Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-10 / 263. szám

1974. NOVEMBER 10., VASÁRNAP xJwwmi 5 Egy szokatlan nlvódlj Hajnali rádiónapló MAGYAR RADIO ELNÖK Dékány István elvtársnak, Érd. A Magyar Rádió Elnöksége „A tsz-elnök naplójából” c. szö­vetkezetpolitikai sorozatáért NÍVÓD ÍJBAN részesíti. További munkájához jó egészséget, sok sikert kívánok. Budapest, 1974. november 5. Dr. Hárs István Ami azt illeti, meglehe­tősen szokatlan, hogy a rádió nívódíjasai között egy tsz-el­nök szerepeljen. író, színész, rendező, újságíró, az igen — de egy gazdaság vezetője? Márpedig Dékány Istvánt, az frdi Bentavölgye Tsz elnö­két szintén csaknem szemé­lyes ismerősként tartják szá­mon sokan az országban Sá­rospataktól Szentgotthárdig, Balassagyarmattól Bajáig. Im­már harmadik éve figyelnek szavára a hajnali ébredők, a Falurádió hallgatói. Az idő­szerű mezőgazdasági munkák megszervezéséről, a gazdálko­dás gondjairól, a közgazdasági szabályozókról, a termelőszö­vetkezeteknek falujuk életé­ben játszott szerepéről s egyéb témákról tartott eszmefuttatá­sai arra késztetik a határbeli embereket, hogy erről-arról eltűnődjenek, összevessék a maguk eredményeit az érdie­kével. A Pest megyei Hírlapot töb- bé-kevésbé rendszeresen for­gató olvasónak aligha kell be­mutatni Európa legnagyobb falujának, s hazánk legifjabb városának — ez utóbbi Száz­halombatta — közös gazdasá­gát. Az 1949 februárjában ala­pított bentapusztai tszcs ne­gyedszázados fejlődéséről tu­dósítások, riportok sora ad ké­pet. Megismerték a rádióhallga­tók a gazdaság múltját — 148 holdas határ, négy ló, két roz­zant szekér az induló vagyon — jelenét, amelyre a tavalyi 93 milliós termelési érték s a tagok 120 forintos napi átlag­keresete a jellemző. S hogy milyen híre kelt a termelőszö­vetkezetnek az országban? A valasz igazán egyszerű, mindössze az éter hullámaira bacsátott napló jegyzeteket kell feleleveníteni, tallózni a hang­szalagról papírra másolt mű­sorokban. A lakosság ellátása és a szolgáltatás a leggyakoribb, tói küldöttség jött a pártbizott­ságra : hallották a felhívást, se­gíteni szeretnének a mezőgaz­dasági munkákban. Elsőként a munkásőrök jelentkeztek, ki­vétel nélkül mindenki. Végül a gyáregységből jóval többen, ajánlották fel szabad szombat­jukat, mint amennyire szükség volt. így október 26-án 110-en dolgoztak az üzemből a Her­ceghalmi Kísérleti Gazdaság cukorrépaföldjén. Pedig előtte szombaton már megtartottuk, s az utána következő hét végére meghirdettük a kommunista műszakot — az árvízkárosultak megsegítésére, illetve patronált intézményünk, . a zsámbéki gyermekotthon javára. Gyuricza József: — )A munkásőrök az üze­mekben, intézményekben nem alkotnak elszigetelt csoportot. Ugyanúgy kiveszik részüket a termelési felajánlásokból, a ju­bileumi munkaversenyből, mint a többi dolgozó. Ami plusz, hogy valamennyien személyen­ként is tettek felajánlásokat. Koródi Miklós munkásőr, a ferencváfosi malom tmk szo­cialista brigádjának vezetője: — A vagonkirakón^l pótga- ratot építünk, mely meggyor­sítja a szállítást. A berendezés elkészítését vállaltuk kongresz- szusi versenyben. Ma már az összeszerelésnél tartunk. Arra is vállalkoztunk, hogy soron kívül, szabad időben is elvégez­zük a karbantartási munkákat, hogy ne essen ki egyetlen nap sem a malom termeléséből Ezenkívül saját erőből elvégez­zük a műhely kisrekonstruk- eióját. A gépeket már áthe­lyeztük ,., vissza-visszatérő téma Dékány István naplójában. Egy eszten­dővel ezelőtt mondotta: — Én az egyik legdöntőbb feladatnak tekintem a szolgál­tatást, a lakosság ellátását, amiért egyre többet tesz ter­melőszövetkezetünk is. 1972- ben például vágóhídunkon 3 ezer sertést dolgoztunk fel, 1973-ban már 7 ezer darabot; s mintegy 30 féle húsárut ké­szítettünk. Termékeinkkel a tsz és a környék földműves- szövetkezeti boltjait láttuk el. A vágóhidat tovább bővítjük, másfél év múlva 15 ezer ser­tést dolgozunk majd fel. Elké­szült szarvasmarha-telepünk is. így jövő májustól naponta 3—4 ezer liter tejet értékesí­tünk majd Érden és Százha­lombattán. Jelentős mennyisé­gű zöldáruval, salátával, ká­posztával, hagymával, papri­kával és primőr paradicsom­mal látjuk el a környéket... Érden több mint 4 ezer olaj- kályha van, ezért lényeges dolog, hogy szövetkezetünk fo­lyamatosan értékesítsen háztar­tási tüzelőolajat, évente mint­egy 2 és fél millió litert. A szövetkezet fejlődé­sét érzékeltette a Bentavölgye Tsz elnöke, amikor az idén áprilisban a közgazdasági sza­bályozók hatásáról beszélt: — Lényegében a szabályo­zók ösztönöznek is és korlá­toznak is. Például nálunk, Bu­dapest szomszédságában o több tej termelésére késztet­nek. Én úgy érzem, hogy o népgazdaság szándéka találko­zik a mi tsz-ünk érdekével. Még a kormányprogram előtt döntöttük el, hogy fejlesztjük a szarvasmarha-ágazatot. Érd és Százhalombatta nagy meny- nyiségű tejet igényel, mintegy 15—20 ezer litert. A speciáli­san tejtermelő finn Ayshire marhát tenyésztjük, a tejho­zam várhatóan 4200 liter lesz. Egy későbbi adásban — jú­lius 15-én 5 óra 40 perckor — már arról számolt be Dékány István, hogy a 300 férőhelyes Tóth Lajos: — A határidő előtt, január elsejéig elvégzem a szakmai bértáblázat bevezetéséhez szükséges előkészítő munkála­tokat ... Nagy Ferenc munkásőr, a BMGV szerszámműhely József Attila szocialista brigádjának tagja: — A gyártás mellett a szer­számok rendkívüli javítását is vállaljuk, ügyeleti szolgálatot szerveztünk a betakarítás ide­jére, az egyedi pótalkatrészek gyártására... Földi Pál munkásőr, a BMGV meo November 7. brigád tagja: — Az importkiesés pótlása­ként mi gyártjuk a fűkaszák le­mezházát. Ezek minősége felett védnökséget vállaltunk ... Oláh János munkásőr, a BMGV üzemének diszpécsere: — Vállaltuk, hogy az éves tervünket december 15-ig telje­sítjük, több munkaszervezési újítást vezetünk be ... Mátyus Vince, a BMGV A- üzemének diszpécsere: — Több termékünk készült kooperációban. Vállaltuk, hogy az alkatrészek üzemrészek kö­zötti forgásidejét a minimális­ra csökkentjük... Papp Sándorné: — Munkásőreinket minden­ki ismeri az üzemben. Adnak szavukra, tekintélyük van. Hogy miért? Talán amiért leg­inkább felnéznek rájuk tár­saik: többet adnak, önként, önzetlenül. Ez az, amely tiszte­letet parancsol a névnek, nem­egyszer fellelkesít, magával ragad másokat is. Mészáros János szakosított szarvasmarhatelep elkészült, s a teljes állomány megérkezett. Elmondta azt is, hogy megteremtették a szük­séges takarmánybázist: — A telep körül öntözéses legelőt telepítettünk. Az ön­tözés éjjel-nappal folyik, még­pedig az istállóból kikerülő híg trágyalével. Természetes hogy a leg­nagyobb nyári munka, az ara­tás idején is felkeresték az ér­di gazdaságot a Falurádió ri­porterei. Augusztus 8-án, amikor még országszerte ja­vában dolgoztak a kombájnok a gabonatáblákban, a követ­kező helyzetképet sugározták: — Egy héttel ezelőtt fejez­tük be az aratást, dé azóta sincs megállás, sőt egyre sűrű­södnek a nyári munkák, a ta­lajelőkészítés, szántás, széna­betakarítás, felkészülés a siló­zásra ... Szeptemberben a szüret és a gyümölcsszedés volt a téma: — Összesen 23 hektár sző­lőnk és 100 hektár gyümölcsö­sünk vari. Zömmel őszibarac­kot termelünk — említi Dé­kány István, majd arról be­szél, hogy a piacon nagyon kedvelt érdi őszibarack termő- területe évről évre csökken, különösen a háztáji gazdasá­gokban, házikertekben vágnak ki egyre több fát. Ennek ellen- súlyozására célszerű lenne' a nagyüzemi őszibarackos terü­letét növelni, csakis így követ­hetik a piaci igényeket. Persze, az akarat és a szakmai szere­tet kevés, ehhez pénzügyi fe­dezet kell. Egy másik alka­lommal a csemegeszőlő-ter­mesztés gondjairól beszélt, jö­vendőjét mérlegelte a tsz-el­nök. A fejlődés újabb jelentős állomásáról pedig a közelmúlt­ban számolt be. A napló új bejegyzése: — Csatlakoztunk a bajai kukoricatermesztési rendszerhez. A krónikások osztályré­sze: munkájukat, véleményü­ket sokan ismerik, őket magu­kat kevesen. A termelőszövet­kezeti elnök-agrárkrónikásnak ennél megérdemeltebb sorsot szántak a rádióbeli szerkesz­tők. Amikor szorgalma, hoz­záértése elismeréséül felsza­badulásunk évfordulóján a Munka Érdemrend arany fo­kozatával tüntették ki, a ri­porter kérte, saját magáról is ejtsen néhány szót. Áz első kérdés, hogyan került a szö­vetkezeti mozgalomba. A vá­lasz: — Hát az már elég régen volt, 1955-ben, mégpedig ká­derátcsoportosítással. Eredeti­leg ipari munkás voltam, nyomdász. Később a budapesti VI. kerületi pártbizottságon dolgoztam, de akkor már kap­csolatban voltam a mezőgaz­dasággal. 1945 óta, hosszú éve­ken keresztül falujáró-felelős- ként is tevékenykedtem. Szü­leim egyébként parasztembe­rek voltak, és így vonzott a mezőgazdaság. A kezdet? — Mínusz négymilliós mérleg, a szövetkezet rossz állapotban — kegyetlen időszak volt az. Már az első héten vissza akar­tam lépni az elnöki tiszttől. Akkor Kádár János elvtárs volt a megyei pártbizottság titkára, ő mondta többünknek: elvtársak, nem könnyű a mun­ka, de meg kell oldani. 1956. január 8-án Érdre költöztem, azóta ugyanabban a lakásban, lényegében ugyanabban a kör­nyezetben, a falusi részen, a parasztok között lakom. És most már ott is sajnos, Pista bácsi kezdek lenni. De hát azért igyekszik az ember a fia­talos lendületet megtartani, hisz azért a nyugdíjig még csaknem 10 esztendőm van hátra. Szerencsére a tsz dol­gozói szinte családtagnak fo­gadtak be és most már csa­ládfőnek is tekintenek. A. Z. Hernádi csirke Budapesten, a József kör­úton új húsáruház nyílt, amely a Belkereskedelmi Mi­nisztérium által kijelölt min­taüzlet. A Józsefvárosi KÖ­ZÉRT Vállalat a csomagolást saját korszerű üzemében vég­zi, a húst a Győr-Sopron me­gyei Húsipari Vállalat, a ba­A *.. rr „jövevény KISZ-titkár Szviatovszky András, a budai járási KISZ-bizottság titkára tanácsolta, legyünk ezúttal kö­vetendő példa szószólói. Még­hozzá olyan példáé, amellyel mindjárt megcáfolhatjuk azt az elharapódzó tévhitet, hogy lakóterületen képtelenség jó KISZ-munkára bukkanni. Egyszóval: ismernénk meg a járás 140 alapszervezetének legfiatalabbikát, a mindösz- sze fél esztendeje nem kis Vi­szontagság után újjáalakult, s máris erős gyökeret eresz­tett sóskúti alapszervezetet. S nem utolsó sorban a titkárt, Hócza Józsefet, aki jövevény­nek számít a faluban. Hozzá­tette, hogy ezt a kis községet és titkárát az különbözteti meg számos alapszervezettől, hogy nem mechanikusan vég­zik akcióikat, hanem alapo­san végiggondolva. Hitvallá­suk Ladányi Mihály szavai­val: „Én nemcsak tudni: ér­teni akarom, hogy mért lelke­sedem”. „En vállalnám" Hócza József 1949-ben Bükkzsércen született, itt vé­gezte el az általános iskolát, majd bejárta a fél országot: Özdon tanulta a vasbeton- szerelő szakmát, aztán Duna­újvárosba, onnan a főváros­ba került. Éppen négy esz­tendeje lett sóskúti lakos, ek­kor nősült, sóskúti lányt vett el. Az első években még nem volt igazi otthonuk, az anyó- séknál húzták meg magukat, de a kényelmetlen, szűkös helyzetben is vigasztaló volt, hogy hamarosan felépül a szép, kétszobás ház, az ifjú pár otthona. Két évig min­den szabad idő az építke­zésre ment el. Saját erőből, legfeljebb a barátok segítsé­gére számítva, nem könnyű házat építeni. Kellett a pénz az építési nnyagra, tehát nem maradt más hátra, mint a szabad szombatokon és vasár­napokon is túlórát vállalni, a szabadság idején pedig a saját házat építeni. Nehéz na­pok voltak ezek, de nem volt más lehetőség, hiszen már útban volt a kis utód, a most majdnem kétesztendős Mónika. A segítség pedig messziről érkezett: Bükk­zsércről jöttek a rokonok, a régi barátok egy kis segéd­munkára a hétvégeken. — Két évig egyetlen egy­szer sem voltunk moziban. A televízió előtt is többször el­aludtam, nagyón legyengül­tem, fogyókúráznom sem kellett, a kemény munka le­vitte a felesleges kilókat. Nem is mertem akkor arra gondolni, hogy egyszer még társadalmi munkára futja az erőmből. Igaz, a községi párt- szervezetbe ideköltözésem után azonnal átjelentkeztem, hiszen még a katonaságnál párttag lettem. Párttaggyű­lésen hallottam először ar­ról, hogy a régi KlSZ-szer- vezet felbomlott, megszűnt, elhalt. Fél éve szóba került a KISZ-szervezet újjáalakítá­sának gondolata. Szóltam, én vállalnám, megkísérelném fel­éleszteni . az ifjúsági szerve­zetet. Tudtam, hogy nagy fába vágom a fejszém, hi­szen alig ismertem egy-két fiatalt a faluban, s rólam sem nagyon hallottak. — Kapva kaptak az ajánla­tomon a pártszervezetben, és a község vezetői is örültek. Pártmegbízatásom lett: a KISZ-szervezet életrehivása. Nem hiszem, hogy sikerült volna, ha nem kapok annyi segítséget a vezetőktől és né­hány lelkes falubeli fiatal­tól. Az első hetekben mégis nagyon nehéz volt a helyze­— csomádi lift romfiárut pedig a hernádi Március 15. Termelőszövetke­zet biztosítja. A másik Pest megyei vonatkozás az új hús­áruházzal kapcsolatban: a te­herszállító liftet a csomádi Zöld Mező Termelőszövetke­zet melléküzemága készítette. tem, idegenkedve fogadtak a fiatalok, meg kellett őket nyernem a közös céloknak. A mozgalmi munkában volt né­mi gyakorlatom: a honvéd­ségnél alapszervezeti KISZ- titkár voltam, de az ottani körülmények ehhez képest ideálisak voltak. Érthető is, hiszen mindig együtt voltunk, a szervezés könnyen ment, nem ütközött akadályokba. Itt pedig majdnem minden KISZ-tag a fővárosban dol­gozik vagy Érden tanul,. Ne­héz közös programot szer­vezni. Én magam is Buda­pestre járok dolgozni, tehát csak az esték maradnak a KISZ-munkára. Négy vélemény Mielőtt Hócza Józsefet fel­kerestem volna, a faluban ér­deklődtem felőle. Pátrovics Vendelné, a köz­ségi pártszervezet titkára: — Pártmegbízatásként adtuk Hó­cza Józsefnek, próbálja hely­rebillenteni a község kátyúba rekedt KISZ-életét. Másra nem is bízhattuk volna ezt a feladatot, hiszen a mindössze tizenhat tagot számláló párt- szervezetben egyedül Jóska KISZ-korú, a többség már nyugdíjas. Az eddigi tevé­kenységéből arra következtet­hetünk, hogy állja a sarat. Peresztegi Ferencné tanács­elnök: — Hócza József párt­tag, gyűléseken gyakran fel­szólal. Gondoltuk, alkalmas lesz titkárnak, legalábbis ad­dig, amíg a szervezet megerő­södik, s lesz megfelelő utódja. Sokat segíthet nekünk a KISZ. Ha mással nem, legalább az­zal, hogy összefogja, foglalkoz­tatja a fiatalokat, s ami a lé-1 nyeg, elvonja őket a kocsmá­tól és egyéb, nem nekik való . helyektől. Sok mindent tettek is már a közös dolgainkért: például nemrég kifestették á régi óvodát, és úgy tudom, az úttörőcsapatot is patronálják. A KISZ-helyiség a klub­könyvtárban található, itt dol­gozik — egyelőre társbérlet­ben — Hócza József és Nagy Margit, a könyvtár gazdája: — Hócza Józsefet azelőtt soha nem láttam. Egy nap ide­hozta a párttitkár és bemutat­ta. Eleinte itt is nagyon zavar­tan viselkedett, de azért bele­jöhet még a munkába... — mondja Nagy Margit, aztán egy kis szünet után folytatja. — Kezdetben nem is volt sem­mi probléma, a közelmúltban megrendezett szüreti bálon szóváltásra került sor. Hogy miért? Tíz KISZ-fia- .tal a klubkönyvtár által köl­csönzött díszmagyarba öltö­zött, s nem vigyázott kellően a ruhákra. Ezért Nagy Margit felszólította őket, hogy még éjfél előtt öltözzenek át. Szó­val, mint az elbeszélésből ki­derül: tyúkper volt ez a javá­ból. Kuzsel Magdolna, a sóskúti általános iskola úttörőcsapat­vezetője: — Jóskáról csak annyit tu­dok, amit faluszerte beszélnek. Például azt, hogy nyáron, amikor elutazott a megyei ve­zetőképző táborba, munkahe­lyéről táviratilag visszarendel-: ték. Nem tudom, hol dolgozik,, de úgy UtJjSzik, a vezetőinek fogalma sincs róla, milyen fontos teendői vannak a falu­jában. Alig találkoznak És itt álljunk meg egy szóra. Hócza József hosszú beszél­getésünk alatt egyáltalán nem panaszkodott, hogy még min­dig jövevénynek tartják a fa­luban. A róla elhangzott vé­leményekből azonban nem ne­héz kideríteni, egy kicsit ide­genkednek még az új KISZ- titkártól. Illetve már egyre kevesebben, hiszen több sike­res KISZ-akciót könyvelhet­nek el a fiatalok, amelyeket Hócza József irányított, szer­vezett. A sóskútiak chilei szo­lidaritási hetének a járás va­lamennyi KISZ-szervezetébe híre ment. S egy alig húszfős alapszervezettel óvodát, úttö­rőcsapatot patronálni, érdekes kulturális programokat ren­dezni — nem a legkönnyebb feladat. Nem beszélt Hócza József a munkahelyi gondjairól sem. Egy kis faggatás után vallotta be: bizony rosszul esett, hogy több száz KISZ-titkár közül csak neki kellett visszajönnie munkahelyére a vezetőképző táborból. Halvány sóhaj for­májában hangzott el a jogos kérése is: eljönne ő Sóskútra dolgozni, ha a tsz-ben kap­hatna munkát. Jobban menne a KISZ-munka is, több idő jutna rá meg a tanulásra is, az idén ugyanis feleségével együtt Érden beiratkoztak az esti gimnáziumba. Hajlándó még szakmát is cserélni, nem mintha nem szeretné, csak­hogy elég volt már az utaz­gatásból, a hideg ebédekből, s abból, hogy sohasem tudja, másnap a főváros melyik pontján dolgozik. A munka­adója, a MEZÉPSZER, ugyanis társasházakat épít. Hócza József otthonában is jártam. Feleségét találtam ott­hon: a kis Mónikával gyer­mekgondozási segélyen van. S miközben a férjét vártuk, el­mesélte: amióta Jóska KISZ- titkár lett, szinte alig talál­koznak. Ha esténként látni akarja, fogja a gyereket és együtt mennek a KlSZ-klub- ba. Pedig az új házon is akadna még munka, az egyik szoba még nem lakható, a te­rasz sincs még teljesen kész. Aztán hozzáteszi: „Én nem szólok, hiszen látom, milyen nagy lelkesedéssel vetette bele magát a KISZ-munkába. Ép­pen én venném el a ked­vét? .. Árokszállási Éva A Volán 1 sz Vállalat FELVÉTELRE KERES szállító­rakodómunkásokat Munkahelyek: IX. Pápai I. u. 5-7., XIII. , corgách u 19., VI.. Váci út 3., Cegléd, Külső Körösi út, Gödöllő, Dózsa György út: rakodógépkezelőket (VOCSI, VOLVO, BAGGER, T-174-es és D--141-es típusokra); autódarukezelőket (TÁTRA es PANI HER típusokra). Munkahelyek: XIV. . Pillanqó u 22., III., Zay u. 24-26, XIII., Forgáeh u 22., XIII Hegedűs Gyula u. 45., Cegléd, Külső Körösi út, Gödöllő, Dózsa György út.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom