Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

1974. NOVEMBER 3., VASÁRNAP A hazáért haltak A hős felderítő és bajtársai Párttaggyűlések előtt Szűkszavú értésítés hozta a szilasligeti Szűkíts család tudo­mására iíj. Szűkíts Józsefet 1944. augusztus 17-én Márama­rosszigeten kivégezték. Bubán Jánosné is férje halál­hírét kapta: ő németországi ha­láltáborban pusztult el. Kik voltak ők, s mi indokolja, hogy nevüket említsük?------------------j közkatonák Eg yszerű | voltak, s hősei, már­tírjai lettek az antifasiszta mozgalomnak. Azok közé tar­toztak, akik, amikor ütött a cselekvés órája, nem riadtak meg a kockázattól, tették, amit kell, s életüket áldoz­ták a népi Magyarországért. Bubán János húszéves ko­rában az első magyar pro­letárállam vöröshadseregében harcolt. Eszméihez hű ma­radt a Tanácsköztársaság le­verése után is. Szervezett munkás 'volt, az SZDP bal­oldalához tartozott. Idősebb Szűkíts József, a falu cipésze, internaciona­lista az oroszországi polgár- háborúban. Hazatérése után gyermekeit is a munkás- osztály ügyének szolgálatára nevelte. Lénárd fiát 1938-ban katonai szolgálatra hívták be; alakulatával Szlovákia meg­szállásában kellett részt ven­nie. Bevonulása előestéjén közölte édesapjával: az első adandó alkalommal megszö­kik. Megpróbálta, sikertele­nül. A lengyel—szovjet ha­táron elfogták, s átadták a magyar kémelhárításnak. Hat évre ítélték; a szegedi Csil­lag-börtönből szigorított bün­tetőszázaddal a frontra vit­ték, ott vesztette életét. Ifjabb Szűkíts József ci­pészsegédként apja műhe­lyében dolgozott. Katonaide­je alatt megismerkedett a ma­gyarul tudó ukrán Mihajlo Gyakunnal. S ez az ismeret­ség sorsdöntő lett a két csa­lád életében...- ------------------ órája _ 1943 I A tettek | októberében — ----------------- ütött Szilas­li get erdős-lombos vidékén. A két család tevékeny része­se, áldozattól vissza nem riadó harcosa lett az antifasiszta erők nagy küzdelmének. Térben és időben most el kell kanyarodnunk Szilasli- getről, hogy néhány szót ejtsünk Pataki Ferencről, a magyar és ä nemzetközi mun­kásmozgalom kiváló harcosá­ról. Életútja alig tíz éve vált ismertté, s még korántsem foglalta el az őt megillető he­lyet népünk köztudatában. 'Äz első világháború idején került orosz fogságba. 1918- tól a Bolsevik Párt tagja. A krasznojarszki internaciona­listák egyik vezetője. Tizen­nyolc hónapig szenvedte Kolcsak börtöneit. Miután a partizánok kiszabadították, a cseremhovói bányameden­ce forradalmi haditanácsá­nak elnöke, pártbizottságának tagja lett. A polgárháború után vezető párt-, állami és gazdasági tisztségeket töl­tött be. Emigrációs éveinek egész ideje alatt készülődött haza, Magyarországra. A Nagy Honvédő Háború ide­jén — ekkor már ötvenéves! — önként jelentkezett a frontra. Érezte, a partizán- harcokban szerzett tapaszta­latait hasznosítani tudná. A szovjet hadvezetés 1943. augusztus 18-án vetette be a Pataki vezette héttagú par­tizáncsoportot Kárpát-Ukraj- nában. Közvetlen feladatuk nem a fegyveres harc volt, nem az illegális kommunista párttal való kapcsolatfelvétel, hanem felderítés, rádiókap­csolat útján a szovjet had­vezetés tájékoztatása, ezzel a felszabadító harcok segí­tése. S ami elődeinek, Rózsa Richárdnak, Kilián György­nek, Borkanyuk Aléxnek nem sikerült — ők azonnal a fa­siszták karmai közé kerültek — Pataki csoportja Kárpát- Ukrajnában, majd Budapes­ten fél éven keresztül foly­tatta eredményes tevékeny­ségét. A kárpátaljai csoport létszáma 1944 elejére már 190 főre nőtt. Sok százan segí­tették őket lakással, élelem­mel, iratokkal. Patakinak azonban hama­rosan hozzá kellett látnia to­vábbi feladatához: Budapes­ten kapcsolatot teremteni, politikai, katonai felderítést 'V :V y . 1 ' <* Pataki Ferenc ifj. Szűkíts József végezni és szorgalmazni a háborúból való kiugrást. ’ települjenek Bu | Hová dapesten? Segí­-------------- tett ebben Pata­ki rádiósának, Mihajlo Gya- kunnak ismeretsége ifj. Szu- kits Józseffel. Gyakun is­merte Jóska és a család meg­bízhatóságát. Szilasliget közel van Budapesthez, s a Sza­badkai út a HÉV-től jól megközelíthető. Eg y esős októberi estén tért be /Pataki Ferenc és Mi­hajlo Gyakun abba a házba, ahol még ma is olvasható a felirat: „Szűkíts József ci­pész”. Jóska bátyám — emlékszik vissza Imre Károlyné szüle­tett Szűkíts Etelka — öröm­mel ölelte meg volt katona­társát. Sokáig beszélgettek hármasban: x Jóska, Mihajlo és Feri bácsi. Patakiék az ifjabb Szűkíts szobájába költöztek. A két kijáratú helyiség alkalmas volt arra, hogy partizánok rejtekhelye légyen. Hogy mit jelentett ez a rej­tegetés a család életében? A Horthy-fasiszta Magyarorszá­gon — s hozzá Szilasliget Endre László birodalma volt! — halálbüntetés járt a par­tizánok bújtatásáért. Nem ke­vesebbet jelentett hát, mint az egész családnak élete koc­káztatását. A Szukits-család tudta hát mit vállal. Tették, „mert tud­ták, az a harc, az az ö ügyük ott...”. Vagy két hétig laktak Pata­kiék Szukitséknál. Ezután az utca végében lakó Bubánék- hoz, Szűkíts Jóska barátjához költöztek. Hogy miért? Bubá- nék háza még megfelelőbb helyen volt, a mezőn át lehe­tett a HÉV-től megközelíteni. Másrészt: az idősébb Szűkíts műhelyében túl sok ember fordult meg. S még valami : a másik Szukits-fiú, Lénárd miatt a család amúgyis gya­nús volt már a hatóságok előtt. József Bubánhoz fordult hát segítségért S az egykori vö­röskatona, szervezett munkás, nem habozott. Befogadták Pa- takiékat. Bubán János autó- buszsofőrnek felesége előtt nem volt titkolni valója. Csak tízéves kilányuk nem tudott semmiről. Bubánné jól emlék­szik a részletekre. A konyha- szekrény mögötti mélyedésbe rejtették az adó-vevőt. Volt, hogy a lakásból adtak. Nem­egyszer a rákosi rétekre men­tek, hogy ott — kevésbé be­mérhető helyen — létesítsenek rádiókapcsolatot. Pataki budapesti kapcsola­tairól ma még kevés adat áll rendelkezésre. Annyit tudunk, hogy csoportja a szovjet had­vezetés számara adott tájékoz­tatást a keletre irányított ka­tonai alakulatokról, fegyver­szállítmányokról, a katonai repülőterek és a lévédelem el­helyezkedéséről, az Árpád-vo­nal építéséről. S a negyedik ukrán front parancsnokának térképein sorra jelentek meg a felderítők által megjelölt erődítmények, repülőterek ... ■------------------------- laktak Pa­I Két hónapig | takiék-------------------------- Szilasli­geten. 1943 decemberében Gyakun a rádióval Kispestre költözött. Pataki sorsát ettől kezdve nem ismerjük részle­tesen. Annyit tudunk, hogy no­vembertől többször megjelent rokonainál, Bajtay Lajos épí­tésznél, a XII. kerület Törpe utca 5-ben Bubán János és ifj. Szukits József a Szilasligetről való el­költözés után tagja maradt Pataki féld erí tőcsoportjának. Bubán János Bubánné elmondja, hogy Pata­ki december után is nemegy­szer járt náluk. Legtöbbször azonban a Keleti pályaudvar melletti HÉV-megállóban ta­lálkoztak. Itt adták át Pataki postáját, amely Bubánék cí­mére érkezett. (Leveleit arról ismerték fei, hogy nem volt rajta feladó.) 1944. március 19^én meg­szűnt Magyarország eddigi lát- szatfüggetlensége. Az országot megszállták a német fasiszták. Pataki — amint ezt Bajtayék elbeszéléséből következtethet­jük— már előző nap tudott a megszállásról. A Törpe utcából indult el 18-án ismeretlen út­jára, s napokon belül — ma még fel nem tárt körülmények között — letartóztatták. Még a megszállás előtt, 1944. február 28-án fedték fel a nyo­mozó hatóságok á partizánok kárpátaljai központját. Nagy­arányú letartóztatások kez­dődtek; a Honvéd Vezérkar Főnökének Bírósága Márama- rosszigetre kiszállva folytatta le a perek sorozatát. A budapesti csoport nyomá­ra egy szerencsétlen véletlen és egy konspirációs hiba ve­zetett, 1944 március végén. ■j------------------------—------­- követő | A m egszállást | napok­----------------------------ban Gya­kun Kispestről az- akkor ott még működő vámon át — egy bőröndben Budapestre akarta vinni a rádiót. A vám­nál visszatartották a lezárt bőröndöt, Gyakunt elengedték. A történteket Gyanún közölte Szukitscsal. Egy-két nap múl­va — a visszaszerzés remé­nyében — Szűk.its elment a vámhivatalba. Addigra azon­ban felnyitották a bőröndöt és már ismerték tartalmát Szu- kitsot nyomozók várták:'lebu­kott. Ezután sorra elfogták Gyakunt, kispesti szállásadó­ját, Bubán Jánost, az idősebb Szukitsot és végül Pataki Fe­rencet is. A Hadik-laktanyában, a Margit körúti katonai fogház­ban, majd május közepétől Máramarosszigeten folytatták a kegyetlen vallatásokat, tár­gyalásokat. Pataki vezető sze­repét nem volt nehéz feltárni. Ifjabb Szukits Józsefet — mivel katona volt — halálra ítélték, s 1944 augusztus 17-én Máramarosszigeten kivégezték. (Apját _ még a Margit kőrútról, bizonyíték hiányában, haza­engedték.) Bubán Jánost 15 évi fegyházra ítélték, majd nyugatra hurcolták. A wür- tembergi Spaickingen kon­centrációs táborban pusztult el. Pataki ügyét elkülönítették. Augusztus 30-án halálbünte­tést szabtak ki rá, de kivé­gezni egyelőre nem merték. Bizonyára a hadihelyzet, a szovjet csapatok gyors előre­nyomulása, s az ekkor már folyó fegyverszüneti tárgyalá­sok játszottak közre ebben. Sopronba szállították, tizenhá­rom más halálra ítélt parti­zánnal együtt. ■-----------1------ hatalomátvétel I A nyilas | után, 1944. no.------------------- vember 4-én Pa taki Ferencen és társain is végrehajtották a halálos ítéle­tet. Sírját negyedszázad múl­tán találták meg a sopronbán- falvi temető egyik jeltelen sorában. Sopronban ma emlékmű hir­deti a 'partizánvezér hősiessé­gét. Hűséges segítőinek, a hazánk felszabadulásáért életét áldo­zó ifj. Szukits Józsefnek és Bubán Jánosnak az emlékét a Mártírok útja őrzi Kerepes- Szilasligeten. , Koltai Sándomé tizekben a napokban már javában folynak az elő­készületek pártszervezeteink­ben a párt XI. kongresszúsát megelőző beszámoló taggyűlé­sek megtartására. Ez a mun­ka megkülönböztetett felada­tokat ró az alapszervezetekre és az őket irányító pártszer­vekre. Olyan összegezést kell készíteni, amely hű képet nyújt az elmúlt négy évben végzett munkáról, s a tanul­ságok elemzésével megmoz­gatja az alapszervezet kom­munistáit. Alapvetően két feladatot kell megoldani: egyrészt a négy esztendő munkájának összegezését, értékelését, más­részt ennek alapján a jövőre vonatkozó következtetések le­vonását. Az összegezés tehát nem azt jelenti, hogy a kom­munista közösség négy éven át végzett munkáját mechani­kusan „leltárba vegyük”. Ez egyetlen taggyűlésen ' nem le­hetséges, de nem is szüksé­ges. / IVI i kerüljön összegezésre és értékelésre? Vizsgálják meg, hogy milyen eredmé­nyességgel tudták megvalósí­tani azokat a feladatokat, amelyeket a X. kongresszus, majd azt követően az MSZMP KB 1972-es és 1973-as novem­beri határozatai megjelöltek. Elemezzék, hogy saját hatá­rozataik merinyiben segítették elő a párt alapvető céljainak megvalósítását. Térjenek . ki arra, hogyan érvényesül az adgtt területen a párt politi­kája, ennek szellemében vé­gezték-e munkájukat a gaz­dasági vezetők és a tömeg­szervezetek. Foglalkozzanak azzal is, miként jutott ér­vényre a párt vezető szerepe, és ezzel párhuzamosan növe­kedett-e a gazdasági, hivatali vezetők, társadalmi szerveze­tek önállósága és felelőssége. Térjenek ki továbbá az egyes párttagok munkájára, helyt­állására, a pártpolitika meg­valósításáért kifejtett tevé­kenységre is. A fő figyelmet természete­sen a politikai munka értéke­lésére kell fordítani. Az adott gazdasági egység, intézmény, hivatal eredményei kétségtele­nül magukba foglalják és tük­rözik a pártszervezet, a kom­munisták politikai tevékeny­ségének hatását. A beszámo­lók mégsem elégedhetnek meg pusztán az eredmények ismer­tetésével, hanem adjanak szá­mot a mögöttük meghúzódó politikai munkáról is. Mutas­sák be, milyen nézetek és gya­korlat ellen kellett küzdeniük a párt politikájának érvénye­sítéséhez, az eredmények el­éréséhez. Az a jó és vitára ösztönző beszámoló, amely er­ről is szól, mégpedig érvelve és vitatkozva. A jó beszámolónak fontos feltétele a konkrétság, a tény­szerűség. Az eredmények, a problémák, a gondok mindig konkrét munkaterületekhez, részlegekhez, személyekhez kapcsolódnak. Semmit sem mondanak az olyan megálla­pítások, bírálatok és észrevé­telek, amelyek „általában” és „elvileg” hangzanak el, és nem azoknak címezik, akik­nek valójában szólnak. A nyíltságnak természetesen pá­rosulnia kell a tárgyilagos­sággal, vagyis a valóságos helyzetnek megfelelő értéke­léssel. Az őszinte önkritikus és kritikus szemlélet gyakorlásá­ban mindenekelőtt a vezető­ségnek kell jó példával elöl- járnia. Ha nem fél saját mun­kájának bírálatától, s ezt a beszámoló is tükrözi, az egy­ben az egész párttagság neve­lésének a leghatékonyabb módszere. A jó taggyűlési beszámoló csak kollektív munka eredménye lehet. Nem helye­selhető, hogy * * 1 egyes pártszer­vezetekben a titkárra, vagy éppen valamelyik vezetőségi tagra bízzák a beszámoló tel­jes szövegének megírását, a vezetőség többi tagja pedig csupán észrevételekkel él. Mi­vel a beszámoló maga is kü­lönféle témákra tagozódik, s rendszerint a vezetőség egy- egy tagjának reszortmunkáját is felöleli, célszerű az előké­szítésnél is ezt a munkameg­osztást alkalmazni. A kollek­tív munka feltétlenül igényli az egész vezetőség tevékeny közreműködését a beszámoló elkészítésében, de ennél szé­lesebb kör is bevonható ebbe a munkába. Elsősorban azok az aktivisták, akik rendszere­sen segítenek a pártvezető­ségnek, ennél fogva viszony­lag jó ismerői egy-egy téma­körnek. , A legtöbb helyen már jó előre elkészítik a beszámoló vázlatát, azt vezetőségi ülésen megvitatják, s miután elfo­gadták, megjelölik az egyes részek elkészítésének felelő­seit. Ez mindénképpen cél­szerű, mert így elkerülhető a felesleges munka, s a beszá­moló megalapozottabbá, egy­ségesebbé válik, p yakorta visszatérő kérdés: '“r milyen források állnak rendelkezésre a beszámoló el­készítésére? A legfontosabbak a X. kongresszus óta megtar­tott beszámoló taggyűlések ta­pasztalatai, továbbá a vezető­ségi ülések, taggyűlések hatá­rozatai. Mivel a beszámoló csak a legfőbb kérdésekre tér­het ki, az egyes munkaterüle­tek összegezéséhez itt bőven találnak anyagot. Bármilyen jelentős is ez a forrás, a meg­tárgyalt napirendek felsorolá­sa, felelevenítése nem elégít­heti ki a beszámolóval szem­ben támasztott igényeket. A többletet az az értékelés je­lenti, amelyet a négy év álta­lános tapasztalatai alapján a pártmunka adott területéről a vezetőség kialakít: milyen po- 0 zitív és negatív vonások jel­lemzik a pártmunka tárgyalt részét; mit tett a vezetőség azért, hogy jó irányban befo­lyásolja az ügyek alakulását? Ezekről feltétlenül szólni kell, mint ahogy nem kerülhető el az adott terület valóságos helyzetének egybevetése a párthatározatokban rögzített követelményekkel. A beszámoló elkészítésének másik fontos forrása a párt­tagság véleménye. A taggyű­lést megelőző pártcsoportülé- seken a vezetőség megismer­hette a párttagság véleményét az alapszervezet munkájáról, a vezetőség tevékenységéről, s az egyes párttagok munkájá­ról, megbízatásaik teljesítésé­ről. Hasznosítsuk tehát a párt- csoportüléseken elhangzotta­kat, ne . hagyjuk kárbaveszni ezt a forrást. Pártszerűen kell reagálni az észrevételekre ak­kor is, ha a vezetőség véle­ményével nem, vagy nem mindenben egyeznek meg. Nem helyeselhető annak a gyakorlatnak esetleges fel­elevenítése, amelyet koráb­ban egyes irányító pártszer­vek alkalmaztak. Arra gon­dolunk, hogy beszédvázlatot adtak ki, vagy éppen a párt­vezetőség helyett munkatár­saik készítették el a beszá­molót — „segítés címén”. Na­gyon hasznos viszont, ha min­den irányító pártszerv időben elmondja érdemi véleményét az alapszervezet vezetőségé­nek, kollektívájának munká­járól. Ezt már a beszámoló­ban is jól fel lehet használ­ni. Ugyanakkor nem zárja ki annak lehetőségét, hogy indo­kolt esetben a taggyűlésen is megismételjék az értékelő vé­leményt. gélszerű, ha a beszámoló feletti vita után határo­zatot hoznak, amelyben rög­zítik, hogy a taggyűlés a vég­zett munkáról szóló jelentést elfogadta: gnajd sorolják fel, milyen feladatok megoldását tartják szükségesnek a vitá­ban elhangzott észrevételek és javaslatok alapján. Nem mindennapi esemény a párt helyi vezető testületéinek számadása a X. kongresszus óta végzett tevékenységükről. Nem ünnepi gyűlésekre van tehát szükség, hanem kifeje­zett munkaértekezletekre. Hi­szen nem a nagy kinyilatkoz­tatások. hanem a felelősség- teljes mindennaoi munka vi­szi előbbre ügyünket. DR. SZABÓ IMRE, / az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője Az utolsó fürtök A szentendrei Mathiász Tsz-ben véget ér* b szüretelés. Külső segítséggel meggyorsítani a munkát, így a napokban az utolsó fürtöket is leszedik. sikerült J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom