Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-08 / 287. szám

MEf’líI W 1974. DECEMBER 8., VASÁRNAP A megyei MSIBf• tag évi munkájukat (Folytatás az 1. oldalról.) Bak nevezte a tanácskozást, amelynek egyaránt feladata az idén elvégzett munka értéke­lése, és a jövő évi feladatok megbeszélése: számvetés és tapasztalatcsere. Eredményesen munkálkodtak a szovjet—magyar barátság elmélyítésén Az előbbihez különösen jó kiinduló pontot jelentett az az átfogó értékelés, amelyben Várkonyi Lászlóné összegezte ez MSZBT Országos Elnöksé­ge és az országban működő tagcsoportok idei tevékenysé­gét. Bevezetőben továbbította az MSZMP Központi Bizottságá­nak köszönetét az eredmé­nyes, jó munkáért, azt a kö­szönetét, amelyet az elnökség legutóbbi ülésén Győri Imre, a Központi Bizottság titkára tolmácsolt. Mint hozzátette, a magyar és a szovjet nép ba­rátsága elmélyítésében, a Szovjetunió kulturális, gazda­sági, tudományos és műszaki eredményeinek ismertetésében derelcasan kivették részüizet a Pest megyei tagcsoportok is. — Annáit ellenére, hogy 1974-ben nem voltak különö­sen széles tömegeket meg­mozgató látványos akciók — mivel az idei mun­kánk már a XI. párt- kongresszus és hazánk felsza­badulásának 30. évfordulója jegyében folyik, azoknak elő­készítését szolgálja, erőinket, elsősorban ezekre tartogattuk — mégis van miről számot adnunk, ha visszatekintünk. Csatlakozva a művelődési szervek akcióihoz, illetve a kü­lönböző, kormányszintű kez­deményezésekhez, az MSZBT is ki ’ette részét a Szovjet­unió külpolitikája, az SZKP XXIV. kongresszusán kidolgo­zott békeprogram ismerteté­séből, a nagy szovjet állam népei életének sokoldalú be­mutatásából, és széleskörűen tudatosította a magyar■—szov­jet politikai, gazdasági, tudo­mányos, műszaki és kulturá­lis együttműködés jelentőségét szocialista építő munkánkban. A mozgalom sajátos eszközei­vel vettünk részt — egyebek között — a magyar—szovjet műszaki-tudományos együtt­működési megállapodás 'alá­írása 25. évfordulója alkalmá­ból rendezett jubileumi ak­ciókban, a KGST negyed- százados jubileumában, a "leg­nagyobb orosz költő, A. Sz. Puskin születése 175. évfordu­lójának méltó megünneplésé­ben. Ezt a lelkesedést és ak­tivitást kérünk 1975-ben is a Pest megyében működő tag­csoportoktól, a társadalmi és tömegszervezetektől, és min­denkitől, aki a két nép barát­ságát szívügyének tekinti. Gazdag beszámolók Szavait — noha nem vita­indítónak szánta — számtalan felszólalás követte. A Pest megyében működő, 40 tagcso­port képviseletében felszóla­lók saját idei munkájukról szóló tájékoztatóval egészí­tették ki az összképet. Por­tik Dobos Ferenc, a SZIMFI igazgatója a szovjet szakiro­dalom nyújtotta szakmai se­gítségről, s az intézetük KISZ-esei és a szovjet kom- szomolista harcosok közötti szoros barátságról beszélt. Szőcs Attila, a Monori Álla­mi Gazdaság MSZBT-tagcso- portjának ügyvezető elnöke beszámolt arról a segítségről, amelyet a szovjet katonák a közelmúltban nyújtottak gaz­daságuknak az őszi betakarí­tás nehéz munkájában. A pártbizottság és az MSZBT országos elnökségének segít­ségét kérte ahhoz, hogy köz­vetlen kapcsolatra léphesse­nek egy szovhozzal. Dr. Gere Tibor, a gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem MSZBT-tag- csoportjának ügyvezető el­nöke az oktatási intézmé­nyek sajátos feladatairól és lehetőségeiről beszélt, a szov­jet mezőgazdasági és társ- tudományok eredményei­nek ismeretében. ' Már­ton Pálhé,' az MSZBT öfsza­gos elnökségének tagja a vér­ségi—kartali egyesült tsz tagcsoportjának munkásságá­ról számolt be. Lehóczki Endre, a péceli általános is­kola igazgatója és MSZBT- tagcsoportjának ügyvezető el­nöke a tanulók barátsági munkájának eredményeit, a széles körben népszerű út­törő—pionír levelező kapcso­lat szép példáit, s a gyerek­korban —elmélyült barátság hatását méltatta a tanulók családi környezetére. Társadalmi aktíva csoport alakul Balogh László, a Pest me- yei pártbizottság osztályve- etője kért szót ezután, hogy olmácsolja a pártbizottság éleményét a megyei tag- soportok idei munkájáról, lint mondotta, egyre több értszervezet ismeri fel koor- ináló szerepét a barátság polására irányuló munkában tagcsoportok és a különbö- ő társadalmi, tömegszerve- etek között. Ez így helyes, rert az MSZBT célkitűzé­si, feladatai szerves részei pártéletnek, a politikai lunkának. A továbbiakban •eszámolt a szibériai Omszk negyéhez fűződő testvéri apcsolatok szélesedéséről, rősödéséről, s bejelentette, ogy a tagcsoportok munká­inak támogatására, a jó ta- asztalatok közvetítésére a övö évben társadalmi akti- acsoportot alakítanak a me- yei pártbizottság propagan- a-müvelődési osztálya mel- ett. Ezután még dr. Gerő Igor lyörgy, a monori József At- ila Gimnázium. Rozsér Gé- a, a solymári PEMÜ, Skul- éti József, a ceglédi Ma- yar—Szovjet Barátság Tsz, Tass Ferencné, a százhalom­battai Ságvári Endre Általá­ul Iskola. Fettich Dezső a \VM szentendrei gyára. dr. 1étényi Péter, a Gyógynö­vény Kutató Intézet, és Tóth mre, az Egyesült Izzó váci ;yára MSZBT-tascsooortjá- rnk munkájáról számolt be A hozzászólásokra és az el- íangzott kérdésekre Barin- iai Oszkárné válaszolt, a ta­nácskozás záróbeszédében. Summázásul arra intette a mozgalom aktivistáit, hogy ebben a politikailag aktív időszakban a napi politizálás­ban kell előbbre lépni. Színvonalas vetélkedő Ebéd után a szomszédos oktatási intézmény dísztermé­ben folytatódott a program: a tagcsoportok által beneve­zett 3 fős csapatok szellemi vetélkedőjével, amelyet rövid, meleg hangú köszöntő beszéd­del Papp József, a városi párt- bizottság első titkára nyitott meg. Az érdeklődésre mi sem jellemzőbb, mint az a „leltártöbblét”, amely már a startnál kiderült: tíz csapat helyett 11 érkezett, a Monori Állami Gazdaság ugyanis két csapattál kívánt részt venni a vetélkedésben. Kizárólag a technikai nehézségeken mú­lott, hogy ezt az igényt nem tudták teljesíteni, ám ez — mint később kiderült — sem­mivel sem csökkentette az ál­lami gazdaság versenyzőinek esélyeit... A vetélkedőn így a Monori Állami Gazdaság, a monori József Attila Gim­názium, a nyársapáti Hala­dás Tsz, az ikladi Ipari Mű szergyár, az Országos Villa- mostávvezelék Vállalat gödi telepe, a péceli Szemere Pál általános iskola, az Egyesült Izzó váci gyára, a Dunai Kőolajipari Vállalat és a soly­mári PEMÜ egy-egy csapa­ta vett részt. A színpadon helyet foglaló zsűri — dr. Magyari András elnökletével — igazán csak egy kicsivel látszott izga­tottá bbnak a versenyzőknél. Az irodalmi, és zenei műsor­számokkal tarkított, ügyes­ségi versenyekkel színesített, egy-egy jutalomkönyvvel dí­jazott vetélkedés érdekes, pergő lebonyolításáért Simon Gy. Ferencet, a Képes Üjság rovatvezetőjét, a kérdések összeállítóját,' Oláh Ferenc játékmestert,. a váci Madách Imre Művelődési Központ igazgatóját és — a verseny­zőket illeti dicséret. Az I. helyezést — és vele a 700 forintos könyvutalványt — végül is a Monori Állami Gazdaság csapata nyerte el; a II, helyet a monori József Attila Gimnázium, a 111-at a nyársapáti Haladás Tsz csa­pata szerezte meg. A váci üzemek különdíjakkal. ju­talmazták a győzteseket: a Forte-gyár ajándéktárgyakkal és fotóanyaggal, a Híradás- technikai Anyagok Gyára és a Váci Kötöttárugyár pedig egy-egy vázával kedveskedett a II., illetve a III. csapatnak. Ny. É. Sok siker kísé Huszonöt éves a Csepel Autógyár férfikórusa Kétnapos ünnepség kereté­ben emlékeztek meg a Csepel Autógyár férfikarának 25. év­fordulójáról. Ünnepi díszköz­gyűlés, beszámoló az elmúlt évekről a kitüntetések és ju­talmak átadása, majd minő­sítő hangverseny szerepelt az első nap programján. Az ün­nepségen megjelent Szeghalmi Gyula, a vállalati pártbizott­ság titkára, Maróti Gyula, a KŐT A főtitkára, Ladányi Ist­ván, a Pest megyei Népműve­lési Tanácsadó vezetője, Hal- lamasék László, a Szakszerve­zetek Pest megyei Tanácsa kul­turális osztályának vezetője, Recski József, a vasasszak­szervezet agitációs és propa­gandaosztályának osztályveze­tő-helyettese. Az ünnepi közgyűlést Bur- sits Tiborné, a művelődési központ igazgatója vezette, emlékbeszédet a kórus elnöke, alapító tagja, a kórus első karnagya és szólistája, Mályi Jenő mondott. A férfikar vegyeskarként kezdte működését. Ahogy az autógyár, a dolgozók létszáma rohamosan fejlődött, hamaro­san 40—50 fős férfikar lett a kis vegyeskarból, ekkor már hivatásos karnagy, V aradi István vezetésével. Nem volt =f= TV-FIGYELŐ Milyen volt a háború? A modern irodalom egyik leg­jellemzőbb hatáseszköze a jel­lem és a helyzet ellentétessé­gének feszültsége. Egy gye­rek például, aki közönyösen gyilkol és aztán nyugodtan va­csorázik a halott mellett. En­nek a különös írói módszer- nek-technikának az alapelveit a modern irodalom már régen részletesen. kidolgozta. Pénteken este,a Portugál ki­rálylány című íeyéíilrnbfen, amely Déry Tibor novellái­ból készült, ezzel a techniká­val, tehát a jellem és a helyzet ütköztetésével találkoztunk. Teljesen világos volt azonban, hogy az Esztergályos Károly rendezte filmben nem a diva­tos technika, ha tetszik, mo­dern írói trükk felhasználásá­ról volt szó. A Portugál király­lányban az emberi karakter és a reális szituáció feszültségét nem írói-rendezői spekuláció hozta létre, hanem a tényle­ges valóság, a háború. A gye­reket, aki gyilkolt és utána fa­latozni kezdett a hulla fölött, a háború juttatta el idáig. Az ő és többi hasonló sorsú-hely­zetű társa viselkedését, maga­tartását ezek az élmények ma­gyarázzák. A film éppen ezt mutatja be. Azaz azt a fájdalmas tapaszta­latot dokumentálja, milyen pusztítást-rombolást okozott a gyermeki lélekben és egyéni­ségben is a háború, és mindaz ami utána következett, a nyo­mor. az elhagyatottság, a nél­külözés. Mindez persze nem újvala­mi. A művészetek ezeket a sú­lyos emberi tapasztalatokat már az első világháború után földolgozták. De lényegükhöz tartozik, hogy ismétlésük alig csökkenti a megdöbbenést, amit felidézésük minden esetben kivált. Annak dokumentálásá­ra, hogy csakugyan milyen volt valójában a háború, az egyik legmeggyőzőbb eszköz kétségtelenül a gyerekek sor- sának-életének felidézése. A Portugál királylány is mindenekelőtt ezért tűnt fon­tosnak, tanulságosnak. RpSZlftfk 6S Tiportok. Bizonyta­lan vagyok, valóban befejező­dött-e péntek este az eredeti­leg négy folytatásosnak jelzett Gyökeret eresztve című peda­gógiai riport. A pénteki, ne­gyedik rész ugyanúgy ért vé­get, mint a korábbiak. Egy szót sem hallottunk, vagy olvastunk arról, hogy ezzel az egész so­rozatnak vége. Lehet tehát, hogy még jön egy vagy több folytatás? Nem tudjuk, és nem is lénye­ges. Az összkép már úgysem változik. Nevezetesen az. hogy bizony nagyon szerény kis ri- oortocska volt ez a sorozat. Szó sincs arról, hogy megfelelt volna az előzetes híradások ál­tál eléggé felcsigázott érdeklő­désünknek. Több okból sem sikerült ez a riport. Az egyik és talán nem legjelentéktelenebb ok, hogy amikor valahányszor konflik­tusokhoz, bonyodalmakhoz ért, a részletektől rögtön felemel­kedett valami elvont magas­ságba. Ez magyarázható bizo­nyos tapintattal, sőt még el­fogadható oka is van, hiszen ’gyerekek, pedagógusok ügyeit tárgyalta’ az anyag. Ettől azon­ban a riport'még rossz marádt. A műfajnak nem az elvont­ság, hanem a részlet az éltető­eleme, táptalaja. Ha nincs rész­let, méghozzá érdekes, fontos, aktuális részlet, nincs riport sem. Ö. L. állandó pcóbahelyiségük, a váltott műszakok miatt a lét­szám is bizonytalan volt, de a karnagyok és a dalosok össze­fogása végül mindig meghoz­ta a gyümölcsét. A kórus si­keresen szerepelt a járási, megyei dalostalálkozókon, a vállalat ünnepségein és a Va­sas-fesztiválokon. A kórus fénykora 1964-ben kezdődött. Ekkor már Tóth Béla karnagy vezette, az ő szakmai tudása, céltudatos pedagógiai, nevelő munkája eredményeképp egymást kö­vették a sikeres szereplések. Már az első országos minősí­tésen 1968-ban aranykoszorút kaplak. 1970-ben Cegléden pedig egy megyei bemutatón elsők lettek. Két évvel ez­előtt a minősítésen „Arany­koszorú diplomával” helyezést értek el, a következő évben pedig nagy sikerrel szerepel­tek az országos Vándor Sán­dor Munkáskórus Fesztiválon* A megemlékezés után jutal­makat osztottak ki a kórusta­goknak. Tóth Bála karnagy és Mályi Jenő a szocialista kul­túráért kitüntetésben része­sült. Miniszteri dicséretet ka­pott a két legrégebbi — csak­nem az alapítás óta működő — kórustág, Dobó István és Dávid János. Ezután került sor a kórus minősítő hangversenyére Tóth Béla karnagy vezényletével, Vidner Lili zongorakíséreté­vel. Érdekes kezdeményezés volt, hogy a minősítő hangversenyt nem az eddigi gyakorlat sze­rint, a megye többi kórusával együtt tartották, hanem a ju­bileumi ünnepségek program­jában, amely ezáltal gazda­gabb, változatosabb lett. A kórusnak pedig módja nyílt arra, hogy a szokásos minő­sítők megszabott műsoridejé­nek több mint kétszeresére méretezett programmal bizo­nyítsa tudását. Különösen tetszett előadá­sukban a négy romantikus kórusmű, Liszt: Magyar ünne­pi dal, Schumann: Dalnok­verseny, Verdi: Rabszolgák kórusa és Borogyin Tréfás szerenádja. Szépen sikerültek a Bartók—Kodály, valamint az Ádám Jenő népdalfeldol­gozások, Bárdos Lajos és Vá­sárhelyi Zoltán kórusművei, valamint a munkásdalok kö­zül a Porlepte utakon (Szécsi János szólóéneklésével), a Vö­rös ősz (Mályi Jenő szóló­éneklésével), s a különösen népszerű „Szól a kakas haj­naltájban” kezdetű Aratódal Szécsi János és Mályi Jenő szólójával. A műsort Krizsa- novszkij lendületes erejű kó­rusműve, A vörös zászló zár­ta be. Produkciójukat háromtagú zsűri értékelte. A kórus meg­őrizte előző helyezését, az „Aranykoszorjí diplomával” minősítést. Korda Agnes Vecsés szülöttére emlékeznek Goldmann György szobrász- művész 70 évvel ezelőtt, 1904. december 21-én született Ve- csésen. 1932-től részt vett az illegális kommunista mozga­lomban, tagja volt a szocia­lista .képzőművészek .cso­portjának. Első . kiállításn, 1930-ban portréit és forradal­mi mondanivalójú kisplaszti­káit mutatta be. A mozgalom­ban felelős munkát végző ki­váló művészt 1942-ben fogták el és életfogytiglani fegyházra ítélték. Fiatalon, 1945. január­jában hált mártírhalált a da- chaui koncentrációs táborban. Alkotásai közül 16 szobrot a Nemzeti Galéria őriz. Pest megyében nagy tiszte­lettel ápolják a kommunista művész, emlékét, Most, szüle­tése 70. évfordulójának.' meg­ünneplésére készülnek. Vácott december 19-én emlékkiállítás nyílik, melyen a Nemzeti Ga­lériában őrzött alkotásait mu­tatják be. Goldmann György szülőháza falán december 20- án emléktáblát lepleznek le. A tsz már letette a voksát Tudom, eltűnik a különbség a fizikai és a szellemi munka között, eljön az idő, amikor a falu és a város igénye, élete is hasonló lesz. Mégis nagyon odafigyeltem a dunavarsányiak kezdeményezte tanácskozáson — amelyen a közművelődés­ről tárgyaltak —, ahogy hall­gattam a gépészmérnök és a szocialista brigádvezető egy- fbrmán gondolatébresztő fel­szólalását; az orvos és a Ki­szerelésen dolgozó fizikai munkás azonos gondolatát; a fiatal pedagógus-ifjúsági klub­vezető szavát és a Közgazda- ságtudmányi Egyetem tanó­rának véleményét — mennyi­re rímelnek egymásra monda­nivalóik. Jónás Zoltán, a rác­kevei járási pártbizottság első titkára és a járási hivatal el­nöke, dr. Raffai Béla elvi mondanivalót fogalmazott meg a közművelődésről szóló párthatározatról, és már nem is szolgált meglepetésként, hogy a sertéstenyésztési ága­zatvezető és a többiek ugyan­olyan politikai felelősséggel, elvileg pontosan fogalmaztak, mint a hivatásos pártmunká­sok. Az elnök élre állt Mennyi kezdeményezés, öt­let, siker fér meg ott, ahol a vezetők nemcsak hagyják megvalósulni az ötleteket, a kezdeményezéseket, hanem élére állnak, ösztönzik, báto­rítják az újat, mint ahogy, a dunavarsányi Petőfi Termelő- szövetkezet elnöke, dr, Tres- ser Pál tette, s maguk is részt követelnek szakmai munká­juk mellett a tudatformálás­ból. Nem társadalmi munka­ként teszi, mondotta, hanem szakmai munkájának velejá­rója: hogyan is lehetne más­ként egy korszerű gazdaság­ban, ahol csak képzett embe­rek ismerhetik ki magukat. A feladatokat sem csupán né­hány egyetemet végzett szak­ember oldja meg, hanem az egész tagság, így a művelődési lehetőségeket is az egész tag­ság számára kívánják megte­remteni. A termelőszövetkezet már korábban egyesült a majosházi tsz-szel, a taksonyi termelő- szövetkezet tagsága is kimond­ta az „igen”-t az egyesülésre, és 1975. január elsejétől már együtt dolgoznak. Várható a délegyházi tsz közeledése is. Tizenhét tsz-ösztöndíjas A Petőfi Tsz-ben mind job­ban előtérbe kerül az iparsze­rű termelés. Sertéstelepük korszerűsége világszínvonalon áll. Néhány hónap múlva már üzemel a Holstein-Friesian szarvasmarha-tehenészet, s az állatok takarmányellátása is kiválóan gépesített. Élelmi- szeripari szolgáltatási tevé­kenységük szintén modern alapokon nyugszik. Az ilyen munkát csak\ jól szervezett, szakképzett, magas fokon irányított gárdával vé­gezhetik. Jelenleg 28, egyete­met, főiskolát végzett szakem­berük van, az egyesülések után negyvenen lesznek. Jelenleg 45, később 70 lesz azoknak a száma, akik középszintű képe­sítéssel rendelkeznek. A száz­tíz ilyen szakember nagy oo- litikai és szervező erőt képvi­sel. S ami a fő, ezek a jól képzett emberek nemcsak sa­ját fejlődésükkel törődnek, ha­nem felelősséget éreznek a környezetük formálásáért is. Az új technika alkalmazása, megismerése, a dolgozók állan­dóan növekvő kulturális igé­nye sürgeti a művelődési, a kulturális tennivalók megha­tározását. Nem mintha holt­pontról indulnának és alap­vető dolgaikat most fogalrpaz- nák meg először. Dunavar- sányban és Taksonyban is szé­les a közművelődés skálája. Évek óta számosán végzik el a marxista—leninista közép­fokú iskolát. A tsz-tagok gyer­mekei közül tsz-ösztöndíjjal különböző egyetemeken, főis­kolákon tanulnak: ki az orvo­si, vagy az állatorvosi, ki a mérnöki, vagy az agráregye­temen. összesen tizenheten, egyetlen termelőszövetkezet­ből. Huszonegyen végezték el nem régen a betanított állat- , tenyésztői tanfolyamot, jelen­leg tizennyolcán sertéstenyész­tőnek, tizenhármán szarvas­marha-tenyésztő szakmunkás­nak tanulnak. A tsz anyagilag is támogatja a községi iskolát, az óvodákat, a művelődési há­zat. Szervezte]? már hazai és külföldi utazásokat. „Hogy érzi magát, elvtárs?" Azt mondták, mindennek el­lenére csak a kezdetén van­nak. Kovács Lászióné, a duna­varsányi művelődési ház fia­tal igazgatója is csak „kezde­ti” lépésekről beszélt. De való­ban kezdeti lépés lenne-e a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom