen. Ez az ügy már kezdettől fogva bo­nyolult volt. így, amikor lecsúsztam a busz lépcsőjéről, számosán biztosítottak, hogy szerencsés fráter vagyok, mert ha egy-két kerék átmegy rajtam, az bizonyos fokig halálos is lehetett volna. Ámde ugyanezek a számosak sajnálatukról is biztosítottak. Persze nem egyszerűen, hanem bonyolul­tan. Volt, aki azt mondta törés, volt aki amellett kardoskodott, hogy csak ficam zú- zódással. Volt, aki erősítgette, hogy iszonyú fájdalmat élhetek át, míg egy bajuszos kö­zépkorú kész volt megesküdni rá, hogy nem fáj, ő csak tudja, az ő lába már többször ki­törött. Engem senki sem kérdezett meg, hogy szerintem fáj-e, vagy nem. Ami azt bi­zonyítja, hogy a demokratizmus nincs még az emberek vérében, nem mindig kérdezik meg az érdekelteket. Másrészt annál demokratikusabb volt a gyógykezelés. Az orvos folyton kérdezgette, nogy nem akarok-e már hazamenni. Kn fel­mertem persze a helyzet bonyolultságát és úgy véltem, az orvosi ellátás ingyenes mi­volta mellett ez annyit jelent, nogy hálás­nak kell lennem. Ennyit az ember és ember közti kommunikáció bonyolultságáról. Mi­után hálás voltam, az orvos megkérdezte, hogy akarok-e a járógipsszel dolgozni, vagy nem? Ezt is azonnal megértettem: választá­somra bízta, hogy a táppénz és a fizetés közti különbözet ér-e többet nekem, vagy a különmuka lehetősége. Na de én nem a lábamról akartam ön­nek írni, bár biztosíthatom, hogy Intézmé­nyünknél soha annyi figyelemmel nem kí­sérték a felszólalásaimat, mint a gipsszel való lépcsőnjárásra kidolgozott techniká­mat. Mert például helyzet a világgazda­ságban is akad. Így, amikor ráérek, bizo­nyos fokig aggódom a tőkés pénzrendszer válsága miatt, másrészt bizonyos fokig meg­nyugtat, hogy úgy kell nekik, miért hagy­nak egyeseket nyerészkedni ezen a válsá­gon, miközben arra is gondolok, hogy ta­lán így kevesebbet tudnak költeni agresz- szív céljaikra, ámbár bizonyos fokig az is elképzelhető, hogy éppen most fognak még többet költeni hadseregeikre, egyrészt, hogy lekössék termelési kapacitásukat fegyver- gyártással, ha már az autópiacon krach van, GOMBO PÁL: ...ZET Helyzet @ másrészt, mert idegesek, ami végső fokon olyan bonyolult állapot, amely lehet rossz is, lehet jó is. Ugyanez a helyzet a főnökömmel is. Újab­ban megtisztel bizalmával és számos anya­got velem készíttet el. Ennek talán örülni le­het, ha honorálja külön fáradozásaimat, ami egyáltalán nem bizonyos. De ha tegyük fel, honorálja is, bizalma bonyolult szituációt teremt, mert: 1. mások kezdenek ferde szem­mel nézni rám; 2. lehetséges) hogy csak va­lamiféle felelősségbe akar behúzni; ha rossz, ami készül, azt mondja, én csináltam, ha jó, azt mondja övé az érdem; 3. és továbbá, ha az egész bizalomnak csak az az oka, hogy rövidesen leváltják, amit esetleg ezmegaz tud is, akkor neki jó a bizalom, de nekem mérgezett a gyümölcse. Ja igaz, erről jut eszembe, hogy az autómmal az a helyzet, hogy egyre többe ke­rül, és még alkatrészek után is kell szalad­gálnom, másrészt megvan az a gyümölcse, hogy most, amikor mint már említettem, lábam törött, egy hónapra bérbe adtam, ami elég sokat hoz a konyhára, és a bérbe­vevő reggel még be is visz, bár este nem visz vissza. Szóval bonyolult ügy ez, ami­ről még sokat mondhatnék, de ne szólj szám, nem fáj fejem, mert ha mindenfélé­ket csak úgy elfecsegnék, az egyiknek tet­szene, a másiknak nem, így meg bizonyos fokig bizonytalanok mondjuk — csak úgy példálózva —, hogy rosszabbul megy-e ne­kem, vagy jobban. Mert most, hogy nem ve­zetek, iszom, főleg whiskyt, konyakot és persze sört. Visszatérve a kérdésre, az a személyes ér­zésem támadt, hogy boldogok lehettek a régebbi korok emberei. Persze ez is bonyo­lult, mert el kell tekintenünk attól, hogy akkoriban egy egyszerű diftériába belehal­tak és különbenis az átkos társadalmi vi­szonyok megnyirbálták a személyiséget. Én tehát csak arra a boldogságra gondoltam, amely például annak a férfinek jutott osz­tályrészül. aki Csehov ábrázolásában elő­adást tart a dohányzás ártalmairól és mind­járt elmondja, hogy mi a helyzet. Csakúgy kikívánkozik belőle. És ez a helyzet abszo­lúte egyszerű. Nem mondom, hogy jó, mert nem jó, de abban a monológban eszé­be sem jut a közlekedés, az olajárak, meg mondjuk a hazai filmek válsága, a munka­helyi demokrácia és de jure és de facto, a mellékállás és hogy a barackfám a telke­men a múlt nyárra gutaütést kapott és a telefon beózott, most például direkte jó, hogy kok önnek, mert telefonálni nem tud­nék, csak a postáról, ahol viszont órákat kellene eltöltenem, amire lenne idő, mert munkahelyemen azt mondhatnám, hogy orvoshoz megyek, viszont el kell mennem amúgyis szövetet venni, ámbár sajnos meg­drágult. Szóval a mi időnkben nem olyan egyszerűek a dolgok, hanem, mondom, bizo­nyos mértékig mindig, mindenütt, részletei­ben és egészében véve is bonyolultak. Kérem, írja meg ön is, hogy mi a hely­zet? Nagyon érdekelne. i Gépeik - világszmvmalm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom