Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA • XIX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁHA I FORINT 1975. JANTJÄR 1., SZERDA Tovább a járt úton J anuár elseje van, 1975. Jókívánságok hangzanak el, s holnap, másodikán kezdődik újra a munka, vége az ünnepeknek. 1974 tizenkét hónapja múlt időbe kerül; csináltuk, tettük, elértük, elmulasztottuk ... Korai lenne még az aprólékos számvetés, hiszen a megye gazdasági egységeiben, intézményeiben az utolsó napokban is sok minden történt — már ahol nem nyújtották meg az ünnepeket ilyen meg olyan praktikákkal ... —, azt azonban a legfőbb tények ismeretében biztonsággal állíthatjuk, hogy a nehézségek ellenére 1974 nem tartozik a megye életében a rossz esztendők közé. Folyamatosan bővült az ipari és a mezőgazdasági termelés, több lakás épült fel, mint a korábbi évek bármelyikében, gyarapodott a gyermekintézmények, az oktatási létesítmények hálózata, növekedett a lakosság pénzbevétele. Megegyező a kép az országossal, s megnyugtató, hogy nincsenek szembeszökő eltérések. Rossz gazdák lennénk azonban, ha csupán az eredményeket markolnánk ösz- sze, s hagynánk ujjaink között kiperegni a gondokat, a teendőket, mint amikkel semmi dolgunk. Sőt, az eredményekről nem megfeledkezve, elsősorban gondjainkkal, bajainkkal kell szembenéznünk, ha azt akarjuk, hogy 1975-ben se torpanjon meg a fejlődés ritmusa. Ügy tűnik, megnőtt az aggódók, kétkedők, pesszimisták tábora, akik azt hiszik, minél előbbre jutunk, annál kevesebb lesz a teendőnk. Nem értik azt a nyilvánvaló igazságot, hogy a haladás új és újabb ellentmondásokat szül, feszültségeket hoz létre, s hogy ezek feloldása maga a fejlődés. Megriadnak a nehézségek láttán, előbb sopánkodnak, mintsem gondolkoznak. „Bajok vannak”, mondják, bár nem tudják pontosan megfogalmazni, mit értenek baj alatt. Sem társadalmilag, sem gazdaságilag nem lehet arra berendezkedni, hogy csakis és kizárólag előnyös hatásokkal találkozzunk, s ne kelljen kedvezőtlenekkel is számolni. Vannak akik ilyesfajta illúziókat dédelgetnek, akik mostanában úgy érzik, hogy „változott a vonal”. Feleljünk a bizonytalankodóknak, a mindentől összerezzenőknek — mint legnyomósabb érvekkel — tényekkel, a választ is magukban hordó kérdésekkel. Vajon változás lenne, hogy erőteljesebb hangsúly jut a korábbiaknál a takarékosságra? Hogyan értelmezik akkor azt a meghökkentő adatot, hogy a megye gazdaságában egy kilogramm hengerelt acélból csupán hatvan deka kerül tovább áruként, termékként, s negyven deka hulladékba jut? Változás követelné, hogy az eddigieknél gyorsabban szükséges növelni az egy főre számított termelést, azaz a termelékenységet? Vagy sokkal inkább arról van szó, hogy a megye ipara, mezőgazdasága, közlekedése és szállítása, építőipara távolról sem használta ki lehetőségeit, tartalékait? Módosulás írná elő, hogy javítani kell a beruházási tevékenységet, vagy az, hogy tíz beruházásból hatot csak határidő után, s a költségeket túllépve adnak át rendeltetésének a megyében? K önnyebb, egyszerűbb „vonal”-ról papolni, mint elismerni saját gyengéinket, mulasztásainkat, tehetetlenkedéseinket! Igaz, 1974-ben az Import árszínvonala mintegy negyven százalékkal növekedett, s mivel az export fejében korántsem tudtunk ennyivel többet jövedelemként zsebretenni, nagyobb hazai árutömeget adhattunk a vá- sároltakért. Igaz, bizonyos tipikus kapitalista megszorítások következtében az ipari és mezőgazdasági üzemek népes csoportja jutott nehéz helyzetbe — a Forte Fotokémiai Ipar- vállalattól a szarvasmarha-hizlaló gazdaságokig —, de ki állíthatná azt, hogy a termelő tevékenységnek akár egyetlen apró pontján is válságjelenségek mutatkoznak? Holott a baj valahol itt kezdődne... ! A cselekvés szigorúbb megkötöttsége, az ésszerű takarékosság nem baj. hanem teendő, esetleg most a korábbinál előbbre álló teendő. Nem a tekintély, hanem az igazság okán idézzük csak a párt Központi Bizottsága irányelveit a XI. kongresszusra: „Egész gazdasági tevékenységünket a társadalmi termelés hatékonyságának eddiginél erőteljesebb növelésére alapozzuk. Ez megköveteli a termelési szerkezet további átgondolt korszerűsítését, a műszaki-tudományos haladás gyorsítását, az új technológiák bevezetését, a jövedelmezőség javítását, a belső és külső erőforrások jobb felhasználását." Hol itt az új vonal? Pusztán arról van szó, hogy a világgazdaságban létrejött új helyzet nem útunk megmászására, hanem eszközeink, módszereink tökéletesítésére késztet bennünket. Az út a járt út marad! Vannak-e reális lehetőségeink minderre? A megyében jó néhány gazdasági egység eddigi munkája tanúsítja, hogy a tartalékok forrásai nem merülnek ki, hanem — a gazdálkodás magasabb színvonalán — újratermelődnek! Vajon véletlen-e, hogy a Dunai Kőolajipari Vállalatnál a berendezések névleges teljesítményénél több félkész és készárut bocsátanak ki ? A szerencse szülötte lenne, hogy a Nagykőrösi Konzervgyár idén elérte azokat a gazdasági mutatókat, melyeket eredetileg 1975-ben vélt megvalósíthatók- nak? Pusztán a baromfitenyésztésnek és -feldolgozásnak köszönhetné a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet, hogy országos hírt, rangot szerzett? S mi okozta a Ceglédi Építőipari Vállalat sorsának jobbrafor- dulását, a nemrég még fenyegető szanálással szembeállítható dinamikus fejlődést? Az, hogy ezeken s a hozzájuk hasonló helyeken a vezetés éppúgy, mint az emberek termelői közössége, fölismerte a megnövekedett követelményeket, azt az alapigazságot, hogy nincs megállás, a gazdálkodás állandósága éppen az örökös változás, mozgás. E fölismerés nem maradt elvi tétel, hanem a gyak'orlaltban öltött testet. Üj termékekben, üzem- és munkaszervezésben, az élőmunkával való takarékosságban, a termelőberendezések jobb kihasználásában, az iparszerű termelési rendszerek bevezetésében, a költségek csökkentésében, mindabban, ami sok üzem, vállalat, szövetkezet számára most úgy hat, mint derült égből a villám- csapás. • rj> alálgatás, várakozás, sopánkodás helyett | dolgozni (kell. S keményebben, mint eddig. Lehet, akadnak, akiknek nincs ínyére ez a keményebb munka, akik úgy fogják fel a szocializmust, mint egy'üdülőt,, ahol mások dolgoznak s ők pihennek ., . A keményebb munka indokoltsága az é]£t- .minden • területén kiütközik, hiszen elfogadhat- juk-e, hogy a,z ipari üzemekben a foglalkoztatottak 15—20 százaléka nem végez érdemi, a termelés, az ügyintézés alapján indokolt munkát? Beletörődhetünk-e abba, hogy a megyei építőiparban a gépkihasználás a naptári Időalap negyedét sem ériéi hogy ott is új beruházásokat tervezgetnek, ahol a meglevő termelőberendezések egy műszakban dolgoznak? Nem szépeket kell mondanunk egymásnak, hanem az igazat — Százhalombattán, a kőolajipari vállalat kenőolajblokkjának beszámoló taggyűlésén jegyeztem fel e szavakat, egy munkás felszólalásának részeként. Megszívlelendő, köznapian egyszerű figyelmeztetés. S ha igaz általában, akkor még inkább helytálló a gazdasági életben. Valóban nincs szükség szép szavakra, köntörfalazásra, á . dolgok körülírására, amikor nevükön is nevezhetők. Napjainkban a párt- és kormányhatározatok ezt teszik, s furcsa módon azok, akik eddig túl magabiztosak voltak, egyszeriben a legtétovábbak közé kerültek. Holott pusztán annyiról van szó, hogy a járt úton célszerűbben kell haladnunk. E célszerűségnek sokféle formája van, s a formák megfelelése, a helyben legjobb megtalálása azok kötelessége, akik ott dolgoznak. 1975-ben is folytatódik a megye iparában és mezőgazdaságában a termelés növekedése, a tervek szerint átadnák 1800 tanácsi bér- és tanácsi értékesítésű lakást, Nagykőrösön befejezik a vízmű, a vízvezetékhálózat első szakaszának kialakítását, megyei támogatással 45 iskolai tantermet hoznak tető alá... Van tehát mit sorolni a remélt események közül, azaz rossz szemüveget hordanak azok, akik úgy gondolják, 1975 csak gondokat, nehézségeket, kedvezőtlen intézkedéseket tartogat. Végletek, szélsőségek helyett részesítsük azt előnyben, ami mindig is célhoz vezetett: a józan megfontoltságot, a tényezők sokaságát összevető előrelátást. A kiegyensúlyozottabb munka némely tekintetben megkövetel lemondást, de eredményei kétségtelenül biztosabbak, a korábbiaknál nagyobb összhangban állnak a társadalmi érdekekkel. A személyes tervek ritkán ölelnek fel sokesztendős távlatokat, ám az országos terveknek alapvető jellemzője. A távlati több esetleg átmeneti áldozatokkal jár, de nem élhetünk úgy, hogy csak az eredményekből részesülünk, a gondokat, teendőket másokra hagyjuk. 1975-ben is az eddig járt úton megyünk. Csak éppen jobban ügyelnünk kell lépteinkre. Mészáros Ottó KONGRESSZUSI VERSENYBEN Terven felül 30 ezer tonna „...a nemzeti vagyon tetemes részét kitevő termelöberendezé- seket jobban használjuk ki, a műszakszámot neveljék, s ezáltal beruházásokat takaríthassunk meg... Javítani kell a nagy értékű berendezésekkel felszerelt ipari nagyvállalatok gazdasági feltételeit.” (XI. kongresszus irányelveiből) Rekordévet zárt a Cementes Mészművek váci gyára A Cement- és Mészművek váci gyára 2 milliárd forint értékű' állóeszközzel rendelkezők. Így is mondjáík> drága impoTtgyár, mert a berendezéseket külföldi piacon, szocialista" és tőkés import útján vették, annak idején, amikor tizenegy évvel ezelőtt Vácott lerakták a gyár alapkövét. A milliárdos nagyüzem fennállása óta, a mai napig 10 millió tonna cementet adott a magyar építőiparnak. Az épületek, a drága termelőeszközök fenntartása, kihasználása nagy kiadásokkal jár, hisz a külföldi gyártmányú gépek javításához, karbantartásához import alkatrészekre van szükség, melyeket a külkereskedelem valutáért szerez be, súlyos összegekért. A fenntartási költségek csökkentésére takarékossági szempontból is kedvező, újfajta elszámolási rendszert vezettek be a gyárban: decentralizálták az alkatrészgazdálkodást. Az idén már nem központi elosztással, hanem saját pénzkeretükből gazdálkodnak az üzemrészek. Eredmény: a szokásos 14*0—150 millió forint éves fenntartási kiadások 10 millióval csökkentek. Természetesen célprémium is ösztönözte az üzemek dolgozóit és műszaki vezetőit arra, hogy az importanyagokkal takarékoskodjanak. Az új anyaggazdálkodási rendszer bevált, a váciak példájára az idén a Cement- és Mészművek valamennyi gyárában bevezetik módszerüket. A gyáriján tovább szélesedett az üzemi demokrácia, ezt bizonyítja az az újabb intézkedés is, miszerint tavaly november 15-vel a vállalatnál elsőként vezették be a szak- szervezeti jogsegélyszolgálatot. A bizottság már eredményesen működik, a rendszeres fogadónapokon egyre többen keresik fel különböző megoldásra váró ügyeikkel a dolgozók a szakszervezeti jogsegélyszolgálat megbízottjait. Kimagasló eredményekkel zárult az 1974-es esztendő, s az új évre vonatkozólag is biztatóan nyilatkozott dr. Mi- hócs Ferenc, a váci gyár igazgatója, aki egyszemélyiben a CEMÜ vezérgiazgató-helyette- se is: — Egymillió 70 ezer tonna cement volt az éves tervünk, o kongresszusi felajánlásokul dolgozóink 30 ezer tonnával kiegészítették ezt a számot, s így az -év utolsó napjaiban legyártották az egymillió-százezredik tonna cementet is. Mindezt termelékenységnöveléssel értük el. Nem volt könnyű a' vállalás teljesítése, de a gyár szocialista brigádjai már ezzel számoltak, amikor az ÉVM* Vállalatai között az iparágban elsőként csatlakozlak a versenyfelhíváshoz. A gyár 1975-ben túl ßkarja szárnyalni a tavalyi rekordévet; dolgozóink újabb 15 ezer tonna cement előállítását vállalták terven felül. A versenyeredményeket negyedévenként értékelik az üze- mekben és a legjobb kollektívákat jutalmazzák, eddig 650 ezer forintot osztottak ki az élenjáróik között. — Hogyan hatott a nyereségre a kongresszusi munkaverseny? — Nyereségtervünket is túlteljesítettük, körülbelül 20 millió forinttal, vagyis 60 millió forintos eredménnyel zárjuk az évet. Minden terven felüli egymillió forint után 30 ezer forinttal növeli részesedésünket a vállalat. — Az ország egyetlen cementzsák gyártó-gépe Vácott van, innen látják el a CJEMÜ többi gyárát is. — Igen, zsákgyártó üzemünkben kizárólag nőket foglalkoztatunk, egyh armada gyermekgondozási szabadságát tölti, de még így is 42 millió 500 ezer darab zsákot sikerült készíteni, 5—6 millióvá] többet az éves átlagnál. Jövőre belép a hejőcsabai gyái is, várhatóan 4 millió dara! zsákot kér majd tőlünk. Mindenképpen teljesíteni akarjuk mert ez népgazdasági érdek Ugyanis, ha külföldről szereznék be, forintra átszámítv; 13,50-be kerülne egy zsák, égj tonna cementhez pedig 20 da rab kell belőle. Tehát többlet vállalásunkkal párszázeze dolláros megtakarítást érüru el. Az idén a m észüzem terme lése is csaknem megkétszere ződik majd, a tavalyi 45 eze tonnával szemben a gyár 8 ezer tonna termékkel látja e a hazai piacot. II. A. Eredményes, boldog új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak! I
