Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-21 / 17. szám

2

m"ni f

sJunm>

1975. JANUAR 21., KEDD

CIPRUS

Nagy-Britannia és USA ellenes tüntetések

Makariosz beszédet mondott a görög nagykövetség egyik erkélyéről

Hatalmas tömegtüntetéssé változott Panicos Demetricu 18 éves diák temetése Lániasszolban, akit a minap a brit légierő katonái meggyilkoltak* A tömeg a ciprusi brit támaszpontok jelenléte ellen tüntetett.

Hétfőn Nicosiában meg tarFÓKUSZ

Újra Genfben

I

Genfet méltán hívják a konferenciák városának. Most is több tucatnyi értekezlet és tanácskozás színhelye a Genfi-tó partja. De az egyik — lia nem a legfontosabb — genfi konferencia most folytatja munkáját egyhónapos szünet után: az európai biztonsági és együttműködési értekezlet*

EGY HÓNAP MÉG a véges emberi kor mércéjével mérve sem nagy idő. A világpolitika porondján azonban nincsenek szünetót. Nemcsak egyhónaposak, egypercesek sem. A mintegy harminc nap alatt, amióta a biztonsági konferencia delegátusai elbúcsúztak egymástól, nagyon sok minden történt a világban.

STAGNÁL, a köael-keleti helyzet, de ebben a térségben a pozitív fejlemények hiánya már önmagában is veszélyesen fokozta a feszültséget. A Közel-Kelet és Európa nemcsak földrajzilag van közel egymáshoz — politikailag is. Genfben most nyílt meg a DIFK irodája. Indokína nagyon messze van innen, de nincs annyira messze a most folytatódó konferencia témájától.

AZ AMERIKAI kongresszus döntése nyomán bizonyos problémák jelentkeztek a szovjet—amerikai kapcsolatokban, de mindkét részről hangsúlyozzák, hogy a kapcsolatok egészének egyenletes fejlődése változatlanul kívánatos. Az egyenletes fejlődés az egyik legfőbb érv azok számára is, akik azt szorgalmazzák, hogy meg kell gyorsulnia a biztonsági konferencia munkájának.

A VILÁGON MA MÁR

nincsenek elszigetelt jelenségek és a genfi munka szervesen beilleszkedik a nagy politikai-diplomáciai gépezetbe, amelynek a mi kontinensünk biztonsága — ezt történelmi tapasztalatok teszik vitathatatlanná — a „főtengelye”. Elengedhetetlenül szükséges a világbéke szerződéses garanciáinak kialakuló nemzetközi rendszeréhez, hogy mielőbb létrejöjjön a konferencia legmagasabb szinten megtartott zárószakasza.

I

Az egyhónapos szünet alatt sok minden történt, de semmi olyan, ami nem amellett szólít«, b«sy « genfi konferenciára, annak sikeres befejezésére szüksége van a világnak.

OTTO WINZER, az NDK külügyminisztere azt a kívánságát közölte az NDK Minisztertanácsával, hogy egészség- ügyi okok miatt adja meg az engedélyt felmentéséhez, és helyezze őt nyugállományba. A minisztertanács eleget tett Otto Winzer kérésének. Horst Sin- dermann miniszterelnök új külügyminiszterré a minisztérium eddigi államtitkárát: Ős- kar Fischert nevezte ki.

tottaik a nemzeiti közösségek vezetődnék újabb tanácskozását. Kleridesz, a görög és Denktas, a török közösség vezetője Luis Weckmann-nak, az ENSZ-főtitkár személyes képviselőjének jelenlétében folytatta megbeszéléseit az emberiességi kérdésekről. Tájékozott körök szerint a napirenden a nicosiai repülőtér megnyitásának kérdése és a nyár óta török kézen levő famagustai kikötő helyzete szerepelt.

A szigeten hétfőn negyedik napja folytatódtak a megmozdulások, amelynek részvevői amiatt tiltakoznak, hogy Nagy-Britannia hozzájárult az angol támaszpontokra menekült ciprusi törökök elszállításához. A hivatalos török és angol álláspont szerint ezeket a menekülteket Törökországba viszik, de — mint a nicosiai kormány rámutatott — azután Törökországból visszaszállítják Ciprus török megszállta területeire, és itt, az egykori görög lakta falvakban telepítik le őket. A ciprusi görög lakosság különösen azt nehezményezi a brit eljárásban, hogy sorsára hagyja a lakóhelyükről elmenekült, illetve elűzött ciprusi görögöket, segédkezet nyújt Törökországnak a sziget felosztására vonatkozó terveiben.

Ciprusi társadalmi szervezetek vasárnap és hétfőn nyilatkozatokban és határozatokban követelték a szigeten létesített külföldi katonai támaszpontok felszámolását, az ott állomásozó összes idegen csapatok kivonását és Ciprus demüitari- zálását. A Haravgi című lap hangsúlyozza, hogy Anglia eljárása az egész ciprusi nép

ellen irányul, és súlyosan veszélyezteti a ciprusi probléma békés rendezését

Cipruson a szakszervezetek felhívására hétfőn egyórás sztrájkot tartottak. Nicosiában bezártak az üzletek, felfüggesztették a munkát a közhivatalokban, ötezer sztrájkoló munkás tartott gyűlést. A szónokok elítélték az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát Törökország egyoldalú támogatása, a ciprusi görög menekültek érdekeinek mellőzése miatt.

Alig 500 méterre a rendben, békésen lezajlott munkásgyűlés színhelyétől jobbára iskolásokból álló több ezres tömeg rohanta meg újra az amerikai kulturális központ épületét. A tüntetők a brit támaszpontok felszámolásait, egységes Ciprust követeltek jelszavaikkal. Az előkertben letépték az amerikai zászlót, átmázolták a bejáratot. Az épület elé kivezényelt rendőrség és katonaság könnygázgránátokkal és tűzoltófecskendőkkel próbálta feloszlatni a tömeget, de amikor a kőhajigáló tüntetők egy tűzoltófecskendőt visszafordítottak, a ciprusi görög katonaság a levegőbe lőtt. Végül Makariosz elnöknek személyesen kellett megjelennie a tizenéves tüntetők között ahhoz, hogy lecsillapodjanak. Az elnök átvezette a tömeget a görög nagykövetség elé, ahonnan az épület egyik erkélyéről beszédet mondott. A felháborodást érthetőnek mondva, felszólította a fiatalokat, hogy tartózkodjanak az erőszakos cselekményektől, ne támadják meg a nagykövetségeket. A ciprusi görögöknek vissza kell térniük otthonaikba, de ezt a kormánynak kell elintéznie — mondotta Makariosz.

Athén

Letartóz’a'ási parancs

az 1967-es puccs vezetői ellen

Az athéni államügyészség hétfőn hazaárulás és lázadás vádjával letartóztatási parancsot adott ki az 1967-es puccs öt vezetője ellen: Georgiosz Papadopulosz volt elnököt, Sztilianosz Pattakosz és Niko- laosz Makarezosz volt miniszterelnök-helyetteseket, M. Ru- fogalisz volt katonai titkos- szolgálati vezetőt és Joannisz hadasz volt igazságügyminisztert a kényszerlakhelyül kijelölt Kea szigetéről haladéktalanul átszállítják a Pireuszi Koridallosz börtönbe, ahol ügyük tárgyalásának kezdetéig előzetes letartóztatásban lesznek.

Georgiosz Voltisz vizsgáló- bíró vasárnap este fejezte be Kea szigetén a vádlottak előzetes kihallgatását. Valameny- nyien tagadták az ellenük felhozott vádakat. Voltisz és Me- nelaosz Kucakosz főáüaim- ügyósz az eddigi vizsgálati anyag alapján hétfőn döntött úgy, hogy kiadja a letartóztatási parancsot az öt főbűnös ellen. A hatodik, Dtmitriosz Joannidesz, a katonai rendőrség volt vezetője már régebben börtönbe került.

Bagdadban az Orly-i terroristák

Nolc túszt tartott fogva párizsi orly-i repülőtéren az a három palesztin terrorista, aki vasárnap rálőtt az El AI izraeli légitársaság felszállni készülő utasszállító gépére, majd a rendőrökkel vívott rövid tűzharc után a repülőtér férfimosdójában barikádozta el magát.

A palesztin fegyveresek hétfőn délelőtt rövid tárgyalás után szabadon engedték valamennyi túszukat. A fegyveresek ezután beszálltak az Air Francé rájuk várakozó Boeing—707-es gépébe, amely röviddel később a levegőbe emelkedett.

A három palesztin terroristát szállító Boeing—707-es gép hétfőn délután a bagdadi repülőtéren szállt le.

A Párizsból jövő gép ezt megelőzőleg átrepült Kairó felett, majd Libanon felé folytatta útját. A terroristák leszállási engedélyt kértek a bejrúti repülőtértől, de a libanoni hatóságok ezt elutasították. A bejrúti repülőtéren, majd később a damaszkuszi repülőtéren is intézkedéseket tettek annak megakadályozására, hogy a gép leszállhasson.

A Palesztinái Felszabadítási Szervezet bűncselekménynek minősítette az orly-i repülőtéren vasárnap történt akciót és elhatárolta magát annak részvevőitől.

A sah és a

I

Jaok Anderson, a közismerten megbízható hírforrásokkal rendelkező amerikai „nyomozó-újságíró”, aki az elmúlt években a Pentagon-okiratok, az WT-botrány és a Watergate-iigy különböze vonatkozásainak leleplezése kapcsán vihg..írüvé vált — ezúttal az USA és az Iráni sah „különleges kapcsolatainak” hátteréről cikkezik.

A Washington Post vasárnapi számában megjelent elemzésében Anderson bevezetőül felveti, hogy miután „az iráni sah vezette az olajár emelkedésére irányuló kampányt”, „nyilvánosan sértő kijelentéseket tett az Egyesült Államok ellen” és „hirtelen az arabok felé billentve politikáját, felborította a közel-keleti hatalmi egyensúlyt” — „logikus lett volna, hogy mindez legalábbis feszültséget idézzen elő az amerikai—iráni kapcsolatokban”. „Különös módon azonban az iráni sah Washingtonhoz fűződő kapcsolatai erősebbek, mint valaha” — mutat rá Anderson.

A továbbiakban diplomáciai táviratokból idéz, amelyek aláhúzzák „milyen szilárd barátja Irán az USA-nak”, majd megjegyzi, hogy az elmúlt 2 év során az USA 6 milliárd dollár értékben szállított fegyverzetet a sahnak „országa és a Perzsa-öböl ellenőrzésének biztosítása céljából” és „amerikai szakértők százait

küldték Teheránba katonai tanácsadóként”.

„Források szerint ugyanis — folytatja Anderson — a Pentagonban az a jelszó: „Amit a sah akar, a sah megkapja”. „A sahhal folytatott furcsa amerikai szerelmi ügy mögött a központi hírszerző hivatal húzódik meg” — fűzi hozzá, majd emlékeztet rá, hogy „amikor annak idején a néhai Mosszadik miniszterelnök elkergette a fiatal iráni uralkodót, a CIA volt az, amely útközben valósággal fülön csípte és visszahelyezte trónusára a menekülő ifjú sahot. A CIA szervezte meg azt a puccsot, amely Mosszadik bukásához vezetett”.

Anderson utal arra, hogy értesülései szerint „a sah és a CIA azóta is boldogan élnek együtt”: a sah megengedte a CIA-nak, hogy Iránban nagy teljesítményű elektronikus kémfelszereléseket és radarállomásokat állítsanak fel a Szovjetunió megfigyelésére. Richard Helms volt CIA-főCIA

nők hirtelen kinevezése az -USA teheréni nagykövetségének élére, nem volt véletlen: „Nyilvánvaló, hogy Washington Iránban óhajtotta tudni a CIA volt igazgatóját”.

A fentiek magyarázatául Anderson a következőket sorakoztatja fel:

„Egy magáit megnevezni nem engedő kabinetminiszter kijelentette, hogy az USA nem helyesli ugyan az olajzsarolást és szeretné, ha a sah leengedné az olajárakat, de a kabinet e tagja szerint Kissinger úgy véli, fontosabb egy ilyen megbízható és nagyhatalmú szövetséges megtartása a Közel- Keleten, mint az olajár”.

Egy másik kormánytisztviselő szerint Kissinger olyan közel-keleti szövetségest akar, amelynél nem látható (az USA-hoz vezető) köldökzsinór. Ez a forrás úgy vélekedett, hogy egy független sah révén Kissinger a kulisszák mögül manipulálhatja az eseményeket, „az egész megjátszott dolgot” — mondotta az illető.

„CIA-források szerint a sah amerikai kérésre küldött csapatokat Oman megsegítésére a baloldali felkelő erők ellen. Ha ugyanis a barátságtalan

erők kezébe kerülne Oman, ez veszélyeztetné a keskeny Hor- muz-átjárót a Perzsa-öböl bejáratánál. A sah amerikai bátorításra segíti a kurdokait is Irakkal szemben.”

„Bizonyos források — közöttük kabinetszinten levő források is — arra engedtek következtetni, hogy a sah nyitása az arabok felé része lehet egy nemzetközi nyomás kifejtésére irányuló játéknak. Ezzel Izraelt rá akarják venni, hogy adja meg azokat az engedményeket, amelyekre Kissinger- nek szüksége van egy közel- keleti rendezéshez. A múltban Irán — Izrael olajszükségletének 40 százalékát szolgáltatva

— Izrael titkos szövetségese volt. Titkos szolgálataik is szorosan együttműködtek. Az iráni titkos szolgálat főnöke azonban nemrégiben egy hétig Kairóban konzultált egyiptomi kollégájával és Irán hirtelen atz arab oldalra pártolt át a közel-keleti manőverezésben. Ennek igazi célja egyes források szerint az lehet, hogy ki- kényszerítsék Izrael hozzájárulását egy rendezéshez.”

„Közben pedig egy magas rangú kormánytisztviselő ravasz mosollyal azt mondotta nekünk: „Igaz, hogy a sah zsarnok, de a mi zsarnokunk”

— fejezi be cikkét Jack Anderson.

Miniszterelnöki beszámoló a kormány munkájáról

Vasárnap este Pekingben közzétette* a Kínai Népköztársaság új alkotmányát, amelyet a parlament január 17-én Csang Csun-csiaónak, a KKP PB Állandó Bizottsága tagjának előterjesztésében fogadott el.

Az 1854. óta érvényben levő, 106 cikkelyből álló alaptörvény helyett az országos népi gyűlés ezúttal összeliasonlíthaLatlaiiiul rövidebb, mindössze harminc cikkelyből álló dokumentumot fogadott el.

A parlamentnek az alkotmánnyal kapcsolatos legfontosabb ténykedése abban állott, hogy törölte az államfő (utoljára Liu Sao-csi álltai képviselt) intézményét, s részben megszüntette, részben önmagára, illetve önnön állandó szervére ruházta át az államfői jogkört.

Ebben a tekintetben a dokumentum elődjéhez képest jóval általánosabban fogalmaz, feltűnően széles területen alkalmazza azt a formulát hogy a szóban forgó jogköröket később jelöli ki.

Az új alkotmány gyakorlatilag megszüntette az ügyészségeket is, azzal a meghagyással, hogy jogkörüket ezután az állam-biztonsági szervezet fogja ellátni.

Nem rögzíti az alaptörvény a bíróságok függetlenségét.

Nem lévén idevonatkozó, releváns törvénycikk, bizonyosra vehető, hogy mostantól fogva nem létezik az állami honvédelmi tanács (vezetője a hajdani államfő volt).

Az alkotmány kidolgozása — Csang Csun-csiao szerint — öt évet vett igénybe.

A törvénycikkekben az 1954-es alkotmányhoz képest jóval nagyobb szerep jut ma Mao Ce-tung vezette KKP vezető szerepének, valamint Mao Ce-tung gondolatainak. Az új alaptörvény terv a KKP KB elnökét jelöli meg a kínai fegyveres erők legfőbb parancsnokaként. (Eddig az államfői jogkörbe tartozott ez a

ttSZt.) .......... r. — ■

Az új alkotmány törvényerőre emeli a „kulturális forradalom” idején keletkezett újdonságokat. így például külön cikkelyek beszélnek a káderek és a szellemi munkát folytatók fizikai munkavégzésének kötelező voltáról, valamint a „forradalmi bizottságok” államhatalmi szervként való működéséről.

Több törvénycikk tér ki a kínai földbirtokosok és kapitalisták (azaz nyilván az egykor annak minősítették) — mint „osztály” elnyomására és törvényerőre emelkedett az úgynevezett „ellenforradalmi és áruló cselekedetek elnyomása” is. Mindez — Csang Csun-csiao szavaival élve — a proletárdiktatúra „elsőrendű” feladata. A proletárdiktatúra — ebben a formájában — „a mi csodafegyverünk” -— jelentette ki a szónok.

Az új alkotmány külön törvénybe iktatja a tacepaok — a „kulturális forradalom” idején meghonosodott nagybetűs faliújságplakátok — kiragasztásának jogát. Csang Csun- csiao elmondotta, hogy Mao Ce-tung indítványára került be az új alaptörvénybe a sztrájkjog.

A „kulturális forradalom”

szemlélete fejeződik ki az alkotmánynak azokban a cikkelyeiben, amelyek a „marxizmus—leninizmus—maocetungi gondolat” tanulmányozását írják elő.

Ami a nemzetközi kérdéseket illeti, az alkotmány bevezetőjéből az 1954. évihez képest kimaradt a „Szovjetunióhoz és a népi demokratikus országokhoz fűződő megbonthatatlan barátság” rögzítése, helyet kapott viszont az imperializmus és a „szociálimperializmus” kínai szóhasználatban: a Szovjetunió, valamint ezek „lakájai” elleni harc. A kínai alaptörvény szerint nemcsak az egész nép, hanem elsősorban a népi felszabadító hadsereg feladata. Szó esik végül Kína és a szocialista országok „egységének” _ erősítéséről, amihez megjegyezni szükséges, hogy a szocialista vagy nem szocialista ország minősítés manapság Kínában a legszubjektívabb megítélés kérdése.

★ ★ ★

Pekingben ,»Beszámoló a kormány munkájáról” címmel hétfőn este jelentést tettek közzé Csou En-laj niiiiisz.ereinöknek a kínai parlament előtt január 13-án elhangzott beszédéről.

A beszámoló alig négy gépelt oldal terjedelemnen foglalkozik az elmúlt tíz év történetével, viszont több mint tizet szentel annak, mi a teendő a jövőben.

Statisztikai adatokat nem közöl és a lehető legszűkmarkúö- ban bánik a gazdasági építés részletkérdéseivel. Hangnemét alapvetően az határozza meg, amit a parlament jelentett ki ünnepélyesen a kormány tízéves tevékenységéről: „Hatalmas sikerek a bel- és külpolitikában egyaránt.”

Csou En-laj szerint az elmúlt tíz év legfontosabb eseménye a „nagy proletár kulturális forradalom” volt, „íé- nyegét tekintve a proletariátus forradalma a burzsoázia és a többi kizsákmányoló osztály ellen”. A Konfuclusz és Lin Piao bírálatára indított kampány — mondotta Csou En-laj — „folytatása és elmélyítése a nagy proletár kulturális forradalomnak”. A miniszterelnök a továbbiakban megjegyezte, hogy a kínai nép „legfontosabb feladata most Konfuciusz és Lin Piao bírálatának kiszélesítése, elmélyítése és tartóssá tétele”.

A kormányfő magasztaló- lag nyilatkozott a „kulturális forradalom” idején született „új dolgokról” és a többi között felfedte, hogy a vidékre telepített „tanult fiatalok” száma időközben 10 millióra emelkedett, azaz az utóbbi két évben megint kétmillióval szaporodott.

Csou En-laj bejelentette, hogy az ipari termelés 1964- hez képest 190 százalékkal, a mezőgazdasági termelés pedig 51 százalékkal nőtt. Százalékos adatokat közölt néhány alapvető ipari és mezőgazdasági termék mennyiségének növekedéséről is.

A jövőről, az elkövetkezendő időszak tennivalóiról szólva kijelentette: a „két osztály”, a „két út” és a „két vonal” harca folytatódni fog és e harc esetenként „hevessé” válik. Hangsúlyozta, hogy

az osztály ellenség „maroknyi csoportjára állandó, pontos és kemény ütéseket kell mérni”, míg az úgynevezett népen belüli ellentmondásokat „demokratikus eszközökkel” kell megoldani.

A kínai kormányfő ezután állást foglalt az államigazgatás egyszerűsítése, szintjeinek csökkentése mellett.

A gazdasági építés feladatait ismertetve bejelentette, hogy az elkövetkezendő tízéves időszak „sorsdöntő” volta miatt tíz- és ötéves, valamint egy- egy évre szóló terveket dolgoznak ki, és ha ezeket sikerül teljesíteni, Kína átléphet mezőgazdasága, ipara, hadereje, tudománya és technológiája „átfogó modernizálásának” korszakába, s „a világ első nemzetei közé léphet”.

Csou En-laj beszámolójának nemzetközi része a kínai vezetés jól ismert „szuperhatalmi” teóriájába ágyazza be a világpolitika eseményeit és a legkülönfélébb vádakat szegezi a Szovjetuniónak, beleértve a Nyugat-Európát fenyegető állítólagos szovjet veszélyt is. Kijelenti, hogy „enyhülés nincsen, tartós béke pedig végképp nem létezik, a szuperhatalmak versengése” miatt.

A Szovjetunióval kapcsolatban Csou En-laj ismét fölajánlotta azt a megállapodást, amelyet szovjet részről 1974 novemberében — a „vitatott területek” tézisének tarthatatlansága miatt — elutasítottak. Magát a korábbi szovjet indítványt, azt nevezetesen, hogy a két fél kössön szerződést az erőszak kölcsönös kizárásáról és a meg nem támadásról, a kínai miniszterelnök — egy ilyen szerződés „értéktelen” voltára hivatkozva — elvetette.

A beszámolóban elhangzott fő tézisek alátámasztására a kínai kormányfő több tucat Mao Ce-tung-idézetet hozott fel, így is érzékeltetvén az ed- I digi és ezután következő poli- I úka fő vonalát.

Nyilvánosságra hozták a Kínai Népköztársaság új alkotmányát