Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-14 / 11. szám

reel’ll W K/un«m 1975. JANUAR 14., KEDD Kiállítótermekben Szentendre ihletése Műszerek, könyvek, vadászfegyverek művészete Példás rend, kiemelkedő tisztaság és hallatlanul gazdag művelődéstörténeti anyag fo­gadja a látogatót A SEMMELWEIS ORVOS- TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN. Levegős tömörítésben mutat­ják a tárlók eredeti tárgyak­kal és oklevelekkel a primitív ftépek, az egyiptomiak, az isz­lám és a középkori Európa or­voslását. Lepereg az emberi­ség •története előttünk e mu­zeálisán felmutatott orvostudo­mányi folyamatban, mely al­kimista műhelytől az első mik­roszkópig és onnan tovább ve­zetett. Természetesen külön teret szentelnek a kiállítás ren­dezői a magyarországi gyó­gyításnak. Pompás majolika patikaedényekben gyönyörköd­hetünk, olasz albarellókban és az egri Telekessy patika holi­est edényeiben. Kiderül, hogy az egyes korok nagy orvos- egyéniségei egyúttal a sebészet technikai eszközeinék megújí- tói is voltak. A reformkori és az azt követő magyar orvos­egyéniségek munkásságát be­mutató gazdag adattárból is kiemelkedik Bugát Pál, Flór Ferenc, Balassa János, Mar- kusovszky Lajos, Korányi Fri­gyes munkásságának bemuta­tása. Természetesen kiemelt szerephez juit a legnagyobb magyar orvos, Semmelweis Ig­nác tevékenysége. Bútorai, könyved között meghatódva gondolunk arra, hogy ez a múzeum, mely hamvait is őrzi — szülőháza volt, s keserves küzdelmek után jutott él Semmelweis a gyermekágyi láz felfedezéséig, mely nevét örök­re bevéste a gyógyítás történe­tébe, hiszen az „anyák meg- mentője” lett. Az állandó anyaghoz idősza­ki kiállítás is csatlakozik; két­ezer év orvosi érmed. A görög pénzek vésett felületeiről, ró­mai amulettekről, a középkor péstlstallérairól kiderül, hogy mekkora pánikban élt a múlt emberisége. Igen gazdag a szá­zadforduló magyar éremanya­ga, mely orvostudományunk fejlődését regisztrálja Kár, hogy ezt a kollekciót nem kí­séri katalógus vagy legalább tárgymutató. E szépséghibael­lenére példás belbecsű és kül- alakú múzeum várja megyénk tanulóifjúságát és felnőtt la­kosságát. A héten fontos szerephez jut a könyvművészet. A Petőfi Irodalmi Múzeumban a MAGYAR KÖNYV­MŰVÉSZET századfordulói törekvéseit ösz- szegezhetjük. A díszítőkedv szecessziós változatossága jel­lemzi a címlapokat, a Kner és Terűin nyomda mértéktartásra figyelő könyvtörténeti jelentő­ségű kiadványait. Sorozatban láthatjuk Zichy Mihály Ma- dách-illusztrációit, Rippl-Ró- nai József rajzát — a gödöllői műhely kiválóságainak —, Kő­rösfői Kriesch Aladárnak, Nagy Sándornak és Nagy Sán- doménák Jókai, Arany és Swift irodalmi műveinek rajzi kíséretét., A mai magyar könyvművé­szet egyik kiemelkedő műhelye A CORVINA, Inely most ünnepli fennállá­sának huszadik évfordulóját. Ebből az alkalomból — mint a megnyitóról már tudósítot­tunk — legszebb kiadványai a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetének Dorottya utcád termé­ben várják a magyar könyv barátait, akik igen nagy számban keresik fel a tárla­tot. Nem csoda, hiszen a re­pertoár gazdagsága, a címla­pok és illusztrációk szabatos ízlése és árnyaltsága a Corvi­na Kiadó könyveit kedveltté tette itthon és külföldön egy­aránt. A számadatok is meg­győzőek. Húsz esztendő alatt a Corvina 2900 művet jelen­tetett meg 22 milliós példány­számban magyar, orosz, né­met, angol, francia, latin, bol­gár, portugál, svéd, arab, dán, finn, szerb-horvát, indonéz, fl am and nyelveken, s ezzel akaratlanul is igazolta misz- szióját: kontinensek műveltsé~ igének gyűjtését és sugárzását. Otthonos a tárlat, bárki kézé-1 be veheti a pompás képzőmű­vészeti albumokat, és szinte mindenki lapoz a nagyszerű | választékban. Csak egyet fáj­lalunk; úgy hírlik, a kiállító- '■elyiséget más utcába helye­zik. Kár. Megszoktuk, s hiá­nyozni fog, mint az Engels té­ren lebontott Nemzeti Szalon. E tavaszias téli vasárnapon sokan keresték fel a Mezőgaz­dasági Múzeumot, ahol a hó­nap végéig CSEH VADÁSZFEGYVEREK gyűjteményét tekinthetik meg az érdeklődők. Már a husziták is használtak lőfegyvert, de tömeges elterjedése a^XVIII. századra tehető, amikor a prágai Antonin Vincenc Lebe- da műhelyében készültek nagy számban, a vadászjeleneteket is megörökítő puskák, az agy­ra szerelt vésett lemezkékkel vagy faragással.- Példás a tár- , lat rendezése. A puskákhoz i cseh tájakat bemutató fotók j társulnak, továbbá magyar j földön elejtett agancsok, ahol j új világrekord trófeát is fel-' fedezünk örömmel, melynek vadásza Kádár János volt, s 1972-es gyulai dámvadának jelzése az I. P. 220, 31 teljesít­ményszámot viseli. A vendégkönyv nemzetközi látogatottságról tanúskodik, s mi elsősorban annak örülünk, hogy lengyel, francia, nor­vég, belga bejegyzések mellett a szobi nevelőotthon és ócsai diákok névaláírásával is ta­lálkozunk. A Helikon Galériában feb­ruár 9-ig vendégeskednek SIKUTA GUSZTÁV festményed. Szövetségben Bá­lint Endre, Korniss Dezső, s kicsit Anna Margit művésze­tével, saját elképzeléseit han­golja szentendrei sírkövek és az egyre több helyen motí­vumként szereplő szentendrei városháza idézetével. Az igaz­ság mégis az, hogy más té­májú képei, így az Egérkis­asszony és a Múlik az idő eredetibbnek tűnt, s ezért na­gyobb örömet okozott. Losonci Miklós József Attila szavalóverseny Megkezdődött a területi döntő Szombaton Gödöllőn, a já­rási hivatal dísztermében meg­kezdődtek a József Attála szavalóversemy területi dön­tői. A raj.t sajnos nem a legjobban sikerűit. A ver­senyre harmincöt szavaló és két irodalmi csoport nevezett, szombaton azonban — s ez elsősorban az influenzajár­vány következménye — mind­össze tizenegy versmondó je­lent meg a zsűri előtt. A hét végén újabb területi döntőkre kerül sor. Szombaton délután a Pest megyei 'Nép­művelési Tanácsadó budapesti helyiségében rendezik meg a budai és a ráckevei járás sza­valóinak, irodalmi csoportjai­nak területi döntőjét. Vasár­nap délután Vácott, a Ma­dách Imre művelődési köz­pontban kerül sor a követke­ző válogató versenyre, ame­lyet január 25-én a ceglédi területi döntő követ. A zsűri csiak ezután bírálja el a ver­senyzőket s dönti el, kik lesz­nek azok, akik meghívást kap­nak a február 15-én, Cegléden rendezendő megyei döntőre, amelynek legjobbjai részit vesznek az országos József At­tila szavalóversenyen, amelyet a költő születésének 70. év­fordulója alkalmából rendez­nek. Szombaton ugyancsak sza- valóverseny színhelye lesz a dabasi járási hivatal dísz- terme 'is. A felsaabadiulás 30. és a diabasi gimnázium fennál­lásának 10. évfordulója alkal­mából kerül sor itt a Dél-Pest megyei középiskolások szsava- lóversenyére, amelyen nem­csak a legjobb téLjesátményt nyújtó sziavaliókat jutalmaz­zák, hanem a legjobb iskolai csapat elnyeri a dabasi gim­názium vándonserlegét. TV-FIGYELŐ Felületesség és unalom. Igazán mozgalmas volt a Szombat este; ebből a szem­pontból egyáltalán nem pa­naszkodhatunk Sokfélét lát­tunk, sokféleképpen. Ám ami az összeállítás színvonalát ille­ti, az igazán nem tűnt jelen­tősnek. Nagyon nehéz lesz rá visszaemlékezni, ha egyáltalán eszébe jut majd valakinek, ha az egész nem hullik ki telje­sen nyomtalanul az emléke­zetből. Harmadik folytatását láttuk például az új rajzfilmsorozat­nak, a Bubó doktornak. Az értelme, a jelentése azonban még mindig ködös homályban van előttünk. Mit akarnak tu­lajdonképpen a film alkotói? Amit eddig láttunk, ötletnek kiindulásnak nem rossz. De műalkotásnak? Keveset mon­dunk, ha azt mondjuk, annak kevés. Ügyesebb és világosabb volt a villámtréfa-sorozat, a Képes képtelenségek. A jeleneteket azonban ég és föld választotta el egymástól. Jó dolog válta­kozott közepessel vagy eset­leg valami egészen gyenge, közismert, sokszor látott-hal­lott ötlettel. Gádor Béla írásainak filmvál­tozata, a Néhány első szere­lem története tulajdonképpen, alapjában véve kedves dolog. De egyrészt túlságosan hossza­dalmas, másrészt — s ezt nincs okunk elhallgatni — önképzőköri színvonalú volt. Ezek az írások nemcsak azt dokumentálták ugyanis, ho­gyan képzelte a középiskolás Gádor Béla annak idején a szerelmet, hanem azt is, ho­gyan képzelte az irodalmat. S ez az elképzelés — mint lát­tuk — pontosan egybevág a hajdan volt középiskolák ön­képzőköreinek szemléletével. Folytassuk? Talán fölösle­ges. Hiszen még az összeállí­tás tényleg nagy érdeklődés­sel várt interjúja, A tavasz 17 pillanatá-ról szóló beszélgetés is felületesnek tűnt. Azt a le­hetőséget, hogy magával a nagy sikerű film rendezőjével, Tatjana Liaznovával beszélge­tett a televízió, jobban ki le­hetett és kellett volna hasz­nálni. Jóval igényesebben fog­lalkozhattak volna azokkal a problémákkal, amelyeket a film a mi közönségünk számá­ra exponált. A szórakozás — hányszor írtuk, hangsúlyoztuk e közhelyet — nem azonos a felületességgel. Szépség és igényesség. Figyeljünk a vasárnap kezdő­dött, Hazánk, Magyarország című sorozatra: mindössze er­re szeretnénk itt olvasóink fi­gyelmét felhívni. Már az első adásból kiderült, valami egé­szen szép és igényes vállalko­zás kezdődik ezzel a műsorral. Nézzük hát az ilyen soroza­toknak kijáró figyelemmel. Latabár. Valamikor tény­leg indulatos viták kísérték Latabár Kálmán művészetét. Mára, úgy látszik lecsillapod­tak a kedélyek. Latabár Kál­mán jelentőségét most már senki sem vitatja. A magyar színháztörténet mint az ope­rett műfajának egyik legna­gyobb egyéniségét tartja szá­mon. Teljes joggal. Mint a Csenterics Agnes szerkesztette vasárnapi Színészmúzeum is bizonyítja. Az operettet nem lehet le­söpörni a színpadokról. S ma­gától értetődően nem lehet az operettet képviselő előadómű­vészeket sem. A régi vita ép­pen azért keletkezett, mert voltak, akik annak idején ezt az alapelvet nem ismerték fel, vagy nem fogadták el. ö. !>. Nem vonják vissza? Nem szorul bizonyításra, hogy a Népszabadságnak az a múlt heti glosszája amely- lyel a vasárnapi Hét is foglalkozott. Nemcsak az új­ságírók és iskolaigazgatók ügyét vitte a nagy nyilvános­ság elé. Az a kérdés, hogy nyilatkozhatnak-e az igazga­tók a felsőbb szervek engedélye nélkül, vagy sem, nyilvánva­lóan ennél jóval nagyobb do­log. A demokratikus vezetés és igazgatás, azaz a demokrácia kérdése. Ezért vert az a glosz- sza ilyen szokatlanul nagy hullámokat, ezért bírálta a Népszabadság után a televí­zió is a fővárosi tanács műve­lődésügyi főosztályát, amely az igazgatók nyilatkozattételét engedélyhez kötötte. Ez eddig rendben Is van. Csakhogy jóval határozottab­ban bírálhatott volna a televí­zió. A megkérdezett főosztály- vezető az érvekből kifogyott Ám a rendeletet mégsem von­ta vissza. Sőt ezt még a tv sem követelte. De hát akkor most ml van? Ország-világ előtt bebizonyo­sodott, hogy a bírált rendelet egy rossz lépés következmé­nye. Mégis marad minden a régiben? L. L. Barcsay Jenő kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Barcsay Jenő Kos­suth-díjas festőművésznek, a magyar képzőművészeti főis­kola tanárának, a Magyar Népköztársaság kiváló művé­szének egész életműve, művé­szeti, művészetelméleti és pe­dagógiai munkássága elismeré­séül, 75. születésnapja alkal­mából a Magyar Népköztár­saság Zászlórendje n. fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Gáspár Sán­dor, az Elnöki Tanács helyet­tes elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Cseterki Lajos, az Elnöki Ta­nács titkára, dr. Komidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és dr. Orbán László kul­turális miniszter. Elismerés az eredményes sajtó- és a lapkiadó munkáért A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa PoU Sándor- nénak, a Magyar Szemle fő­szerkesztőjének, Csuhái Cs. Gézának, a Lapkiadó Vállalat igazgiaitó-halyettesémek és Fu- tász Dezsőnek, a Lapkiadó Vállalat személyzeti osztály- vezetőjének a magyar sajtó­ban és lapkiadásban végzett több évtizedes, eredménye* munkásságuk elismeréséül, nyugállományba vonulásuk al­kalmából a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetéseket, dr. Várko- nyi Péter államtitkár, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnöke adta ált Kalandozások térben és időben Thor Heyerdahlt aligha kell bemu­tatni a magyar közönségnek. Három kötetét olvashattuk. A Tutajjal a Csendes-óceánon, a legelső, amely a Kon-Tiki kalandos útjával ismerte­tett meg bennünket, nemcsak a kü­lönös vállalkozás, az óceáni tutajo­zás izgalmával hatott ránk. Legalább annyira, vagy még inkább felkeltette a magyar olvasó érdeklődését az az elmélet, amelynek bizonyítására szánta a norvég kutató az expedíciót: a dél-amerikai indiánok eljuthattak a polinéziai szigetekre. A következő kötetek — az Aku-aku vagy A Ra- expediciók — ismét a régi kultúrák kapcsolatainak kérdését feszegették az útleírások hátterében. Most azon­ban közvetlenül az elméletet is meg­ismerhetjük a Gondolat Kiadónál megjelent kötetbőL A Kon-T'iki-től a Ha-ig E kötetben a kiadó Heyerdahl vá- logatott tanulmányait tette közzé magyarul. Ezekben sorra veszi, amit a kutatások feltártak a csendes-óceá- no indiánok és az ó-ázsiaiak múltjá­ról, lehetséges kapcsolatairól, vizs­gálja Polinézia és Amerika. Európa és Amerika régebbi kapcsolatainak lehetséges útvonalait, növényi, régé­szeti és más bizonyítékait. Heyerdahl korábbi könyveinek nagy volt a hatása nálunk is. Az ol­vasók egy része esküdött arra, hogy elmélete a történeti valóság, hiszen — úgymond — expedícióival bebizo­nyította. Mások viszont ezeket az expedíciókat pusztán egy műkedvelő tudománytalan próbálkozásainak tar­tották és a kalandos útleírások köré­be utalták. Most a könyv függeléké­ben tájékoztatást kap az olvasó Heyerdahl pályafutásáról, tanulmá­nyairól, munkáiról, expedícióiról. Ki­egészítésül dr. Bodrogi Tibor, a ki­váló néprajzkutató, a távoli termé­szeti népek kultúráinak jó ismerője összefoglalja Heyerdahl elméletét, az ellenkező álláspontot, s viszonyuknak alakulását. „Míg a szakmai közvéle­mény kezdetben szinte egyöntetűen elutasító volt — írja —, a Kon-Tiki- út után alig másfél évtizeddel már hajlamos volt egyes tételek hivata­losnak is nevezhető elfogadására, s jóformán ellenvetés nélkül üdvözölte akár a tengeri expedíciók, akár a hi­teles ásatások konkrét, Heyerdahl nevéhez és kezdeményezéséhez fűző­dő eredményeit.” Ugyancsak előzményre tekinthet vissza Ignácz Rózsának és Vámos Magdának a Gondolatnál megjelent könyve: T űz istennő Hawaiiban Az előzmény: a két szerzőnek 1961- ben kiadott Tűzistennő- Hawaiiban című kötete. A két szerző magyar származású barátnőjük, Valérie Ya­mamoto közlései nyomán írták a könyvet levelek formájában. Ezt az akkor nagy népszerűségre szert tett munkát, pontosabban Valérie életre­gényét befoglalták az újabb könyvbe is, sőt Valérie további sorsáról is hírt adnak. Az új könyv újdonsága egyébként személyes élményekből ered. Időköz­ben Ignácz Rózsa hosszabb időt töl­tött Hawaiin. A könyv azonban nem­csak útirajz. Feleleveníti a szigetek számunkra ismeretlen történelmét, bemutatja társadalmát. Olvashatunk mítoszokat, megismerjük a régi szo­kásokat — de éppúgy a mai életet is. Színes, változatos, érdekes olvas­mány. E kötetek messzi tájakra, az Aka­démiai Kiadó Apollo Könyvtár soro­zatának kötetei viszont a messzi múltba visznek el bennünket. Vannoniáról Hazánk területe honfoglalás előtti történetének mintegy nyolc évszáza­dára tekint vissza Mócsy András egyetemi tanárnak két kötete. Az el­ső — Pannónia a korai császárság idején — a görög forrásokból kiin­dulva vázolja fel a Kárpát-meden­cét lakó népeket és ezek mozgását, a kelta hódításokat, a dákok ellen foly­tatott római hadjáratokat, egyálta­lán azokat a politikai érdekeket, amelyek azután Pannónia meghódí­tásához vezettek. „Róma — írja — csak akkor kezdett érdeklődni a Ke­leti-Alpokon túl fekvő vidékek iránt, amikor Ausztria természeti kincsei­nek, az ezüstnek és a vasnak a ki­aknázása megkezdődött.” Ezeknek a természeti kincseknek a kiaknázásá­ban kulcsfontosságú közvetítő lánc­szem lett Aquileia. Később Aquileiá- nak és kereskedelmi érdekeiknek a biztosítására kezdték a térség népeit, törzseit pacifikálni, erővel vagy más módon olyan szövetségessé tenni, amely a római érdekeket nem zavar­ja, a római kereskedők megtelepedé­sét, tevékenységét lehetővé teszi. Az újabb és újabb felkelések megtorló hadjáratokhoz vezettek, a kulcsliely- zetben levő terület biztosítására szükségessé vált az állandó katonai jelenlét. Így a pannonok megújuló felkeléseit leverve tették a tarto­mányt római provinciává az időszá­mításunk kezdete előtti évtizedekben. A következő kötet Pannónia a ké­sői császárkorban címmel jelent meg a sorozatban és az első virágkor utá­ni háborúk, válságok, a második vi­rágkor és az újabb kül- és belhábo- rúk, majd az utolsó virágkor és a gót elözönlői után kibontakozó hanyat­lás korát mutatja be. A középkor hajnala Ugyancsak a múltba vezet, ha­zánknak még a honfoglalás előtti történetébe enged bepillantást Bóna István munkája a Corvina Kiadó Hereditas című sorozatában. Vi­szonylag rövid időszakot ölel fel. Mi­után röviden visszatekint a gepidák és a longobardok 552 előtti történeté­re, másfél évtized eseményeivel fog­lalkozik, 568-ig, amikor is Alboin, a longobardok királya „örök szövet­ség” fejében átengedte Pannóniát Baján avar kagánnak. A történelmet — hogy mi lett idő­közben a gepidákkal, hogy a longo, bardok miért mondtak le területük­ről az avarok javára, s hogy honnan, hogyan jöttek, s miért voltak erőseb­bek az avarok — elbeszéli a könyv. De nemcsak az eseményeket, s indí­tékaikat, hanem azt is, amit a régé­szet felkutatott e népek életéről, em­bereiről. S ez különös érdekessége a könyvnek. Hazánk múltjáról, főleg képekben szól Genthon István posztumusz kö­tete a Corvina kiadásában: Művészeti emlékek A dr. Dercsényi Dezső előszavá­val megjelent munka 325 fényképen — Dobos Lajos felvételein — 240 ma­gyar műemléket mutat be azoknak a helységeknek az ábécé-rendjében, ahol találhatók. Majd a képeket kö­vető mintegy százoldaLnyi képma­gyarázatokban, ugyancsak ábécé­rendben, lexikoni tömörséggel ismer­teti egy-egy helységünk műemlékeit (köztük örvendetes számban Pest megyeieket), időrendi adataikat, tör­ténetüket, művészettörténeti jellegze­tességeiket. A könyv végén a tárgyalt művészeti emlékek külön kronoló­giáját is megtaláljuk, s végül két kis térképet, amelyek bemutatják a könyvben előforduló települések he­lyét az országban, illetve a műemlé­keket Budapesten. Ilyen lexikonszerű munka csak ál­talánosan ismertethető tartalmilag, ha nem akarunk hosszú felsorolásba bonyolódni. Mialatt azonban lapoz­gatjuk gazdag képanyagát — vissza­keresve a képmagyarázatokban az ábrázolt műemlékek ismertetését —, arra a meggyőződésre jutunk, hogy ezt a munkát nem nélkülözhetjük, akik szeretjük hazánk, megyénk tá­jait, városait járni, s elmúlt korok hírmondóit felfedezni az épületek között. N. F. »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom