Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-18 / 15. szám

i’L. MEGYEI

hírfán

1975. JANUÁR 18., SZOMBAT

Színházi esték

\ /11 r n r i w Németh László drámája VII. vJ t KkJ L L I a Nemzeti Színházban

Canossa várának bezárt kapuja elé három egymásutáni napon járult 1077 különösen zord januárjában IV. Henrik német császár, hogy gyapjúingben, mezítláb, mellét verve kérje visszafogadását az Egyházba, melyből a Canossá- ban várakozó pápa, VII. Gergely átkozta ki. Gergely visz- szafogadta a bűnbánó Henriket, ez azonban hamarosan Rómából is kiűzte a pá^át, ellenpápát állított, s mit' sem törődött Gergely újabb kiát- kozásával. Az agg pápa végül is száműzetésben halit meg.

Ezek az események állnak Németh László 1937-ben írt és 1939-ben a Nemzeti Színházban bemutatott drámájának, a VII. Gergelynek a hátterében. Még pontosabban fogalmazva: az az úgynevezett invesztitúraharc, amely a XI. században oly elkeseredett küzdelmeket szült az egyházi és világi hatalom között. Az egyházi tisztségviselők beiktatási jogáról volt itt szó, arról, hogy ezeket a pápa, vagy a király, illetve a császár nevezheti-e ki, s melyikük köteles elfogadni a másik fennhatóságát, döntését. Lényegében az forgott kockán e harcokban, hogy az elméletileg az egész iámert világra kiterjedő apostoli — azaz pápai — egyeduralom, a kereszténység vetélytárs nélküli haltalma magába foglalhatja-e a világi hatalmat' is, vagy külön kell válnia az egyháznak és az uralkodásnak, s meg kell maradnia mindkettőnek a maga partjai közit. VII. Gergely nem fogadta el a hatalom kettéosztásának gondolatát, s arra is képtelen volt, hogy akaratának téves megnyilvánulásait belássa. Ugyanakkor helyesen ismerte fel, hogy a feudális anarchiában fuldokló Európát erős és egységes irányítással kellene kivezetni a káoszból. Szándékai ezért nem voltak elítélendők, de ahogyan e szándékokat meg akarta valósítani, amilyen módszerekhez nyúlt, azokat már nem lehetett helyeselni. Alakjának tragikuma éppen ebben a kettősségben rejlik, s ezt ismerte fel Németh László, amikor — egy megírandó Európa-történet- hez folytatott előtanulmányok során — mélyebben megismerkedett Gergely alakjával és korával.

Mas indíték js volt, amely drámaírásra (első történelmi drámájának megfogalmazására!) serkentette. A VII. Gergely megszületésének évében szűnik meg a Tanú, ez a gigantikus folyóirat-vállalkozás, a szinte emberfeletti munkával egyedül írt, szerkesztett, kiadott tanulmány-kritika-esz- szé-szépirodalom folyam. Németh Lászlónak ez a páratlan alkotói teljesítménye, s a körülötte kibontakozó irodalmi és nemcsak irodalmi perpatvarok mintegy melléktermékként meghozza az első súlyos szívbetegséget is.- Egy csődbe jutott hatalmas vállalkozás szellemi, s egy akár halálosnak is bizonyulható betegség fizikai présébe szorítva írja meg tehát első történelmi drámáját, ráadásul olyan időszakban, amelyben egyre világosabban érzékelhető a német fasizmus előretörése. Nem meglepő, ha a VII. Gergelyben önéletrajzi elemek jelennek meg — ha erős áttételekben is —, és ha a nagy kérdésfeltevésben (lehet-e jót rossz eszközökkel akarni?) nemcsak a személyes élmények, tapasztalatok, leszűrt tanulságok lesznek jelen, hanem a kor egy általánosabb, történelmibb léptékű problémája is.

Gergely pápa drámája így egyszerre a legszemélyesebb vallomás, s a legizgatóbb erkölcsi dilemma. Akár csak többi, ezután születő történelmi drámájában, már itt is súlyos morális konfliktus a mű alapja, s ilyen értelemben a VII. Gergely — ha még sok is benne a drámaírói gyakorlatlanság, túlméretezettek is informatív, közlő részei a drámai ábrázolás rovására, ha alakjaiban, egyes jeleneteiben sok is még a didaktikusság — alapvonásaiban már mindazt tartalmazza, ami a későbbi Németh László-drámákban majd kiteljesedik, megerősödik, letisztulj Ami leginkább készen van már itt is, az a nyelv, ez a súlyosan gördülő, de mindig a gondolatok ritmusára hullámzó, nehézveretű, sajátos drámai dikció, amely annyira téveszthetetlen sajátja Németh László drámáinak.

Előadasa, 1939-es ősbemutatója idején ehhez a bonyolult és mégis időszerű problémához kétségtelenül tapadt egy felsejlő aktualitás is: az esztendő egyben a hitleri agresszió első ijesztő lépésének, az Anschlussnak is az éve. Ha azonban ma állítják színpadra a VII. Gergelyt, ez a hajdani aktualitás már kevésbé lesz (és lehet) alapvető rendezői szempont. Marton Endre mostani rendezésében jó érzékkel el is kerüli ezt a buktatót. Inkább tarra koncentrál, ami a drámában a pillanatnyi aktualitások fölötti, általánosabb érvényű mondanivalót hordoz.

A színészek: Kálmán

György (Hugó) és Desiderius apát (Básti Lajos) kifogástalanul meg is valósítják ezt a rendezői elképzelést. Gergely jobbkeze (majd később utóda is a pápái trónon), Ottó püspök megrajzolása is kitűnően sikerűit: mind a rendezés, mind Avar István játéka azt is érzékeltetni tudja, hogy ez a simább, alkalmazkodóbbnak tűnő jellemű férfi később, az első kereszteshadjáratok megszervezésének munkáiban, semmivel sem lesz kevésbé erőszakos és méltánytalan, mint Gergely volt. Sinkovits Imre VII. Gergelye ebből a nagyon gondosan megformált és színészileg is kitűnően megvalósított környezetből nő ki, s ezt szó szerint is érthetjük. Hatalmas figura hatalmas alakítását láthatjuk, s ezt csak egy-két jelenet némiképp teátrálisabb megoldása gyengíti, ha nem is bántóan.

Takács István

Közös munkával, egymás jobb megismerésével

£

Zehegény, Érsekújvár művészbarátsága

CEGLÉD, NAGYKŐRÖS...

Ma is időszerű témáról

Erdei Ferenc Magyar városának olvasása közbeit

mait a képzőművészet ápolásával pihenik ki, soha olyan jó alkalmat nem találtak, mint a zebegényi művésztelepen tett látogatásukkor, ahol aktív kikapcsolódással, egyéniségük fejlesztésével töltöttek el néhány napot.”

Tájékoztat Nagy András arról is, hogy az érsekújvári klubban mintegy húsz fiatal hódol képzőművészeti szenvedélyének és Balogh György irányításával fejlesztik tehetségüket, szélesítik látókörüket. Ezt szolgálja a klub vezetősége azzal, hogy időnként neves csehszlovákiai művészeket is meghívnak előadásra, a fiatal klubtagok munkájának értékelésére. Tevékenységüket és tehetségük kibontakozását tá- núsítja, hogy a fiatalok már 54 festménnyel, grafikával önálló tárlatot is rendeztek.

Legújabban elhatározta a klub vezetősége, hogy a CSEMADOK érsekújvári szervezetének székházába kiállításra hívja meg azokat a művészeket, főként fiatalokat, akiket a zebegényi s^abadiskola vezetősége ajánl majd. Ezzel a tapasztalatok kölcsönös átadásának és a művészbarátság elmélyítésének hasznos és szép folyamata kezdődhet el.

Tandíjmentes

vendéghallgatók

S hogy mennyire így vau, azt Dániel Kornél tájékoztatója támasztja alá. A megye lelkes közművelője a következőket mondotta ezzel kapcsolatban lapunknak:

— Elképzeléseink teljesen megegyeznek érsekújvári barátainkéval. Közös munkával, egymás jobb megismerésével, támogatásával hozzájárulhatunk országaink barátságához, a közművelődésben azonos céljaink megvalósításához. Elhatároztuk ezért, hogy lehetőségeink szerint nemcsak cserekiállításokat, és kölcsönös előadásokat bonyolítunk le, hanem szabadiskolánk az idén nyáron az érsekújvári Képzőművészetet Kedvelők Klubjának öt tehetséges fiatalját tandíjmentesen fogadja. * L. Z.

Színházak — vendégként

Tovább bővülnek, gazdagodnak hazánk nemzetközi kulturális kapcsolatai. A Szovjetunióból a szovjet kultúra napjai ünnepi eseménysorozatára többek között hozzánk látogat a Leningrádi Állami Filharmónia szimfonikus zenekara, a moldvai Zsok népi táncegyüttes, valamint a világhírű moszkvai Szovremenyik színházi társulat és más művészcsoportok.1

Novemberben az NDK színházművészeti napok alkalmából ugyancsak színtársulatot üdvözölhetünk Budapesten a baráti szocialista országokból. Január 27-e és február 3-a között a József Attila Színházban lép fel a Brnói Drámai Színház, amely ezenkívül Pécsett is előadásokat tart.

Az év első felében számos magyar színház vendégszerepei a környező szocialista országokban, elsősorban a hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából sorra- kerülő ünnepségsorozatokon.

A József Attila Színház márciusban Pozsonyban, Brnóban és Prágában játszik. Március második felében a Thália Színház társulata Lengyelországot keresi fel.

Az Állami Bábszínház a tervek szerint március—áprilisban Kubában vendégszerepei. Április 11-től Berlinben tapsolhat a komolyzene közönsége a Magyar Állami Operaház művészeinek.

A Szovjetunióban sorrake- rülő jubileumi ünnepségeken reprezentatív magyar együttesek, művészeti intézmények gondoskodnak hazánk sokszínű kulturális életének bemutatásáról.

az erők együttes alkalmazását. Ezzel a megyében 52-re növekedett a nagyközségek száma. Vagyis erős városiasodás indult meg a megyében. A már említett Cegléden, Nagykőrösön az iparosítás, általában a vidék iparosítása másképpen veti fel a városiasodást, mint Erdei könyvében írja» Ez érthető, hiszen a szerző könyve megírása idején nem láthatta, hogy a szocializmus milyen lehetőségeket rejt magában. Kétségtelen, hogy közelebb kerültek ahhoz a célhoz, amelyet a kongresszusi irányelvek úgy fogalmaznak meg, hogy „gazdasági, szervezési és más intézkedésekkel támogatjuk a város- és községfejlesztést. Azon munkálkodunk, hogy tovább csökkenjenek a különbségek az azonos jellegű települések, valamint a város és a falu kommunális, kulturális, egészségügyi ellátásában”.

Vagyis még jobban megteremtődjenek a feltételek a városiasodásra, Cegléd ma ipari város, de még mindig nagy mezőgazdasági központ is. Lakossága 38 ezer, területe 24 ezer 503 hektár. Határában korszerű mező- gazdasági üzemek vannak, amelyeknek dolgozói egyben egy iparosított nagyváros lakói. Persze, a város határában még mindig 64 lakott hely van, s itt él a város lakosságának 18,8 százaléka, tehát nem mindenki élvezi közvetlenül a város előnyeit, de minden lehetőség megvan rá, hogy ezek — a városvonzás hatásában — olyan településsé váljanak, amelyek már korszerűek vagy megszűnjenek és lakói a várasba költözzenek.

Tulajdonképpen erre utal könyvében Erdei, amikor hangsúlyozza: „A lényeg az, hogy a város olyan település, amely önmagában is és vidékével együtt is szervezett és autonóm vezetésű társadalmi egységet alkot, és egyfelől nagyobb számú népességnek lakhelye, másfelől vidékére kiható központi funkcióknak telephelye, s e szerepnek megfelelő technikai berendezkedésekkel rendelkezik”.

ÍGY VÁLIK IDŐSZERŰVÉ a könyv, mert olvastán jobban meg tudjuk érteni a folyamatoknak a lezajlását, amelyek ma hazánkban végbemennek. A nagyközségesítés, a vá- rosiasítás tehát nem valami öncélú dolog, hanem éppen a magyar településrendszerből adódik: a fejlődést, a vidék lakosságának az érdekét, jövőjét szolgálja.

Gáli Sándor

oen s kimutatja, hogy ideális települések, amelyek példát szolgáltatnak rá, hogyan lehetne megteremteni a városias fejlődést az Alföldön. „Cegléd, Nagykőrös városi szervezeteivel egy szigetet emelt fel az alföldi termelés külterjes szintjéről és városi nívójú kerti termelést fejlesztett ki. Kertes ligetté tette a homokpusztát. Nagykőrös ezenkívül valóságos konyha- kertté varázsolta a város alatti tele- vényt.. A — írja, majd hozzáteszi: „Társadalmuk fele a parasztsághoz tartozik”. v

Bár a felszabadulást követően ez a városiasodás egy ideig megállt, hiszen a közigazgatási, gazdasági és kulturális erők szétforgácsolódtak. A helyi demokratizmus szélesítése, a helyi önkormányzat megteremtése — ez politikailag indokolt volt — a mezővárosokban, nagyközségekben,

gyengítette a városiasodási folyamatot, a kistelepülésnek1 kedvezett. Erre csak két példát, az egyik: Csemő Ceglédből szakadt ki, önálló lett, kijelölték a tanácsháza helyét, megépítették a szórványtelepülés egy ritkás részében, azzal, hogy majd oda települ a falu. Nem települt, s később a tanácsházát máshol kellett újra felépíteni, ahová jobban tömörült a lakosság. Hasonló dolog történt Körös- tetétlen esetében, amely Nagykőrösből vált ki. Ezeken a helyeken saját közigazgatás alakult ki, de igazi falutelepülés egyikből sem lett, s gyengítette a két várost. Azóta újra a két város vonzáskörébe tartoznak, így ők is élvezik a két város minden előnyét.

FÜZESGYARMAT 10 ezer lakosú nagyközség Békésben. Kertészsziget, amely a község egyik majorja volt, 1950-ben önálló státust kapott, hatalmas ■ kultúrházat, orvosi rendelőt, egyéb szociális, kulturális intézményeket építettek az új faluban. A lakosság állandóan csökkent, mert a falut körülvevő földek, a gépesítés következtében nem tudtak munkát adni a lakosságnak. Füzesgyarmat viszont ezekben az években szinte semmi támogatást nem kapott a meglevő intézményei felújításához, lakossága nem fogyott, a gazdálkodás és a városiasodás továbbra is megvolt. Ma már Kertészsziget is Füzesgyarmat vonzáskörébe tartozik, s így a városiasodást segíti elő.

PEST MEGYÉBEN éppen a napokban újabb négy nagyközség alakult, amelyek elősegítik a városiasodást,

tudományos vizsgálat után Erdei kimondja, hogy nemcsak lehet, hanem ezek azok a formák, amelyek a magyar városépítés alapjait képezhetik. Bár a mezőváros ma is probléma, és a mai kutatók számára éppen az Erdei által felvázolt fejlődési vonal jelent eligazítást, mégha egyes részleteiben más felfogások is megjelennek.

E sorok írója is sokat foglalkozott a falutelepülés, a tanyakérdés és általában az alföldi településrendszer problémával. Főleg azt vizsgálta, hogyan lehetne a magyar falut évszázados elmaradottságából kiemelni, hogyan lehetne a mezőgazdasági termelés korszerűsítésével, a szocialista termelési viszonyok megteremtésével párhuzamosan megszüntetni a falu elmaradottságát, közelíteni ki vidéken lakókat a városi életformához, vagy városlakóvá tenni őket úgy, hogy közben egy részük megmaradjon korszerű földművelőnek.

HÁROM VÁROST ismertem meg már elég ifjúkoromban. Elsőnek Sárospatakot, amely számomra, aki addig egy bihari faluban élt, jelentette a Várost, praktikus belvárosával, emeletes házaival, V>si iskolaépületeivel. A másik Nagyvárad, a Körösparti Rómának becézett város volt, amelyben rövid ideig éltem, s amely valóban elkápráztatott, minden ismérve adva volt a városi állapotnak. A harmadik Debrecen, amelyben felfedezni véltem a magyar városiasodás lehetőségét, de túlságosan nagynak tartottam, semmint követni lehetett volna példáját Az Igazi mezővárosokat már a felszabadulás után ismertem meg, amikor munkám során Pest megyébe kerültem. Itt is két város — Cegléd és Nagykőrös — szolgáltatta a vizsgálódás lehetőségét. E két helyen a parasztok egy része egyszerre volt földművelő és városi polgár. Nappal kint a tágas határban dolgaztak, este bent, a városban laktak, s szabad idejükben részt vettek a város dolgaiban, élvezték a város kulturális áldásait.

E két Pest megyei, hajdani mezővárosra Erdei is vissza-visszatér könyvéITT VAN Erdei Ferenc újabb könyve, a Parasztok, a Magyar falu után a Magyar város, amelyet az Akadémiai Kiadó jelentetett meg — hasonmás kiadásban —, az Erdei Ferenc összegyűjtött művei sorozatban. Te- háit megint hozzáférhetővé vált az olvasó számára Erdeinek ez a műve is, amely először jó harminc évvel ezelőtt látott napvilágot, s akkor igen nagy visszhangot keltett. Ez a klasz- szikus munka a hazai városszociológiának ma is értékes, nélkülözhetetlen műve. Mindmáig a legösszefogot- tabb, a társadalomfeltárás adott szintjén legjobban reprezentáló városszociológia — mint ahogyan Kulcsár Kálmán neves szociológus a könyvhöz írt Utószavában megállapítja. A téma, amelyet Erdei feldolgozott, sokat foglalkoztatta és ma is foglalkoztatja a társadalmunkat, az olvasókat: hogyan lehetne a magyart is városlakóvá tenni. Annál inkább érdekes ez a kérdés, mert nálunk sokáig olyan hiedelem volt elterjedve, hogy Magyarországon tulajdonképpen nincsenek városok a szó igazi jelentése értelmében, illetve nem hasonlítanak a nyugati városokhoz, amelyek szépségéről rengeteget meséltek a Nyugaton járt hazánkfiai.

A HARMINCAS ÉVEK végén már kimutatta Erdei, hogy vannak városaink, sőt tipikus magyar városaink, s ebben a könyvében sorra veszi jellegzetességüket, ismérvüket, és tárgyilagosan megállapítja: „A magyarlakta területnek nagyobbik fele nyugatias településű vidék ... Hozzáteszi azonban, hogy „az alföldi városok igenis igazi városok, csak nem olyanok, mint a nyugatiak ... Egy különlegesed magyar településformáról van itt szó, amely megoldotta azt a megoldhatatlannak hitt kérdést, hogy a földművelők is lehetnek városlakók, sőt egyenesen a földművelők teremthetnek városokat”.

Máris a téma kellős közepén vagyunk. Városok-e a magyar mezővárosok, amelyeket Erdei vizsgált, lehet-e rájuk építeni, s alapnak tekinteni a jövő városépítésében? Alapos

Jól ismert már az a nagyszerű vállalkozás,' amelynek egyhónapos gazdag program- sorozata nyaranta zajlik a ze- begényi Szőnyi István Emlékmúzeum hatalmas parkjában. Az emlékmúzeum és baráti körének rendezésében tavaly már hetedik évébe lépett a képzőművészeti szabadiskola. Olyan művészetszerető, korszerű vizuális műveltséggel rendelkező, a művészetet értő réteg kiművelésére törekszik, mely ismeri a mai alkotói elveket, a művészetben használatos eljárásokat, technikákat. Az itt összegyűlő résztvevők a látáskultúra fejlettebb formáinak ismeretével jutnak el a mai ízlés és kifejezésmód megértéséhez, igenléséhez.

Szívesen emlékeznek

Ilyenkor kihalt a nyaranta árnyas park, melynek akkor lombos fái alatt, zöld pázsitján festőáilványok körül alkotnak, szobrokat formálnak, előadásokat hallgatnak a többségében fiatal résztvevők. Ám — miközben e szabadiskola nemcsak várja, hanem visszavárja hallgatóit, szervezve az újabb tanfolyamot — híre, emléke, vonzereje tovább él Pest megyében, sőt az ország határain túl is. Mert nyaranta külföldről is érkeznek, akik itt kívánják fejleszteni alkotókészségüket. Különösen a szomszédos országokból, elsősorban Csehszlovákiából jönnek. És szívesen emlékeznek a tanultakra, élményeikre, mint arról a Nővé Zaiftkybun (Érsekújvárott; megjelenő Heti Hírlap, Szlovákia Kommunista Pártja érsekújvári járási bizottsága hetilapjának két száma is tanúskodik. Megírják e cikkekben hogy a CSEMADOK (á csehszlovákiai magyar dolgozói kulturális egyesülete) szervezésében Képzőművészete Kedvelők Klubja működik ;

járási székhelyen, Érsekújvárott és egy csoportjuk a nyáron tanulmányi kirándulás kergében ismerkedett a zebe- gényi művésztelep munkájával. A tapasztalatokról, látottakról még most is elragadtatással szólnak.

Aktív kikapcsolódással, egyéniségük fejlesztésével

A klub vezetője, elnöke, Balogh György festőművész, így nyilatkozott:

— Már útközben lenyűgözött a Dunakanyar csodálatos szépsége. Szavakkal szinte el sem lehet mondani, olyan gyönyörű mindaz, ami ott elénk tárult. Maga Zebegény, a házak, az egyszerű, dolgos emberek, a csodálatos fekvés, mind azt bizonyítják, hogy jól választották meg a művésztelep és az iskola helyét. Mély benyomást gyakorolt rám az iskola munkamódszere. A hallgatók tetszés szerint formát adhatnak elképzeléseiknek. s a vezető művészek a kész alkotáson mutatnak rá a hibákra. Igen jó módszernek tartom azt is, hogy a hallgatók filmről ismerkednek meg a neves művészek munkájával, elsajátíthatják azokat a sajátos technikai fogásokat, melyeket a sokéves gyakorlattal rendelkező művészek használnak munkájuk során.

Most legújabban Nagy Andrástól, a Heti Hírlap munkatársától kapott lapunk friss tudósítást, miszerint a klub tagjai szívesen és há- j Iával gondolnak téli munká- ! juk idején is a művésztelepen ; tett látogatásukra, ahol Dá- 1 niel Kornél festőművész -igaz- ! gató és Hincz Gyula íestőmű- i vész segítségével nagyobb be- i tekintést nyerhettek a kép- j zőművészet egyes ágaiba. , „Azok a fiatalok — írja —, | akik a napi munka fáradal-