Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

Magyarrá lett lengyel Falumúzeum — hagyatékból Ki volt Demszky Pál, aki­ről a Pest megyében legújabban létesítendő múzeumot akarja elnevezni Kemence község? Lengyelnek született, csak a felszabadulás után vette fél a magyar állapolgárságot és telepedett le a Börzsöny lábá­nál fekvő községben. Egye­sek úgy tudják, a felesége len­gyel grófnő volt, másdk hitet tesznek rá, hogy ő maga szár­mazott grófi családból, de ha valaki szóba hozta főrangú eredetét, csak legyintett. Vi­szont bizalmas barátai néme­lyikének megmutatta a párizsi Sorbonne-on szerzett doktori diplomáját, ám ahogy a grófi titulust, a doktorit sem hasz­nálta. Minek is címezte vol­na magát akár grófnak, akár doktornak a kemencei erdészet bérelszámolój a ? Kultúrattaséból ellenálló Szerették, becsülték a mun­kahelyén és amikor évekkel ezelőtt nyugalomba vonult és Budapestre költözött, azért meghagyták neki két szobá­ból álló szolgálati lakását. Hová is vitte, hol helyezhette volna el a sok ezernyi köny­vét és halmokba rakott sok egyéb értékét? Domszky Pál felbecsülhetetlen értékeket gyűjtött és őrzött ugyanis Ke­mencén. Szobáit megtöltő gaz­dagságáról még majd elmon­dunk egyet-mást, előbb azon- ban arról kell beszélnünk, hogy minap a temetésén a bu­dapesti Farkasréti temetőben a Lengyel Népköztársaság magyarországi követsége hiva­talosan képviselte magát és ott voltak sokan a nálunk élő lengyelek közül is. Nem egy az életét köszönhette Domszky Pálnak. A harmincas évek második felében a budapesti lengyel követségen kultúratta sóként dolgozott Domszky. Aztán a németek megrohanták szülő­hazáját, megszűnt a követség és ő feleségével és két kisfiá­val hazament. Az asszony a gyerekekkel rövidesen vissza­jött Magyarországra. Számuk­ra itt biztonságosabb volt, mert Domszky bekapcsolódott a lengyel ellenállási mozga­lomba. Legfőbb tevékenysége az életmentés volt, az általa gyártott hamis okmányokkal tömegesen menekültek át a magyar határon olyan lengye­lek, akiket üldözőbe vett a Gestapo. És amikor Domszky jelt kapott arról, hogy náci nyomozók keresik, önmagának is hamis papírt állított ki, az­zal lépte át a magyar határt, Végleg ittmaradt. Bem apó írása A háború után a Lengyel Népköztársaság kitüntetéssel jutalmazta háború alatti helytállásáért, és később, ha rokonlátogatóba szülőhazájá­ba érkezett, az ottani lapok arról hírt adtak. Vagy tíz-ti- zenkét esztendeje, amikor la­punkban írtam kemencei kin­csestáráról, magam is láttam nevét, fényképét a lengyel új­ságokban. Könyvektől, inatkötegektől roskadozó mennyezetig érő polcokon kívül azonban se- hogysem tudok visszaemlékez­ni rá, volt-e a lakásában még más bútordarab is. Pedig ak­kor még ott lakott ebben a könyvekkel zsúfolt szobában. Az erdészet szomszédos hiva­talában szorgalmasan számfej­tette a dolgozók bérét nappal, este viszont könyveket, iromá­nyokat forgatott és épp oly szorgalommal jegyzetelt A lengyel—magyar sok év­százados történelmi és kultu­rális kapcsolatokról készült könyvet írni. Megszerzett a régmúltban vagy a jelen idő­ben erre vonatkozólag bárhol megjelent minden kötetet, újságot. Beszélt vagy leg­alábbis értett fél tucatnál több nyelven, így hát valamennyit elolvashatta. Kutatott len­gyel és magyar levéltárakban, lemásolt seregnyi iratot. Szer­zett azonban eredeti okmá­nyokat is. Megmutatta pél­dául nekem Bem apó saját kezével írt egyik levelét is. A két nép, a magyar és a lengyel kapcsolatának történelmi adattárához hasonló lehet még a világon, de teljesebb talán sehol. Kora ifjúságától majd’ fél évszázadon át gyűjtötte mindezt a kutató szenvedé­lyével. Néprajzi gyűjfemény Annak idején könyved kö­zött böngészve a kezembe akadt több ősnyomtatvány is. Egyre határozottan emlék­szem, az első kinyomtatott Biblia egyik példánya volt Gondolom, hat számjegynél kevesebbel aligha lehetne ki­fejezni forintértékét. Csodás kiállítású képzőművészeti al­bumokat is láttam a polcokon, mert minden szépért, festmé­nyekért, szobrokért, épülete­kért is lelkesedett, de a nép­művészetért is, amelynek gyönyörű helybeli emlékeit gyűjtötte össze Kemencén. Halmokba rakva hevernek most is a padláson a régi nép­viselet darabjai, női, férfi-, gyermeköltönyök, fejrevalók. Aztán a faluban űzött mester­ségek és persze, a földművelés régi szerszámait szintén meg­szerezte, csakúgy, mint min­denféle ma már nem hasz­nált háztartási eszközt. Ke­mencén vásárolta ezeket a tárgyakat, a legtöbbjét azon­ban ajándékba kapta a falu­beliektől. Megnyitás április 4-én Domszky Pál nagyon sze­rette a kemenceieket és a fa­lut Községük múltjára vonat­kozó minden írott nyomatott emléket ugyancsak összesze­dett Tervezte, egyszer majd megírja a község helytörténe­tét a gondosan beszerzett ere­deti for-ásművek, másolatok étlapján. Ott vaninétk ezek is a polcokon. Két fia, Kristóf és Pál, mindkettő meglett ember és családapa, magyar iskolába járt. Magyarországon dolgoz­nak. Nem sokkal a temetés után, néhány napja ott jártak Kemencén, felkeresték Pong- rácz János tanácselnököt. Ta­lálkozásukról ezt mondja a ta­nácselnök: — Felajánlották, hogy édes­atyjuk néprajzi gyűjteményét és Kemencére vonatkozó könyveit, feljegyzéseit tömén­telen fényképpel együtt itt­hagyják, átadják a községnek. Még a Börzsöny hegyeiről származó ásványgyűjteményét is a sok megkövesedett tengeri őslénnyel, csigával, kagylóval. Természetesen ezt a rendkívül értékes ajándékot hálásan el­fogadjuk. Elhatároztuk, hogy egyelőre községünk Béke mű­velődési házának most még üres, tágas alagsorában be­rendezzük a Domszky Pál- múzeumot. Elmondta még a tanácsel­nök, hogy a magyarrá lett len­gyel ellenállóról elnevezett fa­lumúzeumot a felszabadulás tiszteletére április 4-én szán­dékoznak megnyitni. Szokoly Endre üzem dolgozói jutottak lakás­hoz. Am amilyen mértékben nőtt, fejlődött a város, úgy élesedtek a különbségek az újváros és az óváros között. Az utóbbiban sokan éltek egészségtelen, düledező, rossz lakásokban, olyanok, akik e két nagy beruházás valamelyik kivitelező vállalatánál dolgoz­tak A munkahelyen a legkor­szerűbb technika: a jövő — otthon: a múlt. Nekünk tehát úgy kellett módosítanunk a lakáselosEtások gyakorlatát, hogy — az alapelvet fenntart­va — lakáshoz juttassuk az ilyen, szociális körülményeik alapján rászorultakat is. Vé­gül pedig — a múlt év végén — a pártbizottság állást fog­lalt a nagy családok ügyében. Azokat a több gyermekeseket, akik 1973 végéig adták be la­káskérelmüket a városi ta­nácshoz, 1975 végéig, akik ké­sőbb jelenkeztek igényükkel, azokat folyamatosan, a lehe­tőségek arányában kell lakás­hoz juttatni. Herth Imre építésvezető 24 éve dolgozik a 26. sz. Állami Építőipari Vállalatnál. Ebből másfél évtizedig Dunaújvárost építette, 1965 november köze­pe óta Százhalombattát. — A Kossuth rádió reggeli krónikájának Szót kérünk mű­sorában a múltkor dr. Mon­dok Pál, a Pest megyei Ta­nács elnöke ezt mondta: „... a megyében elmaradások van­nak a lakásátadásoknál, ez alól csupán Százhalombatta kivétel.” — A városi tanács elnökétől. Szekeres Józseftől tudom, hogy itt jó ideje olyan minimális minőségi kifogások­kal kerülnek átadásra az új lakások, amelyeket mindjárt ki is javítanak a vállalat szak­embered. Hogy csinálják? Herth Imre így válaszol: — Az építőmunkás éppúgy megköveteli az emberséges bánásmódot, a jó szót, mint bármely más szakmabeli. Ha mindehhez még jó kereset is társul, akkor szívesen marad a vállalatnál. Nos, jó munkát, minőséget csak stabil munkás­gárdával lehet elérni. Nálunk pedig ilyen gárda van. Mini­mális a fluktuáció, a szocialis­ta brigádok szilárdak, tartást adnak az embereknek, s aki mégis elmegy tőlünk, azért — őszintén szólva — nem kár. — Jártam néhány új lakás­ban, s a lakók mindenütt di­csérték a vállalatot, elégedet­tek az otthonukkal. És ön? — Április 15-e óta már nem­csak pecázni járok ide, ha­nem itt is lakom. Szövetkezét! lakást vettem a Rózsa Ferenc utca 21. számú ház első eme­letén. Ha elárulom, hogy bu­dai lakást hagytam oda érte, mond ez valamit? Isaák László laboratóriumi művezető a DKV meó-főosz- tályán. A Móricz Zsigmond köz 4. sz. IV. emelet 2-ben laknak. Most csak a felesége és kilenchónapos Ildikó lá­nya van otthon. Pestről járt ki dolgozni a DKV-ba, attól fogva, hogy átvette a vegyész­technikusi oklevelét. — Innen ered az ismeretsé­giünk is — meséli a fiatalasz- szony —, én dunafüredi va­gyok, és ugyanabban a labor­ban dolgoztam. Mikor össze­házasodtunk, és az anyóso- mékboz költöztünk Pestlőrinc- re. a fővárosban kerestem munkát a Csemege Édesipari Vállalatnál. Onnan jöttem szü­lési, majd gyermekgondozási szabadságra. A lakás gyönyörű, a beren­dezés választékos ízlésre vall. A baba még a lakásnál is szebb, egészséges, az apukája — a vállalat segítségével — esti egyetemre jár, vegyész­mérnöknek tanul. Isaákék márciusban lesznek kétéves házasok. Sági János kőműves 12. éve dolgozik az építőipari válla­latnál, és 9 éve brigádvezető. Hatszoros szocialista kőműves­brigádját két éve átszervez­ték, s akkor mindent elölről kezdtek. Nem hiába: múlt évi munkájukkal megint elnyerték a zöldkoszorút. — Mit csinál a kőműves a házgyárak, a paneles építke­zés korában? — A panelszerelők nyomá­ban jár, és a panelek közötti fugák javítását meg az aljzat­betonozást végzi. — Mivel lehet jó minőségű munkára ösztönözni az embe­reket? — Sok mindennel. A bére­zéssel — nálunk a szakmun­kás átlag 3500. a segédmun­kás 2500—2800 forihtot keres —. az építésvezetőség és a munkások közötti jó kapcso­lattal — itt ez is megvan —, a szocialista brigádok célkitű­zéseivel és nem utolsósorban azzal, hogy „sosem tudhatod, komám, melyik lakás lesz a tied vagy a gyerekeidé, úgy csináld!” — Meg van elégedve a la­kásával? Ez a kérdés Akócsi Lajosnak szól, aki tavaly nyáron ka­pott kétszoba-összkomfortos szövetkezeti lakást az Arany János utcában. KI A JÓ TANÁR? Aki követel és segít A szülők észreveszik Nagykőrösi tapasztalatok A kérdés, hogy ki “á jó ta­nár, könnyűnek látszik. Aki­nek a tanítványai sokait tud­nak és j ólneveltek. Egyszerű ez. De csak messziről nézve. Ha közelebbről vizsgáljuk, ki is a jó tanár, rögtön összezava­rodik a kép. Valamikor egyszerűbb volt ez is. Hallhatunk még ilyen visszaemlékezéseket: — A Babarczy tanító bácsi, a hosszúháti tanyákon, az igen. Az volt a jó pedagógus. Akárhányszor úgy szájonvá- gptt bennünket, hogy széde­égtünk utána. Na, de ember is lett belőlünk. Ma már nem azzal mérik, nem azzal különböztetik meg egymástól a pedagógusokat, melyikük tud nagyobb pofont adni. A közfelfogás sem hiszi, hogy ezen múlik a dolog. A pofozkodó pedagógusokat sen­ki sem sírja vissza Ha változik az iskola Ha ez ilyen világos, miért bonyolult, hogy ki a jó peda­gógus? Közelről a helyzet ku­sza. Ezt a kuszaságot sokféle­képpen meg lehet fogalmazni, fel lehet tárni. Abból a kér­désből kiindulva is, ki a jó tanár. A pedagógus azért fontás ebben a kérdéskörben, mert az oktatásügy, a pedagógia változásairól a közvélemény, a szülők és a gyerekek először és kézzelfoghatóan a tanár magatartásából tájékozódnak. A módosult vagy megválto­zott cktatáspolitiKai koncepci­ót mindennapi élményként senki sem tudja átélni A vál- tezáiok. csak a pedagógus új­szerű magatartásából érzékel­őtök. A gyerek óránként, s a szülő is gyakran találkozik vel-e. . (. ■ . .Napjainkban, mini köztudsw másé, váVSówk az iskolák ar­culata. Ennek következtében változik a pedagógusok ma­gatartása is. Tav.ny kezdtünk aozzá az MSZMP KB oktatás-\ Politikai határozatának végre- íajtásához. Ez a munka — termeszetszerűleg — feszült ségekiól, konfliktusoktól sen: volt mentes. Ezekhez nem csak. a pedagógusom hagy« — Ha nem lennék, nem vál lalkoatam volna érte két gye­rek felnevelésére. — „Kedvezményes” gyere­kek? Érti a kérdést, nev^t: — Igen. Ezért kaptuk 6 ezerrel olcsóbban — kedvez mennyel — a lakást. Az1 éls — Lalika — még Ercsiben, a albérletben született, és feb ruárra várjuk a másodika Kislányt, mert azt „rendelt a fiam. Akócsi Lajos háromszoros kiváló dolgozó, és Herth Imre szerint nemcsak dirigál a bri gádnak, hanem példát is mu tat a pontos, jó munkában. Krisztina öthónapos. ara nyos. és pufók arcáról csaí akkor tűnik el a mosoly, ha enni kell. Édesapja, Gaál Csa ba műszakvezető a DKV-ban és alapszervezeti KISZ-titkár Anyukája képesített könyvelő és tervstatisztikus, ök is novemberben átadott új laka sok egyikében laknak. — Két éve házasok va gyünk, egy rekamié volt az első közös szerzeményünk, második: Kriszta — meséli fiatal mama. Olykor hinni sem akarom, hogy a kislányunk el ső karácsonyát már a sajá otthonunkban ünnepelhetjük. — Panasz? Probléma? Sokáig habozik, mielőtt ki­mondja: — Szinte szégyellem, hogy panaszkodni merek, de a pic miatt néha gondot okoz a fű­tés: olykor 12 órára is kikap­csolják. De vettünk hősugár- zót. és különben is: sose le­gyen nagyobb bajunk! En is azt kívánom. Meg ha­sonló szép otthont minden fiatal házaspárnak. Nyíri Éva mányos törekvéseinek és az új rendelkezések modernebb szándékainak ellentétei tar­toznak, hanem része ennek az iskola és a szülők közötti fe­szültség is. A szülők ugyanis nyilván­valóan nehezebben alkalmaz­kodnak a modem pedagógiá­hoz. mint a nevelők, s töme­gükben inkább a maradiságot, mint a haladást képviselik az oktatásban. Nagyon jól tud­juk, hiszen naponta tapasztal­hatjuk, hogy a szülők egy ré­sze — éppen ezért — bizonyos ellenérzéssel tekint az új in­tézkedések egynémelyikére. Szabadjára engedett gyerekek ? A szülők kifogásai sokfélék. De közös nevezőre hozhatók. A bírálatok lényege abban foglalható össze, hogy a mai iskola túlságosan szabadjára engedi a gyerekeket. Nincs osztályzat, nincs házi feladat, csökkentik a tananyagot, sok a szabadidő, az egyik tantár­gyat tanulják, a másikat nem, ahogy nekik tetszik. Keressünk egy iskolát, amely körül a szülői zúgolódás ki­sebb. A nagykőrösi Arany Já­nos általános iskolát például. Miért mások itt a szülők? Olyan jók lennének a tana- reifc? Megkérdeztük ezt az iskola igazgatójától, dr. Kovács Gá­bortól * — A szülők a jó tanár meg­ítélésében magától értetődően nem egységesek — mondta az igazgató. — Vannak olyanok, akik a szigorú tanárokat sze­retik. Vagyis — másképpen fogalmazva — szerintük az a iá' pedagógus, aki követel, aki igényeket! támaszt. Ha meg­gondoljuk, ez elsősorban a régi fajta pedagógust és a ré­gi fajta pedagógiát jellemzi. — A követelésről azonban természetesen a mai pedagó­gia sem mondott le. — De már rém kizárólagos norma­ként érvényesül. A mai tanár a követelés elve mellé egyen- rangúként állítja a segítés ugyanilyen fontos elvét is. Szervezés és előadás Azt, hogy a tanár nemcsak követel, hanem segít is. a szü­lők nyilvánvalóan észreveszik. Tapasztalataink szerint a nagykőrösi Arany János álta­lános iskola körül éppen ezért kisebb a szülői elégedetlenség. De mit jelent ma az isko­lák mindennapos gyakorlatá­ban ez a segítés? Nyilvánva­lóan nem azt, hogy a pedagó­gusok agyonmagyarázzák az anyagot. Valamikor azt tar­tották jó pedagógusnak, aki „szépen beszélt”. Ma mások a normák. Az úgynevezett szép magyarázatnál, előadásnál, fontosabb, hogy a pedagógus az óra aktív közreműködőjévé tudja szervezni gyerekeit. De mi kell ehhez? A nagy­kőrösi Arany János általános iskolában azt mondják, min­denekelőtt módszertani kultú­ra. Vagyis a tanár csak úgy és akkor tudja új módon szer­vezni az óráját, a tanítás és a tanulás folyamatát, ha erre metodikailag alaposan felké­szül. A nevelőtestület munkája Hogy felkészült-e a maga­sabb színvonalú módszertani munkára a nagykőrösi iskola testületé? Erre csak egyetlen példa: az elmúlt 10 évben ki­lencen kapták meg az iskolá­ban az oktatásügy kiváló dol­gozója címet. Gyakorlatilag minden évben kapott ilyen, magas elismerést az iskola ta­nárai közül valaki. Nem tu­dom, hány ilyen iskola lehet az országban, de gondolom, nagyon kevés. De nem ez a lényeg. Ebben az iskolában nem azt tartják a legfontosabbnak, hogy a ta­náraik jó pedagógusok, hanem azt, hogy az egész nevelőtes­tület összeforrottan dolgozik. Azokat a követelményeket, ugyanis, amelyeket a társa­dalom az iskolákkal szemben ma támaszt, a legkiválóbb pe­dagógusok sem tudják teljesí­teni, ha egymástól elszigetel­ten tanítanak. A követelmé­nyeknek csak egységes alap­elvek szerint dolgozó, össze­forrott pedagógus-kollektívák képesek eleget tenni. Jó tanár mindenütt van. Az Arany János iskolában azt mondják, az intézetek teljesít­ményei nem azért különböz­nek egymástól, mert az egyik helyen jók a tanárok, a mási­kon meg nem, hanem azért, mert a tantestületek, a nevelői kollektívák nem egyformák. A gond és a megoldás Az Arany János általános iskolában nem a sok kitünte­tésre a legbüszkébbek, hanem a tantestület munkájára. Er­ről hosszan beszélhetnénk, De csak egyetlen példát ismerte­tünk. Olyan példát, amely szemléletesen igazolja, hogy ott, ahol tényleg tehetetlen még a legkiválóbb pedagógus is, a nevelők kollektívája eredményesen avatkozhat köz­be. Néhány éve észrevették, sok olyan tanulójuk van, aki har­madikos-negyedikes korában még kitünően olvasott, ötödi­kesként azonban hirtelen és teljesen megmagyarázhatatla­nul akadozni kezdett, ha vala- mii.ven szöveget jiyomiak a kezébe. Miért? Megkezdődött az ok nyomozás. Nem volt egyszerű munka kideríteni, mi okozta a vá­ratlan teljesítményromlást. De aztán végül is rájöttek. Az al­só tagozatos tankönyvek ol­vasmányai annyira egyszerű­ek, hogy a gyerekek gyakor­lás közben könnyedén megta­nulták a szövegeket. Amikor aztán gyakorlásképpen újraol- vasás következett, a tanulók nem olvasták, hanem emléke­zetből mondták a korábban jól elsajátított olvasmányt Az olvasást tehát az alsótago­zatos gyerekek nem gyakorol­ták, vagy nem annyit gyako­rolták, amennyire szükségük lett volna. Emiatt jelentkeztek ötödikes korukban a zavarok. Kisegítő o I vasmányok Az eddigiekből is világos, egy pedagógus, önmagában, egyedül nem juthatott volna el ehhez az eredményhez. A megoldáshoz pedig méginkább nem. Ehhez a tantestület úgy­nevezett „kisegítő olvasóköny­vet” vezetett be. Ilyen köny­vekről a tanterv természet­szerűleg nem beszél, de a nagykőrösi pedagógusok nem tehettek mást. Amikor az ol­vasást gyakoroltatni akarták, félretették a tankönyveket, és a kisegítő olvasókönyvek ke­rültek a gyerekek elé. Ezekből a tanulók számára új, isme­retlen irodalmi művekből ol­vastattak azután. Mindennek eredményeként megoldódott a korábbi gond. Ma már nincsenek teljesít­ményzavarok az ötödikesek ol­vasásában. Ki tehát a jó pedagógus? A könnyűnek látszó kérdés a valóságban nagyon nehéz. De azért lehet rá felelni. A mai pedagógia nemcsak magas színvonalú egyéni teljesít­ményeket, hanem összeforrott, kollektív munkát vár a peda­gógusoktól. A legjobb tanár a jó nevelőtestület. ökrös László PIHENŐBEN A MINDENNAPOKRÓL 11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom