Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-23 / 19. szám

1975. JANUAR 23., CSÜTÖRTÖK Maguk építették tűrtem Lehet 200 ezerrel kevesebb? Két esztendő tulajdonkép­pen nem rövid, népgazdasá­gunk fejlődésében, azonban csak egy röpke pillanat. An­nál meglepőbb, milyen sokat fejlődött a Kohászati Gyár- építő Vállalat tápiószelei gyáregysége ennyi idő alatt. 1973 februárjában a jelen­legi impozáns óriás üzem­csarnoknak csak egyhatoda állt. Épp’hogy elkezdték épí­teni a ma már teljes kapa­citással működő felületkeze­lő üzemet, s híre sem volt a közelmúltban — három hó­nap alatt! — felhúzott rak­tárnak. Plusz 15 ezer tonna — De összehasonlíthatat­lanul jobb körülmények kö­zött dolgoztunk, . mint 1963- ban, amikor egy gépállomás szétszórt épületei adtak ott­hont gyáregységünknek, — mondja Bulyáki Ferenc, szakszervezeti titkár — hi­szen állt már a szabadtéri darupálya és az az emeletes épület is, amelyben az iro­dákon kívül helyet kapott a 200 személyes öltöző-mosdó. A könnyűszerkezetes épí­tési mód elterjesztéséről szó­ló kiemelt kormányprogram értelmében azután megkez­dődött a beruházás, amely­nek keretében 15 ezer ton­nás kapacitással bővül a gyáregység. Távvezeték és transzformátorállomás, ipar­vágány épül a szociális épü­letet pedig kétszeresére bő­vítjük. Az óriási üzemcsarnok egyik oldalán jó darabon po­rosak az üvegtáblák, ez még a régi csarnok fala. A ta­valy összeszerelt rész üvegei tiszták, még nem rakódott rájuk por és füst. A csarnok 167 dolgozó munkahelye, kö­zépen köszörűgép spricceli sugárban a szikrákat és itt is ott is ívfény villan. Dol­goznak a hegesztők. Megálltak helyüket — Vajon az építkezések idején a nem éppen zavar­talan körülmények között ho­gyan állták, illetve állják meg helyüket az itt dolgo­zók, hogyan teljesítik egyre növekedő termelési feladatai­kat? — kérdeztem Tóth Bé­lától, a csarnok legnagyobb szocialista brigádjának, a 28 tagú Lenin-brigád vezető­jét. — Nagy feladatot jelent a tervek teljesítése és maga a rekonstrukció, hiszen az üzemcsarnok vasszerkezeti elemeit a darupálya tartóle­mezeit magunk állítottuk elő, s emellett határidőre át kel­lett adnunk a különböző part­nervállalatok megrendeléseire gyártott berendezéseket is. f’j'iros összefogással, együttes erőfeszítéssel azonban — és ezt a gyáregység valamennyi dolgozójának nevében mond­hatom — megálltuk helyün­ket, gyorsan és pontosan dol­goztunk. Ha kellett, egymás után több vasárnap is bejöt­tünk, hiszen örültünk, ha egy- egy új tartóoszlopot állítottak a helyére, ha láttuk, hogy munkánkból hogyan alakul ki a csarnok. Start: az év közepén — Nem nehezítette mun­kájukat, hogy főképp mező- gazdasági dolgozókat kellett ipari munkásokká formálni? — A vállalat vezetőinek volt rá gondja, hogy a beru­házások ütemezésekor legelő­ször a létszámnövelés felté­teleit teremtsék meg, azaz öltözőket, mosdókat építse­nek, hiszen sokan ettől te­szik függővé, hozzánk jön­nek-e, vagy inkább bejár­nak a fővárosba. S veze­tőink nem tévedtek. Lét­számgondja nincs gyáregy­ségünknek. De az emberek általában nem közvetlenül a mezőgazdaságból kerülnek hozzánk. A mi brigádunk tagjai is többnyire iparban dolgoztak korábban, s a bri­gádból például négyen-öten a Ganz-MÁVAG vagon­gyáregységéből jöttek Szelé­re — mondja s körbemutat. — A nagyipari munkásokra jellemző fegyelem, és mun­kaszeretet, tehát nálunk is megvolt. És ezt megköve­teljük az újonnan bekerülő fiatal ipari tanulóktól, szak­munkásoktól is. Éppen iga­zolatlan hiányzás miatt a közelmúltban zártunk ki egy fiatalembert a brigádból. Az üzemben nagy a munka. Az egyik csarnokban a gép­alapot betonozzák. A másik­ban már elkészültek ezzel, s várják a svéd gyártmányú tartóhegesztő gépsort, vala­mint az NSZK-ból érkező da­raboló- és fúrógépet. Mint Dudás Dénes, a vállalat fej­lesztési főosztályának helyet­tes vezetője elmondta, a köny- nyűszenkezetes program kere­tében várhatóan az év köze­pén megindul a gyártás, és jövőre már 267 millió forint értékű könnyűvasszerkezetet készítenek. Az ipari és táro­lási könnyűvázszerkezetek — éppen a nagy sorozat követ­keztében tipizálhatók, így a KGYV jóval olcsóbban érté­kesíti azokat. Számítások sze­rint egy átlagos méretű (50 ezer négyzetméter alapterüle­tű) üzemcsarnok 200 ezer fo­rinttal olcsóbban építhető tá­piószelei szerkezet felhaszná­lásával. A gyárfásban is hasznosítható — Azzal, hogy üzemcsarno­kaink vázszerkezetét magunk állítottuk elő, jelentős tapasz­talataikra tettünk szert — mondja a brigádvezető —, hi­szen amiint megindul a köny- nyűszerkezet-gyártás, brigá­dunk jó része az új terméket fogja hegeszteni. Különösebb nehézséget ez persze nem je­lent, mert a mosit gyártott kö­zépnehéz- és nehéz-acélszerke­zetek, és kohászati berendezé­sek azonos anyagból készül­nek, csupán — a hegesztők számára közömbös — teher­bíró képességük különböző. — Ne legyetek ilyen szeré­nyek! — szól közbe Matula Pál üzemvezető. — Tudni kell, hogy a Lenin szocialista brigád, amely eddig kétszer nyerte el e megtisztelő címet, nagyon jól összekovácsoló- dott kollektíva. Akármennyire szorít a határidő, munkájukat nem csapják össze. Ezt a part­ner vállalatok elismerő leve­lei is bizonyítják. ívkemence-óriás A zajosan dolgozó üzem­ben érdekes dallamra leszek figyelmes. Kalapáccsal verik, s kezdetben azt hiszem, hogy pihenésként játsszák az egy­máshoz harmonikusan illő hangokat. De nem erről van szó. A csarnok közepén egy félgömb alakú, sok-sok ágú szerkezetet állítanak össze. — Ezt a 25 tonnás ívkemen­cét holland megrendelésre ké­szítjük — mutatja az üzem­vezető. — Az acél ötvözésére alkalmas, korszerű berendezés a legnagyobb, amit eddig ha­zánkban gyártottak, ugyanis a magyar kohászat csak öt-tíz tonnás ívkemeneéket használ. Ez az óriás berendezés próbá ra teszi a tervezőket és a gyártókat egyaránt. Hollan­dián kívül Ausztriába, Svéd­országba, sőt Szingapúrba is szállítunk acélszerkezeteket. Tavaly 87 millió forint értékű munkát végeztünk, az idén 100 millió forintra növeljük termelésünket. Termelékeny­ségünk évről évre növekszik, hiszen dolgozóink mind na­gyobb gyakorlatot szereznek. Míg például 1969-ben fejen­ként 121 ezer, addig tavaly 179 ezer forint értékű terméket állítottunk elő. A mennyiséget tovább kívánjuk növelni öt­ezer tonnára, s így a könnyű­szerkezetes program évi 15 ezer tonna termékével együtt 20 ezer tonnányi épületszerke­zetet gyártunk. Czfbor Valéria Sporttörvény kidolgozását kezdeményezi az orszéggyuiés kulturális bizottsága Megnyerni a tömegeket a rendszeres testedzésnek Sporttörvény, a testnevelés és a sport ügyét magas szin­ten szabályozó paragrafusok kidolgozását kezdeményezi az országgyűlés kulturális bizott­sága — döntöttek szerdai ülé­sükön a kulturális bizottság tagjai. A dr. Ortutay Gyula elnökletével megtartott ta­nácskozáson — amelyen részt vett Nádor György, az állami ifjúsági bizottság titkára is — a képviselők a sportélet idő­szerű kérdéseit elemezték. Dr. Beckl Sándor államtit­kárnak, az Országos Testneve­lési és Sporthivatal elnökének vitaindítója után a vita köz­ponti témája volt, hogy mi­ként lehetne még tovább ja­vítani a tömegsport lehetősé­geit, hogyan lehetne még na­gyobb tömegeket megnyerni a rendszeres testedzésnek. A képviselők úgy vélekedtek, hogy — szerves egységben ugyan —, de a tömegsport az alapvető s ennek az országos testedzésnek részeként keld foglalkozni az ifjúság testne­velésével és az erre épülő ver­senysporttal. A képviselők ör­vendetes tényként nyugtázták, hogy állami pénzből, társadal­mi összefogással rendre épül­nek a mindenki által igénybe vehető sportpályák és tan­uszodák. Szó esett arról, hogy a tan­intézetekben 1200 testnevelő tanár hiányzik, nincs elegendő edző, kevés a játékvezető és sportszervező. Dr. Beckl Sán­dor ezzel kapcsolatban beszá­molt arról, hogy az OTSH megegyezett az Oktatási Mi­nisztériummal: részint több hallgatót vesznek ,.tajd fel a Testnevelési Főiskolára, ré­szint pedig lehetőséget terem­tenek ilyen képesítés megszer­zésére a tanárképző főiskola kon is. A bizottság végezetül úgy döntött; sporttörvény kidolgo­zását kezdeményezi, azt v^írva e magas szintű jogszabálytól, hogy tovább fejleszti az ered­ményekben gazdag magyar sportéletet A vitában felszólalt Szabó József, Salamon Hügóné, Te rényi Józsefné, dr. Szép Zol tán, Dömötör János, Petrovics Emil és Káli Ferenc ország- gyűlési képviselő. A bizottság ülése dr. Ortutay Gyula zár­szavával ért véget. Az irányelvek vitájához (2.) Á munkás-paraszt szövetségről AZ ALAPSZERVEZETT tag­gyűléseken igen sokan érintették a munkás-paraszt szövetséget. A felszólalók azonban mintha leegyszerűsí­tették volna e kérdést. Az ipa­ri üzemekben többen estek abba a hibába, hogy csak ar­ról beszéltek, mintha a pa­rasztság jövedelme megelőzte volna a munkásokét. A ter­melőszövetkezetekben pedig többen szóvá tették, náluk miért magasabb a nyugdíjkor­határ, miért kapnak kevesebb nyugdíjat, mint a munkások. A munkás-paraszt szövet­ségnek e kérdésekre történő leszűkítése nem szerencsés. Az irányelvekben világosan megfogalmazást nyert; rend­szerünk legfőbb politikai alap­ja a munkás-paraszt szövetség, amely tartalmában gazdago­dik. A párt e szövetségre tá­maszkodva bontakoztatja ki politikáját, irányítja és szer­vezi a szocialista építést. TÁRSADALMUNK vezető ereje a munkásosztály, már régen felismerte, hogy harca nem lehet eredményes a parasztság nélkül. Ez azon­ban nemcsak a kapitalizmus, hanem a szocializmus viszo­nyai között is igaz. A munkás-paraszt szövetség megítélése során két tényezőt kell mindig és most is mér­legelnünk: azt, hogy e szövet­ség sajátos, minden más osz­tályszövetségtől eltérő tartal­mú és dialektikusán változó. A szövetség sajátossága ab­ban áll, hogy az erősítése ér­dekében kifejtett munka ered­ményessége csökkenti, majd történelmileg megszünteti a szövetségben részt vevő osztá­lyok gazdasági, politikai kü­lönbségeit; vágyás felszámol, ja saját létrejöttének alap. jait A másik; e szövetség célja s egyben a két osztály alap­vetően azonos érdeke a szó cializmus építése, közelebbről, a szocializmus teljes felépíté­sének közös megvalósítása. Ezt az alapvető érdekazonosságot feltétlenül hangsúlyozni szük­séges, mert messzemenően en­nek van meghatározó jelen­tősége. P TÉMA szempontjából kü- lönös figyelmet érdemel a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A munkásosztály közvetlen és sokoldalú segít­ségével, mindenekelőtt politi­kai segítségével jöttek létre és szilárdultak meg a mezőgazda­ságban a szocialista nagyüze­mek. A parasztság viszont a mezőgazdasági nagyüzemek létrejöttével, de még inkább ezek megszilárdulásával és rendkívül gyors fejlődésével közvetlenebb részesévé vált a szocialista építésnek, mint an­nak előtte, tevékenysége, gaz­dasági és politikai súlya is emelkedett e szövetségben. Hogy ez mennyire igaz, bizo­nyítja az átszervezést követő 10 év. A mezőgazdaság termelő­erőinek fejlesztéséért, kor­szerű műszaki-technikai alap­jainak ( megteremtéséért, a termelékenység nagy arányú növeléséért, a parasztság jöve­delmének a munkásokéval egyenlő szintre emeléséért tett erőfeszítések beértek. A ma­gyar mezőgazdaságban a kor­szerű nagyüzemi termelés lett az uralkodó, amely képes ar­ra, hogy világviszonylatban is rövid időn belül az élvonal­ba kerüljön. A terméshoza­mok évről évre jelentősen emelkednek és ezt még a rossz időjárási viszonyok sem tudják lényegesen befolyásolni. Az alapvető mezőgazdasági ter­mékekből, búzából, kukoricá­ból a terméshozamok meg­kétszereződtek. Merőben új feltételek teremtődtek a me­zőgazdasági munkában is. Megszűnt a nehéz paraszti munka látástól vakulásig tar­tó évszázados formája. Az alapvető termelési folyamato­kat számos termékfajtánál teljesen vagy nagyrészt gé­pesítették. Olyan termelési rendszerek alakulnak ki, ame­lyek már jelzik a tudományos­technikai forradalom lehető­ségeinek a kiaknázását. A me­zőgazdaság sok területen — az iparhoz hasonlóan — zárt rendszerekben, a tudomány, a korszerű technika és technoló­gia legújabb eredményeit fel­használva termel. TJATASÁT tekintve ez az át- alakulás szinte a mező- gazdaság szocialista átszerve­zésével azonos. S ez nyilván­valóan nem marad hatás nél­kül a falu társadalmi viszo­nyaira sem. Gondoljunk csak a vidéki ipartelepítés hatásá­ra, valamint a mezőgazdasági termelésben az iparszerűség térhódításara. Ezek következ­tében és nem utolsósorban a városok körül kialakuló agg­lomerációs övezetek eredmé­nyeként, gyökeresen átalakul napjainkban a falu társadal­mi-szociális összetétele. A fal­vak többsége már régen nem homogén paraszti település. Ma már jelentős részükben sok munkás lakik és ez a tenden­cia egyre erősödik. A munkás­paraszt szövetség így egyre kevésbé korlátozható a város és a falu viszonyára, bár a vá­ros továbbra is megtartja po­litikai vezető szerepét. Ebből az új helyzetből le kell vonni a politikai következtetéseket. Melyek ezek? COKKAL közvetlenebbé vált a munkások és pa­rasztok kapcsolata az együtt­élésből következően. Ez nem­csak annak a következménye, hogy a falu egyre inkább munkástelepüléssé lesz, hanem a termelési folyamatban is szervesebb együttműködés jön létre a munkások és parasz­tok között, sőt, egyre általá­nosabbá válik a szociális szem­pontból vegyes család, ahol a legszűkebb környezetben él­nek együtt a munkások és a parasztok. Nemcsak arról van tehát szó, hogy a nem régen munkássá lett emberekben még túl erősen élnek a régi paraszti hagyományok és túl­ságosan frissek az új szociális lét — a munkáslét — élmé­nyei, hanem többek között arról, hogy ezek különböző módon, éppen az együttélés­ből következően eltérő intenzi­tással, de újra is termelődnek. Az együttélésnek ezek a szo­rosabb formái ugyanakkor közvetlenebb és konkrétabb tapasztalatot nyújtanak a pa­rasztoknak a munkéslétről és a munkásoknak a paraszti lét­ről. A közvetlen kapcsolat fo­kozza a kölcsönös megisme­rés hitelességét, és eloszlat sok téves hiedelmet az egyik vagy másik osztály helyzetéről, lét- viszonyairól. Ilyen szempont­ból feltétlenül erősíti az egy­séget, az összefogást és fej­leszti a kölcsönös érdekelt­ség tudatát rPÄG ABB, szelesebb értel- meziésűnek kell tehát len­nie a munkás-panaszt szövet­ségnek, s nem szabad leszűkí­teni csupán a jövedelmekreeA parasztság o munkásosztály segítségével hajtotta végre a kollektivizálást, alakította ki a szocialista szövetkezetek nagyüzemi kereteit Helytelen lenne tehát most azon sirán­kozni; a parasztok jövedelme megemelkedett. Ezt aJoartuk, ez örömünkben most ne legyen üröm. A parasztságnak pedig meg kell értenie, hogy amint lehetőség lesz rá, gondolnak majd a tsz-nyugdíjak eme­lésére, a nyugdíjkorhatár csök­kentésére. Ha valamire érvé­nyes a közmondás, hát erre igen; addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér. FODOR LÁSZLÓ, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese Diósdon 3 és fél milliót Készülnek az energiatakarékossági tervek Több cukorrépa A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium intézkedési terveit dolgozott ki és juttatott el a vállalatokhoz, hogy segítse az idei tervelőirányzatok teljesí­tését és a vállalatok anyag-, A dömsödi Petőfi Termelőszövetkezetben tavaly 64 hektáron termeltek cukorrépát, amiből igen szép termést takarítottak be, hektáronként 405 mázsát. Az Idén 18 hektár­ral növelték a cukorrépa vetésterületét. A kedvező időjárás lehetővé teszi az előkészí­tést: a trágyázást. Koppány György felvételei, üzemanyag-, tüzelőanyag- és s villamosenergia-takarékossági terveinek kidolgozását. A vál­lalatok még ebben a hónap­ban felülvizsgálják készletei­ket, rendelés- és igénytervei­ket, anyagnarmáiikat, hulla­dékhasznosítási lehetőségei­ket. Pest megyében is számos, a tárcához tartóz» vállalat kezd­te meg a felmérő s szervezési intézkedéseket igénylő mun­káit A tervek készülnék, sót egyes területeken már ki is adták a takarékossági intézke­dési terveket. Például a Ma­gyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában megkezdték az idei anyag- és energiataka­rékossági terv végrehajtását, mely szerint készletgazdálko­dásukban csökkentik az im­port termékek mennyiségét s egyéb anyagok ésszerű fel­használásával együtt 3 millió forint megtakarítást akarnak elérni. Energiafelhasználásban pedig 500 ezer forint költség­csökkentéssel számolnak i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom