Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-12 / 10. szám

1975. JANUÁR 12., VASÁRNAP %J(íűas> A gazdaságosabb termelés médjalt keresi® Vezetőségvúlasztó-taggyűlés a Csepel Autógyár I. számú alapszervezetében A Csepel Autógyár párt- alapszervezetei is ezekben a napokban tartják vezetőség- választó taggyűléseiket. A hajtóműgyár szervó-éttermé- ben az I. számú alapszervezet kommunistái gyűltek össze, hogy az MSZMP Központi Bi­zottságának közreadott doku­mentumairól — az előzetes pártcsoport^-értekezleteken már elhangzott vélemények alap­ján — üzemükre vetítve kö­zösen vitassák meg mindazo­kat az igényeket, teendőket, melyeket a XI. pártkongresz- szus irányelveiből, továbbá a szervezeti szabályzat-módosí­tás tervezetéből megismerhet­tek. Fokozott felelősségtudattal A Tomanó József üzemve­zető elnökletével megnyitott taggyűlésen Molnár István szervező titkár tartott vita­indító referátumot. Külön ki­emelte a Csepel Autógyárat közvetlenül érintő, az irány­elveknek a gazdasági építő­munka feladatai fejezetében szereplő soroka,t: „Be kell fe­jezni a közútijármű-gyártás fejlesztési programját’’. A program 1980-ig szól. Felhívta a figyelmet a gazdasági mun­ka pártellenőrzésére, s arra, hogy az elkövetkező időkben minden párttagtól fokozottabb aktivitást, nagyobb felelősség­tudatot várnak. A vitaindító elhangzása után a tagság egyharmada kért szót. Legtöbbje az irányelvek végrehajtásához már meglevő, de sok esetben még hiányos műszaki feltételeket vetette fel, mások a szocialista de­mokrácia érvényesülésében láttak még sok kívánni valót. Szélesebb körű tájékoztatást várnak . Az első felszólaló, Czihák László né, a szerszámjavítő üzem köszörűse, bírálta a gaz­dasági vezetők termelés- centrikusságát, minek követ­keztében csak egyoldalúan képzelik el az üzemi demok­ráciát. A dolgozók ennél töb­bet, tartalmasabb, közérthe­tőbb tájékoztatást és jobb szervezést igényelnek. Dienes Miklósné adminisztrátor a ter­mékminőség javításáról be­szélt, a termelőeszközök jobb kihasználásáról. Nagy helyes­léssel, egyetértéssel fogadták Pataki András esztergályos szocialista brigádtag hozzá­szólását, aki kifogásolta, hogy a vezetők nem eléggé támasz­kodnak a dolgozók vélemé­nyére a vállalati terv kialakí­tásánál. A munkások előtt nincs áttekinthető, tiszta kép a jövőről, s csak egyes részei­ben ismerik a gyár üzleti problémáit is. Hónapod? óta nem tudnak biztosat az át­szervezésről, melyet a terme­lésnövelés tesz szükségessé. Ugyaníis az üzemnek az idén 21 ezer szervókormány gyár­tását irányozták elő a terv­ben, hatezerrel többet, mint tavaly. A jelenlegi műszaki felszereltséggel a megnövelt tervet, úgy vélik, nem tudják teljesíteni, szeretnék, ha a ve­zetők informálnák az üzem dolgozóit az ésszerű rendezési elképzelésekről. Radnics Ger­gely lakatos a beruházások el­húzódását bírálva, a 10 éve épülő nagycsarnokot hozva fel példaként. Félő — mondotta —, hogy a járműprogram vég­rehajtását veszélyezteti majd a felkészülés lassú üteme. Helyeslő vélemények Lazaridisz Péter szerelő az ésszerű takarékosságra hívta fel a figyelmet. A meó-val közösen kiszámították, hogy a kormányszereléseknél, gon­dosabb munkával, a technoló­giai szabályok betartásával jelentős — 1000 tonnánként 300—400 liter — finamolaj- megtakarítást érhetnek el. A taggyűlés résztvevői egy­Mur.kásőrév számvetése Ezekben a napokban és hetekben ünnepélyes raun- kásőr-egységgyűlésekre ke­rül sor. Az önkéntes tár­sadalmi fegyveres testület életének fontos eseményso­rozatára kerül sor, mint azt a Munkásőrség Országos Parancsnokságának illeté­kesei mondották. Korábban alegységgyű- léseken értékelték a meg­előző esztendő eredmé­nyeit, váltottak szót a mun- kásőrélet ügyes-bajos dol­gairól, gondjairól és ered­ményeikről. Arról, hogyan tudnák feladataikat még jobban, még eredménye­sebben ellátni. Az elhangzott vélemé­nyeket, javaslatokat is ösz- szegezák a most sorra ke­rülő egységgyűléseken, s nemcsak maguk között; meghívják a szocialista brigádok, a társ fegyveres testületek, a tömegszerve­zetek képviselőit, a mun­kásőrök hozzátartozóit. Párt- és állami vezetők je­lenlétében adnak számot arról, hogyan álltak helyt a munkásőrök a gyárakban, az üzemekben, a fegyveres szolgálatban, a közéletben. Értékelik a munkásőrség­ben folyó szocialista ver­senymozgalmat is, a leg­jobb kollektívákat serleg­gel, vándorzászlóval, okle­véllel jutalmazzák, a szol­gálatukat legpéldásabban ellátókat kiváló munkásőr, kiváló parancsnok kitünte­tésben részesítik. A parancsnokok arról is beszámolnak, hogyan ké­szülnek a munkásőrök a párt XI. kongresszusára, felszabadulásunk 30. évfor­dulójának megünneplésére. Az országos parancsnok korábban megjelent felhí­vása arra szólította fel a munkásőröket, hogy termi- akarásukat kamatoztassák az évfordulót s a kong­resszust köszöntő országos munkaversenyben. A ta­pasztalatok szerint a ne­mes vetélkedésnek min­denütt derekas részvevői, sok helyen kezdeményezői voltak a munkásőrök. Ki­vették részüket az őszi mezőgazdasági munkákból is, az északi, illetve az al­földi megyékben pedig a tavaszi s az őszi árvizek idején bizonyították, hogy a munkásőrök segítőkészsé­gére mindig lehet számíta­ni. A felszabadulás 30. év­fordulójának tiszteletére emlékversenyt indítottak a munkásőrök. A három for­dulóból kettőn már túlju­tottak, s így már minden egységben tudják, hogy melyik raj az, amelyik március 21-én rész ve­het a területi ver­senyeken. Ezeken politikai tudásban, fegyverismeret­ben, kézigránátdobásban és pisztolylövészetben mérik össze ügyességieket és fel- készültségüket. A munkásőrök év végi számvetései bensőséges, ér­zelmekben gazdag ünnep­ségek. Itt tesznek nyilvá­nosan esküit az új munkás­őrök, s a hosszabb szolgálat után leszerelők itt adják át jelképesen fegyvereiket a helyükbe lépő fiataloknak. öntetűen megállapították, hogy az irányelvekben rögzí­tett megállapítás gyárukra is vonatkozik, miszerint: „Az üzemi demokrácia jelenlegi működése és hatékonysága nem felel meg a követelmé­nyeknek, ezért mind tartal­mában, mind módszereiben tovább kell fejleszteni". Pál Mihály, a hajtóműgyár pártszervezetének csúcstitká­ra ígéretet tett: haladéktala­nul felkéri a gyár gazdasági vezetőit az átszervezéssel vár­ható yáltozások ismertetésére, hogy szűnjön meg a bizony­talanság, mely rontja a jó üzemi légkört. A szervezeti szabályzat mó­dosításával kapcsolatban szá­mos pozitív, helyeslő véle­mény hangzott el. Örömmel fogadták a pártegység'et erő­sítő szigorítási javaslatokat a taigfelvételek kapcsán. Remé­nyüket fejezték ki, hogy a pártkongresszus elfogadja azt a módosító javaslatot is, mi­szerint a jövőben a pártalap- szervezeteknek joguk lesz ki­zárni a passzív tagokat. Új tagok a vezetőségben A választás után — má­sodik napirendként — a tag­gyűlés résztvevői titkos sza­vazással ismét alapszervezeti titkárrá választották a jelen­leg 5 hónapos pártiskolán le­vő Mohai Gyülánét. A veze­tőségbe választották a régiek közül Pálfi Balázst és Molnár Istvánt, újonnan pedig Ben- hart lítvárlli'ét és Holló Imré- nét. H. A. Köd az út felett? Ügy emlegetik az idei esz­tendőt az ipari üzemekben, mint váltóévet. Azt értik raj­ta, hogy 1975-ben befejező­dik a negyedik ötéves terv, s ugyanakkor elő kell készí­teni az ötödik ötéves terv mi­nél zavartalanabb kezdetét. Ez külön-külön sem könnyű, együtt a kettő még nehezebb. Ám mégsem indoka annak, hogy a megkérdezettek hosszú listáikról sorolják, ml minden hiányzik a megbízható terve­zéshez. A vállalati irányítás középső szintjén ma sikk pesszimistának lenni. Az a furcsa helyzet áll elő, hogy miközben a vállalati felső ve­zetés — mind a politikai, mind a gazdasági — erőtelje­sen kutatja a célravezető meg­oldásokat, s miközben a mun­kások a kongresszusa és fel- szabadulási verseny gyarapodó eredményeivel bizonyítják tettrekészségüket, középen a sopánkodás vert tanyáit, a fő­osztály-, osztályvezetőd szobák némelyikében olyan a hangu­lat, mintha leszakadt volna az égbolt Erős alapok Valóban riadalommal kelle­ne szemlélnünk, megítélnünk va vállalatokra lényeges ha- 'tást gyakorló gazdasági kör­nyezet változásait? A nehe­zebb gazdálkodási feltételek bonyolultabbá teszik a terve­zőmunkát, de nem megoldha­tatlanná! Amit nagy hiba len­ne szem elől téveszteni: a megyében működő ipari vál­lalatok túlnyomó többsége erős alapokra támaszkodhat. Kiter­jedt termelési tapasztalataik vannak, kipróbált műszaki és munkásgárdájuk, s állóeszköz- állományukon belül megnőtt a korszerű gépek, berendezé­sek aránya Ez utóbbit igazol­ja hogy három év átlagában a gépi beruházások aránya a megye iparában meghaladta a hárommilliárd forintot, s ösz- szességében tízmilliárdra rúg! Ez az erkölcsi, szellemi és anyagi tőke biztonságot ad. Nem árt emlékeztetni arra, hogy a most befejeződő kö­zéptávú terv kidolgozásaikor szintén sűrűn lehetett hallani a panaszt, s nyomában a bi­zonytalansági tényezők túlbe­csülését. Mintha megismétlőd­nék az akikori helyzet. Igaz, a mai körülmények mások, mint négy és fóL, öt eszten­deje. Kétségtelenül nehezeb­bek, elsősorban világgazdasági folyamatok következménye­ként. De vajon a számbave- hető tényezők nem mások? Végiül is a vállalatok döntő része teljesíti ötéves tervét, sőt, sok tekintetben túlhalad azon. Ez "nem szolgál tanulsá­gokkal? A termelés tartás és Hungária - újdonságok Sisakok, pajzsok munkavédelemhez Tovább fejlesztik Telkiben az üzemet A Hungária Műanyagfeldol­gozó Szövetkezet tavaly terve­zett 46 millió forintos termelé­si értékét 52 millióra teljesí­tette. — Az idén — tájékoztatott Csetényi Miklós, a szövetkezet elnöke — további jelentős nö­vekedésire számítunk, kitűzött tervünk már 60 millió fo­rint. Tavaly lépett munkába a kis­béri poliésztert el d ol.g ózó üze­münk. Egy régi épületből ala­kítottuk ki, 1,2 millió forintos ráfordítással. Az új egységben munkavédelmi sisakokat és hegesztőpajzsokat készítenek dolgozóink. Évente 60 ezer da­rabot értékesítünk majd ezek­ből a MÜÁRT és az OFO- TÉRT útján. Elkészült a szövetkezet mun­ka- és üzemszervezési terve. Ennek eredményeként új tech­nológiai módszereket, fejlet­tebb gyártási eljárásokat ve­zettek be. Világviszonylatban is új­szerű elképzelést valósítot­tak meg: a munkavédelmi sisakok felü­letnemesítésénél: a hagyomá­nyos gittelés, dukkózás helyett ABS-fóliából vákuumformá­zással készítik termékeiket. Az így előállított sisakok tetsze­tősebbek, tartósabbak és ala­csonyabb önköltségi áron ké­szülnek. Pest megyében — Telkin — a pőliplaszt kombinátjuk az elmúlt esztendőben 11 millió forintnyi terméket állított elő, az idén már 15 millió forint­ra számítanak. Fröccsöntött termékeik széles körben ismer­tek. Itt készülnek az apróbb műanyag háztartási cikkek, mosogatócsutakok, szárítókö­telek. Az ORION részére tv- alkatrészeket, a MOM-nak kristály óraházakat, óraüvege­ket szállítanak. Jó kereskedel­mi kapcsolatot alakítottak ki a Mezőgazdasági Gépgyárral, ők már évek óta a szövetke­zettől vásárolják a különféle gépalkatrészeket A megyei üzemben az idén 15 újfajta termék előállítását tervezik. Még az elmúlt évben az egyik társszövetkezettől 1 millió fo­rint értékben egy új berende­zést vásároltak, s a jövőben ennek segítségével készítenek különböző műanyag tálcákat, fűszer tartó készleteket Tovább bővítik Telkin fröccsöntő üzemüket is. Az NDK-ból három új gépet vásároltak, ezzel jelentősen megnövekedik gyártókapacitá­suk. A Hungária Műanyagfeldol­gozó Szövetkezet HU-POL pa­tent márkájú autófelszerelési cikkeket is gyárt. Az őszi BNV-n 10 termékük nyerte él a Kiváló áruk fóruma megkü­lönböztető embléma használaiti jogát. Motoros scafander si­sakjuk is elismerésben része­sült. Még tavaly a Fő utcában autóápolási és felszerelési cik­keket árusító szaküzletet nyi­tottak. S. Zs. gyors növekedéséből, a terme­lékenység hullámzó bővülésé­ből ki-ki nem vonhatja le a szükségies tapasztalatokat? Bevált irány 1970. novemberében a me­gyei pártértekezlet a legfon­tosabb iparfejlesztési kérdések élén említette a gyármány- szerkezet korszerűsítését, az igényeknek megfelelő, maga­sabb műszaki színvonalat kép­viselő termékek arányának növelését. Ezt az utat járva például a Pest megyei Mű­anyagipart Vállalat, ahol pél­dásan készítették elő az ole- fincsőgyártást, a politetra-fluo- retilén — ismertebb fantázia­nevén a Pemiüflon — feldol­gozáséit, mindkét esetben kor­szerűt, műszakilag újait, hazad felhasználásban addig isme­retlent nyújtva. Ebben az irányban haladva dolgozta ki az Ikladi Ipari Műszergyár az elektromos írógépek, valamint a konyhai robotgépek meghaj­tó motorjait, nemzetközileg is kelendőt alkotva vele. Sokait mondó tény az is, hogy a Forte Fotokémiai Ipar öt esz­tendő alatt huszonkét új ter­mékfajtával lépett piacra, s ezek minden esetben maga­sabb műszaki színvonalat, de korántsem nagyobb árat kép­viseltek. Az új termékeknek, a fel-’ használói, vásárlói igényeket jobban kielégítő áruknak kö­szönhető, hogy a megye ipara a negyedik ötéves tervben az országosnál gyorsabban bő­vítette termelését, azaz be­vált az 1970-ben körvonala­zott irány, s nincs semmi* ok arra, hogy azon a jövőben bár­ki módosítson. Sőt, az eddigi­eknél még lényegesebbé vá­lik, hogy miként képes egy- egy vállalat rugalmasan iga­zodni a belső és külső piaci feltételekhez; ez nem lebe­csülhető támpont a tervezés­kor. A tartalékok szerepe Fentiekhez hasonlóan jó kiindulópontokat nyújtanak a meglevő, de eddig túl köny- nyedén kezelt tartalékok is. Elég arra utalni, hogy vizs­gálatok, valamint számítások tanúsága szerint a megye ipa­ri üzemeiben a munkaidő hu­szonöt százaléka vész kárba különböző okok miatt, azaz minden száz órából huszonöt haszon, termék nélkül múlik Változatlan feladatok Mindezek elmondása után már joggal felelhetünk arra a kérdésire, hogy nem sok-e a köd a következő öt éven át vezető út fölött? E kérdésit ugyanis — kérdőjel nélkül, azaz kijelentő módban — ma sűrűn ismételgetik a vállala­toknál, mintha mentséget ta­lálnának ezzel. Vajon mentsé­gekre van szükségük vagy sokkal inkább végrehajtható programra? A megyében jó néhány vál­lalat megerősödött a negyedik ötéves terv időszakában, jjz történt például a Gödöllői Fémtömegcikkipari Vállalat­nál, ahol a közúti járműprog­ramba való bekap>csolódás hosszú távra megadta a fejlő­dés feltétéledt, a Váci Kötött­árugyárban, ahol a rekonst­rukció nyomán kialakultak a korszerű tömeggyártás lehető­ségei, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, ahol szembetűnően megnőtt az új termékek aránya, s ezek segít­ségével megszilárdult a gyár piaci helyzete. Ezek s a ha­sonló tények azt igazolják, hogy a hosszú időn át szinte érintetlen vállalaiti szervezet képes az átalakulásra, képes az új igények felfogására és termelésben! érvényesítésére, de csak akkor, ha elsősorban önmagáról alkot világos képet, ha tisztába jön emberi és tech­nikai adottságaival, lehetősé­geivel. Egyetlen vállalat sincsen, ahol az ötödik ötéves terv idő­szakára, tervezés címén, új feladatokat kellene kitalálni. Változatlanok a feladatok, de változtak a feltételek. Válto­zatlanul elsőrendű teendő a hatékonyság növelése, azon belül a termelékenység emel­kedésének gyorsítása, ahogy a többi teendő sem új, ismeret­len. A feltételek némelyike, , így például a nemzetközi nyersanyaghelyzet alakulása, valóban ködbe vész egyes részleteivel, de ez nem áthág­hatatlan akadály a tervezés útjában. A jó terv az akadá­lyokkal is számol. De nincs olyan terv, mely csak ezekkel kényszerülne szembenézni. Ahol így vélekednek, ott nem az út fölött kell keresni a kö­döt. Hanem a fejekben. M. O. el. Alapkérdés tehát a terve­zés során az egy munkásórá­ra jutó termelés elemzése^ ahogy az állóeszközök kihasz­náltsága, a két vagy a három műszak létrehozásának lehe­tősége szintén. Ügy tűnik, a kezdeti isme­retek fényében, hogy a válla­lati tervezőmunka a szüksé­gesnél kisebb figyelmet fordít a hosszú és a rövid távú ér­dekek egyeztetésére, azaz vál­lalati stratégia nélkül próbál­ja meg a taktika kialakítását. Ez fából vaskarika, annak a reménytelen bűvészmutat­ványnak az ismételgetése, hogy először termeljünk, azután majd csak eladjuk valahogy... A tartalékok elemzése ahhoz segíti hozzá a vállalatot, hogy tiszta képet kapjon valós le­hetőségeiről, akár az eszkö­zök, akár az élőmunka olda­lán. Feltehető, e képben nem­csak kedvező vonások buk­kannak majd elő, ám a meg­levő nehézségek tetemes ré­szét éppen az okozta, hogy mind vállalati, mind népgaz­dasági körben hosszabb időn át nem fordítottak elegendő figyelmet a kedvezőtlen je­lenségekre és irányzatokra, vagy ha észlelték is azokat, nem elemezték mibenlétü­ket. Teljesebb összhang A párt Központi Bizottsá­ga kongresszusi irányelvei ki­mondják: „A népgazdaság fej­lesztésében a szocialista terv- szerűség érvényesítése alap­vető jelentőségű feladat. Ezért a központi tervező szervek és a vállalatok tervezésének erő­sítésére, az érték- és meny- nyiségi mutatók, valamint a tervcélok és -eszközök tel­jesebb összhangjára van szük­ség.” Tegyük a hangsúlyt témánk esetében a tervcélok és -eszkö­zök teljesebb összhangjára, mert a vállalati tervezőmun­kának ez a legsebezhetőbb pontja. A vállalatok tetemes részénél ugyanis a tervcélokat Ijcmnyen ( kialakítják, ami azonban az eszközök számba­vételét illeti, ott sok az eset­legesség, a megalapozatlan várakozás. Különösen így van ez a beruházások, a fejlesztési források megítélésénél, ahol a vállalati elképzelések messze túlhaladják a népgazdaság tényleges lehetőségeit, az igénybe vehető forrásokat. Hi­ba lenne tehát az ötödik öt­éves terv vállalati munkálatai­nál a tervcélokat kizárólag a beruházások oldaláról megkö­zelíteni. Sokkal inkább célra­vezetőnek ítélhetjük azt, hogy a meglevő eszközök jobb hasznosítására terelődjék a fi­gyelem. Ezt sürgeti az a tény is, hogy a megyében az átla­gos műszakszám a legfonto­sabb gépeknél csupán 1,4, hol­ott számítások szerint kis rá­fordításokkal, de lényeges szervezési intézkedésekkel el­érhető lenne az 1,9—2. Nagy kérdés, hogy a középtávú ter­vek munkálataikor mennyi figyelem jut erre, s mennyi az esetleges beruházási remé­nyekre...?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom