Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

1975. JANUÁR 1-, SZERDA 11 Csípős üdvözletek A titkárságon minden év végén összeállítják a vállalat partnereinek névsorát, az igazgató alá­írja a nyomtatott üdvözlőkártyákat, majd a titkárnő ügyes, vékony ujjaival borítékokba csúsz­tatja a „Boldog, békés, eredményekben gazdag újesztendöt” szövegű kartonokat. Címzés szériá­ban, aztán máris viheti a kézbesítő a postára. Vajon ml bújik meg a köszöntőkártyák özöne mö­gött, szivük szerint mit imának az udvarias sablonszöveg után a vállalatok vezetői, ha megkér­deznénk, mit várnak egymástól az új évben? Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalat: — Gazdag ajándékot vá­runk a Hungarotextől: 1975- ben minél magasabb áron ad­ják el termékeinket, s legalább annyival alacsonyabb áron sze­rezzék be az import alapanya­gokat. Még egy kívánság a me­alábbhagyott. Lehet még egy kívánság? A MÁV-nak szól: a záhonyi állomáson lassan ra­kodnak, s emiatt nem tudják fogadni vagonjainkat. Volt, amikor két-három hétig is vár­nunk kellett a feladással, sok­szor 100 vagonnyi árunk kint hevert a szabad ég alatt. Kéré-' síink: 1975-ben bővítsék a ha­tárállomás áteresztőképességét. Budapest vidéki Postaigazga­tóság: — Belátóak, békés ter­mészetűek vagyunk még akkor is, ha az idén a Magyar Ká­belművek borsot tört az orrunk alá. Mentségére szóljon, hibá- zőgazdaságtól is: a termelőszö- ján kívül. Legalábbis az indok vetkezetek iparkodjanak ol- elfogadható: az első félévben csobban termeszteni a lent, azért nem érkezett meg hoz- mert ez is népgazdasagi érdek zánk a megrendelt kábelmeny- éppúgy, mint a zöldség- vagy a nyiség, mivel a nyugati part- cukorrépaprogram. A nyári di­vatprognózis nem jelzi az Ádám-kosztüm divatba jöttét, tehát várhatóan kereslete lesz jövőre is a lenszövetnek. Sze­retnénk, ha a rostlent egyen­rangú mezőgazdasági termény-( nek tartanák. 1975-ben jobb alkatrészellátást kérünk, továbbá azt, hogy a jövőre rendelt gépkocsikat ne év végén szállítsák le, mert szeretnénk már az első hóna­pokban is fuvarozni velük. Ikladi Ipari Műszergyár: — A bővített szövegű újévi üd­vözlőkártyánkat egy óriásnak küldjük: a Dunai Vasmű 700 tonnával kevesebb dinamósza- • lagot adott az idén. A, motorok álló- és forgórészgyártásánál használt fontos anyag jelentős részét — 590 tonnát — ezért tőkés importból szereztünk be, ami kilónként 25 forint több­letköltséget jelentett. Vagyis 15 millió forintot kivettek a zsebünkből, ennyivel lett ke­vesebb a nyereségünk. Miután PEVDI: — Azt tudják, válla­latunk hiteltámogatást kapott az export fejlesztésére. Gyom­ron 30 millió forint beruházási összegből bővítjük vegyi cikke­ket gyártó üzemünket, míg Szentendrén, az Irószergyár fejlesztésére 10 millió forintot terveztünk be. Az építkezések tavaly megkezdődtek, jövőre esedékes az átadás. Sajnos, a szállítópartnerektől nem kap­juk ütemesen az építőanyagot. Jelentős mennyiségű vascsőre, idomacélra van szükségünk, melyek beszerzése sok utánjá­rással, vargabetűvel járt, nem­egyszer fsip-csup tételekben jutottunk hozzájuk. Ráadásul a nagy készletező vállalatok — a Ferroglobus, valamint a Cső- és Szerelvényértékesítő Válla­lat — miután elküldtük 1975. évi megrendeléseinket, nem akarnak szerződést kötni a kért mennyiségű építőanyagra. Új­évi kívánságunk kettős: ma­gunknak az üzemfejlesztések terv szerinti befejezését, míg a két vállalatnak a megfelelő készlet szállításához jobb ütemérzéket kívánunk. Nagykőrösi Konzervgyár: — A nyáron a termelőszövetkeze­tek bevezették a színházi ubor­kaszezont. A közkedvelt ubor­kából keveset termeltek, pedig nerek nem szállították a szige­telő műanyagot. Az év második részében megküldték az ön­hordó légkábeleket és hajrá­ban dolgoztunk. Szeretnénk, ha a jövőben rendszeresen szállítanának, így elkerülhet­nénk a lemaradásokat, melyek az idén a lakótelepeken a ká­belfektetéseknél előfordultak. Pest, Komárom, Nógrád me­gyei Élelmiszer Nagykereske­delmi Vállalat: — Keserű év köszönt ránk, ha a magyar édesipart nem sikerül jobb be­látásra bírni. Jövőre cukorká­ból és csokoládéból még azt a mennyiséget sem ígérik, ame­lyet az idén szállítottak. Hat- százharminckilenc tonna áru gyártását nem vállalták. Ebből 289 tonna csokoládé, 30 tonna nougát, 215 tonna lisztesáru közöltük a Dunai Vasművel, így hangzott a válasz: „Minek fejlődünk annyira?” Hét vállalat, sok kívánság, le­het, hogy a h*.v>s karácsonyi ünnepekben és a vidám, min­dent megbocsátó szilveszteri hangulatban kissé csípősek ezek az üdvözletek, de a józan­ság diktálta minden sorukat, így kívánja a közösségi érdek! Horváth Anita Tóth kontra Kátai Különös per - különös tárgyalás i!1 Vi!" i Or 11 MrfflBl y VlTI iH"1 i i'iVi . ií'iéT ! u 11 E-u==,-J a világpiacon is nagy a keres­lete. Javasoljuk, használják ki a konjunktúrát. Az ország zöldségnemesítő üzejneinek pe­dig üzenjük, hogy gyorsabban dolgozzanak a zöldpaprika ne­mesítésén, mivel a jelenlegj fajták túl érzékenyek aZ időjá­rásra és különböző betegsé­gekre, ezért a termelői kedv (teasütemény, nápolyi), a többi pedig cukorka. Jeleztük már a húsvéti igényeinket is, 880 má­zsa csokifigura helyett 620 má­zsa húsvéti árura fogadtak el megrendelést. Szeretnénk tőlük „édesebb” újévi jókívánságot. Gondjaink lesznek a FÜ- SZÉRT-áruk terítésével is, ezért a Volán 1-es Vállalathoz fordulunk segítségért. A szö­vetkezeti szállítási vállalat ugyanis most selejtezi le öreg gépjárműveit, s még az új be­szerzés késik. Elzárt a Volántól jövőre legalább 18 kocsival többet kérünk. Volán 1-es Vállalat: — Négy- százötven fuvaroztatónktól kérjük: reálisabb szerződéskö­tést, ne jelentjenek be tízsze rés igényeket, biztonsági rátar tással. Ha szükséges, úgyis ren delkezésükre állunk, csak m felejtsék el: a Volán januárié decemberig fuvaroz, tehát ará nyosan használják ki kapacitá­sunkat. Az Autókertől pedig Mint az időjárás... val már nem történhet meg. De nem is ér­ről akartam beszélni, hanem arról, hogy ezek az úri kutyák már nagyon finnyásak, oly­annyira válogatnak, hogy egyebek között a telet sem eszik meg, tőlük ezt nem is vár­hatjuk el. A nyár különben március végére esett, ki­derült az ég, majd az is, hogy ez volt a tavasz tizenhét pillanata. Ragyogóan sütött a nap, zöldbe borultak a fák, mindenki alig várta, hogy megjelenjen a Stirlitz, ám csak ritkán szólalt meg, inkább hallgatott. Es az üdülők hiába lesték a hosszú, forró nyarat, mert az idén sehol sem volt. Ezt onnan tu­dom, hogy a feleségemre megint rájött az utazási láz (érdekes, mindig éppen három évenként jut az eszébe, hogy kellene látni egy kis nyugati világot) és összekuporgatott pénzünkért olasz napfényt kívánt vásárolni. Mondanom sem kell, hogy nem kapott, pe­dig ott viszont mi voltunk a külföldiek. Ha­zafelé végtg szakadt az eső és akkor még azt hittük, hogy majd eláll. Ősszel aztán megkezdődött a tanulás. Egyebek közt megtanultuk, hogy esőből is megárt a sok és a mezőgazdaságban átme­netileg szünetelt az öntözéses gazdálkodás propagandája. Ismét divatos lett a gumi­csizma, mint praktikus viselet és a városi lakosság, valamint a diákság körében új erőre kapott a méltatlanul elfelejtett falu­járás, amelyet sikerült, összekötni a Csináld magad, ha enni akarsz-mozgalommal. A nem­zetközi enyhülés következményeként kato­náink békésebb foglalkozás után néztek, legtöbben cukorrépaszedéssel ütötték el az időt a hosszú ás unalmas őszi napokon. Meg­tanultunk továbbá olyan új fogalmakat, mint a begyűrűzés. Ma már a gyerekek is tudják hogy ezen mit kell érteni: ha nyugat felől megnövekszik a felhőzet és beborul az ég akkor itthon is célszerű készenlétben trrttfn az esernyőt. Annál is inkább, mert a legfrissebb előre jelzés szerint az új esztendőben szintén lesz időjárás. Arkus József nagyobb szónoki lendülettel szálltak síkra ügyfeleik érde­kei védelmében. De azután megint újabb két fiatal jogvé­dőt szólított be az elnök és is­mételten megint kettőt, majd ismét kettőt, mert bármily furcsa ugyanannak a felperes­nek és alperesnek egymásután hat-hat képviselőjét hallgatta meg a bíróság, sőt végül még egy tizenharmadikát is, aki páratlan létére csak az alperes igaza mellett érvelt. A Tóth ' kontra Kátai ügyben ugyan miért vonult fel ekkora jo­gászapparátus? Bírói tévedés? De íme, a bíróság máris tanácskozásra vonult vissza, majd mindjárt megtudjuk, ki­nek adott igazat. Azután azon­ban, hogy újra bevonult, az elnök különös ítéletet hirdetett a különös perben. Kimondot­ta, hogy Hun Tamást a győri ügyvédi kamaránál bejegyzett ügyvédjelöltet kétezer forint, Györgyi Árpádot, a nagykátai és Kovács Zoltánt, a budai já­rási ügyvédi munkaközösség jelöltjét, az alperes képvise­lőit fejenként 1500 forint ille­ti meg. Ez bírói tévedés lehet! Negy-r venezer forintos perérték ese­tén egyetlen tárgyalás után csalt nem jár ilyen magas tisz­teletdíj az ügyvédnek? Persze, hogy nem. Csakhogy ezek az ifjú jogászok nem bí­róság előtt folytattak jogvitát, hanem bíráló bizottság előtt, amely nem ügyvédi költséget, hanem a kitűzött első és má­sodik díjat ítélte oda a győri és a két Pest megyei ügyvéd- jelöltnek. Mégpedig, amint ezt a zsürielnök, dr. Kárpáti Lász­ló, az Országos Ügyvédi Ta­nács elnöke az indoklásban ki­fejtette: szónoki és előadókész- ségük, fellépésük, beszédjük felépítése, jogászi felkészültség gük mérlegelése alapján. Pesf megyei sikerek Perbeszéd versenyt hallgat­tunk ugyanis végig, amely azért folyt Ráckevén, mert az ország nyolc ügyvédi oktatási központja közül annak, amely­hez Fejér, Győr, Heves, Komá­rom, Nógrád, Pest, Szolnok és Veszprém megye tartozik, rác­kevei ügyvéd, dr. Szánthó György a vezetője. Nyolc me­gye mintegy hatvan ügyvéd­jelöltje közül tizenhárom, köz­tük négy Pest megyei mérkő­zött ezen a második perbe- szédversenyen. Az elsőt két esztendeje tartották ugyancsak Ráckevén. Az olvasók nagy része azon­ban bizonyára arra is kíván­csi, a képzelt per felei közül vajon melyiknek van igaza. Szórakoztató, hasznos időtöl­tés: döntse el, aki akarja a sa­ját jogérzéke és ítélőképessége szerint. Minket viszont, akik a perbeszédeket végighallgattuk, az alperes ügyét védelmezők jogi érvelése arról győzött meg, hogy a pert a felperesnek kell elvesztenie. Bűncselek­mény útján szerzett ingóságot, az autót, megfelelő körültekin­tés nélkül vásárolta meg és a tulajdonos megbízása nélkül javíttatta ki. Nela kell a sa­ját kárát viselnie. Szokoly Endre Befejezték a mélyszántást A Ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Termel ős zövetfc traktorosai az év utolsó nap ján befejezték a mélyszántást 2500 hektáron készült el a ta­vaszi vetések — kukorica, szá las takarmányok — magágya A gazdaság a CPS termelés rendszerben termeszti a kuko­ricát, s a jól szervezett munka a magas fokú gépesítés ered ménye, az idei szélsőséges idő­járás ellenére is kimai volt: hektáronként 43 enger it törtek le a John kombájnok, míg tavaly 34 mázsqs —1 s a megyei átlagot meghaladó — hozamot köny vélhették el. A termelőszövet­kezet traktorosai idei őszön két műszakban, éjjel és nappal dolgoztak. i ezáltal csak nyolcezer forint­tal emelkedett. Tóth Péter fel­peres használta is a kocsit, amelynek így ezáltal is csök­kent az értéke. Mindezekért anyagi felelősséggel tartozik. A szintén távollevő felperes jogi képviselője a viszontkere­set elutasítását kérte. Neki Városi mint saját tulajdonát adta el a kocsit azzal, hogy azt Katáitól megvette és a forgal­mi engedélyt csak azért nem íratta át saját nevére, mert új autó vásárlására már be is fi­zetett. Nem gyaníthatta, hogy Városi nem mond igazat. A maga részéről jóhiszeműen járt el, a gépkocsi jogos tu­lajdona lett. Abból, hogy a sé­rüléseket kijavíttatva a kocsit használhatóvá tette Rátái­nak előny, reá pedig a kifize­tett költségek .következtében kár háramlott. Követelése te­hát jogos. Heves vita Ezekután heves vita kelet­kezett az egyébként egyfor­mán fiatal két jogász között. Lelkesen és nagy szónoki hév­vel védte mindegyik a saját ügyfele igazát. Az alperes két­ségbe vonta Tóth Péter felpe­res jóhiszeműségét, a forgalmi engedély nem az eladó nevére szólt, meg kellett volna győ­ződnie róla, hogyan jutott an­nak birtokába, igazat mond-e, amikor azt állítja, hogy a ko­csi az övé. EH ismerte azonban, hogy Városi Ödönt az autó el­adásával megbízta, de 45 ezer forintban szabta meg az árát, amit'persze a karambol után már nem lehetett elérni. Nem tartozik kártérítéssel, ha a fel­peresnek kára származott az ügyletből, indítson pert Városi ellen, hajtsa be azon. Mire az alperes ügyvédje azt fejteget­te, hogy forduljon Kátai Béla az értékveszteségért bíróság­hoz Városival szemben. Meg kell hagyni, hogy mine a ketten jól, de szépen is be­széltek, s a törvények, mei paragrafusok számai, csak úgj röpködtek közben, ahogy iga­zuk alátámasztására felhívta! seregnyi törvényhelyet. Az el­nök azonban véget vetett vi­tájuknak. — Jöjjenek a következők — és máris belépett a terem­be másik két fiatal jogtudor Egyikük ismét Tóthot, a fel­perest képviselte, míg a másii Rátáit, az alperest és ha lehet aiz előző ügyvédpámál mcc Tartalmában, de külsőségei­ben is különös bírói tárgyalás színhelye volt Ráckeve. A szo­kásostól már abban is eltért ez a tárgyalás, hogy nem a bíró­ság épületében, hanem a járá­si hivatal tanácstermében tar­tották, meg kell azonban je­gyezni, az iránta érdeklődő népes hallgatóságot a járásbí­róság tárgyaló szobáinak egyi­ke sem fogadhatta volna be. S a tárgyaló tanács is népes volt a maga nemében, nem keve­sebb, öt tagból tevődött ösz- sze. Ami pedig a peres felek jogi képviselőinek számát ille­ti ... de várjunk csak, előbb ahogy az egy polgári per tár­gyalásáról szóló tudósításban illik, ismertessük a per tár­gyát: Az a bizonyos autó Tóth Péter felperes kereseté­ben előadta, hogy személygép­kocsit vásárolt Városi Ödöntől, akinek a 25 ezer forint vétel­árat kifizette és a forgalmi en­gedélyt tőle kézhez kapta. A gépkocsi sérült volt, miután kevésisel az ügylet létrejötte előtt a volán mellett ülő Vá­rosi egy másik autóval össze­ütközött. A sérülések kijavítá­sa Tóth Péternek 15 ezer fo­rintjába került, amit számlák­kal tud igazolni. A kijavított kocsi azonban csak hét hóna­pig volt birtokában, hatósági úton elvették tőle és odaadták Kátai Bélának, akinek a nevé­re a forgalmi engedély szólott. Csak akkor szerzett tudomást arról, hogy Városi Ödönt sik­kasztás miatt elítélték, mert az autó árát nem adta át Rá­tái Bélának, hanem saját cél­jaira fordította. Ennek ellené­re neki ebből kára nem szár­mazhat és kéri a bíróságot, kötelezze az alperest a vétel­ár, tehát 25 ezer, és a javítási költség fejében 15 ezer, azaz összesen 40 ezer forint megfi­zetésére. A kereset ismertetése után a személyesen meg nem jelent alperes jogi képviselője állt elő és a kereset elutasítását kérte, egyben tízezer forint értékveszteség iránt viszont- keresetet támasztott a felperes ellen. Formás beszédében elő­adta, nem vitatja a javítási költség nagyságát, de a meg­rongálódott gépkocsi értéke a zt mondta a szerkesztő, hogy irhat- /\ nék egy olyan habkönnyű micsodát, szóval afféle szilveszteri visszatekin­tést a hátunk mögött hagyott esztendőről. Nem álltam kötélnek az első szóra, mert mit tudom én, hátha valakinek nem tetszik, hogy visszatekintek, ráadásul habkönnyű micsoda keretében. Ha már visszanéz az ember, ak­kor ügyeljen arra, hogy közben előre is te­kintsen, bár ennek az ajánlott módszernek a technikájával még nem vagyok egészen tisz­tában, félő, hogy esetleg kitekerik a nyakam. Mindenesetre próbáljuk meg. A legcélsze­rűbb volna talán arról elmélkedni, hogy mi­lyen volt az időjárás. Igen, ez jó lesz, mert az időjárás ezúttal csakugyan olyan sze­szélyes volt, mint az időjárás. Emlékszem, az év elején papíron télnek kellett volna lennie, ám a valóságban szokatlan enyheség ural­kodott. Mondták is az öregek, hogy ez nem jól van így, ők •inkább azt szeretik, ha té­len csikorog a hideg, mert különben meglesz ennek a böjtje. Magánszámításaim szerint ekkoriban az idősebbek közül 960 ezren je­lentették ki, hogy nem, eszi meg a kutya a - telet. Ez csak látszólag nagy szám, voltakép­pen lehetett volna nagyobb is, hiszen ma már a lakosság tizenhat százaléka, egymil­lióhatszázezer nyugdíjas korú, így mondhat­ták volna többen is, hogy nem eszi meg a kutya a telet. Ugyanis tényleg nem ette meg. Pedig újabban rengeteg a kutya és minőségük is örvendetesen javul. Hol vannak már azok az idők, qmikor mindenféle korcs, kutyának számított. A fejlődés vonala töretlen: kez­detben az igényesebbek is megelégedtek ke­resztezett kuvaszokkal, aztán jött a német juhászok divatja, majd a foxterriereké, az airdeleké, s végül, amikor a boxerek már- már kiszorították a többi ebet, megjelentek az afgán agarak, jöttek, látták őket és aki győzte forinttal, az máris büszkén sétáltat­hatta a hosszú szőrű, elegáns kutyát, puk- adjon, akinek csak vacak vizslára futotta i pénzéből. Feltehetően ebből indult ki az innepelt táncdalénekes is, aki előbb a régi kocsiját cserélte le, majd a kutyáját, csak az lett a baj, hogy előbbit összetörte, utóbbit vedig elvesztette, ami szerencsire a hangja-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom