Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-19 / 296. szám

\ Kék-piros motívumok tárlata KIÁLLÍTÁS BAGÓN kMUw 1974. DECEMBER 19., CSÜTÖRTÖK Kiállítás és egyben készülő­dés is — készülődés a felsza­badulás harmincadik évfor­dulójára. A szépen-rendjén felépített terv szerint a Galga völgye minden községe felszabadulása napján bemutatót és emlék­ünnepséget tartott, illetve tart. Abban az órában, amikor a község felszabadítása betelje­sedett, szovjet katonák, KISZ- esek és úttörők érkeztek-ér- keznek hálalánggal az ünnep­ség színhelyére. És 1975-ben, a felszabadulás évfordulóján, a bemutatókban leginkább je­leskedett csoportok gálaestjé­re: járási népművészt i talál­kozóra gyűlnek össze a bagi Dózsa György Mi zelődésá Központban. Tettre kész kolid :íva Bag felszabadulása ak 30. évfordulóját decemb ■ 7—8. napján ünnepelték. mi az ünnepségből fennm adt, s amit' néhány napja n ;y gyö­nyörűséggel szemlélte meg, az a művelődési közpi .t tágas előcsarnokában rende: :tt nép- művészeti és néprajzi \iáltítás, amely egyben erőpróbája az 1975. évi nagy napnak. A bagi művelődési központ kiemelkedő munkájáról sokat, sokan írtait, magam is meg­emlékeznem már felőle. A je­lenlegi kiállítás mögött érez­hető az elmélyült, szerteágazó tevékenység, az összefogás, az intézmény kollektívájának tettre sarkalló sugallata. Ha csak egyetlen adatot vetítek ki, mindjárt kitűnik, milyen arányú, irányú és erejű a közösség részvétele a művelődé­si munkában. A bagi kiállítást 20 asszony, férfi hordta össze, rendezte el, ami a község lé­lekszámúnak mintegy fél szá­zalékát jelenti. Olyan ez, mintha egy 100 000 lakosú vá­rosban 500 vagy Budapesten 10 000 ember látna hokzá..ha­sonló feladat megoldásához. Régi hétköznapok emlékei Ha az egybevetés számsze­rűsége nem győz meg telje­sen, akkor bárkit meggyőzhet­nek a nehézségek, amikkel efféle kiállítás létrehozásában egy közepes méretű települé­sen meg kell küzdeni. Elnézem a zsúfoltan, de mégis áttekinthetően beren­dezett régi bagi parasztszobát, ami a látványok központja. Népviseletbe öltöztetett figurák, ősi kék-piros bagi himzéses párnáktól duzzadom vetett ágy, tapasztott tűzhely, ódon edényekkel, asztal, szék, böl­cső, benne pólyásbaba, tulipá­nos láda, kívánatos szép cse­réptányérok a falon, a sarok­ban guzsalyos nénike, a meny- nyezetről petróleumlámpa lóg le, körös-körül ékes térítők, tarka kendők és — családi örömnapra emlékezésül: gon­dosan keretbe foglalt meny­asszonyi mirtuszkoszarú. Egyik tárlóban az idevaló­siak egykori munkaeszközeit látjuk, a másikban a falubéli híres fafaragó mester: Svehla Pál szoborcsoportjait, lófejes citeráit és a nem kevésbé je­les Paly a Teréz asszony szőt­teseit és hímzéseit. És a többi tündéri hímzett remek: a va­rázskezű bagi asszonyok mun­kája és az utánpótlásé: a népművészeti szakkör felső­tagozatos iskolás Isislányaié. Gyermekművészek bemutatkozása Az előcsarnok egyik falán gyermekrajzok. Hogy jó veze­A Maglód és Vidéke ÁFÉSZ PÁLYÁZATOT HIRDET kisvendéglői üzletvezetői állás betöltésére. A pályázatokat Maglódon, a Bacsó Béla u. 1. szám alatt kell benyújtani. Régi bagi parasztszoba. Bagó József felvétele •tés mellett milyen határozott raj-zkultúra, formakészség, színérzék fejlődhet ki a gyere­kekben, annak iskolpéldája ez a kis gyűjtemény. A ragyogó színű „festmények”, az ötletes kollázsok aláírásaiból azt is megfigyeltük, hogy nem csu­pán egy-egy tehetséges kisfiú­kislány pingált, formált meg­lepően ügyes képeket, hanem, kis együttesek is eredménye­sen állottak össze közös alko­tásra. Az már nem is meglepő, hogy a művelődési központ jó hírű fotoszakkörének fény­képein elevenen, frissen tükrö­ződik a község élete, minden­napja. A gazdag fotósorozat a pillanatok szerencsés megfogá­sáról, a tárgy ügyes kiválasz­tásáról és fejlett technikáról tanúskodik. A kiállítást eredetileg rövid időre tervezték. Ám az érdek­lődés, ami megnyilvánult, ar­ra késztette a művelődési köz­pont vezetőjét, hogy az elő­csarnokot december 22-ig még az összegyűjtött anyag bemu­tatására szentelje. Akit érde­kel, aki siet, akinek módja van rá — még megnézheti. Békés István Kézi fegyverek története Az országos Hadtörténeti Múzeum, eddigi legnagyobb szabásút kiái lítása, a, ké«p-fe&y- verek történetét mutatja be a legrégibb időktől napjainkig. Mint Liptai Ervin ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Mú­zeum parancsnoka a szerdai sajtótájékoztatón elmondta, a csütörtökön megnyíló kiállítá­son hét teremben mintegy 2000 fegyvert állítanak ki, a kézi fegyverek csaknem minden változatát. A tűzfegyverek so­rát a legrégibb típusú szakál­las-cső és kanőcas puska nyit- ,jäc.ipeg, majd egymás uitán kö­vetkeznek az egyre hatéko­nyabb elöl- és hátul töltő, egy- és többlövetű puskák, pisztolyok, forgó- és öntöltő pisztolyok, az új sorozatlövő fegyverek, a gépkarabélyok. Láthatók olyan ritka példá­nyok is, mint Klapka György dísz-szablyája, amelyet a Pá­rizsban élő unoka ajándéko­zott a múzeumnak. hi MTA állandó bizottságai A Magyar Tudományos Akadémia másfélszázados ju­bileumát köszöntő kiadvá­nyok sorában az Akadémia könyvtára megjelentette A Magyar Tudományos Aka­démia állandó bizottságai című kézikönyvet, amely — az Akadémia régi levéltá­rában őrzött dokumentumok alapján — első ízben össze­gezi az akadémiai bizottsá­gok tevékenységét, s adatokat szolgáltat az Akadémia tör­ténetének megírásához. A Magyar remekírók tervei Móricz Zsigmond Erdély cí­mű trilógiája a Magyar re­mekírók második évfolyamá­nak utolsó kötete, amelyet a sorozat előfizetői ingyenesen, jutalomkönyvként kapnak meg. Elkészült már a követ­kező két év terve is. Jókai Mór: Szegény gazda­gok — Az aranyember című regényei egy kötetben. Köl­csey Ferenc válogatott művei 1200 oldalas kiadványban; Kosztolányi Dezső négy írása: Néró, a véres költő, Pacsirta, Aranysárkány, Édes Anna; Krúdy Gyula Regények című könyve, amely a Vörös posta­kocsi, a NaprElforgó, a Kleo- fásné kakasa, Az utitárs, az Asszonyságok díja, a Hét ba­goly, a Valakit elvisz az ör­dög és a Bódogult úrfikorom- ban című regényeket tartal­mazza. A sorozat Arany János műveit három könyvben je­lenteti meg. A jövő év záró­kötete lesz Kemény Zsigmond: A rajongók és a Zord idő cí­mű munkája. 1976-ban Rad­nóti.Miklós, művei, Babits ML. hály: Tímár Virgil fia, lía- lálfiai, Válogatott novellák; Tóth Árpád művei; Magyar elbeszélők — XIX. század I— II.; Petőfi Sándor költői mű­veinek két kötete és prózai művei, valamint a Magyar népköltészet című kötetek látnak napvilágot. Lírával a munkásmozgalom szolgálatában Hidas Antal köszöntése O lyan embert, olyan írót köszöntünk ma, 75. születésnapján, aki tollát, tehetsé­gét, teljes életét a magyar és a nem­zetközi munkásmozgalom szolgálatába állí­totta. Sokgyermekes cipész sokat nélkülöző fiá­nak született, s a gyakori nyomor korán megtanította arra, hogy égbe kiáltó igazság­talanságok vannak ember és ember között, gazdag és szegény között, úr és proletár kö­zött. De ugyanolyan korán megtanulta azt is, hogy ezen csak harccal, a megváltó forra­dalommal lehet fordítani. Elvét, hitét bát­ran megvallotta, s ezt az úri Magyarország azzal torolta meg, hogy kicsapatta a közép­iskolából. Előbb újságot árult Budapesten, majd különböző gyárak munkapadjai mellé állt, ifjúmunkásként érte a Tanácsköztársaság ki­kiáltása. Félbeszakított tanulmányait a munkásegyetemen folytatta. Ám a Tanács- köztársaság bukása után a féktelen terror földjéről menekülnie kellett. Csehszlová­kiában került kapcsolatba a Kommunisták Magyarországi Pártjával, ekkor szólalt meg benne először a költő, verseket gyújtott benne a fájdalom, így gyászolta, így siratta az elbukott proletárforradalmat. Előbb az Üj Utak című folyóirat* hasábjain jelentek meg versei, később jóformán minden szlová­kiai munkáslapban. 0 ** t esztendő sem telt el, mikor a hon­vágy és a tenniakarás hazahívta. Itthon írta a proletárforradalom emlékét idéző, megújulását óhajtó költeményeit, amelyek előbb kéziratban, röplapokon, mun­kás-szavalókórusok ajkán terjedtek, majd az illegálisan működő Kommunisták Magyar- országi Pártja kiadásában — 1925 nyarán —, könyvalakban is megjelent. Ez voit Hidas Antal legelső verskötete. Már a címe is élet- veszélyesen vakmerő volt: Az ellenforra­dalom földjén. A párt, letartóztatását meg­előzvén, azonnali emigrálásra utasította a költőt. Bécsen, Berlinen át érkezett a Szov­jetunióba. Jelentős munkát vállalt a Sarló és kalapács című folyóirat megindításában, egyik veze­tője lett a Moszkvában megalakult Magyar Forradalmi írók és Művészek Szövetségének, s a forradEilmi írók nemzetközi szervezete fo­lyóiratának is ő volt az egyik szerkesztője. 1926-tól kezdve jelentek meg orosz nyelven versei, majd orosz és magyar nyelven no­vellái, regényei, versesköíetei. K ommunista költőként tudatosan szolgál­ta a forradalmi harcot, forradalmi versei közül sokból munkásdalok, in­dulók szövege lett és névtelenül haza is került. Elég, ha megemlítjük itt a híres Vörös Csepel, vezesd a harcot kezdetű indu­lóját, amelyről ma már tudjuk, hogy apósa, harcostársa, Kun Béla kérésére íródott, s minden gát, akadály ellenére is megérkezett Magyarországra, mint ahogy a madár a leg­magasabb, legsűrűbb szögesdrótháló fölött is átrepül. Itt terjedt név nélkül, szájról szájra, mint a népdal, illegális találkozó­kon dúdolták, erőt merítettek belőle. 1938-ban a törvénysértések egyik áldozata lett, elítélték, börtönbe vetették, de rehabi­litálása után ott folytatta, ahol abbahagyta, hiszen tudta: nem az eszme, hanem egyes személyek hibái, bűnei okozták szenvedé­seit. Hazánk felszabadulása után még hosz- szú ideig nem élhetett hazai földön. A sze­mélyi kultusz idején, a dogmatikus hibáktól fagyos politikai légkörben ő, Kun Béla roko­na és harcostársa nem térhetett haza. A mikor megteremtettük a „Tiszta égbol­tot”, jöhetett volna már. Akkor pedig félbehagyott dolgai marasztalták. 1959- ben, 34 éves távoliét után érkezett haza, ahol végre a teljes megbecsülés övezi. Munkássá­gát, életművét országunk Kossúth-díjjal jutalmazta. Életművét szinte lehetetlen fel­sorolni. Csupán a legfontosabbakat említ­jük. Moszkvában kiadott verseskötetei: Fo­lyik a pör, Sűrű csillagos az ég, A gyarmatok kiáltanak. Itthon a Néném kertje és a Jáz­min utca című kötetek. Jelentős helyet fog­lal el életművében regény históriája, a Fi- cek űr, a Márton és barátai, valamint a Más muzsika kell. Alkotókedve ma is a fia­talokéval vetekszik. Ugyanilyen alkotóked­vet kívánunk neki továbbra is, 75. születés­napja alkalmából. S. L. HETI FILM JÉG YZET A Mattéi ügy Jelenet A Mattci-ügy című filmből. Középen Gian Maria Volonte. Ismét egy olasz film az erőszakról, a fenyegettetések- ről, az államhatalommal pac­kázó erőkről, a „másik Olasz­ország” hatalmasairól. Jól be­leillik a filmeknek abba a so­rába, melyeket ha egyvégté- ben vetítenénk le, kötetekre rúgó elemző tanulmányoknál világosabban állna előttünk a válságokkal sújtott, vajúdó o.asz társadalom keresztmet­szete, a legsúlyosabb konflik­tusok valóságos katalógusa. Többször emlegettük már e jegyzetekben ezt a sajátos je­lenséget, s idéztük a vonat­kozó filmek címét is, Az új film, A Mattéi ügy megfelelő helyének kijelöléséhez, e koordináta-rendszerben való elhelyezéséhez mégsem árt új­ra felidézni e filmeket, vagy legalább a címüket. Francesco Rosi rendező alkotása szoros rokonságot mutat — főként témáját, mondanivalój át_ te- k;ntve — az Egy rendőrfel­ügyelő vallomása az állam­ügyésznek, a Vizsgálat egy minden '""anú felett álló ál­lampolgár ügyében, A szicí­liaiak klánja, s A vizsgálat le­zárult, felejtse el című alko­tásokkal. Akárcsak azokban, A Mattéi ügyben is arról van szó, miképp nő az olasz élet legfontosabb tényezőjévé a háttérben meghúzódó maffia, illetve azok a körök, melyek szorosan véve nem tartoznak ugyan a maffiához, de nem is függetlenek tőle, s készségesen el is tanulják a mafiosók mód­szereit. Csakhogy Rosi —aki­nek hasonló'témájú filmjeire, a Kezek a város felettre, meg a Gyilkosság Szicíliábanra, s Az igazság pillanatára jól emlékezhetünk — most többet akar, mint valamiféle vész­csengő megszólaltatását. Ez a több pedig abból ered, hogy a folyamatok végeredményének közlése, körüljárása helyett magukat a folyamatokat igyekszik megragadni. Miről van szó pontosabban? Rosi egy valóban élt és na- gyanis közismert személyt, Enrico Mattéit választja hő­séül. Mattel, ez a gazdag és kíméletlen nagytőkés, óriási vagyonok ura, különös egyé­niség volt. Énje egyik felével a minden akadályon átgázolni kész, erőszakos és könyörtelen kapitalistát testesítette meg, másik felével viszont azért küzdött, hogy az olasz politi­kai és gazdasági életből eltűn­jön ez az erőszak, megszűnje­nek a visszaélések, atrocitá­sok. A második világháború alatt részt vett az ellenállási mozgalomban, de később volt ellenségeit, a hajdani fasisztá­kat is felhasználta, ha céljai úgy kívánták. Nos, ezt az Enrico Mattéit 1962-ben, Szicíliában, repülő­szerencsétlenség érte. A körül­mények máig sem tisztázot­tak. Valóban véletlen baleset volt, vagy valaki (valakik?) beváltották a már többször tudtára adott fenyegetést, és eltették láb alól? Ha igen, ki­nek (kiknek?) állt érdekében Mattéi halála? Azoknak az olasz nagyiparosoknak, akik elől Mattéi elhalászta a zsíros olajüzleteket? A maffiának, amelyet egyes akciói során nem vett figyelembe? Vagy az amerikai olajmonopóliumok urainak, akiknek terhes volt Mattéi törekvése az önálló olasz olajipar megteremtésé­re? Aligha derül ki valaha is. Rosi mindenesetre úgy tárja fel előttiünk Mattéi életének és halálának históriáját, hogy egyértelműen érezteti: a bal- esetyerzió nem valószínű. Ér­dekes a választott módszer is:. nem játékfilmet készít, ha­nem dokumentumfilmet, de ebben a dokumentumanyag­ban minden mozzanat re­konstruált, noha hiteles ténye­ken nyugszik. (Ezt a módszert a maffiáról szóló Kő a száj­ban című film is alkalmazta, s újabban elég gyakoriak az ilyen módon készült, hasonló témájú filmek.) Ez a re­konstruált dokumentumhűség mindenesetre rendkívüli hi­telt ad a filmnek, s a megszó­laltatott sok tanú, a Mattéit körülvevő emberéle és újra el­játszatott események ugyan­akkor roppant feszültséggel is megtöltik ezt az alkotást. Rosi művészi kvalitásait mi sem hangsúlyozza jobban, mint, hogy ezzel a sajátos mód­szerrel is teljes, kerek és sod­ró lendületű drámát képes elénk tárni, s hogy az egyedi esethez való aprólékos ra­gaszkodás sem jelenti a téma beszűkülését, sőt, ellenkezőleg: Mattéi és sorsa már-már a le­gendák világába emelkedik, kibontva e sors általános ér­vényű tanulságait is. A számos filmből ismert Gian Maria Volonte Mattéi megformálásával tovább nö­velte nagy alakításainak szá­mát. Magyar szihkronhangja, Latinovits Zoltán pedig az utóbbi hónapok legjobb szimlu ronalakítását nyújtotta. A párbaj Felesleges ember — ezt a fogalmat Puskin óta ismerjük. Az orosz irodalom nagy alak­jainak legjelentősebb művei­ben számtalan változata jele. nik meg ennek a felesleges embernek, s ezek az alakok esendőségükkel, értelmetlenül leélt vagy eldobott életükkel, meghasanlottságukkal együtt ugyanarról adnak hírt: a múlt század cári Oroszországának viszonyai között deformáló­dott, elsekélyesült az ember erkölcsi és szellemi lénye, ki­üresedett az élet, s ilyen kö­rülmények között érthetően támadt sokakban a felesleges­ség, a haszontalanságra kár­hoztatott élet nyomasztó tu­data. Ilyen felesleges ember Cse­hov egyik közismert elbeszélé­sének hőse, Lajevszkij is. Át­törhetetlen körben él: nyo­masztó, rossz a közérzete, nem találja a helyét a világban, csalódott elképzeléseiben, éle­tén külső és belső mozza­nataiban, s ezért menekül. De a menekülés újabb rossz köz­érzetet szül, újabb méltatlan, jellemgyönge kalandokba so­dorja. Italba, kártyába fojtja a lelkiismeretfurdalását, ame­lyet többek között azért érez, mert elhanyagolja a felesé­gét. Aki viszont megcsalja a férjét. S még a párbaj sem megoldás — Lajevszkij nem szabadulhat élete terheitől. Joszif Hejfic, Csehov világá­nak kitűnő ismerője, ezúttal is nagyszerű légkört teremtő erő­vel ábrázolja ezt a kietlen, zsibbasztó világot. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom