Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-22 / 18. szám

%f6rfan 1975. JANUÁR 22., SZERDA Ciprusi vihar A washingtoni külügyminisztérium hétfőn bejelentette, Kis­singer külügyminiszter utasítására figyelmeztettek a ciprusi kormányt, amennyiben a nicosiai amerikai nagykövetség bár­mely tagját bántalmaznák a jelenlegi tiltakozóhullám során, úgy Amerika bezárja a ciprusi nagykövetségét és a továb­biakban nem ve6z részt a szigetországgal kapcsolatos tárgya­lásokon. A külügyi szóvivő hozzátette, a nicosiai kormány megígérte, hogy minden szükséges intézkedést megtesz az amerikai személyzet és az amerikai javak védelmében. Wa­shington ezt tudomásul vette. A ciprusi viharos tüntetések első pillantásra meglepőnek tűnnek. Hiszen néhány nap­pal ezelőtt még úgy látszott, hogy annyi vihar után végre nagynehezen rendeződik a so­kat szenvedett sziget élete. Végül is megvalósult a leg­főbb követelés, a pozitív sem­legesség, a független Ciprus jelképe, Makariosz államfő visszatérhetett Nicosiába és elfoglalhatta hivatalát, amely­től az elmúlt év nyarán az Athénből irányított puccsistáik megfosztották. A helyreállított törvényes hatalom égisze alatt megin­dulhattak, immár új és re­ményteljes körülmények kö­zött a török és görög közössé­gek képviselőinek tárgyalásai. Mind Kleridesz, a görög, mind Denktas, a török népcsoport fődelegátusa hangoztatta, hogy a légkör kedvező, bár természetesen gyors eredmé­nyekre nenj lehet számítani. Ebben a múlthoz képest majdnem idilli hangulatban következett -be a robbanás, Oka az volt, hogy a szigeten levő brit támaszpontokról, legfelsőbb szintű londoni dön­tés nyomán, elszállítják a tö­rök menekülteket. A tájéko­zatlan szemlélő számára a ha­tározat logikusnak látszik. Polgári menekültek számára valóban nem lehet hosszú tá­von tartózkodási hely egy ka­tonai támaszpont. Csakhogy, bár a menekültek első úticélja állítólag Török­ország — véglegesen Cipruson kívánják őket letelepíteni, méghozzá a török csapatok ál­tal megszállt területeken, a megszállás miatt elnéptelene­dett görög falvak helyén. Ez így már egyszerű embe­riességi alapon sem rokon­szenves. Az intézkedés politi­kai háttéré' pedig olyan veszé­lyeket rejt, amelyek nem kor­látozódnak a ciprusi belpoli­tikára. Ankara már régóta a sziget felosztását javasolta, azonban többször is értésére adták, hogy Nicosia számára ez az álmegoldás egyszerűen elfo­gadhatatlan. Egy ilyen fel­osztás előbb-utóbb megkérdő­jelezné a független Ciprus lé­tét, hiszen a sziget gyakorla­tilag egy athéni és egy anka­rai érdekszférára oszlana. Ez­zel viszont semmivé válna az a küzdelem, amelyet a cipru­si hazafiak — a szocialista or­szágok, a haladó világ teljes támogatásával — az önálló Ciprusért vívtak. A tömegek, munkások, diá­kok biztos érzékkel ismerték fel, mi rejlik a londoni döntés és nem utolsósorban annak washingtoni támogatása mö­gött. Ezért tüntetnek oly sok ezren a nicosiai brit és ame­rikai külképviseletek előtt. Ciprus hivatalosan is tiltakoz­ni fog az ENiSZ Biztonsági Ta­nácsánál amiatt, hogy az angol illetékesek lehetővé teszik a brit támaszpontokon levő törö­kök áttelepítését — közölte ke (klen este a ciprusi koemány szóvivője. KEDDEN, a csehszlovák párt- és kormányküldöttség látogatásának második nap­ján folytatódtak a bolgár és a csehszlovák Vezetők szó­fiai tárgyalásai. Ford sajtóértekezlete Ford elnök rendkívüli hangsúllyal szállt síkra a szovjet—amerikai enyhülés következetes folytatása mel­lett, amikor kedd délutáni sajtóértekezletén megkérdez­ték, miként ítéli meg az eny­hülési politika helyzetét a szovjet—amerikai kereskedel­mi megállapodás érvénytele­nítése után. „Megítélésem szerint — vá­laszolt Ford elnök — a Szov­jetunióval való enyhülés poli­tikája folytatódni, szélesedni és bővülni fog. Ügy gondolom, hogy ez éppúgy a mi érde­künk, mint a Szovjetunió ér­deke is. Természetesen csaló­dást okozott nekem, hogy a kereskedelmi egyezményt fel­mondták, de megítélésem1 sze­rint ennek ellenére továbbra is együtt tudunk működni a Szovjetunióval a kereskede­lem kibővítése érdekében. Re­mélem, együtt tudunk dolgoz­ni a kongresszussal azon, hogy felszámoljuk a kereske­delmi törvénnyel kapcsolat­ban mindazokat a problémá­kat, amelyek előidézhették a Szovjetunió döntését.” A közel-keleti helyzetről szólva Ford elmondta, hogy véleménye szerint igen komoly veszélye van az újabb háború kirobbanásának. Vietnamról szólva, az ame­rikai elnök kizárta annak a lehetőségét, hogy az amerikai hadsereg ismét beavatkoznék. Iránya börtön! Patakotsz, a bukott junta alvezére ül ebben a kocsiban, amely — a görög és a nemzetközi közvéle­mény követelésére — megérdemelt tartózkodási helyére, a börtönbe szállítja az ex-belügyminisztert. Lenin halálának 51. évfordulóján „hétköznapi” kép tárult a Vörös tér látogatói elé: hosszú sorok vártak a Lenin Mau­zóleum előtt Moszkvában. Franciaország A baloldali egység feltételei A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága kedden folytatta tanácskozását, a po­litikai helyzetnek és a párt feladatainak megvitatását a Jeán Col pin által előterjesz­tett jelentés alapján. ' Colpin jelentésében részle­tesen elemezte a jelenlegi po­litikai-gazdasági helyzetet, s rámutatott, hogy a nagytőke a válságot is profitjainak növe­lésére igyekszik felhasználni. A dolgozóknak erőteljes ak­ciókkal arra kell kényszeríte- niük a kormányt, hogy a nagy­tőke támogatása helyett" a dol­gozók helyzetét tegye köny- nyebbé, csökkentse a széles tö­megeket terhelő adókat, s emelje a nagy társaságok adó­terheit. Colpin ezután rámutatott: az a tény, hogy a kommunisták nyilvánosság elé vitték a szo­cialisták magatartása által felvetett problémákat, máris járt bizonyos eredménnyel: az a határozati javaslat ugyanis, amelyet Mitterrand és a párt­vezetőség többségi csoportja terjeszt a jövő héten tartandó szocialista kongresszus elé, az eddiginél nagyobb hangsúlyt helyez a közös, programhoz és a baloldali egységhez való hű­ségre. „Az egység feltételezi a partnerek közötti vitát is, de ugyanakkor azt is, hogy tet­tekkel valósítják meg a dol­gozók előtt vállalt kötelezett­ségeket” — hangsúlyozta Col­pin. A külpolitikai helyzetet ele­mezve Colpin rámutatott ar­ra, hogy az enyhülési folya­mat nem automatikus jelle­gű, s az amerikai vezetők leg­utóbbi kijelentései is mutat­ják: tévedés lenne azt hinni, hogy az enyhülés ügyének győzelme már véglegesnek te­kinthető. Éppen ezért fokozni kell a harcot azért, hogy az enyhülési folyamat visszafor­díthatatlanná váljon. Az ülésen Roland Leroy, a KB titkára, a politikai bizott­ság tagja tájékoztatta a köz­ponti bizottság tagjait Georges Marchais és Jacques Duclos ál­lapotáról, s közölte, mindket­tőjük állapota örvendetesen ja­vult, majd a központi bizottság üzenetet intézett Georges Mar- chaishoz és Jacques Dudáshoz, jókívánságait tolmácsolta, és art *\ reményét fe;‘ezte ki, hogy mindketten mielőbb teljesen felépülnek és ismét folytatják tevékenységüket. SZALJUT—4 A tizenegyedik munkanap Folytatja, repülését a világ­űrben a Szaljut—4 jelzésű szovjet . tudományos űrállo­más, Alekszej Gubarev és Georgij Grecsko űrhajósok kedden délután megkezdték 11. munkanapjukat az űrál­lomáson. A kozmonauták ed­dig nagy számú orvostudo­mányi és műszaki-tudományos kísérletet és vizsgálatot vé­geztek el. A szakemberek elé­gedettek az eredményekkel. Munkások Moszkvában A brigádvezető szereti Magyarországot f(5]kusz Lisszaboni komtironisszum NYOLC NAPPAL EZ­ELŐTT, múlt kedden vörös zászlókkal és transzparensek­kel több mint százezer portu­gál dolgozó vonult fel Lisz- szabonban, hogy az Intersin- dical független szakszervezeti szövetség felhívásának eleget téve támogatását fejezze ki a szakszervezeti egység gon­dolata iránt. Ehhez hasonló tömegtüntetés a május 1-i ha­talmas felvonulás 'óta nem volt a portugál fővárosban. Az Intensindical kezdeménye­zését támogatásáról biztosítot- i ta a Portugál Kommunista Párt, a Portugál Demokra­tikus Mozgalom és a Baloldali Szocialista Mozgalom, valamint a nők, a diákok és a fiatalok demokratikus tömegszervez^tei. A menetben a lisszaboni'dol­gozókon kívül ott haladtak a | portói vasmunkások, a stubali halászok és a déli tartományok mezőgazdasági dolgozói is. A felvonulók hatékony intézke­déseket sürgettek a monopó­liumok és a nagybirtokosok el­len, követelték a fasiszta ele­mek eltávolítását a közigazga­tás minden szintjén és síkra- szálltak az árak befagyasztása, illetve új munkahelyek létre­hozása mellett. RÁ KÉT NAPRA, csütör­tök este a Portugál Szocia­lista Párt megrendezte a ked­di százezres Intersindical-tün- tetéssel szemben beharango­zott ellendemonstrációt, a szakszervezeti egységgel való polémia fórumaként. A szo­cialista nagygyűlésen, bár a centrista csoportosulások mel­lett egyes szélsőbaloldali cso­portok is elküldték képviselői­ket, csak mintegy 8000 ember vett részt. Mario Soares, a PSZP főtit­kára válságosnak mondta a je­lenlegi belpolitikai helyzetet, mindazonáltal úgy vélte, hogy „a hidak még nincsenek föl­égetve”, és hozzáfűzte, hogy mindent el fognak követni a szakadás megakadályozásának érdekében. A külügyminiszter viszonylag mérsékelt hangne­mű beszédében niin da zónái tál ; bírálta a kommunistákat, akik szerinte ;,Megsértették a játék- szabályokat”, % Egy másik felszólaló, az ugyancsak szocialista párti Sal- gado Zenha igazságügy-minisz- ter beszéde szinte kizárólag a PKP elleni kirohanásokban merült ki. A PORTUGÁL, KORMÁNY szóvivője szombaton bejelen­tette, hogy a kabinet tagjai pénteken hét óra hosszat tár­gyaltak a szakszervezeti tör­vénytervezetről. A miniszter- tanács hétfőn folytatja a vi­tát a fontos kérdésről, amely nagy vihart kavart a portu­gál politikai életben. A PORTUGÁL KOMMU­NISTA PÁRT mindvégig a szakszervezeti egység mellett szállt síkra, míg a kormány- koalícióban részt vevő szocia­lista párt és a demokratikus néppárt a szakszervezeti plu­ralizmus gondolatát támogat­ta. A fegyveres erők mozgal­mának legfelsőbb tanácsa pe­dig állást foglalt az egységes szakszervezetek megteremté­sének gondolata mellett. AZ MFA döntése, amely vé­gül is a szakszervezeti egység mellett — bár igen csekély többséggel született, reális kompromisszum eredménye. Megakadályozta a kormány- válságot azzal, hogy a pilla­natnyilag kidolgozás alatt ál­ló gazdasági programból kiik­tatott pár javasolt intézkedést. Ennek fejében viszont támo­gatását adta a PKP sürgette szakszervezeti egység megva­lósításához. A SZAKSZERVEZETI MOZGALOM egysége elvé­nek elfogadása a portugá­liai baloldali, népi erők, va­lamint a fasiszta rezsimet megdöntő fegyveres erők moz­galmának nagy sikere. A burzsoá politikai csoportosu­lások, köztük a kormánykoa­lícióban részt vevő demokra­tikus néppárt (PPD), vala­mint a jobbra tartó politikát folytató Soares-féle szocialista párt azért ellenezte a mozga­lom egységének törvénybeik­tatását, mert a „szakszervezeti pluralizmus” jegyében a moz­galom felszabdalására töre­kedtek. Ha követelésük si­kerrel járt volna, a portugál reakció kedvezőbb feltételek között folytathatta volna har­cát a demokratikus átalaku­lás feltartóztatásáért. Alacs B. Tamás Ezúttal az esti nézelődés elma­radt. Vacsora után nyomban fel­mentem a szobámba, és asztalhoz ülve, türelmesen vártam Iván Va- sziljevics telefonhívását. Halkan szólt a rádió. Órámra nézve megállapítottam: még gyerek az idő, otthon csak hét óra. Ilyenkor kezdődik az esti kró­nika. Felállók, járkálok, megpróbálom elképzelni azokat az embereket, akikkel holnap találkozom. Munká­sok. Egyelőre annyit tudok, a Vörös Presznya kerületbe megyek, Moszk­va forradalmi hagyományairól is­mert nagy múltú munkáskerületé- be. Csörög a telefon. Iván Vasziljevics jelentkezik. „Holnap délelőtt tíz órá­ra küldöm az autót, tizenegyre vár­ják.” Megmondja a gépkocsi rend­számát, és újból lelkemre köti: muta- kásokkal feltétlenül beszélgessek. Megnyugtatom, ez a legfőbb óha­jom. / Az imént még lakatos... Ilyen előzmények után találkoz­tam a moszkvai Vörös Presznya ke­rületben az „1905-ös forradalom em­lékére” gyárban Kvaszavin German lakatos brigádvezetővel, a magyar szakértővel. Átvergődve a hatalmas műhelycsarnokon, mindenre számí­tottam, csak arra nem, hogy egy zö­mök, 41 éves szovjet munkás felső­fokon ismeri hazánk irodalmát, művészetét, iparát, mezőgazdaságát, történelmét. A műhelyiroda csend­jében egy sokoldalúan képzett, mű­velt ember portréja rajzolódott ki előttem, egy rokonszenves emberé, aki értelmiségi és munkás egyszer­re. , Ilyen meglepetések százával értek a Szovjetunióban. Külsőre semmi sem árulja el, hogy Kvaszavin Ger­man kicsoda. Számomra minden­képpen rendhagyó, szinte meghök­kentő, hogy valaki az imént még lakatosként dolgozott, s most ugyanő Bartók Béláról beszél, imponáló tár­gyi tudással. Kérdezzen, elvtárs! Beszélgettünk. A lakatos brigád- vezető mindenekelőtt fontosnak tar­totta bemutatni brigádját. Négyen dolgoznak együtt, a hatvanéves Szi- szojev Nyikoíaj, a 34 éves Taraszov Anatolij és a 25 éves Tyurin Alek- szander. A nem szabvány berende­zéseket gyártják, s ez a munka át­lag fölötti szakértelmet, mesterség­beli tudást igényel. A brigád kom­munista brigád. Először hirdette meg a jelszót: a munkapadoknál kezdődik, hogy Moszkva példás kom­munista várossá váljon. Igazán természetes: érdekelt, ho­gyan élnek, milyen a közérzet. — Kérdezzen, elvtársi — bizta­tott a brigádvezető. — Nős, családos ember maga? — Igen. Feleségem szintén dolgo­zik, két gyerekem van, iskolás ko­rúak. — Milyen a brigádtagok lakás­helyzete7 — Jó. Az öttagú Taraszov család­nak háromszobás lakása van, az enyém szintén háromszobás, Tyuri- né kétszobás. — Mennyi a lakbér, és mennyi a havi kereset? — Újat nem mondok. Nálunk ter­mészetes, hogy a lakbér alacsony. 350 rubel a havi bevételünk, ebből tizenöt rubel a lakbér, 5—6 rubel a gáz, a villany, 2,5 rubel a telefon. De azért természetesen a pénznek száz­felé van helye. Ötven magyar kötet Kvaszavin German tizenhetedik éve, leszerelése óta dolgozik a gyár­ban, jól érzi magát, munkáját sze­reti, s őt munkatársai kedvelik, be­csülik. A brigádban naponta szóba kerül Magyarország ilyenkor a bri­gádvezető a szóvivő. Ennek a ma­gyarázata roppant egyszerű. Tizen­öt éve tagja a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaságnak, s minden érdekli, ami hazánkkal kapcsolatos. Moszk­vában nincs olyan magyar vonatko­zású bemutató, kiállítás, színházi előadás, amely nélküle múlna el. A brigád együtt nézte meg a magyar plakátkiállít&t. Kvaszavin German büszkén újságolja: személyesen is­meri Kádár János elvtársat, s ehhez hozzáteszi, a moszkvai munkások körében nagy tisztelet övezi az MSZMP KB első titkárát. „Magyar írók műveiből ötvenkö- tetnyi van otthon a könyvtáramban. Hidas Antal áll hozzám legközelebb, vele is találkoztam, személyesen is­merem. Szeretem Bartók Bélát, s nemrég megvásároltam azt a köny­vet, amely Magyarország történeté­vel foglalkozik. Megmondom őszin­tén, minden érdekel, ami Magyaror­szággal kapcsolatos, ami Magyaron^ szágon történik” — mondta a laka­tos brigádvezető. A gőzkürtös és a hegesztőnők Délután megmutatta a gyár mú­zeumát és könyvtárát. Arra számí­tottam, valakit majd mellénk adnak kísérőnek, „idegenvezetőnek”. Té­vedtem. Maga a brigádvezető ka­lauzolt, s oly otthonosan mozgott a könyvtárban, a múzeumban, mint a műhelyben. Az üzem múltját, jele­nét úgy ismeri, hogy akár disszer­tációt írhatna e tárgykörből. Vala­miképpen itt a könyvtárban és a múzeumban érezhettem legjobban, hogy a Szovjetunióban a munkás­ember üzemében pontosan azzal a tartással, méltósággal és jogkörrel házigazda, miként házigazda az igazgató. Mindez természetes. A múzeumban hosszasan néztem Grigori j Rozanov ’ lakatos arcképét. 1905-ben ez a markáns arcú mun­kás szólaltatta meg a gőzkürtöt, jelt adva a Vörös Presznya kerület dol­gozóinak, hogy a felkelés megkezdő­dött. Korabeli fényképek emlékez­tetnek a Nagy Honvédő Háborúra. A férfiak katonának mentek, s felesé­gek álltak a munkapadok mellé! Bulatnyikova, Murasova, ők voltak az első hegesztőnők. Murasova elv­társnő nemrég mint hegesztő ment nyugdíjba. Holnap újra várnak A munkások egy-egy csoportja kétszer járt Magyarországon. Az egyik múzeumi tabló ezt az utat örökíti meg fényképekkel. A vitrin­ben felfedezem a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége oklevelét, a gyár dolgozói kapták, a magyar—szovjet barátság ápolása térén végzett kiváló munkáért. Kva­szavin German ismerteti a több mint százéves gyár történetét. Kez­detben vagonjavító vállalat volt, a szmolenszki terület vasútvonalaihoz épült. 1960-tól az elektrotechnikai iparhoz tartozik. Búcsúzóul Kvaszavin German csendesen mondja: „Szeretem és tisztelem Magyarországot”. Hóesésben értem vissza a Buda­pest szállóba, s nyomban telefonál­tam Iván Vasziljevics Szalimonnak, a Szovjet írószövetség magyar refe­rensének. Kértem, küldjön másnap is kocsit, mert a Vörös Presznya ke­rület munkásai holnap újból vár­nak. 1 szekulity Péter É I á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom