Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-20 / 297. szám

1974. DECEMBER 20., PÉNTEK '/teret 4£) xMimap 7 Csepel’Sziget szakszövetkezetei Közös erővel, jobb eredmények Folyamatos, bőséges ellátás az ünnepi élelmiszerpiacon — Mostanában nem volt ennyi autó egyszerre a tanács­háza előtt — jegyezte meg Ballal Gáspár, a szigetszent- miklósi nagyközségi pártbi­zottság titkára, amikor kite­kintett az ablakon. A Csepel-szigeti Növényvé­dő Szakszövetkezet megala­kulása óta, ennek 12 éve — ez a második olyan közgyűlés, amelyen az érvényes döntés­hez a tagok kétharmadának szavazata kell. Hogy miről is van szó? Er­ről kérdeztük Borsos Imre szakszövetkezeti elnököt. — Szigetszentmiklóson két növénytermesztő szakszövet­kezet van, a Petőfi és a miénk. Az utóbbi években felvetődött az egyesülés lehetősége. Ezt a Petőfi Szakszövetkezet tagjai két évvel ezelőtt meg is sza­vazták, de a mi tagjaink ak­kor elvetették a javaslatot. Nagyobb lehetőségek — Mi történt azóta? — Előkészítő bizottság ala­kult és a vezetőktől kezdve a tagokig igyekeztek mindenkit meggyőzni az egyesülés elő­nyeiről. Elmagyarázták, hogy a két szakszövetkezet gazdasá­gi erőinek összevonásával, a termelőerők egyesítésével, na­gyobb a lehetőség a közös va­gyon növelésére. — Külön-külön nem tudtak eredményeket elérni ? — De igen. Szövetkezeti tag­jaink átlagéletkora azonban 64 év. Igyekeztünk megértet­ni velük, hogy a fokozódó munkaerőhiányt csak gépekkel lehet ellensúlyozni, és a gond­mentes öregkort egy erős gaz­dasági alapokon álló szövetke­zet tudja csak biztosítani. (Néhány adat a két szak- szövetkezetről sorrendben: a tagok száma a Csepel-szigeti­ben 35, a Petőfiben 356. A ter­melési érték 21 millió 203 ezer, valamint 21 millió 22 ezer fo­rint. Az összes közös vagyon 38 millió 562 ezer és 26 millió 24 ezer forint. Tízórás munka­napra a Csepel-szigetiben 146, a Petőfiben 167 forintot fizet­tek ki. A szántóból közös nagyüzemi művelés alatt áll 1053, illetve 966 kataszteri hold.) Az adatok összehasonlításá­ból kitűnik, hogy a két szak- szövetkezet gazdasági helyzete kiegyensúlyozott és az anyagi erőket tekintve nincs jelentős eltérés. A Csepel-sziget javára mutatkozó 12 millió forint az összes közös vagyonból föld­kisajátítási kártérítés összege. Igaz érvelés Így most a napokban a ta­nács nagytermében gyülekez­tek az emberek. A 35 tag kö­zül 281 jelent meg, hogy igen­nel vagy nemmel szavazzon. Egyformán drukkoltak a szö­vetkezeti, a tanácsi és pártve­zetőkkel. Amolyan „házasság- kötés” előtti izgalom volt ez, amikor még nemet is lehet mondani. Borsos Imre elnök emlékez­tette a tagokat az elmúlt 12 év eredményeire és gondjaira. — Míg korábban — mon­dotta — a tőke koncentrációja volt a cél, most a területek egységesítése a soron levő feladat. Célszerű és politikus lépés lenne, ha egyetértenének a fejlődés érdekében a terve­zett egyesüléssel. Kulcsár Jenő, a szakszövet­kezet fc aezőgazdásza, az elő- késztő bizottság titkára három éve dolgozik Szigetszentmikló­son. Hozzászólásában megkö­szönte a tagoknak, hogy befo­gadták mint jövevényt, majd így folytatta: — Nem akarok rábeszélni az egyesülésre senkit, ezt az ésszerűség diktálja így. Nagy a munkaerőhiány, s ha a jelen­levők közé nézek, csak mun­kában elfáradt és becsületben megőszült idős embereket lá­tok, fiatalokat alig. Ezért csak gépi műveléssel tudunk ered­ményesen gazdálkodni. Idős. beteg, munkaképtelen tagjain­kat továbbra is, és még foko­zottabban szeretnénk segíteni anyagila® hiszen nekik kö­szönhetünk sok mindent. Az elmúlt évben 200 ezer forintot fizettünk ki ezeknek az embe­reknek. Tudom, a kezdeti idő­ben nehéz volt az enyémből a miénkbe menni, de a vállalko­zás eredményesen végződött. Most is döntenünk kell, meg­értve az idők szavát — mon­dotta a tagságnak. Ezt követően Szabó József, | a Petőfi Szakszövetkezet elnö- j ke beszélt a várható előnyök- I ről, majd Jónás Zoltán, a já­rási pártbizottság első titkára j az egyesülés politikai és gaz­dasági hasznosságáról szólt. Néhány vélemény Amíg a titkos szavazás tar­tott, s urnához járultak a ta- j gok, néhány emberrel beszél- gettünk. Kincse Gábor öt holdon, En- | der Gábor három holdon és I Szántó Bee János egy holdon gazdálkodik. — Mit várnak az egyesülés- ; tői? — Majd kiderül... — Olyan ez, mint az új cipő, ha felpróbáltuk és hordjuk egy darabig, akkor lehet megmon­dani, hogy milyen, de így lát­szatra tetszetős... Sztojanov Ferenc két holdon kertészkedik. Primőr árukat, zöldségféléket szállít a buda­pesti piacokra. — Én a szállítási gondjainkon Évente mintegy 15 millió külföldi látogató, főként szak­ember kap tájékoztatást Ma­gyarország gazdasági eredmé­nyeiről és iparának fejlettsé­géről, a külföldön megrende­zett különböző magyar kiállí­tásokon, amelyeknek 1975. évi hivatalos programját csütörtö­kön sajtótájékoztatón ismer­tette dr. Szalai Béla külkeres­kedelmi miniszterhelyettes a HUNGEXPO városligeti szék­házában. A hivatalos program szerint 1975-ben összesen 61 kiállítást és magyar hetét bo­nyolít le partnereivel a HUNGEXPO négy világrész 37 országának 113 városában, összesen 45 ezer négyzetmé­ternyi területen mutatják be a magyar ipar és mezőgazda­ság kínálatát, sok újdonságát. Tizennyolc nagy kiállítást való enyhítést várom. Kisautó vásárlását, s bérbe adását... Ozv. Cs. Szabó Sándorné 74 éves. — Járadékos vagyok, havi 500 forintot adnak. A földe­mért, amit megváltottak, évi 2500 forintot kapok, és ezenkí­vül havonként átlagosan 200 forint segélyt is. Tíz éve nem gondoltam volna, hogy így él­hetek. Most még jobb lesz, így mondták, és én hiszek, mert eddig sem csaptak be... Szabó Sándor, Csízek Benő, Gara Géza vezetőségi tagok. — Nagyon sokat jelent ez majd — mondják —, most már tudunk gépeket vásárolni, és csak könnyebb úgy. Igennel szavazlak Miközben beszélgettünk, a szavazócédulákat megszámol­ták és értékelték. Ennek alap­ján 278-an szavaztak és ebből 273-an igennel. Az elnök megköszönte a ta­gok megél .-sét, majd minden­kinek kellemes karácsonyi ün­nepeket és sikerekben gazdag új esztendőt kívánt a jövő év január 1-től egyesülő szakszö­vetkezetben. H. L. G. rendeznek a szocialista or­szágokban. Különösen jelen­tős a moszkvai magyar jubi­leumi kiállítás, amelyet ha­zánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére rendez­nek a jövő év áprilisában. A három évtizedes eredménye­ket 8 ezer négyzetméternyi te­rületen mutatják be a műve­lődés, az öltözködés, az élel­miszeripar, az egészségügy, a közlekedés és a szabad idő szekciókban, s külön szekciót szentelnek a szocialista integ­rációnak. Főként beruházási javakból 16 fejlődő országban rendez a HUNGEXPO jövőre magyar bemutatót. A nem szocialista fejlett országokban 27 kiállí­tást mutatnak be. Az ajándékvásárlás után — jóllehet az aranyvasárnapi fi­nis még hátra van — a házi­asszonyok már az ünnepi, má­sodik műszakra készülnek. Az ünnepi asztal alapanyagai minder igényt kielégítő bő­ségben állnak a vásárlók rendelkezésére. A Belkereskedelmi Minisz­tériumban mondották az MTI munkatársának, hogy a karácsonyi és az újévi ünnepi ellátásra a kereskedelmi vál­lalatok megfelelő tárolással, az élelmiszeripari üzemek a ter­melés fokozásával készültek fel. Decemberben országszerte 2476 vagon sertéshús, marha­hús és húskészítmény áll a lakosság rendelkezésére, 19 százalékkal több, mint tavaly az utolsó hónapban. A tavalyihoz hasonlóan bő­séges a baromfi- és a tojáskí­nálat, pulykát és hízott ba­romfit az igényekhez igazo­dóan többet ad az ipar a múlt évinél. Ugyancsak az igé­nyek szerint alakul országos szinten az ünnepi tej- és tej­termékellátás. A tanácsi sütőipar zavarta­lan kenyér- és péksütemény­ellátásra készül fel. Kalács­ból is a szükségletnek megfe­lelően termelnek. A sütőipar egyébként a karácsonyi áru- szállításokai 24-én 10 órára befejezi. A növényolaj és szeszipar teljes kapacitással gyárt étolajat, margarint és élesztőt, így a várható igénye­ket zavartalanul kielégíti. A házi kalácshoz, a bejglihez szükséges mákot és dióbelet — igaz,, csak nagy' erőfeszíté­sekkel, a 12—15 százalékos fo­gyasztói árnövekedéssel — a tavalyihoz hasonlóan elegendő mennyiségben hoz forgalomba a kereskedelem. Burgonya van bőven — bár a gülbabából és a rózsából a keresletet nem tudják kielé­gíteni — hagyma, zöldség-, és főzelékféle, ezen belül torma, az igények szerint a tavalyi­nál nagyobb mennyiségben ke­rül forgalomba. Ma érkezik a parlamenti fenyő Lassan már hagyomány, hogy a soproni Tanulmányi Erdőgazdaság adja a parlamen­ti fenyőfát: az erdőgazdaság területén fejlődnek az ország leg'szebb fenyvesei. Az idén is a gazdaságra esett a Magyar Úttörők ‘ Országos Szövetsége elnökségének választása. Csü­törtökön a Sopron környéki erdőben egy gépesített brigád kivágta a parlamenti fenyőt. A csaknem 20 méter magas, 80 éves fenyőfát a 22-es Volán egyik szocialista brigádja pén­teken szállítja Budapestre. — Számítógéppel. A SZOT ■ Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság Váci úti irodahá­zában tegnap R—20-as típu­sú szovjet elektronikus szá­mítógépet helyeztek üzembe, amely a társadalombiztosítá­si szolgáltatások gyorsabb, pontosabb lebonyolítását teszi lehetővé. Terményt fogad be majd Pátyon a Lenin Tsz udvarában épül az új terménytároló raktár. Az építkezés októ­berben kezdődött és előreláthatólag még ez év végéig kész is lesz. A raktár 160 vagon kukoricát vagy búzát képes befogadni. Nagy Iván felvételei Egy nyelvtanárnő halálára jácintfürtökkel volt teli a kertje, s apró virágú, fekete jázmi­nokkal kavicsos út vezetett az ajta­jához: zöld pázsit, gondos kézzel nyírott bokrok, olyan művésziek, mint Versailles-ben, noha Jeanette ' néni utálta Versaillest, inkább a hugenottákat szerette, mert azok sok borsot törtek a legkeresztényibb királyok orra alá. A kis budai kert olyan nagyvo­nalú és elegáns volt, mint Jeanette néni, akit egy délceg K. u. K. tiszt hódított meg hatvan évvel ezelőtt Villeneuve-sur Yonne-ban. Kisvá­ros, Párizstól nem messze; öreg gó­tikus templomainak keskeny ablakai alatt karcsú kőszüzek imádkoznak, játékosan folyik alá ruhájuk ezer redője. Itt sétálgatott a francia kis­lány és az osztrák—magyar főhad­nagy. Jeanette megszerette a katona öldöklő bajuszát, fekete gombsze­mét, vitézlő csörömpölését a sar­kantyúkkal. A daliás tiszt évtizedek óta halott. Jeanette néni talán már el is felejtette a vonásait, amikor még mindig emlegette lépteinek fé­lelmetes dobogásá':, csizmáinak har­cias zörejét. Egyet azonban elfelejtett a bo- hó kis Jeanette, mielőtt eljött vele Magyarországra: mélyebben bele­nézni a főhadnagy úr szép fekete szemébe. Meglátta volna, hogy fér­fias indulatok tüzén kívül nem ég abban semmi sem, K. u. K. agyve- leje volt a vitéz katonának. Időn­ként, amikor okos dolgokról beszél­gettek valahol társaságban, és Ernő bácsi szokása szerint ostobaságokat mondott, Jeanette néni ingerülten intette le: „Monsieur, maga csak csinálja az a zaj a sarkantyúval, eb­be beleszóljon ne.. Több mint húsz évvel ezelőtt is- 'mertem r. ;g Jeanette nénit, amikor a férje már rég nem élt. Egy fény­képe lógott a barna zongora fölött. Hegyes bajuszával haragosan döfött a mellette függő Voltaire-metszet felé. Jeanette néni évtizedek óta talán négyszer vagy ötször volt otthon Franciaországban, röpke hetekre. Pedig, hogy vágyott Párizsba meg a szülővárosába! A francia óra fele mindig emlékezésekkel telt el, és Pá­rizsban jártunk ilyenkor, a Panthéon arany kupolája alatt, a Cour des Adieux ködös félhomályában. Ha­talmas katedrálisok hideg hajójá­ban és kis Szajna-parti kápolnákban nyúlánk, gótikus árnyakkal talál­koztunk: üldögéltünk a Boulevard Raspail Royal árkádjai alatt: jár­tunk a Faubourg St. Honoré műke­reskedéseiben és a Montmartre mu­latóiban. S mennyit nevettünk ezeken a franciaórákon! Jeanette néni szelleme, amely har­minc évig a K. u. K. férj és társasá­ga mellé láncolódott, felszabadultan csapongóit. Elmesélte, amit a férjé­nek sohasem mert elmondani, hogy forradalmár lánya ő. Apja ott volt a vörössapkások között, akik ledöntöt- ték a Vendome-oszlopot. Csodálatos változáson ment át ez a bájos öregasszony életének utolsó évtizedeiben. Hatvan évig élt Magyarországon, s ebből har­mincat lázadozva és zsörtölődve ugyan, de szerelmes rabságban töl- .tött. Az utána következő évtizedek­ben igyekezett pótolni, amit elmu­lasztott. Világlapokat járatott, köny­veket hozatott Párizsból, felfedezte a francia történelmet és irodalmat, izgalomba hozta őt Franciaország múltja, s képzeletét felgyújtották népének nagy forradalmai. Talán atyáitól öröklött ösztönös politikai nívóérzék élt Jeanette néniben, mert észrevette, hogy milyen operett­országban lakik — ez Budán kivált­képpen jól látszott a két háború között —, zavarta és bosszantotta a környező úri kispolgárság és dzsentri társaság korlátoltsága, na­cionalizmusa, gonosz és megingat­hatatlan butasága. Végtelen megve­téssel mondta egyszer: „Ez a lovas­ember, aki itt a szomszéd palotá­ban benne csinálta komikus cirku­szát ...” Lassan kibontakozott előttem, a történtek után több évtizeddel, Jeanette néni budai missziója. Űri családok gyermekei jártak hozzá franciaórára; előkelő magán­iskolák, exkluzív szerzetes- és apá­cazárdák növendékei, miniszterális gyermekek. Egyikük egyszer felhá­borodva azt mondta, hogy neki ne tanítsa Voltaire mondatait, még grammatikai lecke alakjában sem, mert ezek a mosdatlan gondolatok megfertőzik a Tóth Tihamér igéin nevelkedő valláserkölcsös ifjúság romlatlan lelkét. Rettenetes harag­ra gerjedt Jeanette néni. („Azt hit­tem, megpükkad én!”) Ettől kezdve különös dolgok hangzottak el a fran­cia nyelvleckéken. Jeanette néni meghozatta Párizsból a forradalmá­rok írásait, az Enciklopédia köteteit, Diderot műveit, sőt még Jaurést is, s ki tudja, még mennyi szikráját a francia szellemnek és forradalom­nak. iSövendékei közül nem mind­egyik volt annyira járatos a rakon­cátlan gondolkodók ismeretében, mint az a tájékozott ifjú, aki felhá­borodottan tiltakozott az istentelen Voltaire ellen —, nem ütközött hát különösebb nehézségekbe, hogy Jea­nette néni folytassa a felforgató igék lassú becsepegtetését a budai agyve­lőkbe. Igaz, hogy egy-két tanítvá­nyát elvesztette emiatt. Egy magas­rangú miniszteri tisztviselő fiát pél­dául azért, mert a gyanútlan ifjú apja jelenlétében hangosan tanulta Diderot nyelvtani leckeként feladott mondatát, amely szerint valaki gyertyával keresi az utat éjjel az er­dőben, s az arra járó teológus el­fújja a lángot, hogy jobban lássa­nak ... „Öfőméltósága szomszédsá­gában — mondotta a méltóságos atya — nincs helye ilyen garázda nyelvtannak.” Szerencsére voltak kevésbé éber emberek is a Várnegyed és a Krisz­tina hivatal- és háztulajdonosai kö­zött. És Jeanette néni minden gya­nún felül állt. Ugyan ki sejtette vol­na benne a lázadók cinkosát? Sen­ki, 6 maga sem. Mert talán fölösle­ges mondani, hogy Jeanette néni nem volt mozgalmi harcos, az ille­gális forradalmárok mártírjairól sem sokat tudott. Nem volt ő szim­patizáns sem, a szó közhasználatú értelmében, sem harmadik utas, sem sehányadik. öreg franciatanámő volt, aki apja emléke révén tisztel­te a haladás úttörőit, s mint népe forradalmaira és gondolataira büszke asszonyt, sértette és ingerelte az ér­tetlenségnek, konzervativizmusnak, reakciónak az a vastag fala, amely körülvette. Döntögette hát, ahogy csekély erejéből tellett. Nem programsze­rűen, átgondolt tervekkel, csak mér­gesen, dacosan, s lassan egyre mé­lyebben megértette ő maga is azo­kat a gondolatokat, amelyeket nyelvlecke gyanánt tam'tott. A felszabaduláskor boldog volt, s később, egyszer egy volt tanítványa, aki — mint ő mondotta — „nagy ember lett”, az ország kulturális éle­tének egyik vezetője, meglátogatta, kezet csókolt neki és megkérdezte, hogy nincs-e szüksége támogatásra. Azt felelte, hogy nincs, s ez nem volt álszerénység vagy büszkeség. Nyelvtanóráinak jövedelméből bő­ségesen fedezte csekély kiadásait. Most meghalt Jeanette néni, egy késő őszi reggelen, nyolcvanhét esz­tendős korában. Verandáján ült, várta az első tanítványát. Előtte nyelvtankönyvek, magyarok és fran­ciák, s a reggeli újság. Ráborult az asztalra, hangtalanul. Kis fehér kontya kioldódott, zöld selyemken­dője lecsúszott törékeny válláról. Ismerem a forradalmárok és a forradalmak történetét, és tudom, hogy e szó előtt milliók tiszteleg­nek, s mind többen; tudom, hogy nagy szó, és nem szabad könnyel­műen ajándékozni. Mégis, azon gon­dolkodom most, hogy elbúcsúztunk tőle csendesen a szerény sírnál, ahol sok egykori tanítványa gyűlt össze — azon gondolkodom, hogy nem volt-e forradalmár Jeanette néni? Tamás István Jubileumi kiállítás Moszkvában i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom