Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-12 / 290. szám

1974. DECEMBER 12., CSÜTÖRTÖK XMiitw Siesta ■— felnőtteknek is A Siesta gyermekcipők rö­vid idő alatt országszerte nép­szerűekké váltak. A saroktá­masszal készülő lábbelik jó testtartást biztosítanak, kül­sejük tetszetős, minőségük jó. A gyártó cég, a Savaria Ci­pőgyár jövőre már egymillió párat állít elő és a gyermek Siesta cipőkön túl, nők és fér­fiak számára is készítenek ilyen lábbeliket. Elsősorban munka-, kismama-, illetve túracipőnek szánják azokat. A Savaria Cipőgyár 1974-től védjegyezteti a Siesta márkát. Fekete tulipán Luca a függőfolyosón ját­szott. Olyan volt, mint egy vidáman ide-oda guruló pamutgombolyag, csak pi­sze orra, huncut szeme és csacska szája látszott ki a kapucnis overállból. Az egyik lakó, kihasznál­va a napos délutánt, a fo­lyosón tisztította, zsírozta kerékpárját. Luca kis ideig szótlanul figyelte az ingujj­ra vetkőzött férfit, majd leguggolt melléje, és elhal­mozta kérdésekkel. Egyszer- csak megakadt a szeme a szomszéd bácsi fékonpress ingére hímzett fekete tuli­pánon, és csodálkozva így szólt: — Jé. Feri bácsi, ez a te óvodai jeled? Az enyém a fésű... — ha — Eszmecsere Da bason Miként hatnak környezetükre a szociaiista brigádok? Közös dolgaikról okosan szólni, ez a szándék vezette a dabasi járás szocialista bri­gádjainak vezetőit, amikor ta- nácskozóasatalhoz ültek. A já­rási pártbizottság meghívásá­ra először Gyál és Úcsa, majd Bugyi körzetéből, legutóbb pe­dig — a héten — Dabas és Inárcs gazdaságaiból, üzemei­ből gyűltek egybe a pártbizott­ság székházában. Még egy eszmecsere hátra van, erre Örkényből és Alsónémediből invitálták meg a brigádveze­tőket. S hogy miről, milyen közös, dolgokról esetit szó ezeken a megbeszéléseken? Elsőként és leggyakrabban arról, hogy mint hatnak környezetükre a szocialista brigádok, példamu­tatásukkal ösztönzik-e lelkiis­meretesebb munkára, nagyobb teljesítményre munkatársaikat. A munka legyeiméért A beszámolók jól érzékel­tették a szocialista brigádmoz­galom fejlődését. Csak néhány tényt említsünk, amiről Ihászi József, a dabasi járási pártbi­zottság első titkára szólt. Há­rom esztendeje a járásban 112 szocialista brigádot tartottak számon, ma 300 dolgozik. Ezeknek a kollektíváknak oroszlánrészük van a terület fejlődésében, a gazdaságok, ipari üzemek gyarapodásában, a kereskedelmi hálózat bővü­lésében. Jellemző a föllendü­KORKÉRDÉS SZENTENDRÉN Hogyan készülnek az év végi munkacsúcsra? Már-már érzi az ember a kellemes gyantaillatot. Az üz­letekben is megjelent a fenyő­fa. Egyre többet beszélünk a közelgő ünnepekről; az üzle­teket megrohamozza a vásár­lók hada, megsokasodnak ott­hon, a ház körül is a munkák. A napokban Szentendrén néztünk körül: mi jelzi ezt a hagyományos év végi hangu­latot? Mezei munkák és látogatás Vékony Andrásné, a Ma- thiász János Szőlő és Gyü­mölcstermelő Tsz párttitkára: — Mint mindig, most Is el­választhatatlanul összekapcso­lódik a tsz munkája az ünne­pi készülődéssel. Jószerivel — hála a jelentős társadalmi segítségnek — végeztünk az időszerű tennivalóinkkal. Míg az idő engedi, metsszük a sző­lőt, az almát, megkönnyíten­dő a tavaszi teendőinket. Foly­nak a tél eleji mezei munkák is. Mindent összevetve, jó számadásnak nézünk elébe: száztíz százalékra teljesítettük az árbevételi tervünket. — Nőbizottságunk elhatá­rozta, hogy karácsony előtt meglátogatjuk a kismamákat, a betegeket, a nyugdíjas tag­jainkat. A két szociaiista bri­gád vállalja, hogy segít nekik a házkörüli munkákban. Sáska Istvánná, a Pest me­gyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat 8. számú fióküzlete (Patyolat) dolgozója: — Egy ideig nem tudtunk kilós ruhát mosni. Bajok vol­tak a kazánházzal. December 1-től viszont megoldódott a gond. Reggel héttől este hétig, szombaton héttől délután há­romig jöhetnek a vendégek. Ebédszünetet nem tartunk, egész nap egyfolytában nyitva vagyunk. Disznóölésre éles kést Varga Péter késes és köszö­rűsmester : — Ebben a kis üzletben nem okoz különösebb válto­zást a karácsonyelő, mivel csak javítással foglalkozunk Bár az igazsághoz tartozik, ha , nem is nézném a naptárt, ak- 1 kor is tudnám: rövidesen itt a karácsony. Ilyentájt már hoz­zák élezni a kisebb-nagyobb késeket és húsdarálókat. Szük­ség lesz rájuk disznóöléskor. Gajzágó Jolán, a Szentend­rei Szolgáltató és Ipari Szö­vetkezet fotoműtermének ve­zetője: — Nekünk kimondottan jól jön a karácsony. A téli hó­napokban holtszezon van ná­lunk. Az esküvők lezajlottak, ritka Szentendrén a decembe­ri házasságkötés. Ilyenkor hozzák a gyerekeket a fényké­pészhez, az ő képükkel aján­dékozzák meg a szülőket, a nagymamákat. Tej, hús, bor, fenyőfa Koczor Lajos, az új bevá­sárló központ ABC-áruházá- nak igazgatója: — Várjuk a rohamot. Gon­dunk, hogy kicsik a raktá­raink. Ennek ellenére igyek­szünk kielégíteni vásárlóink élelmiszerigényét. Számítá­saink szerint a karácsonyt közvetlenül megelőző néhány napon a szokásosnál is na­gyobb lesz a forgalom. Emiatt tervezzük mintegy tízezer liter tej, harminc mázsa hús, hu­szonöt-harminc mázsa kenyér, sok ezer üveg üdítő- és sze­szes ital eladását. Sőt, ezer fo­lyóméter — ez körülbelül ugyanennyi darabot jelent — fenyőt is rendeltünk a hozzá­való nyolc mázsa szaloncu­korral, két mázsa csokoládé­dísszel, habcsókkal együtt. És természetesen másfajta édes­séggel is szolgálhatunk. Ha hiány lenne a nagy dömping idején, azt is gyorsan pótol­hatjuk — lesz rá lehetőség. Szabó Katalin, a Jókai téri virágpavilon eladója: — Az időjárást okolom, ke­vesebb virág kelt el idén, mint tavaly. Szegfűnk például alig volt. Azért számítok rá, hogy a család ünnepén nagyobb vásárt sikerül rendezni. Min­den eshetőségre készen, ren­deltem száz szál rózsát, két­száz szegfűt, ötven cikláment, fokföldi ibolyát, és a különle­gességet kedvelőknek orchi­deát, gerberát. December 24- án nem maradnak virág nél­' kül az Évák. Präger György lésre, hogy míg öt évvel ez­előtt 60 millió forint volt, az idén 115 millió lesz a terme­lőszövetkezeti beruházások ér­téke. Ismét csak egy mezőgaz­daságból vett példa — hiszen a dabasi járás mezőgazdasági terület —, a közös gazdaságok­ban öt éve 148 millió forint volt - az állóeszközök nettó ér­téke, ami 1974-re 600 millióra növekedett. Természetesen a dabasi ta­nácskozáson túlnyomórészt termelési kérdésekről vitáztak. Javaslatokat hallhattak a rész­vevők a jobb üzem- és mun­kaszervezésre, gyakorlati ta­nácsokat az eszköz- és üzem­anyag-takarékosságról. Töb­ben az újítómozgalom fölíve­lését sürgették. Követendő példákat jegyezhettek föl a je­lenlevők. A minőségi mun­káról szólva Hrubos Sándor, a helyi vízműtársulás brigád- vezetője elmondta, hogy egyet­len faluban sem akarnak rossz emléket hagyni maguk után, ezért, ha előfordulna, hogy valamely munka hibásan ké­szül el, azt munkaidő után helyrehozzák. Korsós József, a dunaharaszti Sütőipari Válla­lat brigádvezetője arról szá­molt be, hogy a vállalat gaz­dasági vezetői és a pártszer­vezet tervkészítéskor a szo­cialista brigádokkal is konzul­tál. A közellátás: kötelezettség Számos hozzászóló reagált Ihászi József vitaindító elő­adásának ama részletére, amelyben azt fejtegette: mi­lyen kötelezettségeket ró a ZQldségellátás a járás gazda­ságaira. Velikovszki László, a dabasi Fehér Akác Tsz kül­dötte megemlítette, hogy jól­lehet alacsony aranykorona értékű földeken gazdálkodnak, s a rendkívül munkaigényes zöldségtermesztéshez nem is rendelkeznek mindig kellő számú kétkezi munkással s noha az ágazat ráfizetéses volt, a község ellátása érdekében mégis termesztettek zödséget. A munkaerőgondokat érzé­keltette Heffer Jánosné, a da­basi Szikra Tsz brigádvezető­je, elmondva, hogy brigádjuk taglétszáma 24-ről 16-ra mor­zsolódott, közülük is öten-ha- tan mindig betegek. Amin semmi csodálnivaló nincs, hi­szen valamennyien 55—60 év körüliek, a fiatalok messze el­kerülik a kertészetet. Mind­ehhez Buják János, az inárcsi gazdaság párttitkára hozzátet­te: éppen ezért kellene még inkább érdekeltté tenni a ker­tészetben dolgozókat. Ha már az időjárási viszon­tagságoknál tartunk, idézzük Janicsák Lénárdot, a Fehér Akác Tsz brigádvezetőjét, aki elmondotta, hogy az idei rend­kívüli őszön, amikor nyújtott műszakban, öt egymást követő vasárnapot dolgoztak le, törték a kukoricát, szántották-vetet- tek a gazdaság dolgozói, még arra is futotta erejükből, hogy fejenként húsz óra társadalmi munkát végezzenek, beteg tár­saiknak segítsenek a háztáji­ban. A szocialista brigádtagoktól megkívánt példamutatás sok­szor valóban szinte erejüket meghaladó tettekre készteti őket. Bálint Istvánná — aki szintén a Fehér Akác Tsz-t képviselte — mondta el, hogy a kertészetben dolgozó asszo­nyok közül sokan fáradságos munkájuk, otthoni teendőik ellátása mellett végezték el a nyolc általánost. Nem formalitás ma már, hogy beírják a brigádnaplóba: vállaljuk általános és szakmai ismereteink gyarapítását. A Pest megyei Iparcikk-kereske­delmi Vállalat konfekcióüze­mében — mint arról Osváth Sándorné beszámolt — hu­szonhármán szereztek szak­munkásképesítést. Nem azért mennek el moziba, színházba a brigádtagok, mert szokás az ilyen vállalás, hanem — Bu- csics Jánosné inárcsi tsz-tag szavaival: — néha egy kis kedvet ád egy-egy jó színi­előadás. A kollektíva ítélete Erősödik a szocialista bri­gádok tagjainak öntudata is. Varga Éva, a dabasi Szikra Tsz versenyfelelőse újságolta, hogy a gazdaság vezetői a bri­gádokat jutalmazzák, nem személy szerint a brigádtago­kat. így a kollektívák igaz­ságérzete érvényesül a juta­lom odaítélésekor. Egy gondolatot írjunk ide még végezetül. Ihásza József mondotta a tanácskozás ta­pasztalatait összegezve: min­den gazdaság, üzem és egyéb intézmény vezetőjének köte­lessége támogatni a szocialis­ta brigádokat, segíteni tagjaik művelődését, meghallgatni szavukat és adni véleményük­re, s észben tartani, hogy nem a dolgozók vannak a vezető­kért, hanem éppen fordítva. A. Z. A kongresszusi vátlslás nyomán Takarékszövetkezeti község lett Szigethalom — A Dunaharaszti—Tak­sony Takarékszövetkezet dol­gozói kongresszusi versenyé­nek egyik jelentős eredmé­nye, hogy a jövőben már Szi­gethalom lakossága is igénybe veheti a pénzintézeti szolgál­tatásokat. Üjabb, csaknem 400 ezer forint értékben részje­gyet kellett összegyűjteniük ahhoz, hogy a szigorú rendel­kezés feltételeinek eleget té­ve, Szigethalom községre ki­terjeszthessék működési kör­zetüket. Céltudatos szervező munkával sikerült ezt teljesí­teniük. A község lakosságának pénzügyeit egyelőre a takarék- szövetkezet központja intézi, de hamarosan, talán már az év végével kirendeltséget is nyitnak a községben. A kongresszusi verseny ed­digi eredményei között említ­hető meg az egyszerűsített áruvásárlási hitel intézése a taksonyi iparcifck-szaküzlet- ben. Az igényléssel összefüg­gő teendőket a bolt dolgozói vállalták át. Az építési kölcsön 8 százalé­kos kamatát 7 százalékra mérsékelte a takarékszövetke­zet igazgatója, s a gazdálkodás eredményétől függően további kedvezmények is várhatók. A Coopturist szövetkezeti utazási iroda megbízásából az idén kapcsolódott be a taka­rékszövetkezet külföldi tár­sasutazások szervezésébe, le­bonyolításába. Első széria — kisbuszokból Az. Ikarus Karosszéria és Járműgyárában megkezdték az IK—211-es típusú, úgynevezett munkásautóbusz első ötven darabos szériájának gyártá­sát. A BNV-n nagy sikert ara­tott kisbuszokat munkásszállí­tásra szánják. Az IK—211-es magyar—NDK kooperációban készült: az IFA motort és a fődarabokat a baráti ország szállítja. Az új gyártmányra is érvényesek az Ikarus csa­lád jellemzői: biztonságosak, korszerűek és kényelmesek. A vezető dolgát hidraulikus kor­mányszerkezet könnyíti. A z úgy volt a közeljövőben, hogy először a Véga 5. válaszolt hívó jeleinkre; az ott lakókat válaszuk madárszerű dalla­máról elneveztük csicsereknek. Rop­pant értelmes lények lehettek, mert mate­matikai jelentkezésünkből mindjárt kikövet­keztették, hogy a fejlődés mely fokán állunk és be sem várva az első üzenetre adott vá­laszunkat, folyamatosan nyelvi leckékben ré­szesítettek, majd kifejezték óhajukat, hogy száz legnevezetesebb egyedünk műveit, il­letve tetteinek ismertetését közöljük, hogy történelmi és értelmi áttekintést kapjanak rólunk. így ült össze az ENSZ és az UNESCO ál­tal külön erre a célra létesített Koponya Ta­nács — a sajtó, a rádió, a tv, csak így hív­ták, mert minden ország igyekezett legjobb koponyáit delegálni a Tanácsba. Volt is ott aztán egyetértés! Bárki bárkit javasolt a Szá­zak közé, kitört a taps és az egyhangúság. Persze, persze, ez is, az is méltó, legyen ben­ne. Gyűltek is minden nemzet írói, hadvezé­rei, minden szakág tudósai, a gyakorlat és az erkölcsi világ nagyságai — mind, mind rákerültek a listára. Úgyhogy végül csupán egyetlen bökkenő volt, de az jókora: 365 sze­mélyt fogadtak el. Most aztán szükség volt a Koponyák böl­csességére. Akadt is belőle. Először felfedez­ték, hogy a nevek száma éppen azonos az esztendő napjainak a számával — maradjon hát mindahány, javasolták többen. Mások azonban felhívták a figyelmet arra, hogy esetleg a csicserek azt hiszik majd, hogy mi 365-ös számrendszerben gondolkozunk és akkor minden eddigi kapcsolat jó ideig meg­reked. Ekkor előálltak a Kegyes Csalás gon­dolatával. Például itt van Tolsztoj — miért kéne a Háború és békét közvetíteni, elég az Iljics Iván halála, és abba, mintha Iljics Iván halálos ágyán olvasná, bele lehetne iktatni Julius Caesar történetét. Ám ezt is elvetették azzal, hogy nem kezdhetjük a csi­csereknek hamisítással, mert aztán ha fel­fedezik, ők is hamisítanak, esetlég egy gravi­tációs képletet, és ha ezt alkalmazzuk, úgy szétmegyünk, mint puliszka a centrifugá­ban. Akkor valaki azt javasolta, hogy kezd­jenek el rostálni. Ezt elvileg el is fogadták, de hiába, a Koponyák csak afféle megalkuvó értelmiségiek voltak, senki sem merte el­kezdeni a húzási indítványokat. Végül is úgy határoztak: szavaznak. De hogyan? Tit­kosan. És ki számlálja meg a szavazatokat? Erre senki sem vállalkozott. Felmerült az elektronikus szavazás gondolata, de még mindnyájan emlékeztek a botrányra, ami­kor egy céntenáris bankett utón az ENSZ- ben számosán rossz gombot nyomtak meg és így világtilalmat fogadtak el a szeszes italokra, minek következtében a legtöbb or­szág költségvetése felborult és ezek nem fi­zették be az ENSZ-tagsági díjakat. No, hát így kerültem én is a szavazatszám­láló bizottságba, mert a Koponyák közjegy­zői különbizottság alkalmazásában állapod­tak meg. Számoltunk is, aztán összenéztünk, a fejünket vakargattuk és elkezdtünk elmél­kedni. — Jézust értem, miért esett ki — mondotta afrikai társunk. — Nyilván mellette szavaz­tak a keresztények és mohamedánok, tartóz­kodtak a buddhisták és ellene voltak az ateisták. — Igaz, igaz — mondotta az európai. — Napoleon esete is világos. A pacifisták ellene vannak. — De miért kapott annyi ellenszavazatot Shakespeare? — kérdeztem én. — A kínaiak ferde szemmel néznek rá — mondotta az amerikai. — De Einstein? Mi a bajuk, kinek lehetett baja Einsteinnel? — Tudós irigység — vélte valaki. — Vagy talán, hmm, szóval titkos szava­záson számolni kell még a faji előítéletek­kel. — Végül is bekerültek a száz közé — for­dította meg a vállát egy ázsiai közjegyző. — De Buddha kiesett, miért? GOMBÓ PÁL: ...ZAT Szavazat @ — Nem biztos, hogy élt — vélte egy tag. — Ügy tartották, nem közvetíthetünk mítoszo­kat. . t — Jézus sem biztos, hogy élt — vágott vissza az ázsiai. Erre parázs vita kezdődött, jómagam azon­ban nem vesztettem el a fejemet. — Közjegyzők vagyunk, a dolgunk hitele­sen és hitesen összeszámlálni, nem meg­ítélni. Ebben mindenki egyetértett. De ha a vitát abba is hagytuk, a megvitatást nem. — Edison miért esett ki? — Nincsen rá ésszerű ok. Hacsak.... — Hacsak? — Hacsak az nem, hogy a javasló úgy ne­vezte őt: a Menloparki varázsló. És, mint tudjuk, egész földrészeken a varázslóknak rossz hírük van. — Ugyan! — kiáltott fel egy ellenhang — Koponyák gyűltek itt össze, nem naiv laiku­sok. Inkább az lehet az oka, hogy amerikai és őket nem nagyon szeretik. — Igen, persze — mondotta valaki más —, mert másrészt nyilván az imperialista ha­talmak tudósai szavaztak Marx ellen. — Jó, de kinek fájt Aristoteles? — öt török öt görögöt dögönyöz — düny- nyögtem. — És Flemming? A penicillinnek is van ellensége? — Biztosan valaki allergiás rá. Mármint a penicillinre. Így hát egészen jól elcsevegtünk — egyre inkább csendes derűvel, mert végül is mi nem szavaztunk, mi csak számláltunk. Aztán elkészült a hites beszám'oló, mindegyikünk ráütötte pecsétjét és indultunk a tanácste­rembe kihirdetni az eredményt. A jelentés felolvasása ram hárult — öt nyelven szinkron tolmácsolták szavaimat: — Egyetlen jelölt nem kapott egyetlen ellenszavazatot sem — kezdtem — éspedig Polkodalinghamaju Tóbiás, szntamirkói költő... — A terem felzúgott: „Ki az?” Tovább akartam olvasni, de ekkor már kórusban érdeklődtek, hogy ki az, ki az? — mire az elnök megszakított és kérte, hogy jelentkezzék, aki javasolta. — Felállt erre a szntamirkói küldött, az ország Irodalmi Akadémiájának elnöke és a beálló csendben így szólt: — Meg kell köszönnöm hazám és magam nevében az elismerést. Nagy öröm szá­momra, hogy a mi jelöltünk ellen senki sem emelt kifogást, hogy senki e teremben nem talált okot arra, hogy jelöltünk tevékenysé­gét ne méltányolja. Mindazonáltal egy cse­kély helyreigazítás szükségessé válik, mert koszorús költőnk neve Sinderlamankol Hi- baju, Polkodalinghamaju Tóbiás pedig an­nak a regénynek a címe, amellyel hozzájá­rult az emberiség közös kultúrája kin­csestárának gyarapításához. Javaslom, hogy a döntést ebben az értelemben igazítsuk ki. A Koponyák, akik eddigre már nagyon, fáradtak, éhesek és türelmetlenek voltak, egyetértettek az elnökkel abban, hogy új szavazást kiírni értelmetlenség volna, s a helyesbítést elfogadták. így történt, hogy a csicserek a Véga 5-ön az emberiség irodalmáról és történelméről, mindenekelőtt a szavazatok száz százalékával kiválasztott szntamirkói regényhős viselt dol­gaiból alkotott képet és ezért néhány évszázadig nyilván nehéz lesz lebeszélni őket arról, hogy azt higgyék, mi még az űrkorszakban is törzsekbe szervezve küzdünk az emberevés maradványai ellen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom