Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-11 / 289. szám

ALAKULÓ FALUKÉP Családi házak, tablókon MEGNYITÓ UTÁN, SZAKMAI NAP Magánlakás-építési kiállítás nyílt Lsaszegen a Csata ven­déglőben, a nagyközségi tanáps és a Pécel—Isaszeg ÁFÉSZ rendezésében. Az érdeklődők­nek Mayer János, a járási hi­vatal osztályvezetője beszélt a családiház-építés divatjairól, falusi házaink formájáról, la­kásépítési fejlesztési progra­munkról, s a ’tervezők szere­péről a faluképek alakulásá­ban, alakításában. Egyhangúság ellen A kiállításon számos tabló tanúskodik a régi paraszti há­zak célszerű és harmonikus megjelenéséről, s az újmódi divat egyhangú kockaházairól. A látogató megismerkedhet a szakemberek által készített tervek alapján kivitelezett új, tetszetős, korszerű családi há­zakkal is. Mayer János elmondta, hogy a negyedik ötéves terv alapján hazánkban 400 ezer lakás épül fel, ennek több mint a fele a magánépítkezőknek köszönhe­tő. Éppen ezért nem közömbös, hogy hogyan tervezik ezeket a családi házakat, hiszen a la­kóépületek formája meghatá­rozza a település arculatát. Az ízléstelenül hivalkodó vagy a bántóan igénytelen házak, ut­casorok, telepek külső megje­lenése közügy, még akkor ha magánerőből építették. De nem lehet közömbös az sem, hogy a lakóépületet célszerűen, gozdaságosan, a területet meg­felelően kihasználva éoítik-e fel? Sajnos, a magánlakások ter­veit sokszor hiányos képzett­ségűek készítik, akik nem is­merik a lehetőségeket. Nem szabad elfogadni az építtetők érvelését: hogy saját pénzért azt és olyat épít, amilyet akar! Ugyanis a magánlakás-építés minősége és színvonala össz­társadalmi érdekeket is érint. Járásunkban évente hátszáz magánház épül. Természetesen az építéseket befolyásolja a vízellátás és csatornahálózat fejlettsége. _ Elfeledett típustervek A magánépíttetők részére 1958-ig bárki elkészíthette az építési engedélyhez szükséges tervet. A fent elmondottak ér­dekében 1958-ban rendelet született a nem közületi épüle­tek tervezéséről. Majd ugyan­ezzel foglalkozott egy 1967-es rendelet is; magán tervezési szakértői bizottságok jöttek létre. A bizottságok munkája nyomán növekedett a szakmai színvonal és javult az építte­tők ízlése 'is. Sajnos, azonban még ma is befolyásolja a ter­vezést a túlzásokra, feltűnésre való törekvés. A magyar családiház-építés- re évszázadokig a szoba-kony- ha-kamara helyiségekből álló lakás volt a jellemző. A felsza­badulás után a növekvő igé­nyek hatására új helyiségek alakultak ki: előszoba, főző­konyha, étkezökonyha, fürdő­szoba. Általánossá vált a négyzetes alaprajz. Az új ren­deltetésű helyiségeket nagyon gyakran gyakorlati használó tuknak nem megfelelően épí­tik be a családi házba. Szak­képzett építészek családiház- típusterveket készítettek ugyan, ám ezeket az építtetők alig öt százaléka igényli. Az előző évtizedek nagy di vatja — a különböző tornyocs- kák építése — szinte teljesen megszűnt. A mandzardtető építése azonban a Galga völ­gyében még gyakran előfor­dul. Nem tömegesen ugyan, de sajnos, majd minden települd sen találhatók olyan épületek, amelyek gazdájuk gazdagságát hirdető ízléstelen kialakításuk­kal, sokszor utánzásra, hival­kodó versengésre késztetnek. Várják a községek jelentkezését Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium által összeállítoiit kiállításon a láto­gatók számtalan ötletet, példát kaphatnak. Éppen ezért fontos lenne, hogy ezt az alaprajzok­kal, fényképekkel, leírásokkal bőven illusztrált kiállítást já­rásunk minél több községében megnézzék. A járási hivatal „vándoroltatni” szeretné a tár­latot és várja a községek je­lentkezését. A kiállítás meg­nyitóján ott voltak a községi tanácsok műszaki előadód, az ő részvételükkel rögtönzött szak­mai napot is tartottak. A kiál­lítás megnyitása után a Kis- tarcsa—Kerepes nagyközségi tanács képviselője bejelentet­te, hogy legközelebb nagyköz­ségükben szeretnék bemutatni az itt kiállított anyagot. A kiállítás megnyitásán részt vett dr. Süpek Zoltán, a járási hivatal elnöke, Jósvai Lajos elnökhelyettes, Medgyes József, a gödöllői OTP-fiók ve­zetője, Kristóf András, a Pé­cel—Isaszegi ÁFÉSZ elnökhe­lyettese, dr. Papolczi Antal, az isaszeci nagyközségi tanács titkára. A megnyitón Szoó Ist­ván, az aszódi OTP-fiók ve­zetője, a magánépíttetőknek adható újabb kölcsönökről, hi­telakciókról tájékoztatta a megjelenteket. Ö. E. Premier az új klubban Az isaszegi Dózsa György Művelődési Ház kezdeménye­zésére a közelmúltban alakult meg a pedagógusklub. A hely­beli tanárok és tanítók a mű­velődési házban gyűlitek össze, s az első foglalkozáson Val- kony Antal pedagógus tartott vetített képes élménybeszámo­lót az isaszegiek lengyelor­szági útjáról. A pedagógus­klub vezetője Czikkely Erzsé­bet lett. Az első találkozáson megbeszélték a klub további programját, s megállapodtak abban, hogy ezentúl hetenként találkoznak. Egy alkalommal előadást hallgatnak, más alka­lommal kötetlen beszélgetés a program. DUNAKESZIRE Napi 20 mázsa felezett alma A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA I. ÉVFOLYAM, 164. SZÄ3I 1974. DECEMBER 11., SZERDA Aszód is ünnepelt Megemlékezés, népművészeti bemutató Aszód nagyközség is meg­emlékezett felszabadulásáról. A második világháborúban elesett hősök sírjának meg­koszorúzása után kibővített ünnepi pártbizottségi és ta­nácsülést tartottak a fegyve­res erők klubjában. Benkó Mihály, a nagyköz­ségi pártbizottság titkára, kö­szöntötte a megjelenteket, Aszód, Iklad, Domony közsé­gek párt- és társadalmi szer­vezeteinek vezetőit és tag­jait. A meghívott vendégek között foglalt helyet dr. Bas- kay Tóth Bertalan ország- gyűlési képviselő, dr. End- rődi István, megyei tanács­tag, Jósvai Lajos, a járási hi­vatal elnökhelyettese, Nyíri Tibor, a járási pártbizottság munkatársa, Negyela Kálmán, a járási rendőrkapitányság képviseletében, és Fehér Béla, a járási munkásőregység pa­rancsnoka, valamint az egyik szovjet alakulat parancsno­ka. Kiss Károly, az aszódi nagyközségi közös tanács el­nöke mondott ünnepi beszé­det. Felelevenítette a har­minc év előtti eseményeket, melyek nyomán indult meg az élet ezen a vidéken. Akik sokat tettek A tanácselnök beszélt a köz­ség fejlődésének főbb állo­másairól, megemlékezve azok­ról, akik a felszabadulást követő időkben sokat tettek a község mai arculatának ki­alakításáért. Ilyenek voltak: Smelk Pál, Klimant Ferenc, Torda Pál, Farkas József és még sokan mások, akik Ko- valov, az akkori városparancs­nok segítségével indították meg a község vérkeringését. Kiss Károly ezután a jelen­ről szólt. Beszélt a szociális és egész­ségügyi intézmények: a ren­delőintézet, az óvoda, az öre­gek napközi otthona, a men­tőállomás, a pedagóguslaká­sok felépítéséről. Fontos lé­pés volt a kereskedelmi há­lózat kialakítása: a község területén számos szakbolt található, s az idén nyílt meg a Kondoros téri ABC-áruiház. Folyamatos az ivóvíz- és szennyvízelvezető hálózat ki­építése. Kulturális intézmé­nyei is vannak a nagyköz­Gyerekek székekkel Utolsó éjszaka a Dlauchy-pincébsn Lapunk régi olvasója Vásárhelyi József, volt szá­dat tanár, küldte be az alábbi visszaemlékezését, amely rpsze a már megírt helytörténeti monográfiá­nak. Ismeretes, hogy Szada — Gödöllővel egy napon, december 12-én szabadult fel. A község - felszabadítása egyik tervszerű hadművelete volt a fővárost gyűrűbe záró csapásnak, ámelyet a Vörös Hadsereg a német fasiszták kiszorítására, a magyar közsé­gek felszabadítására, óriási ál­dozatok árán hajtott végre. December 11-én, hétfőn este erős ágyútűz hallatszott a Ve- resegyházat és Csomádot ösz- szekötő vasútvonal felől. Az esti sötétségben jól lehetett látni a torkolattüzeket, a be­csapódó gránátokat, lövedéke­ket. Ezen az éjszakán a hábo­rú borzalmaitól rettegő sza- daiak is keveset aludtak. A legbiztonságosabb búvóhely a Margita-hegy oldalában levő Dlauchy-gazdaság borospin­céje volt. A lakosság nagy ré­sze mozdítható értékeivel ide húzódott be. Az alvók — akik csak-csak elszenderegtek — virradatkor géppuskák, gyalogsági fegyve­rek tüzére ébredtek. Reggel hét óra lehetett, amikor az erős zörgetésre megnyíló pin­ceajtóban két szovjet katona jelent meg. Csontos Mihály bácsi volt a tolmács, aki az el­ső világháborúban tanult meg oroszul. A katonák németeket kerestek. Közben kintről — a dombok közül — behallatszott a harci zaj. Nem telt el sok idő, amikor az orosz előőrsö­ket kicsit visszavetették, s ak­kor németek jöttek és oroszo­kat kerestek a pincékben. Az ajtónál állókat foglyul is ejtet­ték, többé senki nem látta őket... Körülbelül kilenc óra lehe­tett, amikor újabb szovjet ka­tonák érkeztek, a németek pe­dig fejvesztettért menekültek a dombon lefelé, a község irá­nyába. Ettől kezdve óránként érkeztek nagy hullámokban a felszabadító csapatok. A németek többé nem tértek vissza. December 12-én végle­gesen felszabadult a község. A rend helyreállt, a faluban biz­tonságosan lehetett már köz­lekedni. Ki-ki megkereste eí- hagyott lakását. Elmentek a kiürített nagy pincéből, ahol megannyi szadai vészelte át a háború borzalmait. A pince fölötti kastélyba egy szovjet tábornokot szállásoltak el. Hogy ki volt, ma sem tud­juk. A község parancsnoka egyik nap magához hívatta Szőke László igazgató-tanítót és el­rendelte a tanítás megindítá­sát. A székeket a gyermekek hozták magukkal otthonról. A szovjet csapatok előre­nyomulásával a magasabb pa­rancsnokság is előbbrevonult, elhagyták a községet. Csak egy kisebb csapatot hagytak maguk után. A község irányí­tását a polgári közigazgatás vette át. Vásárhelyi József iskolaigazgató, Vác Zádor László felvétele ségneb, értékes múzeuma és könyvtára. A közeljövő tervei közé tartozik a rendelőintézet bő­vítése; a Petőfi Sándor gim­názium és szakközépiskola műhelytermeit rövidesen át­adják- Nagy munka „Iklad, Domony ivóvízhálózatának kiépítése; ezt segíti majd az aszódi vízmű két, egyen­ként 500 köbméteres víztá­rolója, melyek már január­ban épülnek. A társközségek is fejlőd­nek. Domony rövidesen két új létesítménnyel gazdago­dik; iskolával, ABC-áruház- zal. A tanácselnök a nagy­község fejlesztéséhez kérte a párt- és a tanácstagok továb­bi segítségét, példamutató helytállását. Százhúsz emléklap A három község fejlődé­séért végzett jó munka ju­talmául a községi vezetők százhúsz emléklapot adtak át. A lapra fotografikai eljárás­sal vitték rá a Petőfi Mú­zeum és a diákotthon képét. Az ünnepi ülést a három község együttes műsora kö­vette: a Galga menti nép- művészeti találkozó bemuta­tóinak sorában itt is a helyi együttesek léptek fel. A jól sikerült műsorból említésre méltó a Petőfi Sándor gim­názium énekkara, Bakonyi Árpád vezetésével. Az ikladi általános iskola tanulói he­lyi szokásokból összeállított lakodalmas játékot adtak elő. A közben fel-fel csat­tanó taps jelezte az együttes sikerét. Szereplésük érdekes epizódja volt, hogy német nyelvű mondókák is helyet kaptak a lakodalmas játék szövegében. Zenei kíséretet az jkladi citeraegyüttes adott, melyet Klagyivik Pál vezetett. Nagy sikere volt az aszódi 1-es számú általános iskola produkciójának. Tarr Gábor vezényletével mutatták be Kodály Zoltán: Székely fonó című műve nyomán Görög Ilona balladáját; közreműkö­dött az iskola ének- és zene­kara is. Az ünnepség hangulatából lemérhető volt, hogy az aszó­diak. „családhoz tartozó test­vérként” fogadták a két társ­községből érkezőket. A múlt és jelen emlékei Az aszódi felszabadulási ünnepségek sorában kiállítás megnyitására is sor került. A területi, KISZ-szervezet fia­taljai gyűjtötték az anyagot, fényképeket, korabeli újság­cikkeket az eltelt harminc évről, a község fiataljainak életéről. Kiállították még a járási sportversenyeken nyert vándor- és örökös díjakat.' Boér Magdolna, a területi KISZ-titkár jó munkáját di­cséri a szépen elrendezett ki- ájlítág^amely az ifjúsági, ház­ban Hívató. Ádám Imréné Koppány György felvétele A Túrái Galgamenti Ter­melőszövetkezetben az idén 130 vagon almát szedtek fel, ebből azonban mindössze 30 vagon volt exportképes. A jégverés elég súlyos tárakat okozott a gyümölcsösben, így ezt az almatermést csak a bel­földi piacon, vagy konzerv­gyáraiknak lehet eladni. Az exportból megmaradt gyümöl­csöt a Pest megyei MÉK-nek szállítják és ezenkívül a Du­nakeszi Konzervgyárnak 40 vagon almát hámoznak és fe­leznek, ebből naponta 20 má­zsát szállítanak Dunakeszire. A termelőszövetkezet 1400 hektáros szántóterületének 80 százalékán befejezték az őszi munkákat. Rövidesen meg­kezdik a 30 ezer négyzetmé­teres alaptefületű fűthető fó­liasátrak felállítását, hogy hús- vétra saláta-, karalábé- és egyéb primőir árut tudjanak a fővárosi piacokra szállítani. Képünkön, a Dunakeszi Kon­zervgyárnak készítik elő az! almát. OLVASÓINK FÓRUMA Újra az István Mi, az István utca lakói címmel, október 13-i számunk Olvasóink fóruma rovatában egy panaszos levelet közöl­tünk, amelyet a zsámboki István utca lakói közül pon­tosan huszonnégyen írtak alá. A zsámboki ak segítségünket kérték. Utcájuk — írták — esős időszakban hónapokig járhatatlan, s a helyzet még rosszabbodott, amikor a hely­beli ÁFÉSZ több mint 50 köb­méter agyagos, sáros földet hordatott az utca végébe. Most pedig szószerint idézünk: „Mivel a helyi tanács utcán­kat beruházási keret hiányá­ban nem tudja rendbe hozat­ni, mi — az utca és környéké­nek lakói — hajlandók len­nénk ezt a feladatot, vagyis a földmunkát, a tükörkészítést és a kő szétterítését társadal­mi munkában elvégezni. így a tanácsnak csak a zúzott kő beszerzése és a helyszínre szállítása lenne a feladata. Szeretnénk, ha kérésünk mi­Anyakönyvi hírek Születtek: Boros Sándor és Vidék Ilona: Brigitta Bettina, Bállá Sándor Szabolcs és Deák Ibolya Eszter: Sándor, Rácz Árpád és Sárközi Mária: Pé­ter, Pálinkás Mihály és Szabó Mária: Gábor, Palya íján dór és Bankó Judit: Attila, Kiss Zoltán és Kovács Terézia: Zol­tán, Bognár József és Nyári Mária: Zsolt, Varhol László és Tóth Éva: Gábor, Eszes József és Hatházi Eszter: László* Nagy István és Malatinszki Mária: István, Pászti Ferenc és Mráz Márta Éva: Andrea Ildikó, Nedelecziki János és Bangó Ilona: János, Bá- nyáhszki Lajos és Farkas Mar­git: Tamás, Holényi Gábor és Szuromi Piroska: Henrik, Haj dó Árpád és Tárkányi Ju­es liánná: József, Gál Lajos Virág Julianna: Lajos. Névadót tartott: Balatoni János és Horváth Edit: Edit, Bokor Árpád és Maccechini Judit: Gabriella Judit, Bogdán József és Baksa Katalin: Krisztina, Készéi Béla és Se­bestyén Mária: Ildikó, dr. Dajka Miklós és Iványi Erzsé­bet: Levente, Kis Emil és György Julia: Béla, Üjváry Géza és Balogh Zsuzsanna: Zsuzsanna nevű gyermekük­nek. Házasságot kötött: Gáspár Jenő István és Nagy Katalin Julianna, Kalocsai Pál és Tóth Erzsébet. Elhunyt: Kovács József, Bárdy Károly Lajos. nél hamarabb eljutna az ille­tékesekhez és az utca rendbe­hozatalához szükséges anya­giakat a helyi tanács rendel­kezésére bocsátanak.” Ezzel fejeződött be a levél, amelyet egy valóban lehangoló állapo­tokat ábrázoló fényképfelvétel is alátámasztott. Azóta nem történt semmi. Az illetékesek még árra sem máltatták az ottlakókat, hogy válaszoljanak, vagy valami­lyen formában reagáljanak a a kétségbeesett panaszra. , Tudjuk mi, is, és tudják a 'lakók is, hogy az anyagi lehe­tőségek nem korlátlanok, nemcsak az István utca jár­hatatlant sáros, hanem sok más utca is, és nem csak Zsámbokon, hanem szerte a járásban. De mindenütt azon vannak, hogy egymás után számolják fel ezeket az évti­zedünkben már-már szokatlan képet mutató utcákat. És ha minden kötél szakad, magya­rázó választ küld a tanács az elégedetlenkfedőknek: türe­lem, ekkor, vagy akkor majd elkészítik, megcsinálják, por- talanítják... Zsámbokon nem volt válasz. Pedig a felajánlott társadalmi munka ennyit biz­tosan megért volna. Mindez 300 embert érint. (fb) Meghalt a gyalogos Ittasan ült be UN 56—45 forgalmi rendszámú gépko­csijába Katona József főag- ronómus, s Galgahévízen, a Vörös Hadsereg útja 94-es számú ház előtt elgázolta Szabó Ferenc helyi lakost, aki olyan súlyos sérülése­ket szenvedett, hogy a hely­színen meghalt. Katona József ell-en a Pest megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztálya őrizetbevétel mellett eljárást indított.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom