Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-24 / 300. szám

1974. DECEMBER 24., KEDD xMiihív XV-FIGYELŐ Méltó köszöntéssel. a 75 éves Hidas Antalt méltó vál­lalkozással köszöntötte vasár­nap este a televízió. Hajdufy Miklós átgondolt, gondos ren­dezésében bemutatta a tévéjá­tékká formált Ficzek úr című regényt. A harmincas évek de­rekán készült mű különös, gro­teszk, bizarr hangvétellel mu­tatja be a század eleji Buda­pestet és a kisemberek világát. A játék nagy érdeme, hogy ezt az általános felfogás szerint szavakhoz kötött és csak sza­vakban megnyilvánuló megje- Ifnítési módot, stílust, hangu­latot sikerült átmenteni a ké­pekkel ábrázoló filmre. Az adaptáció ilyen szempontból, érzésünk szerint töretlen, és az a valóság támadt benne új­já, amit Hidas Antal annak idején vagy negyven eszten­dővel ezelőtt felidézett. A stílus kívánta atmoszféra megteremtésében oroszlánrésze volt a címszerepet játszó Haumann Péter intenzív, ki­fejező játékának. A kitűnő színész szemléletes erővel mu­tatta be a Hidas Antal terem­tette jellegzetes figurát, a lel­kes, vállalkozó kedvű és szel­lemű kásembeirtt, aiki mindig elbukik, de mindig reményke­dik, s addig éviekéi a számára idegen és érthetetlen világban, mígnem vele is elindul a ka­-----------------------------------------­to navonat a front felé. Hau­mann sokszínű játékkal, iro­nikus, groteszk határokkal, de anélkül keltette életre a figu­rát, hogy életteli realitását, spekulatív elvontsággal hal­ványra gyengítette volna. A rendező és a címszereplő teremtette stílusos, jó tempó­jú játékba — hangulatba jól illeszkedett a népes szereplő- gárda, amelyből Schütz Ila szorongó feleségét, Buss Gyula kültelki vagányát és Zenthe Ferenc pattogó rendőrtisztjét emelhetjük ki. Néztük d nőket. Talán szo­katlan, de muszáj ezzel a tu­dományos ismeretterjesztő mű­sorok esetében némileg való­ban frivol címmel jellemezni a tévé új képzőművészeti so­rozatát. John Berger műsorá­ban ugyanis tényleg ez történt. Néztük a nőket. A maiakat és a régieket, akiket számunkra a festők ecsete őrzött meg. A tárgyi alap természete­sen nem hiányzott ehhez. A műsor az aktfestészetről szólt. Pontosabban és igazabban a nőkről, az élő, eleven, való­ságos nőkről. Egyrészt azok­ról, akik itt vannak körülöt­tünk, _ másrészt azokról a ré­gen élt szép asszonyokról, akik a festők jóvoltából előbb a vászonra, és aztán utóbb DECEMBER 36-TOE JANUAR 1-IG CEGLÉD, 36—39: Tibbs és a szervezet Szabadság 3#— 18 Álmodó ifjúság CEGLÉD, 36—39: Csendesek a hajnalok I—n. Kamara 30_ 18 A betörés NAGYKŐRÖS 36—27: Ejtőernyősök nsuuusw 28-29: Bredotv lovag nadrágja 30— is Kard és kereszt SZENTENDRE 26: Isten hozta, őrnagy úr! 27: Apa 28: Hekus lettem 29: Legenda a vonaton 30: a gamma sugarak hatása a százszorszépekre 31: Változó felhőzet < 1: Fiúk a térről ABONY 26—27: Bredow lovag nadrágja 28—29: Macska játék 30— 1: Játszd újra, Sam! BUDAÖRS 26—27: Mackenna aranya 28— 1: Folytassa külföldön DABAS SS: Szegény gazdagok 37—29: Hangverseny Bangladcsért 30— X: Nagyezsda DUNAHARASZTI £g| 30— X: válságdíj egy halottért * DUNAKESZI, 26: Honfoglalás I-H. VXrXc ri'.lfnn 27: A harangok Rómába mentek vörös csillag 28: Sellő a pecsétgyűrűn I—H. 29: Alba Regia 30: Éjfélkor 31: A tizedes meg a többiek 1: Pár lépés a határ 26: Legenda a vonaton ÉRD 28—30: Fogadó a Törött Patkóhoz 1— 2: Mackenna aranya eAt 26—27: Koncert szólópisztolyra 28— 29: A Pendragon legenda 30—31: Nagyezsda l: Egy kínai viszontagságai Kínában GYÁL 26: Fehér farkasok 27—28: Nagyezsda 29— 30: és 1— 2: Koncert szólópisztolyra KISTARCSA „ *«8 Az oisen banda nagy fogása 27—29: A gejzirvólgy titka 30— 1: Alfredo, Alfredo MONOR 26—29: Játszd újra, Sam! 30— 1: Tibbs és a szervezet NAGYKATA 26: Az ördög atamánja 27—29: Elza kölykei 30— 1: Nagyezsda PILISVOROSVÁR 36. Folytassa külföldön 27: Alba Regia 28: Éjszakára hajnal 29: Honfoglalás I—II. 30: A harangok Rómába mentek 31: Három csillag Is Éjfélkor POMAZ 26: Fiúk a térről 27: Változó felhőzet 28: Sellő a pecsétgyűrűn I—II. 29: Apa 30: Isten hozta, őrnagy úr! 31: Hekus lettem 1: Legenda a vonaton d A/»is cue 26—27: Alfredo, Alfredo "AulvfcVfc 28—29: Robinson Crusoe 30— 1: Magas szőke férfi felemás cipőben SZIGETSZENT- 26: A gejzfrvolgy titka K4USI Ac 27—29: Magas szőke férfi felemás cipőben MIXLUj 30— j. Robinson Crusoe VECSÉS 36—39: A dunai hajós 30— X: Az Olsen banda nagy fogása Jő szórakozást kíván a PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VALLALAT elénk, nézők élé kerültek meztelenül. Teljesen szokatlan, és el kell ismernünk, nagyon hatá­sos, meglepő, sőt bizonyos ér­telemben elbájoló, varázsos módszer ez. Ä néző, mint a hasonló jellegű műsorok ese­tében máskor, tapasztalatai alapján most is arra készült, hogy valami hosszadalmas, nehezen követhető elmélke­dést kell majd végighallgat­nia. S mi történt ehelyett? Megjelent a képernyőn a bo­zontos fejű Berger és telje­sen váratlanul aktmodellek- ről és fotomodellekről, a mez­telen női testről kezdett be­szélni. Szó se róla: van ebben va­lami. Így valóban nem szok­tak a képzőművészetről be­szélni. De mit kezdjünk ve­le? S voltaképpen mi is ez? Ismerjük nagy művészünk, Medgyesi Ferenc egyik na­gyon fontos megjegyzését. Amikor valami lószaikértő a művész egyik lovat ábrázoló alkotását bírálta, Medgyesi indulatosan visszaszólt: — Nem ló ez, édes öcsém, hanem szobor. Mint tudjuk, a szakembe­rek így beszélnek a képzőmű­vészetről. A szobor nem ló, az akt nem nő, hanem kép, műalkotás. A két kategóriát csak naív, képzőművészetileg iskolázatlan ember keverheti- kavarhatja össze. A naív néző nem képes őket külön­választani, s minduntalan összeveti a képet valóságos tárgyával. Pontosan úgy, ahogyan vasárnap délután John Berger tette a képer­nyőn. Majd meglátjuk, mi lesz ké­sőbb. Az azonban már most is biztos, hogy Berger valami újat talált ki. O. L. 0 A dabasi járásban: Ujhártyán A kulturális értékek közkinccsé tételéért munkálkodnak A dabasi járás legrendezet- tebb községe Üj hártyán. A szomszédos községek közül csak Dabason és Hervadón van művelődési intézmény, Kakucson és Ü jlengyelen vi­szont nincs. A helyi klub- könyvtárnak tehát nemcsak az itt lakó 2600 ember művelő­dési igényét kell ellátnia. Ha az egyéb lehetőségeket is számba vesszük, kiderül, hogy bár a községben zenés szóra­kozóhely nincs, az Űjhartyán és Vidéke ÁFÉSJ5 üzemelteté­sében működő eszpresszóban szoktak nyáron vasárnap es­ténként táncos-zenés progra­mokat rendezni. A klubkönyvtárban hetente háromszor tartanak filmvetí­tést, a községi könyvtár is itt található, és itt működik a Móricz Zsigmond ifjúsági klub. Az 1961-ben létesített klubkönyvtár két évvel ezelőtt nyerte el mai formáját, 300 ezer forintos átalakítással. Eb­be az összegbe jelentősen „be­lesegített” a községi tanácson kívül az ÁFÉSZ és a Kesely­hegyi Mezőgazdasági Szakszö­vetkezet. Ki-ki érdeklődésinek < megfelelően A Központi Bizottság 1974. március 19—20-i ülésén hatá­rozatot hozott a közművelődés VÁCOTT A Liszt Ferenc kamarazenekar hangversenye Nemcsak a váciak számára jelent nagy örömet, ha rangos budapesti művészek látogat­nak el hozzájuk koncertezni. Azok a művészek, akik először járnak Vácott, mindig öröm­mel fedezik fel a szép, új zene­iskolát, s jó akusztikájú hang­versenytermet, és hálásan fo­gadják az értő, lelkes közönség tetszését. A Liszt Ferenc ka­marazenekar Sándor Frigyes vezényletével szombaton este első ízben vendégszerepelt itt. Az egyesült államokbeli tur­néra készülő együttes műsorá­nak részleteit most a váci kö­zönség hallhatta először. A műsor első felében Benedetto i Marcello szvitje hangzott el, | majd Händel g-moll concerto grossója, mindkét mű utolér- hetetlenül finom árnyalatok­kal, mélységekkel, a végsőkig kicsiszolt vonószenekari hang­zással. Nádor György Bach d- moll zongoraversenyét kultu­rált, stílusos előadásban ismer­tette meg a közönséggel. A ze­nekar nagyszerű összhangja a szólistával a kíséretet a legma- gasabbrendű kamarazenévé emelte. A hangverseny végén élményszerű előadásban szó­lalt meg Bartók Divertiimentó- ja. A sikeres koncert nemcsak a hallgatóknak, de a közremű­ködőknek is élményt jelentett. K. Á. SZÍNHÁZ1 ESTÉK Barbárok Gorkij-öemuta tó a Vígszínházban ségek. S mivel a Barbárok stí­lusa eredendően részletező realista, csak rosszul tűri azt a rendezői megoldást, mely a fizikai cselekvések konkrétsá­gát, a dialógusok összezárt fe­szültségét, a szituációk sűrí- tettségét feloldja egy nagyon kevéssé konkretizálható, min­dent, és így gyakran semmit sem jelentő hatalmas színpadi térben. Ezt a darabot nyugod­tan el lehetett volna játszani hagyományosabb színpadi ke­retben is, mert a drámából su­gárzó írói mondanivalót eb­ben a keretben is maradékta­lanul lehetett volna érvénye­síteni. Sőt, talán még erőseb­ben eljutott volna ez a na­gyon is figyelmet érdemlő írói üaenet a nézőkhöz. így, ezzel az összemosó, a színpadon igen sok felesleges és a lényeges dolgokról a figyelmet elvonó járkálást — kényszerűen — eredményező megoldással a Barbárok eléggé erőltetett kül­ső modernítést kapott. A színeszek is mintha éreznék ennek a bizonytalan érvényességű elképzelésnek a nehézségeit. Az egyes figurák közt feszülő konfliktusvonala­kat nehezen tudják megte­remteni, s a néző ezért néha zavarba jön: nem világos, vagy nem mindig világos, ki kicsoda is úgy igazi énjét ille­tően. Koncz Gábor, mint, a fiatalabb mérnök, Cserkun, inkább goromba, mint ellen­állhatatlan férfi; az idősebb mérnököt játszó Somogyvári Rudolf Csehov figurái felé kö­zelíti Ciganov alakját, Vért­ezel Vera, mint Cserkun fele­sége, Anna tehetetlenül vergő­dik, de többre nem nagyon van módja, Nagyezsda alakí­tója, Szegedi Erika pedig — a végzet asszonyát idéző vörös ruhája jóvoltából is — inkább tűnik férfiéhes szépasszony­nak, aki enyhén hisztérikus is. mint annak az öntudatlanul is a jobbra vágyó nőnek, ami­lyennek őt Gorkij megírta. A népes szereposztásból említést érdemel még Balázs Péter. Tordy Géza, Tahi-Tóth Lász­ló. s a polgármester lányát. Katját játszó főiskolás Takács Katalin. T. I. A szazadeleji orosz kis­városba vasútépítő mérnökök érkeznek, s puszta megjelené­sük alaposan felkavarja azt a lassan, de biztosan élmocsara- sodni kezdő állóvizet, melyben a városka lakói kényelmesen elterpeszkedve élnek. Azaz: nem mindenki így él, nem mindenkit elégít ki a nyűt vagy burkolt korrupció, a pletykák, a flörtök, a hatal­maskodások, a szellemi és fi­zikai eltunyultság. Nagyezsda, Monahov adófelügyelő fiatal, olvasott, értelmes és művelt felesége kilóg a kisvárosi pa­noptikumból. Maga sem képes pontosan meghatározni, mi az, amit nem szeret, miért érzi rosszul magát. Mást akar, de ezek a körvonalazatlan vá­gyakozások úgy törnek fel be­lőle, hogy félreérthetővé te­szik alapjában jó, tiszta vá­gyait is. Nagyezsda ugyanis egy férfitól várja az új életet kezdés lehetőségeit. Hogy ki ez a férfi? ö sem tudja, de keresi, s ez a keresés a fűvel- fával kikezdő hűtlen, erkölcs­telen asszony bélyegét süti rá a kisváros jobb köreinek sze­mében. Jobb körök? Amennyi­ben egy vadember, zsarnok, buta polgármester, egy csaló, kétszínű, nyálasán sima mo­dorú kereskedő, egy talpnyaló kishivatalnok, egy iszákos és kelekótya orvos, vagy egy eny­hén szenilis földbirtokosnő, s egy vérbő, férfiéhes dáma jobb köröknek nevezhető, akkor valóban vannak jobb emberek ebben a városkában. De nem sokkal különbek náluk az újonnan jöttek sem. Az idő­sebb mérnök alkoholista, ki­égett, s örömét leli abban, hogy másokat is lezülleszt. A fiatalabbik pedig gátlástalanul falja a nőket, mindet, aki út­jába kerül, a vérbő dámától a meg nem értett, jobb életre vágyó Nagyezsdáig. Eközben pedig szép, finom, mélyen ér­ző, őt igazán szerető felesége van, aki tönkremegy ettől a nyers, durva, önző férfiéhség- néi többre nem képes ember­től rámért csapások alatt. Ki hát a Barbárokban, aki legalább valamelyest élvezi Gorkij rokonszenvéiT na a kisváros figurái nem, s a ci­vilizációt, a fejlettebb tech­nikát hozó műszaki értelmi­ségiek sem, akkor ki marad? Maradna Nagyezsda, ha nem ragadnák el kibogozatlan ér­zelmi kapcsolatai, s nem me­nekülne öngyilkosságba. S ma­rad két fiatal: a mérnökökkel érkező diák, Lukin, s a pol­gármester kamaszlánya, Kat­ja; Bennük talán már más, jobb élet csírái szunnyadoz- nak, ők talán ki tudnak majd törni a vidéki orosz élet pos­ványából, s a rosszul értel­mezett vagy félreértett civili­záció másfajta veszedelmeiből is. Miután a darab 1906-ban íródott, szívesen eljátszunk a gondolattal, hogy tizenegy év­vel később talán Lukin és Katja is ott voltak az októbe­ri forradalom aktív szereplői között. Még nem játszották Gorkijnak ezt a drámáját ná­lunk fővárosi színházban. Hor- vai István jól választott, ami­kor színre vitte a Vígszínház­ban. Húzásai, szövegbeli ösz- szevonásai és kihagyott mel­lékszereplői arra szolgáltak, hogy összefogják a kissé szét­folyó drámai anyagot. Ren­dezői alapelképzelése pedig az volt, hogy megmutassa: nem elég a jóra törést vágyni, az is szükséges, hagy ezt jól akarja valaki, jelen esetben Nagyezs­da. Az előadás választott stí­lusa azonban nem mindenben szolgált előnyére ennek az el­képzelésnek. Horvai ugyanis nagyjából úgy közeledett a Barbárokhoz, mint két koráb­bi Csehou-rendezéséhez, a Há­rom nővérhez és a Cseres­nyéskerthez. A díszlettervező is ugyanaz: David Borovszkij, aki . kitűnő munkát végzett most is. Csakhogy Gorkij ak­kor sem Csehov, ha alapvető­en tanult is tőle, s a Barbárok akkor sem azonos a Három nővér vagy a Cseresnyéskert világát, ha kétségtelenül sok is a hasonlóság figurákban, szituációkban, gondolatokban. Gorkij legjobb drámai művei­ben meghaladja Csehovot, s bár a Barbárok nem a legjobb színpadi alkotása, még itt is félreismerhetetlenek a különb­fejlesztéséről, a megyei köz- művelődési helyzetet és .fel­adatokat az MSZMP Pest me­gyei Bizottsága december 27- én tárgyalta meg. Fontos ré­sze a határozatnak: „Elő kelj segíteni, hogy a műveltségi színvonalban és művelődésj lehetőségekben meglevő, vi­szonylagos hátrányt — az ed­digi eredmények alapján — falun is leküzdjük. Nagy gon­dot kell fordítani a korszerű ismeretek terjesztésére. A szo­cialista nevelőmunka részévé kelt tenni a népművészeti ha­gyományok ápolását.” Ennek megfelelően a klub­könyvtár fő célja a kultúra megszerettetése, a lakosság széles rétegeinek bevonása a közművelődésbe. Ennek az el­gondolásnak a szellemében alakult meg a községi citera- zenekar, a menyecskekórus és a tánccsoport. Az ifjúsági Klub hasznos fóruma a fiatalok po­litikai nevelésének. Hasznosan szolgálják az ismeretterjesz­tést a rendszeresen tartott TIT-előadások. A klubkönyv­tárnak az általános iskolával egyre szorosabbá váló kapcso­lata módot adott arra, hogy az úttörőcsapat bevonásával lét­rejöhessen a község helytörté­neti gyűjteménye. Ezt jövőre, április 4-én adják majd át. A könyvtári munka „A szórakozás, pihenés irán­ti természetes igényeket pozi­tív irányba alakítva, fejlesztve kell kielégíteni” — fogalmaz a határozat. S mit tesznek en­nek érdekében Üjhartyónban? Különféle előadói esteket ren­deznek, vetélkedőt, táncos programot. Ez utóbbi állandó résztvevője a talpalávalót szolgáltató Charabeus-egy üt- tes. A Pest megyei határozat ki­mondja: „A könyvtáraikra, mint a művelődés egyik alap- intézményére számítunk. Vé­gezzenek politikai felvilágo­sító és propagandamunkát a munkásolvasók számának emelésére. Népszerűsítsék a társadalmi, emberi problémá­kat feldolgozó szocialista iro­dalmi alkotásokat.” Az újhartyániak a közmű­velődés legfontosabb elemé­nek a könyvtári munkát tart­ják. Jelenleg csaknem hároni és fél ezer kötet, értéke 70 ezer forint, az olvasók száma 400. A rendszeres kölcsönzé­sek, valamint a választék nö­velése mellett író—olvasó ta­lálkozókat is szerveznek. Az olvasás megszerettetését, az irodalom további népszerűsí­tését, az Olvasó népért mozga­lom kiszélesítését szeretnék így elérni. * Állandó vendég A határozat kiemeli azok­nak a központi intézmények­nek a szerepét, amelyeknek feladata nagy közönségrétegek művelődési és szórakozási igé­nyeinek felkeltése, illetve ki­elégítése. Közöttük szerepel az Állami Déryné Színház, amely az élő színházi kultúrát kép­viseli a megyében. Újhartyán- ban is rendszeresen szerepel­nek, hála a jó kiképzésű szín­pad és a nézőtér adta techni­kai lehetőségeknek. Évente öt-hat felnőtt- és gyerekelő­adást tartanak. Legutóbb de­cember elsején a Forog a kör­hinta című új magyar zenés darabot mutatták be. A községi tanács korábbi határozata alapján a klub­könyvtár gyakran szolgál la­kodalmak színhelyéül is. Ezek nem gátolják azonban a kul­turális rendezvények megtar­tását. S hogy mennyire nem, arra befejezésül ím ízelítő a decemberi programból: min­den héten hétfőn, csütörtökön és vasárnap mozielőadás, ked­den, szerdán és pénteken könyvtári kölcsönzés, ked­den próbál a Röpülj, páva­kor, az ifjúsági klub szerdán­ként tart foglalkozást, pénte­ken tartja összejövetelét az if­jú olvasók klubja. December 7-én klubest lesz a Charabeus együttes közreműködésével, 25-én pedig karácsonyi bál. D. G. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom